Előre, 1984. január (38. évfolyam, 11228-11252. szám)

1984-01-03 / 11228. szám

ELŐRE — 1984. Január 3 AZ ILOBAI ÉRCTÖBBLET Egy esztendőn át követtem figyelemmel az ilodai bánya­üzem mun­kaközösségének te­vékenységét, írtam féltucat tudósítást az egyre több és jobb minőségű érc kitermelé­séért folytatott küzdelméről. A megjelölésben nincs semmi túlzás, mert mi másnak ne­vezhető a bányász munkája, ha­nem küzdelemnek, amikor nehéz körülmények között a tenyermi­telér szeszélyes út­ját követve ostromolja a szik­lakemény falakat. S teszi ezt lehetetlent nem ismerő törek­véssel, tevékenységének hasz­nába vetett hittel, meggyőző­déssel. Minden bizonnyal eb­ben rejlik nyitja annak is, hogy műszak végén, miközben felszínre hozza őt a bányakas, a kis dízelmozdony vontatta szerelvény a fáradtság ellené­re is tud mosolyogni, tréfál­kozni. Igaz, erre csak az az ember képes, aki megtette kö­telességét, s nyugodt lelkiis­merettel térhet haza övéi kö­rébe. Az ilobai bányászoknak az 1983-as esztendőben sok e­­légtételben volt részük, hiszen nem volt az évnek egyetlen olyan hónapja sem, mikor a­­dósak maradtak volna terv­feladataik teljesítésével. A ri­porter bevallja: amikor első ilobai tudósítását megírta, nem gondolta, hogy egy mun­kavetélkedő eseményekben, váratlan fordulatokban ilyen gazdag lehet, mint az idei. A leglátványosabb változás ok­tóberben következett be, a­­mikor a bányaüzem a szocia­lista verseny országos első helyezettje lett, sikerült tarta­nia ezt a helyezést november­ben is. Most pedig nem bo­csátkoznak találgatásokba, mi több — s ebben is a bányász­­szolidaritás szép példáját ta­pasztalhatjuk — egy kicsit a kapunki társaiknak szurkol­nak, hogy elnyerhessék a Szo­cialista Munka Hőse magasfo­kú kitüntetést. Az ilodai bá­nyászok nyugodtan várhatják az eredményhirdetést, ők mindent megtettek, ami ere­jükből, tudásukból tellett. És AZ ÁLLATTENYÉSZTŐK ÖRÖME Az állattenyésztő utolsó munkanapja a számvetés ide­je, de egyben a helytállásé is. Gidófalván az év utolsó feje­sét követően megelégedéssel nyugtázhatták, hogy ennyire még sosem telt meg a sajtár. A szövetkezet történetében először sikerült az évi árutej­­értékesítési szintet 10 000 hek­toliter fölé emelni. Sikerült ez elsősorban azáltal, hogy a ter­vezett takarmányozott tehe­­nenkénti tejhozamot közel 500 literrel szárnyalták túl, meg­közelítve a még nemrégiben itt elérhetetlennek tűnő egye­denkénti 3000 literes hozamot. De nem csupán a hozam­ban bizonyítható eredmény jelzi azt, hogy a gidófalvi ál­lattenyésztők jó úton járnak. Antal Dezső főmérnök, aki az év utolsó napján is a szolgá­latos szakember igényességé­vel, alaposságával követte nyomon a tenyésztést, most a számvetés órájában az állat­tenyésztő telep modernizálásá­ban elért sikereket emelte ki. Egy év alatt három istállóba szerelték be a fejőgépeket, négy telepen (Gidófalván, Zol­tánban, Fotoson és Angyalo­son) korszerű elletőt és borjú­óvodát építettek (számottevő­en bővült a takarmányszínek, tárolók kapacitása is) meg­­könnyítve az állattenyésztés­ben dolgozók munkáját, s egy­ben feltételeket teremtve ar­ra is, hogy a gondozók szak­mai ismereteinek gyarapítá­sával, a takarmányalap bőví­tésével arányosan a hozam­emelésben 1984-ben további lépést tegyenek előre. A köz­vetlen cél: a takarmányozott