Előre, 1985. október (39. évfolyam, 11769-11795. szám)

1985-10-01 / 11769. szám

ELŐRE — 1985. október 1.3 „Eltökélten, a forradalmi romantika szellemében tevékenykedünk a hazáért végzett munka csodálatos hagyományainak fejlesztéséért“ Timi­son CEAUSESCU A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT FŐTITKÁRÁHOZ, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉHEZ a Dimbovita folyó komplex rendezésére alakult országos ifjúsági munkatelep ünnepélyes megnyitó gyűlésének részvevőitől Hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs! Az Ön iránt, a román nép legszeretettebb fia, a szocialista Románia zseniális építője, az Ifjú nemzedék drága és közeli barátja iránt táplált szeretet és hála érzelmei jegyében, szilárd el­határozásban, hogy egész alkotó képességünkkel részt veszünk hazánk állandó felvirágoztatásában, Bukarest municípium urbanisztikai fejlesztése grandiózus terveinek megvalósításában, azoknak a merész programoknak az életbe ültetésében, amelyek az ön mélységesen alkotó forradalmi gon­dolkodásának jegyeit viselik, jelentjük önnek, hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, hogy ma megkezdi munkáját az ifjúság egy újabb országos építőtelepe, amely a Dimbovita folyó komplex rendezésénél alakult. Az ország egész ifjúsága számára mély jelen­tőségű ünnepi pillanatban az ifjú nemzedék, az egész nép erőteljes elkötelezettséggel, a párt kö­rüli, ön körüli, szoros egységben tevékenykedik, hon szeretett és tisztelt főtitkár elvtárs, az idei feladatok sikeres teljesítéséért és a Román Kom­munista Párt XIII. kongresszusán megszabott célkitűzések példás megvalósítása összes felté­teleinek biztosításáért, az 1986—1990 közötti idő­szakra és távlatilag 2000-ig leszögezett feladatok teljesítéséért. Az Ifjúság újabb országos építőtelepén kifejtett egész tevékenységünkben — a munka és a kommu­nista odaadás valódi forradalmi iskolájában — erő­teljesen lelkesít és ösztönöz minket az a tény, hogy tevékenységünket abban az évben kezdtük el, amikor az egész nép ünnepli a 20. évfordulóját a párt IX. kongresszusának, amely ragyogó és egyöntetű óhaj alapján önt választotta nemze­tünk sorsának élére, megnyitotta ezzel hazánk sok ezer éves történetének legragyogóbb és leg­gyümölcsözőbb időszakát, amely a román nép tudatába aranybetűkkel íródott be Nicolae Ceausescu korszakként. Csatlakozva az országos ifjúsági munkatelepek összes brigádosaihoz, a metró, a közigazgatási központ építésén dolgozó ifjúsági közösségekhez, biztosítjuk, hőn szeretett és tisztelt főtitkár elvtárs, hogy eltökélten és a forradalmi romantika szel­lemében tevékenykedünk a hazáért végzett mun­ka csodálatos hagyományainak fejlesztéséért, hogy új arculatot kapjon az ősi folyó, amely fővárosunk történelemben gazdag földjét szeli át. Az ön lelkesítő ösztönzéseitől mozgósítva, az ifjúság fórumán elhangzott feladatok és célkitű­zések szellemében biztosítjuk, hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, hogy év vé­géig több mint 22 millió lej értékű munkálatot valósítunk meg, s ez teraszolásban, partvédelem­ben, technológiai utak készítésében, az építő­szerelő tevékenység ipari jellegű termeléséhez szükséges felületek rendezésében ölt testet. Az ön útmutatásainak szellemében, hogy az ifjúsági munkatelepek váljanak a hazafias forra­dalmi nevelés valódi iskoláivá, széles körű poli­tikai-nevelő tevékenységet fejtünk ki, amely hozzájárul az összes brigádosok formálásához, hogy a szocializmus és a kommunizmus valódi építőivé váljunk, akik a munka kultuszának szellemében, a Román