Előre, 1971. május (25. évfolyam, 7302-7327. szám)
1971-05-05 / 7305. szám
XXIV. évfolyam 7305 sz. 6 oldal éra 30 báni 1971. máájus 5., szerda Vajdahunyad az acélerőd. Vajdahunyad, annyi sikeres munkásmozgalmi harc bölcsője. Vajdahunyad a rohamosan fejlődő modern kohászati központ. Vajdahunyad a munkahőstettek, az ismert és névtelen hősök városa... Mennyi jelző ráillene még erre a helységre, amely jónéhány négyzetkilométernyi területen magába foglalja a tegnapot, a történelmet és a mát, legújabb történelmünk, korszerű iparunk egyik legtevékenyebb, alkotó lendülettől buzogó szektorát. A hatalmas, méreteiben is lenyűgöző kombinát, amelynek aktív munkásgárdája egy közepes város lakosságának számával egyenlő, magasba szökkenő kéményeivel, ezüstös csővezetékeivel, a hőközpont szokatlan méretű tárolójával fenségesen uralja a tájat. Mögötte zöldellő, szelíd lankájú dombok s a drótkötélpályán éjjel-nappal utazó csillék mozgó, fekete pontjai. Szemben vele az új város, lépcsőzetesen kiépült házaival. Nemcsak Vajdahunyad fejlődése, a különböző építészeti koncepciók változása, de elmúlt 25 évünk egész története kiolvasható ebből a képből. Mint minden ipari egységnek, a vajdahunyadi kohászati kombinátnak is megvolt a maga „hőskora". Forró, alkotó évek voltak az 1950-1965-ös esztendők, de jó részt az elmúlt öt év is. Akkor változott meg gyökeresen az üzem s vált azzá, ami ma. S a gyárak, üzemrészlegek születése és életrajza szorosan öszszefonódik az emberek életrajzával. 1952. Megépül a 6-os számú nagyolvasztó, az első a felszabadulás után, az első 50 év óta. (A múlt században épült 4 magaskemence után 1902-ben épült az 5.) Az első, 1952-es sikert egymás után követte a többi. 1956-ban teljesen átépítik az 5-ös nagyolvasztót, majd 1962-ben a 7-es és 1966-ban a 8-as számú követi azokat. A 9. építésén most dolgoznak és ha minden jól megy - s Vajdahunyadtól megszoktuk, hogy jól menjen jövőre, határidő előtt át is adják a használatnak. Marculescu Nicolae olvasztár főmester nemcsak szemlélője, de aktív részvevője is volt ennek a fejlődésnek. Megélte és megünnepelte — annyi más akkori fiatallal együtt — a nagyolvasztó születését. S ahogy fejlődött a részleg, úgy haladt előre ő maga is. Az első nagyolvasztó megépítése idején még legalul állt a szakképzettség ranglétráján. Az ünnepélyes BAKTAI ETELKA riportja beindításkor sem ő volt az, aki először megrakta a kemencét, bár a beosztása „etető" volt. Ott állt a leghátsó sorokban, amikor az idős mesterek - azóta rég nyugdíjasok - az ünnepélyes aktushoz illő méltósággal beindították a nagyolvasztót. Talán akkor merült fel benne először a gondolat, öltött konkrét formát a ki nem fejezett vágy, hogy több legyen mint egyszerű „etető". Így adódott, hogy a következő átadáskor Marculescu Nicolae csoportvezető szimbolikusan, de a valóságban is előbbre rukkolt az első begyújtáson részvevők csoportjában. Következett a mesteriskola, a továbbképzés és a 8-as számú nagyolvasztó üzembehelyezésekor már az irányítók között volt, a tapasztalt, nagy szakértelemmel rendelkező mesterek között. 1954. Beindul az érczsugorító első vonala. Bödici Etefon mint szakképzetlen munkás dolgozik az új részlegen. Sok más szakképzetlen munkással együtt jelentkezett felvételre abban az üzemben, amely óriási mennyiségű munkaerőt szippantott fel évről évre . - Az ember vagy megszereti munkahelyét és akkor igyekszik felnőni hozzá és méltónak lenni a feladatokhoz, vagy nagyon rövid idő alatt rájön, hogy nem képes eleget tenni azoknak az egyáltalán nem egyszerű és könnyű feladatoknak, amelyek egy ilyen szigorú fegyelmet megkövetelő üzemben reá hárulnak és akkor eltávozik. Nálunk nincs munkaerő vándorlás, illetve azok, akik legalább egy évet dolgoztak a kombinátban már nehezen mennek innen el. Az ember vagy itt marad örökre vagy az első hónapban elmegy. Kemény munka a mi