Előre, 1987. január (41. évfolyam, 12158-12182. szám)
1987-01-03 / 12158. szám
ELŐRE — 1987. január 3. 3 Kohászsikerek ünneplése Galaci ■fémiparosokí|*s,Try kokszgyártók, kohóüzemeltetők, olvasztárok, hengerészek — népes csoportja szilveszterezett a kohászati kombinát területén lévő új, korszerű élelmezési komplexumban. A legszebb gondolatokkal és érzésekkel kívántak egymásnak boldog új évet, emelték poharaikat a jólétre és a boldogságra, éltették a Román Kommunista Pártot, szeretett vezetőnket, Nicolae Ceausescu elvtársat, ünnepelték a munkasikereket, hangot adtak elhatározásuknak, hogy az új esztendőben még többre törekednek. Az éválasztón a kokszgyártók a teljesített feladat örömével koccintottak: számottevően túlszárnyalták az 1986. évi tervet, és így megteremtették a feltételeket, hogy az idén is példásan valóra váltsák előirányzataikat és vállalásaikat. Anton Anghel acélöntő, Constantin Radu mérnök, a családjával jelen lévő többi olvasztár a galaci fémiparosok szilveszterén szintén az elmúlt évben elért sikerekre koccintottak, többek között arra, hogy gyártásba vettek több mint 20 újabb acélfajtát, ennek eredményeként megfelelő lemezt állítottak elő az ország csúcságazatai számára, csökkentették a valutakiadást. — A galaci fémet — nyilatkozta Constantin Liban hengerműi mester — felhasználják országunk nagyszerű békés létesítményeinél, de ismerik világszerte is, mint a mi, a kohászok békeüzenetét. Ezért az új esztendő küszöbén emelem poharam a békére, a Békehősre, Nicolae Ceausescu elvtársra, a pártunk és államunk által megteremtett nagyszerű munka- és életfeltételekre. Vasile Mocanu BÉKÉS ALKOTÓ MUNKÁVAL ORSZÁGÉPÍTÉSÜNK RAGYOKÓ TÁVLATAIÉRT Mindig a holnapra gondolva Családi ünnep a szilveszter, vagy pedig társasági est? Már hetekkel hamarabb eldöntöttük. Más a nekifutása az egyiknek, másképpen készülődik az ember, ha netán a vállalat kantin-vendéglőjében foglalt helyet sokadmagával a nevezetes éjszakára. Én arra gondoltam szilveszter este, hogy belépek a tavalyról ismerős színhelyre, a Csíkszeredai Kötöttárugyár kantinvendéglőjébe. Tudom, hogy szép, tehát emlékezetes, arra jó, hogy legalább a következő esztendőfordulóig emlegessék, milyen volt a menü, milyen a bor, hogy húzták a zenészek, mert a bőréből szilveszter éjszakáján sem bújik ki az ember, egyik mester odaszól a másiknak, ezt a mai jószomszédságot jövőre is tartsuk meg a termelésben. Annak tán haszna is több, és ha így lesz, akkor semmi baj, barátok, akkor koccintsunk nyugodtan mindenre, ami kettőnk dolga ... Percig tehát arra gondoltam, benézek a kötöttárugyáriak éttermébe. Ott látom majd Tamás Máriát, a szakszervezeti bizottság elnökét, Mária Antalt, a vállalati pártbizottság titkárát, Todoran Jánost, a konfekció részleg vezetőjét, ilyenkor mindenki hozza baráti körét is. Minden a korábbi esztendők, a korábbi közös szilveszterek szerint zajlik. A fogások feltálalása, a pohárköszöntők, a tombola ... Hírét vettem, hogy a Hargita Bányavállalat dolgozói is közösben szilvesztereznek. Napokkal korábban Gál Péterrel, a vállalat szakszervezeti bizottságának elnökével beszélgettem, s kiderült, két helyen is gyülekeznek: fenn a hegyen, Hargita fürdőn és a Csíkszeredai székhely kantinjában. A hegyen jó — mondom neki —, valószínűleg valami réges-régi fehér szilveszter emléke kísér, a hókucsmás menedékház, amint kéményéből vidáman száll fölfelé a füst, a ház előtt a párás ablakok fényétől rózsaszínben csillámuk a hó. Egy séta a feketén összeálló fenyvesben, ez már az új esztendő első órájának reggelén (bocsánat, a tavalyi esztendő utolsó napjaiban), úgy meglágyult a