Előre, 1971. január (25. évfolyam, 7201-7225. szám)

1971-01-22 / 7217. szám

ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS PRÓBASZÜNETBEN CONSTANTIN NOTTARA EMLÉKEZETE Húsz esztendővel ezelőtt halt meg Constantin Nottara román zeneszerző. Nagy műveltségű és sokoldalú muzsikus volt , mint hegedűművész, zeneszerző, karmester, pedagógus, muzikológus, kritikus szolgálta szívvel-lélekkel több mint négy évtizeden át a hazai zenekultúrát. Elsőrangú pedagógusoktól tanult. A bukaresti konzervatóriumban Kiriac és Alfonso Castaldi, majd George Enescu tanítványa volt és az is maradt hoszszú éveken át, még akkor is, amikor Párizsban, Bertheliernél képezte tovább hegedű-tudását Dufay-nél és Thodou-nál a zeneszerzői tudományát. Berlinben Klingernél, a neves hegedű-pedagógusnál fejezte be tanulmányait. Hazatérve, a gazdag felkészültség vértezetével kapcsolódott bele a főváros zenei életébe, s nem csak mint termékeny zeneszerző, előadóművész, tanár, közíró működött, hanem mint lelkes, odaadó szervező is. 1918— 20-ban szervezte meg a fővárosi zenekart (Orchestra Municipiului București), majd a Nottara Vonósnégyest, de részt vett 1920- ban a Zeneszerző Szövetség megszervezésében is. Zeneszerző mivoltában kétségtelenül Enescu iskolájához tartozott, anélkül, hogy epigonja lett volna nagy mesterének. Finom lelkületű, a román folklór szépséges dallamvilágában élő — de nem folklorista — zeneszerző volt, aki a zenének úgyszólván minden területén sokat alkotott. Szimfonikus- és kamarazene, hangszeres- és kórusmű, dal, ezek mellett két opera (a másodikat, az Ovidiust, Wilhelm Berger fejezte be), három egyfelvonásos dalmű, egy balett és rengeteg színpadi zene képezi gazdag oeuvre-jét. 1926-ban a párizsi Palmes Academiques, 1931-ben az Enescu és 1932-ben a Robert Cremer díjat nyerte el. 1951 január 19-én, 61 éves korában bekövetkezett halálával érzékeny veszteség érte a hazai zenei életet. A művészet, a hazai kultúra szolgálatában végzett egész munkássága példaképpen áll az utódok előtt. Művészi hagyatéka megbecsülendő értéke marad a román zeneirodalomnak és zenekultúrának. Pintér Lajos A színházban kerestem tehát, s meg is találom: próbáról jönnek ki a színészek szünetre, s mi egy sarokba vonulunk, hogy irodalmiszínpadi indulásáról s élményeiről elbeszélgessünk. — Hogyan kezdődött? Véletlen ötletnek vagy régi ambíciónak köszönhetően? — Már srácként nagyon szerettem verset olvasni, hallgatni és mondani. Egy másik okom a versmondásra az volt, hogy itt, a színházban sem teljes időmet, sem teljes erőmet nem foglalta le a munka. És azt is tudtam: a versmondás hozzá fog járulni színészi kiforrásomhoz, jó alkalom, sőt módszer ahhoz, hogy szakmailag elmélyülhessek. Továbbá: feszített a közlés igénye, mondandóm volt az emberről, az életről. Az irodalmiszínpadon a művész kötetlenül elmondhatja, ami a szívét nyomja, hiszen maga választja a műsor anyagát, a maga szíve, ízlése szerint. Az irodalmi színpad felé fordulásom okai között nem utolsó sorban szerepel a közönségnevelés ,szándéka. Nevelni kell a színvonalas, kultúrált, korszerű előadóművészet befogadására. — Szerencsésnek tartom, hogy ma már sokféle versmondó egyéniséget, felfogást tarthatunk számon a hazai magyar irodalmi színpadokon. Én például, hogy a jelenlévővel kezdjem, Nemes Leventét klasszikus alkatú előadóművésznek érzem. Varga Vilmossal szemben teszem azt, akinek az újromantikus-beat stílus fekszik jobban. Nyilván kinek-kinek megvan a