Előre, 1973. január (27. évfolyam, 7824-7847. szám)

1973-01-31 / 7847. szám

XXVII. évfolyam 7847. szám 6 oldal ara 30 irán, 1973. január 31., szerda AZ IDÉN ABBAN A HELYZETBEN LESZÜNK, HOGY SZINTE TELJES EGÉSZÉBEN KIELÉGÍTHETJÜK A GYÁRAK CSEREALKATRÉSZ IGÉNYEIT BESZÉLGETÉS NICOLAIE PAVEL mérnökkel, a könnyűipari felszereléseket gyártó ipari központ vezérigazgatójával . Az Előre az elmúlt években következetesen visszatért a köny­­nyűipari üzemek cserealkatrész-ellátására, nyomon követte az 1967-es sepsiszentgyörgyi országos értekezleten elhatározott intézkedések va­lóra váltását. Felfigyeltünk a javulásokra és két évvel ezelőtt láttu­k azt is, hogy a kezdeményezések valahol elakadtak, a cserealkatrész­gyártás kezd megint visszajutni kiindulópontjára. Az elmúlt év azon­ban, mintha fordulatot hozott volna, megoldódtak régen vajúdó kér­dések és persze, keletkeztek újak. Mindenesetre a javulás kétség­telen. — Hogyan látja, vezérigazgató elvtárs, az ipari központ legfelső szintjéről most, 1973 januárjában a kérdés megoldását és mit tart az elmúlt év legnagyobb eredményé­nek? — Vezérigazgatói minőségben csak hat hónapnyi tapasztalattal ren­delkezem, de nem idegen tőlem a kérdés, hiszen gyárigazgatói, mi­nisztériumi gyakorlatomban is nem­egyszer beleütköztem. Jelenleg a helyzet sokkal jobb, mint két évvel ezelőtt volt. Ennek bizonyítására nem mondok most csak annyit, hogy tavaly a cserealkatrész-gyártás évi növekedési üteme 24 százalék volt az ipari központ egészének 16 százalékos növekedésével szemben; 316 millió lej értékű cserealkatrészt állítottunk elő, 105 millióval többet, mint amennyire szerződés szerint vállalkoztunk. — Ez azt jelenti, hogy kielégí­tették az ipari központhoz forduló gyárak valamennyi igényét? Nagy dolog lenne, hiszen éveken át ép­pen azt nehezményezték a textil-, cipő- stb. gyárak, hogy a szakosí­tott vállalatok az igényeknek csak nagyon kis hányadát elégítik ki.­­ Nem valamennyit, de nagy ré­szét igen. Ennek előrebocsátása­­ után el szeretném mondani azt is, hogy 211 millió lej értékű leszerző­dött cserealkatrészből 186 millió lej értékűt szállítottunk, 25 millióval, vagyis 4890 alkatrésszel adósok ma­radtunk. Ezt azonban szerintünk feltétlenül ellensúlyozza a már em­lített 105 millió lej értékű alkat­rész, amelyet utólagos megrendelé­sek alapján szállítottunk. — Igen, ha az elmaradt majdnem ötezer alkatrész között nem vol­tak olyanok, amelyeket másutt nem tudtak beszerezni a gyárak... — Lehet, hogy akadtak ilyenek is, 2800 a marosvásárhelyi könnyű­ipari gép- és cserealkatrész-gyár terhére írható, 1200 a kolozsvári Metalul Roșuéra. De mennyivel ke­vesebb ez, mint a megelőző évi 12 000 alkatrész. Ennyivel maradt el az ipari központ 1971-ben.­­ A marosvásárhelyi könnyű­ipari gép- és cserealkatrész-gyár vezető szakembereit még mindig meg kell győzni arról, hogy a cse­realkatrész-gyártás legalább olyan fontos, mint a szövőgépek előállí­tása? — Más természetű hibák akadá­lyozták tavaly a szerződésben vál­lalt feladatok teljesítését, az öntöde kapacitása nem tudott lépést tartani a tervvel, baj volt a munka terme­lékenységével. Az is igaz viszont, hogy a cserealkatrészek gyártásáról ebben a gyárban — és másutt is — még mindig könnyebben lemonda­­nak, ha szorít a cipő, mint a gépe­kéről. — Érthető, sokkal hálásabb, mert kifizetődőbb előállítani egy szövő­gépet, mint százféle alkatrészt. De ezekre éppen úgy szükség van, mint amazokra. Nem lehetne-e nö­velni