hó, hogy latyakos úton hajtott az ember át a Régi keletű munkáshagyomány a szatmári 23 August Háztartási Felszereléseket Gyártó Vállalatban, hogy ilyentájt, esztendő határán közös asztal köré ülnek le a lakatosok, öntők, esztergályosok, mérnökök és mesterek. Természetesen, így volt az most is. A vállalat klubjában az idősebb korosztályt, az étkezdében pedig az ifjúságot, vagy ahogy a dolgozók tanácsának elnöke, Vezentan Gheorghe mester mondotta: a gyár jövőjének letéteményeseit várták a gazdagon és színesen terített asztalok. Egyesztendei munka után, megérdemelten. Az ilyenkor szintén hagyományos ünnepi számvetés ,jövőt fürkésző előretekintés mellett a hangulat is hamar emelkedik. Itt-ott már nótára kezdenek. A kíséretet kik is szolgáltathatnák, hanem a vállalat műkedvelő zenészei, a Megéneklünk, Románia fesztivál eddigi rendezvénysorozatain oly szép helyezéseket elért együttesek. Néhány szóra félrevonom a dolgozók tanácsának elnökét. Esztendők kézfogásánál emlékezzék vissza 1986-ra és tekintsen egy kicsit előre 87-re. — Könnyűnek nem mondhatnám az idei esztendőt, főleg a legutolsó hónapot. Ennek ellenére az itt és most ünneplők azzal a tudattal emelhetik koccintásra poharaikat, hogy minden tőlük telhetőt megtettek a feladataik, mindenekelőtt számunkra oly fontos külkereskedelmi mutatók teljesítéséért. Ebben a pillanatban már tudjuk: sikerült! És nem is akárhogy. Decemberben például már a legújabb gáztűzhely-családunkból küldhettünk francia megrendelőinknek, több ezer darabot. Örömünket csak fokozza a most érkezett hír: 1987- re száz százalékban sikerült megkötnünk a belső piacnak szánt termékekre a szerződést. Kiemelném a Szovjetunióval megkötött szerződést, amely mennyiségileg minden eddigi megrendelésünket meghaladta. Persze, továbbra is szállítunk hagyományos vásárlóinknak a Magyar Népköztársaságba, Ghánába, Líbiába Tunéziába, Franciaországba, mint ahogy annak is örülünk, hogy újabb megrendelőink között tudhatjuk a Kínai Népköztársaságot, valamint az NSZK-t. Mint láthatja, az érkező esztendő számunkra komoly feladatokat hoz, ehhez is mértük felkészülésünket a tóHargitán. Néhány kilométerre a fő úttól, Hargita fürdőn ezért is tán összeszokott közösség szilveszterezett. Ezek az emberek mondhatni, az év minden napján együtt vannak és egymásrautaltságuk, úgy veszik, természetes a mindennapi bányamunkában, s a telep viszonylagos zártságában. Jó szerencséte köszöntik egymást, így az idegent is, aztán leülnek a terített asztal mellé, attól kezdve, míg csak új nap nem jő, örömük az ünnep. Bogya Péter és Farkas Mihály ez ideig még minden szilveszterkor a közösben ünnepelt. Tízvalahány kilométerrel fennebb, a hegy lábánál nyújtózó városban, Csíkszeredában a másik szilveszteri társaságban Pál József főmester, a vállalati pártbizottság titkára, György Pál Rotációs mester, Atzberger Eugen, Faur Traian, Makkai Zsigmond mérnökök ugyancsak több-kevesebb éve a szilveszteri kör állandó tagjai. Éjfél előtt néhány perccel a város, az ország pártunk főtitkára, köztársaságunk elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs szavait hallgatta. Az 1986-os esztendő az új ötéves terv első esztendeje biztató eredményekkel zárult az iparban, a mezőgazdaságban, az anyagi és a szellemi értékteremtés minden területén — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs. — Az új évben össznépi egységben haladunk tovább a Román Kommunista Párt által a XIII. pártkongresszuson kijelölt úton. Az ipar, a mezőgazdaság, a társadalomépítés új forradalmának kiteljesítésén munkálkodik a szocialista Románia népe.A nyolcvanas évekre kijelölt cél pedig, hogy