Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)
1971-04-08 / 7282. szám
ELŐRE 2. oldal KÖZÖS ESZMÉNY JEGYÉBEN A nemrég múzeummá avatott nagyváradi barokk palota megnyitotta időszaki kiállítástermét. A Román Kommunista Párt ötvenedik évfordulóját köszönti az itt tálalt grafikai anyag, mely összességében meggyőzően szemlélteti, hogy a grafika valóban a képzőművészetek legmilitánsabb ágazata, csak a társadalmi haladás szolgálatában érlelődhet és érlelődik, nem szakadhat el annak a társadalomnak az eszményeitől, melyben születik. S noha kötődése a mához tervényszerű, mégsem a pillanat nűvészete. A Nagyváradon kiállító művészek lakhelye Konstancától Bánátig terjed, s nem ritka itt a tizenöt, húsz évvel ezelőtt készült munka. Változatos tematikán belül vallanak a kiállító művészek az elmúlt félévszázad társadalmi törekvéseiről s bizonyítják, hogy a művészetben a formanyelv különbözősége nem mond ellent az eszmei törekvés egységének. Másként vall az illegalitás éveiről a sztrájkharcokra kubista kompozícióban emlékező Traian Vasas, s másként ugyanerről Bardócz Lajos, aki egy csillén áthajló női test finom rajzából költői metaforát teremt. Gy. Szabó Béla Dózsát idézi meg - immár klasszikus, általánosan ismert Dózsa-portréjával - történelmi példának. Elena Cerbu józsefattilás hangulatot keltő színes monotípiákat állít ki hajdani mosókonyhák szappanszagú gőzeire, s a mosónők álmaira emlékezvén, míg Kazár László fiatal nők egészségtől duzzadó testét ábrázolva láttatja a munka, a teremtés örömét. Számos grafikájával szerepel a kiá'IV.ácon Marcel Chirnoagá, akinek munkássága külön is bizonyság amellett, hogy a politikai töltetű gondolat fegyver a művész kezében. Igen, a stílusok sokféleségét egységbe fogja a közös eszmény ; a gondolat, mely a társadalmi haladásunkat irányító pártot dicséri, de azt is mondhatnánk, az embert, aki tervez, remél és harcol legszebb emberi elhivatottsága szerint Döröni Sándor MŰVELŐDÉS HÉTLOVAS BETYÁRJAI Az első tavaszi napokkal beköszöntött az új hazai betyárfilm sorozat. A román film vitathatatlanul sikeres termékei ezek az ötletekben, is kifogyhatatlan kardosköpenyes filmek, amelyekben szerencsésen talált egymásra Eugen Barbu, a tehetséges, fantáziagazdag elbeszélő és Dinu Cocea rendező. A betyárfilmek állandó szereplői : az örökifjú betyárkapitányné, Anita (Marga Barbu), a kiugrott pap (Toma Caragiu), a cigány Parpanghel pitoreszk figurája (Jean Constantin), az együgyű Belivace bojár (Nicolae Gardescu) és természetesen a filmről filmre törvényszerűen változó betyárkapitányok sora (Ion Besoiu, Emanoil Petrus, Florin, Piersic). A cserélődés előreláthatólag folytatódik, hiszen Eugen Barbu mesélőkedve kifogyhatatlan, és a hősszínész-termés nemkülönben. A pajzán, Anita asszonyt, ha minden jól megy, még a teenagersztár Dan Nuțu és Ion Caramitru is elörökölheti férfias elődeitől... Látványosságban, couleur locale-ban ezúttal sincs hiány, sőt. A Hétlovas-film egyik ötletes megoldása, hogy Anita, mint fogadósné, Maria Tenase hangján énekel. Játék, szájmozgás, belső feszültség és az immár klasszikus hang szinkronja remekül sikerült. A román táj és folklór szépségei megint funkcionálisan és hatásosan épülnek bele a cselekménybe, az idegenforgalmi reklámszakemberek tanulhatnának egy kis reklámszellemet a betyárgyártóktól. Néhány remekbe sikerült drámai helyzettel és alakítással is kedveskedik nézőinek a film. Mindenekelőtt a lelkiismereti válsággal küzdő poroszló (Colea Routu) szerepére és az alakításra gondolunk. No meg Florin