Előre, 1984. január (38. évfolyam, 11228-11252. szám)
1984-01-03 / 11228. szám
ELŐRE — 1984. Január 3 AZ ILOBAI ÉRCTÖBBLET Egy esztendőn át követtem figyelemmel az ilodai bányaüzem munkaközösségének tevékenységét, írtam féltucat tudósítást az egyre több és jobb minőségű érc kitermeléséért folytatott küzdelméről. A megjelölésben nincs semmi túlzás, mert mi másnak nevezhető a bányász munkája, hanem küzdelemnek, amikor nehéz körülmények között a tenyermitelér szeszélyes útját követve ostromolja a sziklakemény falakat. S teszi ezt lehetetlent nem ismerő törekvéssel, tevékenységének hasznába vetett hittel, meggyőződéssel. Minden bizonnyal ebben rejlik nyitja annak is, hogy műszak végén, miközben felszínre hozza őt a bányakas, a kis dízelmozdony vontatta szerelvény a fáradtság ellenére is tud mosolyogni, tréfálkozni. Igaz, erre csak az az ember képes, aki megtette kötelességét, s nyugodt lelkiismerettel térhet haza övéi körébe. Az ilobai bányászoknak az 1983-as esztendőben sok elégtételben volt részük, hiszen nem volt az évnek egyetlen olyan hónapja sem, mikor adósak maradtak volna tervfeladataik teljesítésével. A riporter bevallja: amikor első ilobai tudósítását megírta, nem gondolta, hogy egy munkavetélkedő eseményekben, váratlan fordulatokban ilyen gazdag lehet, mint az idei. A leglátványosabb változás októberben következett be, amikor a bányaüzem a szocialista verseny országos első helyezettje lett, sikerült tartania ezt a helyezést novemberben is. Most pedig nem bocsátkoznak találgatásokba, mi több — s ebben is a bányászszolidaritás szép példáját tapasztalhatjuk — egy kicsit a kapunki társaiknak szurkolnak, hogy elnyerhessék a Szocialista Munka Hőse magasfokú kitüntetést. Az ilodai bányászok nyugodtan várhatják az eredményhirdetést, ők mindent megtettek, ami erejükből, tudásukból tellett. És AZ ÁLLATTENYÉSZTŐK ÖRÖME Az állattenyésztő utolsó munkanapja a számvetés ideje, de egyben a helytállásé is. Gidófalván az év utolsó fejesét követően megelégedéssel nyugtázhatták, hogy ennyire még sosem telt meg a sajtár. A szövetkezet történetében először sikerült az évi árutejértékesítési szintet 10 000 hektoliter fölé emelni. Sikerült ez elsősorban azáltal, hogy a tervezett takarmányozott tehenenkénti tejhozamot közel 500 literrel szárnyalták túl, megközelítve a még nemrégiben itt elérhetetlennek tűnő egyedenkénti 3000 literes hozamot. De nem csupán a hozamban bizonyítható eredmény jelzi azt, hogy a gidófalvi állattenyésztők jó úton járnak. Antal Dezső főmérnök, aki az év utolsó napján is a szolgálatos szakember igényességével, alaposságával követte nyomon a tenyésztést, most a számvetés órájában az állattenyésztő telep modernizálásában elért sikereket emelte ki. Egy év alatt három istállóba szerelték be a fejőgépeket, négy telepen (Gidófalván, Zoltánban, Fotoson és Angyaloson) korszerű elletőt és borjúóvodát építettek (számottevően bővült a takarmányszínek, tárolók kapacitása is) megkönnyítve az állattenyésztésben dolgozók munkáját, s egyben feltételeket teremtve arra is, hogy a gondozók szakmai ismereteinek gyarapításával, a takarmányalap bővítésével arányosan a hozamemelésben 1984-ben további lépést tegyenek előre. A közvetlen cél: a takarmányozott tehenenkénti hozam 3000 liter fölé emelése. Már az új esztendőben teljesítik ezáltal pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs által az RKP KB-nál tartott munkatanácskozáson az állattenyésztő telepek számára kijelölt fontos feladatokat. A hozamemelés elérésében párosverseny bontakozott ki különben a községben levő szövetkezetközi tehenészeti teleppel. S ha az 1982-es év végén a szakosított állattenyésztő telep került az élre, most a gazdaság a rangelső, úgy, hogy mindkét egység, s ezt külön nyomatékkal