Kommunista Párt által érvényesített magas erkölcsi értékek szellemében nevelkedtünk. Teljes mértékben tudatában annak, hogy épí­tőképességeinket csak a béke és az enyhülés lég­körében tudjuk kibontakoztatni, ez alkalomból is kifejezzük teljes csatlakozásunkat pártunk és ál­lamunk külpolitikájához, amelynek nagyszerű megalkotója és fáradhatatlan alkalmazója ön, hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, a béke, a leszerelés, egy jobb és igazabb világ megteremtésének következetes harcosa. A Nemzetközi Ifjúsági Év nagyszerű keretét kihasználva, amely a szocialista Románia, sze­mélyesen az ön világméretű visszhangot keltő kezdeményezése nyomán került megrendezésre, mélyen tisztelt és szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, szilárdan vállaljuk, hogy lelkesen tevé­kenykedünk a Részvétel, Fejlesztés, Béke jelszó jegyében, és teljesítjük a ránk bízott felelősség­­teljes feladatokat, amelyek beszédesen igazolják hazánk ifjú nemzedéke sokoldalú érvényesülésé­nek lehetőségeit. Büszkék vagyunk arra a küldetésre, amellyel felruházott, hogy odaadó munkánkkal bátran és a forradalmi romantika szellemében vegyünk részt a nagyszerű célkitűzés megvalósításában, amely beilleszkedik történelmi jelentőségű kor­szakunk építményei és megvalósításai sorába és szilárd elhatározásunk, hogy példás munkatettek­kel válaszolunk az ön szeretetére és bizalmára, hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elv­társ, az ifjú nemzedék közeli barátja és irányí­tója, amellyel állandóan körülvesz, figyelemmel követi formálásunkat és érvényesülésünket, hogy váljunk a szocializmus és a kommunizmus, a szocialista Románia jövője valódi építőivé. Teljes elégtétellel, az ország építőinek szorgal­mas osztagai soraiban tevékenykedünk, biztosít­juk, hőn szeretett és tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, forró elhatározásunkról, a Dimbovita folyó komplex rendezésénél tevékenykedő orszá­gos ifjúsági munkatelep összes brigádosai szilárd eltökéltségéről, hogy a legjobb feltételek között teljesítjük a vállalt feladatokat, pontosan betart­juk a megszabott határidőket, teljes lelkesedé­sünkkel és odaadásunkkal dolgozunk a párt XIII. kongresszusa határozatainak megvalósításáért, újabb tettekkel válaszolunk a számunkra terem­tett nagyszerű munka-, tanulási és életfeltéte­lekre. Szeptember 28-án, szomba­ton a fővárosban sor került a Dimbovita folyó komplex ren­dezésénél tevékenykedő orszá­gos ifjúsági munkatelep meg­nyitásának ünnepi gyűlésére. A gyűlésen részt vettek a kö­vetkező elvtársak: N­i­c­u Ceausescu, az RKP Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának pót­tagja, a KISZ Központi Bizott­ságának elsőő titkára, Ion Popa, az RKP Bukarest municípiumi bizottságának titkára, Ion Ba­­dea, a Vízügyi Országos Tanács elnöke, jelen voltak párt- és ál­lami aktivisták, KISZ-káderek dolgozók, egykori és jelenlegi brigádosok. A Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke által a fia­tal nemzedékre bízott nagy je­lentőségű feladatra, hogy teljes alkotó képességével­­ járuljon hozzá a haza állandó felvirág­zásához, az ifjúság e nagy or­szágos építőtelep létrehozásával, válaszolt. A fiatal brigádosok­ vállalták, hogy ennek a nagy­szerű tervnek jelentős részét megvalósítják, hozzájárulnak a folyó új arculatának kialakítá­sához, amelynek partjainál terül el Románia fővárosa. A ciureli gáttól délkeletre, a Malom-tó­nál 150 hektáros gyűjtőtavat lé­tesítenek, amely vonzó pihenő­hely lesz és biztosítja a folyó tisztavíz-tartalékát, védelmez­ve ugyanakkor