Piersic-re, ÚJ ROMÁN FILM aki eszményi megformálója az ilyen kardos-köpenyes mesehősnek, épp azért, mert különb színész a szerepkörnél. Még az ifjú Jean Marais-val összehasonlítva is neki ítélném a pálmát. Női szereplők tekintetében azonban inflációs jegyeket mutat az új sorozat, ha arra gondolunk, hogy az első és a másodikharmadik részben Olga Tudorachenak milyen drámai sodrú szerepe volt, hogy új, érdekes arc, sokrétű egyéniség mutatkozott be Elisabeta Jár személyében. Aimée Iacobescu, aki az eddigi részekben is fel-feltűnt párszavas, vagy szótlan, ám mindig csábossá dekoltált szerepben, ezúttal megszólal. Bár ne tette volna. A történelemből iskola és színházalapítóként Ralu Caragea íróilag is felületesen megformált figurájából közönséges libát alakít, nemcsak a közismert kultúrtörténeti szerepet, de még a forgatókönyv alpári szituációit sem tudja elhitetni. A Hétlovas betyárjai még egy tekintetben szegi meg a hagyományt : egy-egy részlet eddig önálló kerek egész volt, mint a Megvesztegethetetlenek folytatásai a tévében. Mindegyiket megnézhettük külön is, de jobb, érdekesebb volt együtt. Az új film azonban úgy szakad félbe, mint a régi tárcaregények : ...a bakó felemelte pallosát és folytatása a következő számban. Izgalmas cselekményszálak maradtak függőben, Florin Piersic, a Hétlovas társai nélkül, a sóbánya mélyén oszlophoz kötözve maradt, a sasmadár állóképben mered meg odafönn a magas égen, s most várjuk, hogy mi lesz ? Mire a bonyodalom felvázolódott, véget ért a film. Bármilyen értékelés csak viszonylagos lehet, ezért el is tekintünk tőle. Folytatása a következő számban... Halász Anna ANYANYELVÜNK SZÓRENDI KÉRDÉSEK Nem mondok újat senkinek azzal, hogy a mondat értelmét kisebb-nagyobb mértékben módosítom, ha megváltoztatom egyik-másik szerkezeti tagnak, szerkezeti egységnek a sorrendjét. Az Oda menj ! és a Menj oda! felszólításnak éppen úgy más-más az előzménye, mint a Ne menj el és El ne menj !nek vagy a Kimenj a kapun és a Menj ki a kapun kijelentésnek. S mivel az előzmények másak, természetes, hogy a megváltozott sorrendű szerkezet sem hordozhat teljesen azonos tartalmat. A szerkezeti egységek sorrendjének a módosulása szorosan öszszefügg a hangsúly alakulásával. Például az Oda menj : felszólításban a mondat első szótagján van erős nyomaték, a Menj oda ! szerkezetben viszont a menj kap erős hangsúlyt, de az oda első szótagjára is esik valamelyes nyomaték. Ugyanígy sorra vehetjük a többi példát. De ne beszéljünk iskolás példák alapján a jelenségről, idézzünk nyomtatott szöveget. Az ilyen példák meggyőzőbbek lehetnek. „Tetten érték... a fiatalembereket, amikor szomszédjuk tyúkketrecét akarták kifosztani.“ Szórendi észrevételeink megtétele előtt iktassuk ide ezt az átalakított változatot: Tetten érték... a fiatalembereket, amikor szomszédjuk tyúkketrecét ki akarták fosztani. Mit mond az első mondat, ami a másodikban nincs benne ? Mivel a szomszédjuk tyúkketrecét mondatrész az akarták állítmány előtt áll, két lehetőség képzelhető el: vagy a szomszédjuk tagot hangsúlyozzuk erőteljesen, és ebben az esetben ellentétpárként oda tehető, nem a más tyúkketrecét; vagy pedig mindkét tagra kerül nyomaték, de valamivel erőteljesebben hangsúlyozzuk a tyúkketrecet első szótagját. Ennek az ellentétpárja vagy folytatása komikus hatásúvá teszi a szöveget: nem a lakását, hanem a tyúkketrecét akarták kifosztani. Bizonyára nagyobb megnyugvással vette tudomásul a tulajdonos, hogy csak a tyúkjaitól akarták megfosztani. Bár — ha valaki brancsbeli — némiképpen