Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)
1971-04-01 / 7276. szám
1971. ÁPRILS 1. CSÜTÖRTÖK GAZDASÁGI SZEMLE • GAZDASÁGI SZEMLE • GAZDASÁGI SZEMLE • GAZDASÁGI A házi gépgyártás fejlesztése, amint azt iparvállalataink gyakorlata ismételten bebizonyította, egyre fontosabb eszköze a termelés műszaki színvonala emelésének, a gazdasági hatékonyság növelésének. Jelentőségét aláhúzza az a kihangsúlyozott figyelem, amelyet a párt- és államvezetőség, személyesen Nicolae Ceausescu elvtárs szentel ennek a kérdésnek. Elegendő, ha megemlítjük például, hogy a bukaresti villamosgép-gyárban tett látogatása alkalmával pártunk főtitkára elismerően nyilatkozott a házi gépgyártással előállított termelőberendezések minőségéről és rámutatott arra, hogy a házi gépgyártást az egész nemzetgazdaságban ki kell terjeszteni. Időszerű tehát, hogy — ha mindjárt vázlatosan is — elemezzük a házi gépgyártás néhány problémáját és mérleget készítsünk Bihar megye néhány ipari vállalatának ezirányú tevékenységéről. S kezdjük talán egy távolról sem műszaki vagy gazdasági aspektussal. Mindenekelőtt mint terminológia megfelel-e a „házi gépgyártás” kifejezés az „autoutilare" vagy „autodotare" szó fordításának, az ilyen irányú tevékenység tartalmának és jelentésének ? Nem okoz-e fogalmi zavart, hogy hallására esetleg „házigép gyártásra” (mosópép, porszívó, húsdaráló stb.), esetleg olyan jellegű otthon gyakorolt tevékenységhez használatos gépre gondolunk, mint például egyes vidékeinken a nóziszőttes készítés ? Itt ugyanis az üzemek munkaközösségeinek saját kezdeményezéséből, belső pénzügyi-anyagi eszközök felhasználásával, saját erőből készült, rendszerint elég bonyolult magas műszaki igényű gépi berendezésekről vagy készülékekről van szó, nem háziipari színvonalról. Éppen ezért célszerű volna, ha az Előre szerkesztősége, szakemberek, irodalmárok és nyelvészek közreműködésével magára vállalná egy megfelelőbb kifejezés használatának bevezetését. Persze, addig is míg ez megtörténik, írnunk kell arról, hogy érdemes fokozottabb figyelmet és több energiát fordítani a termelőberendezéseket és gépi felszereléseket ilyenformán biztosító tevékenység tökéletesítésére. A Bihar megyei gépipari és fémfeldolgozó üzemek már értek el eredményeket a házi gépgyártásban : az Infrasirea szerszámgépgyárban például az 1967—1970-es időszakban 1,9 millió lej értékű gépi felszerelést készítettek saját szükségletükre, melyeknek az évi gazdasági összhatékonysága meghaladja az 1,5 millió lejt. Körülbelül hasonló az arány a ráfordítás és hatékonyság tekintetében az idén is Ugyanezekben az években a Petru Groza városi bányagépgyár munkaközössége 23 gép berendezést készített saját használatra, a nagyváradi Metalica hármat, a mezőgazdaság gépjavító üzem négyet, a szalontai Metalul ötöt, az ugyancsak nagyváradi Bihoreana kilencet. Az idei előirányzatokat vizsgálva meg kell jegyeznünk, hogy azok elég szerények a tavalyi s az előző évi eredményekhez, a megsokasodott feladatokhoz, de a lehetőségekhez képest is. A megye két legjelentősebb gépipari vállalatának, az Infratirea-nak és a bányagép gyárnak az előirányzata csak egy millió lej körül mozog. Kevés az akciók száma, és nem minden esetben a gyártástechnológia legégetőbb szükségleteinek kielégítésére szolgál. Körülbelül hasonló a helyzet a gépjavító üzemben, a szalontai Métárul, valamint a nagyváradi