a várost az ár­víztől. Örömteli lelkesedésben, hogy a hazáért végzett munka ne­mes hagyományát folytatják, a brigádosjelvénnyel díszített kék egyenruhába öltözött fiata­lok kifejezik elhatározásukat, hogy az év végéig több mint 22 millió lej értékű munkálatot végeznek, amely teraszolásban, technológiai utak építésében, az építő-szerelő tevékenységek ipari jellegű termeléséhez szük­séges felületek elkészítésében, a következő időszak munka­­frontjainak előkészítésében ölt testet, hogy a tevékenység üte­mesen, a legmagasabb minőségi elvárásoknak megfelelően zaj­­lódjék. Az erőteljes és lelkesítő haza­fias, forradalmi elkötelezettség jegyében az ünnepi gyűlés rész­vevői táviratot intéztek NICOLAE CEAUSESCU elv­társhoz, a Román Kommunista Párt főtitkárához, Románia Szo­cialista Köztársaság elnökéhez. A DIMBOVITA FOLYÓ KOMPLEX RENDEZÉSÉNÉL TEVÉKENYKEDŐ ORSZÁGOS IFJÚSÁGI MUNKATELEP ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ GYŰLÉSÉNEK RÉSZVEVŐI ORSZÁGOS IGÉNYEK (Folytatás az 1. oldalról) zátt álmatlan éjszakákat. Igen, azt kezdettől tudták, hogy kettőzött elektrolízissel kell dolgozniuk, s magát az elektrolitot is fokozott tisz­tításnak kell előzőleg alávet­niük, hogy a meglévő beren­dezés néhány celláját kell át­alakítaniuk erre a célra, a lehető legkevesebb változta­tással. Az első eredmények általában már kielégítőek is voltak, azok lettek volna, ha a lerakódott ólom nem keve­redik parányi mennyiségben az elektródaként is használt acéllemez atomjaival... Szá­mos kísérlet után a nátrium­szulfát hozta meg a várt e­­redményt, ezzel vonták be az acéllemezeket. Az elektromos vezetőképesség mitsem csök­kent, de a szigetelő réteg megtette a magáét, megszűnt az atomcsere, s az ólomréte­gek is simán, szennyezettség nélkül váltak le az elektró­dáról. Apróság, mindössze rájönni volt nehéz, de még így is megérdemli, hogy beke­rüljön akár a hazai atomerő­művek mostanában kiteljese­dő történetébe is! Három újdonságot részle­teztünk csupán a kiskapusi Színesfémgyártó Kohászati Vállalatból, persze ugyanígy foglalkozhattunk volna az a­­lap­term­ékeknek tekintett hor­gany és ólom mellett nyo­mokban előforduló számos, más színesfém hasznosításá­val, a salak- és hamuhegyeket még egyszer „átforgató“ be­rendezéseikkel is. Utóbbiak átadása a kitűzött határidők­höz képest némileg késik, nem ártana, ha hátralékos szállítóik — a szatmári Unió nagykárolyi részlege vagy a fogarasi Vegyipari Berendezé­seket Gyártó Vállalat — szi­gorúbban tartaná magát a megrendelt őrlőmalom, szál­lítószalag-elemek, szivattyúk stb. szerződésekben rögzített szállítási határideihez. Kiragadott mozzanatok egy vállalat „műszaki napirend­jéből“, valahol a pillanatkép és a néhány hónapig is fris­sen üzemi aktualitás között. Miközben az élet, a termelés folyamatosan halad tovább. Czika mérnök mostanában azon töpreng Simion Trifan mesterrel, részlege párttitká­rával, miként tehetnék még egyenletesebbé a horganypor finomságát, a granulációt. Miként csíphetnének még le valamit a nem jelentékte­len energiafelhasználásból?... Hogy az eddigi is dollármillió­kat megtakarító, importhe­lyettesítő berendezés műkö­dését méginkább kifizetődővé tegyék. Schuster mérnök pe­dig, aki véletlenül megtudta, hogy a náluk körülményesen redukált, tisztított szíbiumot egyik vásárlójuk ismét csak oxiddá alakítja vissza, most azon töri a fejét, nem lehet­ne-e egyenesen innen oxid­­ként továbbadni? Ahogy ki­vételes szakértelmét, s ma­kacs következetességét ismer­jük, a válaszra sem kell so­káig várnunk. Lesz itt még téma, készül még