Romániai Magyar Szó, 1992. szeptember (4. évfolyam, 822-847. szám)
1992-09-01 / 822. szám
1992. szeptember 1. Magyar arcok a világból TELLER EDE:A LEGNAGYOBB VESZÉLY • • • • AZ EMBEREK KÖZÖTTI ROSSZ VISZONY Összetéveszthetetlen jelenség, ahogy hosszú „vándorbotjával“ megjelenik valahol. Mintha több ezer év óta járná a megismerés útját. Mindenki látni akarja, beszélni vagy kezet rázni vele. Meg- Topogáztattam, hogy nézetem szerint a tudomány az utóbbi években, évtizedekben mintha veszített volna valamit a presztízséből. — Mi erről egy „élő legendának“ nevezett tudós, Teller Ede véleménye? — Baj van, de talán nem úgy, ahogy említi. Azt hiszem, a tudományt és a technológiát ma komolyabban veszik, mint valaha. Ennek hátrányai is vannak, mert ugyanakkor félnek is a tudománytól és a haladástól. Az eredmény az, hogy a részletek sohasem kerülnek sorra. A tudomány hevében érvelnek, de a részletek a tényleges viták során elmaradnak. Ebben gyakran a tudósok a legnagyobb bűnösök. Erre az első példám a környezetvédelem. Köztudott, hogy minden év októberében megjelenik a Déli-sarok fölött egy ózonhiányos terület, az úgynevezett „ózonlyuk“. Ebből rengeteg következtetést vonnak le. Az eredmény: hihetetlen pénzösszegeket költenek el, azt gyaníthatjuk, hogy elpazarolnak. Mert azt a részletkérdést, hogy mi okozza az ózonlyukat, mik a ■következményei, teljesen felületesen vizsgálták, és mielőtt tisztességes evidencia állna a rendelkezésünkre, már határozatokat hoznak. — Úgy érzi, hogy félúton megállnak? — Tizedúton állnak meg. Erre van egy tragikus példám is, a DDT rovarirtó esete. Mit tud a DDT-ről? — Elég sokat. — Akkor meg fogja érteni. Ez nagyszerű vegyi anyag, majdnem megszüntették vele a maláriát. Aztán a hatvanas években megjelent egy könyv, miszerint a pelikánok tojásainak héja puhább lesz a DDT-től; ez talán igaz, talán nem. Azt is hallottam, hogy a DDT nem ártalmas az emberi szervezetre, hiszen gyógyszerként is használták, éspedig nagy mennyiségben. Sokkal nagyobban, mint ahogy az az általános használatban megjelenik. Miután orvosok használták, jól megvizsgálták a mellékhatásait is, semmit sem találtak. Mindenesetre nagy cécót csaptak körülötte, annak ellenére, hogy a környezetvédők egyetlen esetet sem tudnak mondani arra, hogy a DDT-től valaki megbetegedett volna. Azt is hallottam, hogy a hatvanas évek vége felé Ceylon szigetén az új maláriás megbetegedések száma — a DDT-nek köszönhetően — lecsökkent egynéhány esetre. Eközben az amerikaiak betiltották a DDT használatát, a világ pedig minket utánozott, sajnos Ceylon is. A következő évben az új maláriás megbetegedések száma felment százezerre. A szúnyogok fellélegeztek, a malária kórokozója örült. Úgy mondják — és ne higgye el, ellenőrizze —, hogy manapság évente négymillió ember hal meg maláriában. Én azt mondom, hogy a környezetvédők fő „eredménye“ az, hogy több mint húszmillió embert megöltek! Nem komplikált módon, hanem úgy, ahogy azt a statisztikában a vak is látja. — Ezek kemény vádak ... — Ezt előre lehetett volna látni. És ami még fontosabb, ezt meg kell szüntetni. Nagyon örülnék, ha Magyarországon bevezetnék a DDT használatát, éspedig látványosan. Gyártsanak minél többet, exportálják, irtsák ki a maláriát. Azért mondom mindezt, mert négymillió ember