Romániai Magyar Szó, 1991. november (3. évfolyam, 570-594. szám)
1991-11-01 / 570. szám
Romániai Magyar Szó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • A NAGYVILÁG HÍREI • 1991. november 1. Madridi békekonferencia KEDVEZŐ KEZDET UTÁN RAADIKALIZÁLÓDÓ ÁLLÁSPONTOK I. János Pál pápa levelet intézett Bush amerikai és Gorbacsov szovjet elnökhöz a közel-keleti béke ügyében. A szentatya reményét fejezi ki, hogy a közel-keleti egyezmény létrejöhet, amennyiben a megoldásokat következetesen keresik. A madridi békekonferencia egyébként kedvező előjellel kezdődött meg szerdán. Felipe Gonzalez spanyol kormányfő üdvözlő beszéde után Bush, majd Gorbacsov „társelnökök“ szólaltak fel. Bush beszédét mind a palesztinok mind az izraeliek elégedettséggel nyugtázták. A palesztinok azért, mert az amerikai elnök az arab—izraeli konfliktus megoldását a palesztin nép jogainak érvényesítésében látja, az izraeliek pedig azért, mert nem beszélt a „békét területekért“ elvről, csupán annyit mondott, hogy a béke útja a területi kompromisszumokon kerészül vezet. Kevésbé tetszhetett az izraelieknek az EK képviselőjének szónoklata, amiben viszont tételesen szerepel az ENSZ 242-es és 338-as határozata, mint a béketárgyalások alapja. Samírék számára azonban az első nap végén elhangzott egyiptomi külügyminiszter beszéde jelentette az első igazi „kellemetlen“ meglepetést, az egyiptomi küldöttségvezető ugyanis a leghatározottabban viszszautasította az arabok által teendő területi kompromisszumok gondolatát, ugyanakkor pedig a béke előfeltételének tüntette fel Izrael kivonulását a megszállt területekről, elsősorban Jeruzsálemből. Amikor e sorokat írjuk, még nem kezdődött meg Jichák Samír beszéde, amely előrejelzések szerint felkorbácsolja majd a kedélyeket Az izraeli Jediót Ahronót című izraeli napilap tudni véli, hogy a Samír csütörtöki beszéde három „igent“ és három „nemet“ tartalmaz. Igen a megszállt területek palesztin lakosságának kétéves autonómiájára, majd a kétoldalú tárgyalásokra Gáza és Ciszjordánia statútumáról; igen a dél-libanoni kivonulásra, amennyiben hasonlóképpen cselekszik Szíria is, igen a Golán-fennsíkról szóló tárgyalásokra Szíriával. Samír nemet mond azonban bármiféle, Jeruzsálemet illető tárgyalásokra, nemet az izraeli telepítések leállítására és végül nemet egy palesztin állam megteremtésére a megszállt területek bármelyik részén........... .............. . Az Izrael által megszállt területeken öszszecsaptak a madridi békekonferencia mellett és ellene tüntető palesztin csoportok. Számos sebesülés történt, az izraeli katonaság lelőtt egy 19 éves fiút. Ali Akbár Mothasémi hodzsatoleszlám, az iráni parlament radikális szárnyának vezetője kijelentette, hogy a madridi békekonferencia háborús üzenet az iszlámnak, s hogy ezért valamennyi résztvevő, elsősorban Bush amerikai elnök aláírták halálos ítéletüket. „Khomeini forradalmas fiai temetővé változtatják a világot az amerikaiak, a cionisták és zsoldosaik számára“ —nyilatkozta az irán parlamentben Mothasemi. Izrael régi félelmei Samírnak a békére vonatkozó bizakodó nyilatkozatai ellenére a Madridban jelen lévő izraeli küldöttség hangulata - helyi megfigyelők szerint -regyáltalán nem mondható bizakodónak. Újra és újra visszatér ugyanis az izraeliek régi félelme, hogy Madridba a zsidó állam nem egyenlő tárgyalófélként, hanem vádlottként, maga a konferencia pedig ítélőbíróságként szerepel. A zsidó állam minden erejével hadakozott, hogy az ENSZ ne vehessen részt a békekonferencián, éppen azért, mert a világszervezetet elfogultnak tartja. Ismeretes, hogy a zsidó állam megteremtését célul kitűző mozgalmat, a cionizmust, az ENSZ határozatban a rasszizmus egyik formájának