újdonság, érdemes lesz erre a „kormos­füstös“ Kiskapusra ezután is visszajárni. SZÁNTOTTAK... (Folytatás az 1. oldalról) név helyett szántott egy hosz­­szú éjszakán át. Látható eredményeként a mezőgépészek szorgalmának, öt géppel jókora területet ve­tettek be vasárnap, sűrű sor­közzel, saját szaporítású Fun­­dulea búzafajtából Sajnos, a vetéskor szükséges nitrogén­­tartalmú műtrágya hatodré­szével, a foszfortartalmúnak felivel rendelkeztek a pere­­csenyi termelőszövetkezetben. Kár, mert ebben az egységben különben jobb terméseredmé­nyekhez adottak a feltételek. Hétvégi tapasztalataink sze­rint lehetőség van ahhoz, hogy Perecsenyben rövidesen be­fejezzék a vetést. Ez nagy nyereség a tavalyi munkához képest, s a betakarítás, vala­mint a terület felszabadításá­nak üteme is biztosítja a ve­téshez a folyamatos munkát, csak felerészben érvényes ez a megállapítás a tanács többi szövetkezetére. Dumitru Ghen­­cean, az Agrit elnöke szerint naponta több mint 200 hektá­ros ütemmel kellene végezni a vetőszántást, ám a nem zök­kenőmentes üzemanyagellátás miatt egyik-másik munkának kedvező napon a előirányzott ütem felét se teljesítették. Következésként ettől is függ a határidő betartása, s nem u­­tolsósorban attól, amiről a helyszínen is intézkedhetünk. A varsol­iakhoz hasonlóan a lemaradás pótlásáért több traktort kell munkára állítani, a továbbiakban is éjjel-nappal kell dolgozni, hogy optimális időben teljesítsék a vetési elő­irányzatot. ­ ÜTEMES BEGYŰJTÉS A TERMÉNY JÓ MINŐSÉGÉNEK MEGŐRZÉSÉT IS SZAVATOLJA A növénytermesztési far­mokon az őszi betakarítás számtalan részfeladat teljesí­tésének eredménye. Az érté­kelést elsősorban hektárok és tonnák segítségével végezzük; a teljesítmény kiszámításakor az a fontos, hogy milyen gyorsan, mennyi terményt ta­karítottunk be, s ha a terve­zett­­ napi ütemet teljesítettük, illetve túlteljesítettük, akkor jól dolgoztunk. Az ilyenszerű munkaelemzés a szervezés e­­redményességét is jelzi, lehe­tőséget teremt a munkaerő célszerű kihasználásának fel­mérésére, a gépesítés haté­konyságának kimutatására. Az említett két mértékegység azért megfelelő teljesítmény­mutató, mert a betakarítás minden munkaszakaszában hasznosítható. Ez annyira közismert megállapítás, hogy megfogalmazásakor nyomban figyelmeztetjük a szakembert, célunk az általánosan elfoga­dott értékrendszer minőségi meghatározóit elemezni. Eb­ben az anyagban tehát nem arra összpontosítunk, hogy a Bihar megyei diószegi mező­­gazdasági termelőszövetkezet­ben, vagy a szomszédos ro- Siori-i mtsz-ben adott idő­pontig mennyi hektárról ta­karították be a kukoricát, vagy a cukorrépát, hanem arra, ami a számok mögött van: a munkaminőségre. Az érmelléki gazdaságok a­­ránylag jó talajúak, az átlag­termések is magasak, így a betakarításra fordított munka is sokkal több, mint az a­­ránylag gyengébb hozamokat megvalósító egységekben. Ebből következik, hogy a hek­táronként 6—8 tonna kukori­cát, vagy 30 tonna cukorré­pát betakarító esetében sok­kal többet jelent a napi 50, il­letve 5 hektáros napi ütem, mint a fele ennyi terményt begyűjtő esetében! A hektár­ban kifejezett teljesítmény te­hát csupán viszonylagos érté­kelésre ad lehetőséget. Ezért azonnal feltesszük a másik kérdést: naponta mennyi ter­ményt szállított a tárolóhe­lyekre? A felelet a rakodás és a fuvarozás terén kifejtett erőfeszítésre utal. Minél több a termés, annál nehezebb dol­guk van a szállítóknak, de ezt a terhelést minden mezőgazda örömmel vállalja. Nyilván­való, hogy amikor összeha­sonlítunk, a hozamokra is fi­gyelünk, hiszen