kell hangsúlyoznunk, Kovászna megye élenjáró tejtermelő egységei között szerepel! Hogy sikerül-e Bede Antal, Ördög András és társainak az elsőséget 1984-ben is megőrizni? A gondozók bíznak abban, hogy igen. Ehhez viszont az kell, hogy már az esztendő első napjától ütemes termelést biztosítsanak. Törekvéseiket számadatban is konkretizálták: egyedenként naponta minimálisan 8 liter tejet kell fejni. ... Az állattenyésztők szilvesztere rövid. Hajnali négy órakor már ott voltak valamennyien az istállókban. Az állatok gondozásában, a termelés ütemességének biztosításában nem lehet kiesés. Vasárnap, ünnepnapokon, szilveszter éjszakáján is helyt kell állni. E kora reggelen is, az új év első napján a szolgálatos szakember elégedetten állapíthatta meg, hogy zavartalan a tenyésztés. Időben kezdtek az etetéssel, s nemsokára már zümmögtek is a fejőgépek, hogy a reggeli fejési naplóba bekerüljön az első bejegyzés: Gidófalva 1600 liter tejet szállított a feldolgozó vállalatnak. És nemcsak itt, hanem a szövetkezeti tehenészetben is jól kezdték az új évet. Nicolae Ceausescu elvtárs újévi felhívása szellemében cselekedve szervezetten, szakértelemmel láttak hozzá az 1984-es tervfeladatok valóra váltásához. Arra törekednek, hogy úgy Gidófalván, mint a kálnoki részlegen rekordtermelést valósítsanak meg, s eredményeikkel továbbra is a megye élenjáró egységei között szerepeljenek. A magas szintű termelés, az eredményes tenyésztés jelenti az örömet, az elégtételt az év minden napján. Flóra Gábor „KÖSZÖNJÜK, BANCO BOKTOR!“ Az év első napjának reggelén nem volt nagy forgalom a marosvásárhelyi új klinikai kórház sürgősségi osztályain. A folyosón az éjszaka behozott betegek hozzátartozói várakoztak, hárászkendős néni, 20 év körüli, megnyúlt arcú nő és a sürgősségi sebészet ajtaja mellett még a két, aggodalomba görnyedt ember. A sebészet szilveszteri szolgálatosa dr. Bancu Berban volt. Húsz beteg érkezett az éjszaka folyamán hozzájuk. — Ez a szám kisebb a mindennapi átlagnál — mondotta az orvos — viszont a megszokottnál súlyosabb esetek adódtak. Közlekedési baleset következtében hárman szenvedtek súlyos traumát, vakbéloperációra is sor került. Éjfél előtt szállítottak be Régebből egy huszonegy éves fiút. Bélcsavarodást állapítottak meg nála. Bancu doktor úgy lépett át az óév és az új év küszöbén, hogy nem poharat, hanem szikét tartott a kezében. Reggel hét óra körül ért véget az „erőltetett menet". Amint kijöttem a sebészeti sürgősségi rendelőből, az ajtó mellett ülő nő felállt, utánam szaladt és megkért, ha már írni szándékozom a sürgősségiről, valahogy foglaljam bele, hogy ők a végért! Radu Constantin rokonai örök hálával fognak a sebészre gondolni, aki megmentette a fiú életét. Tehát a betegek, a hozzátartozóik és a magunk nevében is: köszönjük, Bancu doktor! A belgyógyászat sürgősségi osztályán nyugodtabb éjszakát fostak ki a szolgálatosok. Mindössze három hetesük volt. Az elsőt hajnali négykor hozták a mentők. A 70 éves néni a szívére panaszkodott. Már a kocsiban injekciót és a sürgősségin további kezelést kapott. Dr. Szász Gyula szerint állapota már kielégítő, ezért reggel haza is fogja engedni. .. (Dr. Szász Gyula 1977-ben végezte el az óvási egyetemet, s a belgyógyászaton három éve dolgozik. Elmondotta, hogy szilveszterkor még nem kellett eddig szolgálatot teljesítenie, ezért kíváncsi is volt, miként zajlik le ez az éjszaka. A vártnál könnyebben telt el, s azt kívánja, sose legyen rosszabb.) A kórház nőgyógyászati osztályán és a sürgősségi osztályán egyaránt szolgálatot teljesítő dr. Cápilha Emil elégedett volt az 1983-as szilveszteri „teljesítményével“. Az éjszaka folyamán nyolc gyerekkellett népesebb Marosvásárhely. Éjfél után öt perccel jött a világra Ballu