Előre, 1973. március (27. évfolyam, 7872-7898. szám)
1973-03-23 / 7891. szám
XXVII. évfolyam 7891. szám 6 oldalára 30 iráni 1973. március 23., péntek TÖBBET TEREM A FÖLD • A Szilágy megyei zöldségesekben: 3 millió paprika, több mint két millió más zöldségféle palántája várja a meleg idő jöttét • 15 000 tonna termés leszerződve • Beindult áll szakosított farm • Előkészítve a talaj, csak a napsugarak hiányoznak • Új hagyma április elején a szilágysági piacokon Bár a domboldalakra, folyóvölgyekre visszatért a tél, az üvegfalak mögött ott a tavasz. A zöldellő palánták jelzik, nem sokáig tart már a hideg idő, napokon belül teljes jogaiba lép a rügyfakasztó évszak. A zoványi és szamosudvarhelyi melegházakban teljes lendülettel folyik a munka, alighogy felmelegedik az idő, nem kevesebb mint 3 millió paprika, és több mint kétmillió más zöldségféleség palántáit szállítják el a két termelőegységből a megye miszeibe. A közös gazdaságokban sem állnak ölbe tett kezekkel a földművesek, gépészek. Immár felszántva a zöldségeskertek összterülete Zilah környékén és mintegy 600 kiló szuperfoszfátot szórtak ki hektáronként ezekre a területekre. Megkezdte működését a tizenegy zöldségtermesztésre szakosított farm is, a megyei zöldség- és gyümölcsértékesítő vállalat pedig leszerződte az államnak az idén átadandó termékmennyiséget, így nem kevesebb mint 14 000 tonna zöldség kerül a piacokra, valamint a nemrég felépített modern tárolókba. Ez a mennyiség nemcsak a megye szükségleteit elégíti ki, hanem lehetővé teszi jelentős z&natemelnyiség szállítását más országrészekre, sőt külföldre is. Ez annál inkább örvendetes tény, mert nem is olyan régen Szilágyságot mint zöldséget behozó vidéket ismerték mindenütt. Megkérdeztük Dumbrava Octavian mérnököt, a megyei zöldség- és gyümölcsértékesítési vállalat aligazgatóját, hogyan érték el azt, hogy pár esztendő alatt megsokszorozódott a megye zöldségtermése. Kezdeném azzal, hogy a hozamnövekedés mellett a zöldségesek összterülete alig változott. Azonban amíg négy évvel ezelőtt 72 mtsz ben termesztettünk zöldséget, ma már csak 29 termelőszövetkezetben van zöldségesünk, tehát nem kis kertecskékben vagyunk kénytelenek dolgozni, hanem szakosított farmokon termelünk, ahol lehetséges a tennivalók gépesítése, a szaktudás, a gyakorlat hatékonyabb felhasználása és a természeti, valamint gazdaságikörülmények is kedveznek ennek a fontos mezőgazdasági ágnak. Megjegyezném, hogy az összterületünk mintegy háromnegyedét öntözhetjük. Talán két adat bizonyítja a legjobban, hogy mit jelentenek gazdaságilag az elmondottak: 1970-ben csak 3820 tonna zöldséget szállítottunk az állam raktáraiba, a tavaly azonban már több mint 13 000 tonnát vehettünk át a termelőktől. Olyannyira növekedett a termelés, hogy mi lettünk az ország egyik legtöbb uborkát termesztő megyéje. Persze, a hozamokkal párhuzamosan növekedett a termelőegységek jövedelme is, erősödtek az mtsz-ek. Hogy csak egy példát említsek: a pósai termelőszövetkezetnek 70 000 lej tiszta hasznot jelentett a zöldségtermesztés tavaly. — Amint azt láttuk, az idén sem lesz zöldséghiány a Meszes lábainál. — Több mint 15 000 tonna zöldségféle átvételét szerződtük le a termelőkkel. Igyekszünk minden segítséget megadni, hogy ezt a mennyiséget — ha lehet — szárnyaljuk túl. Ellenőriztük a tennivalók időbeni és megfelelő minőségű elvégzését; még csak a termelési év elején vagyunk, annyit viszont mondhatunk már, hogy minden termelőegység jól dolgozik. A globális akkord szerinti munkaszervezés és javadalmazás ösztönzőleg hatott a zöldséges farmokon és -brigádokban. A jó munka eredményeképpen az idén már április elsején piacon lehetünk az