kiáltotta ki. Izrael számított az Egyesült Államok támogatására, újabban a Szovjetunióéra is, hiszen, mint azt vezető politikusok nemegyszer kijelentették, Izrael egyes-egyedül áll az ellenséges arab országokkal szemben. De, amint arra Bush is és Gorbacsov is hangsúlyozottan rámutatott, a két szuperhatalom nem kíván a tárgyalásokba avatkozni, sem pedig valamiféle nyomást gyakorolni a felekre. A két „keresztapa“ álláspontja teljesen érthető, s ugyanakkor sok mindent meg is magyaráz. Azt például, hogy jelenleg senkinek, sem a szuperhatalmaknak, sem a közvetlenül érintett feleknek nincs megoldása a közel-keleti válságra. A „kezdjük el a békekonferenciát, s utána majd meglátjuk“ a legszerencsésebb esetben is csupán enyhülést hozhat a térségnek, ugyanakkor olyan vihart is felkavarhat, amely feje tetejére állíthatja a térség jelenlegi, viszonylagos egyensúlyát. (kápé) Gorbacsov-Mitterrand találkozó Miután részt vett a madridi közel-keleti békekonferencia ünnepélyes megnyitóján, Mihail Gorbacsov szovjet elnök Franciaországba utazott, ahol találkozott Francois Mitterrand köztársasági elnökkel. A francia államfő, larche-i magánbirtokán folytatott eszmecsere legfontosabb témája a Moszkva által szorgalmazott nyugati, főként európai, segély, kérdésére vonatkozott.. A két állam-N •• • • ttfe 1 á -K 'X t •w ■e.f'jr fő megvitatta azt is, hogy milyen feltételekkel lehetne összehívni az európai területen atomfegyverekkel rendelkező négy hatalom (USA, Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország) értekezletét. Az európai nukleáris biztonság kérdésének szentelt négyes összejövetel gondolatát. Mitterrand elnök vetette fel egy szeptember 11-én lezajlott sajtóértekezleten. . ÚTJÁT ÁLLNI A KIVÁNDORLÁSNAK Huszonnyolc európai ország képviseletében belügy- vagy igazságügyminiszterek tanácskoznak Berlinben a volt kommunista országokból eredő kivándorlási hullám meggátolási lehetőségeiről közli a Reuter. A maga nemében első ilyen összejövetelen az Európai Közösség, Ausztria, Svájc, a kelet-európai országok, közöttük Albánia, a balti államok, Oroszország és Ukrajna képviselteti magát. Mint megállapították, a masszív bevándorlás érinti az összes nyugati országot, de a jelek szerint elsősorban Németországot. A kivándorlók legnagyobb része — jegyzi meg a hírügynökség —, a gazdasági válsággal, súlyos etnikai és polgári feszültségekkel küszködő volt kommunista országokból származnak, mint amilyen Jugoszlávia, Románia, Lengyelország és a Szovjetunió. A konferencián (elmelő Wolfgang Schäuble német belügyminiszter kétpontos stratégiát ajánlott az elvándorlás megakadályozására. Ennek lényege: segíteni a kelet-európai országokat egy olyan fejlettségi színvonal elérésében, amely bizonyos perspektívát kínálna népüknek, illetve leküzdeni a szervezett embercsempészést. ENSZ-szervek becslései szerint a következő években a szegénység és a társadalmi instabilitás miatt körülbelül kilencmillió kelet-európai fog Nyugat felé vándorolni. Senkit sem kell a vádlottak padjára ültetni (Folytatás az 1. oldalról) Hatását; egyébként megbeszélésünkön Sandulescu úr arra kért, töltsék be kettős szerepet Romániában ,olyan értelemben, hogy legyek Magyarország nagykövete, de legyek a béke nagykövete is. Azt hiszem, külügyminisztériumainktól is elvárhatnánk, hogy ugyanezt tegyék. És apró, de mindkét nép javát szolgáló bizalomerősítő léptekkel induljunk el végre ezen az úton.