Romániai Magyar Szó, 2002. június (14. évfolyam, 4140-4169. szám)

2002-06-01 / 4140-4141. szám

szabad szombat­i melléklet A következő hónapokban Kosztolányi Dezső írói forgácsait, skicceit, jegyzeteit ajánljuk az olvasó figyel­mébe, osztva Illyés Gyula lelkesedését, aki az 1940-es évek elején ezeket, a szerző hátrahagyott műveit gondozva, Akom-bákom címmel a­ magyar lapok oldalairól sajátos ízű kötetbe gyűjtötte. „így kapunk - írta Illyés - egy hi­bátlan művészi alkotást, egyenrangút a legnagyobbakkal; így kapjuk az egyik legjellegzetesebb Kosztolányi-könyvet”. Válogatásunk a Nyugat Kiadó és Irodalmi R. T. kötete alapján készült. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Ember és világ Lángész Nincs nála önteltebb em­ber. Minden alkalom jó neki arra, hogy kiválóságát hang­súlyozza. Ha valami eszébe jut, bi­zalmas körben föltétlenül ezt mondja:­­ Lángeszembe jutott. A hiúság őrültje. Elmebe­teg? Lángelme-beteg.­ ­ Eletöröm Napszálltakor idegen vá­rosokba érkezve, néha még fölvillan bennem az életö­röm. Amikor megpillantok egy ismeretlen, pompásan berendezett, kivilágított sajtkereskedést, vagy egy ta­karos bőröndös boltot, vagy egy patikakirakatot, zöld üveggömbbel, akkor ezek a nagyvárosi kellékek - nem tudom, miért - az életöröm jelképévé finomodnak ben­nem, mint másokban egy ta­vaszi barackfaág, vagy egy nyári erdő képe, s ezt gondo­lom magamban csöndesen: „Jó volna még élni”. Eszter Fekete, magyar szépség. Fiatal, üde, mint a harmatos vadrózsa. Nyúlánk, izmos. Egészséges, természetes. Nem áléit, ernyedt ábrándo­kat nem gerjeszt, hanem áhítatot és szeretetet. Moso­lyog s én is mosolygok azon, hogy ő mosolyog, amint rózsás ruhájában táncol, szi­laj vérmérséklettel és kacag­va, szökell és ugrál, mint va­lami nemes paripa. Kato­naősöket sejtek mögötte, ke­mény férfiakat, akik vere­kedtek az élettel, vadásztak, harcoltak. A kedély aranyoz­za meg lényét. Jó lehet és okos is. Körötte a kedvesség tündércsodája árad, messzi­re. Miért csak halott köny­vekről szabad írni mélta­tásokat? Őt is hódolat illeti meg, mint eleven remekmű­vet. Furcsa dolog Láttam Thomas Mannt, amint egy adóintést olva­sott, Bartók Bélát, amint egy vargainas fütyülését hallgatta, és Hültl Hűmért, amint egy nyári vendéglőben a tányérján levő rántottcsir­két operálta. Miér­ t a rútság. Még, csak ki­lencéves, szegény. Éjjel-nap­pal nyávog, kornyikál, mert senki se veszi észre, senki se szereti. Igyekeztünk meg­vesztegetni őt különböző ajándékokkal, hogy egy kis békénk legyen, de ő inkább lemondott róluk, hogy to­vább űzhesse a csöndháborí­­tását s mindenkinek kelle­metlenkedhessen. Ez a léta­lapja. Tiltakozik az élet és szépség ellen. Haragszik a csöndre, mert csöndes, a fákra, mert zöldek, a virá­gokra, mert színesek. Min­dent igyekszik elrontani, be­piszkítani, összezagyválni. Nem lehet kibékíteni. Az ég­re vonít, olyan csúnya. Mint a varangy, mindenüvé oda­­fröccsenti mérgét. Klárika Klárika nem csak velünk kacérkodik, hanem minden élőlénnyel, minden élettelen tárggyal, az egész világmin­denséggel. Az elemeket, melyek körülveszik, tolako­dó aszfaltbetyároknak tart­ja, tiltó mozdulattal hárítja el őket magától, hogy csak ne igen bizalmaskodjanak vele, még nem adott rá jogot. Úgy fújja