Romániai Magyar Szó, 1996. április (8. évfolyam, 1969-1994. szám)
1996-04-01 / 1969. szám
Hétfői Romániai Magyar Szó 2 A Postafiók az olvasók nyílt közlésfóruma. A szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet a közölt levelek tartalmával és fenntartja magának a jogot, hogy helyszűke esetén a beküldött leveleket szemelvényesen közölje, így azt a cél is szolgálja, hogy minél több levélíró minél gyorsabban nyomdatérhez jusson. Színházi emlékeztető Megdöbbentő lelkifájdalommal vettük tudomásul a Vörös Zászló XI. évfolyam 27. számából, 1988. február 3-án, Borovszky Kőszegi Margit halálának köztudomására hozatalát: "Fájdalommal tudatjuk, hogy türelemmel viselt szenvedés után Borovszky Kőszegi Margit, érdemes művésznő, életének 86. évében, január 31-én csendesen megpihent (...) A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház munkaközössége” Hasonló lelkifájdalommal búcsúztatták más munkaközösségek, szervezetek, személyiségek is az újságok hasábjain a romániai, illetve erdélyi magyar színjátszás szeretett Nagyasszonyát. Az 1902-ben Máramarosszigeten született, az erdélyi magyarság drága Margit nénije 1924-ben jegyezte el magát a színházzal Kolozsváron. 1946-ban már a Marosvásárhelyen alapítandó színház társulatának tagja, és az is maradt élete alkonyáig. Ő volt a marosvásárhelyi magyar színjátszás Nagyasszonya, aki minden műfajban mesterségének a virtuóza, magasan hordta a kristálytiszta művészet fáklyáját és a hivatástudat megtartó hitelével adta át az utána következő nemzedéknek. Színészi pályafutása során több mint ötszáz szerepet alakított, a jellemábrázolás legváltozatosabb és leghitelesebb színeivel. Egész élete arról tanúskodott, hogy átérezte színészi küldetését, a színészi mesterséget hivatásként fogta fel. ő volt a realista drámairodalom női alakjának prototípusa. Tompa Miklós felismerte, hogy az örökké mosolygó, kedélyes asszonyban rejtőzik Vassza Zseleznova keménysége, Bernarda Alba kérlelhetetlensége, Szederváry Kamilla ormánya, Warrenné gátlástalansága. 1995 egy kora nyári napján bekopogtattam a 85 éves Tompa Miklóshoz; beszélgetésünk fő témája Kőszegi Margit élete, színészi tehetsége, tevékenysége, sikere volt. „Margit komplex nő volt - foglalta össze dióhéjban Tompa Miklós a színésznő életét, érdemeit. - Mindent tökéletesen játszott: a szó szoros értelmében élte át a bármilyen jellegű női szerepeket. Lehetett az operett, opera, színmű, vígjáték, dráma, tragédia. Annyira átélte szerepét, hogy mármár kezdtem félni, nehogy rosszul legyen a színpadon. Még figyelmeztettem is Margitot, de ő csak nevetett álékot is, mutatva ragyogó gyöngyfogsorát, mintha mi sem történt volna, s azzal már szaladt az öltöző felé. Én adtam neki az e első szerepet. Már akkor felismertem benne, s élete folyamán tökéletesen be is bizonyította talentumát, képességét ...” Hermance kisasszony szerepét ragyogóan alakítva a Honoré De Balzac Fegyverjáratok című háromfelvonásos komédiájában Kőszegi Margit saját maga nyilatkozta: „Számomra az életben a legfontosabb a munka, az alkotással, színpadi feladatokkal tele élet. Játszani, játszani és újra csak játszani. Mindegy, hogy mikor és hol, még az is, hogy mit. Persze... ha lehet olyan szerepet, amely alkalmat ad érzelmek és gondolatok művészi tolmácsolására...