Romániai Magyar Szó, 2002. június (14. évfolyam, 4140-4169. szám)
2002-06-01 / 4140-4141. szám
szabad szombati melléklet A következő hónapokban Kosztolányi Dezső írói forgácsait, skicceit, jegyzeteit ajánljuk az olvasó figyelmébe, osztva Illyés Gyula lelkesedését, aki az 1940-es évek elején ezeket, a szerző hátrahagyott műveit gondozva, Akom-bákom címmel a magyar lapok oldalairól sajátos ízű kötetbe gyűjtötte. „így kapunk - írta Illyés - egy hibátlan művészi alkotást, egyenrangút a legnagyobbakkal; így kapjuk az egyik legjellegzetesebb Kosztolányi-könyvet”. Válogatásunk a Nyugat Kiadó és Irodalmi R. T. kötete alapján készült. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Ember és világ Lángész Nincs nála önteltebb ember. Minden alkalom jó neki arra, hogy kiválóságát hangsúlyozza. Ha valami eszébe jut, bizalmas körben föltétlenül ezt mondja: Lángeszembe jutott. A hiúság őrültje. Elmebeteg? Lángelme-beteg. Eletöröm Napszálltakor idegen városokba érkezve, néha még fölvillan bennem az életöröm. Amikor megpillantok egy ismeretlen, pompásan berendezett, kivilágított sajtkereskedést, vagy egy takaros bőröndös boltot, vagy egy patikakirakatot, zöld üveggömbbel, akkor ezek a nagyvárosi kellékek - nem tudom, miért - az életöröm jelképévé finomodnak bennem, mint másokban egy tavaszi barackfaág, vagy egy nyári erdő képe, s ezt gondolom magamban csöndesen: „Jó volna még élni”. Eszter Fekete, magyar szépség. Fiatal, üde, mint a harmatos vadrózsa. Nyúlánk, izmos. Egészséges, természetes. Nem áléit, ernyedt ábrándokat nem gerjeszt, hanem áhítatot és szeretetet. Mosolyog s én is mosolygok azon, hogy ő mosolyog, amint rózsás ruhájában táncol, szilaj vérmérséklettel és kacagva, szökell és ugrál, mint valami nemes paripa. Katonaősöket sejtek mögötte, kemény férfiakat, akik verekedtek az élettel, vadásztak, harcoltak. A kedély aranyozza meg lényét. Jó lehet és okos is. Körötte a kedvesség tündércsodája árad, messzire. Miért csak halott könyvekről szabad írni méltatásokat? Őt is hódolat illeti meg, mint eleven remekművet. Furcsa dolog Láttam Thomas Mannt, amint egy adóintést olvasott, Bartók Bélát, amint egy vargainas fütyülését hallgatta, és Hültl Hűmért, amint egy nyári vendéglőben a tányérján levő rántottcsirkét operálta. Miér t a rútság. Még, csak kilencéves, szegény. Éjjel-nappal nyávog, kornyikál, mert senki se veszi észre, senki se szereti. Igyekeztünk megvesztegetni őt különböző ajándékokkal, hogy egy kis békénk legyen, de ő inkább lemondott róluk, hogy tovább űzhesse a csöndháborítását s mindenkinek kellemetlenkedhessen. Ez a létalapja. Tiltakozik az élet és szépség ellen. Haragszik a csöndre, mert csöndes, a fákra, mert zöldek, a virágokra, mert színesek. Mindent igyekszik elrontani, bepiszkítani, összezagyválni. Nem lehet kibékíteni. Az égre vonít, olyan csúnya. Mint a varangy, mindenüvé odafröccsenti mérgét. Klárika Klárika nem csak velünk kacérkodik, hanem minden élőlénnyel, minden élettelen tárggyal, az egész világmindenséggel. Az elemeket, melyek körülveszik, tolakodó aszfaltbetyároknak tartja, tiltó mozdulattal hárítja el őket magától, hogy csak ne igen bizalmaskodjanak vele, még nem adott rá jogot. Úgy fújja maga előtt a levegőt, mintha cigarettáznék. Orrát fintorgatja a szemtelen szélre, mely szoknyáival játszik. A víznek, mely a fürdőben körülöleli testét, apró kis pofonokat ad, hogy megbüntesse vakmerőségéért. Ha kilép a nyári verőfénybe s a Nap szilaj csókot nyom patyolatbőrére, sértődötten tekint erre a pogány és neveletlen égitestre, összemorcolja szemét, mintha ezt mondaná: „Mit képzel maga felőlem?” Ajánlás Klárika, Klárika. Úgy kiabálom neved, élesen és harsányan, mint a klarinét. 