Romániai Magyar Szó, 2002. július (14. évfolyam, 4170-4200. szám)

2002-07-31 / 4200. szám

honi valóság­­honi valóság Bonchidai Kastély Napok ...címmel háromnapos rendezvényso­rozatot tartottak a hét végén a Transylvania Trust, az Institute of Historic Building Conservation UK és a Bonchidai Városháza rendezésében. Amint lapunk arról már tájékoztatott, elkezdődtek a bonchidai Bánffy kastély restaurációs munkái és Charles herceg látogatása után még nagyobb lendülettel haladnak, ami azt jelenti, hogy van pénz a különböző programok lebonyo­lítására. Ez alkalommal a hasznos munkál­kodásnak egy rendkívül jól átgondolt be­mutatásával találkozhattunk. Amint Hegedűs Csilla, a Transylvania Trust Alapítvány igazgatója elmondta, ez évben immár harmadik, Bonchidán második alkalommal szervezték meg­ a nemzetközi szakmunkásképző programot a brit Institute of Historic Building Conservation UK-val közösen. Ez a program egy hossztávú elképzelés része­. Bonchidán, a Bánffy kastélyban egy épített örökség-helyreállító szakértő központot szeretnének létrehozni, aminek részeként működik ez a program. Az először megrendezett Bonchidai Kastély Napok mint ilyen, szervesen kapcsolódik ehhez a programhoz. Célja, hogy a műem­lék-barátokat közelebb hozza a műemlékhez és a műemlékek helyreállításával szakma­ként foglalkozókhoz, mert eléggé eltávo­lodtak egymástól. Fontosnak tartják azt is, hogy megértessék a munka célját, illetve minél szélesebb tömegét bevonni ebbe a munkába. Benedek Rápolti Hanga, az egyik­ prog­ramszervező arról beszélt, hogy azért céloztak meg minél tágabb közönséget, hogy minél többen meggyőződhessenek a hely­színen: a kastély restaurálási munkái halad­nak. A kastély a kulturális, rendezvények szervezésére is alkalmas terület. Sütő Ferenc szervezőnek a műsor összeállításában volt oroszlánrésze. A művészekkel egyeztetve így nagyon változatos műsor alakult ki: a könnyű műfajtól a barokk zenén, opera­részleteken át a népzenéig, gyermek foglalatosságokig. A szombat délelőtti ünnepélyes meg­nyitón a jelenlevőket köszöntötte, az ese­mény jelentőségéről beszélt: Hegedűs Csilla, Szabó Bálint, a Transylvania Trust elnöke, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, a Bonchidán született Bálint Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, David Baxter, az Institute of Historical Building Conservation UK elnöke. Az elhangzottakból kiderült, miért értékes ez a program, mi a hozama és mik a terveik az eljövendőkben, melyhez az első lépések egyike a mostani Bonchidai Kastély Napok. Makai Dorottya, a Transylvania Trust Alapítvány technikai igazgatója felel az oktatási programokért is. Mint elmondta: két állandó oktatási program létezik. Az egyik az 1998-ban indult, a Babes-Bolyai Tudo­mányegyetem keretében működő Műem­lékvédelmi Szakmérnök Képző tanfolyam. A másik az egy évvel később indult, a brit társsal, az­ Institute of Historik Building Conservation UK-val közösen szervezeti, szakmunkások (ácsok,, kőművesek, kőfara­gók) számára kidolgozott nemzetközi­­prog­ram. Céljuk egy állandó közép-kelet-európai oktatási központ kialakítása. Az elmúlt években több mint 1­50 szakmunkás kikép­zésére került sor Románia minden terüle­téről. Idén indul be a harmadik modul (au­gusztus 23.-szeptember 7.) az Apáczai Közalapítvány támogatásána­k köszönhetően, s remélhetőleg Kárpát-medencei modullá bővül. Magyarországról, Szlovákiából, Jugoszláviából, Ukrajnából, Csehországból, Szlovéniából várnak részvevőket. Kálmán László (1971-1995) fotókiállítása a romokban heverő Bánffy kastély 10 évvel ezelőtti állapotát mutatja be. A Koós Ferenc Kulturális Alapítvány rendezte a Bánffy Miklós és az Erdélyi Szépmíves Céh című kiállítást, de voltak könyvbemutatók és könyvvásár is. A hatalmas udvar egyik szegletében pedig a gasztronómiai élveze­teknek hódolhattunk, mint ahogy a kirako­dóvásár változatosságában is gyönyörköd­hettünk, illetve a bábjátékosok, a hagyo­mányos mesterségek bemutatójában és a Zurkoló néptáncegyüttes ügyességében.* A Bonchidai Kastély Napok átgondolt programjai is bizonyították, sok tennivaló van itt, csak el kell kezdeni. CSOMAFÁY FERENC v.ivu' £*4.­­.Kfűni* t ¡CW ~jrzs. , V ».41 íj,' . , „ ■ ..............