sok, több mint sok pelikán, ráadásul a pelikánok esete még kétséges is. Visszatérve az eredeti kérdéséhez, én azt mondom, hogy a tudósok tekintélyét elferdítve használják. Ha valaki tudja, hogy én tudós vagyok, hallgat rám, te csak addig, amíg egyszerű dolgokat mondok. Mihelyt komplikáltabb témáról beszélek, ami talán így van, talán úgy, akkor már azt mondja: lám, a tudós sem biztos a dolgában, tehát nem hallgat rám. A tudóst nem tudományosan hallgatják meg, és a tudósok többsége tudomány nélkül beszél. Én tudós vagyok, rám hallgatni kell, de csak akkor, ha arról a tudományról beszélek, amihez értek. A tudósok „beszédes“ része nem korlátozza magát. Én igyekszem ezt a hibát elkerülni. — Milyen veszélyeket lát az életben? — Számtalant. Az én veszélyem az, hogy nyolcvannégy éves vagyok és akármikor meghalhatok. — Ez fiatalokkal is előfordulhat. — Igen, de nem olyan gyakran. Ettől kezdve az élet alapelve a veszély. Ezt el kell fogadni. Volt egy időszak, amikor a dinoszauruszok voltak az urak a földön. Ha azok megmaradtak volna, akkor a mi elődeinket fölfalták volna. — Vagy mi őket... — Nem, mert a mi „elődeink" sokkal egyszerűbbek voltak még a kis egereknél is. A dinoszauruszok korát — állítólag — egy tíz kilométer átmérőjű égitesttel való ütközés szüntette meg. Ez adott alkalmat arra, hogy a mi elődeink elszaporodjanak és olyan lényekké fejlődjenek, mint az ember. Hogy nagyon nagy baj történjen — például még egy ütközés —, az százmillió évben valószínűleg egyszer fordul elő. Ha értelmesek vagyunk, ez sohasem történik meg, mert ezt a veszélyt el tudjuk hárítani, a legegyszerűbb módon atomrobbanással a meteor felületén. Vagy robbanás nélkül, megváltoztatjuk a veszélyes égitest pályáját. Ha akarjuk, ezeket el lehet érni. — Mit lát a legnagyobb veszélynek az emberiségre nézve? — Az emberek közötti rossz viszonyt. Ha egymással szót értünk, meg tudunk élni, a többi már egyszerű ... (Magyar Nemzet — bankó) Kolozs megye erdeinek problémáiról a Romsilva megyei fiókjának főmérnökével, VASILE BOZINTANnal beszélgettünk. Tőle tudtunk meg egypár igen érdekes dolgot. Kolozs megye 154 000 ha erdős területtel rendelkezik, ebből kb. 6000 megy át majd magántulajdonba a közeljövőben. • Minden évben meghatározzák a kivágható faanyag mennyiségét. Ez általában országos szinten jóval a fogyasztási, szükségletek alatt, marad. Az idén megyénkben a lakosságnak kb. 68—70 000 köbméter faanyagot utaltak ki, beleértve az épületfát és a fűtőanyagoknak szánt fát is. Ily módon 110 000 család szerzi be többé-kevésbé kielégítően faszükségleteit. Röpke számítással rájövünk, hogy kb. 0,6 köbméter faanyag jut egy családra. A legnagyobb akadályt viszont az okozza, hogy a fatartalékok a hegyekben vannak, míg a lakosság zöme a dombos vidékeken lakik. • A móc családoknak kivételesen 4 köb- Zöld arany - méter fát engedélyeznek és utalnak ki, melyet kereskedelmi célokra is felhasználhatnak. Sajnos nem minden helységben sikerült ezt a mennyiséget biztosítani, mivel a fatartalékok elégtelennek bizonyultak. Egy másik probléma, hogy a kiutalt fát hivatalos iratokkal lehet csak kivágni, feldolgozni, szállítani, amiért minden érdekelt állampolgár a saját erdőkerületi hivatalához kellene hogy forduljon. Ez pedig nem minden esetben történik meg ... • A prefektúra