első újhagyma-szállítmánnyal, húszadika táján pedig Szilágy megyében termett melegházi paradicsommal és csípős paprikával kedveskedhetünk a vevőknek. Nem történt csoda Zilah környékén. A földek ugyanazok, az eső sem esik kevesebbet, avagy többet mint máskor. Annyi történt csupán, hogy ésszerűbben használják ki a területeket, jobban szervezik meg a munkát, nem hagyják parlagon a szaktudást. Az eredmény: majdnem 12 000 tonnával több zöldséget terem a szilágysági föld. Román Győző A zoványi melegházban (V. Mihalca felvétele) LUXUSBÁROK HELYETT TÖBB KÖZÉTKEZTETÉSI EGYSÉGET BESZÉLGETÉS VIDA IOAN elvtárssal, a Szatmár megyei kereskedelmi igazgatóság igazgatójával . Elismerjük ugyan, hogy a szatmári közétkeztetés érezhetően javult az utóbbi időben, de az is bizonyos, hogy még távolról sem érte el a kívánt szintet. Nem arról van szó, hogy nincs elegendő vendéglátóipari egység. Sokkal inkább arról, hogy a bárokhoz, luxusfalatozókhoz — és különösképpen az igényekhez — viszonyítva kevés a változatos és olcsó menüt kínáló éttermek száma. Elgondolkoztató mindenekelőtt az a tény, hogy egy 90 000 lakosú városban mindössze három kantin-étterem és egyetlen önkiszolgáló vendéglő működik. — Valóban ez a helyzet. Vizsgáljuk meg először a kantín-éttermek problémáját. Három ipari vállalatnak, az Unió gépgyárnak, a Mondiala konfekciógyárnak és a háztartási felszereléseket készítő üzemnek van ilyen étkezdéje. Tudomásom szerint mindhárom elég jól működik. A kantin-éttermek megszervezésével kapcsolatos törvény életbelépése után a két utóbbi egység más vállalatok és intézményei alkalmazottainak is biztosít étkezési lehetőséget. Az Unió kantinjában viszont nincs mód erre, mivel a kantin az üzem belterületén működik. Ugyanakkor arról is tudomásom van, hogy a Mondiala és a háztartási felszereléseket gyártó üzem étkezdéje a jelenleginél jóval több vendéget tudna kiszolgálni. Miért is nem étkeznek itt többen, ha egyszer megfelelő, olcsó és változatos a menü ? — A válasz kézenfekvő : az emberek nem szívesen utazgatnak munkaidő után csak azért, hogy egy másik vállalatnál — amely gyakran elég távol esik munkahelyüktől — ebédeljenek. Ennyi idő alatt inkább bevásárolnak és otthon esznek. Egészen más volna a helyzet, ha munkahelyükön, vagy annak közelében működne megfelelő étkezde. Nemrég a megyei statisztikai igazgatóság kérdőíves felmérést végzett erről a problémáról. Hadd idézzem csupán egy üzem adatait. Az ITA textilgyárban a megkérdezettek 56,8 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy Vantin-étteremben étkezne-e akkor, ha az az üzem mellett működne ? Mindössze 29,7 százalékuk válaszolt nemmel és 13,5 százalékuk „lehetséges“-sel. — Amit elmondtam, távolról sem szántam mentségnek. S mindjárt ,tegyem hozzá, hogy a kantin-éttermek számával mi sem vagyunk megelégedve. Mindenképpen jogos a dolgozóknak az az igénye, hogy az étkezdék minél közelebb legyenek munkahelyükhöz. A megoldás nem elsődlegesen rajtunk, a kereskedelmen múlik. Sokkal inkább a vállalatokon, hisz az említett törvény értelmében nekik kell biztosí- Sike Lajos (Folytatása a 4. oldalon) ! Mai számunkban: MŰVELŐDÉS (2. oldal) SPORT • SPORT (4. oldal) HÍREK • TUDÓSÍTÁSOK (5. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • București • Románia Szocialista Köztársaság A 3. OLDALON Gazdasági szemle Növénytermesztők országos tanácskozása • A SAJÁTOS TAVASZI TEENDŐK SZÁMBAVÉTELÉVEL • MINDENNAPI BURGONYÁNKÉRT A takarékosság nem kerülhet le a napirendről • EL KELL ZÁRNI A PAZARLÁS CSAPJAIT MARKETING ÉS AZ ÁRUKIVITEL JÖVEDELMEZŐSÉGE Az iskola jelentős szerepet tölt be az ifjúság világnézeti nevelésében, a maradi nézetek és vakhiedelmek béklyói alól felszabadult kommunista erkölcsiség formálásában. A fiatalok szemléletét, gondolkodásmódját úgy alakítja, hogy immunissá váljanak az idealista nézetekkel szemben, következetes ateistákként lépjenek fel az itt'ott még felbukkanó vallásos befolyásolás s a miszticizmus ellen. állítsd értelmed ÍTÉLŐSZÉKE ELÉ A VILÁGOT! HOGYAN TELJESÍTI A JELENKORI ISKOLA AZ ATEISTA NEVELÉSBEN BETÖLTÖTT HIVATÁSÁT? Ebben a kérdésben kértem négy kolozsvári líceum igazgatójának s néhány tanárának tájékoztatását. Teszler Ede aligazgató Ady-Sincai líceum: — Mint aligazgató, mint az iskolai pártalapszervezet vezetőségi tagja irányítom és ellenőrzöm a tudományos ateista nevelés megvalósulását. A materialista világnézet szilárd talaján haladó iskola lényegi kérdése e tematika szüntelen ébrentartása. Arra törekedtünk, hogy az évfolyamok politikai körei és a KISZ-tevékenységek mindig megfelelő arányban tartalmazzanak ilyen tárgyú megbeszéléseket, vitákat. Az alapszervezet bürója legutóbb nyílt gyűlésen nyolcvan olyan témakört ajánlott az osztályfőnökök figyelmébe, melyek a nevelés legidőszerűbb célirányosságát tartalmazzák, s e kérdések egynegyede a materialista ateista világnézet megszilárdításának, meggyőződéssé alakításának, az ifjúság elvi-eszmei befolyásolásának új szempontjait tartalmazzák. A nevelők feladata, hogy az irányított osztály sajátos problémáinak s a tanulók életkori sajátosságainak ismeretében kiválasszák, gazdagítsák, a célirányosság megközelítésének legrövidebb útja szerint egyénítsék e témaköröket. Mivel a témakörök kialakítása közösségi munka eredménye, benne az egész tantestület eszmei-módszertani bölcsessége tükröződik, követése biztos vezérfonal az itt-ott még felbukkanó vallásosság, a miszticizmus, az iskolát és a családot egyes esetekben még elválasztó világnézeti megosztottság elleni küzdelemben. E szempontból rendkívüli jelentősége van a társadalomtudományi körnek, amely a sok jelentkezőre való tekintettel valamennyi évfolyamon létrejött. Ez az érdeklődés a természet- és társadalomtudományi tárgyak magas színvonalú világnézeti megalapozásából fakad, hiszen a materializmus igazoló tételei az oktató munka folyamatában gyökereznek meg az egyénben és a közösségben, ezeknek analízisei alapozzák meg az osztályfőnöki órák, szakkörök, KISZ-akciók célirányos nevelésének szintéziseit, szabadítják meg a tanulókat a családból hozott kételyektől. Az ateista meggyőződésrendszer kialakításában megkülönböztetett elismeréssel emelem ki Báliban Mindrica fizikatanár és Györfi Sándor biológiatanár munkásságát. Török István igazgató 11. számú líceum . A tantestület érdemére írható, hogy az ateista nevelést, a misztikus nézetek elszórt megnyilvánulásai elleni harcot nem kampánynak tekinti, hanem állandó feladatának. Világosan látja a legfontosabbat: a mi ifjúságunk erejét, céltudatosságát, világ- és támadalomérzékelését nem tizedelheti meg, nem befolyásolhatja semminemű maradi előítélet, gondolati-érzelmi kétarcúság. Volt egy sajnálatos esetünk: az egyik tanuló — kitűnő előmenetelű — az adventista szekta összejöveteleire járt zenélni. Szüleire hivatkozott, akik „beszervezték“. Aránylag könnyű volt meggyőzni a kétkulacsosság lehetetlenségéről, bár állította, hogy erkölcsileg helyesnek tartotta mindazt, amit ott hallott. Önkéntelenül felvetődött ekkor bennem a kérdés: vajon szilárd kommunista erkölcsi elveinket érzelmileg eléggé hatékonyan adjuk-e át a tanulóknak? Nem volna-e szükség kevesebb közhellyel, kevesebb ismétléssel, de a meggyőződés mélyebb ráhatásával megerősíteni indítékainkat e téren? S azt feleltem erre a kérdésre: feltétlenül... Palkó Attila aligazgató 11. számú