Bihoreana vállalatokban. Persze, ezek ellenére a fent említett egységekben a helyzet még mindig jobb, mint a nagyváradi Metalica-ban, ahol erre az évre semmit sem ütemeztek be a műszaki osztályok nagy elfoglaltságára hivatkozva. A házi gépgyártás értékelésében jelentős A HÁZI GÉPGYÁRTÁS FEJLESZTÉSE AZ ÜZEMSZERVEZÉS IDŐSZERŰ FELADATA helyet foglal el az egy mérnökre jutó tervezett vagy megvalósított gépi felszerelések értéke, hiszen a műszaki káderek alkotó tevékenységének széles körű kibontakozása a gyártásfejlesztés kulcskérdése. Ezért érdemes szólnunk arról is, hogyan alakult e mutató a különböző vállalatokban . Az egy mérnökre eső IPAREGYSÉG házi gépgyártás évi érAkép meglehetősen egyenlőtlen, nagy értékeltéréseket mutat vállalatról vállalatra, és időszakonként ugyanabban a vállalatban is. Ebből az derül ki, hogy az igazgató bizottságok nem fordítanak állandó figyelmet a tevékenységre, kampányszerűen, alkalmilag foglalkoznak vele. Ezt a helytelen álláspontot sürgősen fel kell számolni, azaz mindig idejében megtalálni a megfelelő kapacitásokat, amelyek lehetővé teszik a gépi felszerelések gazdaságos kivitelezését. Ebből a szempontból igen nagy szerepet játszik a vállalatok szerszámkészítő műhelyeiben, javítórészlegein található kapacitásfölöslegek kihasználása, a technológiai kooperáció (üzemen belül a termelőrészlegekkel, vagy üzemen kívül más vállalatokkal) és végül, de nem utolsó sorban, a szakosított üzemrészleg vagy osztály létrehozása. Megyénkben a legtöbb esetben jelenleg még a szerszámműhelyeket veszik igénybe házi gépgyártásra. Egyelőre, csak az Infrasirea szerszámgépgyárban vannak nagyobb arányú tervek önálló házi gépgyártó részleg létrehozására, holott ez a többi iparegységek számára is igen ajánlatos volna, még ha szerényebb keretek között is. A házi gépgyártás ésszerű megszervezése természetesen nemcsak műszaki-anyagi feltételektől függ. Egyes üzemszervezők nem tudták, hogy a tevékenység pénzügyi ellátása nem korlátozott, nem azonosítható a kisgépesítéssel és nemcsak kisgépesítési kölcsönökből fedezhető, hanem más forrásokból is. (Természetesen csupán hazai forrásokra gondolunk, hiszen éppen a gépimport-szükséglet csökkentése a házi gépgyártás alapvető feladata.) A pénzügyi eszközöket illetően egyes üzemekben még fennálló bizonytalanság gyakran eredményezi azt, hogy a házi gépgyártás céljaira előirányzott kiadásokat nem konkretizálják teljes mértékben, így például a Petru Groza városi bányagépgyár egy millió tejes ez évi értéktervéből csak 80 százaléknyira ütemeztek be konkrét gépeket. Befejezésül talán még annyit szükségesnek látszik, hogy az igazgató bizottságok rendszeresen elemezzék a házi gépgyártást és operatívan intézkedjenek a beütemezett objektumok mielőbbi üzembehelyezése érdekében. Az egész ilyen irányú tevékenység tervszerűsítésére és elemzésére használjanak olyan mutatószámokat is, amelyek sokoldalúan feltárják a gazdasági hatékonyságot. Ilyen mutatók a fentebb említett egy mérnökre jutó értéken kívül, az egy mérnökre számított termelési többlet, költség-megtakarítás stb, valamint az olyan elemzési arányok, mint a házi gépgyártással létrehozott termelő kapacitás részaránya az összkapacitásban ; az ilyen eredetű géppark által termelt érték hányada az össztermelésben ; valuta megtakarítási értékmutató és egyebek. Kétségtelen, hogy a házi gépgyártás hatékony