Előre, 1977. július (31. évfolyam, 9213-9239. szám)
1977-07-01 / 9213. szám
ELŐRE - 1977. július. (Folytatás az 1. oldalról) hogy Bukarestben munkaerő áll rendelkezésünkre, amelyet kiküldhetünk hozzájuk a beruházási terv megvalósításához. Igénybe veszik a hadsereget. A hadsereg azonban saját feladatkörén kívül igen nagy gazdasági feladatokat teljesít; 350 000 hektárt öntöz, dolgozik a csatorna építésénél. De van nem produktív hadseregünk az iparban és ott a párszázezer tisztviselő, valamint a falvak népének hadserege, amely évente átlag mindössze 100—120 napot dolgozik. Vegyük igénybe ezt a hadsereget, foglalkoztassuk a termelőszektorban, így merül fel a probléma, és haladéktalanul így kell cselekedni, hogy ne lehessen többé munkaerőhiánnyal indokolni a beruházások lemaradását. A megyei bizottságok, a néptanácsok cselekedjenek ilyen értelemben, anélkül, hogy más útmutatásokat vagy utasításokat várnának. A mezőgazdasági kérdéseket a legutóbbi kongresszuson részletesen megvitattuk. Most a termés begyűjtése van napirenden. A jelek szerint búzából és árpából jobb lesz a termés, mint egy évvel ezelőtt. Egyébként a terv is magasabb termést irányoz elő. Csupán szeretném felhívni a figyelmet, hogy a leghatározottabban fel kell lépni a nyári termés, az árpa és a búza, a zöldségféle és a gyümölcs betakarításáért, a termés megfelelő gondozásáért. Úgyszintén gondoskodni kell a vetési előirányzatok végrehajtásáért, sőt túlszárnyalásáért, minthogy a talaj nedvességtartalma jó feltételeket kínál a kettős termesztésre. Újra kell venni azokat a területeket is, amelyeket valamilyen természeti csapás ért. A ma megvitatott tervjavaslat, az előirányzott intézkedések biztosítják a feltételeket a gazdaság gyorsabb haladásához, az ötéves terv sikeres teljesítéséhez. Minden lehetőségünk megvan, hogy túlszárnyaljuk az idei és a jövő évi gazdasági feladatokat. Tekintsük a tervet elfogadottnak és lássunk hozzá előkészítéséhez, illetve megvalósításához. Kedves elvtársak! A plénum megvitatta a nép életszínvonala emelésének programját. A programot közzétettük, az előirányzott intézkedések közül egyesek végrehajtását már néhány nap múlva megkezdjük. Az előirányzatok biztosítják a XI. kongresszus határozatainak, a Program célkitűzéseinek megvalósítását, mi több, a közvetlen javadalmazás tekintetében a XI. kongresszus előirányzatához képest 10 százalékkal nagyobb növekedést valósítunk meg. Ezt az tette lehetővé, hogy szép eredményeket értünk el a gazdaság fejlesztésében, a beruházási költségek csökkentésében és más tevékenységi szektorokban. Az intézkedések a javadalmazás, a nyugdíjak, a családi pótlék, a gyermekeknek és a sokgyermekes anyáknak járó segély növelésére vonatkoznak. Az idén hatályba lépő új szabályozások nyomán a sokgyermekes anyák segélyezésére szánt évi alapok 5—6-szorosan haladják meg az előbbi előirányzatokat. A javadalmazásemeléssel kapcsolatos intézkedések kidolgozásakor szem előtt tartottuk azt is, hogy jobb legyen az arány a különböző ágazatok között, elsősorban magasabb kategóriába soroltuk az építkezést, a vegyipart, s igen hangsúlyozottan emeltük a bányászok javadalmazási szintjét. Jobb alapra helyeztük a mesterek, az almérnökök javadalmazását, pontosabban meghatároztuk e kategóriák termelési szerepét. Abból indultunk ki, hogy nyomatékosabban érvényesíteni kell a szocialista etika