“ Dióhéjban összefoglalni a romániai magyar színjátszás egyik legkiválóbb, talán legfényesebb Csillagának talentumát, érdemeit lehetetlennek vélem. S ez a Csillag a XX. század erdélyi magyar színművészet pótolhatatlan, pacsirtadallamú, s mélyen behatolt tisztelőinek lelkébe. Őt gyászolta, siratta valamennyi tisztelője, a város, de nemcsak a város magyarsága, s nemcsak magyarsága. A Kultúr Palota körül, a főtéren ezrivel gyűlt össze a gyászoló tömeg, hogy méltóan kísérje utolsó útjára a drága halottat. Volt ott magyar, román, német, cigány és ki tudja, még milyen nemzetiségű gyászoló. A gyászoló gyülekezet türelmesen várakozott míg közeledett a három óra. Akkor már a résztvevők kezdtek mozgolódni, türelmetlenkedni. Ismerősök, ismeretlenek kérdezősködtek egymástól: „Mi van, már mindjárt három óra és még semmi készülődés az indulásra a temető felé”; „Közel van a temető, hamar odaérünk” - próbálkoztunk egymást megnyugtatni, de, hogy belsőleg mit éreztünk, azt csak mi tudjuk. A szervezők, a színészek aggódottan szaladgáltak ide-oda. Mi baj van? Mi lehet az oka, hogy nem indulunk, hiszen már-már három órát üt a toronyóra? - tettük fel valamennyien a kérdést. Már azt sem engedélyezik, hogy ilyen nagy tekintélyű színésznőt illedelmesen, méltóan eltemessünk? Aztán nagy későre a Kultúr Palota oldalajtaja előtt megjelent egy fehér színű, csukott teherszállító autó. Gyors léptekkel betették a koporsót a kocsiba, s azzal el is száguldottak a temető felé. Ott maradt a néhány ezres gyászoló tömeg megszeppenve, töprengve, kétségbeesve. Miután elsurrant az autó, egyesek észbe kaptunk, s rohantunk, lihegtünk a temető felé a haléáztatta lics-pocsos úton. Nem mertünk senkitől érdeklődni, hogy mi is történt. Valamennyien azonban nemcsak sejtettük, de tudtuk is az okot. A művésznőnek volt egy „hibája”: magyarnak született, élt és hagyta ránk e nemes örökséget. Ezt az akkori román állam nem nézte jó szemmel. Ilyen embertelen körülmények között volt eltemetve az erdélyi magyar színjátszás egyik legfényesebb Csillaga. Gondoljunk most rá, hiszen emléke élni fog nemzedékről-nemzedékre a magyar szívekben, keblekben. MÉSZÁROS SÁNDOR Marosvásárhely Köszönet... Köszönetet szeretnék mondani a nyárádgálfalvi SEBE ÁKOS úrnak az ajánlott forrásmunkákért, amelyeket az RMSZ 1995. dec. 11-i számában közölt. Engem olyan forrásmunka érdekelne még, amely a székelyudvarhelyi, fenyédi, illetve keresztúri Gagyi Miklóssyakkal foglalkozik. Ezért szükségem lenne a 40 kastélyt és 100 udvarházat ismertető anyagra is, valamint az IMPRESS kiadó gondozásában megjelenő könyvre is, hátha találnék benne reánk vonatkozó adatokat is. Hálás lennék KERESZTES GYULA úrnak is, Marosvásárhelyről, ha közölné velem, hogy birtokában vannak-e ilyen adatai, információi. Mivel címüket nem ismerem, kénytelen vagyok a Postafiók rovathoz fordulni. Címem Miklóssy László, 2200 Brassó, str. Colinei, nr.3. MIKLÓSSY LÁSZLÓ Brassó fajta jegyeit hordozó baromfi. Mindezt köszönhetik elsősorban a segesvári lelkes tenyésztőknek, valamint a napjainkig tevékenykedő egyesületi vezetőknek, akik jelentősen emelték Segesváron a kisállattenyésztés színvonalát, hozzájárultak az egyesület presztízsének növeléséhez. A centenárium alkalmából kiadott Emlékkönyvből nyomon követhetjük az egyesület százéves múltját. A könyv neveket említ, akiknek emléke az idők múlásával sem merült feledésbe. Említésre méltó tény az is, hogy már 1875-ben, a Bécsben megrendezett nemzetközi kiállításon a Segesvár környékéről kivitt csupasznyakú tyúk szerepelt, rendkívüli elismerést víva ki a kiállítók körében. A nem mindennapi sikeren felbuzdulva határozták el a segesváriak az egyesületbe való tömörülést. Ez alatt a száz év alatt az egyesület jelentős tényezővé fejlődött, sőt felvette a Nagyküküllő háziszárnyas- és kisállattenyésztők nevet, hivatalosan jóváhagyott Alapszabályzattal működnek. A segesvári egyesület múltja ezen száz év alatt sokszor volt verőfényes, hiszen díjak, oklevelek, elismervények, dicséretek fémjelzik a megtett utat. Volt ez az út tövises is, különösen a II. világháborút követően, amikor a segesvári kisállattenyésztők zömmel a frontra