a gépi beta­karítást és a szállítást is en­nek megfelelően kell tervez­nünk és szerveznünk. És ami­kor az ütemes begyűjtést sza­vatoljuk, a termény jó minő­ségének megőrzését is bizto­sítjuk. Diószegen esős délelőttön jártunk, s ezért a kukorica­kombájnokat munkában nem láthattuk, de kihasználásuk­ról a karbantartó műhelyben tájékozódtunk. A CARP—4 típusú gépek aránylag jó szer­­kesztésűek, s bár mezőgépipa­runk ezeknél korszerűbbet is gyárt, megfelelnek a nagyüze­mi követelményeknek. Az utánfutókba juttatott szemes­kukorica tiszta, s annak elle­nére, hogy nagy a nedvesség­­tartalma, fizikai sérülést alig találtunk rajta. Ebből arra következtettünk, hogy a kom­bájnokat jól beállították, hi­szen a nagy nedvességtartal­mú kukoricát inkább csöves­ként kellett volna betakaríta­niuk, s hogy mégis szemes­ként jutott ■ ki a gépből, ez "na­gyon ügyes gépkihasználás­ra vall. A fenti jellemzésből két be­takarítási tényezőre következ­tethettünk: begyűjtés kezde­tén még eléggé magas a kuko­rica nedvességtartalma, a kombájnoknak jó a műszaki állapota. Előbbi tulajdonság negatív következményeit oly­képpen védik ki, hogy a ter­ményt közvetlenül a sertés­­hizlaló komplexumokhoz szál­lítják és veszteség nélkül hasznosítják, utóbbi­ pozitív hatását pedig olyképpen ér­tékesítik, hogy minél fokozot­tabb teljesítmény elérését szorgalmazzák. A­ kukoríca­­kombájnok tehát,, jól"“karban­tartottak. Ezt a műszaki biz­tonságot elsősorban a főjaví­tás jó minőségével érték el. Annak ellenére, hogy télen késve kerültek a mezőgépek a műhelybe, a jó munkaszer­vezés, valamint a mezőgépé­szek odaadó munkája révén munkaképessé tették a kom­bájnokat, s most, betakarítás­kor, nagyobb üzemzavar nél­kül dolgozhatnak. Legtöbb gond az indító villanymotor­ral a meghajtó­láncokkal, az akkumulátorokkal volt, de az általános ellenőrzéskor a leg­kisebb meghibásodást is kija­vították. A főjavításból a mű­hely szakembere mellett a kombájnos is kivette részét, s ez a szervezési megoldás fo­kozta a felelősséget, szavatol­ta a jó munkaminőséget. Per­sze az igyekezet néha szük­ségmegoldással is társult, a javítás egy-két alkatrész ese­tében kiegészítést jelentett, s így végül a műhelyben ma­radt egy gép, amelyet ottjár­­tunkkor próbáltak munkaké­pessé tenni. Ez a helyzet is­mét minőségi vonatkozásokra utal: jó lenne egyenletesebbé tenni az alkatrészelosztást. A betakarítás idején a ja­vítóműhely dolgozói állandó ügyeletet tartanak, értesítésre a mezőn dolgozó kombájnok­hoz, egyéb mezőgépekhez mennek és helyben javítanak. Többféle alkatrész felújításá­val is foglalkoznak, s a kom­bájnok számára oly fontos akkumulátorokat is karban­tartják. Ehhez a műszaki se­gítséghez hozzáadhatjuk a mozgó műhelyek személyzeté­nek állandó jelenlétét és gyors beavatkozását, amely­nek következtében maximá­lis gépkihasználásra számít­hatnak. Erre a fokozottabb betakarítási ütemre nagy szükség is van, nemcsak azért, mert a kukorica egy része bú­­zaelővetemény, hanem azért is, hogy a nagy területen ter­mesztett gabonaféle termé­nyét mielőbb biztonságba he­lyezzék. Persze a gépek mel­lett a kukoricabetakarításban a község minden dolgozója részt vesz, s ez a tevékenység, tehát a kézi- és a gépi beta­karítás összehangolása, a cu­korrépa begyűjtésére is jel­lemző. A diószegi termelőszövetke­zetben nagy területen ter­mesztenek cukorrépát, s a ter­mésbecsléskor megállapított hozaik közel 30 tonna hektá­ronként. Az idei időjárási vi­szonyokat figyelembe véve, az említett átlagtermés elfogad­ható, mert se a tavasz, se az ősz nem kedvezett a