tehenenkénti hozam 3000 liter fölé emelése. Már az új esz­tendőben teljesítik ezáltal pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs által az RKP KB-nál tartott munka­tanácskozáson az állattenyész­tő telepek számára kijelölt fontos feladatokat. A hozam­emelés elérésében párosver­seny bontakozott ki különben a községben levő szövetkezet­közi tehenészeti teleppel. S ha az 1982-es év végén a sza­kosított állattenyésztő telep került az élre, most a gazda­ság a rangelső, úgy, hogy mindkét egység, s ezt külön nyomatékkal kell hangsúlyoz­nunk, Kovászna megye élen­járó tejtermelő egységei kö­zött szerepel! Hogy sikerül-e Bede Antal, Ördög András és társainak az elsőséget 1984-ben is megőriz­ni? A gondozók bíznak abban, hogy igen. Ehhez viszont az kell, hogy már az esztendő első napjától ütemes terme­lést biztosítsanak. Törekvé­seiket számadatban is konkre­tizálták: egyedenként naponta minimálisan 8 liter tejet kell fejni. ... Az állattenyésztők szil­vesztere rövid. Hajnali négy órakor már ott voltak vala­mennyien az istállókban. Az állatok gondozásában, a ter­melés ütemességének biztosí­tásában nem lehet kiesés. Va­sárnap, ünnepnapokon, szil­veszter éjszakáján is helyt kell állni. E kora reggelen is, az új év első napján a szolgá­latos szakember elégedetten állapíthatta meg, hogy zavar­talan a tenyésztés. Időben kezdtek az etetéssel, s nemso­kára már zümmögtek is a fe­jőgépek, hogy a reggeli fejési naplóba bekerüljön az első be­jegyzés: Gidófalva 1600 liter tejet szállított a feldolgozó vállalatnak. És nemcsak itt, hanem a szövetkezeti tehené­szetben is jól kezdték az új évet. Nicolae Ceausescu elvtárs újévi felhívása szellemében cselekedve szervezetten, szak­értelemmel láttak hozzá az 1984-es tervfeladatok valóra váltásához. Arra törekednek, hogy úgy Gidófalván, mint a kálnoki részlegen rekordter­melést valósítsanak meg, s eredményeikkel továbbra is a megye élenjáró egységei kö­zött szerepeljenek. A magas szintű termelés, az eredmé­nyes tenyésztés jelenti az örö­met, az elégtételt az év min­den napján. Flóra Gábor „KÖSZÖNJÜK, BANCO BOKTOR!“ Az év első napjának regge­lén nem volt nagy forgalom a marosvásárhelyi új klinikai kórház sürgősségi osztályain. A folyosón az éjszaka beho­zott betegek hozzátartozói vá­rakoztak, hárászkendős néni, 20 év körüli, megnyúlt arcú nő és a sürgősségi sebészet ajtaja mellett még a két, aggo­dalomba görnyedt ember. A sebészet szilveszteri szolgála­tosa dr. Bancu Berban volt. Húsz beteg érkezett az éjsza­ka folyamán hozzájuk. — Ez a szám kisebb a min­dennapi átlagnál — mondotta az orvos — viszont a megszo­kottnál súlyosabb esetek adód­tak. Közlekedési baleset kö­vetkeztében hárman szenved­tek súlyos traumát, vakbél­operációra is sor került. Éjfél előtt szállítottak be Régebből egy huszonegy éves fiút. Bél­­csavarodást állapítottak meg nála. Bancu doktor úgy lépett át az óév és az új év küszöbén, hogy nem poharat, hanem szikét tartott a kezében. Reg­gel hét óra körül ért véget az „erőltetett menet". Amint kijöttem a sebészeti sürgősségi rendelőből, az ajtó mellett ülő nő felállt, utánam szaladt és megkért, ha már írni szándékozom a sürgős­ségiről, valahogy foglaljam bele, hogy ők a végért! Radu Constantin rokonai örök há­lával fognak a sebészre gon­dolni, aki megmentette