“ Arra a kérdésre, mondaná meg, hogy véleménye szerint ki a hibás a két ország közötti kapcsolatokban fennálló feszültségért, a magyar nagykövet ezt mondta: „Nem vagyok ítélőbíró, és úgy vélem senkitsem kell a vádlottak padjára ültetni. Ez nem visz előre. Általában múltunk kölcsönös felhánytorgatása, akár magyar, akár román részről, nem visz előbbre. A Románia libera című lapnak adott interjúmban nemrég megemlítettem a román olvasóknak nagy költőnket, Illyés Gyulát, aki azt mondta, gondoljunk inkább a jelenre és a jövőre, így aztán nincs értelme választ keresni arra a kérdésre, hogy a két ország közül melyik felelős a köztük fennálló kapcsolatokért. Új alapok vannak, új helyzet, s ez hozzásegíthet, hogy előre lépjünk. Ez a mi felelősségünk. Senki sem késztetheti arra a jelen nemzedéket, hogy tovább vigye a mások által ráhagyott terhet. Szerintem ez elfogadhatatlan. Részese akarok lenni egy ilyen értelmű megbeszélésnek, az együttműködésnek. És úgy vélem, a román lakosság vagy a magyarországi magyar lakosság ezt várja tőlünk.“ Hazánkba látogat a magyar Országgyűlés külügyi bizottsága Romániába szóló meghívást kapott a magyar Országgyűlés külügyi bizottsága — jelenti az MTI. A tervek szerint a magyar honatyák december elején érkeznek hazánkba. A meghívás azon a másfél órás, „nyugodt légkörű“ eszmecserén hangzott el, amelyet a román törvényhozók román— magyar baráti tagozatának küldöttsége folytatott a magyar külügyi bizottság tagjaival. Szóba került a magyar nyelvű felsőfokú oktatás ügye, amely létfontosságú a romániai magyarság számára A román vendégek szerint ezt a véleményt a bukaresti törvényhozásban is számosan osztják, így remény van arra, hogy a kidolgozás alatt álló tanügyi törvény részeként érvényesülhet a magyarság alaptörekvése. Követendő példa Románia számára Kereszténydemokrata pártok tanácskozása a nemzeti kisebbségek kérdéséről A közép-kelet-európai nemzeti kisebbségek a témája annak a nemzetközi tanácskozásnak, amelyet a Kereszténydemokrata Európai Unió kezdeményezésére tartanak Pozsonyban. Az október 31-én megkezdődött háromnapos összejövetelen 15 kereszténydemokrata párt vesz részt, Romániát a Nemzeti Parasztpárt Ion Diaconescu által vezetett küldöttsége képviseli. A résztvevők egyebek között a közép-keleteurópai kisebbségekkel kapcsolatos nyilatkozattervezetet vitatnak meg. A tanácskozást megelőzően Iftene Pop, a román küldöttség tagja a következőket nyilatkozta a Rompres szerkesztőjének: A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elismeri az EBEÉ nemzetközi dokumentumaiban, különösen a júliusi genfi összejövetel záróokmányában rögzített nemzeti kisebbségi jogokat, és küzd e jogok tényleges érvényesítéséért. Ugyanakkor a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt úgy véli, hogy Romániának követnie kellene a nyugati demokratikus országok törvénykezését a nemzeti kisebbségi jogok védelmét illetően. Történelmi pártunk már az 1918-as egyesülést követően elismerte a romániai kisebbségek jogait, azzal a feltétellel, hogy ez ne érintse a román állam területi integritását és politikai egységét — hangsúlyozta a parasztpárti politikus. RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • „Harci“ kormány alakult Zairban Bernardin Mungul Diaka miniszterelnök bejelentése szerint. A 27 miniszterből és 7 államtitkárból, álló kabinet fő feladata megfékezni a katasztrofális válságot, leküzdeni az erőszakot és a pusztításokat.Mobutu, elnök, megújította, arra vonatkozó követelését, hogy a belga csapatok azonnal hagyják el Zairt. Az utolsó francia alakulatok visszarendelésére tegnap került sor. Az amerikai képviselőház törvényjavaslatot utasított el, amely 25 milliárd dollárban szabta volna meg az USA külföldi segélyprogramját a következő két évre. A tervezet egyik kitétele szerint a három független balti állam 15 millió dolláros gazdasági segélyt kapna. Az ügyrend értelmében a kongresszusnak a jövő év márciusáig kell elfogadnia az új törvényszöveget. Dél-Afrikába érkezett Emeke Anyoku, a Commonwealth főtitkára, hogy előmozdítsa a pusztapartheid demokrácia megteremtésének folyamatát.