a szakosított gyárak érdekelt­ségét a cserealkatrész-gyártásban? — Lehet és ez meg is történt. Ta­lán kissé későn, talán túl sokat vár­tunk, ha hamarabb bevezetjük, le­het, hogy most előbbre lennénk az igények kielégítésében. Mindeneset­re a cserealkatrész-gyártás ma ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a gép- és felszerelés előállítás, az 1,5 százalékos koefficiens alkalmazásá­val javított árutermelési mutató növeli a gyártó vállalatok érdekelt­ségét. Még helyesebben, amióta ezt a módszert alkalmazzuk, a csereal­­katrész-gyártók nincsenek hátrány­ban a gépeket előállító gyárakkal szemben. Persze, az érdekeltségen túl létezik kötelezettség is, aki gé­pet gyárt annak, ha tetszik, ha nem, cserealkatrészt is kell adnia hozzá. Ez így van a világ minden részén.­­ És mégis, az új gyárak meg­kapják az új szövőgépeket a szük­séges cserealkatrészek nélkül, s eltelik jó sok idő, cserére szorul számos alkatrész, míg a gépet gyártó vállalat, bár ugyanahhoz az iparághoz tartozik, mint a szövődé, szállítani kezdi az alkatrészt. — A múltra utal vagy a jelenlegi helyzetre? Mert az egyiket elfoga­dom, a másik esetben tisztáznunk­­, hogy milyen cserealkatrészek­­ről van szó. A könnyűipari gépgyá­rak ma már az új gépeket az első sorozat cserealkatrésszel szállítják. A gépek működésének első idősza­kában akkor áll elő alkatrészhiány, ha az eredeti nem volt elég jó. Tu­dunk ilyen esetről, sajnos, még a­­kad, az egyik szövőgép tengelye nem volt jó. Egymás után kellett cserélni. Erre nem készülhetett fel Lozsádi Gizella (Folytatása a 3. oldalon) BEVÁSÁRLÁSI ÉS JAVÍTTATÁSI LEHETŐSÉGEK-GONDOK NAGYBACONBAN Két évvel ezelőtt Kovászna megyei példákkal érveltünk e­­gyik cikkünkben, melyben felve­tettük, hogy még mindig igen sok a városra vásárolni, javít­tatni járó falusi ember, hogy a falvak lakói több időt, energiát és pénzt költenek az igényesebb árucikkek beszerzésére, vagy bi­zonyos szolgáltatások igénybe­vételére, mint a városiak. Ennek okaira is rámutattunk akkor, többek között arra, hogy a vásár­lási szokások, a pszichológiai tényezők mellett a falusi szövet­kezeti üzlethálózat sem anyagi alapját, sem árukészletét tekint­ve nem mindenütt­­ emelkedett még a lakosság érezhetően megnövekedett igényeinek szín­vonalára és nem tudja fel­venni a versenyt a váro­si üzletekkel. A kivezető út, a megoldás nyilván nem két esz­tendő kérdése, mint ahogy a város és a falu közötti lényeges különbségek megszűnése sem az. Ha azonban figyelembe vesszük azokat az erőfeszítéseket, ame­lyek a falusi ember általános életszínvonalának emelésére irá­nyulnak, ennek kihatását kétség­telenül éreznünk kell az ellátás, a közszolgáltatások területén is. Az alábbiakban lássuk, mi a helyzet ezen a téren a Kovászna megyei Nagybacon községben, miért kell még mindig felülnie az autóbuszra az itt lakó ember­­nek s beutaznia Barátra vagy Sepsiszentgyörgyre, ha vásárolni akar? 5500 LAKOS — 17 MILLIÓ LEJ ÉRTÉKŰ ÁRUFORGALOM Mit jelent így együtt ez a két a­­dat? Elsősorban hozzávetőlegesen tükrözi a község lakóinak vásárló­erejét egy esztendőben s másodsor­ban azt, hogy a lakosság jövedel­mének tetemes részét a községben költi el. Túlzás volna azonban azt hinnünk, hogy mindazok az állami alkalmazottak, akik városra ingáz­nak, föltétlenül hazahozzák egész keresetüket és azt csakis otthon óhajtják elkölteni. Erről egyelőre nem beszélhetünk. De az már az ő esetükben is bizonyos, hogy a napi vásárlásokat