a fiú életét. Tehát a betegek, a hoz­­zátartozóik és a magunk ne­vében is: köszönjük, Bancu doktor! A belgyógyászat sürgősségi osztályán nyugodtabb éjsza­kát fostak ki a szolgálatosok. Mindössze három hetesük volt. Az elsőt hajnali négykor hozták a mentők. A 70 éves néni a szívére panaszkodott. Már a kocsiban injekciót és a sürgősségin további kezelést kapott. Dr. Szász Gyula sze­rint állapota már kielégítő, ezért reggel haza is fogja en­gedni. .. (Dr. Szász Gyula 1977-ben végezte el az ó­vási egyetemet, s a belgyógyásza­ton három éve dolgozik. El­mondotta, hogy szilveszterkor még nem kellett eddig szol­gálatot teljesítenie, ezért kí­váncsi is volt, miként zajlik le ez az éjszaka. A vártnál könnyebben telt el, s azt kí­vánja, sose legyen rosszabb.) A kórház nőgyógyászati osz­tályán és a sürgősségi osztá­lyán egyaránt szolgálatot tel­jesítő dr. Cápilha Emil elé­gedett volt az 1983-as szil­veszteri „teljesítményével­“. Az éjszaka folyamán nyolc gyerekkel­­lett népesebb Marosvásárhely. Éjfél után öt perccel jött a világra Ballu Dariu­loana. Persze a város­ban született csecsemők szá­ma nagyobb a nyolcnál, hi­szen a régi szülészeti kórház is működik. Ám minket most csak az új, a sürgősségivel is rendelkező klinikai kórház ér­dekelt. Ebben a modern épü­letben, melyet Capilna doktor nem tudott eléggé dicsérni, 70 hely van az újszülöttek szá­­mára. Canim­a doktor reggel ötig egyfolytában dolgozott, arra sem volt ideje, hogy éj­fél körül felhívja feleségét, gyerekeit és boldog új évet kívánjon nekik. A kortynyi pezsgő felhajtására is csak jóval később kerülhetett sor. De nem baj — mondotta a doktor —, ami valóban ha­laszthatatlan volt, abból sem­mi sem maradt el! Varga Sándor NEM LETTEK HŰTLENEK A SZÜLŐFALUHOZ Hószagú felhők borítják az eget, de hetek óta hiá­ba várják a havat az em­berek, ködös reggelek után is felsüt a Nap. Az esztendő utolsó napján is kapás férfiak ballagtak le a hegyről a völgy­be, hogy a meleg vacsora illa­tában ünneplőbe öltözzenek. Siettek, hogy a munkaruhát ünneplőre váltsák fel, jó munka után illően kell bú­csúzni az óesztendőtől. De az illendőség nemcsak annak szól, ünnepre várja a művelő­dési otthon is a falu népét, apraját-nagyját, fiatalt, időset egyaránt. Mókával, vidám hangulattal illik elbúcsúzni a munkás napoktól, hetektől. Úgy döntöttek, idős és gyer­mek esztendőfordulón együtt legyen, ezért zsúfolt a művelő­dési otthon terme... Iskolás­gyermek kotyog közbe, az a szereplő nem színész. Bántó Pál traktorista. Nem szólok közbe, a pódiumra lépő újabb szereplő ugyancsak traktoris­ta, Bántó Zoltán mezőgépész és élete társa, Bántó Margit a szőlőtőkék kapása, a növény­­termesztő farm dolgozója. S a szereplő gárdából nem marad ki a titkárhelyettes sem. Szi­­lágysámsonban az év utolsó napját a falu apraja-nagyja a művelődési otthonban, töl­tötte.» De ne szaporítsam a szót, van is értelme a jókedvnek, emberemlékezet óta nem há­lálta meg úgy szorgalmukat a határ, mint az elmúlt eszten­dőben. Bőségesen eresztett minden kalász, s emlékezete­sen szépen termett a kukorica. Bár száraz volt a tavasz, nyár és ősz, bőséges volt a szüret. Nem az elért eredmények, a bő szüret, gazdag termés fog­lalkoztatja az embereket, a társalgásban a tennivaló, a na­pi munka gondjai kerülnek szóba. Szántanivaló, igaz, már