• A madagaszkári kormány és az ellenzéki vezetők megállapodtak átmeneti kormány megalakításában. A következő 18 hónapon belül ez fogja irányítani az országot. * I .' Az amerikai képviselőházhatározta a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadását Mongóliának és Bulgáriának. Az egy évre szóló kedvezmény megadásáról szóló határozatot jóváhagyás végett a szenátus elé terjesztik. O' Borisz Jelcin rendelete alapján Oroszországban állami bizottság létesül a hadiipar átállításának megszervezésére. A bizottság élére ideiglenesen Ruckoj alelnök került. Az intézkedéssel azt szeretnék elérni, hogy a lehető legrövidebb időn belül olyan minőségi fogyasztási cikkeket állítsanak elő, amelyek iránt piaci kereslet mutatkozik. ©■ Iskolásgyermekeket szállító bárka borult fel a Lagosi-öbölben. A csoport, mint minden nap, iskolába menet a nigériai főváros fő kikötőjébe tartott. A szerencsétlenségnek körülbelül 30 halálos áldozata van. RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS 4. Egy zöldfülű nyomozó fecseg... 1949. December 20-án felkeresett egy magas rangú osztrák rendőrtiszt. Megbeszéltük a helyzetet, és mindketten úgy vélekedtünk, hogy Eichmann valahol Ausseeben rejtőzködik, a rendőrtiszt szerint a Grundl-tó körül, amelyet csak hegyhát választ el az Altausseei-tótól. Ez egybeillett azzal a megfigyeléssel, amelyről embereim néhány hónappal korábban tájékoztattak: egy felső-ausztriai rendszámú fekete Mercedes tűnt fel először a Grundl-tónál, majd röviddel később Altausseeben, ahol Eichmann-né házánál, a Fischerndorf 8. előtt állt meg. A kocsiból esőköpenyes férfi szállt ki, bement a házba, majd rövid ott-tartózkodás után elhajtott. A rendőrtiszt hírforrásai nyilvánvalóan ennél is jobbak voltak. Mikor másnap ismét eljött hozzám, nem is árult tovább zsákbamacskát. „Megtudtuk, hogy Eichmann Altausseeben a családjával akar szilveszterezni. Akkor majd szépen elcsípjük“. Ezután meghívott, vegyek részt az akcióban. Szilveszterkor van a születésnapom, szebb ajándékot aligha kívánhattam volna magamnak. Ám épp e döntő szakaszban alapvető hibát követtem el. Megengedtem, hogy velem jöjjön Altausseebe egy fiatal izraeli, aki akkoriban ifjonti lelkesedéssel dolgozott, az irodámban, és vélhetően titokban akkor is utánam jön, ha, kizárom a vállalkozásból. December 28-án útnak indultunk. A Bad Aussee-i János főherceg Szállodában vettünk ki szobát. Hideg volt, és untuk magunkat. Fiatal barátomat arra kértem, ne sokat sétálgasson és főképp senkivel ne elegyedjék szóba, ő azonban a tilalmat csak magára az akcióra vonatkoztatta. Igaz, sétálgatni nem sétálgatott, viszont beült egy éjszakai szórakozóhelyre, s ott nagy sikert aratott néhány leányzónál, amikor elmesélte, hogy nemrég érkezett Izraelből. December 31-én megjött rendőrtiszt barátom is hat emberével, akiket a Fischerndorf 8. számú ház körül akart felállítani, hogy Eichmannt még az utcán elkapják,a házkutatási parancsunk ugyanis nem volt. A nyomozók addig is beültek a környékbeli vendéglőkbe, és hegyezték a fülüket. Nagyon hideg volt, gondoltuk hát. Iszunk egy csésze forró teát a szállodánkban. Amikor benyitottam az étterembe, lelkes kis társaságra leltem: a helybéli fiatalság nagy érdeklődéssel hallgatta, mit mesél az én izraelim az izraeli hadsereg hőstetteiről. A rendőrtiszt alig bírta visszafojtani haragját. — Ha híre megy, hogy egy izraeli fiatalember van a helységben, a végén még... — Hiszen már elmúlt tíz óra — mondtam. — Most már nem csúszhat be hiba. — Reméljük — felelte bosszúsan a rendőrtiszt. Elhagytuk