kerültek, más részüket a Szovjetúnióba deportálták, így az értékes állomány nagy része a helyi "lakók” prédájává váltak. Néhány lelkes tenyésztőnek köszönhető, hogy a tenyésztői kedv újból elindult. Az egyesület vezetősége nagy hangsúlyt fektetett a környező városokban fellendülő egyesületekkel való kapcsolatteremtésre. Egyre fokozottabban képviselték magukat az országban szervezett kiállításokon, elismerést harcolva ki maguknak. Részt vettek nemzetközi kiállításokon is, Budapesten, Bécsben, Leibzigben. Említésre méltó az is, hogy a segesvári egyesület 1978-ban Romániát képviselte az Ausztriában megrendezett nemzetközi kiállításon 64 példánnyal, ahonnan 6 arany, 7 ezüst és a Nagy Európai Díjat hozták haza. Köszönet és hála illeti a segesvári Kisállattenyésztő Egyesület vezetőségét, Moldovan Gheorghe technikai felelőssel az élen. Az, hogy ez a jubileumi kiállítás ilyen nagy terjedelemben és kiváló minőségben megtörtént, barátságunk bizonyítéka. A köszönet és hála adóját kész örömmel s munkájukkal szemben igen nagy tisztelettel rója le a székelyudvarhelyi Kisállattenyésztők Egyesületének vezetősége és tagsága. GELLÉRT GÉZA, a székelyudvarhelyi Kisállattenyésztők Egyesületének elnöke Székelyudvarhely Kisállattenyésztők ünnepi kiállítása Sok éve, talán több évtizede is annak, hogy a segesvári kiállattenyésztők évről-évre megrendezik kiállításaikat. Az idén (febr. 23-25) ünnepi kiállításra került sor, az egyesület fennállásának 100. évfordulójára emlékeztek. Kevesen büszkélkedhetnek ilyen régiséggel a szervezett kisállattenyésztők körében. A kiállítás igazolta, hogy az ilyen nagyszámú állatot bemutató kiállítást csak jól összehangolt munkával, közreműködéssel, nem pedig széthúzással lehet megrendezni. Szerencsés helyzetben van Segesvár, mert rendelkezik megfelelő kiállítóteremmel, hatékony támogatást nyújtó városvezetőséggel. Mintegy 220 baromfit, 15 prémtermelő kisállatot mutattak be a tenyésztők. Ezek, kis kivétellel bírálatra kerültek, és a bírálati eredmények összevetése után kijelölték a fajtagyőzteseket. Örvendetes, hogy Segesváron ma sem gyengült a tenyésztési kedv. Nagyon sokat tesznek a fajtiszta kisállatállomány javulása érdekében. A jelenlegi állomány rendkívül színes, sok a jellegzetes, a Küldjétek 3 rajzot! Mai számunkban a marosvásárhelyi PÁL TAMÁS (6 éves), a kovásznai SZABÓ LAURENTIU (7 éves) és a székelyudvarhelyi BARABÁS IZABELLA (8 éves) munkáit közöljük, következő alkalommal a székelyudvarhelyi Barabás Béla (11), a brassói Musca Anna Klára (6) és a Csíkszeredai Imre Tamás (6) egy-egy rajzát „állítjuk ki“ rovatunkban. Küldjétek továbbra is címünkre a legjobb gyerekrajzokból: Romániai Magyar Szó, 79776 Bucuresti 33, Piata Presei Libere nr. 1, sector 1, Gyereksarok: LAURENTIU Kosztolányi Dezső szavalóverseny 1996. február 23-a nagy nap volt minden alfalusi diák és nevelő életében. Fölavattuk iskolánk csodálatos dísztermét és a millecentenáriumi rendezvénysorozat bevezetőjeként Kosztolányi Dezsőre emlékeztünk egy szavalóversennyel. Az év elején hirdettük meg a versenyt hat korcsoportban; minden versmondónak egy-egy Kosztolányi vers mellett szabadon választott verset is elő kellett adnia. Legjobban mi, a rendezők izgultunk, hiszen első olyan rendezvény volt, amelybe az alfalvi és bozzonti iskola elemis és gimnazista tanulói mellett bevontuk az inasokat, szakiskolásokat és szakközépiskolásokat is. Öröm volt látni a gyerekek lázas készülődését, 160-nál többen neveztek be, közülük választottuk ki két selejtező után a döntőbe jutott 28 versmondót. A végső rangsorolást semleges zsűrire bíztuk. A hangulatosan feldíszített színpadon iskolánk 60 tagú kórusa szolgáltatta a háttért, igazgatónk, Gál Ernő ünnepi megnyitójához. Beszédében kihangsúlyozta a Helyi Önkormányzat és a Megyei Tanfelügyelőség, személyesen Beder Tibor főtanfelügyelő messzemenő támogatását. Községünk plébánosa fölszentelte a kultúra újabb hajlékát, majd a kórus éneke zárta az ünnepség első részét. A szavalóverseny megkezdéséig iskolánk rajzköröseinek munkáit csodálhatta meg a nagyszámú közönség. Versmondóink alaposan kitettek magukért, megnehezítve a zsűri dolgát. A korcsoport 4-5 versmondója között a pillanatnyi forma dönthetett. Első helyezettek: Lőrincz Erika (I.