és méltányosság elveit a javadalmazás terén, hangsúlyozottabbá kell tenni az összjövedelemnek a különböző tevékenységi szektorokban végzett munkára alapozott közvetlen javadalmazásból származó részét. Javítottuk a nyugdíjtörvényt, tulajdonképpen új törvényt dolgoztunk ki; új törvényt dolgoztunk ki a szövetkezeti parasztok nyugdíjazására, bevezettük a nyugdíjat a nem szövetkezetesített övezetek földművesei számára. Ettől az évtől kezdve emelkednek az összes nyugdíjkategóriák, különösen a kis nyugdíjak, ez utóbbiak több mint 30 százalékkal. A nyugdíjrendszer javításával igyekeztünk felszámolni bizonyos méltánytalanságokat, egyes múltbeli hibákat, reálisabb alapra helyezni a nyugdíjat, szorosabban kapcsolni a gazdasági-társadalmi tevékenységhez nyújtott hozzájáruláshoz. Bizonyos kiigazításra volt szükség a kis- és nagy nyugdíjak aránya terén. Arra a következtetésre jutottunk, hogy célszerű szorosabban kapcsolni a nyugdíjat a termelőmunka idején elért eredményekhez, az ország gazdasági-társadalmi fejlesztéséhez nyújtott hozzájáruláshoz. Véleményünk szerint a nyugdíjtörvény, a szövetkezeti parasztok és a magánparasztok nyugdíjazása fontosabb előirányzataiban megfelel a szocialista etika és méltányosság követelményeinek, pártunk ama politikájának, hogy a végzett munka és a társadalom fejlesztéséhez nyújtott hozzájárulás arányában egyre jobb életkörülményeket teremtünk az összes dolgozóknak Az említett intézkedések biztosítják, hogy az összes dolgozó kategóriák jövedelme az ötéves terv előirányzatain felül lényegesen emelkedjenek, és tükrözik: társadalmi rendszerünk, a nemzetgazdasági fejlődés arányában, következetesen mindent megtesz az anyagi és szellemi jólét gyarapításáért, ami a pártpolitika fő célja Elvtársak! A plenáris ülésen megvitattuk az oktatás minden fokú szervezésének tökéletesítését. Elmondhatjuk, hogy a most elfogadott intézkedésekkel tulajdonképpen befejezzük az egész oktatás új alapokra helyezését, összhangban a pártprogram előirányzataival. Az élet valószínűleg még szükségessé tesz majd kisebb kiigazításokat, de úgy véljük, hogy a most kialakított teljes mértékben megfelel a jelenlegi szakasznak, a XI. kongresszus orientációinak. Az oktatás átszervezését ezzel lezártnak kell tekintenünk. Az új szervezési felépítés különleges súlyt helyez az összes alaptudományok beható elsajátítására, ugyanakkor pedig a román nyelv, a történelem és más általános ismeretek alapos oktatására. Ugyanakkor az elfogadott intézkedések biztosítják az oktatást az együttélő nemzetiségek nyelvén is, összhangban pártunk marxista-leninista nemzeti politikájával. Most a lényeg az, hogy erőfeszítést tegyünk az oktatás tartalmának javítására, tudományos színvonalának emelésére, az oktatás, a termelés és az élet egyre szorosabb összekapcsolására. " Legyen gondunk arra, hogy a tantárgyak oktatása valamennyi ágazatban , feleljen meg a tudomány és a technika legkorszerűbb vívmányainak, tegye lehetővé kiváló szakismeretekkel rendelkező káderek képzését. Az egész szervezési koncepció célja az oktatás, a kutatás és a termelés szoros integrációja, az ahhoz szükséges feltételek megteremtése, hogy a különböző oktatási fokozatok abszolvensei a lehető legrövidebb idő alatt bekapcsolódhassanak a termelésbe, hozzájárulhassanak társadalmunk általános fejlesztéséhez. Való igaz, hogy a Nevelés- és Oktatásügyi