a szállodát, hogy megkeressük a legközelebbi nyomozót, az kitartóan üldögélt a vendéglőben a söre mellett. Mindenki arról az izraeliről beszél, aki itt van Bad Ausseeben — közölte. Kísérőm körülbelül úgy nézett rám, mint a hivatásos hegymászó, akinagy könnyelműen beleegyezett, hogy a túrára néhány amatőr is vele menjen, és most észreveszi, hogy hegymászóbakancs helyett tornacipő van rajtuk. Első mérgemben elátkoztam az izraeli fiút, de utána már csak magamat átkoztam. Már tizenegy óra volt. Ha Eichmann az éjfélt családi körben akarja tölteni, akkor most kell elhagynia a Grundl-tavat. Egyre idegesebben várakoztunk. Végül befutott az a nyomozó, aki a Grundl-tónál posztolt, és valamit súgott a rendőrtiszt fülébe. Az némán végighallgatta, majd arra kérte, ismételje meg a jelentését úgy, hogy én is halljam. A nyomozó lassan, tagoltan mondta ki fölöttem az elmarasztaló ítéletet. — Fél tizenkettőkor két férfi bukkant fel a Grundl-tóhoz vezető úton. Eléggé sötét volt, de a havas háttér előtt fel lehetett ismerni őket. Körülbelül százötven méterre voltak tőlem, én elbújtam az út menti fák mögé. Ekkor egyszer csak egy harmadik férfi érkezett a Grundl-tó irányából, és valamit kiáltott feléjük. Az első két férfi megállt, váltottak néhány szót, aztán mind a hárman futva elindultak visszafelé. A rendőrtiszt vigasztalni próbált, elvégre korántsem bizonyos, hogy munkatársam viselkedése volt az ok, amiért Eichmannt figyelmeztették. És voltaképpen már az is nagy haladás, hogy egyáltalán rábukkantunk Eichmann tartózkodási helyére. Most majd itt hagy két embert, azok biztosan előkaparják. De tudtam, hogy csak az udvariasság beszél belőle. Pedig hát nála csak szakmai kudarcról volt szó — nálam viszont emberi katasztrófáról. Egy hét múlva értesítettek, hogy abbahagyták Eichamann keresését. Emberünk ugyanis eltűnt Aussee környékéről. A következő években csak híresztelések és a bulvársajtóban feltálalt pletykák jutottak el hozzám. Hol Kairóban látták, hol Damaszkuszban vett részt bajtársi találkozón, hol,német légiót szervezett az araboknak. Mindezt eléggé valószínűtlennek ítéltem, mert az olyan ember, aki még fényképezni sem hagyja magát, aligha csap akkora lármát, hogy az újságok is felfigyeljenek rá. Akkoriban a világot amúgy is egészen más dolgok érdekelték. Éppen tetőzött a hidegháború, sőt Koreában „forró“ háborúba csapott át. Ami Európát illeti, az amerikaiak megértették, hogy a Német Szövetségi Köztársaságból legalább olyan jelentős szövetséges válhat, mint Angliából vagy Franciaországból — sőt, azoknál talán még megbízhatóbb is lesz. Igyekeztek kedvében járni a hajdani ellenfeleknek, s az amerikai filmeken gyilkos szörnyetegek helyett egyszer csak bátor tisztek tűntek fel, akiknek csupán az volt a balszerencséjük, hogy egy őrült zsoldjában álltak. Mindehhez képest kit érdekelt már egy Adolf Eichmann! Ha megkíséreltem szóba hozni a nevét, amerikai barátaim fáradtan legyintettek: „Á, most egészen más gondjaink vannak.“ 1951 elején néhány homályos feltételezést hallottam Eichmann szökéséről egy egykori Abwehr-tagtól, akinek voltak barátai az ODESSA-ban. Eszerint Eichmannt egy horvát segélybizottság csempészte Rómába, a „kolostorútvonalon“. 