lebonyolíthatják, az igénytelenebb — hangsúlyozzuk, hogy igénytelenebb — szolgáltatá­sokat megkapják otthon is. Tehát vásárlóerejük egy részére számíthat a községi kereskedelem. Most pedig próbáljunk választ ke­resni arra, hogy a lakosság vásár­lóerejét mennyire köti le a hely­beli kereskedelem, a községbeli szol­gáltatások, hogyan és mivel kellene még enyhíteni a hétköznapi és idő­szaki nagybevásárlások gondjain, javítani és bővíteni a szolgáltatáso­kat. Tizenhét kereskedelmi egység képviseli a szövetkezeti üzlethálóza­tot és vendéglátóipart a községben. Ebből nyolc kimondottan árufor­galmat bonyolít — általában ve­gyes üzlet — a többi vendéglátó­ipari egység. A megoszlás számsze­rűleg nem a legjobb. A falvakon, községekben közismert kereskedel­mi komplexum egy van, ebben élel­miszert, textiliát, készruhát, lábbe­lit, papírárut forgalmaznak. Tizen­három féle szolgáltatást kap a la­kosság a községben, a hagyományos szolgáltatások — fodrászat, cipé­szet, szabóság (ebből több egység is van) — mellett kiemelnénk az asz­talos, lakatos, kárpitos műhelyek jelenlétét, valamint a pékségét. Ez utóbbi talán a legerőteljesebb szol­gáltatás; naponta 1400 kiló kenye­ret, kalácsot, péksüteményt termel, ezenkívül kedden és pénteken a la­kosságnak — a szó szoros értelmé­ben vett szolgáltatást — sütést vé­gez. Szólnunk kell még az építőcso­portról és a szövetkezeti vendéglá- Lázár Edit (Folytatása az 5. oldalon) Mai számunkban: MŰVELŐDÉS SPORT (2. old.) MESTERMUNKA SZILÁGYSÁGI POLGÁRMESTEREKÉ A SZÓ KOLLEKTÍV MUNKASZERZŐDÉS ÉS MUNKAHELYI KÖZÉRZET (3. old.) KÖZÉLETI HÍREK LÁTTUK, HALLOTTUK MEGTUDTUK (5. old.) ! A GLOBÁLIS AKKORD BIZONYÍT MAROS MEGYÉBEN IS ez­z új' munkaszervezési és IpA javadalmazási rendszer­­­k alkalmazása — két évi JBmL eredmény alapján állít­­­­t­hatjuk — beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Ez az a tényező, különösen a szö­vetkezeti mezőgazdasági termelés terén, amely nagymértékben hozzá­járult a tavaly elért jó termésered­ményekhez, növelve a nagyüzemi egységek és termelőszövetkezeti tagok jövedelmét. A pártunk kez­deményezésére bevezetett javadal­mazási rendszer mozgósító jellege abban rejlik tulajdonképpen, hogy a juttatás az egyén által elért ered­mények alapján történik, tehát „teljesítmény-bér“. Az első év megfigyelései és az elért eredmények alapján 1972-ben sikerült nagymértékben általánosí­tani a globális akkord módszerét, így a megyénkben létező 169 ter­melőszövetkezet közül 157 egység alkalmazta azt. A kukoricaterme­lés, az összterületnek 91 százalékán, a globális akkord szerinti munka­­szervezés és díjazás alapján tör­tént. A burgonyánál 92 százalék­ban, a cukorrépánál 87 százalék­ban, a dohánytermesztésben 81 százalékban sikerült kiterjeszteni e módszert. A törekvésünk az volt, hogy a fontosabb és főleg a mun­kaigényes ipari és kapásnövények termesztésében kedveltessük meg a termelőszövetkezeti gazdákkal az új javadalmazási formát. Az, hogy ezt ilyen rövid idő alatt sike­rült elérni két dolgot is bizonyít; egyfelől azt, hogy a teljesítmény szerinti javadalmazás helyes, meg­alapozott, másfelől pedig a földmű­ves dolgozók gazdasági fogékonysá­gát tanúsítja. Az emberek azonnal éltek a le­hetőséggel, jobb volt a munkához való hozzáállásuk. Így hát az elért eredmények sem hatnak meglepe­tésként. A bizonyítás kedvéért mégis megemlítünk néhány adatot. Me­gyénk termelőszövetkezeteiben az utolsó öt év termésátlaga kukori­cából 1700 kiló volt