hazánk a fejlődő ország státusát túllépje és közepesen fejlett szocialista ország legyen. Hargita fürdő bányászai, a kötöttárugyár szakmunkásai, Csíkszereda, a megye, akárcsak az ország minden egyes dolgozója e buzdítással úgy indul az új évnek hogy teendőit pontosan, kommunista felelősségtudattal, mindig a holnapra — mindig a jövő esztendőkre — gondolva végzi. Oláh István endőkre. Január 3-tól teljes lendülettel indulhatunk. Nézve az asztaltársaságokat, el-elcsípek egy-egy mondatfoszlányt. Vidám tréfálkozások között, vagy a nóták szüneteiben előbukkannak műhelykérdések is. Mert hát az ember már ilyen: ünnepelni is csak úgy tudunk igazán, ha magunk körül érezzük éltető elemünket, az alkotómunkát, de legalábbis a hétköznapoknak egy parányi zaját, gondját — mondja Vezentan Gheorghe mester. Rafiu Vasile és Hațegan Viorel szerszámlakatosok, Piriu Ilie és Korn József zománcozó mesterek, Mátusz István mérnök és Pop Vasile szerelőlakatos most is bizonyára nemcsak az eszemiszom konyharemekekről beszélgetnek annyira nekimelegedve. Mint ahogy lent, a vállalati étteremben Suciu Cornel, Telegdi István, vagy arrébb Suceveanu Mihaela, Rus Felicia és a többi fiatalok se csak a ropogós táncra figyelnek... A termelést segítő hazafias munkaakciók során több mint egymillió lej értéket írhattak az ifjúsági szervezet számlájára, no meg egy nem mindennapi sikert is, egy fiatal mérnök, Brindan Mihai kiemelkedő teljesítményét is ünnepelhetik, aki e napokban kapta meg a KISZ KB elismerő oklevelét, az ifjúság műszaki-tudományos mozgalmában nyújtott teljesítményéért, nevezetesen a galvanizálási folyamat automatizálásával végzett kutatásaiért. A szimbolikus fenyőfa alatt tehát, szép a csomag mindkét teremben. A kívánság persze az, hogy 1987-ben, ha lehet, még nagyobb legyen. Koccannak a poharak, jókívánság minden részről, egymáshoz, egymásnak szólnak. A kívánságok között különösen messzehangzik: békét! Az új esztendő küszöbén innen, a Szamos-parti városból mintegy csokorba kötve száll a jókívánság az ország, a nép nagy vezetője, Nicolae Ceausescu elvtárs, valamint a tudós politikus, doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő felé is, akik egész munkásságukkal nemzetünk tiszteletét, mélységes háláját és nagyrabecsülését vívták ki. Néhány óra múlva véget ér a szilveszteri mulatság, megérkezett 1987. Kétnapi pihenő után ismét a munka zajától lesz teljes a neves vállalat minden zuga. Bencze Cs. Attila Az újesztendő első óráiban Marosvásárhelyen, szinte minden átmenet nélkül szürke latyakban fürdött az egész város. Ám, a majdhogynem komor díszlet mit sem vont le a sugárzó vidámság, harsány jókedv szikrázó csillagszórós, pezsgőpukkantásos szilveszteri hangulatából, amikor például csak jókívánságokból több kötetre valót mondtunk be egymásnak és mikor, kész csoda, a 20-as autóbusz, svájci órákat megszégyenítve indult a megállóból, úgy, hogy már-már azt kívánta az ember, de jó volna, ha mindennap szilveszter éjjszakája lenne. Nem tudom," mások hogy vannak vele, de •t^iSib'mn^'Ebír’g^száz új év“; az új reményt, a születő új életet is jelenti. És hol lehet leginkább tetten érni a születés pillanatait, mint a fehérbe öltözött világ birodalmában, ott, ahol a gyerek tüdejéből felsíró oxigén százszor, ezerszer megismétlődő, demégis mindig egyedi csodateremtő igézetét az emberek őszinte felelős helytállással vigyázzák. A szilveszteri krónikás éppen ezért ez alkalommal ebbe a csodálatos világba látogatott el, hírt adni azokról a pillanatokról, mikor a testben-lélekben már rákészült nők az asszonyi sors csodálatos beteljesüléseként örömtől sugárzó arccal