Minisztérium legalább hathónapos késéssel nyújtotta be ezeket a javaslatokat. Emiatt intenzíven kell dolgoznunk, hogy alaposan előkészítsük a tanév megnyitását és ügyeljünk az elfogadott intézkedések példás végrehajtására. A jelzett fogyatékosságoktól eltekintve, az intézkedések összességükben jók, és új, tartós alapot kínálnak oktatásunk további fejlesztéséhez. Megvitattunk továbbá, — pártunk programja szellemében — két fontos intézkedést a társadalom vezetésének tökéletesítésére, a dolgozók szocialista tudatának fejlesztésére, továbbá arra vonatkozóan, hogy az állami szervek bizonyos feladatai átkerüljenek a dolgozók munkaközösségeihez, a különböző társadalmi szervezetekhez, a néptömegekhez. A párt programja feladatként jelöli meg, hogy forradalmi világszemléletünk szellemében következetesen biztosítsuk a néptömegek, és elsősorban a munkásosztály egyre aktívabb részvételét az összes tevékenységi szektorok vezetésében. Ezt az orientációt már a IX. és a X. kongresszus is hangsúlyozta, és megkülönböztetett helyet juttattunk neki a XI. kongresszus határozataiban. A párt programjába foglaltuk azt a tételt, hogy a szocialista társadalom fejlődése arányában csökkentenünk kell az állam megtorló funkcióit, abban a perspektívában, hogy bizonyos funkciókat átruházzunk a néptömegekre, és erősítsük a párt szervező szerepét a gazdasági és társadalmi életben. Ilyen összefüggésekbe illeszkednek azok az intézkedések, melyek célja javítani, jobban mondva gyökeresen, megváltoztatni a társadalmi együttélési szabályokkal és az ország törvényeivel szembeni , különböző kihágásokért járó büntetés és ítélet végrehajtásának jelenlegi rendszerét. Azt akarjuk, hogy csak a rendkívül súlyos cselekményeket elkövetők kerüljenek börtönbe, a kiskorúak és a 21 éven aluli fiatalok tulajdonképpen ne kerüljenek oda, kivéve a gyilkosságért felelősségre vont 18—21 éveseket. A különböző törvénysértéseket és kihágásokat elkövető kiskorúakat vállalatok,, szövetkezetek, . falvak, társadalmi szervezetek, elsősorban KISZ-szervezetek gondjaira bízzák, így módunkban áll, hogy a munkaközösségek a munka folyamatában sokkal jobb nevelésben részesítsék a fiatalokat, mint a Belügyminisztérium bármely átnevelő központja. A legjobb nevelés a munkában, a munkaközösségek körében folyik, és célja az, hogy a fiatalok mint hazánk állampolgárai megértsék: maradéktalanul tiszteletben kell tartaniuk a társadalmi együttélési szabályokat, be kell kapcsolódniuk az általános szocialista építőmunkába. Egyébként az összes bebörtönzött kiskorúakat és fiatalokat szabadon is bocsátották. De a 21 éven felüli állampolgárok számára is előirányoztuk, hogy a legtöbb büntetést a munka folyamatában töltsék le, a munkaközösségek ellenőrzése és gondoskodása közepette: az emberek csak rendkívül súlyos cselekményekért kerülnek börtönbe. Az intézkedés természetesen radikális, de úgy vélem — és a Politikai Végrehajtó Bizottság is erre a következtetésre jutott —, hogy megfelel társadalmunk jelenlegi fejlődési szakaszának, s a dolgozók szocialista tudata emelését célzó politikai nevelő munkagyümölcse. Már nem engedhetjük meg, hogy évente tízezreket ítéljenek el és kerüljenek börtönbe mindenféle vétkekért. Egyébként elhatároztuk, hogy általános amnesztiarendeletet adunk ki azook nagy része számára, akiket elítéltek ésbüntetésüket letöltötték, s bűnügyi