nincs, de hordani kell a trá­gyát a szőlőbe, s ha ilyen ke­gyes a téli évszak, kezdeni kell a metszést. A munka nem tűr halasztást, ki tudja, ünnepkö­szöntőn miért fordul a szó a tennivalóra... Pedig az esz­tendőt búcsúztató szereplők is kitettek megükért, volt is mi­ért, az elmúlt esztendőben a Megéneklünk, Románia orszá­gos fesztiválon Boda Pál a rajzaiért, Gombos Eszter a szőttesekért országos szinten díjat aratott a falunak. Nem sokkal marad alul a népdal­csoport, a színjátszócsoport sem, illet hát bemutatóval kö­szönni el az óesztendőtől. Az esztendőforduló felmérés is volt egyben, a hatvanévesek külön is megemlékeztek a le­pergett évekről. (Az elmúlt év egyik nevezetes eseménye volt Szilágysámsonban, hogy külön összegyűltek a hatvanévesek.) No, nem ez a lényeg, mondták a résztvevők, a fontos az, hogy mindannyian ebben a faluban, a falu mezőgazdaságában dol­goznak, nem lettek hűtlenek a földhöz, a szülőfaluhoz. Mit tehetünk hozzá? Nem véletlen, hogy 65 tonnával több szőlőt szüreteltek a hegyen mint egy évvel korábban, és az sem vé­letlen, hogy minden más terv­­előirányzatot is túlteljesítet­tek! Fejér László 3 AZ ÓESZTENDŐ BÚCSÚZTATÁSA, AZ ÚJ ÉV KÖSZÖNTÉSE SZERTE AZ ORSZÁGBAN AZ IFJÚSÁG SZILVESZTERE 1983 és 1984 esztendőfordul­­­ójának éjszakáján a Se­nteia téri kiállítási komplexum­­központi csarnokában zajlott le az egyik legszebb és legvi­dámabb újévi ünnepség , az ifjúság szilvesztere. Mindez természetes, ha csu­pán egyetlen érvet, az élet­kort vesszük tekintetbe. A hatalmas csarnok magas kupolája alatt, amely annyi országos jelentőségű esemény­nek volt a színhelye, a hagyo­­­mányos kolindák és újévi jókívánságok e varázslatos éjszakáján mintegy 6000 fő­­,városi ifjú sereglett össze, hogy együtt töltse egy gyü­mölcsöző esztendő utolsó, va­lamint az új év legelső óráit, esztendő, melyet mindannyian jobbnak, gazdagabbnak és sikerekben teljesebbnek kívá­nunk. Az ifjúsági szilveszter rész­vevői körében, a jelenlevők nagyrabecsülésétől és barát­ságától övezve ott volt Nicu Ceaușescu elvtárs, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának első titkára, valamint hazánk ifjú­sági szervezetei vezetőségei­nek más képviselői. Ott voltak a fővárosi vállalatok és in­tézmények, a főváros környé­ki mezőgazdasági egységek, a felsőoktatási intézetek és is­kolák fiataljainak képviselői. Az esztendő legszebb éjsza­káját az első órától kezdve az utolsóig átható fiatalos és csapongó jókedv forrását a jelenlevők által a nemrég­­véget ért évben a termelésben, a tanulásban, a hazafias ak­ciókban, a kulturális­ sport­rendezvényeken elért jó ered­mények képezték. Minderről, akárcsak a köte­lesség-teljesítés fölötti öröm­ről és a jövőbeni álmokról szólt az ifjúsági plugulor, va­lamint a változatos és érde­kes művészeti műsor többi mozzanata. Természetesen bőven volt zene. Az opera és operett gálaelőadása, a népi zenekarok és énekesek számai, a KISZ KB, a Megéneklünk, Romá­nia országos fesztivál vala­mennyi előző kiadásán díja­zott Preludiu kórusának da­rabjai, a könnyű-, folk- és diszkózene gazdag műsort biz­tosított. S amint az a részve­vők életkorára jellemző, a fiatalok sokat táncoltak. A részvevők jókívánságaik­ban kifejezésre juttatták né­pünk és szocialista hazánk iránti szeretetüket, s­ azt