-II. osztály), Szilágyi Boglárka (III.-IV. o ), Baricz Teréz (V.-VI. o.), Kiss Ervin (VII.-VIII. o.), Forró Anna-Mária (IX.-X. o.), Mecher Mária (XI.-XII. o.). Támogatóink jóvoltából senki nem távozott üres kézzel. Értékes könyveket vihettek haza a versmondók, számos különdíj is gazdára talált. Ezúton is köszönjük támogatóink, a Keleti Önkormányzat, a Római Katolikus Plébánia, a Fibra MT, a Bal-Mat KFT, Dr.Cs.Szabó József, Vad Juliánna, valamint a gyergyószentmiklósi Littera, Papyrus, IROMA KFT-k, a Fejlesztési Bank és Ruszt Demeter értékes támogatását, amely lehetővé tette, hogy vendégeink és tanulóink színvonalas rendezvény részesei lehessenek. Külön kiemelném iskolánk V. osztályos tanulójának, Szabó Péternek a közreműködését, aki a meghívók és emléklapok számítógépes tervezését és kivitelezését vállalta. Nem feledkezhetünk meg a versenyzőket irányító pedagógusokról sem, nekik is köszönhető, hogy életre kelt a gyergyóalfalvi Lövér Elek Szakközépiskola falai között a vers. SZERVEZŐK Gyergyóalfalu Cégtáblákról röviden Egy kiló lisztet kért mellettem egy hölgy. Véletlenül odanéztem és ... én is ugyanazt kértem . A csomagon ez állt: FAINA ALBA / FEHÉR LISZT / FARINA BIANCA / FARÍNÉ FLEUR. Az árut nem egy Kovászna megyei cég forgalmazza, hanem DISTRIBUTOR EXCLUSIV SC FLOR CONF BUCURESTI. Apróság? Nem! Fontos jelenség, amire érdemes felfigyelni. Erről eszembe jutottak a néhai szatmári cégtáblák. Kedvenc boltomban nemcsak a cégtábla, de még a nyitvatartás ideje is az állam nyelvén van írva. A harmincas években a cégtáblák ilyenek voltak IULIU SZIRMAI GYULA / TAMPLAR ASZTALOS / autorizatie nr. 513 számú engedély. És ma? Szatmárnémetiben három kétnyelvű címtáblát láttam. A babos bár, egy patika és egy gumijavító. A főtéren egyetlen egy helyen van egy szerény magyar felirat: „Kérjük az ajtót behúzni”. Az előzmények: jóleső érzés volt látni 1990 első két hónapjában, hogy az állami üzleteken is megjelentek a magyar nyelvű feliratok. Sajnos nemsokára bekövetkezett a magyar feliratok szent Bertalan éjszakája (nappala). Rövid két óra alatt valamennyi elpusztult - összetörték, leverték, leöntötték. Az utolsó névtáblarombolás óta is évek, teltek el! Ideje lenne elfelejteni az 1990-es márciusi sokkot. Nem a helység vagy utcanévtáblákról van szó, hanem a magáncégek, az alkotmány által garantált magántulajdont képező üzletek feliratairól. Meg kell értetni azokkal, akiknek erre szükségük van: Európában így a szokás. Az a tény, hogy Győrben szlovákul is ki van írva a fagyizó nem azt jelenti, hogy a győriek rajonganak a szlovákokért, hanem azt, hogy el akarják adni az árujukat. Sopronban rengeteg a német felirat. Határváros lévén itt is sok osztrák fordul meg. Szatmárnémetibe a legtöbb külföldi Magyarországról jön. Nemcsak ők, hanem az itteni magyarok is szívesebben betérnének egy magyar cégtáblájú üzletbe ... BENEDEK GYULA Szatmárnémeti v .» Könyvtári beszélgetés Kíváncsiságból látogattam el a Szabadkeresztények kolozsvári könyvtárába. Az alig két éve beindult könyvtárban Tegzes Gábor könyvtáros fogadott, s hozzáértéssel válaszolt kérdéseimre. A szépen berendezett könyvtárnak naponta vannak látogatói. Diákok, egyetemisták, háziaszszonyok