1950 nyárutóján érkezett meg az olasz fővárosba. A bizottságot a kollaboráns horvát kormány fejének, Ante Pavelicnek egykori hívei vezetik. Rómába érve Eichmann valószínűleg egy kolostorban bujkált, „és ott bizonyára vatikáni útlevélhez jutott. Szüksége volt rá, hogy vízumot kérhessen valamelyik dél-amerikai országba“. Semmi kétség, ez az utolsó információ volt a legfontosabb. Akkoriban mind az amerikaiak, mind az izraeliek úgy vélték, hogy Eichmann a Közel-Keleten telepedett meg; barátom viszont meggyőződéssel vallotta, hogy Dél-Amerikában van — az ODESSA szállítmányai akkoriban egyenesen Brazíliába vagy Argentínába tartottak. Szerintem is ez volt a legvalószínűbb. SIMON WIESENTHAL Az igazság malmai Eichmann felkutatása Simon Wiesenthal személye és tevékenysége világszerte ismert. Azért harcolt, hogy a náci gyilkosok bíróság előtt feleljenek tetteikért. Visszaemlékezése a magyarországi Európa Kiadó gondozásában jelent meg könyv formájában. Ebből közlünk részleteket. (Következik: kár hazudni) Gyászjelentésben nem szó- Külügyminiszterünk Delhiben Európai szolidaritás az elrabolt Liviu Radu ügyében Adrian Nastase külügyminiszter Indiai hivatalos látogatása keretében a Mahatma Gandhi Mauzóleum megkoszorúzása után megbeszélést folytatott kollégájával, Szolanki külügyminiszterrel. Véleménycserére került sor időszerű nemzetközi kérdésekről, az európai, balkáni és dél-ázsiai fejleményekről, a jugoszláv és a szovjet helyzetről, az el nem kötelezettségi mozgalomról és más problémákról. A román, külügyminiszter ismertette hazánk álláspontját Moldova Köztársaság függetlenségének kikiáltásával kapcsolatosan. Beható vizsgálódás tárgyát képezte Liviu Radu ideiglenes ügyvivő elrablásának és fogva tartásának kérdésköre. Szolanki külügyminiszter kijelentette, kormánya minden lehetséges eszközt igénybe vesz Liviu Radu mielőbbi kiszabadításáért, s egyben felhívta a nemzetközi közösséget, tegyen meg mindent a terrorizmus meggátolásáért. Az Európai Közösség és tagállamai aggodalommal vették hírül Liviu Radu elrablását, határozottan elítélik a terrorakciót és remélik, hogy sikerül mielőbb kiszabadítani a román diplomatát. Ugyanakkor mindenben támogatják a bármilyen terrorista zsarolással szembeni határozott fellépés politikáját, és készek együttműködni a terrorakciók leküzdésében, bárhol is történjenek azok — szögezte le Hollandia Külügyminisztériuma az EGK nevében. A román külügyminisztérium ezzel kapcsolatosan megerősítette: bízik abban, hogy a nemzetközi közösség egyértelmű állásfoglalása előmozdítja a román diplomata biztonságos kiszabadulásának ügyét. A SLAVIA KIKÖTÖTT DUBROVNIKBAN Magyar diplomáciai akciók a barcsi incidens kapcsán Az ENSZ Biztonsági Tanácsa aggodalmának adott kifejezést a jugoszláviai általános helyzet rosszabbodása miatt, főként humanitárius téren. A Tanács soros elnöke, Gharekhan indiai nagykövet kijelentette: folytatják a tanácskozásokat, hogy áttekintsék, miként lehetne elejét venni a helyzet további romlásának. Ami a pillanatnyi helyzetet illeti, a Horvát Rádió jelentette, hogy a jugoszláv szövetségi légierő berepülést hajtott végre négy kelet-horvátországi város — Vukovár, Eszék, Daruvár, és első ízben Kutina — felé. Szerdán reggel — egy nyugodt éjszaka után — a gyalogsági harcok is kiújultak Vukovár környékén. Sisak és Eszék térségében tüzérségi harcok folytak. Paklenicánál, a Belgrád—Zágráb autósztráda közelében a horvát erők támadtak, s 15 szövetségi katonát megöltek, 20-at megsebesítettek. Egyébként az említett autósztráda egy szakasza járhatatlan, s Szlovénia útjai, valamint a dalmát tengerparton végigvezető országút is több helyen el van zárva, másutt a szétlőtt hidak akadályozzák a forgalmat. A humanitárius segélyekkel Dubrovnikba tartó hajókonvojt, melynek elindulásáról tegnapi lapszámunkban adtunk hírt, a lricai világítótoronynál feltartóztatta a jugoszláv tengerészet parti őrsége. Az öt gyorsnaszádból álló őrjárat felszólította a Slavia komphajóból és néhány halász-, illetve sétahajóból alkotott konvojt, térjen vissza a montenegrói Zelenica kikötőjébe az utasok és a rakomány ellenőrzése végett. Visszatérésre kötelezték a konvoj kíséretét is. A Zágrábi