megszervezésének még számos más problémája is van. A lényeges az, hogy iparvállalataink munkaközössége kellő komolysággal, tudományos felkészültségét és üzemgyakorlatának gazdag tapasztalatait latba vetve foglalkozzék ezekkel, olyan szinten, amelyet az ipar előtt álló feladatok, a pártdokumentumok megkövetelnek. Wesselényi Tibor mérnök tőke ezer lejben 1967—1970 1971 INFRAJIREA szerszámgépgyár 6,3 10,5 Petru Groza városi bányagépgyár — 30,3 Szalontai METALUL 23,5 25,0 Nagyváradi EIKTOREANA 4,4—7,7 2,7 Másfél évtizeddel ezelőtt még nyájak legeltek e Trotus völgyi tájon, ma pedig 25 000 ember dolgozik a borretti-i vegyikombinát komplexumban s ebből mintegy 11 000 a petrokémiai iparban. Gyártanak itt marószódát, műgumit, polivinitkloridot, műanyagot, műrostot, benzint, finomítóberendezéseknél használatos gázt, sőt még kokszot is. Mindezt 100 000 tonnákban és sokmillió valutatejben számítva. Méghozzá világszinten (Folytatás az 1. oldalról) telek létrejötte arányában — integrálnunk kell a részrendszereket a vállalatok, fővállalatok, alágazatok, nemzetgazdasági ágak, illetve az egész nemzetgazdaság szintjén. Részrendszerek egyébként egyes ágazatokban (pl. villamosenergiaipar, kőolajipar, szállítás stb.) már működnek, a továbbiakban valószínűleg a gazdasági ágak szintjén, nagyobb tevékenységi területek szerint alakítjuk ki ezeket, mint például : gazdaságtervezés, pénzügyibankrendszer, statisztika és könyvelés, műszaki-anyagi ellátás, műszaki-gazdasági és tudományos dokumentáció. A vertikális rendszeren kívül létre kell hoznunk a teritoriális információs és vezetési rendszert, amely az adott területegységen belül (megye, municípium stb.) felölelne minden egységet. Természetesen biztosítani kell a megfelelő információ-fluxust a helyi rendszerek és a központi rendszer között. Az informatika és a vezetés országos rendszerének anyagi alapját a mikro- és makrogazdasági számítóközpontok alkotják majd. Az előbbiek körében létesülhetnek üzemi számítóközpontok a nagyvállalatok mellett, s ágazati számítóközpontok a fővállalatok mellett. Ezek a továbbiakban gazdasági áganként makrogazdasági rendszerbe kapcsolódhatnak. Az országos rendszer kialakításában természetesen nagy szerepet kaphatnak a területi számítóközpontok. Mint tudjuk, területi számítóközpont már működik hat jelentős ipari központban : Kolozsváron, Temesváron, Iakiban, Ploiesti-en Pitesti-en és Brassóban, és számuk 1975-ig húszra emelkedik. Az önálló gazdasági ügyvitellel működő számítóközpontok kalkulációkat és adatfeldolgozást végeznek a város és a környék iparvállalatai számára. Számítógép állományunk növekedése arányában integrált ügyvitellel és vezetéssel szolgálhatnak a készletgazdálkodás, bérszámfejtés, számlázás terén, majd pedig bonyolultabb kérdésekben, például anyagbeszerzési és áruforgalmazási tervek összeállítása, gyártás beindítása stb. egészen a termelési folyamat teljes irányításáig. A vállalati adatfeldolgozó rendszer megtervezése, kialakítása és üzembehelyezése rendkívül bonyolult feladat, mélyenszántó és átfogó előtanulmányokat igényel. Annál is inkább, mert a saját és a külföldi tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy az automata adatfeldolgozás bevezetéséhez gyökeresen át kell építeni a vállalatvezetést és a gyártásszervezést. A megrendelő legyen a legmesszebbmenően hozzáértő, működjék szorosan együtt a közreműködő