növé­nyek fejlődésének és a szer­­vesanyag-felhalmozásnak. Leg­inkább az őszi szárazság ked­vezőtlen hatása látszik a ré­pagyökereken: aránylag kis méretűek, több az elágazás, nagyobb a 150 grammnál könnyebb gyökerek részará­nya, mint a jobb csapadékel­osztású években. Ilyen körül­mények között a korai beta­karítás szükségmegoldás, a­­melyre a gyár folyamatos üzemeltetése, valamint a bú­zának szánt vetőágy idejében való elkészítése sarkall Az átvevő és a termelő szeptem­ber hónapra a következő napi ütemben állapodott meg: 5,5 hektárt takarítanak be és 180 tonna cukorrépát szállítanak a rámpára. Tekintettel arra, hogy a begyűjtést géppel és kézzel­­ is végzik, a kiszedés ütemes. A cukorrépaterület 25 százalékán teljes a gépesítés, tehát kombájn takarítja be a terményt. Az átvevőnél a cu­korrépát szemlélve, nagyon tisztának találtuk a gépi be­­takarítású szállítmányt. Az okot keresve, megtudtuk, hogy a kombájn által begyűj­tött terményt nem szállítják azonnal az átvevőhöz, hanem előbb a mezőn csomókba rak­ják, átválogatják, átadásra előkészítik. Ez a többletmun­ka a termelői igényességre utal, s ugyanakkor a gépi be­takarítás tökéletesítésének szükségszerűségére is figyel­meztet. A rogiori­i termelőszövet­kezetben kézzel takarítják be a répát, s a szállítási grafi­konban napi 150 tonna ter­mény átadását irányozták elő. A teljesítmény igen változó, szeptember 11-én például 120 tonnát, 19-én 300 tonnát jut­tattak a rámpára. Az erőgép vontatta utánfutók mellett az igákkal is fuvaroznak, s ha majd több eszközt tudnak a cukorrépa-szállításhoz irányí­tani, az átadott mennyiség el­érheti a napi 600 tonnát! A termelők azonban egyelőre a meghatározott átadási grafi­konhoz igazodnak, egyrészt, mert a répát még nem taná­csos túl nagy csomókba össze­rakni, másrészt, mert a többi termesztett kultúrnövény be­takarítása a legteljesebb mér­tékben igénybe veszi a szál­lítási kapacitást. A munka­­szervezőknek tehát­ olyképpen kell a napi munkaprogramot összeállítaniuk, hogy a cukor­gyárral szemben vállalt köte­lezettségeiknek is eleget te­gyenek, de ugyanakkor a töb­bi betakarított terményt is mielőbb a tárolóhelyekre jut­tassák. A termelt cukorrépa minő­ségét az átadásra való előké­szítés nagymértékben megha­tározza. Az átvevőközpontban a mintaelemzés"" eredményeit vizsgálva, a mezőn dolgozók lelkiismeretes munkájára kö­vetkeztethettünk. Az említett két termelőszövetkezettől be­szállított termény átlagosan csupán 10—12 százalék idegen anyagot tartalmaz. A minta­vétel és az elemzés szakszerű, tehát az adatok is mérvadóak, s azt jelzik, hogy kézi betaka­rításkor, a répagyökerek át­adásra való előkészítésekor hozzáértéssel tisztítják a ter­ményt. A kombájnnal betaka­rított cukorrépában az idegen anyag 14—15 százalék, ami szintén jó munkaminőségre vall, s amit a már említett kézi átválogatás és tisztítás szavatol Az átvétel és az át­adás módjával mindkét fél elégedett, a termelő csupán azért neheztel, hogy az idei száraz ősz miatti gyenge ré­pafejlődés ellenére sem enyhí­tenek azon az előíráson, mi­szerint a 150 grammnál ki­sebb répagyökér idegen a­­nyagnak számít! Idén szep­temberben még aránylag sok volt a fejletlen gyökér, s ez a hektáronként értékesített ter­mény mennyiségét is befolyá­solta. Nem lenne hasznos a cukortartalom szerinti átvé­telt általánosítani? Dr. Csapó I. József BIHAR MEGYEI TAPASZTALATOK EMBEREK AZ ÚT­ÉRT (Folytatás az 1. oldalról) község lakosai, hanem közeleb­bi és távolabbi tájakról érkező turisták. Most például Piatra Neamțról, Brassóból, Nagyvá­­ráradról, Szatmárról