az óhajukat, hogy még nagyobb odaadással dolgozzanak, ala­posan felkészüljenek a mun­kára és az életre, az új évben pedig — amikor az antifa­siszta és antiimperialista, tár­sadalmi és nemzeti felszaba­dító forradalom negyedik év­tizedének évfordulóját ünne­peljük és sorra kerül a párt XIII. kongresszusa — minél nagyobb eredményeket érje­nek el minden tevékenységi területen. Megható és mélységes je­lentőséggel bíró mozzanatot jelentettek azok a percek, amidőn a részvevők rendkí­vüli figyelemmel és mélységes megelégedéssel hallgatták vé­gig Nicolae Ceausescu elv­társnak, a Román Kommu­nista Párt főtitkárának, Ro­mánia Szocialista Köztársa­ság elnökének egész népünk­höz intézett újévi üzenetét. Az üzenet elhangzása után spontánul kirobbant taps ta­núságát képezte az ország ifjú nemzedéke ama elhatározásá­nak, hogy mindent megtegyen az ebből az alkalomból el­hangzott ösztönzések valóra váltásáért, s fokozza hozzá­járulását a párt programja, a XII. kongresszuson és Orszá­gos Konferencián az egész nép elé tűzött feladatok és cél­kitűzések teljesítéséhez. A részvevők köszönetüket és kimondhatatlan hálájukat, megkülönböztetett szeretetü­­ket és nagyrabecsülésüket tol­mácsolták Nicolae Ceaușescu elvtársnak, nemzetünk leg­­szeretettebb fiának, hosszú é­­letet, jó egészséget és újabb sikereket kívántak neki mind­abban, amit a román nép ja­vára és prosperitására cselek­szik. Ugyanakkor az ifjúsági szil­veszter színhelyének kupolá­ja alatt összesereglettek, a Nicolae Ceausescu elvtárs üzenetébe foglalt gondolatok erőteljes hatása alatt Romá­nia ifjú nemzedéke és egész népünk arra irányuló óhajá­nak adtak hangot, hogy béké­ben, egyetértésben és együtt­működésben éljen a világ ösz­­szes nemzeteivel kiküszöbölje egy pusztító háború veszélyét, mindent megtegyen annak ér­dekében, hogy az ifjúság, va­lamennyi nép szabadon él­hessen, nyugalomnak örvend­hessen békés munkájában. S Gh. Ionescu tegyük mindjárt hozzá, sokra tellett, hiszen terven felül több mint 16 000 tonna ércet küldtek a feldolgozókba. Ez az irodai érctöbblet, amely az esztendő végére a bányaüzem gazdasági mérlegében a leg­szemléletesebb termelési adat­ként szerepel! Két esztendő határán, ami­kor a családban, a munkatár­sak, barátok körében szívből fakadó jókívánságokra e­­melkednek a poharak, azt hi­szem, elnézik nekem az új esztendő első lapszámát szer­kesztő kollégák, hogy nem bo­csátkozom visszatekintő e­­lemzésbe, megteszem ezt majd később, amikor több irodai szakembert is megszólaltatok, ezúttal inkább emlékezem a­­zokra a „fegyvertényekre" —■ márpedig nem akármilyen tett számít annak a bányászok körében — és megvalósítóik­ra, amelyek és akik döntő mó­don befolyásolták az 1983-as év termelésének sorsát. Gon­dolok itt elsősorban azokra az előhajtási sebességrekordokra, amelyekről még néhány esz­tendeje álmodni sem mertek tiobán. Az elsőt Sebestyén József csapata érte el, amikor egy hónap alatt az egyik elő­­hajtásban 102 métert halad­tak, ezt követte Bartos Ale­­xandru (114 méter), majd Rus Vasile brigádjának 136 méte­res teljesítménye. Ezek az e­­redmények lehetővé tették, hogy rövid idő alatt adják át a kitermelésnek az új fejté­seket. De utalnom kell azokra a termelés szükségleteihez igazított új fejtési eljárások­ra is, amelyek hozzájárultak az