hektáronként. A múlt évben pedig közel 2700 kg-ot valósítottak meg. A cukorré­pánál rekordtermést értek el,­­ a termelőszövetkezetek létezése óta még soha nem volt 31900 kg-os átlag, 10 tonnával haladja meg ez a hozam az előző évi megvalósítást és 8 tonnával az 1972-es évi elő­irányzatot. A megyei átlagnál kukoricából jóval nagyobb termést értek el a gernyeszegi, marosludasi, sárom­­berki, bárdai, pogácsai, kutyfalvi és más termelőszövetkezetek, túl­haladták ugyanis a 4000 kg-os hek­táronkénti átlagot. Cukorrépából hektáronként 50 000 kg-on felül ter­meltek Mezősályon, Sáromberkén, Balavásáron, Régenben, burgonyá­ból pedig két vagonon felüli hek­tárátlagot ért el Dedrád, Vajda­­szentivány, Mezőzáh, Marosvécs és más gazdaságok. Az új javadalmazási forma ösz­tönző hatását külön alátámasztja az a tény, hogy azokban a termelő­­szövetkezetekben, ahol bizonyos fenntartások voltak vele szemben és a termelőszövetkezeti vezetők sem ismerték fel kellő időben elő­nyeit, mint például a mezőkapusi, lővéri, tóháti, dengi, sák­adi gaz­daságokban, a terméseredmények 1972-ben, különösen a kapásnövé­nyeknél, jóval elmaradtak a többi gazdaságok hozamainak színvona­lától. A mezőgazdaság gyors fejlesztése, a termelőszövetkezetek egyre na­gyobb mértékű hozzájárulása az állami központosított alaphoz, az egységek gazdasági megerősödése, a szövetkezeti gazdák jólétének növelése megköveteli, hogy 1973- ban biztosítsuk a teljesítmény sze­rinti javadalmazás általánosítá­sát minden tevékenységi terü­leten. Ezzel kapcsolatban Nicolae Ceaușescu elvtárs a múlt év no­vemberében tartott Központi Bi­zottsági plenáris ülésen a követ­kezőkben jelölte meg a tennivaló­kat. „Az idei igen pozitív eredmények, amelyeket főleg a kukoricatermesz­tésben értünk el, szükségessé teszik hogy a szerzett tapasztalatok alap­ján, a globális akkordot kiterjesszék más termelési ágakban is — a zöldségtermesztésben, gyümölcster­mesztésben, állattenyésztésben — az illető ágazatnak és egységnek megfelelő sajátos formát alkal­mazva“. A fentiek szellemében a Maros megyei termelőszövetkezetekben is ilyen irányba kell összpontosíta­nunk a figyelmet és erőfeszítést. A szőlőművelésben ugyanis csak 61 százalékban, a gyümölcstermesz­tésben csak 19 százalékban alkal­maztuk a teljesítmény szerinti java­dalmazást, a zöldségtermesztésben pedig csak gyenge próbálkozások­ról tudunk. Az állattenyésztésben hasonlóképpen nem kielégítő mér­tékben vezették be egységeink az elért eredmény utáni javadalma­zást. Ha ezt szem előtt tartjuk, most — mikor a termelőszövetke­zetek idei termelési terveiket hagy­ják jóvá — célszerű széles körben népszerűsíteni a legjobb eredmé­nyeket. A termelőszövetkezeti veze­tők éljenek a példák meggyőző ere­jével, legyen az­ akár kiváló ter­méseredmény, akár egyéni jövede­lem. Hadd soroljuk fel mi is az élenjárók legszebb megvalósításait. A mezősályi termelőszövetkezet cukorrépából átlagosan 64 515 kg-ot termelt hektáronként, a sáromberki pedig több mint 53 000 kg-ot. A sáromberki Vajda Emma, családjá­val, 50 ár területről, 41280 kg cu­ Fűzi Mihály, Fazakas Ernő, a Maros megyei Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Főigazgatóság mérnökei (Folytatása az 5. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bu­curesti • Románia Szocialista Köztársaság A 4. OLDALON TÁVIRATOK Hóeltakarítás korszerű gépi eszközzel is — Bukarest utcáin A KÖNYV FALUN KEZDŐDIK A FALUSI KÖNYVHÓNAP A téli falusi filmfesztivál be­fejeztével egyidejűleg kezdetét veszi a másik nagy művelődési tömegakció a tavaszi munkák megkezdése előtt még sok, jól kihasználható szabadidővel ren­delkező falusiak számára: a fa­lusi könyvhónap, amelynek idei célkitűzése a párt 1972 júliusi Országos Konferenciáján előter­jesztett ideológiai nevelő felada­tok keresztülvitele, a szocialista öntudat kialakítása, a ma­gasrendű politikai és erköl­csi felelősségérzetű, új típusú em­ber felnevelése. A falusi könyvhónap fő könyvterjesz­tője a szövetkezeti hálózat, a­­mely a tavalyi jó eredmé­nyek alapján vállalkozhat az idei megnövekedett feladatok sike­res teljesítésére. 2537 cím és összesen 11 millió példányszám forgalmát biztosította a falusi szövetkezeti hálózat 1972-ben, az 1971-es 1800 címhez és körül­belül öt és fél milliós példány­számhoz képest. Olvasóinkat kü­lönösképpen érdekelni fogja az együttélő nemzetiségek nyelvén kiadott könyvek forgalma : az 1972-es példányszámnak körül­belül 12 százaléka, vagyis 1 300 000 darab könyv — ami 595 különböző címet jelent — került a szövetkezetek útján a magyar,­­német és más nem­zetiségű falusi olvasókhoz. Ez a figyelemreméltó könyv­mennyiség a Kriterion nem­zetiségi kiadó mellett több más kiadóvállalat munkájá­nak terméke is. Így példá­ul szépirodalmi műveket kiad magyar nyelven az Eminescu, a kolozsvári Dacia, az Albatros és a Ion Creanga Könyvkiadó, a Tudományos Kiadónál nemrég jelent meg Gálffy Mózes nyelvész professzor könyve , és az Elő­re Kiskönyvtára sorozat egyre szélesebb körben terjed a fal­vakon. Az idei falusi könyvhónap az eddiginél fokozottabb mérték­ben kapcsolja be a falusi ér­telmiséget, elsősorban a pedagó­gusokat a szociálpolitikai kiad­ványok, a mezőgazdaságtudomá­nyi szakkönyvek, a tudomány­népszerűsítő és tájékoztató mű­vek, s nem utolsó sorban a har­cos nevelő szellemű kortársi szépirodalom terjesztésébe. Az írók, kritikusok, kiadói lektorok s a falusi olvasókörök, irodalmi körök eszmecseréjének, tapaszta­latcseréjének is az eddiginél na­gyobb fontosságot ad a falusi könyvhónap szervezése. Különö­sen nagy súllyal fordul ezúttal a nagyszabású közművelődési akció az ifjúság, az új nemze­dék felé, hogy a szüleinél mű­veltebb és igényesebb új olvasó­nemzedék nevelkedjék fel a falusi esték téli nyugalmában. A könyvterjesztés és népsze­rűsítés célját szolgáló változa­tos rendezvények — az olvasó fóruma, a találkozók a falusi témájú könyvek szerzőivel, a különféle kiadók bemutatkozása, az idei könyvkiadói tervek ismer­tetése, a könyvkiállítások, mű­faji tájékoztatók, irodalmi ve­télkedők, irodalmi estek, vita­délutánok, stb. A tárgykör sze­rint úgy oszlanak meg, hogy február első hetében a szociál­politikai irodalommal, a máso­dik héten a mezőgazdasági szak­­irodalommal, a harmadik héten a szépirodalommal foglalkoznak, az utolsó hét pedig teljes egé­szében az ifjúságé. Olvasóink bizonyára érdeklő­déssel készülnek a falusi könyv­hónap tervében szereplő három magyar író-olvasó-találkozóra, nevezetesen Dávid Gyula és Mi­­kó Imre: Petőfi Erdélyben című könyvének és Király László re­gényének a Kék farkasoknak (mindkettő Kriterion kiadás) a bemutatására. Kovászna megyé­ben 16-án, Szatmár megyében 17-én, Hargita megyében 18-án, valamint Marton Lili gyerme­kekhez szól. könyvének — Uta­zás az ország térképén, Ion Creanga Kiadó — Kolozs megyei szembesítésre a kis olvasókkal, amire 24-én kerül majd sor. Nincs terünk a változatos rendez­vények, s főként az összes érde­kes