megalázó lehet számára, ha „tyúktolvaj“-nak minősítik. Az átalakított forma azonban magát a lopás tényét emeli ki. Ebben a mondatban ugyanis a fő hangsúly a ki igekötőre esik, ez viszont a kifoszt tartalom kiemelését jelenti. A milíciától származó hír nyilvánvalóan a kifosztás, a lopás tényét hivatott elriasztó példaként tudtul adni, nem azt, hogy éppen a tyúkketrecet vagy a szomszéd tyúkketrecét fosztották ki. Nem mondom, nagyobb szégyen, ha valaki éppen a szomszédjának a tyúkjait hurcolja el, de a nagyobb baj mégiscsak a fosztogatás. — Fogalmazás közben legyünk körültekintők, mert a szórend megtréfálhatja az embert. Következő példánk talán még tanulságosabb. Megtudjuk belőle, hogy egyik gyermekkórházunkban két új gépet helyeznek üzembe. „Már működik a csírátlanító berendezés, az elkövetkező napokban pedig szakemberek szerelik fel az új altatófelszerelést". Állítsuk ezúttal is szembe a kiemelt résszel a következő szórendi változtatással létrehozott formát: ...az elkövetkező hetekben a szakemberek felszerelik az új altatókészülékeket (altatófelszerelést). Az eredeti fogalmazás kissé „humorosnak" tűnik. Mintha azt akarná kiemelni, hogy nálunk nagy ritkaság számba megy, ha egy ilyen berendezést szakemberek szerelnek fel. Ez abból adódik, hogy a fél igekötőt az ige mögé teszi, és a szakemberek kerül az állítmány elé erős hangsúlylyal. A mi megfogalmazásunk pedig azt sugallja : mivel a berendezés elkészült, a szakemberek felszerelhetik, átadhatják a használatnak. Úgy vélem, a hír megszerkesztője ugyanezt akarta mondani. De nem számolt a szórend és a vele összefüggő hangsúly szerepével. A hangsúly és a szórend kiemelő szerepének helyességét könnyűszerrel megállapíthatjuk. Olvassuk el a szöveget „fennhangon“, hangosan. Nyomban megérezzük : az a szerkezeti tag kapja-e a nyomatékot, amelyre a tartalom szabatos kifejezéséhez szükség van, vagy nem, így különösebb „elméletieskedés“ nélkül is elkerülhetjük az ilyenszerű „botlásokat". Gálffy Mózes AZ IRODALOM VALÓSÁGALAPJA (Folytatás az 1. oldalról) haladtam előre a modern tudományos gondolkodásban, míg eljutottam a történelmi butaságig. Úgy jártam, mint az egyszeri ember az anekdotában, akihez a kalauz felvilágosítandó fordult, hogy bácsi, ez a vonat nem Váradra megy, hanem Bukarestbe, mire az megkérdezte : és mondja, kalauz úr, ezt a mozdonyvezető tudja ? Vajon a szerkesztő tudja, hogy rossz vonatra szálltam fel ? Mert az istennek sem tudok megérkezni oda, ahová igyekszem. A valóságra esküdtem s annak pont az ellenkezője sült ki. Már pedig ezzel is csak úgy vagyunk, mint Váraddal, mert lehet, hogy az ellenkező irányba haladok, de attól Várad még a helyén marad. Menjünk hát vissza Bethlen Miklóshoz, akit én imádok, s reggeltől estig olvasnám. Nehéz lenne megmondanom, miért. Talán a naiv őszinteségéért. De legalább annyira a ravasz okosságáért. Nem, nem történelmi bálvány : nevetek is rajta, azon, hogy büszkén bevallja : nem szokott mosdani, nemes ember, tiszta. Meg azon is, amikor gyerekfejjel meg akarja erőszakolni a budában a „francim mert", s utána hálát ad az istennek, hogy nem hagyta bűnözni. Bárhol lapozzak bele, szeretem, akárhányadszor újra tudom olvasni, olyan, mint a megelevenedett történelem. Megállás ! Történelem ez esetben annyi, mint valóság ; megelevenedett annyi, mint élt, megélt, átélt valóság. Az irodalom valósága lopja, tehát az igazság valahol az ember körül keresendő. Gustav Flaubert azt írta : a művészetnek „a tudomány pontosságát és a törvény fenségét" kell elérnie, és közben