közleményt bocsátott ki, miszerint 4806 ha területet (erdőt) írhatnak át hivatalos iratokkal az állampolgárok tulajdonába. Rengeteg a megalapozatlan kérés. Ami a tulajdonjogi iratok kiosztását illeti, ezt a megyei tanács mellett működő Földosztó Bizottság végzi. • A tulajdonjogi irat az összesen kérvényezett és felülvizsgált földterületre érvényes, nem állítják ki külön az erdős részekre. Amikor az erdős terület magántulajdonba megy át, a terület kezelési eljárása, rendszere megváltozik. Minden erdőtulajdonos köteles betartani az erdőkitermelési és -regenerálódási szabályokat, az erdészet dolga ezeket ellenőrizni. • Sajnos, az érvényben levő földtörvény elég hiányos (az erdészeti szakembereket kevésbé érdekli a tulajdon szerkezete, ők inkább az erdőgazdálkodással foglalkoznak), az állampolgárokon vajmi keveset segít. Az 1 hektáros „szeletek“-re osztás oda vezet, hogy egymástól fognak lopni és akarva — akaratlanul megjelennek a társulások, egyesülések. De ez sem jelenti az igazi megoldást... ROMAN JÁNOS Régi bánya Sófalván SZÉKELY SÁNDOR képriportja • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK •Romániai Magyar Szó • „A FENYEGETETT SAJTÓ FOLYTATÓLAGOS ÁLLAPOT“ Az államelnökkel való „állati" jelenet tisztázására és további nyomozásra Bukarestbe érkezett a konstancai Telegraf öt munkatársa, köztük a galléron ragadott Paul Pírvu. A sajtóértekezletet azonban főleg Gheorghe Stanca, az Express Magazin újságírója tartotta. Először is az derült ki, hogy a tengerésznapi ünnepségre a Telegraf munkatársai nem kaptak akkreditálást — szerintük azért, mert azelőtt való nap egy hadihajó elsüllyedéséről közöltek cikket. Ez az első rossz pont az elnöknek, hogy a saját házába nem enged be mindenkit, az rendben van ,de ő állami személy, „lényegében a fiűi pénzünkön él“, nincs joga csak az őt dicsérőket fogadni. A testőrei ismerték az udvari költőket — mondják —, őket nem bántották. A többieket megakadályozták a fényképezésben, eléjük álltak, próbálták elvenni a gépet, oldalba könyökölték, durváskodtak velük. — Ez a civilek iránt mutatott megvetés volt a legszörnyűbb — az a lekezelő, fenyegető hangnem. Ilyeneket kérdeztek: mit csinálsz, hé, fényképezel? — na hadd, mert megtanítlak én stb. — A rendőrség nem avatkozott be — ők” végezték a magukét, felhúzták a védőkordont s annyi. A katonai rendőrség és a testőrség durváskodott. De az elnök is, hátrafordulhatott volna egy annyival,, hogy legalább az ő szeme láttára ne csinálják, hagyjanak békén dolgozni... Milyen példát ad az államfő? — A Telegraf szerkesztősége 50 méternyire van a megyeházétól. Iliesculátni hárman voltak tőlünk, s egyszer fut a kolléganőnk, hogy az egyiket bevitték s verik a megyeházán. Persze, hogy mind kifutottunk.... Az államfő 18:10-kor jött ki az épületből, és semmibe véve a közhangulatot (vagy százan voltak ott, s abból 90 hujjogott), próbált beszédbe elegyedni valakivel. Elég bátor volt, egyből sértéssel kezdte: ,,van-e valaki aki nemcsak zajongani tud, hanem értelmesen fejezi ki ma-agát“. A szolgálatos „NMDF-tündérrel“ beszélgettek, azt mondta a nő, hogy ne keseredjen el, ez nem a nép, a nép vele tart.. Egy részeg polgár négyévi ételecskét kért, egy nő lakást, ők tapsoltak is. — Iliescut érzékenyen érintette a kedvezőtlen fogadtatás, a