könyvcímek felsorolására, de két nap múlva úgyis ott ros­kadoznak majd a pultok min­den faluban az új könyvek alatt s az olvasó majd maga keres, lapozgat bennük kedvére. A visszatekintő statisztikák min­den száma mögött könyvélmé­nyek, szenvedélyes keresgélések, lapozgatások, átolvasott éjsza­kák, továbbgondolt olvasói gon­dolatok állanak. Ezért figyel­meztetjük lapunk olvasóit is: készülődjenek. Mae Ceausescu elvtárs fogadta David Rockefellert, a The Chase Manhattan Bank elnökét Nicolae Ceausescu elvtárs, Romá­nia Szocialista Köztársaság Állam­tanácsának elnöke, január 29-én fo­gadta David Rockefellert, az USA- beli The Chase Manhattan Bank elnökét, aki látogatást tesz orszá­gunkban. A fogadáson részt vett Florea Dumitrescu pénzügyminiszter, Va­sile Voloveniuc, a Román Külkeres­kedelmi Bank igazgató tanácsának elnöke és Ion Romanu, az Állam­tanács elnökének tanácsosa. Ott volt Leonard C. Meeker, az USA bukaresti nagykövete. A megbeszélés során felvetették a gazdasági együttműködés és ko­operáció kérdéseit, a pénz- és bank­ügyi kapcsolatok problémáit, s megvizsgálták e kapcsolatok kölcsö­nösen előnyös fejlesztésének lehe­tőségeit. A találkozó szívélyes légkörben folyt le. FEJ HÓCSATÁRA Hát igen ... Úgy látszik, a természet végül is megszánta a csípős fagyban meztelenül di­dergő fővárost és hétfő hajnal­ban vastag, meleg dunnát . Január 30 -án dél­ben két órakor: 25 centis hó a fővárosban • 486 hótakarító gép állandó akcióban • Hétfőn 35 000 fővárosi segédkezett a hó eltakarításában . Tovább­ra is szükség van minden munkáskézre borított utcáira. A „jótéteményt” kitörő lelkesedéssel fogadták a gyermekek, de mert felnőttek is vannak a világon, szinte az el­ső hópelyhekkel egyidőben megjelentek a hó­emberek is, a közüzemek munkásai. Feldübö­rögtek a hóekék és a vaspen­gék, lapátok, csakhamar meg­koccantak az aszfaltban, a só­szórógépek pedig versenyre kel­ve a természettel, valóságos kis műhavazást keltve vonultak vé­gig a fővároson. Mindez az éj­szaka leple alatt zajlott le és reggelre, mire megindultak az autóbuszok és felébredt a sok­százezer gyanútlanul alvó fővá­rosi, aki a nagy hócsatáról mit sem tudott, az úttestek már nedvesen csillogtak, s a jármű­vek kerekei akadálytalanul sur­rogtak végig a sugárutakon. Csakhogy, a felülről vad ör­vényessel támadó fehér pely­­hek nem adták fel oly könnyen a harcot, s az egyszer már megtisztított utcákat, utakat is­mét vastag rétegben borították el. Így aztán a munkát ismét elölről kellett kezdeni, a hó­emberek pillanatnyi pihenő, megállás nélkül dolgoztak. Margarin Stan, Nicolae Petru, Ivan Gheorghe, Ene Gheorghe c íme egynéhány ember azok közül, akik fehér éjszakákon, vagy a sápadt nappali fényben azon igyekeznek, hogy a hirte­len beköszöntő tél ne okozzon semmi fennakadást megszokott, mindennapi életünkben. Ki tudja hány mesebeli palotát építhet­nének abból a hőmennyiségből, amelyet az évek hosszú sora alatt ritmikus, szinte már ref­lexszerű mozdulatokkal a tü­relmetlenül pöfögő teherautók­ra raktak... Persze, segítőtársaik is akad­nak: az a 486 hóeke, traktor, te­herautó, amely ezekben a napok­ban szüntelenül működésben van, no meg a fővárosiak. Hét­főn mintegy 35 000 bukaresti lakos segédkezett a hótakarí­tási munkálatoknál. Szükség is volt e segítségre, hisz egész nap megszakítás nélkül hava­zott, és a hőhullámnak, a fehér örvénylésnek, úgy látszik, még kedden sem akart végeszakad­ Bogdán Tibor (Folytatása a 3. oldalon)

Next