ércveszteségek csökkenté­séhez, s ami még figyelemre­méltóbb, a régi pillé­rkben található ércek kitermelésé­hez. Ilobán egyre gyakrabban esik szó a jövőről, az érctar­talékok biztosításának kér­déséről. E szempontból pedig döntő jelentőségű lesz a Cor­­bul-völgyi Asecare bányaak­na mélyítése. Néhány eszten­deje a bányafeltárók kezdtek ehhez a munkához, a nagy­­mennyiségű vízbetörés miatt azonban abbahagyták, nem tudtak megbirkózni vele. 1983 tavaszán Florea loan brigád­vezető elvállalta a nehéz fela­datot. Akkor az akna mélyíté­se valahol a 15 méter körül mozgott, most a 40-nél tarta­nak. Még 10 méter és befeje­zik a munkát, íme, miért ö­­vezi annyi tisztelet és megbe­csülés Florea Ioan 12 tagú brigádját, munkájukkal sze­reztek tekintélyt maguknak. Szakértelemmel, felelősséggel végzett tevékenységükért u­­gyancsak elismeréssel említik Stranga Alexa, Fanea Mihai, Vasile Nicolae, Jenei Károly, Pop Gheorghe, Rusu Vasile brigádvezetők nevét. Rácz Albert Képeink a bukaresti ifjúság és a bukaresti készruha- és kötöttárugyártó vállalat szilveszterén készültek AHOL EGY MUNKANAP SEM HASONLÍT A MÁSIKHOZ Nagyvárad központi vasútál­lomásán az óév utolsó napjá­ra is jutott az eseményekből: délben két munkaruhás építő kopogott be Hirte Joan állo­másfőnök irodájába és kere­setlen szavakkal adták tudtul, hogy az állomásépület felújí­tásának újabb szakasza feje­ződött be. — Bár a kitűzött határidőnél csak néhány nap­pal hamarabb, de még éppen idejében, hogy az utasoknak szánt újévi ajándék lehessen! — mondta kedélyesen egyi­kük. Nem cifrázta az ese­ményt házi ünnepség, pezs­­gős plack sem durrant, csu­pán a szívből jövő „Boldog új évet! hangzott el kézfogás közben. Aztán elnéztük amint egyik percről a másikra birto­kukba vették az utasok a kor­szerűsített várótermet... Mozgalmas délután követ­kezett. Az indulók és az ér­kezők színes tömege; csoma­gokkal cipekedők és a lóhalá­lában taxiért igyekvők, a vá­rakozók türelmetlen sétái, a várva várt vonat közeledő za­katolása. .. Aztán 23 óra 54 perckor be­gördült az óév legutolsó vo­nata is, a 4003-as személy, a­­mely Tövisről indulva Nagy­váradot is útba ejti, miközben utasait Nagybánya felé viszi tovább. Nehéz lenne most gyorsan kiszámolni, hogy az óév hányadik vonata ez. Tény, hogy az év minden napján több mint harminc pár vonat érkezik és ugyanannyi indul. És akkor még nem beszéltünk a nyári menetrend vakációs vonatairól, de az utasokról sem, arról a 30-35 000 emberről, akik az esztendő minden e­­gyes , napján igénybe veszik az ország nyugati kapuját je­lentő vasútállomás szolgála­tait, szolgáltatásait... — Mindenesetre a 16 ezer valahányadik vonat! — mo­­solyodik el Tout Joan, az állo­más instruktora, aki a szil­veszter éjszakai szolgálat ve­zetője. Társa, Zahrodnyik Ká­roly forgalomirányító. Ám a tolatók, váltókezelők, fékezők, jegypénztárosok és a többiek is a helyükön vannak. Egy nap a sok közül, mondhat­­nánk, de még­sem... Itt egy munkanap sem hasonlít a mai síkhoz. Még most sem, amikor a percmutató éppen csak to­vább­ ment a 12-esről. — Készülni kell a 0,23 perc­kor érkező 32-es gyors foga­dására. Ez ugyanis az eszten­dő első vonata — mondják, mialatt a rádiótelefonon in­formációk, utasítások követik egymást gyors egymásután­ban. Az új esztendő első percei is zavartalanul