találnak itt olvasnivalót. Már több mint hatszáz olvasója van e könyvtárnak. Tudományos kutatások eredményeiről beszámoló könyvek, önéletrajzok, valamint gyerekirodalom áll az olvasók rendelkezésére. Ma már 15 000 kötet közül lehet válogatni. A budapesti Evangéliumi könyvkiadó, valamint a stuttgardi és svájci kiadók is rendszeresen támogatják könyvekkel; a legújabb kiadások sem hiányoznak a polcokról. A magyarnyelvű könyveken kívül, román-, francia-, német-, sőt még orosznyelvű könyvek után is nagy az érdeklődés. * Színművésznőről emlékezünk * Különböző forrásmunkák érdekelnek * 100. évfordulóra emlékeztető Lázas készülődések * Bukaresti FEHÉR LISZT? Több mint 600 olvasó * A Lelkipásztor magas lovon érezte magát * Milyen gyarló az ember! * Tisza Pista megmondta!:1: Kórustalálkozó júniusban * 1848-as jegyzőkönyv * Barométer két részből? * Tóbiás professzor torockói polgár* Telemeát is készítenek! * I. Ma már a bukaresti Teológián is van Szabadkeresztény hitoktatás, ha kell, ezek számára is tudnak segítséget adni. Jelenleg Nagyváradon és Segesváron működik még Szabadkeresztény könyvtár, ahol minden szempontból ki tudják elégíteni az olvasók igényeit. A tudományos élet minden területéről lehet találni itt olvasnivalót. Az öregkor örömei és nehézségei, a gyereknevelés vagy más távoli országok népeinek a bemutatása is sok ember számára olvasmányélményt nyújt. Nemrég otthon járva Széken, kíváncsiságból beléptem a Szabadkeresztény imaházba, s megtudtam, hogy Szabó Jenő és Tegzes Gábor gyakran ellátogatnak Székre. A betegeknek gyógyszert visznek, az idős emberekkel elbeszélgetnek, s ha szükség támogatják is őket. Dicsérni szeretném Tamás András széki lakost, aki felépítette a széki imaházat. A legkorszerűbb berendezések és bútorzatok a mester szakmai tudását tükrözi. BÖDÖR ANDRÁS Kolozsvár 16 Kedves gyergyószentmiklósi Presbitérium! 1. Bocsánatot kell kérnem Önöktől a szószékügyben írt „lázongásom" miatt (RMSZ febr. 21), tisztelet a kivétel(ek)nek, akik(k) presbiterebb(ek) és Ön(ök) helyett is dönlött(ek), mert két független forrásból értesültem: nem mindenki tudott arról, hogy két terv közül lehet(ett) (volna) választani. (Ellenőrizzék esetleg a jegyzőkönyvekben). Nem mentségemül fűzöm hozzá, hogy a „lázongásomat" olyan „tényekkel" okoltam meg, amelyekről lelkipásztoruk tájékoztatott, úgy állítva be a helyzetet, hogy tervem hiába tetszett Neki, a többség leszavazta. Hittem szent szavának, és nem Önök ellen, inkább a lelkipásztor mellett és az esélyegyenlőségért fellebbeztem, csupán anynyit kérve, szakmabeliek bevonásával döntsenek a két terv egyike mellett. (Szerintem az esélyegyenlőség az állítólag nem felkérésre készült tervet is megilleti.) Viszont cikkemre Önök és a gyülekezet nevében, akik szintén nem látták a két változatot. Lelkipásztoruk válaszolt, széptan terén bőrkesztyűvel simítva el a nézeteltéréseket, és magas lovon érezte magát, amikor kijelentette, hogy nehéz lesz bizonyítanom (a Tőle hallott) állításaimat. (Ahelyett, hogy január 21 után egy beszélgetésre összehozott volna bennünket, így aztán én sem küldtem volna el etikátlanul a közléstől elzárkózó Hargita Népének, majd az RMSZ- nek írásomat. Igaz, akkor kiderült volna, hogy nem végleges a rám kiosztott vesztes szerep, hogy a cenzúrát nem támasztja alá a kivitelezhetetlenség vádja, és, hogy kik a CENZÚRÁK.) 