munkánk, egész embert követel meg. Nem lehet megalkudni. Itt nem húzhatod meg szépen, csendesen magad. Vagy szívvel-lélekkel teszed amit teszel, vagy elmegy. Bodici Stefan maradt. Az egyik legszigorúbb, de legigazságosabb csoportvezető, megfontolt, alapos, jó szakmunkás, akinek a keze alatt sok talpig ember nőtt fel. 1955. Üzembe helyezik a kokszoló első telepét. S először említik Bota Roman nevét. Életrajzából semmi lényeges nem derül ki. Dolgozott Itt is ott is, de megállapodni sehol sem tudott. A kokszolóban találja meg azt a munkahelyet, amelyet többet nem hagy el, itt lesz szakmunkás, élmunkás, számtalan kis élmunkás-csillag büszke tulajdonosa. Bota Roman életrajza is oly szorosan összefonódik az új gyár, az új részleg létesítésével, fejlődésével, hogy el sem képzelhető, meg sem magyarázható a kettő egymás nélkül. Bota Roman sem lehetett volna kokszoló szakmunkás az üzem nélkül s az üzem sohasem válhatott volna élenjáró egységgé - Bota Roman és a hozzá hasonló szakmunkások nélkül. Innen kerültek ki, ide tértek vissza olyanok is, mint Gherghel Cornel, a kokszoló főrrmérnöke. Az ő élete is szinte már sablonosan tipikus. A vajdahunyadi fiú, mint szakképzetlen mukás kerül az üzembe, itt nyer szakképesítést és emelkedik a szakmai ranglétrán. Innen megy egyetemre és ide tér vissza, mint gyakorló mérnök, mint részlegvezető s végül kinevezik főmérnöknek. Mai életrajz. Szokványos. Gherghel Cornel mérnök ma mindössze 46 éves. Fiatal, vagy csak alig valamivel több, mint amennyi a nagy kombinát egyre ifjodó gárdájának átlagos életkora. 1958. A nagy év: megkezdődik a blumingok építésének sorozata. Ekkor lépül meg és indul be az első, 1000 milliméteres hengermű. (Folytatása a 3. oldalon) A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT 50. ÉVFORDULÓJÁT KÖSZÖNTI DOLGOZÓ NÉPÜNK Ahogy közeledik az évforduló, úgy sokasodnak a teljesített vállalások, minden múló nappal több munkaközösség tudja le az év elején felajánlott terven felüli össz- és árutermelés százezreit, millióit. Legszívesebben valamennyit belefoglalnánk mindennapi tudósításainkba, ám ezzel a lehetetlenre vállalkoznánk. Hogyan férne bele egy- egy pársoros hírbe, mi történik ezekben a napokban a vaskapui, a fátrai vagy a szamosi építőtelepeken, hányszor csapoltak előirányzaton felül a vajdahunyadi acélolvasztárok, hány tonna nyersolaj a terven felüli teljesítmény a Trotusvölgyi kőolajmezőkön, az új berettyószéplaki kutaknál. Ha még ezekről a teljesítményekről hírt is adhatnánk mindennap, hogyan férne bele tudósításunkba a vállalások teljesítését jellemző hangulat, odaadás, amely sajátja ma minden munkaközösségnek. S ha ki is próbálnánk fejezni, szavaink szegényesek. Álljon hát inkább ezúttal is itt, néhány a valóra váltott vállalásokból, a pártévforduló előtti utolsó napok munkasikereiből. (Tudósításaink a 3. oldalon) VAJDAHUNYAD-1971 REKORDNAPOK A RÉGI UDVAR— ÚJ KÖNTÖSBEN Dégi udvarnak — Curtea ve■*' ehe — nevezik azt a szegeletet, amelyet a fővárosi Victoriei út, az 1848 bulvár, a Doamnei utca és az Unirii tér zár közre. Ez volt egykoron a belváros lüktető üzleti negyede, amelynek gerincét a Lipscani utca képezte. Az ódon épületek, szűk utcácskák, időtarta koszos falak jó darabig kívül rekedtek a fővárost átfogó megújulási folyamaton. Az utóbbi hetekben azonban ebben a régi zugolyban is döntő rohamra indultak az építők. Átfogó, tudományos terv alapján nyerték vissza eredeti formájukat és építészeti stílusukat a negyed épületei, utcái. A felújítás során figyelembe vették az egykori szakosítást is. A Lipscani üzletei elsősorban konfekciót, cipőt és textilneműt árusítanak, a Gabroveni utca boltjai lakberendezési tárgyak bemutatására és árusítására rendezkedtek be, beleértve a bútorokat is, a Smírdan utca megújult üzletsorában műszaki árucikkekben válogathat a vevő, míg a Covaci utca a bizományüzletek