boldog édesanyákká válnak. Ilyenkor, az év első éjszakáján sohasem tolakodó kíváncsiság találgatni, ki lesz az év első szülötte, meg, hogy fiú lesz vagy lányé. Marosvásárhelyen a kérdés megválaszolására mindössze öt percet kellett várni, mert pontban nulla óra öt perckor a Somostető alatti új kórház szülészetén dr. Huszár Ernő tanársegéd vezette éjszakai ügyeletes csoport felügyelete alatt felsírt az év első újszülötte. Fiú, mondták Cimpean Maria 28 éves boldog édesanyának, aki első gyerekének adott életet. „A kis Cristian- Emil 2750 grammal született és makkegészséges“ — üzenték meg az édesapának, akinél boldogabb embert ezen a szilveszteri éjszakán aligha lehetett látni. De nem sok ideje jutott Huszár doktornak a krónikással szót váltani, mert röviddel az előbbi szülés után A hirtelen jött meleg front elvitte a havat. Csupán hangulatkeltő háttérként maradt belőle Kovásznán erre az óév búcsúztató estére. Megrogggyant, foltokban fehérült a szakszervezetek hatalmas gyógyszállója mögötti dombhátakon, de ez semmit sem változtat az este hangulatán. Már a parkolóban érzékelhető a „teltház“, a kocsik rendszámából ítélve, találkozik itt az egész ország: Iasi, Dimbovita, Vilcea, Konstanca, Brassó, Bukarest... Odabent az ünnepien díszített előcsarnokon át a felvonó felől néhány megkésett vendég halad az étterembe, ahol játszik már a zenekar, táncolnak a párok, az asztalok körül serény kiszolgálók forgolódnak. A táncolók között van éppen a gyógyszálló igazgatója, Kálcza Jenő, a mindig vendégszerető házigazda, a marosvásárhelyi Dán Maria fiatalasszony 3850 grammos Ovidiu-Catalin nevű fiát kellett világra segíteni. Az édesanyának ez már a második szülése volt és Ovidiu-Catalin második örömünnep a családban. Kora hajnalban újabb egészséges kisgyerek sírását hallottam, mikor a Remete községi Kalányos Lina 27 éves fiatalasszony 4100 grammos Sándor nevű fiával a Kalányos családban immár ötre szaporodott a gyermekek száma. A város régi szülészetén, a Köteles Sámuel utcában Radulescu Constantin egyetemi előadótanár vezette ügyeletes csoport 2.25-kor segítette életre az év ottani első szü■fffftjét A 22 éves Tordai Ilon :: na, a boldog édesanya már a harmadik szülésnél tart, az őt követő Feri Teréz viszont már az ötödiknél... Mindannyian részesei annak a messzemenő gondoskodásnak és támogatásnak, melyben társadalmunk a sokgyerekes családokat részesíti. Mert a család intézményének erősítése pártpolitikánk következetes célkitűzése is és ennek legutóbbi tanújelét a most egy éve kibocsátott és az állami családi pótlékok és segélyek növelésére vonatkozó törvényerejű rendelet jelenti. A születő öröm világában közben a hétköznapok megszokott természetességével követik egymást az események, úgy, hogy az újév ünnepi hangulatát szinte alig volt lehetőségük érzékelni a szülészeten szolgálatot teljesítő ügyeletes csoportoknak. De mint Huszár doktor mondotta, számunkra mindent kárpótol az új élet öröme. Búcsúzáskor azon tűnődöm, lehet-e szebb keret a szakmai beteljesüléshez, mint a szülész munkája. A válasz talán nem is annyira fontos, mint maga a gondolat, úgyhogy meg sem kérdem Huszár doktor véleményét. Azt hiszem, úgy is tudom, neki a szakmája a hivatása. Fehér köpenyben pedig ez aligha lehet másként... A hajnali szél esőt fúj velem szembe, mikor az épületből kilépek. Lassan, lassan ébred a város. Új nap virradó új év hangulatával. Bögözi Attila még ha örökösen el-elhívják is valamit intézni, rendezni. Most a riporter kéri fel rövid tájékoztatóra. Készséggel áll rendelkezésre. — Háromszáz személyt látunk vendégül az idei szilveszter estén, elsősorban a