nyilvántartásban szerepelnek, hogy eltöröljük , múltjuk , e szégyenfoltját. Valóban, társadalmi viszonyainkat ebből a szempontból is , új alapra kell helyeznünk, vállalnunk, kell a közvetlen felelősséget,az emberek neveléséért és formálásáért, le kell mondanunk a megtorlás , módszereiről. Ehhez természetesen teljesen felül kell vizsgálni a törvénykezést. A Politikai Végrehajtó Bizottság komissziót nevezett ki, hogy kidolgozza az új törvénykezést és előkészítés után beterjessze őket a Központi Bizottság plenáris ülésére, amire valószínűleg ősszel kerül sor.. Abból kell kiindulnunk, hogy a szocialista jog, a szocialista törvénykezés teljes mértékben szakítson a polgári joggal, a régi polgári koncepciókkal. Jogi koncepcióinkat és törvényeinket új, forradalmi alapra kell helyeznünk,, másként mind beszélhetünk Marxnak és Leninnek az állam megszűnésére vonatkozó tétele helyességéről, ha továbbra is megmaradunk ama régi koncepció mellett, amelyet Sztálin törvényerőre emelt, miszerint a szocializmus erősödése arányában éleződik az osztályharc és fokozni kell a megtorló intézkedéseket. Ez teljesen antimarxista és tudományellenes koncepció volt, teljes mértékben és mindenképpen szakítanunk kell vele, s a dolgok ilyen megítélésével. Induljunk ki abból, hogy éppen a termelőerők fejlődése arányában tökéletesednek a termelési viszonyok, megszűnnek a lényeges különbségek a társadalmi osztályok és kategóriák, a munka formái között, az osztályok közelebb kerülnek egymáshoz, fejlődik a tömegek tudata, az állam fokozatos megszűnése, és nem megtorló jellegének erősödése felé haladunk. Amint a pártprogram hangsúlyozza, "az államra még hosszú ideig fontos szerep hárul, de tevékenységében a gazdasági-társadalmi élet összes területeinek demokratikus szervezésére és irányítására" kerül a hangsúly. A megvitatottintézkedések kidolgozásában ezekből a forradalmi elvekből indulunk ki. Ugyanilyen szellemben szerkesztettük meg a sajtó, a Rádió-televízió, a könyvkiadás, az irodalmi-művészeti alkotó munka terén,, az egész kulturális-nevelő tevékenységben dolgozók közvetlen felelősségére vonatkozó új szabályozásokat is. . . " Tulajdonképpen, hogy az önbírálat szellemében is szóljunk, ezeknek az intézkedéseknek az elfogadásával megkéstünk. Végső fokon valamennyi szerkesztőségben párttagok, pártaktivisták dolgoznak, nem kell tehát nekik felelniük a párt általános politikájának végrehajtásáért az illető területen? Más, külső embert kell kirendelnünk ezeknek az aktivistáknak az ellenőrzésére? Az ellenőrzésre persze , szükség van. De ez , a pártszervekre, az illető tevékenységi szektorok tényleges vezetésével, megbízott állami szervekre tartozik. Ha valamely folyóirat vagyújság kommunistái nem képesek megérteni és írásaikban alkalmazni a politikai irányvonalat, hogy lehetne képesilyesmire nem egy sajtóbizottság,hanem tíz ilyen intézmény? Értsük meg, hogy az új szabályozás annak az elvnek az érvényesüléséből született, hogy pártunk politikai vezetőszerepet tölt be az összes tevékenységi területeken. A párt politikai vezetőszerepének érvényesülése pedig feltételezi, hogy a kommunisták minden szektorban teljesítsék párttagi feladatukat, harcoljanaka párt politikai irányvonalának érvényesítéséért a maguk területén, ésbiztosítsák azt. Elképzelhetetlen, hogy valaki forradalmi párt tagja és nem dolgozik a maga munkahelyén