Dariuloana. Persze a városban született csecsemők száma nagyobb a nyolcnál, hiszen a régi szülészeti kórház is működik. Ám minket most csak az új, a sürgősségivel is rendelkező klinikai kórház érdekelt. Ebben a modern épületben, melyet Capilna doktor nem tudott eléggé dicsérni, 70 hely van az újszülöttek számára. Canima doktor reggel ötig egyfolytában dolgozott, arra sem volt ideje, hogy éjfél körül felhívja feleségét, gyerekeit és boldog új évet kívánjon nekik. A kortynyi pezsgő felhajtására is csak jóval később kerülhetett sor. De nem baj — mondotta a doktor —, ami valóban halaszthatatlan volt, abból semmi sem maradt el! Varga Sándor NEM LETTEK HŰTLENEK A SZÜLŐFALUHOZ Hószagú felhők borítják az eget, de hetek óta hiába várják a havat az emberek, ködös reggelek után is felsüt a Nap. Az esztendő utolsó napján is kapás férfiak ballagtak le a hegyről a völgybe, hogy a meleg vacsora illatában ünneplőbe öltözzenek. Siettek, hogy a munkaruhát ünneplőre váltsák fel, jó munka után illően kell búcsúzni az óesztendőtől. De az illendőség nemcsak annak szól, ünnepre várja a művelődési otthon is a falu népét, apraját-nagyját, fiatalt, időset egyaránt. Mókával, vidám hangulattal illik elbúcsúzni a munkás napoktól, hetektől. Úgy döntöttek, idős és gyermek esztendőfordulón együtt legyen, ezért zsúfolt a művelődési otthon terme... Iskolásgyermek kotyog közbe, az a szereplő nem színész. Bántó Pál traktorista. Nem szólok közbe, a pódiumra lépő újabb szereplő ugyancsak traktorista, Bántó Zoltán mezőgépész és élete társa, Bántó Margit a szőlőtőkék kapása, a növénytermesztő farm dolgozója. S a szereplő gárdából nem marad ki a titkárhelyettes sem. Szilágysámsonban az év utolsó napját a falu apraja-nagyja a művelődési otthonban, töltötte.» De ne szaporítsam a szót, van is értelme a jókedvnek, emberemlékezet óta nem hálálta meg úgy szorgalmukat a határ, mint az elmúlt esztendőben. Bőségesen eresztett minden kalász, s emlékezetesen szépen termett a kukorica. Bár száraz volt a tavasz, nyár és ősz, bőséges volt a szüret. Nem az elért eredmények, a bő szüret, gazdag termés foglalkoztatja az embereket, a társalgásban a tennivaló, a napi munka gondjai kerülnek szóba. Szántanivaló, igaz, már nincs, de hordani kell a trágyát a szőlőbe, s ha ilyen kegyes a téli évszak, kezdeni kell a metszést. A munka nem tűr halasztást, ki tudja, ünnepköszöntőn miért fordul a szó a tennivalóra... Pedig az esztendőt búcsúztató szereplők is kitettek megükért, volt is miért, az elmúlt esztendőben a Megéneklünk, Románia országos fesztiválon Boda Pál a rajzaiért, Gombos Eszter a szőttesekért országos szinten díjat aratott a falunak. Nem sokkal marad alul a népdalcsoport, a színjátszócsoport sem, illet hát bemutatóval köszönni el az óesztendőtől. Az esztendőforduló felmérés is volt egyben, a hatvanévesek külön is megemlékeztek a lepergett évekről. (Az elmúlt év egyik nevezetes eseménye volt Szilágysámsonban, hogy külön összegyűltek a hatvanévesek.) No, nem ez a lényeg, mondták a résztvevők, a fontos az, hogy mindannyian ebben a faluban, a falu mezőgazdaságában dolgoznak, nem lettek hűtlenek a földhöz, a szülőfaluhoz. Mit tehetünk hozzá? Nem véletlen, hogy 65 tonnával több szőlőt szüreteltek a hegyen mint egy évvel korábban, és az sem véletlen, hogy minden más tervelőirányzatot is túlteljesítettek! Fejér László 3 AZ ÓESZTENDŐ BÚCSÚZTATÁSA, AZ ÚJ ÉV KÖSZÖNTÉSE SZERTE AZ ORSZÁGBAN AZ IFJÚSÁG SZILVESZTERE 1983 és 1984 esztendőfordulójának éjszakáján a Senteia téri kiállítási komplexumközponti csarnokában zajlott le az egyik legszebb és legvidámabb újévi ünnepség , az ifjúság szilvesztere. Mindez természetes, ha csupán egyetlen érvet, az életkort vesszük tekintetbe. A hatalmas csarnok magas kupolája alatt, amely