beutalt, kezelésen és pihenésen levő vendégeket. Nagy éttermi helyiségeinkben bőven van hely tánchoz, vigassághoz. Mint minden hasonló alkalommal, teljes személyzetünket állítottuk „csatasorba“ ... A termek ízléses, hangulatos ünnepi díszítését szívvellélekkel végző Papucs Xéniától, Csomós András, Somodi Margit teremfelelősökig, mindenkit fel lehetne itt sorolni, hiszen egy ilyen est előkészületei, mint az igazgató is említi, már három héttel előbb megkezdődnek számukra, a mai erőpróba csak a csúcs, amelynek sikere mindannyiuk elégtétele. Az előételt már felszolgálták — hidegtál, zöldsalátával, sonkával, töltött tojással —, s míg beszélgetünk már a disznótoros második fogást kezdik tálaimi. — Reggelig tart a felszolgálás öt rendben — mondja Kálcza Jenő.— A következő fogást éjfélkor hozzuk ki, az utolsót — virslit, feketekávét — reggel ötkor. Italokat mérsékelt áron, jó minőségben sikerült beszerezni. Már tavaly is tapasztaltuk, hogy így senkinek sem volt érdemes a bárból többet vásárolni. Megfigyelheti: a bár ugyan nyitva tart, de senki nem fog asztalhoz italt kivinni. Nem tartom fenn tovább az igazgatót, másik kedves-szíves házigazda, Ciurea Zita főkönyvelő kíséretében — aki egyébként a Kovászna városi nőbizottság lelkes elnöknője is — megyünk a vendégek közé. Mindjárt a közelben fiatal családdal ismerkedünk. Ionescu Cornel bukaresti közgazdász, felesége a Villamosenergia-ipari Minisztérium számítóközpontjában programozó, hétéves kislányuk is velük van. Negyedik alkalommal üdülnek Kovásznán, de először szilvesztereznek itt. — Már alkalmazkodnunk kell a kislányunk iskolai vakációjához — mondja a férj. — Ám elégedettek vagyunk, mert a téli időszak igazán ideális azok számára, akik az év 11 hónapjában megfeszített ütemben dolgoznak. Nyugalom, pihenés, teljes kikapcsolódás ... A gyógyszálló számos kezelési lehetőségéből mi csak egyet próbáltunk ki: a karbantartó tornát. Kiválónak találtuk. Ahogy most is, igen kellemesnek ígérkezik az este ... Arra a kérdésre, hogy milyen gondolatokkal, tervekkel várják az új évet, a fiatalaszszony válaszol: — Sok jó reménnyel, de elsősorban azzal, hogy béke legyen 1987-ben is — tekintete a gyermekre téved, végigsimít rajta. — Békés, munkás esztendőt várunk, hogy sikerrel váljék valóra mindaz, amit egyénileg és országosan is elterveztünk ... Mindjárt a bejárat melletti asztalnál Kéri Sándor és felesége mellé ülünk le. Aradról jöttek, mindketten az ottani Üvegház Vállalat dolgozói, több mint két évtizede. Kéri Sándor érrendszeri bántalmait Ablakomból napok óta láttam a nagy készülődést. Az Ifjúság Házába az óév utolsó délelőttjén megyek át, s bizony, akkora a forgalom, hogy csak az itt igyekvőknek szilvesztert rendezni sem volna gyerekjáték. — Pedig ugyancsak az volna, így Martina? Eugen, a KISZ megyei bizottságának titkára, aki a temesvári ifjúsági szilveszterért felel. Ezer embert várunk, vagyis ennyi jegy kelt el az ifjúsági szervezetekben, de végül is panden, szilveszterre többen jönnek el. Megtudom, a ház gyönyörű, kétszintes fonyer-jában terítenek, s a lenti műsort a fent ülők páholyból láthatják. Este nyolctól reggel hatig megállás nélkül. Együttesek, színészek, operaénekesek, könnyű- és népdalénekesek, aztán humor meg diszkózene mellett tévét is lehet nézni bárhonnan, ugyanis féltucatnyit állítottak be különböző helyekre. — Reggel felé kihúzzuk a tombolát, mert a jegy árában ez is benne van. Nagyon fiatal az év, másfél órás csupán, amikor ismét megkeresem Martinam Eugent. — Mintegy háromszázzal jöttek többen a tervezettnél. Nagy szám ez, máshol talán fennakadtak volna. Itt, ebben a