kijelentette, hogy a Madame Bovaryban saját magát írta meg. Egy művet, amit kritikai realistának mondásnak, abban a szerző önmagát írja... És Petrarca? Aki csodálatos szonettekben emlékezik meg megközelíthetetlen Laurájáról miközben feleségek és gyerekek szegélyezik életútját. Költészete tiszta idealizmusának valóságos alapja egy hazug, fondorlatokban, önpropagandában, nem egyszer zsarnokok szolgálatában leélt élet. Valóság és mű viszonya tehát tovább bonyolódik. Még ha tekintetbe is vesszük, hogy vannak irodalomtörténeti korok, amikor a mű nem vallomás, és van, amikor erősen az, és újabb zavart kelthetnénk az írói szándék és a megvalósult mű mondanivalójának irodalomtörténeti példák sokaságával alátámasztható ellentmondásaival. Balzac esete közismert: magánemberi hitvallása lényegesen különbözik a műben megvalósult politikai mondanivalóitól. Az ügy eddig csak bonyolódott (távolról sem olyan mértékben, ahogy azt az irodalomtörténet számon tartja, mert 1. a szerző nem irodalomtörténész , és 2. az olvasó sem az). Bonyolódott, de a valóság mint kiindulópont maradt. Ám mit tegyünk azokkal a modern irodalmi művekkel, amelyek tagadják, sőt „megsemmisítik” a valóságot ? Kafkáról írja Lukács György Az avantgardizmus világnézeti alapjai című tanulmányában : „Kafka, aki részleteiben mindig rendkívül magával ragadóan reális, valamennyi művészi eszközét arra összpontosítja, hogy a világ lényegéről kialakított szorongásos vízióját, mint »a« valóságot fejezze ki, vagyis a maga módján szintén felszámolja a valóságot“. Most mi lesz ? Mondjuk ki, hogy Kafka, és a XX. századi irodalom azon ága, amely belőle ered — nem irodalom ? Vagy talán a Nobel díjas (tehát világszerte elismert) Beckett mem író ? Ám ha igén, és a valóság a kiindulópont, akkor milyen valóságot tükröz a Godot-ra várva című (és sok más hasonló) mű ? Ha már ennyi viszontagság után idáig eljutottunk és bebizonyítottam, hogy az irodalom sem a közvetlen valóságból nő ki, hadd jelentem be: mindenféle irodalom, még a világtól legelrugaszkodottabb is, egy adott kor valóságtalajából táplálkozik. Csak egy dolgot kell figyelembe venni, hogy az irodalom nem tükre egy kornak, hanem reakciója társadalmi, emberi, erkölcsi stb. viszonyoknak. Visszahatás. Az irodalom tehát — mint egyébként minden művészet — a világról és a világnak szól, és annál inkább teszi ezt, minél kevésbé vonatkozik kizárólag történelmileg szűkre szabott korokra, és ezért lehet látszólag — és egy sandán felvett mechanikus álláspontról — tagadni a közvetlen valóságalapot. Mert több, mint egy adott történelmi-társadalmi formáció tükre. Az irodalom — mint egyébként a művészetek általában — emberi viszonyulás egy kor valóságához, melynek döntő eleme a változtatás szándéka, nagy humánus célok érdekében. _ Engels azt írta A természet filozófiájában, hogy az emberrel a természet öntudatra ébredt. Az irodalom, a művészet ennek az öntudatnak, az ember önmegismerésének folyamata és módszere. Egyik folyamata és egyik módszere. A tudományos igazságokkal egyenrangú eredményekhez vezető módszer. Akkor is, ha néha ellentmondás van közöttük. Nem csak látszólagos, reális. Antigoné humanizmusa Kreon történelmi igazságával szemben az adott korban, nemcsak összeütközik, — de ismét csak az adott helyzetben —, a történelmi igazság mérlegén, kisebbnek is bizonyul. Kreon, a zsarnok, a központi államhatalmat erősítve, történelmileg helyes és fontos célt szolgál, de Antigoné humanizmusát, az emberség efelé törekvését nem semmisítheti meg, ellenkezőleg, Kreon csak Antigoné