maga előtt a leve­gőt, mintha cigarettáznék. Orrát fintorgatja a szemte­len szélre, mely szoknyáival játszik. A víznek, mely a für­dőben körülöleli testét, apró kis pofonokat ad, hogy meg­büntesse vakmerőségéért. Ha kilép a nyári verőfénybe s a Nap szilaj csókot nyom patyolatbőrére, sértődötten tekint erre a pogány és ne­veletlen égitestre, összemor­­colja szemét, mintha ezt mondaná: „Mit képzel maga felőlem?” Ajánlás Klárika, Klárika. Úgy kiabálom neved, élesen és harsányan, mint a klarinét. 1932. júl. 31. Mit és hogyan olvasnak magyar személyiségek? (MTI-Press) • A közelgő könyv­hét alkalmából különböző foglalko­zású, ismert embereket kértünk fel, hogy valljanak kedvenc olvasmányuk­ról vagy olvasási szokásaikról. Íme a vallomások: Horváth Péter író, rendező: ­Még mostanában is megengedem magamnak a kamaszkor luxusát, és - kerül, amibe kerül - néha két-három napot is átolvasok, lustán, édesen, alámerülve, bár korántsem olyan ártatlanul, mint annak idején. „Been­gedlek a tudatomba" — írja Konrád György egyik regénye elején. Ezt élvezem a legjobban a könyvekben, másvalaki szemével nézni a világot. Lényem kilencven százaléka ártatlan ilyenkor, cenzorom kikapcsol, szaba­don enged. Nem vizsgálom a művet szakmai szempontból, csupán valami homályos, testvéri érzést érzek a szerző iránt, érzem az írót. Nem csak a könyv idejét élem, de a szerzőét is. Tudni vélem, miféle gondokkal birkó­zott, hol szaladt meg a tolla, mikor állt meg Isten a háta mögött, s melyik fejezetnél hagyta magára. Az örömért olvasok­­ sokat, rendszertelenül. Imádom a könyvek tapintását, szagát, látványát. Gyerekkorom óta könyvtár­ba járok. Jobbára találomra emelem le a köteteket a polcról. Szinte mindig szerencsém van. Bárhol, bármilyen helyzetben tudok és szeretek olvasni: ágyban, metrón, napfényes teraszon, erdőben, vízen. Egyvalamit nem olva­sok soha: napilapot. Dr. Bende Péter tűzoltó dandár­tábornok, Budapest tűzoltóparancs­noka hatéves kora óta szoros kap­csolatban van a könyvekkel. Benedek Elek meséivel kezdte, majd hama­rosan a görög-római regék, mondák következtek, egyik kedvence volt Odüsszeusz története. Tízévesen már Jókait olvasott, a nyári szünidő­ben volt úgy, hogy naponta egy köny­vet „kivégzett". Tizenkét évesen Zolát olvasott, akkoriban Karinthy Frigyes volt a magyar kedvence. Felnőttként leginkább Kurt Vonnegut a kedvenc írója, de Örkény egyperceseit is na­gyon szereti, jó néhányat fejből tud közülük. Most éppen Váncsa István összegyűjtött publicisztikáit olvassa. Nemigen telik el pap az életéből úgy, hogy ne vegyen könyvet a kezébe. Bitek István nemzetközi sakk­­nagymester, az 1980-as máltai sakk­­olimpián holtversenyben aranyérmet nyert magyar sakkcsapat egykori kapitánya ifjú kora óta Shakespeare­­rajongó. - Anglomán voltam világéletem­ben, s hamar meg is tanultam ango­lul, így eredetiben olvashattam a Shakespeare-összest, majd az évek múltával módom volt összevetni a legkitűnőbb magyar fordításokkal. Egyedül Mészöly Miklós fordításai nincsenek még a polcomon, egyelőre nem tudom őket megvenni. Ha valaki megajándékozna velük! - mondja tréfásan, majd komolyra vált: - Éjsza­kánként, ha nem jön az álom, ma is gyakran leveszem a polcról vala­melyik drámáját. Másik nagy kedven­cem