1932. júl. 31. Mit és hogyan olvasnak magyar személyiségek? (MTI-Press) • A közelgő könyvhét alkalmából különböző foglalkozású, ismert embereket kértünk fel, hogy valljanak kedvenc olvasmányukról vagy olvasási szokásaikról. Íme a vallomások: Horváth Péter író, rendező: Még mostanában is megengedem magamnak a kamaszkor luxusát, és - kerül, amibe kerül - néha két-három napot is átolvasok, lustán, édesen, alámerülve, bár korántsem olyan ártatlanul, mint annak idején. „Beengedlek a tudatomba" — írja Konrád György egyik regénye elején. Ezt élvezem a legjobban a könyvekben, másvalaki szemével nézni a világot. Lényem kilencven százaléka ártatlan ilyenkor, cenzorom kikapcsol, szabadon enged. Nem vizsgálom a művet szakmai szempontból, csupán valami homályos, testvéri érzést érzek a szerző iránt, érzem az írót. Nem csak a könyv idejét élem, de a szerzőét is. Tudni vélem, miféle gondokkal birkózott, hol szaladt meg a tolla, mikor állt meg Isten a háta mögött, s melyik fejezetnél hagyta magára. Az örömért olvasok sokat, rendszertelenül. Imádom a könyvek tapintását, szagát, látványát. Gyerekkorom óta könyvtárba járok. Jobbára találomra emelem le a köteteket a polcról. Szinte mindig szerencsém van. Bárhol, bármilyen helyzetben tudok és szeretek olvasni: ágyban, metrón, napfényes teraszon, erdőben, vízen. Egyvalamit nem olvasok soha: napilapot. Dr. Bende Péter tűzoltó dandártábornok, Budapest tűzoltóparancsnoka hatéves kora óta szoros kapcsolatban van a könyvekkel. Benedek Elek meséivel kezdte, majd hamarosan a görög-római regék, mondák következtek, egyik kedvence volt Odüsszeusz története. Tízévesen már Jókait olvasott, a nyári szünidőben volt úgy, hogy naponta egy könyvet „kivégzett". Tizenkét évesen Zolát olvasott, akkoriban Karinthy Frigyes volt a magyar kedvence. Felnőttként leginkább Kurt Vonnegut a kedvenc írója, de Örkény egyperceseit is nagyon szereti, jó néhányat fejből tud közülük. Most éppen Váncsa István összegyűjtött publicisztikáit olvassa. Nemigen telik el pap az életéből úgy, hogy ne vegyen könyvet a kezébe. Bitek István nemzetközi sakknagymester, az 1980-as máltai sakkolimpián holtversenyben aranyérmet nyert magyar sakkcsapat egykori kapitánya ifjú kora óta Shakespearerajongó. - Anglomán voltam világéletemben, s hamar meg is tanultam angolul, így eredetiben olvashattam a Shakespeare-összest, majd az évek múltával módom volt összevetni a legkitűnőbb magyar fordításokkal. Egyedül Mészöly Miklós fordításai nincsenek még a polcomon, egyelőre nem tudom őket megvenni. Ha valaki megajándékozna velük! - mondja tréfásan, majd komolyra vált: - Éjszakánként, ha nem jön az álom, ma is gyakran leveszem a polcról valamelyik drámáját. Másik nagy kedvencem Kosztolányi. Egyszer, a '80-as években, egy közönségtalálkozón elcsodálkoztak, amikor ezt megemlítettem beszélgetés közben. Nagy elégtétel nekem, hogy most ugyanazok dicsérik, akik akkor furcsállották az ízlésemet, így vagyok Máraival is. Amikor egy 1984-es, sakkról szóló cikkemben idéztem, amit Tóth László 1937-ben közreadott Máraitól a Magyar Sakkvilágban. Egy hőstett címmel, az illető hetilap akkori főszerkesztője nem akarta leközölni, hiszen Márai írásai akkoriban tiltott listán szerepeltek. Pedig orosz sakkozó, Aljechin világbajnoki címének visszaszerzéséről írt a magyar irodalom egyik legkiválóbb mestere, akinek minden sorát a szívemmel olvasom ma is. Gyurkovics Tibor író: Arthur Koestler Nyílvessző a végtelenbe című könyve az író önéletrajzi sorozatának egyik darabja. Ebben is, mint a többi kötetben, az identitását keresi a soknemzetiségű író. Köztudott, hogy Magyarországon született, és itt is élt 14 éves koráig - de nem akart magyar lenni. Megpróbált vallási felekezethez tartozni: Palesztinába ment, hogy vállalja zsidóságát, de ezt az identitását is elvetette az ott szerzett tapasztalatok alapján. Később kapcsolatba került a marxizmussal, és egy darabig ennek az eszmének adta oda az életét: hívő kommunista lett a két világháború között. Az osztrák kommunista párt tagjaként tett utazást a Szovjetunióba, éppen a harmincas évek végének koncepciós perei idején. Éles szemű megfigyelőként érthetően csalódott az eszmében. A valóság sosem egyezik azzal a kifinomult és kíváncsi intellektussal, ami őrá jellemző. Koestler az intellektus foglya volt, és ízig-vérig európai. A harmincas években részt vesz a spanyol polgárháborúban a kommunisták oldalán, Franco bebörtönzi és halálra ítéli, csak nemzetközi nyomásra szabadul. Ettől kezdve élete menekülés a fasizmus elől, amely minden országban utoléri: előbb Franciaországba internálják, végül Angliában telepszik le. Angol nyelven lesz világhírű azzal a regényével, amelyet a sztálini perekről írt: Sötétség délben. Önéletrajzi könyvei színesek, életszerűek, valósághűek, hiszen szerzőjük és alanyuk mindig élet-halál mezsgyéjén egyensúlyoz - az a csoda, hogy életben maradt! Arthur Koestler, a nagy világrezonőr cselekvő részese volt a huszadik századnak, ugyanakkor legjobb visszaverője, leképezője a történelemnek. Szakonyi Károly író Sherwood Anderson Winesburg Ohio című könyvét nem most olvastam, de mindig újra és újra előveszem, mint egy verseskötetet. Az amerikai irodalom különleges alakjának, Andersonnak ez a főműve. Én a műfaja miatt szeretem: novelláskötet. Igaz, hogy írt regényt is, Vad pálmák címmel, de valójában par excellence novellista. Ezt a stílust és világlátást tőle tanulta Faulkner és Hemingway, akiknek mestere volt. Utóbbinak ő maga adott ajánlólevelet 1921-ben Gertrude Steinhez, akinek párizsi irodalmi szalonjában többek között megfordult Picasso, Juan Gris, Cocteau és Apollinaire is. A szerző maga a „különcök könyvének" nevezi művét, amely összefüggő füzért alkot: az egyszerű történeteket maga a táj, Ohio kapcsolja össze. Ez Anderson szülőföldje, az amerikai Közép- Nyugat, a nagy térségek, a szabad levegő hazája. Itt született amerikai apától és olasz anyától, hosszú csavargás után itt