annyi országos jelentőségű eseménynek volt a színhelye, a hagyományos kolindák és újévi jókívánságok e varázslatos éjszakáján mintegy 6000 fő,városi ifjú sereglett össze, hogy együtt töltse egy gyümölcsöző esztendő utolsó, valamint az új év legelső óráit, esztendő, melyet mindannyian jobbnak, gazdagabbnak és sikerekben teljesebbnek kívánunk. Az ifjúsági szilveszter részvevői körében, a jelenlevők nagyrabecsülésétől és barátságától övezve ott volt Nicu Ceaușescu elvtárs, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára, valamint hazánk ifjúsági szervezetei vezetőségeinek más képviselői. Ott voltak a fővárosi vállalatok és intézmények, a főváros környéki mezőgazdasági egységek, a felsőoktatási intézetek és iskolák fiataljainak képviselői. Az esztendő legszebb éjszakáját az első órától kezdve az utolsóig átható fiatalos és csapongó jókedv forrását a jelenlevők által a nemrégvéget ért évben a termelésben, a tanulásban, a hazafias akciókban, a kulturális sportrendezvényeken elért jó eredmények képezték. Minderről, akárcsak a kötelesség-teljesítés fölötti örömről és a jövőbeni álmokról szólt az ifjúsági plugulor, valamint a változatos és érdekes művészeti műsor többi mozzanata. Természetesen bőven volt zene. Az opera és operett gálaelőadása, a népi zenekarok és énekesek számai, a KISZ KB, a Megéneklünk, Románia országos fesztivál valamennyi előző kiadásán díjazott Preludiu kórusának darabjai, a könnyű-, folk- és diszkózene gazdag műsort biztosított. S amint az a részvevők életkorára jellemző, a fiatalok sokat táncoltak. A részvevők jókívánságaikban kifejezésre juttatták népünk és szocialista hazánk iránti szeretetüket, s azt az óhajukat, hogy még nagyobb odaadással dolgozzanak, alaposan felkészüljenek a munkára és az életre, az új évben pedig — amikor az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom negyedik évtizedének évfordulóját ünnepeljük és sorra kerül a párt XIII. kongresszusa — minél nagyobb eredményeket érjenek el minden tevékenységi területen. Megható és mélységes jelentőséggel bíró mozzanatot jelentettek azok a percek, amidőn a részvevők rendkívüli figyelemmel és mélységes megelégedéssel hallgatták végig Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnökének egész népünkhöz intézett újévi üzenetét. Az üzenet elhangzása után spontánul kirobbant taps tanúságát képezte az ország ifjú nemzedéke ama elhatározásának, hogy mindent megtegyen az ebből az alkalomból elhangzott ösztönzések valóra váltásáért, s fokozza hozzájárulását a párt programja, a XII. kongresszuson és Országos Konferencián az egész nép elé tűzött feladatok és célkitűzések teljesítéséhez. A részvevők köszönetüket és kimondhatatlan hálájukat, megkülönböztetett szeretetüket és nagyrabecsülésüket tolmácsolták Nicolae Ceaușescu elvtársnak, nemzetünk legszeretettebb fiának, hosszú életet, jó egészséget és újabb sikereket kívántak neki mindabban, amit a román nép javára és prosperitására cselekszik. Ugyanakkor az ifjúsági szilveszter színhelyének kupolája alatt összesereglettek, a Nicolae Ceausescu elvtárs üzenetébe foglalt gondolatok erőteljes hatása alatt Románia ifjú nemzedéke és egész népünk arra irányuló óhajának adtak hangot, hogy békében, egyetértésben és együttműködésben éljen a világ öszszes nemzeteivel kiküszöbölje egy pusztító háború veszélyét, mindent megtegyen annak érdekében, hogy az ifjúság, valamennyi nép szabadon élhessen, nyugalomnak örvendhessen békés munkájában. S Gh. Ionescu tegyük mindjárt hozzá, sokra tellett, hiszen terven felül több mint 16 000 tonna ércet küldtek a feldolgozókba. Ez az irodai érctöbblet, amely az esztendő végére a bányaüzem gazdasági mérlegében a legszemléletesebb termelési adatként szerepel! Két esztendő határán, amikor a családban, a