a párt általános politikai irányvonalának az érvényesítéséért.Ez az egyik lényeges kiindulópontunk. Nem akarjuk megszüntetni, az ellenőrzést, csak bizonyos bürokratikus, adminisztratív jellegű ellenőrzést szüntetünk meg, és megerősítjük a párt felelősségét és politikai ellenőrző munkáját, a kommunisták felelősségét, azért, amit írnak, amit publikálnak, amit sajtó alárendeznek, a gyártott és forgalmazott filmekért. Értsük meg, hogy amikor megszüntetjük az adminisztratív intézkedéseket, ahogy mondják, a cenzúra-intézkedéseket, bevezetjük a párt általi forradalmi ellenőrzést, felelősséget, mindenki egyéni felelősségét a párt, a nép iránt. Meggyőződésem, hogy az új szabályozás, az összes szóban forgó szektorok kollektív szervei felelősségének erősítése nyomán emelkedni, fog a sajtó, a Rádiótelevízió, az irodalom és a művészet egész tevékenységének színvonala. Teljes meggyőződésem, hogy mindenki, ha tudja, hogy utána már senki sem javít, hogy tőle függ minden, háromszor is meggondolja majd, mielőtt határoz. Persze távolról sem zárom ki annak a lehetőségét, hogy valaki gyengén fog írni, de az írást be kell küldenie a közlés felől határozó kollektív szerveknek. Vajon az Írószövetség vezető tanácsa például, ahelyett, hogy segélyek szétosztásával foglalkozna — mert hiszen nem kölcsönös segélyszövetség, hanem alkotó szövetség —irányítaná, amint az Országos Konferencián is mondtam, az alkotómunkát, megvitatná az alkotásokat, s ha jónak találná, beküldené őket publikálás céljából a kiadókhoz? A kiadónak is van kollektív vezetőszerve, s ha nem találja jónak az írást, visszaküldi az Írószövetséghez újabb megvitatás céljából vagy a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanácshoz. Így, ahelyett, hogy adminisztratívintézkedéseket foganatosítanának, kollektíve megvitatják, mi rossz, mi jó az írásban, amit talán könynyebben megért majd az is, aki gyenge írást nyújtott be. Romániában egyébként az írók a múltban is először írótársaink előtt, az irodalmi körökben olvasták fel munkáikat. Még Eminescunak is elutasították, illetve bírálták így költeményeit. Vajon azok, akik az ő színvonalát akarják elérni, miért ne engednék meg kollegáik közösségének, hogy mai tudattal, mai orientációval hozzásegítsék őket műveik fogyatékosságainak feltárásához és azok megjavításához? .Íme, hogyan értelmezzük a társadalmi szervek felelősségének növekedését. Vajon a Scinteia, a lap szerkesztősége nem vállalhatja a felelősséget a megjelentetett dolgokért? Talán a megyei pártbizottság nem felelős azért, amit a megyei napilap, vagy folyóirat ír? Pártszerveink, amelyek kérték, hogy legyenek lapjaik, folyóirataik, kiadóik, feleljenek azok munkájáért, ellenőrizzék, irányítsák őket. De nem arra gondolok, hogy az irányítás újabb adminisztratív, bürokratikus irányítás legyen, hanem politikai irányítás, eleven vita, amely előmozdítja a sajtó, a Rádió-televízió, az irodalom, a művészet általános színvonalának emelkedését, ösztönzi az egész irodalmiművészeti alkotómunkát, Így gondoltuk el a dolgokat a Politikai Végrehajtó Bizottságban, és — nagy megelégedéssel állapítottam meg — így gondolkodnak a Központi Bizottság tagjai is, akik felszólalásukban és egyöntetű szavazatukkal kifejezték teljes egyetértésüket. Egyetértek Titus Popovici elvtárs bíráló megjegyzéseivel. Megengedhetetlen, hogy az egyes kiadóknál elutasított