telepedett le egy farmon, amikor már megengedhette magának, hogy az írásból éljen. Előtte azonban volt kifutófiú, szobafestő, zsákhordó, katona és üzletember - élete igazi amerikai karriertörténet. Talán ezért van akkora emberismerete: szereplői között találunk papot, patikust, orvost, mindegyik remek figura, és mind miniatűr remeklés. Majtényi László jogász, volt adatvédelmi biztos - Kedvelt könyveim változó életkoromhoz kötődnek. Gyermekkorom egyik legkedveltebb olvasmánya a Doktor Úolittle volt, a világ legkedvesebb állattörténeteivel. Talán még nagyobb hatással volt rám a Misi Mókus kalandjai című mese Tersánszky Józsi Jenőtől. Ez a könyv a szabadságnak, az egyén jogainak hatásos hirdetője volt és az lehet ma is, ha vannak irodalmat olvasó gyerekek. Gondolkodásomat később jelentősen alakította Musil A tulajdonságok nélküli ember című regénye. Ugyanarról szól, mint a Misi Mókus: a személyiség integritásáról. Az újabb magyar irodalomból legnagyobb hatással rám Ottlik Géza és Vas István volt; két különböző áramlatot képviselő, de barátságban lévő írók, akik ikercsillagként ragyognak ma is. Vas István önéletrajzi kötetei és Ottlik Géza Buda című regénye nélkül nem lehetne megérteni a magyar történelmet. Említenem kell Esterházy Péter Harmonia Caelestis-ét is: miután elolvastam - remélem, magánéletüket ezzel nem sértem -, otthon érzem magam az Esterházy-családban. Az elmúlt hetekben kaptam rá Paul Auster amerikai íróra, a Mr. Vertigo-t és a Leviatára is jó szívvel ajánlom. Hétvégi rejtvény VISSZAESŐ BŰNÖS - Hallom, a múlt héten elítéltek három évre. Miért? - Mert megvesztegettem valakit. - És hogy vagy most szabadlábon? - Vízszintes I., függőleges 30. • ••••••••••••••••• VÍZSZINTES: 1. A poén első része (zárt betűk: M, T, T). 12. Achilles sebezhető pontja. 13. Homok vagy por. 14. Párosan szív! 15. Időmérő. 17. Késnek van. 18. Dátumrag. 19. Amerikai város San Francisco közelében. 21. Van neki, románul. 22. Dés pereme! 23. Tagadás. 24. Argon vegyjele. 25. Mint. németül (ALS). 28. Lent, Petőfinél. 30. Reszket a hidegtől. 32. Inter anna silent ... (Fegyverek közt hallgatnak a múzsák). 33. Korallsziget. 34. ZPM. 35. A múlt idő jele. 36. A magasba. 40. ...meg, zsörtölődik. 42. Meztelen nőalak. 45. Futballmérkőzések eredménytáblázata. 47. Kicsinyítő. 48. Nem nagy. 50. Nyom. 51. Európai Unió. 52. Kegyes cselekedet. 55. Árnyékos ellentéte. 57. Értelemmel fel nem fogható, a megismerés határán túli. FÜGGŐLEGES: 1. Sportlétesítmény. 2. Ötlet, beadvány. 3. Bróm vegyjele. 4. Hibáztató. 5. ... Flynn Boyle, amerikai filmszínésznő. 6. Kiejtett betű. 7. Összevagdalt géz! 8. A harmadik személlyel. 9. Közelre mutató szó. 10. Kén és szén vegyjele. II. Állati eredetű élelmiszer. 16. Idegen Anna. 20. Ám. 21. „Kéznél levő” hosszmérték. 24. ...fólia, csomagolóanyag. 26. Ivanhoe írója (Walter). 27. Összevissza lóg! 28. Eme párja. 29. Bonaparte. 30. A poén második része (zárt betű: L). 31. Hazai folyó. 37. Latin kötőszó. 38. Régi súlymérték. 39. Levelet továbbít. 41. Német matematikus, fizikus, csillagász (Karl Friedrich). 43. Deborah .... amerikai régi filmsztár. 44. Holgersson személyneve. 46. Német főváros. 48. Hím állat. 49. Ételt ízesít. 53. Gallium vegyjele. 