perspektívájában igazolódhat. Kétszer kettő mindig négy. A matematikában. De ha az emberek ezt mindig készpénznek veszik, nincs hit, eszme, forradalom, nem jutunk el oda, ahová eljutottunk. A tudomány, mint tudat, nem lehet meg az öntudat nélkül, ami a művészet. Az irodalom alapja a valóság, de a valóságnak, mint az, emberi fejlődés folyamatának alapja az a törekvés, hit, lázadás meg minden egyéb, ami a művészet éltető eleme. Nem véletlen, hogy minden nagy emberi eszme, szellemi vagy társadalmi forradalom első számú szabadcsapata a művészet. A kommunizmusé is. 1971. ÁPRILIS 8., CSÜTÖRTÖK A NÉPI FORRADALOM ÉLÉN (Folytatás az 1. oldalról) új körülményeknek, a legalitás körülményeinek megfelelően. Az illegalitás nehéz éveiben tevékenykedett párttagok és szimpatizánsok segítségével az RKP-nak sikerült rövid idő alatt megszerveznie erőit a főbb iparvállalatokban, a falvakban, a kulturális és oktatási intézményekben, az ország valamennyi központjában. A kommunista párt tagjainak száma a forradalom gyors kibontakozásával egyidőben rohamosan emelkedett : 1944 októberében az RKP-nek 56000, 1945 februárjában már 32 000, áprilisban több mint 42 000, 1945 októberében pedig már közel 260 000 tagja volt. A kommunista párt a Szociál-Demokrata Párttal karöltve a népi forradalom első hónapjaiban megszervezi az Egységes Szakszervezeteket, az ifjúsági szervezeteket, mindent elkövetett a Munkás Egységfront megszilárdításáért és szüntelen fejlesztéséért, a munkásosztály politikai és szervezeti egységének létrehozásáért. A munkásegység kérdése a népi forradalom alapvető kérdése volt, hiszen a munkásosztály csakis egységesen tölthette be vezető szerepét. A Munkás Egységfront megszilárdítása sok helyen nehézségekbe ütközött, de az RKP-nek a Szociál-Demokrata Párt becsületes, a munkásosztály ügyét odaadóan szolgáló tagjaival és vezetőivel együtt sikerült legyőzniük a nehézségeket. A Munkás Egységfront az összes demokratikus erők tömörítésének gerincét alkotta. Az RKP ugyanakkor bővítette együttműködését más demokratikus szervezetekkel, és 1944 októberében létrehozta a demokratikus erők szervezeti keretét, az Országos Demokrata Arcvonalat, amely „széles koalícióját képviselte mindazoknak az erőknek, amelyek érdekelve voltak az ország reális demokratizálásában, a román társadalom fejlődésének szükségletei által megkövetelt gazdasági és társadalmi reformok megvalósításában" (Nicolae Ceausescu). A kommunista párt vezetésével a dolgozók óriási tömegei keltek elszánt harcra a reakció erői ellen. A néptömegek forradalmi ereje viharos gyorsasággal növekedett és elsodort minden akadályt a népi forradalom kibontakozásának útjából. Az ODÁ- ba tömörült pártokat és szervezeteket követő tömegek elkergették a reakciós prefektusokat és polgármestereket, megszervezték a gyári munkás-ellenőrzést, hozzáláttak a földbirtokok kisajátításához és a föld szétosztásához a parasztok között, ténylegesen megvalósítva a földreformot, részt vettek a közélet demok-r rajzolásáért vívott harcban. Ugyanakkor a kijelölt ODA-kormányképviselők a reakciós többségű kormányokon belül harcoltak a reakció megdöntéséért. E politikai, gazdasági és társadalmi csaták tüzében iktatták be 1945 március 6-án a dr. Petru Groza, a kimagasló hazafi, a jeles politikus és államférfi vezette forradalmi-demokratikus kormányt, amelyben a vezető szerep, Románia történelmében először, a munkásosztályé volt. Ez a romániai forradalmi harc nagy győzelmét jelentette, biztosítva társadalmunk demokratikus és haladó fejlődését. A