véleménye arról, hogy milyennek kell lennie a korszerű versmondásnak. — A versmondás szerintem: parttalan műfaj. Helytelen volna a szavalóművészt sémák közé szorítani. Én például elfogadom, hogy az előadóművész bátrabban éljen a kifejezési eszközökkel, hanggal, mimikával, a test mozdulataival, a koreográfiai eszközökkel. Erre törekedtem első műsoromtól kezdve. De állítom ugyanakkor, és határozottan állítom, hogy versmondás közben nem szabad cigánykereket venni. Vigyázzunk az újításokkal! Csak olyan újításoknak van létjogosultságuk az előadóművészetben, amelyek a gondolatot szolgálják. Mert a stílus változhat az előadóművész egyénisége, az előadott művek gondolati-esztétikai természete szerint, egy valami viszont állandó érvényű bizonyosság: a versből a művész a gondolatot és a gondolat árnyalatait köteles kibányászni, felcsillogtatni, tisztán, sallangtalanul. Ehhez pedig szükséges, hogy mértékkel bánjunk az eszközeinkkel... — Térjünk vissza ahhoz, hogy a közönséget hozzá kell szoktatni a korszerű előadóművészethez. Hogyan fogadta a közönség például Dózsát? — Dózsa-műsoromnak volt nagyon hálás közönsége is, például az évfordulós ünnepség alkalmából, Dálnokon. A művelődési otthon termében egy gombostűt sem lehetett volna elejteni. Idős nénik és bácsik, s főként fiatalok hallgatták néma csendben ezt a filozófiai fogantatású művet, melyet Földes László egyik elemzésében Camus Caligulájával vetett össze. Nagyon felvillanyozott ez a dálnoki siker!... No de másfajta élményeim is vannak, hiszen a Dózsát bemutattam Bukarest, Kolozsvár és Brassó mellett számos kisvárosban. Többször tapasztalhattam, hogy a közönség gyéren jön be egy-egy irodalmi műsorra. Az igazság az, hogy a vershallgatás egyelőre még nem tömegigény. — Hogy tömegigény lesz-e? Reméljük ... — S a remények valóra válását tettekkel kell elősegíteni... — Egy Szabó Lőrinc—Babits-estre készülök. Hogy miért esett erre a választásom? Izgalmas, szép költészet a Szabó Lőrinc lírája, s a nagyközönség kevéssé ismert. Huszonnégy szonettje képezi majd a műsorom első részét. A második részben Babits Jónás könyvét mondom el. Milyen bölcs könyv ez! Amikor elmerültem benne, az az érzésem támadt, hogy ugyanaz a gondolat sugárzik belőle, amelyet Sartre aforisztikusan így fogalmazott meg: „Amikor az ember úgy érzi, hogy semmit sem érdemes csinálni, akkor lehet valamit igazán elkezdeni." Ez pedig azt jelenti, hogy az embernek örökké van dolga, tenni, tenni, tenni kell. — S a színész dolga szólni. — Mint Babits mondja a Jónás könyve zárófejezetében, azért, hogy. . . nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy mégvakabb és örök Cethal szájában végképp eltűnök a régi hangot s, szavaim hibátlan hadsorban állván, mint ő súgja, bátran szólhassak, s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele esteiig vagy míg az égi és művei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak Bölöni Sándor BESZÉLGETÉS NEMES LEVENTÉVEL A színész, akit a marosvásárhelyi színházban keresek, fiatal ember, pályafutása elején álló művész, aki már jó nevet szerzett magának irodalmi műsoraival. Nemes Levente valóban sokat tett azért, hogy Marosvásárhelyen az utóbbi években megerősödjék az irodalmi színpad. 1966-ban lépett fel először Illyés Kingával közösen. Ugyancsak 1966-ban részt vett egy román és magyar költők verseiből szerkesztett műsor előadásában. 1968-ban önálló Argheziestet tartott. 