2. Bocsánatot kell kérnem szakmabeli hiányosságaimért is Balázs Lajos festőtől, aki szintén kesztyűs kézzel bánik (el) velem (RMSZ március 9), mert úgy védte meg Önöket, hogy Portik Sándor dekorátort mennybe meneszti, „elkeseredésem” okait mély oknyomozással, szakmai hitelem aláásásával kutatja, messze csángálva az esélyegyenlőség felvetésétől. Ha valakit nem a lejáratásom, de az általa lefumigált kompozíciós kétségek érdekelnek, 100 méternél nem kell messzibbre mennie, könnyen össze tudja vetni a Zsinagógában lévő „megbízásomat" a Református Parókián látható Balázs József-festménnyel. Morbidnak tartom, hogy a tekintély kedvéért (hiányában), Sövér Elek hivatkozik. Mi lenne, ha a csomafalvi, elpusztulóban lévő Sövér Elek - falfestményt (freskót?) pártolná fel, vállalva a restaurálását, persze ingyen, ahogyan a Római Katolikus Templom 240 éves faragott szobrát én is újramintáztam-öntöttem. Akkor a gyulafehérvári érsekség Műemlékvédő Bizottságának tagjaként tenne is valami hasznosat egy elhunyt és jónevű kollégánkért, nem csak felhasználná egy másik "kolléga” szakmába emelése érdekében. Különben mit tud a jól értesült Balázs József arról, milyen önkényesen támasztott és "elkeserítő” nehézségeket kellett kerülgetnem, amíg "megbízásaim” köztérre kerültek? 3. Elnézést fogok kérni Bíró Sándor lelkipásztortól, mert elfelejtettem, hogy senki sem próféta saját hazájában. Ezennel fel szeretném ajánlani tágabb szülőföldemen épülő-bővülő református templomok valamelyikének viharokat kavart és közben szívemhez nőtt szószék-tervemet. BURJÁN G. EMIL Gyergyószentmiklós Miért volt Aradon drága a tojás? Arad és Temesvár mint városok, mindig versengtek egymással. Arad annak idején a kuruckodás szellemét hordozta, így történt meg, hogy az első világháborút megelőző években, Tisza István miniszterelnök látogatóba ment Aradra. Ünnepi beszéde közben, az aradiak homlokon hajították egy záptojással. Tisza István míg törölgette magáról a tojás maradványait, ezeket mondogatta: ”Drágába fog még kerülni ez a tojás az aradiaknak!" A másik esztendőben a piacon drágálták a tojást. Azt felelték rá a kofák: - Hát megmondta Tisza Pista még a tavaly, hogy drága lesz a tojás Aradon! USZKAI ZOLTÁN ref. lelkész Désháza []•4 Tordaszentlászlói kórustalálkozó Az RMDSZ és az EMKE Tordaszentlászlói Választmánya - az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Romániai Magyar Dalszövetség, a Zenetársaság, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a Helyi Tanács, valamint a KALOTASZEG c. lap és a megyei Művelődési Felügyelőség védnökségével a Honfoglalás 1100. évfordulójának tiszteletére az idén is megszervezi a hagyományos, immár a VII. Szent László-napi Kórustalálkozót Tordaszentlászlón. Az eseményre 196. június 29-én, szombaton kerül sor, de a református templomban, du. pedig a Művelődési Ház színpadán. A részvételt május 15-ig írásban kell bejelenteni a következő címre: Parochia Reformátó • Szőke Zoltán református lelkész, az EMKE elnöke; 3443 Sávádista - Tordaszentlászló, str. Pap utca, nr. 350 hsz, Judepil Cluj - Kolozs megye. A jelentkezési lapon kérjük pontosan közölni a kórus teljes nevét, nemét, a jelentkezők létszámát és műsorát, szerző nevét, a kórusmű címét, amelylyel a fenti alkalomkor közönség elé kíván lépni, valamint a karnagy és a kórus vezetőinek a nevét. Felhívjuk a figyelmet, hogy egy-egy kórus műsora nem haladhatja meg a 10-15 percet a színpadra való fel- és levonulással együtt, a fellépés pedig a jelentkezés sorrendjében és a zenei szakemberek véleményezése alapján történik. A kórustalálkozóra kijelölt kötött kari művek a következők: 1. Vörösmarty Mihály - Erkel Ferenc: SZÓZAT 2. Berzsenyi Dániel • Kodály Zoltán: MAGYAROKHOZ, melyeket a 10-15 perces műsoridőn kívül közösen adnak elő a benevezett kórusok. A jelentkezési határidőt kérjük pontosan betartani, mert csak így tudjuk a műsorfüzetet összeállítani, kinyomtatni és a szervezési feladatokat megoldani. Ismételten felkérjük a magánszemélyeket, közéleteket, vállalkozókat, hazai és külhoni alapítványokat, hogy erkölcsi