teltek el a nagyváradi állomásban. Az állomási zajhoz képest kint, a Bukarest téren, szinte mozzanatlan a csend. Lecsa­pódó köd permetez az arcom­ba. Boldog új évet, Nagyvá­rad! : Barabás Zoltán HÁZAVATÓ (Folytatás az 1. oldalról) Nem mindennapi erőfeszí­tés ez egy 25 éves fiatalember­től, a fiatal házaspártól — villan át rajtam. S kérdéseim­mel ezentúl az életreszóló és egyben életet megalapozó vál­lalkozás mérlegelése kap utat. De bármi engedékenyen íté­lem is meg Tóth Sándorék helyzetét, hogy hát fiatalok és ebben a korban korlátokat alig ismer a bizakodás, s ez ad és mozgósít bennük bár­mi próbához sok-sok erőt, kül­ső támogatásnak is kellett lé­teznie, kívülről jövő, hatékony segítségnek. Jól sejtettem. Az utcabeli szomszédok nevét hallom, akiket a tőszomszéd Csont Józsi bácsi „mozgósí­tott“ kalákás akciókra.— Az­tán a munkatársak is eljöttek több alkalommal, Borbáth Ist­ván meg Cseke Botond — mondja Tóth Sándor. — Jócs­kán van még a befejezésig, de az építés nagyján túlvagyunk. Időközben a szomszéd szo­bában felébred Melinda, két­éves kislányuk. Ő csacsogja, járkálja körül új játékaival teli poharakat és tál tésztát kínáló asztalunkat. Segít egy­úttal abban is, hogy a meg­épült családi ház szűkebb kö­réből kizökkenjenek és a vá­rosra táguljanak gondolataink. Meg a matricagyári munka­helyre, ahol gépész-almérnök­­ként dolgozik a fiatal férj. Forma szerint nem nehéz pár­huzamot vonni a Budvár ut­cai ház és a gyár között. Hi­szen odaát, a város túlnani sarkában is építkezés zajlik. És ahogy itt mikro- ott mak­­roméretekben, épp a nyár ele­jén indult be a nagy munká­lat. 1984 novemberére pedig termelnie kell a matricagyá­rat ha létszámban nem is, de méreteiben közel a kétszeresé­re növelő új üzemrésznek! Tóth Sándor munkaköri elfoglaltsága szorosan kapcso­lódik az új gyáregységhez, a­­mely zömében a tömítőgyű­rűk hazai gyártását fogja meg­oldani. Tóth almérnök eddig a mechanikus tömítések egy kisebb alcsoportjának, a víz­­pumpatömítések gyártásának irányításával volt megbízva, ezt végzi most és fogja végez­ni az új esztendőben is. Az autók, traktorok és mozdo­nyok nélkülözhetetlen alkat­részének költséges importját fogja megszüntetni tehát az új gyáregység beindulása.­­ Amíg az új üzemrész nem indul be, legalább részle­gesen, addig körülményes e­­zek sorozatgyártása, javarészt a velünk kollaboráló vállala­tokra vagyunk utalva. Egyelő­re a Dacia kiskocsikhoz szük­séges tömítések sorozatgyár­tása indul be, de az új üzem­rész felépülésével megoldód­nak jelenlegi gondjaink, na­gyon bízunk abban, hogy jól fog menni a munka. Amíg hallgatom, arra gon­dolok, a munkahelyét illetően is ugyanaz a jövőt érlelő biza­kodás , tenniakarás buzog eb­ben a fiatalemberben, mint házépítő igyekezetében, akara­tában. Tehát nem csupán for­ma szerinti egyezés segít a párhuzam megvonásában, ha­nem tartalmi is. S ez így van rendjén, hiszen az otthont te­remtő tervekhez, cselekvéshez éppúgy szükség van belső mint külső térre, a kettő kö­zötti egyensúly pedig csakis úgy áll fenn és marad meg to­vábbra is, ha itt meg amott egyszerre zajlik az építkezés. Poharunkat már úgy emel­jük koccintásra, kívánunk egymásnak boldog, sikerekben gazdag új évet, hogy egyszer­re gondolunk az épülőfélben levő családi házra és gyár­egységre.

Next