vannak vendégek. Gyergyószentmiklós­­ról naponta jár a busz, gyógyul­ni vágyókat hoz és visz. Idén nyáron későn melegedett, de így is két hónap alatt több mint 3000 vendéget „fürdettek“. A kereslet­ már rég túlnőtte az el­szállásolási lehetőségeket. A község vezetőségét élénken fog­lalkoztatja a fürdőfejlesztés gon­dolata. Jelenleg a 13 házikóban 26 személyt szállásolhatnak el, s ennél jóval többnek biztosít­hatnának sátorhelyet. Csakhogy akik ismerik a gyergyói viszo­nyokat, a hűvös éjszakákat, nem szívesen ütnek tanyát lenge sá­torral. A vendégvárás biztosabb módja a kempingházikók lenné­nek, no meg a borvízfürdő a­­dottságait az eddiginél jobban hasznosítható balneológiai fel­szereltség. Mert hiába az e­­gészségügyi személyzet lelkes hozzáállása, ha eszközhiány miatt csak korlátozott számú kezelést végezhetnek el.­­ Sa­ját erőnkből, de kis támogatás­sal ezt a felmérhetetlen értékű adottságunkat sokszorosan ka­matoztathatnánk — mondotta a polgármester. A néptanácsok önálló gazdálkodásának és ön­álló pénzügyvitelének meggyö­kereztetése révén, a III. népta­nácsi kongresszus határozatai folytán ezt a lehetőséget talán nem is oly sokára kiaknázhat­juk. Egy fejlesztési terv már el­indult útjára. Tanácstalan a riporter. Oka pedig Asztalos László, az egész­ségügyi körzet főorvosa. Január­ban elsősorban mint orvost is­mertem meg — ez volt délelőtt —, majd mindjárt — délután — mint izzig-vérig sportembert, aki a jégkorong Előre Kupa tornán a palánk mögött úgy szurkolt a remetei hokisoknak, mint keve­sen: taktikai-technikai taná­csokból kifogyhatatlanul buzdí­totta győzelemre a gyermekeket, míg a lelátókon fújták a reme­teiek. Eszenyőben megérett a sáté... Most pedig — délelőtt — a fürdőben látom viszont, konzul­tál, szervez, kezel, hogy délután a körzeti rendelőben folytassa ugyanezt, s közben még a más­napi véradó akciót is előkészít­se. Eszébe hajló az idő, amikor végre lakásában nyugodtan be­szélgethetnénk, de — ilyen a ri­porter „szerencséje"! — közbe­szól a ház körüli munka. Míg kapálni kellene a kertben — pél­dásan rendben tartott konyhá­kért —, még számba kell venni a tyúkokat, melyik tojt, melyik ette meg a tojását — erre nem sok jó vár a következő vasár­nap, Etelka asszony konyhájá­ban! —, aztán elkönyvelni a törzslapokon a hozamot. Öntöz­ni is kellene, mert néhány napja nem esett, a virágok magját megszedni, szelektálni, a jövőre termesztendő alanyokat. S köz­ben ismerős érkezik, megnézné, hogyan is működnek azok a to­­jatók, amiket csapóajtósan ala­kított ki Asztalos László, no meg egy füst alatt azt is: a nyúlket­­recek lehetnek-e emeletesek? Mi fér még bele egy ember napjába? A zene! Amikor végre leülhetünk, előkerül a hegedű. Pihentetőként egy napi fáradt­ság után, de egyben gyakorlás­ként a sorra kerülő fellépéséhez a kultúrban. Nézem a község főorvosát és tanácstalan va­gyok: a remetei nyári pillana­tokban vajon mit is írok majd róla? Hiszen a községben, an­nak életében nem csupán or­vosként cselekszik azért, hogy testben és lélekben egészséges legyen, maradjon ez a szép te­lepülés. Ez a törékenynek tűnő ember tehát jól feladta a leckét — melyik is az igazi életeleme: a gyógyítás, a gazdálkodás, a sport, a közügyiség, a zene? Ma­radjunk abban, semmi se ide­gen tőle, ami emberi. NAGYÍTÓ ALATT „A munkatermelékeny­ség emelkedése abban jut kifejezésre, hogy csökken az egy termék­­egység előállítására for­dított munkamennyiség, vagy — ami ugyanaz — változatlan mennyiségű munkaráfordítás mellett növekszik az előállított termékek mennyisége. (Meghatározás