népi forradalom kibontakozásának folyamatában hatalomra jutott széles demokratikus tömörülésű kormány, amelyben még a burzsoázia egyes csoportjainak képviselői is részt vettek, történelmi hivatása abban állt, hogy: 1. megszilárdítsa a dolgozó nép addig kivívott eredményeit ; 2. biztosítsa az összes feudális maradványok maradéktalan felszámolását; 3. megvalósítsa az ország demokratizálását; 4. előkészítse a talajt a népi forradalom szocialista szakasza számára. Románia első forradalmi-demokratikus kormányának gyors és erélyes intézkedései (az antihitlerista front erőteljes támogatása, a földreform törvény, a háborús bűnösök letartóztatása, a spekuláció és szabotázs elleni kíméletlen harc, a zilált gazdasági helyzet rendezése stb.) csakhamar komoly sikereket eredményeztek. A polgári-demokratikus forradalom kiteljesítése feltartóztathatatlanul haladt előre. Vezetőereje a munkásosztály, élén a kommunista párttal. A népi forradalom fejlődésének ebben a szakaszában a kommunista párt és a demokratikus kormány legfontosabb feladata az antihitlerista front minden erővel való támogatása és a nemzetgazdaság talpraállítása volt. A munkásosztály, a parasztság, a széles néptömegek áldozatkészen válaszoltak az RKP már korábban kiadott felhívására: „Mindent a frontért, mindent a győzelemért!" 1943 augusztus 23-tól az európai háború befejezéséig Románia több mint félmillió katonát vetett harcba a fasiszta csapatok ellen, s e harcok folyamán 170 000 román katona áldozta életét a népek szabadságáért. Hazánk gazdasági hozzájárulása a hitleri Németország elleni háborúhoz — hozzávetőleges becslések szerint — meghaladja az egymilliárd dollárt (1938-as valutában számítva) ; ez az összeg az 1937—1938-as román állami költségvetés több mint négyszerese. A fasizmus felett aratott világtörténelmi jelentőségű győzelem biztosította Románia függetlenségének és szuverénításának megszilárdítását. A második világháború következtében az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzetbe került ; az ipari termelés a háború előttinek mintegy a felére csökkent, a hitlerista fosztogatástól és rekvirálásoktól kimerült mezőgazdaság pedig a háború előtti átlagos gabonatermésnek csak egyharmadát nyújtotta. A két egymást követő aszályos év méginkább súlyosbította a helyzetet. Ilyen körülmények között az RKP 1945 októberi Országos Konferenciájának kivételes fontossága volt az ország életében. A pártkonferencia kidolgozta a kommunista párt akcióprogramját a népi forradalom továbbfejlesztésére, az öszszes demokratikus erők egységének megszilárdítására, valamint a nemzetgazdaság újjászervezésére és fejlesztésére. „Az ország helyreállításának és újjáépítésének akciója — hangsúlyozta Gheorghe Gheorghiu- Dej a Központi Bizottság jelentésében — a nehézipar helyreállításán és fejlesztésén kell hogy alapuljon", ugyanis „országunk haladása egyenes és közvetlen kapcsolatban áll az ország iparosításának előrehaladásával" és „nagymértékben az ország ipari erejétől függ államunk függetlensége is". Az RKP Országos Kon-, ferenciája tehát nemcsak azonnali akcióprogramot terjesztett a párt, az egész ország elé, hanem felvázolta a fejlődés távlati célkitűzéseit is. A kommunista párt Románia új történelmi szakaszában ismételten bebizonyította, hogy az egyetlen politikai erő, amely képes megszervezni és győzelemre vezetni a dolgozó tömegek forradalmi harcát. Az 1946- os parlamenti választások, a reakció minden mesterkedése ellenére, a Demokratikus Pártok Blokkjának elsöprő győzelmével értek véget. Ebben