Kosztolányi. Egyszer, a '80-as években, egy közönségtalálkozón elcsodálkoztak, amikor ezt megemlí­tettem beszélgetés közben. Nagy elégtétel nekem, hogy most ugyana­zok dicsérik, akik akkor furcsállották az ízlésemet, így vagyok Máraival is. Amikor egy 1984-es, sakkról szóló cikkemben idéztem, amit Tóth László 1937-ben közreadott Máraitól a Magyar Sakkvilágban. Egy hőstett címmel, az illető hetilap akkori főszer­kesztője nem akarta leközölni, hiszen Márai írásai akkoriban tiltott listán szerepeltek. Pedig orosz sakkozó, Aljechin világbajnoki címének vissza­szerzéséről írt a magyar irodalom egyik legkiválóbb mestere, akinek minden sorát a szívemmel olvasom ma is. Gyurkovics Tibor író: Arthur Koestler Nyílvessző a végtelenbe cí­mű könyve az író önéletrajzi soroza­tának egyik darabja. Ebben is, mint a többi kötetben, az identitását keresi a soknemzetiségű író. Köztudott, hogy Magyarországon született, és itt is élt 14 éves koráig - de nem akart ma­gyar lenni. Megpróbált vallási feleke­­zethez tartozni: Palesztinába ment, hogy vállalja zsidóságát, de ezt az identitását is elvetette az ott szerzett tapasztalatok alapján. Később kap­csolatba került a marxizmussal, és egy darabig ennek az eszmének adta oda az életét: hívő kommunista lett a két világháború között. Az osztrák kommunista párt tagjaként tett uta­zást a Szovjetunióba, éppen a har­mincas évek végének koncepciós pe­rei idején. Éles szemű megfigyelőként érthetően csalódott az eszmében. A valóság sosem egyezik azzal a kifi­nomult és kíváncsi intellektussal, ami őrá jellemző. Koestler az intellektus foglya volt, és ízig-vérig európai. A harmincas években részt vesz a spanyol polgárháborúban a kommu­nisták oldalán, Franco bebörtönzi és halálra ítéli, csak nemzetközi nyo­másra szabadul. Ettől kezdve élete menekülés a fasizmus elől, amely minden országban utoléri: előbb Franciaországba internálják, végül Angliában telepszik le. Angol nyelven lesz világhírű azzal a regényével, amelyet a sztálini perekről írt: Sötét­ség délben. Önéletrajzi könyvei szí­nesek, életszerűek, valósághűek, hiszen szerzőjük és alanyuk mindig élet-halál mezsgyéjén egyensúlyoz - az a csoda, hogy életben maradt! Art­hur Koestler, a nagy világrezonőr cse­lekvő részese volt a huszadik század­nak, ugyanakkor legjobb visszaverő­­je, leképezője a történelemnek. Szakonyi Károly író­­ Sherwood Anderson Winesburg Ohio című könyvét nem most olvastam, de mindig újra és újra előveszem, mint egy verseskötetet. Az amerikai iroda­lom különleges alakjának, Anderson­­nak ez a főműve. Én a műfaja miatt szeretem: novelláskötet. Igaz, hogy írt regényt is, Vad pálmák címmel, de valójában par excellence novellista. Ezt a stílust és világlátást tőle tanulta Faulkner és Hemingway, akiknek mestere volt. Utóbbinak ő maga adott ajánlólevelet 1921-ben Gertrude Steinhez, akinek párizsi irodalmi sza­lonjában többek között megfordult Picasso, Juan Gris, Cocteau és Apollinaire is. A szerző maga a „különcök könyvének" nevezi művét, amely összefüggő füzért alkot: az egyszerű történeteket maga a táj, Ohio kapcsolja össze. Ez Anderson szülőföldje, az amerikai Közép- Nyugat, a nagy térségek, a szabad levegő hazája. Itt született amerikai apától és olasz anyától, hosszú csavargás