munkatársak, barátok körében szívből fakadó jókívánságokra emelkednek a poharak, azt hiszem, elnézik nekem az új esztendő első lapszámát szerkesztő kollégák, hogy nem bocsátkozom visszatekintő elemzésbe, megteszem ezt majd később, amikor több irodai szakembert is megszólaltatok, ezúttal inkább emlékezem azokra a „fegyvertényekre" —■ márpedig nem akármilyen tett számít annak a bányászok körében — és megvalósítóikra, amelyek és akik döntő módon befolyásolták az 1983-as év termelésének sorsát. Gondolok itt elsősorban azokra az előhajtási sebességrekordokra, amelyekről még néhány esztendeje álmodni sem mertek tiobán. Az elsőt Sebestyén József csapata érte el, amikor egy hónap alatt az egyik előhajtásban 102 métert haladtak, ezt követte Bartos Alexandru (114 méter), majd Rus Vasile brigádjának 136 méteres teljesítménye. Ezek az eredmények lehetővé tették, hogy rövid idő alatt adják át a kitermelésnek az új fejtéseket. De utalnom kell azokra a termelés szükségleteihez igazított új fejtési eljárásokra is, amelyek hozzájárultak az ércveszteségek csökkentéséhez, s ami még figyelemreméltóbb, a régi pillérkben található ércek kitermeléséhez. Ilobán egyre gyakrabban esik szó a jövőről, az érctartalékok biztosításának kérdéséről. E szempontból pedig döntő jelentőségű lesz a Corbul-völgyi Asecare bányaakna mélyítése. Néhány esztendeje a bányafeltárók kezdtek ehhez a munkához, a nagymennyiségű vízbetörés miatt azonban abbahagyták, nem tudtak megbirkózni vele. 1983 tavaszán Florea loan brigádvezető elvállalta a nehéz feladatot. Akkor az akna mélyítése valahol a 15 méter körül mozgott, most a 40-nél tartanak. Még 10 méter és befejezik a munkát, íme, miért övezi annyi tisztelet és megbecsülés Florea Ioan 12 tagú brigádját, munkájukkal szereztek tekintélyt maguknak. Szakértelemmel, felelősséggel végzett tevékenységükért ugyancsak elismeréssel említik Stranga Alexa, Fanea Mihai, Vasile Nicolae, Jenei Károly, Pop Gheorghe, Rusu Vasile brigádvezetők nevét. Rácz Albert Képeink a bukaresti ifjúság és a bukaresti készruha- és kötöttárugyártó vállalat szilveszterén készültek AHOL EGY MUNKANAP SEM HASONLÍT A MÁSIKHOZ Nagyvárad központi vasútállomásán az óév utolsó napjára is jutott az eseményekből: délben két munkaruhás építő kopogott be Hirte Joan állomásfőnök irodájába és keresetlen szavakkal adták tudtul, hogy az állomásépület felújításának újabb szakasza fejeződött be. — Bár a kitűzött határidőnél csak néhány nappal hamarabb, de még éppen idejében, hogy az utasoknak szánt újévi ajándék lehessen! — mondta kedélyesen egyikük. Nem cifrázta az eseményt házi ünnepség, pezsgős plack sem durrant, csupán a szívből jövő „Boldog új évet! hangzott el kézfogás közben. Aztán elnéztük amint egyik percről a másikra birtokukba vették az utasok a korszerűsített várótermet... Mozgalmas délután következett. Az indulók és az érkezők színes tömege; csomagokkal cipekedők és a lóhalálában taxiért igyekvők, a várakozók türelmetlen sétái, a várva várt vonat közeledő zakatolása. .. Aztán 23 óra 54 perckor begördült az óév legutolsó vonata is, a 4003-as személy, amely Tövisről indulva Nagyváradot is útba ejti, miközben utasait Nagybánya felé viszi tovább. Nehéz lenne most gyorsan kiszámolni, hogy az óév hányadik vonata ez. Tény, hogy az év minden napján több mint harminc pár vonat érkezik és ugyanannyi indul. És akkor még nem beszéltünk a nyári menetrend vakációs vonatairól, de az utasokról sem, arról a 30-35 000 emberről, akik az esztendő minden egyes , napján igénybe veszik az ország nyugati kapuját jelentő vasútállomás szolgálatait, szolgáltatásait... — Mindenesetre a 16 ezer valahányadik vonat! — mosolyodik el Tout Joan, az állomás instruktora, aki a szilveszter éjszakai szolgálat