líceum. — Az ateista nevelésnek az esetekkel való fellépése elenyészően csekély a munka gerincét képező tudatos megelőzéssel, a materialista elvek következetes megszilárdításával szemben. Ebben jelentős szerepet vállal a filozófiai és etikai kör sokirányú munkája, a tanulók szórakozásainak megszervezése, melyeknek célja megadni az ifjúságnak mindazt, amit érdeklődésük, fiatalos derűjük szerint igényelnek. Az iskola hagyományai közé tartoznak a megye és a haza tájegységeit felkereső kirándulások, a szombat esténként megrendezésre kerülő táncos összejövetelek, a vakációkban megnyíló iskolai klub, amely bőséges szórakozást, önképzést nyújtó lehetőségeivel többnyire telt háznak örvend. A szabad idő mértékében meglehetősen sok háziversenyt — köztük tudományos és sportversenyeket — rendezünk. Gyakoriak az Juhász Zoltán (Folytatása a 2. oldalon) OBOR, UGYE SÓGOR — Ez a hordó 600 literes és tele van borral — mondotta az üzletvezető. — Ez a hordó 600 literes és borral van tele — jegyezte az ellenőr. — Ezek a hordók a drágábbik fajta asztali borokkal vannak színültig — diktálta tovább az üzletvezető, Száva László Ferenc. Az ellenőr, az ellenőrök pedig írták az adatokat kételkedés nélkül, jóhiszemű serénységgel. Mert hát hol van az megírva, hogy egy ellenőrnek mindenáron kételkednie kell? Miért ne hihetné el, hogy egy hordó 600 literes, még akkor is, ha csak 300-nak látszik? S csak azért vonná kétségbe, hogy tele van, mert üresen kong? Azt meg éppenséggel honnan állapíthatná meg hogy a hordóban 12 lejes bőr van-e, vagy csak 7 lejes. — Hogy még mindig nem egyeznek az adatok, hogy még így is jókora hiány mutatkozik a leltárban? Hát az csak azért van — folytatja az üzletfelelés zavartalanul —, mert ennyi és ennyi száz (ezer, tízezer) liternyi italt küldtem el éppen néhány hete (napja, órája) rekondicionálás végett... S ezek az ezrek, tízezrek ismét csak gyanútlanul kerültek falu leltárástára, a jóhiszemű ellenőrök jóvoltából, legtöbbször csak úgy becsületszóra, mindenféle igazoló irat nélkül. így történt ez éveken át a Csíkszeredai 108-as számú, szeszesitalt forgalmazó szaküzletben. 1967 és 1971 között mintegy nyolc pénzügyi ellenőrzésre került sor az egységben. Az utólagos kivizsgálások bebizonyították, hogy 1967 júliusában még csak 4000, ’68 februárjában 15—20 ezer, júliusában 40 ezer, decemberében pedig már 75—80 ezer lejnyi hiányt mutathattak volna ki az ellenőrök. Az összeg az elkövetkezendőkben fokozatosan növekedett. 1970 elején 220 ezer, szeptemberében pedig mintegy 260—280 ezer lejnyit fedhettek volna fel. Volna.. Sajnos, meg kell elégednünk a feltételes mód használatával, mert a fent említett időpontokban készült leltári jegyzőkönyvek kivétel nélkül csak elenyésző mennyiségű mínuszokról vagy pluszokról adnak számot. Nem véletlen tehát, hogy az említett utolsó két ellenőrzést végző Andrási János és Piros György, akik még elődeiknél is hiszékenyebbeknek bizonyultak, maguk sem hiányoztak a vádlottak padjáról a megyeszerte híres peren. 1971. február 26-án aztán kipattant a „boros-ügy”, ahogy Csíkszeredában nevezték. Ez alkalommal Vágási József pénzügyi ellenőrt küldték ki a helyi vegyeskereskedelmi vállalat 108-as számú egységébe. Száva László Ferenc már előző napon tudomást szerzett a revizor közelgő látogatásáról és tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. Vágási nem tartozik a könnyen megtéveszthető, bizonyítatlan szóbeszédnek, látatlanul hitelt adó ellenőrök csoportjába. Sőt, apróbb-nagyobb „kölcsönökre” sincsen szüksége soha. Honnan tudta mindezt az üzletvezető? Tapasztalatból. Nem először volt dolguk egymással. Legutóbb három évvel ezelőtt. Akkor is csak