utcája lesz. Az utóbbi hetekben több mint 130 régi üzlet (10 000 négyzetméternyi felülettel) újhodott meg a Régi udvar környékén. Ezeket a napokban ünnepélyes keretek közt avatták fel. Az átépítés, renoválás a környező utcákban folytatódik egészen addig, míg az egész „udvar“ régi fényében fog tündökölni. Nyirkos novemberi reggel, a sár nyúlós és ragadós, az ég szűk kalapként szorul a fejekre. A föld és ég között keskeny sikátor , mocskos, homályos, árnyakkal teli. A szürkeségbe belehasít egy vörös sáv, zászló dacol a kietlen reménytelenséggel. Melegség árama köti össze a szíveket. A sikátor zugaiból zöld patkányok támadnak a reménykeltőkre, a vörös sáv sarat dagasztó lábak alá kerül, béklyózott emberek zsúfolódnak rácsos járművekbe. Az épület is szürke. A lebukottak magukkal viszik győzelmüket a vereség tanyájára. Várakozás a válogatóban. Zöldingesek szórakozása: golyósorozatok tépdesik a falra aggatott képeket. Durva röhej nyugtázza a találatokat. Itt mindenki bűnös, mindenkire fenyítés vár. Talán golyó is. Hatalmas terem , közepén üveges választófal, a mennyezeten nappali fényben is vakító villanykörték. Előírásszerűen elrendezik a foglyokat. Rúgásokkal és öklözéssel. A kisebbségieket a válaszfalon innen, mértani pontossággal beosztva, méterre a fehér faltól, méterre egymástól; a többségieket túlfelől lócákra ültetik. Lábhoz helyezett puskával csendőrök vigyázzák a rendet. Néma csönd, feszült várakozás, kusza gondolatok rendezése, felkészülés arra, amire sohasem lehet felkészülni. Verik az ajtót. Az őrség parancsnoka szabályszerűen üvölti a formulát. Kielégítő válasz, megnyíló ajtó, berontó zöld csorda. (Később, harminc év múltán színpadon láttam ilyen jelenetet, orrszarvúak csörtetését.) Berlinben varrt zöld ingek, vadonatúj derékszíjak, nyikorgó csizmák fújtatnak és horkantanak, mint a kukoricásban dúló vaddisznók. Zsidó vagy ? Magyar vagy ? Eladtad az országot ! Válasz nincs, senkit sem érdekelne. Ütések, rúgások, válogatás és cél nélkül. Ez nem kihallgatás, nem vallatás — vad ösztönök féktelen garázdasága. Aki a padlóra kerül, megtapossák, aki állva marad, keményebb csontjait pisztolyaggyal puhítják. Amíg bírják erővel, aztán izzadtan, kielégülve, csizma dobogtatással győztesként távoznak, öt perc, tíz perc, félóra, óra. Az időnek itt más a ritmusa, a másodpercek megnyúlnak, az órák megrövidülnek. Újabb dörömbölés az ajtón. Ki az? Csorda tör be ismét. Mások ? Ugyanazok ? Mindegy. Arcuk egyforma, csizmájuk azonos, ingük szabása egyezik. Friss erővel megismétlik az előzőeket. Nem leleményesek — minek is ? —, a brutális erő minden rafinária és elgondolás nélkül töri-zúzza a testet. És az emberséget bennünk. Rongyok vagyunk, ruha, hús cafatokban lóg, több a seb, mint a bőr. A harmadik menet után mindenki érzéketlen, hullhatnak ütlegek, taposhat csizma. Egyre megy. Eltompult, kifejezéstelen szemek, dermedt ajkak, riadt tekintetek. A téboly vagy az elhülyülés határán. Még mindig emberek vagyunk? Csak a várakozás a nehéz, a két roham közötti nyugalom. Mikor jönnek ismét ? Ha elmentek, nyomban a folyosó felé figyelünk : mikor hallszanak fel dobogó léptek ? Már az ajtóhoz értek, most benyitnak. De nem, tovább mennek. Másokhoz ? Ide mikor jönnek ismét ? Egyre kínosabb a várakozás. Aztán kialakul az ütem. Óra nélkül is tudjuk, húszpercenként újabb (Folytatása a 2. oldalon) TÖRTÉNT EZERKILENCSZÁZNEGYVEN NOVEMBERÉBEN, KÖDFOJTOTTA NAPOKBAN, A BUKARESTI RENDŐRSÉG KÖZPONTI ÉPÜLETÉBEN HARMINC KOMMUNISTÁVAL, AKIK KÖZÜL NÉHÁNYAN MEGÉRTÉK A SZABADSÁGOT. KOVÁCS JÁNOS TESTVÉRHANGOK Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság Nicolae Ceau$escu elvtárs fogadta a Szovjetunió nagykövetét Nicolae Ceau$escu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke hétfőn május 3-án fogadta V. I. Drozgyenkot, a Szovjetunió bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. A