kocsiba ülés előtt megfordult, s a huj jogókra nézett. Ekkor esett rám a tekintete — éreztem, hogy létrejön az a bizonyos kapcsolat, végig az incidens alatt farkasszemet néztünk. Mikor beült a kocsiba, már nagyon dühös volt, s egyszerre a sofőr vállára ütött, megállt,, mondhatta, kiugrott a kocsiból és nekiugrott a galléromnak. Ekkor már láthatóan fékezte magát, ugyanis az volt az érzésem, hogy ő meg fog ütni. Amíg ő leállatozott, utolérték és közrefogtak a testőrei is, éreztem, hogy megmotoznak, megnézték és visszatették az irataimat. Azután „beszélgettünk“, kérdezte, hogy miért hujjogok, de nem tudta fegyelmezni magát, nem hagyott időt válaszolni, és valósággal ráncigálta a karomat, ingemet. Én mondtam, hogy állampolgári jogommal élve hujjogok a decemberi halottakért, akik a mi hőseink. Ráadásul én nem is hujjogtam — nem engedi a nevelésem — én csak kiabáltam, hogy Jos Iliescu!... Egy kicsit elengedett, s abban a pillanatban megint hujjogni kezdett a tömeg — ez is hiányzik az elnöki kazettáról Akkor már féltem, hogy otthagy a testőreinek, s velem fizettetik meg mindenki ellenszenvét... Nem,is azt hányom fel neki, hogy torkon ragadott -s nem haltam bele —, hanem hogy magatartásával erőszakra bujtogatott. Ez az. .ember a hadsereg legfelsőbb parancsnoka, is, rajta tartja ujját a „piros“ gombos. S, ha ilyen könnyen kijön a sodrából ... Meghallgattuk Gheorghe Stanca hangfelvételét is. A nap hujogtatásból, fütyülésből alig lehet kivenni valamit, de nekik legalább ötven szemtanújuk van, és tudomásukra jutott, hogy a SRI-nek birtokában van a teljes, videofelvétel, csak egyelőre nem érdekük közzé tenni. A törvénybe idéztetéshez elég is ennyi. Minden ütőkártyájukat a konstancaiak sem akarták nyilvánosságra hozni, amire talán megszerzésük módja a magyarázat: össze is vesztek egy Rompres-szerkesztővel meg Mihai Tatulici-csal, mert szerintük vagy van bizonyítékuk vagy nincs! Azt azonban én is tanúsíthatom, hogy ezen, a recsegő felvételen egyetlenegy hurrás hangzott el — nem úgy, mint a tévében ... DEMETER J. ILDIKÓ Pillanatfelvétel a sajtóértekezletről SZÉKELY SÁNDOR felvétele Thank You - Kőszegremete! Aki az év legmelegebb hónapja, augusztus utolsó két hetében az Avason, Kőszegremetét érintve átutazott, a falu alatt, a Túr partján különös sátortáborra lehetett figyelmes. A többnyire fiatalokból álló társaság sütött, főzött, labdázott, fürdőst olvasott, de mindezt... angolul! Azaz csaknem mindig angolul beszéltek, függetlenül, hogy gallyat kellett hordani a tűzre vagy a hagymát vágni. A tábor vezetője, Rúzsa János mérnök, a szatmári németi MADISZ társelnöke, aki az ifjúsági szervezet mikrobuszával a főszállító teendőket is ellátta, még akkor is csak angolul volt hajlandó megszólalni, ha valamelyik hallgatót meg kellett egy kicsit dorgálni. (Na nem nagy dolgokért, csak olyanért, mint: labdázás közben megfeledkezett, hogy burgonyát kéne tisztítani a sátorkonyhán). S a hallgató megnevezéssel jeleztem, hogy lényegében angol nyelvtanfolyam otthona volt a kis Túr partja, meg a szíves falucska. Délelőtt az iskola tantermeiben a tábla előtt, délután a vízben, a mezőkön barangolva, a környék nevezetességeivel ismerkedve tanulta az angolt a negyven fős társaság. Az utolsó nap többen úgy vélekedtek: két hét alatt többet