számítóközponttal és a tervezővel, minden informatikai szakemberrel. A munka fő szakaszai a következők: az adott rendszer tanulmányozása, az új megtervezése és bevezetése. Az első lépésben megállapítjuk, hogy az információs vezetési rendszer menynyiben öleli fel a vállalat tevékenységeit, a másodikban elhatározzuk, hogy önálló számító- és adatfeldolgozó rendszert alakítunk-e ki vagy „előfizetői“ leszünk valamely számítóközpontnak, végül megállapításainktól függően — hozzálátunk az új rendszer megtervezéséhez. Kiválasztjuk a megfelelő felszerelést, megjelöljük az információ-fluxusokat, a primérinformáció-hordozókat, az adatfeldolgozás módszertechnikáját. A rendszer nélkülözhetetlen komponense az adattár vagy bevett tudományos kifejezéssel élve, az adatbank. Az ide vágó szervezési intézkedések célja egyrészt biztosítani az adatok pontosságát és valószerűségét, másrészt hatékony felhasználását. Objektíve és szubjektíve a legnehezebb bevezetni az új rendszert, fokozatosan helyettesíteni a régit, elsajátítani a számítástechnikát és elérni a tervezett paramétereket, újakkal helyettesíteni a régi vezetési, szervezési, tervezési és programozási módszereket. A kilátásba helyezett megoldásokat alkotó módon kell megvalósítani, hogy életképes, rugalmas, alkalmazkodóképes információs és vezetési rendszert alakíthassunk ki. Az új rendszer forradalmasítja az információ módját, az informálódás pontos, átfogó, gyors, koherens lesz és mentesül minden ellentmondástól. Az igazi forradalmi változás azonban a vezetés módjában következik be, amennyiben a vezetés valóban tudományossá, maximálisan hatékonnyá válik, kiválaszthatja a leggazdaságosabb variánsokat. Mindehhez természetesen meg kell szerkesztenünk az egységen belüli gazdasági folyamatok matematikai-gazdasági modelljeit. Közgazdászaink, sajnos, nem foglalkoznak eléggé ilyen kérdésekkel, részben talán azért is, mivel nem becsülik eléggé az alkalmazott kutatásokat. Pedig megfelelő modell birtokában optimalizálhatunk olyan fontos folyamatokat, mint a termelés programozása, műszaki-anyagi ellátás, termékforgalmazás, készletgazdálkodás, költség- és gazdaságossági kalkulációk stb. A modellszerkesztés feladata az illetékes szakemberre hárul. A technológiai folyamatok modelljeit nyilvánvalóan megfelelően képzett mérnököknek és technikusoknak, automatizálási szakembereknek kell megszerkeszteniük. A gazdasági folyamatok és jelenségek modelljeinek megszerkesztése ezzel szemben a közgazdászokra vár, ami nem jelenti azt, hogy más szakemberek (mérnökök, matematikusok) segítségét nem vehetik igénybe. Szakértelmüket és elhivatottságukat azonban semmiképpen sem szabad kétségbevonni. Különben, lendületesen fejlődő nemzetgazdaságunk problémáit a továbbiakban csak úgy tudjuk megoldani, ha fejlesztjük a gazdaságtudományt, ha az feleletet ad a gazdasági jelenségek, termelési folyamatok lényeges kérdéseire. Nyilvánvalóan más tudományokhoz hasonlóan nem hanyagolhatja el a kategóriák, jelenségek és folyamatok vitathatatlanul elsődleges és döntő minőségi vonatkozásait, azonban gyakorlati igény, hogy a vezetés és a tervezés a matematikai módszerek, a kibernetika, a számítástechnika minden eredményének felhasználásával intenzívebben foglalkozzék a mennyiségi vonatkozásokkal, alaposabb gazdasági számításokat végezzen, egybevesse a költségeket és az eredményeket, hiszen a gazdasági