hajszál választotta el az üzletvezetőt a lebukástól s csak ő tudja, hogyan sikerült megúsznia. Igen, akkor valóban csak ő tudta, no meg még valaki... Most azonban már tudjuk mi is. Vágási József akkor mintegy 75— 80 ezer lejnyi hiányra bukkant. S mivel, mint említettük, ő nemigen dőlt be a fentjelzett módszereknek, az üzletvezető pillanatnyilag csak mintegy 15 ezer fejnyit tudott a megszokott eszközökkel „szépíteni”. Másnap viszont a kakaskukorékolás már ébren találta. Amúgy sem volt valami nyugodt éjszakája. Első útja a Csíkszeredai helyi vegyeskereskedelmi vállalat sörlerakatához vezetett. Annak is a felelőséhez, Gegő Károlyhoz. (Az érthetőség kedvéért meg kellett jegyeznünk, hogy a szóban forgó üzletben forgalmazott italt, a Hargita megyei szőlőtermesztési és boripari vállalat Csíkszeredai borlerakatától hivatalosan a kereskedelmi vállalat sörlerakatának .- Jakab Márta (Folytatása a 1. oldalon) AZ ELKENDŐZÉS MŰVÉSZETE KÖZLEMÉNY 1973. március 22-én ülést tartott az Államtanács Nicolae Ceaușescu elvtársnak, az Államtanács elnökének elnökletével. Az Álamtanács megvitatta és elfogadta az egységes szabályok megállapításáról a gazdasági egységek felépítésére vonatkozó törvényerejű rendeletet. ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET a Nagy Nemzetgyűlés összehívásáról Az Alkotmány 64. szakaszának 1. pontja értelmében Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elrendeli: Egyetlen szakasz. — 1973. március 28-án délelőtt 10.00 órára összehívja a Nagy Nemzetgyűlés hatodik törvényhozási ciklusának tizedik ülésszakát. NICOLAE CEAUȘESCU, az Államtanács elnöke Gaafar Mohammed El Numeiri, Szudán Demokratikus Köztársaság elnöke látogatást tesz Románia Szocialista Köztársaságban Nicolae Ceau?escunak, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének és Elena Ceau?escu elvtársnőnek a meghívására 1973 áprilisának elején Gaafar Mohammed El Numeiri, Szudán Demokratikus Köztársaság elnöke, feleségével együtt hivatalos látogatást tesz hazánkban. Blaj Petrával, a prázsmári posztógyár főmesterével beszélgetek. Okos, világos okfejtése azt sugallja, hogy ez az ember nemcsak azt tudja mit kell mondania, hanem azt is, hogyan kell cselekednie. Lámcsak, valóban így van ? — Olvasta a legutóbbi plenáris ülés dokumentumait? — Már hogyne olvastam volna. — És mit jegyzett meg magának belőle? Elővesz egy darab szövetet. Látszik rajta, hogy egy vég széle ! — Azt, hogy ezt a darabot hét centivel csökkenthetem. _ ? ■· — A szővőmesterek, mióta áll a világ nekik, legalább IS centiméternyi szélt hagytak a vég hosszának ellenőrzéséhez. Egy-egy ilyen darab ISO —170 grammnyi anyagot tar t pártdokumentumokból olvasta ki... talmaz, 24 órai munkával 22—23 kiló került nálunk a hulladékba. Törvényszerű lenne-e ez ? Nem lehet rajta változtatni ? — tettem fel magamnak a kérdést, és azonnal tudtam, hogy lehet, hogy kell. A gyakorlati megoldást már csak ki kellett próbálni. Felét hagytuk meg a megszokott darabnak s a napi megtakarítás egyből 10— 1 kiló volt. U Ugye egyszerű az egész... és mégis, ha nem olvasom azelőtt való nap ! „KÉRLELHETETLEN HARCOT KELL VÍVNI A TÚLZOTT NYERSANYAG- ÉS SEGÉDANYAGFOGYASZTÁS ELLEN, A SELEJT ELLEN, A PAZARLÁS MINDEN FORMÁJA ellen, AMELY NÖVELI AZ ÖNKÖLTSÉGET, CSÖKKENTI A NEMZETI JÖVEDELMET, S EZZEL MAGÁT A NÉP JÓLÉTÉT ÉRINTI", eszembe sem jut, hogy az említett szélekkel mi is használható anyagot változtatunk hulladékká. Ilyen tartalékok mindenütt vannak, csak a főmester és a hozzá hasonló jó szakemberek, öntudatos dolgozók érzékenységére, felelősségére van szükség, hogy mielőbb újabb anyag és más értékek megtakarításának erőforrásává változzanak. Barabás Gizella