1969-ben társelőadóként szerepelt egy Ady-esten, majd egy Radnóti-műsorban. Rendszeresen szerepel az Új élet irodalmi színpadán, Az aranymadár tizenkét estére tervezett előadásain. TUDOMÁNYOS ÉRTÉKŰ LELETEK Nagy tudományos és dokumentum értékű leletekkel gazdagodott az utóbbi időben a dicsőszentmártoni Történelmi Múzeum éremgyűjteménye. Bonyha község határában számos görög érmét találtak, melyek az időszámításunk előtti V. századból valók. Ugyanezen a környéken, Bonyha és Küküllővár községek határában az utóbbi évek folyamán dák és római települések maradványait fedezték fel. A feltárások nagy mennyiségű tárgyi emléket hoztak napvilágra, többek között római érméket, valamint az időszámításunk V. századára tehető bizánci érméket is. A leletek további bizonyságul szolgálnak arra, hogy a helyi dák, illetve dák-római lakosság élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn a Balkán félsziget római lakosságával. KÖZÉLETI HÍREK TÁVIRATOK A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága üdvözlő táviratot intézett az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságához az OKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. Enver Hodzsa, Hadzsi Lleshi és Mehmet Shehu elvtársak táviratban mondtak köszönetet Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, az Államtanács elnökének és Ion Gheorghe Maurer elvtársnak, a Minisztertanács elnökének az Albánia Népköztársaság kikiáltásának 25. évfordulója alkalmából hozzájuk intézett üdvözletért. közéleti hírek Román-lengyel kereskedelmi egyezmény aláírása A barátság és a kölcsönös megértés légkörében folytatott tárgyalások után Bukarestben aláírták a Románia Szocialista Köztársaság kormánya és a Lengyel Népköztársaság kormánya közötti egyezményt az 1971—1975-ös időszak kölcsönös áruszállításairól. Az egyezmény előírja az árucsere 80 százalékos növelését az előző öt évvel szemben. Románia többek között szerszámgépeket, különböző mélyfúró-berendezéseket, Dieselelektromos és Diesel-hidraulikus mozdonyokat, toronydarukat, kerámialapokat előállító berendezéseket, vegyipari gépeket és felszereléseket, villanymotorokat, automatizálási elemeket, terepjáró személygépkocsikat, Carpati tehergépkocsikat, tengeri hajókat, kőolajipari termékeket, friss és tartósított gyümölcsöt és zöldségféléket, Valamint más közfogyasztási cikkeket szállít Lengyelországnak. Lengyelország szerszámgépeket, Wola motorokat és gépcsoportokat, halászhajókat,hajómotorokat és hajófelszereléseket, elektromos gépeket, bányafelszereléseket, textil- és vegyipari felszereléseket, építési és útépítési gépeket, papíripari berendezéseket, cukorgyári berendezéseket, kokszolómű-berendezéseket, hengerelt acélárut, kohókokszot, vegyipari termékeket, kelmét, fagyasztott halat és halkonzervet, valamint egyéb fogyasztási javakat exportál Romániába . A dokumentumot román részről Cornel Burticá külkereskedelmi miniszter, lengyel részről Janusz Burakiewicz külkereskedelmi miniszter írta alá. A román—lengyel kereskedelmi egyezmény aláírása alkalmából Cornel Burticá miniszter ebédet adott. JÉGKORONG GÓLZÁPOROS GYŐZELEM... Megszámoltam : a Steaua — Gyergyószentmiklósi Avintul mérkőzés kezdetekor 65 néző, szakember, játékos volt jelen a fővárosi 23 August jégstadionban, és számuk a találkozó végén sem haladta meg a kétszázat. És az utolsó harmadig egy fia újságírót sem lehetett látni a környéken. Kár. Tévedés ne essék, nem a látványosság miatt. Ezért tényleg kár lett volna fagyoskodni a lelátókon. De kár volt, mert akik nem