házban, szerencsére, ennyi embert is jól el lehet szórakoztatni. Mutatja, hogy a harmadik szinten a balett köröndön hogyan rendeztek be újabb helyiséget a szórakozni vágyóknak, s az egyik nagyobb előkezelteti Kovásznán már ötödik éve, felesége csak az idén kísérte el. — Noha évzárás előtt állt a vállalatunk, igen megértőek voltak velünk és lehetővé tették számunkra, hogy ide utazhassunk — mondja Kéri Mária. — Vehetjük ezt úgy is, hogy jó munkánk elismeréseképpen ... Az óév utolsó napján végezték az utolsó kezelést, mint mondják, kiváló gondoskodásban részesültek, többek között Imreh Anna doktornő nevét említik. — Igyekeztek „megfiatalítani“ bennünket — nevezi el magát Kéri Sándor —, tény, hogy a kezelés után újult erővel fogok munkámhoz, úgy egy hónap múltán kezd a jó hatás érződni és egész évben kitart. Az évszak nem számít, a kezelés egyformán hatásos. Most, az új év első óráiban munkatársaikra, otthoni szeretteikre gondolnak, azzal a bizonysággal, hogy felfrissült erővel térnek majd vissza körükbe, várják az új esztendő feladatait. Hasonló gondolatokkal fogadta az új esztendőt az estét itt töltő többi vendég is. Egyik hosszú asztalnál a fogarasi Vegyikombinát csoportja, másiknál a bukaresti atomfizikai intézetiek vagy Mihai Moraru tirgovistei építészmérnök, a brassói Bondar Liviu és felesége, akik Radu Eugennel az iparépítkezéseket végző fővállalkozás munkatársával és annak feleségével jöttek Kovásznára szilveszterezni. Radu Eugen elmondotta: vállalatuk, amelynek az ország hét megyéjében vannak építőtelepei s az elmúlt esztendőben sok mezőgazdasági jellegű építkezést végzett, sikeresen zárta az esztendőt. Van tehát mire emelniük a poharat és természetes, hogy a jövőre, az előttünk álló esztendő távlataira is gondolnak ilyenkor. Egyre vidámabbá melegedik a szilveszteri mulatság; a jó szórakozást sok-sok munkával készítők arcán is felvillan az elégedett öröm. Lassú tangót húz a zenekar, amikor a teremből kilépek. Még látom, amint Kéri Sándor és felesége is felemelkedik az asztal mellől és jókedvűen a táncolók közé lép. D. Mátray Erzsébet adóba is szilveszteres vendégek kerültek. Lehetséges volt, mert a szomszédos Stadion étteremben, ahonnan az ennivaló ide elkerült, vállaltak ekkora arányú pluszt is. A hangulat csodás. Már amilyen a fiatalok között lehet, akik jól végzett munkájuk, egy esztendei igyekvés végére teszik ki azt a bizonyos nem látható pontot. Ez a lazítás, szórakozás kell a folytatáshoz. Erőgyűjtés a még nagyobb feladatokkal való sikeres birkózáshoz, s az eredményesebb holnaphoz. M. Jäger Andreának is van mihez erőt gyűjtenie, mindennapi teendői mellett egy másfél éves kicsi gondozása hárul rá. — Nem először vagyok itt. Mondhatni, biztosra jöttem... S valóban kiváló a műsor, jó a menü és figyelmes a felszolgálás. A programból legjobban az ifjúsági ház folklóregyüttese tetszett, Haiduc Teodor kiválóan dolgozik velük. Román, magyar, német táncot egyformán szépen járnak. És alig várom Laichic Liliánát, a zenelíceum diákját, akihez foghatóan kevesen énekelnek nálunk népdalokat. — Valóban élményszerű volt a tánccsoport produkciója — ismeri el Mihoc Viorel, az Electromotor mérnöke. — A hangulat általában igen jó. Évekig máshova jártunk. Vagy otthon ültünk össze barátokkal, de rájöttünk, így a legjobb, ha áttelepszünk mind ide Szórakozunk, táncolunk és beszélgetünk. Komoly dolgokról is... Mihoc mérnök annak a csoportnak a tagja, amely 1982- ben az első hazai robot elkészüléséért és munkába állításáért akadémiai díjat kapott. Azonnal mesélni kezdi, mi újdonság van robot vonalon... Martina? Eugen hallgatja beszélgetésünket, majd