után itt telepedett le egy farmon, amikor már megengedhette magának, hogy az írásból éljen. Előtte azonban volt kifutófiú, szoba­festő, zsákhordó, katona és üzletem­ber - élete igazi amerikai karriertörté­net. Talán ezért van akkora emberis­merete: szereplői között találunk pa­pot, patikust, orvost, mindegyik remek figura, és mind miniatűr remeklés. Majtényi László jogász, volt adatvédelmi biztos - Kedvelt köny­veim változó életkoromhoz kötődnek. Gyermekkorom egyik legkedveltebb olvasmánya a Doktor Úolittle volt, a világ legkedvesebb állattörténeteivel. Talán még nagyobb hatással volt rám a Misi Mókus kalandjai című mese­­ Tersánszky Józsi Jenőtől. Ez a könyv a szabadságnak, az egyén jogainak hatásos hirdetője volt és az lehet ma is, ha vannak irodalmat olvasó gyerekek. Gondolkodásomat később jelentősen alakította Musil A tulajdon­ságok nélküli ember című regénye. Ugyanarról szól, mint a Misi Mókus: a személyiség integritásáról. Az újabb magyar irodalomból legnagyobb hatással rám Ottlik Géza és Vas István volt; két különböző áramlatot képviselő, de barátságban lévő írók, akik ikercsillagként ragyognak ma is. Vas István önéletrajzi kötetei és Ottlik Géza Buda című regénye nélkül nem lehetne megérteni a magyar történel­met. Említenem kell Esterházy Péter Harmonia Caelestis-ét is: miután elol­vastam - remélem, magánéletüket ezzel nem sértem -, otthon érzem magam az Esterházy-családban. Az elmúlt hetekben kaptam rá Paul Auster amerikai íróra, a Mr. Vertigo-t és a Leviatára is jó szívvel ajánlom. Hétvégi rejtvény VISSZAESŐ BŰNÖS - Hallom, a múlt héten elítéltek három évre. Miért? - Mert megvesztegettem valakit. - És hogy vagy most szabadlábon? - Vízszintes I., függőleges 30. • ••••••••••••••••• VÍZSZINTES: 1. A poén első része (zárt betűk: M, T, T). 12. Achilles sebezhető pontja. 13. Homok vagy por. 14. Párosan szív! 15. Időmérő. 17. Késnek van. 18. Dátumrag. 19. Amerikai város San Francisco közelében. 21. Van neki, románul. 22. Dés pereme! 23. Tagadás. 24. Argon vegyjele. 25. Mint. németül (ALS). 28. Lent, Petőfinél. 30. Reszket a hidegtől. 32. Inter anna silent ... (Fegyverek közt hallgatnak a múzsák). 33. Korallsziget. 34. ZPM. 35. A múlt idő jele. 36. A magasba. 40. ...­meg, zsörtölődik. 42. Meztelen nőalak. 45. Futballmérkőzések eredménytáblázata. 47. Kicsinyítő. 48. Nem nagy. 50. Nyom. 51. Európai Unió. 52. Kegyes cselekedet. 55. Árnyékos ellentéte. 57. Értelemmel fel nem fogható, a megismerés határán túli. FÜGGŐLEGES: 1. Sportlétesítmény. 2. Ötlet, beadvány. 3. Bróm vegyjele. 4. Hibáztató. 5. ... Flynn­ Boyle, amerikai filmszínésznő. 6. Kiejtett betű. 7. Összevagdalt géz! 8. A harmadik személlyel. 9. Közelre mutató szó. 10. Kén és szén vegyjele. II. Állati eredetű élelmiszer. 16. Idegen Anna. 20. Ám. 21. „Kéznél levő” hosszmérték. 24. ...fólia, csomagolóanyag. 26. Ivanhoe írója (Walter). 27. Összevissza lóg! 28. Eme párja. 29. Bonaparte. 30. A poén második része (zárt betű: L). 31. Hazai folyó. 37. Latin kötőszó. 38. Régi súlymérték. 39. Levelet továbbít. 41. Német matematikus, fizikus, csillagász (Karl Friedrich). 43. Deborah .... amerikai régi filmsztár. 44. Holgersson személyneve. 46. Német főváros. 48. Hím állat. 49. Ételt ízesít. 53. Gallium vegyjele. 