látták a mérkőzést, a 19:0 hajlatára, ugyancsak csóválhatták a fejüket a gyenge képességű gyergyói együttes szomorú sorsa felett. Peusze, a közömbösség érthető volt, hiszen a bajnokcsapat fölényes győzelmét senki nem vonta kétség EREDMÉNYEK : Steaua—Gyergyószentmiklósi Avintus 19:0 (4:0, 7:0, 8:0; Bukaresti Dinamo—Bukaresti Petrol-Geologie 4:2 (1:0, 2:1, 1:1), de, ennek ellenére merem állítani, hogy az arány kissé túlzott, bár a játék képe alapján kétségtelenül reális. , A súlyos vereség okai mindenekelőtt az előzményekben keresendők. Tömör Zoltán, a csapat irányítója már ,a találkozó előtt tisztában volt azzal, hogy nincs mit keresniük a Steaua ellen“, s ezért nyugodt, higgadt játékra intette fiait. Az is közrejátszott ebben, hogy a játékosok az első két mérkőzésen kifejtett erőfeszítések nyomán fáradtak voltak, s fölösleges lett volna tovább erőltetni őket a végeredményben tétnélküli mérkőzésen, s az edző inkább a Bukaresti Dinamo elleni találkozóra készült. Ennek tulajdonítható, hogy az együttes, az első perceket leszámítva, nem tudott, talán nem is igen akart ellenállni a bajnokcsapat rohamainak, ami aztán végül is megbosszulta magát egy, még a mi jégkorong bajnokságunkban is ritkaságszámba menő súlyos vereségben. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a csapat távolról sem nyújtotta azt, amit a Csíkszeredai Avintul és a Bukaresti Petrol-Geologie ellen mutatott. Ezt a jelenlévő szakemberek is egyöntetűen megállapították. Mindenesetre a Steaua alaposan megjavította gólarányát, s még nagyobb optimizmussal tekinthet a Dinamo elleni rangadó elé. Czáka Zoltán fiai alaposan megtanulták a leckét, s akár már most bajnoknak kiálthatók ki. A Dinamo nem rossz csapat, de legalább öt góllal gyengébb riválisánál. Míg a Steaua egyre-másra aratja nagy gólarányú győzelmeit, addig Mihail Flamaropol neveltjei alaposan megizzadtak a pontokért. A csíkszeredaiak ellen csak a második harmadban tudtak felülkerekedni, míg legutóbb a Petrol-Geologiéval késhegyre menő harcot vívtak, verejtékes küzdelemben nyerték meg a találkozót, miután a fővárosi diákokat csak a szerencse mentette meg a vereségtől a Gyergyószentmiklósi Avintus ellen ... Az A-osztályú jégkorong bajnokságban ma pihenőnap van, holnap pedig a harmadik menet utolsó mérkőzéseire kerül sor. Móra László A sepsiszentgyörgyi ÉPÍTŐ-SZERELŐ VÁLLALAT AZONNAL ALKALMAZ SZAKKÉPZETT MUNKÁSOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT A vállalat lakást biztosít — díjmentesen, étkezést a kantinban — fizetés ellenében. Szakképesítési lehetőség. Bővebb felvilágosítást a vállalat munkaszervezési osztálya nyújt, Sepsiszentgyörgy, Csíki utca 55 szám, telefon : 1246. (1083) KIÁLLÍTÁS HÁROM FELVONÁSBAN A TEMESVÁRI képzőművészek legutóbbi, megyei seregszemléje nem vált rangos eseménnyé : a részvevők mintha csak a megszokásnak engedve hordták volna öszsze — meglehetősen kelletlenül —, újabb és régebbi alkotásaikat. A két évvel ezelőtti kiállítás plakátját egy ráragasztott papírcsíkkal aktualizálták, katalógust sem nyomtattak, nem szereztek megfelelő termet. Igaz, Temes megye művészeti életének vezetői sem siettek segítségükre. A tárlat anyagát három egymástól távol eső helyiségben állították ki, amelyeknek meg a nyitvatartási ideje sem esik egybe. Sőt ,ami még furcsább, az egyszer megnyitott kiállítást közbenközben átrendezik. Két hét alatt a Képzőművészeti Alap galériájában kiállított grafikai anyagnak a negyedrésze eltűnt a látogatók