megjegyzi : — Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon fontos esztendő előtt állunk. Amikor még többet kellően Elsején reggel ugyanolyan munkanapot kezdett meg a kolozsvár-napocai vontatási telep munkaközössége, mint bármikor az év folyamán. Mert hiába jelzi az újesztendő első napját piros betűkkel a naptár, a vasúti forgalom ilyenkor sem áll le. S míg mások szórakozva köszöntik az évet, a mozdonyok vezetői és karbantartói munkába igyekeznek, hogy gondoskodhassanak a biztonságos közlekedésről. Jó évet tudnak maguk mögött a kolozsvár-napocai vontatási, telep dolgozói. 1986-ban tervfeladataik teljesítésében héthetes előnyt szereztek, s ez bőven elegendő volt ahhoz, hogy az év utolsó napjáig valamennyi tervfeladatuknál tetemes túlteljesítést érjenek el, az előirányzottnál jóval több árut és utast szállítsanak el a húzósúly növelésével, a dízel- és villamos üzemű mozdonyok üzemképességének fokozásával és mindezek mellett, jelentős mennyiségű tüzelőanyagot és villamos energiát takarítsanak meg. A kolozsváriakat az 1986 folyamán végig ott találtuk a szocialista verseny élenjáróinak sorában és jogosan reménykednek, hogy a verseny végleges eredményének kiértékelésekor előkelő helyet szereznek meg maguknak. A kiemelkedő teljesítmények mögött mindig fegyelmezett munka, megfelelően összehangolt, jól szervezett tevékenység áll, így van ez az ő esetükben is. Tapasztalt, kipróbált munkaközösség ez, amely igen sokszor eredeti ötletekkel igyekszik munkájának hatékonyságát fokozni. Ezt bizonyítják azok az önerőből előállított próbapadok és készülékek, amelyeket már más vontatási telepek számára is készítenek, Ioan Cim,peahu almérnök által kizárólag hazai alkatrészekből készített villamos tápláló, amelynek üzembe helyezésével növelni tudták a villamos (Folytatás az 1. oldalról) csak az országban mindenütt, mi is 1986-ban a gazdaság történetében legnagyobb gabonatermést takarítottuk be. Nagy figyelmet kell fordítanunk ugyanakkor az állattenyésztés fejlesztésére. Elsősorban a takarmánytermesztésben kell előrelépnünk. A fővárosi tanácskozáson elfogadott program előirányzatainak fényében az állam által rendelkezésre bocsátott hétmillió lejes beruházással, a legelőfeljavítással teremtünk alapot a tejtermelés számottevő növelésére. Itt az üzemközpontban az állattenyésztő telepen a takarmánykonyha segíti a tejant, még jobban helyt kell állnunk munkahelyeinken. Ezt hallhattuk pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak az újévi üzenetéből is. Meggyőződésem, hogy egy jól sikerült szilveszter is hozzájárulhat a teljesítmények fokozásához, utána újult erővel kezd mindenki a munkába. Bodó Barna mozdonyok sebességmérőjének üzembiztonságát. Az eredményekben minden bizonnyal az is benne van, hogy a mozdonyok személyzete és a karbantartó műhelyek dolgozói között egyre többen vannak azok, akik érettségi után üzemmérnöki vagy mérnöki diplomát akarnak szerezni és tanulmányaikat a főiskola esti tagozatán folytatják. De akad mozdonyon szolgálatot teljesítő jog- vagy közgazdász hallgató is ... Az év első munkára jelentkezői között ott találtuk Ioan Stupariu vasútmérnököt is, a vontatási telep fővezetőjét. Az ilyenkor szokásos jókívánságok tolmácsolása és a napi teendők megbeszélése után szakított magának időt, hogy az új esztendő kilátásairól is szót váltson. Elmondotta, hogy az idén miközben az ellátmány nagyjából változatlan marad, a tervszámok 4-6 százalékos emelkedést mutatnak. Ez magától értetődően még jobban szervezett munkát, a rendelkezésre álló eszközök hatékonyabb felhasználását követeli meg. Egyszóval, intenzívebb munkát kell