és anyagi hozzájárulásukkal segítsék elő e közművelődési évforduló sikeres lebonyolítását és a KALOTASZEGI TÁJMÚZEUM további alapozását és állagának gyarapítását. Kedves Dalostestvérek! Ne feledjétek jeligénket: ’’Nyelvében él, dalaiban érez a Nemzet.” BOLDIZSÁR ZEYK IMRE, RMBH elnök SZŐKE ZOLTÁN, EMKE elnök Tordaszentlászló téren, hogy ha egyszer „szabadok” lesznek és megteremtik a szabad és független Szlovákiát, minden megváltozik, mert mint kifejtette: a legrémesebb kisebbségben élni, a cseh elnyomást elviselni. Szinte közösséget éreztem sorsával. Azután eljött számukra a különválás, megszületett a szabad és független Szlovákia. Úgy éreztem, hogy most, mikor egy ilyen nagy álom valóra válik, mikor egy országot kapnak „ajándékba”, ők lesznek a legboldogabb és legmegértőbb kis nemzet Európában ... Az első pofon akkor ért, amikor először mentem egy előadással egy határmenti kisvárosba. Durva vámosok, mindenbe belekötő határvadászok, akik először azért utáltak, mert azt hitték, magyar vagyok, de mikor elmagyaráztam, hogy Romániából jövök, még jobban kötekedtek, egyszóval gyűlöltek! Mikor elmentem a Jóska barátomhoz Kassára, még nagyobb meglepetés ért. Nem a boldogság, a visszakapott „föld” öröme fogadott, hanem mindenféle régi vádaskodás, kisebbségi gyűlölet szakadt ki belőle, belőlük. Elgondolkoztató, milyen gyarló is az ember, mennyire nem tud örülni még akkor sem, ha megvalósulnak „nagy álmai” ... hiába a nagy haza, a független ország, ha él benne a múlt, a „mások utálata”, a xenofóbia, az idegengyűlölet. MOGYORÓSSY ISTVÁN Álvallás A politikával keveset foglalkozó ember, csak benyomásokra, saját élményeire támaszkodik, mikor kissé naivan leírja gondolatait. A 80-as években megismerkedtünk egy kassai emberrel, a Jóskával, ő is lakott nálunk, minket is meghívott kassai otthonába. Óriási különbség volt a mi és az ő életnívója között, habár csak tanárember volt. Jóska ennek ellenére csupa panasz volt. Szidta a rendszert, a cseheket, akik szerinte elnyomják a szlovákokat, sőt, szerinte minden gazdaságukat az „anyaországba” viszik, ők ezért olyan szegények, elnyomottak. Mi akkor ezt nem nagyon éreztük, de bíztam Jóska barátom elméje Ú* i ' * Iktató * SZÁSZ I. marosvásárhelyi olvasónk a Barométer melléklettel kapcsolatban tesz megjegyzéseket .Szerintem ez a melléklet két részből áll: a heti tv- és rádióműsorból és egy magazin jellegű részből. Nagyon praktikus lenne, ha ezt a két részt külön-külön lehetne használni, s ehhez nem szükséges más, minthogy a tv- és rádióműsort a 3-6 számú oldalakra nyomtassák. Így ezt a részt külön tudná használni a család a napi tévézéshez, a másik részt pedig a háziasszony, illetve a keresztrejtvényt a fiatalok". Köszönjük észrevételeit és tanácsait. Úgy gondoljuk, senki nem olvassa egész áldott nap a tévéműsort. Ilyenkor bárki kézbeveheti, rejtvényt fejthet vagy éppen főzhet. Csupán az olvasásmegosztáson lehetne változtatni! * HANTZ LÁM IRÉN Kolozsváron tette postára levelét, amelyben díszpolgárválasztásról számol be: „Torockó első szabadon választott polgármestere és tanácsa 1995 decemberében díszpolgárává választja Dr. Tóbiás Károlyt, a Berkeley-i Egyetem (AEÁ - Kalifornia) nyugalmazott professzorát." E bevezető sorok után levélírónk néhány adattal szolgál a Tóbiás professzor és Torockó közötti kapcsolatról: „... 