legnagyobb csodálkozására. Az évi tárlat háromfelé osztására a körülmények kényszerítették a temesvári művészeket. Nincs megfelelő nagyságú kiállítóterem. A múzeum ezúttal nem adott termeket, hogy később aztán a képzőművészeti líceum kiállítását mégis befogadja. A Fotóművész Szövetség helyi fiókja, amely a régi városháza tágas dísztermét bírja, szintén kiállításra készült. A nemrég megnyílt Képtár egész földszintjét a művészek rendelkezésére bocsátotta, de ide még a festészeti anyag sem fért el. A Képzőművészeti Alap modern csarnoka többet, mint a Szigma—1 csoport munkáit és a grafikai anyag egy részét nem mutathatott be. A rózsaparki műteremház átépített előcsarnokában most láthattunk először kiállítást. Szép a terem, de csak egyéni tárlatok vagy kisebb gyűjteményes kiállítások megrendezésére alkalmas. Temesváron valóban halaszthatatlanul szükségessé vált egy tágas, jól felszerelt kiállítási csarnok létrehozása. És volna erre mód : a restaurálás alatt álló várrészben például könnyen be lehetne rendezni akár két-három modern kiállítási csarnokot. De térjünk vissza a jelenbe. A GRAFIKUSOK lettek a sors kegyeltjei. A város központjában, a Képzőművészeti Alap csarnokában állíthatták ki munkáikat. Legalább is jórészt, mert grafikai alkotásokkal találkozhatott a látogató a másik két teremben is. A gyér szobrászati anyag szegényessége megosztottan még nyilvánvalóbbá vált. A Képzőművészeti Alap csarnokában rendezett kiállításnak az adott sajátos arcért, hogy teljes mértékben hiányzott innét a hagyományos festészet, s hogy benyílójában rendezkedett be a Szigma—1 csoport. A Szigma—1 tagjai a „személytelen művészet" elveit vallják, s nem jegyzik névvel fénydinamikai szerkezeteiket. Tájékoztatás végett sorolom fel mégis a részvevőket : Bertalan István, Flondor Constantin, Gaita Ioan, Rusu Elisei, Doru Tulcan művészekből és Lucian Codreanu matematikusból áll a csoport, amely miként a hasonló külföldi együttesek, a szigorú harmónia és rend művészetét kísérli megteremteni. Mértani jelekkel és formákkal „tiszta“ esztétikai viszonyulásokat igyekeznek felvázolni, hogy általuk a mindennapi környezetet szebbé, rendezettebbé, értelmesebbé tegyék. Heinrich Lützele-vel vallják : „Ahol ezt az ábrázolási módot alkalmazzák, ott a jelenségek világa már nem foglalja el az első — vagy éppenséggel az egyetlen — helyet. A jelenségek világának el kell tűrnie, hogy a művész alakít rajta, átrendezi... Ennek az átalakításnak az az oka, hogy a művész bizalmatlan a természet iránt, mely nem foglal magába mindent, bizalmatlan az esetleges és múlandó dolgok iránt, melyekben van valami kínzó. Ebben a művészi eljárásban az is kifejezésre jut, hogy a művész szereti a rendet, a dolgok belső összefüggéseit és leglényegesebb vonásait akarja tanulmányozni ; azért lelkesedik, ami korlátlan és időtlen“. A Szigma—1 csoport törekvéseit azonban csak részben érezzük megvalósultnak. A kiállított makettek, szerkezetek érzékeltetik a csoport terveinek, elképzeléseinek nagyszerűségét — különösen a Madarak lépcsőzetesen emelkedő aluminium háromszögei, s a tükör előtt forgó, színes reflektorokkal megvilágított függesztett lemezfüzérek tetszettek. A fénydinamikai művek azonban koromsötétben hatottak volna tökéletesen. Másrészt a munkák kivitelezéséhez nem álltak a csoport rendelkezésére megfelelő anyagok és eszközök... Reméljük, újabb jelentkezésük majd egyértelműbb és meggyőzőbb lesz. Egészében a grafikai anyag meglehetősen