tanultak így, mint mások és máshol egy félév alatt! Volosin Előd, a Kölcsey Líceum XII. osztályos diákja lényegében kollektív igényt tolmácsolt, mikor azt mondta: feltétlenül jövő nyáron is meg kell rendezni ezt a tábort. Sőt, ha lehet, télen is szervezni egyet, sízéssel, szánkózással egybekötve, mert az élő nyelvet ilyen társalgásokkal, élethelyzetekkel lehet igazán jól és hamar megtanulni. Brigid Fowler tanárnő — maga is még,madiszos, fiatal — Budapestről, rándult át Kőszegremetére. Egy idő óta a magyar fővárosban tanít, ahogy ő mondja, a „közgázon“, ami a Közgazdaságtudományi Egyetem zsargonos rövidítése. London mellől származik, s talán mondani se kell: London és Budapest, után az Aims, benne Kőszegremete, a szívmagyar falu egy teljesen új világ volt számára. Meghatódva és együttérzéssel próbált maga is osztozni a két hét alatt az itteni emberek küzdelmes életében, jóllehet a tanítás nagyon lekötötte. — Bejött, amire számítottam, talán egy kicsit több is — mondta. — A hallgatók jobban tudnak angolul, mint vártam és több ragadt rájuk, mint amit reméltem. Magam se gondoltam volna, hogy így együtt vikkendezve, főziéskézve lubickolva, barangolva ennyit lehet tanulni. A hangulat is jó volt, senki nem sértődött , mert, ha elvétett egy szót és kijavítottuk, hisz barátként éltünk együtt. Volt még egy ilyenszerű tanfolyamom Lengyelországban, de ott szállodában laktunk és étkeztünk, nem volt annyi öntevékenység, mint itt. Talán ezzel magyarázható, hogy az eredmény se érte el ezt a szintet. Ugye, itt egymásra voltunk utalva és váratlan szituációk is adódtak, ami jól jött az élő nyelv elsajátítása szempontjából. Ha netán jövőre nem jönnék, az rajtam kívül álló ok miatt lehetséges. Végül Rúzsa Jánossal arról beszélgettünk, hogyan lehetne Kőszegremetén — ha már úszva is lehet idegen nyelvet tanulni — egy állandó nyelvtábort kialakítani. Székhelye, főhadiszállása talán egy régi parasztház lehetne. Hála a sorsnak, maradt még néhány megmentésre érdemes. A többi szervezés és pénz kérdése. Nos, ki lát benne fantáziát?! SIKE LAJOS KUTYATEJ Ha igaz, hogy az emberi hülyeségnek nincs határa (még államfők esetében sem), akkor ez Irakra és vezetőjére mindenképpen,ráillik. Az átlagember, ha arabokról van ,szó, olajra vagy sivatagra gondol (nem véletlenül). Ennek a népnek az életében a kettő szorosan összefonódott, ami törékennyé teszi a leggazdagabbnak is a módosságát. Némelyeknek van olajuk, de nincs termőföldjük, sem vizük (Kávait, Oman, Quatar), másoknak volna termőföldjük is, némi csapadékuk is (Szudán), de nincs olajuk, egyeseknek pedig úgyszólván semmijük sincs (Nyugat-Szahara, Yemen). Irak a legszerencsésebb: óriási olajkészletei vannak, harmadik-negyedik a világtermelésben,, két nagy folyó is átszeli az országot, a Tigris és az Eufrátesz, s közöttük van a világ egyik legtermékenyebb síksága, a híres Mezopotámia (Folyamköz). Volna tehát mindjén ahhoz, hogy az ország boldogan éljen, békében s gazdagon. De nem és nem. Mióta a Baath párt és annak ottani vezére (a párt ugyanis nemzetközi jellegű) Husszein hatalomra jutott, Irak gyors fegyverkezésbe fogott, nagy hadsereget fejlesztett ki. Építettek ugyan öntözőműveket, gátakat és csatornákat, utakat és üzemeket, lakóházakat és farmokat, de a legtöbb pénzt a fegyverekre