Rádió szerint a konvoj az ostromzár alatt álló város lakosságának szánt segélyszállítmányon kívül Dubrovnikba visszatérni akaró ottani lakosokat, a kulturális és politikai élet személyiségeit szállítja. Köztük van Stipe Mesic, a jugoszláv szövetségi elnökség elnöke. Legfrissebb értesülés szerint a Slavia befutott a dubrovniki kikötőbe. A belgrádi Vecernje Novostira hivatkozva jelentette a France Presse, hogy Bosznia-Hercegovinában három falu szerb lakosai újabb szerb autonóm tartományt kiáltottak ki — immár az ötödiket a köztársaság területén. A hírügynökség emlékeztet arra, hogy Bosznia lakosságának 32 százaléka szerb. A barcsi incidenssel kapcsolatban jelentette az MTI, hogy Antall József magyar miniszterelnök, miután megtekintette a jugoszláv gép vasárnapi berepülése során Barcs városára hullott gránátok robbanásának helyszínét, Jugoszlávia budapesti nagykövetének és katonai attaséjának jelenlétében a leghatározottabban tiltakozott a határsértések és az aknásítás ellen, és kijelentette, hogy mindezért a felelősség Jugoszláviát terheli. A magyar külügyminisztérium diplomáciai lépéseket tett szerdán a barcsi incidens ügyében. Bécsben a konfliktusmegelőző központ igazgatójának adtak át írásos tájékoztatást a történtekről. New Yorkban ugyancsak írásos dokumentumot juttat el a magyar ENSZ-képviselő a világszervezet főtitkárához és a Biztonsági Tanács soros elnökéhez. 400 ezer svájci frankot nyújt a magyarországi jugoszláv menekültek segélyezésére az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága útján a svájci kormány. Magyarországon hivatalosan 33 ezer jugoszláviai menekültet tartanak "nyilván, de ebben a számban nincsenek benne azok, akik rokonoknál, barátoknál leltek menedékre. ,Az albánok nem dolgoznak" A gazdasági, társadalmi és politikai káosz küszöbén álló Albánia fő problémája jelenleg az, hogy az albánok nem dolgoznak — jelentette ki Ylli Buti miniszterelnök a helyi közigazgatási vezetők tiranai találkozóján — közli az ATA hírügynökségre hivatkozva a France Presse. A kommunista többség és a nem kommunista ellenzék képviselőiből alakult koalíció élén álló miniszterelnök egyébként a rendkívül súlyos gazdasági helyzetet taglaló összejövetelen szorgalmazta a törvény tiszteletét, a nyugalom és a biztonság megteremtésének szükségességét. Különben erre nagy szükség van, mert az utóbbi napok hírügynökségi jelentései szerint országszerte elharapózik a törvényszegés, igen gyakori az üzletek, főként az élelmiszerboltok fosztogatása. BERLINI LEVÉL A jugoszláviai testvérharc Berlinben is hullámokat ver. Az egyesült város 3 438 000 lakosa közül minden tizedik külföldi. Legtöbbjük — 136 000 — török. A második legnagyobb csoportot a 36 000 jugoszláv állampolgár alkotja. Közülük mintegy 13 000 származik Horvátországból, 7000 pedig Szerbiából. Viszonyuk a véres testvérháború kitörése óta feszült. A jugoszláv egyesületekben, a szerb-horvát iskolai osztályokban, de még a vegyes házasságokban is. Barbara John asszony, a szenátus — a tartományi kormány — külföldiekkel foglalkozó megbízottja tartózkodóan úgy vélekedik, hogy a szerbek és horvátok viszonyát „megrendítő bizalmatlanság“ jellemzi. Abban bizakodik, hogy a szerbek és a horvátok szóvivői felelősségük tudatában vannak és minden erejükkel elejét akarják venni annak, hogy a városban nyílt kenyértörésre kerüljön sor. Az itteni szerb egyesület elnöke nem ilyen optimista. Szerinte az itteni jugoszláv állampolgárok túlnyomó többsége nem kimondottan értelmiségi és így könnyen manipulálható. Szerinte a puskaporos hordó minden pillanatban felrobbanhat.. A szerb egyesület elnökét egy tv-fellépés után telefonon megfenyegették, hogy levegőbe repítik a