tervek legfontosabb paraméterei és mutatói (termelés, elosztás, forgalom, fogyasztás) számadatok formájában jelentkeznek. A matematikai-kibernetikai modellek és a modern számítástechnika birtokában jobban megérthetjük a gazdasági realitásokat és fejlődési tendenciáikat. A matematikai modell mennyiségi szempontból ragadja meg és matematikai eszközökkel (függvények, egyenletek, függvény- és egyenletrendszerek, logikai sémák stb.) írja le a gazdasági jelenségeket és azok kölcsönhatását, s így alapos ismeretekkel, sőt a prognózis lehetőségeivel szolgál. A matematikai és kibernetikai módszerek makrogazdasági alkalmazását egyelőre csak tanulmányozzuk, mikrogazdasági szinten (vállalatok, fővállalatok) azonban már elterjedten használjuk, például a lineáris programozásibán, az optimális gyártmányválaszték kialakításában, a termelési feladatok optimális szétosztásában stb. Az építéstervek összeállításában és megvalósításában gyakran veszszük igénybe a gráfelmélet kínálta módszereket (a „kritikus út“ módszerét, PERT-módszert stb.). A gépjavításban, a munkahely ellátásában is használatosak modern eljárások, az optimális készletgazdálkodást segítik elő a valószínűségszámítási módszerek, statisztikai minőségellenőrzésre, gyártási folyamatok irányítására szolgál már hosszabb ideje a matematikai statisztika. Az optimalizálás hathatós eszköze a modell, a több variáns megszerkesztésének és a legcélszerűbb kiválasztásának a lehetősége. A modell segítségével ábrázoljuk a gazdasági mechanizmus működését, azaz lényegében más úton megvalósíthatatlan kísérletezést hajtunk végre. A siker kilátása természetesen attól függ, hogy mennyire ismerjük a gazdasági mechanizmust, a gazdasági törvények hatását, mennyire pontosan ábrázoltuk az adott gazdasági jelenséget. Az adatbank és a napi információk birtokában és számítógép segítségével a vezetés bármely szintjén rendelkezésünkre állhatnak a szükséges adatok, tehát a megfelelő döntés, a hathatós vezetés lehetősége is. Az informatikai és vezetési rendszer a hagyományos módszerekkel szemben automatizált, illetve automatizálható döntésekkel szolgál számítási program alapján. A gazdaság alapegységeinek, sőt nagyobb egységeinek legtöbb operatív problémájához már van kész program. Automatizálható döntésekre azonban szükség van magasabb szinten is, például az egész nemzetgazdaság műszaki-anyagi ellátásának tervezésénél. Kétségtelen, hogy az automatizálható döntések mennyisége az alapegységekben több, magasabb szinteken kevesebb, s egyelőre a problémák meglehetősen szűk körét fogják át. Az informatika és a vezetés országos rendszerének kialakításához és hathatós működtetés AZ INFORMATIKA ÉS A VEZETÉS ORSZÁGOS RENDSZERE séhez, tehát — esetleg kiemelt vam alapján — számottevő mányos erőket kell összponti a matematikai módszerek jogi használatára, a gazdaságenségek és folyamatok mérésére, az automatizálhatósek szférájának bővítésére, a vállalati gazdálkodás és a gazdaságtudományok házi matematizálására. Számos döntést még nem matizáltunk, s eddigi ismer szerint egyelőre nem is autzálhatunk, de a számítógépek kétségtelenül nagy segítség lehetnek. Ezúton gyorsabb, jabb és teljesebb informs nyerhetünk a nem mennye rendkívül fontos műt, például társadalmi, politikai humokat stb. tartalmazó körhez. A döntésre jogosult ilyeknek így szűkösebb, ébjel lapismeretek állnak rendjükre, s inkább