jellegtelen. Csupán Vasile Pintea tökéletes technikát tükröző szimbolikus kompozíciói, Dumitra?cu Eugenia finom színekkel átitatott hangulatos rajzai, KazinczyGábor nagy foltokkal súlyossá és méllyé tett Tisztelgés című metszete, Jecza Klára akvarellsorozata, Gelu Moréban betűvariációi emelkednek ki az átlagból. Podlipny Gyulának a képtárban kiállított két rajza — Csendélet, Önarcképe ismételten bizonyítja, hogy alkotójuk mestere a szénnek, a krétának. A KÉPTÁRBAN kiállított „hagyományos" festészeti anyagot a sikerült és kevésbé sikerült szürrealista kompozíciók uralják. Ion Manu nagyerejű kompozíciójában az ember magárahagyatottságát, elidegenedését, szorongatott helyzetéből való menekülését fogalmazza meg .Screiber Friedrich képein buja színekkel próbálja megidézni és értelmezni a középkort«; szélsőséges példázatokkal emlékeztet arra, hogy az élet nemcsak arra jó, hogy éljünk... Ciprian Radovan a szürrealista, expresszionista látásmódot az ikonfestészet hagyományaival, motívum-rendszerével párosítja . Szimbiózis című képe valósággal szürrealista ikonosztáz. Sokkal halkabb, líraibb Emilia Jivanov szürrealizmusa, az álomvilágból a valószerűtlenül szép nyugalmat, a lebegést érzékelteti. Egy vegyszín árnyalataira szorítkozva festi meg képeit. Leon Vreme absztrakt festményeivel sajátos hangulatokat, lelkiállapotokat, zenei motívumokat ad vissza. A lenyugvó Nap függőlegesei című képén a fekete vonalak és foltok szitarendszerén szűri át a bíbor és a sötétlila foszlányokat, míg a kép felső sarkában felmutatja a Napkorong fáradt ciklámenpirosát. Nagy mesterségbeli tudást mutat a Dinamikus nyitány és a Térformák című kompozíciója is. A képtárban rendezett „felvonás“ főszereplője kétségtelenül ő. A RÓZSAPARKI műteremház csarnokában, az iparművészeti vagy ezzel valamilyen rokonságot tartó alkotásokat mutatták be. De akadtak ott szép számmal olyan festmények, szobrok, festett formák, amelyeket a közelmúltban másutt már láthattunk, s jelenlétüket a megyei tárlaton nem tartjuk indokoltnak." Mégis a temesvári kiálltás legszínvonalasabb, legtartásosabb részlege volt ez, ugyanis a középnemzedék kiforrottabb egyéniségeinek munkái itt szerepeltek. ’ Molnár Zoltán festményei tökéletes technikával, művészi bravúrral keltik a térbeliség hatását ; tiszta kompozíciójukkal, belső ritmusukkal, árnyalt színeikkel, keresetlen korszerűségükkel válnak ki az átlagból. Hatásosak Popa Gabriel absztrakt szárnyas oltárai, akárcsak Nufiu Romulus aszimmetrikusan feldarabolt elvont képei és festett térformái. Popa-Almásan Doina pop art-os kompozíciója szokatlanságával, archaikus hangulatával vonja magára a figyelmet. A kiállításról ítélve szőnyegszövő telep van kialakulóban Temesváron. Ion Sutea-Gorjot Jorgu Iorgovan legendája ihlette nagyméretű szőnyege megalkotására . Kazinczy Magda a Cantata profana témájára alkotott egy komor tónusú, mély lírával áthatott szőnyegkompozíciót. Friedrich Schreiber szőnyegei mértani formákkal, gazdaságosan megválasztott színekkel, széles felül®tekkel érnek el monumentális hatást. Sok ízlésről tanúskodnak Oancea Adriana és Dinescu Iulia szőttesei is. Jecza Péter három munkája ad a szobrászati anyagnak súlyt és ragyogást. Különösen Tánc című, rozsdamentes acélból készült szökőkútterve tűnik ki modern eleganciájával, formaharmóniájával, sodró dinamikájával. Jó formaérzékkel megoldott munka Szakács Béla obeliszk terve is ; a gúlákból kiképzett két kar szabályos kört zár közre — a