megbeszélés elvtársi légkörben zajlott le. A VETÉS KEDVEZŐ FELTÉTELEK KÖZÖTT VÉGET ÉRT KÖVETKEZIK A NÖVÉNYÁPOLÁS K ét és fél millió hektáron takaró alá került a kukorica magja. Gyakorlatilag a tavaszi vetés véget ért. S ez nem egyszerűen a nagy munka befejezését jelenti. Kiváló agrotechnikai feltételek között jutott talajba a mag. Ez pedig a jó termés alapvető biztosítékával egyenértékű. A kedvező körülmények nyújtotta termelési előnyöket azonban továbbra is meg kell őrizni, hogy a tavasz ígéretét kamatozza majd a nyár, s gazdag legyen az ősz is. Mit mondanak hát a szakemberek a további mezei teendőkkel kapcsolatban ? A szakminisztérium ajánlásai szerint ezekben a napokban sürgősen be kell vetni az utolsó négyzetmétereket is, egyikmásik megyében ugyanis, köztük Biharban és Máramarosban, még nem teljesítették teljes egészében a vetési terveket. Különös figyelmet kell szentelni az ipari növények termesztésének olyan értelemben, hogy a szerződéses kötelezettségeknek minden rtsz eleget tegyen. Megtörténhetett az is, hogy különböző okoknál fogva a vetések itt-' (Folytatása az 5. oldalon) !még szorosabban szeretett pártunk körül...“ A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai élénk érdeklődéssel és jogos megelégedéssel fogadták az életkörülményeik javítását célzó legutóbbi pártintézkedéseket. A napokban folyó szövetkezeti közgyűlések táviratban mondanak köszönetet a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, Nicolae Ceausescu elvtársnak azért, hogy a párt és az állam következetesen gondoskodik szocialista mezőgazdaságunk fejlesztéséről, a falusi dolgozók életkörülményeinek szüntelen javításáról. A KAIANI (Kolozs megye) szövetkezeti tagság táviratában kifejezi mély háláját és odaadását, maradéktalan ragaszkodását a párt bölcs politikájához, egyben pedig hangot ad annak az elhatározásának, hogy még lendületesebben dolgozik az idei tervfeladatok teljesítésén. Az RKP KB Végrehajtó Bizottságának legutóbbi határozata ismételten bizonyítja — hangzik a többi között a TANACU községi (Vaslui megye) szövetkezeti parasztok távirata —, hogy pártunk és államunk szüntelenül igyekszik egyre jobb életet teremteni számunkra és gyermekeink számára. Meggyőződésünk, hogy az újabb intézkedések nyomán tovább emelkedik a szövetkezeti parasztság életszínvonala, de tudjuk azt is: minden termelési szektorban egyre jobb munkával, egyre szebb eredményekkel kell alátámasztani őket. A gondoskodásra válaszolva megfogadjuk, hogy terven felül 50 tonna gabonát, 50 tonna szőlőt és 5 tonna húst szállítunk le az állami alapnak. A CIORANTI községi (Vrancea megye) szövetkezeti parasztok táviratukban egyebek között rámutatnak: Csupán a mi szövetkezetünkben több mint 400 paraszt kap havi nyugdíjat. Az újabb pártintézkedések valamennyiünk javát szolgálják, egyre jobb eredményekre ösztönzik a szövetkezeti tagságot. Pártunk és államunk megkülönböztetett gondoskodását azzal akarjuk meghálálni, hogy 1971-ben kukoricából 5000 kilós, búzából 3000 kilós, cukorrépából 35 000 kilós, napra-Táviratok az RKP KB-hoz, NICOLAE CE elvtárshoz forgóból 2300 kilós hektárhozamot érünk el, az állattenyésztésben az istállóátlagot terven felül 200 liter tejjel növeljük, 300 hízott sertést szállítunk le. A DOMNEȘTI községi (Ilfov megye) szövetkezeti parasztok is köszönetet mondanak a pártvezetőség gondoskodásáért és megfogadják, hogy a pártévforduló tiszteletére és egész esztendőben következetesen munkálkodnak a tervfeladatok teljesítésén, búzából 11 tonnával, szemeskukoricából 70 tonnával, napraforgóból 6 tonnával, marhahúsból 10 tonnával stb. állítanak elő többet az előirányzottnál. A ZSIBÓI (Szilágy megye) mezőgazdasági termelőszövetkezet tagsága táviratában köszönetet mond a legutóbbi pártintézkedésekért, majd hangsúlyozza: „Még szorosabban felzárkózunk szeretett pártunk, személyesen Ön köré, szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs és hatványozott erővel teljesítjük a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági feladatait egész népünk életszínvonalának emelése érdekében.