rossz könyvek vidéken találjanak menedékre, és méginkább megengedhetetlen, hogy kritikánk, a párt- és a szaksajtó ne foglaljon elvszerűen és aktívan állást ezzel szemben. Valóban előfordul, hogy minden szempontból, a többi között művészi szempontból is kétes értékű munkákat agyondícsérjenek, ugyanakkor pedig egyes politikailag és ideológiailag helyes irányzatú, értékes műveket agyonhallgassanak, sőt megbíráljanak. Pártszerveinknek, a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanácsnak komolyan el kell látniuk feladatkörüket. Forradalmi, dialektikus materialista álláspontról művelt irodalomkritikára és műbírálatra van szükségünk. Már nem tudom hányadszor ismétleni: Romániában nincs több filozófiai koncepciónk, csak egy — a dialektikus és történelmi materializmus. Tulajdonképpen, hogy úgy mondjam, ez az egyetlen cenzúra, másra nincs szükségünk. Neki kell biztosítania mindannak a kiküszöbölését, ami világszemléletünktől idegen. Filozófiánkkal, világ- és életszemléletünkkel kapcsolatban nem vagyunk hajlandók semmilyen engedményre. A ma elfogadott ésvalóban nagy politikai jelentőségű intézkedéseknek radikális javulást kell hozniuk az összes említett szektorokban. Ismét hangsúlyozni kívánom, hogy a ma elfogadott összes intézkedések, közöttük a gazdasági természetűek is, a XI. kongresszuson kijelölt orientációkba illeszkednek, és a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséről szóló pártprogram megvalósítását szolgálják. Végrehajtásuk érdekében mindenkinek, kezdve a Központi Bizottsággal, a Politikai Végrehajtó Bizottsággal, a megyei bizottságokkal és bürójukkal és végezve valamennyi párttaggal, intenzívebben kell munkálkodnia a párt politikai vezető szerepének növelésén minden szektorban. Lépjünk fel határozottabban valamennyi aktivista, párt- és állami vezetőszerv, valamennyi párttag felelősségének növeléséért a maga munkaterületén. Határozottan véget kell vetnünk annak a sajnos még észlelhető magatartásnak, hogy egyes elvtársak könnyen veszik, felszínesen kezelik a kapott feladatokat. Talán úgy hiszik, szívességet tesznek, ha betöltenek bizonyos tisztséget egyik vagy másik helyen, s ezért külön dicséretet is érdemelnek. Értsük meg világosan, hogy a párt által bármely aktivistájára, bármely tagjára, bármely honpolgárra bízott feladat munkát, felelősséget, áldozatkészséget követel. A párttag, a pártaktivista csakis így tehet eleget a társadalom, a nép iránti küldetésének. Úgyszintén szélesebb körben kell fejlesztenünk a bírálat és az önbírálat szellemét a párt- és állami tevékenységben. Talán mert szép eredményeink vannak és minden nehézség, hiányosság és hiba ellenére teljesítjük a tervet, gazdaságunk növekszik, az életszínvonal emelkedik, egyesek nem tudják, hogy mi a további teendő? Mi azonban nem hunyhatunk szemet afölött, hogy ha jobban dolgoznának, kevesebb hibát követnének el, s ugyanezeket a kiemelkedő eredményeket könnyebben, kevesebb költséggel érhetnénk el. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a pártprogramba belefoglaltuk: a bírálat és az önbírálat a munka elemzésének fő formája, s biztosítja társadalmunk dinamikus fejlődését. A hibák és a hiányosságok feltárása, bírálati és önbírálati állásfoglalás nélkül nem lehetünk biztosak a hibák és hiányosságok felszámolása felől. Ne vegyék célzásnak, de úgy hiszem, egyetértünk abban, hogy a mai ülésen is elkelt volna több bírálat és önbírálat a megvitatott kérdésekben, kezdve a gazdasági kérdésekkel, elkelt volna egyes hibák elmélyültebb elemzése. Hagyjunk fel azzal a gondolattal, hogy nem bírálunk, nehogy valaki megharagudjék. Ellenkezőleg, csak haragudjanak meg minél erősebben a kötelességmulasztók. Ha nem haragítjuk meg őket , a szocialista építés érdekeit, munkásosztályunk, népünk érdekeit károsítjuk. Úgyszintén jobban meg kell erősíteni a munkafegyelem szellemét az összes tevékenységi területeken. Széles demokratikus szerv működését, a tömegeknek a társadalom vezetésével való részvételét el sem képzelhetjük anélkül, hogy ne erősítenénk a fegyelmet az összes tevékenységi területeken. Értsük meg, hogy a demokrácia és a fegyelem egybekapcsolódik és feltételezi egymást. Erős fegyelem nélkül nincs reális demokrácia. Másként anarchia van, a munka, a társadalmi élet szétzilálódik. Foglalkozzunk többet azzal, hogy az összes kommunisták szüntelenül emeljék politikai-ideológiai színvonalukat, fejlesszék a kérlelhetetlenség forradalmi szellemét minden tevékenységi területen. Valamennyi legyen mindig fogékony az újra, mindarra, ami a társadalmi fejlődésből adódik, és mozdítsa elő bátran az újat minden téren. Ne féljünk kiküszöbölni azt, ami adott pillanatban megfelelő volt, de időközben elévült és ellentétben áll az új társadalmi feltételekkel, a termelőerők, a társadalom fejlődésével. Értsük meg: nem lehetünk forradalmárok, ha nem munkálkodunk állandóan a szocialista és a kommunista elveink, filozófiai koncepciónk érvényesítésén, ami kezdeményezőkészséget, merészséget, — természetesen szervezett, fegyelmezett merészséget —, cselekvést igényel, a társadalom szüntelen haladásának meggyorsítását követeli. Annál is inkább, mert nemzetközi téren is óriási változások következnek be, viták folynak a problémák megoldásának módjáról, próbálkozások történnek arra, hogy meggátolják vagy legalább akadályozzák a különböző társadalmi jelenségek új koncepciójú felvetését. Értsük meg, pártunk csak annyiban teljesítheti történelmi küldetését, amennyiben határozottan vallja a forradalmi koncepciót minden területen, amennyiben határozottan felszámolja mindazt, ami hibás, mindazt, ami már nem felel meg a társadalmi fejlődésnek. Ilyen szellemben kell felfognunk a ma elfogadott intézkedéseket. Teljes meggyőződésem, hogy a mai intézkedések, különösen a társadalmi viszonyokra, az alkotó munkára és a tájékoztatási eszközökre vonatkozók erős társadalmi befolyást fognak gyakorolni, dinamizálni fogják egész párt- és állami tevékenységünket. Úgy kell előkészítenünk a párt Országos Konferenciáját, hogy a mostani intézkedések továbbfejlesztéséhez vezessen, újabb orientációkat jelöljön meg a XI. kongresszuson kidolgozott program megvalósításához. Befejezésül hangot adok annak a meggyőződésemnek, hogy a Központi Bizottság összes tagjai, a jelen levő aktíva, egész párt- és állami aktívánk, az összes kommunisták a leghatározottabban munkálkodni fognak, hogy egész népünk erőfeszítéseit összefogják a XI. kongreszszuson kidolgozott program teljesítésére! Ebben a meggyőződésben kívánok valamennyiüknek további sok sikert, s bér rekesztem a plénum munkálatait. (Hatalmas, hosszas taps; a hallgatóság, helyéről felállva, hosszasan tapsol) 3. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS BESZÉDE