mentesülne szubjektív befolyásoktól éstól. A fentiekben csupán váza vontuk az informatika és az országos rendszerének fon kérdéseit. Kétségtelen, hogy jainkban bármely gazdaság dése és sokrétűsége nagymér információs eszközeinek házt től és minőségétől függ. E szerint az országos rendszer teremtése technikailag sokka szerűbb, mint szervezési szerből. Kétségtelen, óriási és sí viszonylag hosszadalmas szó munka előtt állunk, többé kell összeegyeztetnünk, a módszereken, vezetési és szemstruktúrákon kell változta forradalmasítanunk kell egy gondolkodás és cselekvés Az új ötéves tervben óriási tokát kell megoldanunk ezenben is, s minden bizonnyal fel eleget is tesznek szakembéereknek. ★ Nem háromnapos csoda volt ZAJ, NYÜZSGÉS AZ IRODÁBAN Egy küldöttség kimutatásokat tanulmányoz, a telefon cseng, az igazgatóság kéri a főellenőrt, valaki nyári cipőmodelleket mutat körül, ketten kiabálva vitatkoznak, megint a telefon : a hármas termelési vonal jelentkezik, sürgősen kérik a főellenőrt... Nem csendes iroda ez már többé, vagy legalább is nem azoknak a minőségellenőröknek az irodája, akik eddig a vonalvégeken ellenőrizték, ne hagyja el hibás termék a részleget, akik itt vitatták meg a vasárnapi sporteseményeket, vagy innen indultak edzésre (egy gyár mindig büszke arra, ha jó sportolói, ismert nevű labdarúgói vannak, akik néhány ilyen nem termelő osztályon jól elférnek). Nem ugyanaz a csendes iroda többé, mert közben az történt (mindig kell történnie valaminek), hogy az 1969-es esztendőre és az 1970-es év elejére erősen felduzzadt jónéhány könnyűipari vállalat raktárában az a készlet, amit a kereskedelem, mint gyenge minőségű árut, visszautasított. Amiért, persze, nem lehetett csak az üzem minőségellenőreit okolni, hiszen nem ők gyártották azokat. Kahana Leon főellenőr azt bizonygatta, hogy a fővárosi Flacara Rosie cipőgyár még ebben a szituációban sem azok közé tartozott, akiket elsőként soroltak fel rossz példaként. Ez pedig konkréten úgy nézett ki, hogy 1969-ben 160 000 pár, 1970 első negyedében pedig 40 000 pár cipőjüket utasította „csak“ vissza a kereskedelem. El lehet képzelni, milyen összegek álltak eladhatatlan áruba fagyasztva azokban az üzemekben, melyeket rossz példaként emlegettek a minisz- MINŐSÉG ÉS TERMELÉS tóriumban. A minőségellenőrzés bevezette a fázis-kontrollt néhány üzemben, így a Flacara Rosie cipőgyárban is, de nem sok eredménnyel. Akkor támadt az a gondolata valakinek, hogy próbálják bevezetni, vagy inkább életrekelteni azt a bizonyos önellenőrző módszert, amit már egyszer egyik-másik gyárban megpróbáltak, de amit — minden eredményessége mellett — hamar elfelejtettek. MINDEN CSODA CSAK HÁROM NAPIG TART — legyintettek a múlt év augusztusában a cipőgyár 1-es szalagának dolgozói, ahol először vezették be a módszert, és nem titkolták, mennyire nem lelkesednek a dologért. Hoztak nekik valami újfajta nyomtatványokat, úgynevezett személyi „igazoló lapokat“, amelyeken aláírásával kellett igazolnia a munkásnak, hogy az előtte és a mögötte dolgozó társa jó minőségben végzi el a rábízott műveleteket. „Nem írom alá — mondták — nem felelek a más munkájáért“, vagy „Végezzék csak el a minőségellenőrök a feladatukat, azért vannak“. „Jobb minőséget nem lehet ennyi idő alatt csinálni“ — utasították ismét mások vissza a lapokat. De a módszer bevezetői nem hátráltak. A brigádvezetők és minőségellenőrök igazoló lapján, a műszaki igazgatótól, a főmérnöktől kezdve a részlegvezetőkig, mesterekig mindenki aláírásával bizonyította, hogy az illető brigádvezető, minőségellenőr megfelel a munkahely megkívánta követelményeknek (nem elsősorban jó röplabdázó), megvan a végzettsége ahhoz, amit végez. De a legéletrevalóbb dolognak a „termékigazoló lap tetszett.