54. Római ezeregyszáz. 56. Fél perc! Készítette ERDEI D. MÁRIA A júniusban megjelenő 5 (öt) hétvégi rejtvény megfejtését egy lapon egyszerre kérjük beküldeni július 10-ig (postabélyegző) a szerkesztőség címére. Kérjük ráírni: Hétvégi rejtvény: 12 14 19 22 25 30 33 42 47 52 57 43 26 35 1­2 3­4­5­6 7­8 9 ■ ■ ■ ,s ” ■ ■ ■ ■ ■ _ ■ ■ 20 ■ ■ 23 ú ■ ■ 31 H­­&rj­ ■ 54 ■ ■ 38 ■ ■ ■ 5‘ h 53 36 51■ 37 45 50 28 32 46 55 10 21 56 11 IS 29 40 41 ■ Pallas-Akadémia sarok A Csíkszeredai Pallas-Akadé­mia Könyvkiadó gondozásában je­lent meg Bogdán László történel­mi témájú regénye, A szoros dél­ben (Erdélyi magyar regény az el­válásokról) címmel. Az utóbbi évek magyar irodal­mában megnövekedett az érdeklő­dés a történelmi és elbeszélői hagyomány iránt. E hagyomány megújítására tett elbeszélői kísér­letek a „régi magyar ügyekkel” való foglalkozásban érhetőek tet­ten. Elég, ha Darvasi László, Háy János vagy Láng Zsolt műveire gondolunk. A történelem, illetve történelmi idő történetbe foglalá­sa, a regény véges kereteibe ágya­zása a regényidő körüli problémá­kat veti fel az erre vállalkozó elbe­szélő számára. Bogdán László regényének egyik cselekményszála az 1848-as forradalom honvédtisztjeinek bolyongását, világjárását meséli. Az anekdotaszerűen kapcsolódó részekben különböző, szinte legendaszámba menő történetekről hallunk. A másik cselekményszál az 1980-as években játszódik, Ro­mániában, ahol Bot­cselli Lajos búcsúzik az országból távozni szándékozó feleségétől. A két tör­ténetszál főhősének élete bizonyos tekintetben tükrözi egymást: az 1848-as forradalom honvédtiszt­jeinek bujdosó, bolyongó sorsában a nyolcvanas évek diktatórikus idejében élő Boticselli Lajos sorsa tükröződik. Ehhez a két cselek­ményszálhoz hozzáadódik még a Két ebéd című operabuffo törté­nete, amelyet Boticselli Lajos és B. Szerémy Gerzson (alias Potyo­linó) ír. A betét­szerűen, mintegy „regény a regényben” funkcioná­ló, ugyancsak anekdotikus történet szerint a szabad királyi város ve­zetői afféle XVII. századi ebédre készülnek, de megjönnek a tatá­rok, menekülni kell, a szakács bosszút forral, úgy fűszerezi az ételt, hogy gyomormenés gyötörje őket; időközben kicserélődnek az ebédelők, az éhüket csillapító szé­kely urak bosszút esküsznek az al­vó, fűszerekhez értő szakács ellen, aztán minden jóra fordul, kiderül a turpisság, valójában a török urak ellen irányuló szándék. A regény szövetében azonban nemcsak a cselekményszálak, ha­nem a képalkotási módok is szö­vődnek, ugyanis egyik történetből a másikba vándorolnak át bizo­nyos képek, feltűnnek újra, mintha a regény „vízjelei” volnának. Erre példa a Szerémy kapitány elbeszé­lésében szereplő Rózsa, akinek „veres, égő csipkebokorra emlé­keztető haja” órák alatt fehéredett meg. Ezt a veres, égő csipkebo­korhoz hasonlító hajkoronát idézi Boticselli az operabuffóban, ugyanis „az Aranyos nevű, szép és csalfa tekintetű szolgáló veres buglyahaja a lemenő nap fényé­ben” olyannak tűnt, mint egy „lán­got vető csipkebokor”. A váltakozó elbeszélésmód Boticselli jelene, az ükapa múltja, illetve az operabuffo régmúltja kö­zött az időmúlás linearitását vonja kétségbe, így a történelmi hagyo­mányhoz való viszony átértékelő­dése ebben a regényben is lezajlik. MEGYASZAI KINGA

Next