házát, gyermekeit megölik. A horvát egyesület elnökére pedig ismeretlen tettesek egy éjjel nyílt utcán rálőttek. A feszültség a heti két délutánon folyó önkéntes anyanyelvi oktatásban is érződik. Az egyik iskolában a kis horvátok maradoznak ki, a másikból a kis szerbek. Nem annyira maguktól, mint inkább szüleik utasítására. Az oktatást német pénzügyi támogatással szervező jugoszláv nagykövetség időközben — a szülők kívánsága szerint — a szerb, a horvát, a szlovén és a macedón nyelven való jártasságról ad bizonyítványt a korábban szokásos szerbhorvát nyelv helyett, s főleg a horvát szülők külön horvát osztályokat akarnak; ennek a törekvésnek újonnan alakult horvát szülőegyletek adnak egyre nagyobb nyomatékot. A gyerekeket ez a legtöbb esetben fájdalmasan érinti, de bennük is egyre inkább tudatosul a szerb, horvát ellentét; eddig nem játszott túlzottan nagy szerepet, hogy egyikük szülei a szerb, a másikuké meg a horvát köztársaságból került ide Gondot okoz a város vezetőségének az is, hogy az eddigi közös jugoszláv egyesületek tagsága is kezd különválni. Nem arról van szó, hogy a szerb egyesületek kiutálnák a horvátokat, a horvát egyesületek pedig a szerbeket. Az ajtók továbbra is minden jugoszláv polgárnak nyitva állnak, de a házigazdák a békesség érdekében, a lehetséges összetűzések elkerülése végett jobbnak látják, ha az emberek maguk között maradnak. A bejáratnál mindenkinek fel kell mutatnia az útlevelét, így mindig tudják, ki tartózkodik az egyesület helyiségeiben. A jugoszláviai belviszály a családokra is káterjed Egy házaspár válni akar, a férj horvát, az asszony szerb: húsz év után kiderült, hogy szerb és horvát állítólag nem fér össze egymással, bár két kislányuk van: az egyik 19, a másik 17 éves... TRUGLY ÖDÖN Szerbek és horvátok Atomhalál békeidőben Miután több mint hét évtizeden át csak azt írhatták meg, amit megengedtek nekik, a szovjet lapok egyre gyakrabban rántják le a leplet olyan történésekről, amelyek mindmáig hétpecsétes titoknak számítottak. Mert, ugyebár a „legemberségesebb társadalom“ szempontjából a legfontosabb az volt, hogy az emberellenes cselekmények ténye ki ne szivárogjon. A legbarbárabb tömegpusztítást is bocsánatosnak tekintették, ha a beavatottak vagy éppenséggel a szenvedő alanyok hallgatást fogadtak. Így sikerült titokban tartani egy olyan atomkatasztrófát (talán nem az egyedülit), melynek áldozatait tízezrével számolják. S most, íme, a Pravda, az egykori kommunista párt jól dresszírozott lapja — a nyitás szabadságával élve — beszámol az esetről. ... A dél-uráli Torszkban történt, 1954. szeptember 14-én, egy nagy erőket felvonultató hadgyakorlat alkalmával. Negyvennégyezer mit sem sejtő katona tartózkodott a lövészárkokban. Fejük fölött egyszercsak kioldottak egy atombombát. A bomba 350 méter magasságban robbant. És akkor a minden védőruhát nélkülöző katonák parancsot kaptak a rohamra. Színlelt támadást kellett intézniük a lángokban álló, atombombázott terület ellen. Sugárfertőzött lett az emberek szervezete, öltözéke, fegyvere. Negyvennégyezren voltak. Negyvennégyezer fiatal élet. Ma negyvenen élnek közülük. Eltelt 37 év. És nem akadt senki, aki világgá kiáltotta volna, hogy kísérleti nyúlként öltek meg, tudatosan és szántszándékkal, ennyi embert Nem tette, mert nem tehette. A sors iróniája, hogy írásbeli kötelezettséget írattak alá mindazokkal, akik nem pusztultak el a helyszínen, hogy huszonöt évig egyetlen szót sem szólnak el a helyszínen, sem baráti körben, sem ismerősök között arról, aminek szemtanúi és szenvedő alanyai voltak. És ők nem szóltak, nem mertek, ők csak meghaltak. Rövidesen már nem lesz, aki egyáltalán visszaemlékezzék a történtekre ... . ....... sz. o.