kifejteni annak érdekben, hogy az év végén ismét túlteljesítésekről adhassanak számot. Stupariu mérnök azonban bizakodó. Április végéig végezni akarnak a régi fűtőház főjavításával, hogy az eddigieknél sokkalta jobb feltételeket biztosítsanak a villamos mozdonyok és a nemrég kapott villamos motorvonat karbantartásához, vonali szolgálatra való előkészítéséhez. Mint Stupariu mérnök mondotta, a közösség rendelkezik azokkal a tartalékokkal, amelyek kimerítése révén 1987-ben is, akárcsak az elmúlt években, a szocialista verseny élcsoportjában ,végezhetnek. Talán ezért is vállalta 1987 első műszakának felügyeletét a vontatási telep első embere. Keszthelyi Gyula tagok összeállítását. A legfontosabb viszont a gondozók helytállása és szakértelme. A Domokos család mellett megemlíthetném Ripita Moisét, Somodi Józsefet, a gépesítő Sofron Teodort, akik mindent elkövetnek azért, hogy az esztendő első napjától jól végzett, szorgalmas munkával, igényességgel nagy hozamokat valósítsunk meg, megalapozva az 1987-es tervfeladatok teljesítését, továbbá feltételeket teremtsünk az új agrárforradalom célkitűzéseinek valóra váltásához, ahhoz, hogy a szecselevárosi termelőszövetkezet is a XIII. pártben -“s szinlotriaTV -ünnepelni is csak úgy tudunk igazán... .és fiú lett az első! Kovásznán ilyenkor is találkozik az ország Dolgos, szép holnap Ha lehet, még jobban, mint a tavaly Az első hektoliter Fővárosi fiatalok szilvesztere — 1987 A mintiai energetikusok helytállása (Folytatás az 1. oldalról) De ennyi talán elég is az általánosabb tennivalókról, a következőkben ejtsünk pár szót a váltások embereiről. Az őket munkahelyükön köszöntő vezetőkről, s külön az ünneplőkről is. Jó ideje hagyomány Mintián, hogy az erőmű új épületével szemben fekvő kantinétteremben 230— 250 szabadnapos energetikus családjával együtt köszönti az új évet, miközben a behallatszó gyári zajok összemosódnak a részvevők vidám énekével. Most sem volt ez másként, talán csak az ünneplők személye változott. A vezetés ugyanis arra is vigyáz, hogy az első, az éjszakai, a legnehezebb váltásba majd a január elsejei második és a délutáni harmadik váltásba évente mindig más-más emberek kerüljenek. De mi történik közben a munkahelyeken, a kazánok, a turbinák mellett, a szénellátás megannyi kritikus pontján ,a vezérlőtermekben? Neag Constantin, a pártbizottság titkára, a dolgozók tanácsának elnöke, Gheorghe Nicolae mérnök, műszaki igazgató és Staneasa Octavian a vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke társaságában sorra járták ezeket a munkahelyeket, boldog új évet kívántak többek között Pu?ca? Dumitru, Szűcs Mihály, Macra Lascu, Lung Ioan, Horea Aurel mestereknek, Bobai Ferenc, Vass Zoltán, Mir?u Aristica, Kiss Vladimir, Páll Gyula, Forrai Gergely, Birla Traian, Busuioc Leontin turbina- és kazánoperátoroknak. Helyükre reggel hétkor mások álltak, akik a közeli Déváról pontosan érkeztek. A mesterek közül nem hiányzott Papp Gyula, Judi Mircea, Confiu Ilie, Olteanu Nicolae, German Alion, az operátorok közül Virágh János, Wilth Martin, Váradi Sándor, Nagy András, Nagy István, Kacsó Ferenc, Klötz Erzsébet, majd a délutáni váltásban Ene Emil, Savescu Ion, Muresan Ioan mesterek, Lobont loan operátor pártalapszervezeti titkár és mások. — Mi mást kívánhatnék ezekben a percekben, órákban, öntötte szavakba a mintiai energetikusok jókívánságait, vállalását Neag Constantin főmester, a vállalati pártbizottság titkára — mint az elmúlt évnél is sikeresebb esztendőt, a tartós béke feltételei között végzett még eredményesebb munkát, erőt, egészséget és boldogságot az 1987-es évben mindnyájunknak!