költötték. Volt miből, az olaj bőséges jövedelmet hoz az országnak, az olajjal pedig (akárcsak a pénzzel) mindent meg lehet vásárolni. Mikor eléggé erősnek érezte magát Irak, rátámadt Iránra. Nyolc évig tartott az esztelen vérontás, hatalmas veszteséggel járt mindkét ország számára, s Husszein (noha parányi területet szerzett végül) alapjában véve kudarccal fejezte be a háborút, a „nyereség“ semmi a borzalmas veszteségekhez képest. A nagy „hadvezér“ azonban hódításra, harci dicsőségre vágyik; alig egy évnyi szünet után újabb háborút indított hát, lerohanta Kuvaitot. Azt remélte, hogy a világ fél tőle s nem merészeli visszaverni. Csakhogy a „Sivatagi Vihar“ fedőnevet viselő hadjárat során a nemzetközi haderőtől még súlyosabb vereséget szenvedett. S miközben ez a kincsekben gazdag ország romba dőlt, s a népé nélkülözik, a diktátor ismét ágál, s többször is alaposan elpáholt hadseregével fenyegetőzik. A nép pedig tűr és szenved, nem képes elkergetni a zsarnokot. Vajon igaz volna, hogy minden országnak olyan vezetője van, amilyent megérdemel? Történik pedig mindez az emberi kultúra egyik legrégibb bölcsőjénél, ott, ahol hajdan a sumérok, akkádok, kaldeusok, asszírok laktak, ahol állt Ur városa, Babilon és Ninive, ahol még mai is a legtöbb írásos agyagtáblát ássák ki az iszap alól. HERÉDI GUSZTÁV IRAK ÉS HOSSZÚ KURÍR Mezőgazdasági termékek új árai A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium új árakat állapított meg néhány mezőgazdasági termék leszerződésére, illetve felvásárlására. Néhány fontosabbat ezek közül a mezőgazdálkodók figyelmébe ajánlunk. • Kukorica — fogyasztási célra 30 lej/kg — vetőmagnak: a. csoport 155 000 lej/tonna b. csoport 150 000 lej/tonna c. csoport 135 000 lej/tonna d. csoport 120 000 lej/tonna e. csoport 110 000 lej/tonna őszi burgonya — I. osztályú — II. osztályú 65 lej/kg 55 lej/kg • Szemes bab — fogyasztási célra — fajtánként válogatva — vegyesen — vetőmagnak 80 lej/kg 70 lej/kg — elit fajta no lej/kg — I. szaporítást! 100 lej/kg — II. szaporítású 85 lej/kg • Napraforgó — fogyasztási célra 50 lej/kg 100 kg leszállított termék után 2 liter Ingyenolaj jár • Szója — fogyasztási célra 60 lej/kg • Napraforgó — vetőmagnak — szuperelit 72 000 lej/tonna — elit 67 000 lej/tonna — I. szaporítású 61 000 lej/tonna — II. szaporítású 56 000 lej/tonna Hibridek: a. csoport 230 000 lej/tonna b. csoport 190 000 lej/tonna c. csoport 153 000 lej/tonna d. csoport 130 000 lej/tonna • Szója — vetőmagnak — szuperelit 87 000 lej/tonna — elit 80 000 lej/tonna — I. szaporítású 73 000 lej/tonna — II. szaporítású 65 000 lej/tonna Cukorrépa 6 lej/kg Minden tonna leadott termék után jár 10 kg ingyencukor • Cukorrépa — vetőmagnak — egy csírájú 162—287 lej/kg — több csírájú 121—185 lej/kg Mennyivel emelkednek szeptember 1-jétől a fizetések és nyugdíjak? A bruttó fizetéseket 15,3 százalékkal pótolják meg, amely a közepes fizetésnél mintegy 3750 lejt jelent és természetesen megadózzák. A nyugdíjakat 10,37 fo-kal indexizálják, amihez még hozzájön 610 lej. A munkanélküli segélyhez 15,3 százalékos adómentes pótlék jár. Megjegyzendő, hogy a kereskedelmi társaságok az összfizetésalapot 15,3 százalékkal indexálják, ezen belül pedig a fizetések függvényében adhatnak ennél kevesebbet vagy többet. (Kiss Zsuzsa)