“ Jelen lábbeli — modell vagy sorozat — gyártását, csak akkor lehet elkezdeni, ha az érdekeltek az igazolást aláírták — áll a fejlécen, és sorba következnek azok, akik a termék előállításában részt vesznek. A főtechnológus azt igazolja, hogy a technológia rendben van, a gyártási osztály főnöke a termelőképességet, az anyagbeszerzési osztály vezetője a szükséges nyersanyagot, a főgépész, hogy a szerszámokat biztosította. Az önköltségi osztály a szóbanforgó termék, vagy sorozat rentabilitását, a modell- és a kreációs osztály divatosságát igazolja. A TEHETETLENSÉGI ERŐT MÉGIS NEHÉZ VOLT LEGYŐZNI mert az emberek jórésze nem szereti, ha változtatni akarnak megszokott rendjén, munkaritmusán vagy szemléletén. A változás rendszerint kényelmetlenséggel, fáradtsággal jár. Szerencsére mindig akadnak olyanok is, akik tudják, hogy mégis érdemes. Mindig érdemes vállalni az újat, a pillanatnyilag fáradságosabbat, mert az előbbre visz, kimozdít abból a nyugalmi helyzetből, ami már megállást, vagy visszamaradást jelenthet. És elhatározták, nem kötnek kompromiszszumot. Bátorításként ott voltak a minőségben azonnal mutatkozó eredmények. A mennyiségi teljesítmény azonban lezuhant, az első időben az 1-es szalag felét sem termelte annak amit a módszer alkalmazása előtt gyártott. Később kezdett valamennyire helyrebillenni a mennyiségi egyensúly, de augusztusban így is csak 60 százalékra teljesítették a tervet. A minőség terén szinte hihetetlen eredmények születtek : az 1-es szalagon, ahol azelőtt a termékek 25 százalékát kellett visszautasítani (ez a vonal dolgozott a leggyengébben), augusztusban a termékek csak kéthárom százaléka volt hibás. NEM HÁROMNAPOS CSODA VOLT — mondják most a részlegen, mert a minőségi eredményeket látva a részleg másik öt termelési vonala is átvette az önellenőrzés módszerét, s tanulva az 1-es szalag hibáiból, nagyobb termelékenységi ingadozás nélkül értek révbe. Amire számítani lehetett, bekövetkezett, év végéig a cipőgyártó részlegen 20 százalékkal nőtt a munka termelékenysége és 30 százalékkal lett nagyobb a munkások keresete. Mivel a módszer értelmében új termék, vagy új sorozat gyártását csak akkor lehet beindítani, ha a termékigazoló lapon minden illetékes aláírásával igazolta, hogy a megfelelő feltételeket biztosította, a termelés ütemessé vált, megszűntek a korábbi anyag- vagy szerszámhiányból származó fennakadások, meg a hóvégi hajrák. Nagy időnyerés az is, hogy nem kell ismételten munkát fordítani a hibás termékek kijavítására. A munkások keresete egyrészt a termelékenység növekedésének függvényeként, másrészt azzal nőtt, hogy már nem kell szinte minden hónap végén büntetést fizetniük az elrontott cipőkért, mint azt korábban tették. Csak egy összehasonlító adat: a múlt esztendő első negyedében 31750 pár cipőt utasított vissza a kereskedelem, amiből kijavítás után 3478 pár került véglegesen a selejtbe, az utolsó negyedévben (a módszer bevezetése után) csak 3800 párat nem vettek át, és kiigazítás után összesen 37 pár maradt