54. Római ezeregyszáz. 56. Fél perc! Készítette ERDEI D. MÁRIA A júniusban megjelenő 5 (öt) hétvégi rejtvény megfejtését egy lapon egyszerre kérjük beküldeni július 10-ig (postabélyegző) a szerkesztőség címére. Kérjük ráírni: Hétvégi rejtvény: 12 14 19 22 25 30 33 42 47 52 57 43 26 35 12 3456 78 9 ■ ■ ■ ,s ” ■ ■ ■ ■ ■ _ ■ ■ 20 ■ ■ 23 ú ■ ■ 31 H&rj ■ 54 ■ ■ 38 ■ ■ ■ 5‘ h 53 36 51■ 37 45 50 28 32 46 55 10 21 56 11 IS 29 40 41 ■ Pallas-Akadémia sarok A Csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában jelent meg Bogdán László történelmi témájú regénye, A szoros délben (Erdélyi magyar regény az elválásokról) címmel. Az utóbbi évek magyar irodalmában megnövekedett az érdeklődés a történelmi és elbeszélői hagyomány iránt. E hagyomány megújítására tett elbeszélői kísérletek a „régi magyar ügyekkel” való foglalkozásban érhetőek tetten. Elég, ha Darvasi László, Háy János vagy Láng Zsolt műveire gondolunk. A történelem, illetve történelmi idő történetbe foglalása, a regény véges kereteibe ágyazása a regényidő körüli problémákat veti fel az erre vállalkozó elbeszélő számára. Bogdán László regényének egyik cselekményszála az 1848-as forradalom honvédtisztjeinek bolyongását, világjárását meséli. Az anekdotaszerűen kapcsolódó részekben különböző, szinte legendaszámba menő történetekről hallunk. A másik cselekményszál az 1980-as években játszódik, Romániában, ahol Botcselli Lajos búcsúzik az országból távozni szándékozó feleségétől. A két történetszál főhősének élete bizonyos tekintetben tükrözi egymást: az 1848-as forradalom honvédtisztjeinek bujdosó, bolyongó sorsában a nyolcvanas évek diktatórikus idejében élő Boticselli Lajos sorsa tükröződik. Ehhez a két cselekményszálhoz hozzáadódik még a Két ebéd című operabuffo története, amelyet Boticselli Lajos és B. Szerémy Gerzson (alias Potyolinó) ír. A betétszerűen, mintegy „regény a regényben” funkcionáló, ugyancsak anekdotikus történet szerint a szabad királyi város vezetői afféle XVII. századi ebédre készülnek, de megjönnek a tatárok, menekülni kell, a szakács bosszút forral, úgy fűszerezi az ételt, hogy gyomormenés gyötörje őket; időközben kicserélődnek az ebédelők, az éhüket csillapító székely urak bosszút esküsznek az alvó, fűszerekhez értő szakács ellen, aztán minden jóra fordul, kiderül a turpisság, valójában a török urak ellen irányuló szándék. A regény szövetében azonban nemcsak a cselekményszálak, hanem a képalkotási módok is szövődnek, ugyanis egyik történetből a másikba vándorolnak át bizonyos képek, feltűnnek újra, mintha a regény „vízjelei” volnának. Erre példa a Szerémy kapitány elbeszélésében szereplő Rózsa, akinek „veres, égő csipkebokorra emlékeztető haja” órák alatt fehéredett meg. Ezt a veres, égő csipkebokorhoz hasonlító hajkoronát idézi Boticselli az operabuffóban, ugyanis „az Aranyos nevű, szép és csalfa tekintetű szolgáló veres buglyahaja a lemenő nap fényében” olyannak tűnt, mint egy „lángot vető csipkebokor”. A váltakozó elbeszélésmód Boticselli jelene, az ükapa múltja, illetve az operabuffo régmúltja között az időmúlás linearitását vonja kétségbe, így a történelmi hagyományhoz való viszony átértékelődése ebben a regényben is lezajlik. MEGYASZAI KINGA