“ A zsibói szövetkezeti tagok egyben megfogadják, hogy példásan teljesítik az idei tervfeladatokat, s ipari, valamint szolgáltatási tevékenységekből 200 000 lej többletjövedelmet realizálnak. A legutóbbi határozatban megjelölt intézkedések — hangzik a CODAJE$TI-I (Vaslui megye) szövetkezeti tagok távirata — ismét ékesszólóan tanúsítják, hogy a párt igyekszik egyre jobb életkörülményeket biztosítani a parasztságnak, egész népünknek. Községünk szövetkezeti parasztsága az alkalmat megragadva ismét kifejezi mély háláját és teljes csatlakozását pártunk tudományos politikájához és megfogadja: minden erejével azon lesz, hogy meghálálja az atyai gondoskodást, teljesítse és túlszárnyalja a termelési előirányzatokat. Melegen köszönjük a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, önnek személyesen, szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs a szövetkezeti parasztság életkörülményeinek javítása céljából elfogadott legutóbbi (Folytatása a 3. oldalon) P GAZDAG INTERNACIONALISTA HAGYOMÁNYAINK JEGYÉBEN ártunk félévszázados évfordulójának jegyében ünnepeltük a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napját. Ezen a napon jogos büszkeséggel hangsúlyoztuk, hogy pártunkat 50 éves hősi küzdelmében mindig a proletárnemzetköziség nemes eszméi vezérelték, s mindenkor aktív osztaga volt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak. Hazánk proletariátusának és forradalmi mozgalmának több mint 100 esztendős történelme beszédesen bizonyítja, hogy a munkás- és szocialista mozgalom korán felismerte a fejlődés objektív követelményeit, szilárd eltökéltséggel harcolt dolgozó népünk társadalmi és nemzeti felszabadításáért. Már születésének pillanatától megértette, hogy a szabadságért és a társadalmi igazságért vívott harc céljai azonosak az egész világ proletariátusának céljaival, már kezdetben kifejezésre juttatta szolidaritását más országok dolgozóival,tevékenyen és szervesen bekapcsolódott a nemzetközi munkásmozgalomba. A hazafiságnak és az internacionalizmusnak ez a természetes egybefonódása — a hazai forradalmi mozgalom jellegzetes sajátossága — ragyogóan megtestesült a Román Kommunista Párt tevékenységében, ötven éves pártunk mindig nagyszerű példáját adta internacionalizmusának. Már az 1868-ban alakult Temesvári Általános Munkásegylet szoros kapcsolatot tartott fenn az I. Internacionáléval. Éppúgy, mint más hazai munkásegyesületek vezetői, e szervezet vezetői kapcsolatban álltak Marxszal és Engelsszel, a marxista tanításnak megfelelően síkra szálltak a világ dolgozóinak összefogásáért. Számos román szocialista tevékenykedett az I. Internacionálé soraiban , mások fegyvert fogtak a reakció ellen a Párizsi Kommün barikádjain. A hazai munkásklubok részt vettek a II. Internacionálé létrehozásában és tevékenységében. Hazánk dolgozói kombattívan válaszoltak a tudományos szocializmus mozgósító felhívására: „Világ proletárjai, egyesüljetek!"; munkásosztályunk a történelem folyamán egyike volt a nemzetközi proletáriátus azon osztagainak, amely 1890 tavaszán elsőként ünnepelte meg május elsejét. Nyolcvanegy évvel ezelőtt nagygyűlések, tüntetések és sztrájkok voltak hazánk nagyobb városaiban, munkásközpontjaiban. Később, a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja — kifejezésre juttatva a hazai forradalmi munkásság haladó álláspontját — programjában ünnepélyesen lefektette : „az összes dolgozó népek nemzetközi szolidaritásától mélyen áthatott román szociáldemokrácia teljesíteni fogja minden kötelezettségét, amely ebből a szolidaritásból fakad.“ Ennek megfelelően a múlt század végén és száza- Mihálka Zoltán (Folytatása a 2. oldalon)