az időszakban lényeges változások állnak be a társadalom erőviszonyaiban : megszilárdulnak a munkásosztály pozíciói a politikai és társadalmi életben, megerősödik a munkásparaszt szövetség, fejlődik az öszszes demokratikus és haladó erők egysége. A népi forradalom első szakaszában, a polgári demokratikus forradalom kiteljesítésével kapcsolatos kérdések megoldásával egyidejűleg több olyan fontos intézkedésre került sor, amelyek megerősítették a népi demokratikus állam gazdasági szerepét és korlátozták a tőkés kizsákmányolást. Ezek keretében, többek között, államosították a Nemzeti Bankot, létrehozták az ipari hivatalokat és megerősítették a munkásellenőrzést az üzemekben. Ugyanakkor az RKP 1947 június 14-én a Minisztertanács elé terjeszti az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének megjavítására irányuló nagyfontosságú javaslatait. A pártnak ezek, az ország akkori helyzetének reális felméréséből fakadó javaslatai komplex intézkedéseket irányoztak elő az ipari és mezőgazdasági termelés növelésére, a pénzügyi és költségvetési helyzet megjavítására, a pénzreform végrehajtására, az állam gazdasági irányító szerepének növelésére, valamint a reakciós burzsoázia szabotázs és spekulatív akcióinak megakadályozására. Az ország demokratizálásának továbbfejlesztése, a haladás útjának meggyorsítása azonban a kizsákmányoló osztályok pártjainak, a királynak és kamerillájának ellenállásába ütközött. Ilyenformán az RKP vezette demokratikus erők előtt az a történelmi feladat állt, hogy az államhatalom gyakorlásában még részt vett liberális burzsoáziát kirekesszék a hatalomból és megdöntsék az ország fejlődésének, a társadalmi haladásnak útját álló monarchiát. A népi forradalom fejlődésének folyamatában megizmosodott Román Kommunista Párt a Szociál-Demokrata Párttal és a többi demokratikus szervezetekkel szoros egy- ségben ennek a szükségszerű történelmi követelménynek is eleget tett. 1947 második felében a burzsoázia utolsó képviselői is letűntek hazánk politikai életének színteréről, s december 30-án a reakció utolsó bástyája, a monarchia is megbukott. A köztársaság kikiáltásával megszűnt az ellentmondás az államhatalom tartalma és formája között, teljesen szabaddá vált a népi forradalom második szakaszának, a szocialista forradalomnak az útja. Ezzel a Román Kommunista Párt, amely akkor már több mint 17 000 alapszervezettel rendelkezett, tagjainak száma pedig meghaladta a 700 arét, új, sokrétűbb történelmi feladatok megoldása elé került. Pártunk azonban, mint félévszázadosörténelme folyamán minden feiada■ot, ezt is népünk érdekeinek megelelően oldotta meg. Vezetésével győzedelmeskedett a szocializmus hazánkban és ma a sokoldalúan fejlett, modern szocialista Romániát építjük. 1921 1971 SZÁMŰZÖTT HYGEIA „A tisztaság fél egészség" állapítja meg egy ismert közmondás, lehet, hogy éppen ebből a sarkigazságból indultak ki az emberek, amikor az ókori mitológiából vett Hygeia — Egészség — istennőjének nevét a tisztasággal is összekapcsolták, így válhatott mindennapossá a köznyelvben a higiénia, a tisztaság fogalma. Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy mennyire fontos az említett istennő szimbolikus, de a higiénia konkrét jelenléte ott, ahol sokezer ember közétkeztetéséről, vendéglátásáról gondoskodnak. Államunk törvényei megkövetelik a vendéglátóipartól, hogy tartsa tiszteletben a higiéniai szabályokat, óvja az emberek egészségét. Nos, ennek ellenére a Kolozs megyei Bánffyhunyadon a fogyasztási szövetkezetek vendéglátóipari egységeinek mindegyikéből következetesen száműzték Hygeiát. A vendéglő, a bárnak nevezett büfé éppúgy, mint a lepény sütödének nevezett kocsma és a nemrég vendéglőből átalakított büfé összképe siralmas. Mindenütt szemét, ápolatlanság, az elemi kereskedelmi és higiéniai normák teljes mértékű figyelmen kívül hagyása. Megbotránkoztató ez annál is inkább, mert a fogyasztási szövetkezetek korszerű , komplexumot építettek itt, éppen a civilizált vendéglátás anyagi alapjának megteremtésére. De mit ér a korszerű helyiség, ha az rossz gazdák kezére kerül ? S ha már rossz a gazda, akkor miért kell ebek harmincadjára engedniük a vendéglátást a felettes szerveknek , a helyi Progresus szövetkezet vezetőségének, nem is szólva a Kolozs megyei egészségügyi felügyelőség ellenőrző szerveiről. Hiszen ha másképp nem megy, legalább az állandósított ellenőrzéssel, büntetések kirovásával kellene figyelmeztetniük az itteni munkaközösséget, hogy megengedhetetlen gondatlansággal végzi munkáját. Mert például, hogyha csupán március 25-én, az említett ellenőrző szervek betekintettek volna Bánffyhunyad vendéglátóiparának kulisszatitkaiba, a következő kihágásokat jegyezhették volna fel: — a komplexum vendéglőjében reggel, nyitás előtt, nem JEGYZET ...... szellőztették ki a helyiséget, felületesen takarítottak, az asztalterítők rongyosak, rég ki kellett volna selejtezni őket — ezt a kihágást a 2003-as Minisztertanácsi Határozat 4. cikkelyének értelmében 100-tól 200 lejig terjedő büntetéssel sújtják, a Vendéglő és a cukrászda közös bejárata egybenyílik a mellékhelyiség bejáratával. Nem részletezzük az itteni állapotokat, csupán annyit írunk ide : a 2006-os Minisztertanácsi Határozat 13. cikkelyének a) pontja értelmében ezekért az állapotokért 250-től 500 lejig terjedő büntetés jár, ugyancsak a komplexumban, mint említettük, működik egy bárnak nevezett kocsma is: mindenütt cigarettavégek, szemét, szanaszét ládák hevernek, nincs ki elhordja őket, hiszen a báros a vendégekkel együtt sörözik, ezenkívül utcai ruhába öltözött egyének ki-bejárnak a bár és a vendéglői konyha közös ajtaján, a vendéglői konyhába kübe, fülönben csak az nem megy aki nem akar, reklamálógyasztók és alkalmi vásárlásokra betérő járókelők téblábolnak a főzőedények között. Az említett 2506-os MTH 32. cikkelyének b) pontja 250—500 lejig terjedő büntetéssel sújtja az idegenek korántsem higiénikus jelenlétét a konyhában. — a lepénysütödének nevezett kocsmában rég nem látott tisztítószert sem a helyiség, sem a konyha. Az edények és a kályha látványát jóérzésből nem írjuk le, a lepénymasszával teli edény hol a földön, hol az asztalon hever stb. Nem folytatjuk a helyzetkép további leírását, tény az, hogy a 2506-os MTH 16-os cikkelyének b) pontja értelmében 250—500 lej büntetés jár ezért a hanyagságért. Mindezt csak mint laikusok jegyeztük le, valószínű, hogy a kereskedelmi felügyelő s főként az egészségügyi felügyelő, ha véletlenül éppen erre jár sokkal több kihágást állapít meg. Sajnos, az állapotok azt igazolják, hogy ritkán és rendszertelenül figyelmeztetik a bánffyhunyadi vendéglátó gazdákat, hogy törvénybe ütközik Hygeia önkényes száműzése. Ezek szerint, ami a konkrét, „anyagi figyelmeztetést" illeti mindenesetre szerencséje van a bánffyhunyadi közélelmezésnek, hogy március 25-én csak az újságírót botránkoztatta meg és neki nincs joga büntetéseket kiróni. De az már kötelessége, hogy figyelmeztesse a felelős tényezőket : a higiéniai szabályok betartásának ellenőrzése jelentős szolgálati feladatai közé tartozik. Lázár Edit