vezetője. Társa, Zahrodnyik Károly forgalomirányító. Ám a tolatók, váltókezelők, fékezők, jegypénztárosok és a többiek is a helyükön vannak. Egy nap a sok közül, mondhatnánk, de mégsem... Itt egy munkanap sem hasonlít a mai síkhoz. Még most sem, amikor a percmutató éppen csak tovább ment a 12-esről. — Készülni kell a 0,23 perckor érkező 32-es gyors fogadására. Ez ugyanis az esztendő első vonata — mondják, mialatt a rádiótelefonon információk, utasítások követik egymást gyors egymásutánban. Az új esztendő első percei is zavartalanul teltek el a nagyváradi állomásban. Az állomási zajhoz képest kint, a Bukarest téren, szinte mozzanatlan a csend. Lecsapódó köd permetez az arcomba. Boldog új évet, Nagyvárad! : Barabás Zoltán HÁZAVATÓ (Folytatás az 1. oldalról) Nem mindennapi erőfeszítés ez egy 25 éves fiatalembertől, a fiatal házaspártól — villan át rajtam. S kérdéseimmel ezentúl az életreszóló és egyben életet megalapozó vállalkozás mérlegelése kap utat. De bármi engedékenyen ítélem is meg Tóth Sándorék helyzetét, hogy hát fiatalok és ebben a korban korlátokat alig ismer a bizakodás, s ez ad és mozgósít bennük bármi próbához sok-sok erőt, külső támogatásnak is kellett léteznie, kívülről jövő, hatékony segítségnek. Jól sejtettem. Az utcabeli szomszédok nevét hallom, akiket a tőszomszéd Csont Józsi bácsi „mozgósított“ kalákás akciókra.— Aztán a munkatársak is eljöttek több alkalommal, Borbáth István meg Cseke Botond — mondja Tóth Sándor. — Jócskán van még a befejezésig, de az építés nagyján túlvagyunk. Időközben a szomszéd szobában felébred Melinda, kétéves kislányuk. Ő csacsogja, járkálja körül új játékaival teli poharakat és tál tésztát kínáló asztalunkat. Segít egyúttal abban is, hogy a megépült családi ház szűkebb köréből kizökkenjenek és a városra táguljanak gondolataink. Meg a matricagyári munkahelyre, ahol gépész-almérnökként dolgozik a fiatal férj. Forma szerint nem nehéz párhuzamot vonni a Budvár utcai ház és a gyár között. Hiszen odaát, a város túlnani sarkában is építkezés zajlik. És ahogy itt mikro- ott makroméretekben, épp a nyár elején indult be a nagy munkálat. 1984 novemberére pedig termelnie kell a matricagyárat ha létszámban nem is, de méreteiben közel a kétszeresére növelő új üzemrésznek! Tóth Sándor munkaköri elfoglaltsága szorosan kapcsolódik az új gyáregységhez, amely zömében a tömítőgyűrűk hazai gyártását fogja megoldani. Tóth almérnök eddig a mechanikus tömítések egy kisebb alcsoportjának, a vízpumpatömítések gyártásának irányításával volt megbízva, ezt végzi most és fogja végezni az új esztendőben is. Az autók, traktorok és mozdonyok nélkülözhetetlen alkatrészének költséges importját fogja megszüntetni tehát az új gyáregység beindulása. Amíg az új üzemrész nem indul be, legalább részlegesen, addig körülményes ezek sorozatgyártása, javarészt a velünk kollaboráló vállalatokra vagyunk utalva. Egyelőre a Dacia kiskocsikhoz szükséges tömítések sorozatgyártása indul be, de az új üzemrész felépülésével megoldódnak jelenlegi gondjaink, nagyon bízunk abban, hogy jól fog menni a munka. Amíg hallgatom, arra gondolok, a munkahelyét illetően is ugyanaz a jövőt érlelő bizakodás , tenniakarás buzog ebben a fiatalemberben, mint házépítő igyekezetében, akaratában. Tehát nem csupán forma szerinti egyezés segít a párhuzam megvonásában, hanem tartalmi is. S ez így van rendjén, hiszen az otthont teremtő tervekhez, cselekvéshez éppúgy szükség van belső mint külső térre, a kettő közötti egyensúly pedig csakis úgy áll fenn és marad meg továbbra is, ha itt meg amott egyszerre zajlik az építkezés. Poharunkat már úgy emeljük koccintásra, kívánunk egymásnak boldog, sikerekben gazdag új évet, hogy egyszerre gondolunk az épülőfélben levő családi házra és gyáregységre.