egy tan­könyvben.) M­ásfél évtizeddel eze­­­előtt a nagybányai Zazar lakónegyedben el­készült az első betonele­mes, négyemeletes, negy­ven lakosztályt magába foglaló épület. Ha emlé­kezetem nem csal, közel hat hónap után adták át az­ építőre. Úgy tűnt, csiga­­lassúsággal dolgoznak. Hi­ányzott a megfelelő ta­pasztalat. Azóta az ilyen típusú lakások ezrei ké­szültek el. Mert kellett a lakás. A munkatermelé­kenység pedig az építőipar egyik legfontosabb terv­mutatója lett. Az évről évre növekvő tervfelada­toknak elsősorban a ter­melékenység fokozásával kellett és lehetett eleget tenni. Az első „beton­­tömbháznál" még csak huszonöt előregyártott e­­lemtípusból dolgoztak. Napjainkban kétszázötven­ből. A termelőtevékenység NEMCSAK A / // AZ EPÍTO... komplexitásának növeke­désével a munkatermelé­kenységet meghatározó té­nyezők száma is szapo­rodott. Egyre nehezebbé vált a lépéstartás. Gébei Tibor, a Mára­­maros megyei építő-sze­relő fővállalkozás mér­nöke, aki hosszú évek óta foglalkozik a kérdéssel, a fékező, nehézségeket okozó problémákról beszél. Ma­gyarázatából kiderül, hogy az építőtelepeken dolgozók munkája nemcsak szorgal­muktól függ, hanem pél­dául a szükséges anyagok szállításától is. Attól, hogy a külső felületükön gyá­rilag finiszált nagy­man­nákra szokszor várni kell, mert a speciálisan kikép­zett utánfutós 12—20 ton­nás kapacitású teherautók egyszerre csak két ilyen betonelemet tudnak szállí­tani. A dolgok eredőjét a munkatelepi szervezésben kell keresni. Az ideális az lenne, ha a munkát az u­­ta­só építésével kezdhetnék. Erre azonban sok helyen nincs mód, mert a víz-, a hő- és más vezetékeket megfelelő dokumentációk hiányában rendszerint a lakás elkészülte után fek­tetik le, így az anyagszál­lító járművek esős időjá­rás esetén tengelyig da­gasztják a sarat, naponta háromszor-négyszer fordul­hatnak, holott ennek dup­lájára lenne szükség. Sokkal kedvezőbb lenne a helyzet, ha a kellő rajzo­kat az építő idejében, még a munka megkezdése előtt kézhez kapná. Megoldá­sára váró feladat a nem pannós szerkezeteknél az egyes munkafázisok és az anyagmozgatás gépesítése. Egy felmérés szerint lak­osztályonként 110—120 tonna anyagot kell meg­mozgatni. Ennek 70 száza­lékát a szerkezeti szerelés­kor végzik, a többit a fini­­szálásnál A nagy kapaci­tású felszerelések — pél­dául a toronydaruk — a szerelésnél dolgoznak. Az építőanyag 30 százalékát tehát leginkább még min­dig vederrel, targoncával szállítják... A szakemberek most ta­nulmányozzák olyan tech­nológiák kidolgozását, a­­melyek lehetővé teszik, hogy a finiszálóknak ne kelljen belső falakat épí­teni, vakolni, padló alatti szigetelést végezni, fűtő­testeket stb. szerelni. Ily módon a szerkezeti szere­lés komplexebbé, termelé­kenyebbé válik, s elejét lehet venni annak is, hogy a víz-, hő-, és villanyveze­tékek beszerelésekor törni kelljen a falat. A munkatermelékenység növelésének egyik előfel­tétele tehát az építkezések további iparosítása. Az 1985-re, valamint a követ­kező tervidőszakra vonat­kozó tervek megszabják az előregyártott és finiszált betonelemekből történő é­­pítkezések hathatós növe­kedését. 1990-ig ezek rész­aránya és az ebből szár­mazó munkatermelékeny­ségnek a jelenleginél két­szer nagyobbnak kell len­nie. Az építkezések iparo­sítása, egyre több munka­fázis házgyári elvégzése ilyenformán teheti lehe­tővé a termelékenyebb munkát... Ez azonban nemcsak az építő termelő tevékeny­ségétől függ, hanem vala­mennyi érdekelt tényező — tervező, megrendelő, szállító — szoros együtt­működésétől is. Rácz Albert

Next