termékenység, a tökéletesség, az egyensúly jelképe ez —, majd pedig szélesen az égre tárul. Gaga Victor most kiállított munkái arról tanúskodnak, hogy a művész tartósan eljegyezte magát a népi hagyományokkal, a fafaragások ősi formavilágával. Szekernyés János MEGYEI TÁRLAT TEMESVÁRON SZIGMA—1 „Madarak* (részlet) Fogadás a Minisztertanácsnál Ion Papan, a Minisztertanács alelnöke fogadta Janusz Burakiewiczet, a Lengyel NK külkereskedelmi miniszterét, aki a Románia és Lengyelország közötti 1971—1975. évi kereskedelmi egyezmény aláírása céljából tartózkodott országunkban. Ez alkalommal a két ország gazdasági kapcsolatai továbbfejlesztésének több kérdését vitatták meg. A lengyel miniszter elutazott a fővárosból. A Nagy Nemzetgyűlés egyes állandó bizottságainak munkálatairól Az Államtanács megbízásából a Nagy Nemzetgyűlés külpolitikai, honvédelmi és jogügyi bizottságai, amelyek 1971. január 20-án ülést van—gan—cao—*,iirm—3Bmaani 1971. JAN. 22., PÉNTEK Gheorghe Radulescu elvtárs Moszkvába utazott Gheorghe Radulescu elvtárs, a Minisztertanács alelnöke a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának soros elnöke Moszkvába utazott, hogy levezesse a Végrehajtó Bizottság szövegező bizottságának munkálatait. A szövegező bizottság előkészíti a KGST 23. (rendkívüli) és 24. ülésszakán tett javaslatokkal kapcsolatos anyagokat. Elutazásakor az Otopeni repülőtéren jelen voltak a következő elvtársak : Fazekas János, a Minisztertanács alelnöke, Petre Lupu és Florea Dumitrescu miniszterek, Vasile Malinschi, Románia Szocialista Köztársaság Nemzeti Bankjának kormányzója, Mihai Marin helyettes külügyminiszter, valamint más hivatalos személyek. Ott volt A. V. Basov, a Szovjetunió bukaresti nagykövete és a nagykövetség több más tagja. tartottak Mihail Dalea elvtársnak, a külpolitikai bizottság elnökének elnökletével, megvizsgálták a román kormány által előterjesztett következő törvényerejű rendeletek tervezeteit : a Románia Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti Bukarestben, 1970. november 12-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés ratifikálásáról szóló törvényerejű rendelet, valamint a Románia Szocialista Köztársaság és Bulgária Népköztársaság közötti, Szófiában, 1970. november 19-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés ratifikálásáról szóló törvényerejű rendelet, és véleményezték azok ratifikálását Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa részéről. Per Otto Rathsman, Svédország új romániai nagykövete megkoszorúzta A Nép és a Haza Szabadságáért, a Szocializmusért Vívott Harc Hőseinek Emlékművét. SPORTFELSZERELÉSEKET ELOSZTÓ VÁLLALAT 16. Forgattyúház " 375 17. Hátsó kerék " 305 * 18. Kilométeróra " 125 “ RENDELÉSEK AZ ALÁBBI CÍMRE KÜLDENDŐK: BUCURESTI STR. BATISTEI NR. 11, SECTOR 1 SERV. COMERCIAL SPORT—TURISM I.D.M.S. — Bucuresti str. Batistei Nr. 11 — sector 1 Megrendelésre UTÁNVÉTTEL szállítja a CARPATI robogó alábbi pótalkatrészeit: T. Hátsó hordrugó darabja 9,20 lej 2. 6 V-os 15x15 Watt teljesítményű fényszóró égők " 11,50 " 3. Gyújtáselosztó megszakító kalapács (import) " 35 4. Kapcsoló kar " 35 " 5. Kormány gumikarmantyú " 6,50 6. 6 V-os önindukciós tekercs " 108 7. Fékpedál " 20 8. Vezértengely fogaskerék 13 fogazattal " 25 9. Első villa “ 150 10. Sebességváltó villa " 23 11. Felső villa elől " 83 * 12. Kengyel (az utasnak) " 26 13. Hátsó kerékagy * 120 “ 14. Első kerékagy-super " 75 15. Első kerékegy (teljes felszerelés) " 140 “