a gyárban. NEM TALÁLTUK FEL KOLUMBUSZ TOJÁSÁT — mondják a gyárban, csupán sikerült következetesnek lennünk, így igaz. Ott ahol emberekre kell hatni, előítéletekkel, tehetetlenségi erővel kell szembeszállni, ott elengedhetetlen a következetesség. És ma már mindenki megértette, hogy munkája, ha csak egyetlen művelet is, nagyon fontos. Egy egész közösség számára, az egész társadalom számára fontos, nem mindegy hát, hogyan végzi el. S ez volt a legnagyobb eredményük a módszer következetes propagálóinak : önbizalmat öntöttek az emberekbe. A minőségellenőrök irodája ma már nem az a csendes hely, ami volt, a minőségellenőr nem a vonal végén várja, hogy kimondja az ítéletet a termék felett, hanem születése közben végig nyomon követi azt. Napi nyilvántartást vezet arról, hogy a cipőgyártás száz munkaművelete közül melyiknél lép fel még a legkisebb gyakorisággal is a hiba, s már menetközben segít megtalálni, megszüntetni az azt előidéző okot. Cseng a telefon : a főellenőrt kéri a hármas vonal. Kovács N. Erzsébet • ELŐRE 3. oki "dolgom csak pontosan« szépe ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.*m nagy gondban van a vállalatvezetőség. Sürgősen jaavasolniuk kell valakit piackutatással foglalkozó sza emberek felkészítésére, röviden beinduló tanfolyamra. Igen, de kit ? Ez a nagy kérés. Legtöbbször már nincs idő összehívni az igazgatózottságot, dönt hát a vállalatvzetés esetleg még az igazgatizottság azon tagjai, akik panatnyilag kéznél vannak. Midenki tudja a jelenlevők közt hogy az eladási osztály vezető, kellene meneszteniük a tanflyamra, ő foglalkozott eddig a kérdéssel. De erről szó se lehet, őrá most nagy szüks van. „Küldjük el Kovács élvtádat, a munkaszervezési osztó vezetőjét — indítványozza valki — őt szintén érdeklik a meketing-problémák“. „Nagys” Kit küldünk tanulni? Ja, Kovács elvtárs valók megfelelő“ — helyeselnek titen is. De az igazgató hamisan véget vet a lelkesedésül „Kovács elvtárs sem mehet. Igen most állít össze egy fon tájékoztató anyagot.“ Akkor hát kit küldjenek ? Hosszas töprengés, latorga után végre találnak valakit bérelszámolón. Egyetlen szól amellett, hogy ezt az e bért küldjék a tanfolyami NÉLKÜLÖZHETIK. Gyes munkaerő, figyelmetlen, prtatlan, még jó is, hogy időre megszabadulnak tőle. És ha a tanfolyam befejez után a vállalatnak meg kell ma szerveznie a tudományosi kutatást ? Ezen még ráérnek törni a süket. A tanfolyam eltart három hónapig... A lényeg az, ha valakit most javasoljanak, allanatnyi gondoktól szabadulnak. Sajnos, némely vállalatves csak ilyen szemszögből látja „kit küldjünk tanulni ?" kérdést küldjünk, akit esetleg é vesen kívül látunk a vállála legalább egy időre, kit küld ki hirtelenében, hogy egy gond minél előbb kevesebb nyomji vállunkat. Legutóbb a CEPECA-ná más központi gazdasági szer által szervezett továbbkő kurzusok esetében is felhívta káros jelenségre a figyelmű. Nem új módszer ez, ugye mégis előveszik és előszerete alkalmazzák. Csakhogy nem hozott új törvényeink a dőltók szakmai ismereteinek frissítésére és az utánképző éppen az ilyen elavult módsreket végérvényesen hivatol kiiktatni. Mert ahhoz, hogy tudomány legújabb vívmány a legkorszerűbb és legeredéyesebb munkaszervezési ríészereket mindenütt késede nélkül alkalmazzák a gazdai vezetésben, szükséges, hogy ide merőben más módon döm el azt a kérdést is: KIT KÜLDÜNK TANULN Illés Józse