1992-ben Szabadidőközpontot létesít Torockón. Egy Galéria megnyitásával és a Torockói Művelődési Ház tatarozásával 1994-ben festőművész húgának, Tóbiás Évának állít emléket ...” * OLÁH LÁSZLÓ Nagybaconból írja levelét: ,Községünkben jó ütemben halad a Tejgyűjtő központ. Itt telemeát is készítenek, de jó minőségű savó is kapható, literenként 20 lejért. Mindezeknek nagy a kelendősége, hiszen Brassó megye több helységéből is ide jönnek vásárolni". * 1996. április 1 Nagyvárad Körlevelek körmondatainak igaz és hamis hangja Nemzeti ünnepeink előtt gyakran veszem elő a levéltárunkban található évszázados jegyzőkönyveket. Ilyenkor mindig nagy hálát érzek azok iránt, akik e könyvekben egy szűkebb közösség életén túl, törénelmünk egy-egy darabját is megörökítették. Mindig érdekelt, hogy egy adott történelmi helyzethez hogyan viszonyult az egyház. Az eseményeknek közömbös szemlélője nem lehetett, s ma sem lehet így nyitottani fel az 1848- as jegyzőkönyvet, amelyben két különböző tartalmú és hangvételű körlevél található. Egyiket Musnai József esperes küldi 1848. július 2-án, az akkor tartott ” Köz Szent Zsinat érdekesebb pontjait" kiemelve: ”... az idő és körülmény sürgető kívánata, melynek hódolva a Hon szükségeire minden polgárnak tehetsége szerint áldozattal járulni szent kötelessége, tehát az egyházi rendnek is. Ajánltatik a vidéki espereseknek és Püspöki vizsgálat alatti papjainak, hogy a Hon szeretetétől lelkesíttetve aláírási ívet nyitván, Papokat és iskola Tanítókat is e Szent és sürgetőleg szükséges célra áldozatokkal járulni szólítsák fel ... sőt célszerűség tekintetéből a Papok pénzt, de akármi pénzzé tehető értéket is.” Nem sokkal ezután egy egészen más hangvételű körlevél érkezik: "Ő CSÁSZÁRI APOSTOLI KIRÁLYI FELSÉGE LEGKEGYELMESEBB URUNK NEVÉRE ... a Helvét Hitvallású követők Püspökének.” Ez már az Erdélyi Királyi Kormányszéknek levele a Kolozsvárott tartott 1848. nov. 25-i ülésén. Megtévesztő, a féltőn szerelés ruhájába öltöztetett csalóka hangok tömkelege ez. "Mélyen keserű fájdalommal értesülvén ezen királyi Főkormány arról, hogy mennyi kebel lázító iszonyatosságokat hozott létre a darab időtől fogva e hazába dühösködő polgárháború, mily vérfagylaló nyomorok idéztettek máris elő, annak folytán elhivatásából folyó kötelességének tartotta mai napról Erdély minden nemzetbéli lakosait mind a polgári mind az Egyházra felszólítani, hogy által értvén és szívükre vévén ezen mindenkire rossz keserves és általában kárhozatos s törvényellenes állapotot, melybe eddig csendes békés hazánk süllyedett, ebből erélyes akarattal és lelkiismereti kézséggel menekülni törekedjenek tisztjeik s elöljáróságaik azonti törvényes engedelmességre visszatérjenek, ennek bebizonyíásáról s annak jeléül, hogy az óhajtott közcsend és a béke helyreállására maguk részükről legyenek készek közremunkálni minden nemű kezeknél levő fegyvereket az illető hatóságok által hatóságok által kinevezendő Bizottmányának beszolgáltassa, biztosítva lévén a Királyi Fő Kormányszék afelől, miszerint a Császári Királyi Katonaság azon esetre, ha a törvényes rend visszaállandó teljes erővel fog fellépni a békének bármiféle háborítói ellen is, elébe beszolgáltatni, s aki ezt tenni vonakodik, ezáltal nyíltan elárulná, hogy a béke helyreállítását nem óhajtja, következőleg a hazának ellensége. Ezzel egybefüggőleg Főtisztelendő Uraságod is ezennel felszólíttatik, miszerint vévén ezen rendeletet, tüstént a megyebeli papsághoz közrendeletet bocsásson ki, ebbe kötelességükké téjendő a Lelkészeknek, hogy a Szószékről is a Lelkipásztorságok alatti népet a fennirtakról a legnagyobb vallásos buzgósággal értesítve, és a magukbaszállásra buzdítva, egyszersmind kötelezőleg arra intsék, hogy fegyvereiket bészolgáltatván, a törvényes rendre visszatérni, s a kárhozatos Polgárháborúnak véget vetve, mint békés polgárokhoz illik, magok Polgári elöljáróiktól kellőleg függeni s azok irányában tartozó engedelmességgel viseltetni siessenek..." Úgy tűnik, sok vonatkozásban ismerős nekünk a fenti szöveg. Pedig 148. éve született e "tüsténkedő rendelet”. GÁSPÁR ANDRÁS Backamadaras