­ T . v | WtSSmk­­iál­ló Kirándulók a Szent Anna-tó partján (1) • Fotó: Ilyés András Zsolt / Mikóújfalu A­lig több mint ötven méterre van a bukaresti munkahelyem az amerikai konzulátus épületétől, s így megszólíthattam az utóbbi évek­ben a vízumért sorban állók min­dennapos tömegét. Hozzászoktam, hogy ebben a mindennapos tömeg­ben általában minden életkorú ember található, egészen a mai napig (júl. 22.). Ezen a napon, amint elballagtam a többszáz fős ember­oszlop mellett, feltűnt, hogy a vára­kozók egytől-egyig fiatalok. Mi több, kivétel nélkül jóarcú, épkézlábú és láthatóan fegyelmezett, húsz év körüli ifjak, több fiú, kevesebb lány. Némán, de az arcukon jól érzékel­hető feszültséggel állják a sort, az épületbe való bebocsátásra várva. Egykettőre rájöttem: Amerikába dolgozni menő egyetemistákból áll a mai tömeg. Ahogy szemlélődtem, itt­­ott magyar szó is megütötte a füle­met, sőt, a soron kívülről egy kísérő — ismerős — szülő is rám köszönt. Rövid tájékozódás nyomán azt is megtudtam, hogy a sorban állók mintegy négyötöde a kolozsvári egyetem diákja. (Vajon a meghívók preferenciái szóltak így?) Mennek­ tehát az egyetemista fiataljaink százai és ezrei becsületes és jó pénzt keresni, vállalva a trógerolásnak is nevezett, bármely aljmunkát, a takarítástól a vécépu­­colásig és a gyepnyírástól a pizzaké­­szítésig, két, sőt három műszakban is, reggeltől éjfél utánig, heti fél sza­badnappal, ami csak a legszük­ségesebb „karbantartásra” elegendő, nem szórakozásra, vagy éppen a környező, világ megismerésére, csak­hogy jöjjön­ a „csurranó krajcár”. Persze, az angol nyelv jobb elsajátí­tása is a serpenyő jobboldalára ke­rül. Tudják, hogy nem sokat láthatnak majd meg Amerikából és amit meg­látnak, azt is csak inkább alulné- Friss vér­ zetből. Együtt dolgoznak majd ezek a kedves és jóarcú fiatalok mexi­kóiakkal, portorikóiakkal és a har­madik világ más nációinak­ a­­jöve­vényeivel . Közöttük kell helyt álljanak, illetve közülük kell mun­kabírásukkal, megbízhatóságukkal és kifogástalan munkavégzésükkel kitűnjenek, hogy esélyük legyen a következő nyáron is kijutni, az ismétlést eséllyel megpályázni. A munka kemény mindenütt, megál­lás nélküli, kimaradás szóba se jöhet, s egy esetleges megbetegedés az, amitől a legjobban tartanak. Mondjuk ki bátran: azoknak a munkáknak az elvégzésére fogadják őket, amelyekhez nem fűlik a foga az ottani fiataloknak, nem hogy az egyetemi hallgatóknak, de az ala­csonyabb képzettségűeknek sem. Nem fogy Amerika lakossága, ha­nem egyfajta kényelmesség, netán kifáradás jelentkezik a társadalom alapjaiban. Erre rögtön egy másik - egykori — világbirodalom, a római hanyatlásnak az első jelei jutnak eszembe. Ott is, akkor is — igaz, több mint másfél ezer évvel ezelőtt - egyre több, akkor „barbárnak” neve­zett külső törzset-népet kellett befogadni ahhoz, hogy legyen aki a birodalom büszke polgárai által megvetett (alja)munkát elvégezze. Alighanem ismétlődik a történe­­­lem. Friss vérre, szorgalmas és bár­mely munkát szótlanul és a kötelező mosollyal az arcukon elvégző fiata­lok tíz- és százezreire van szüksége az önmaga felsőbbrendű nagyszerű­ségét vallási dogmaként hívő ameri­kai társadalomnak. A kérdés, hogy merre áramlik és hol állapodik meg, kinek fog sok hasznot és prosperitást biztosítani ez a sok fiatal, ez a friss vér, amelyet - akár jótékony vérátömlesztést - igé­nyel a világ mai legnagyobb ha­talma? Nézem a sok jóarcú, szép és fegyel­mezett fiatalt. Kétségtelen, hogy a ma felnövő nemzedék legjavát vá­logatták ki „értő szemek” és még értőbb számítógépek. Vajon, hányan nem térnek vissza közülük (hiszen aki nagyon ott akar maradni, az ott tud maradni), hánynak nem lesz ereje egy garzonlakás, vagy egy használt autó árával az övébe fűzve hazatérni és itthon mindent élőb­ől kezdeni? NAGY BENEDEK Felhívás Szatmárnémeti város tanácsához Kossuth év van. Minden magyar közösség szeretné méltósággal, tisz­tességgel megünnepelni a Nagy ember születésének 200. évfordulóját. Szatmár város tanácsa Kossuth Lajos halála évében és ennek utána is tisztelettel adózót szelleme előtt, a város díszpolgárává avatta, utcát neveztek el róla, úgyszintén az ak­koriban elkészült park a Kossuth kert nevet kapta, a szatmári református egyház dísz­sírhelyet adományozott. Mivel mindezekből­ már jelenleg a városban semmi sem lelhető fel, kivéve a Vasútállomás melletti refor­mátus temetőben található dísz­sír­helyet, amit a legsötétebb kommunis­ta időben sem sikerült felszámolniuk. A PEM Szatmár megyei csoportja indítványozza a városi tanácsnak, a centenáriumi méltó megemlékezés részeként, hozzanak határozatot: a Kossuth utca nevének vissza­állítására, a Kossuth kert nevének visszaad­ására egy Kossuth-szobor felállítására A Polgári Együttműködési Mozgalom e-mail cím: Pef@netposta.net Magyar-magyar találkozó Zilahon A zilahi városnapok külföldi vendégei, pontosabban küldöttségei, között a testvérváros Szentendre és az atomerőművéről ismert Paks képviselte Magyarországot. Az anyaországi delegációk az RMDSZ Kossuth utcai székházában találkoztak a helyi taná­csosokkal és a szövetségi vezetőkkel ismerkedő beszélgetésen. Szentendrét Dombóvári Ottó jogász, a város jegyzője és Fekete János oktatási és művelődési osztályvezető, Paksot Bagdi László alpolgármester, Szabó Péter és Serdült Éva képviselte, ez utóbbi magyartanárnő, aki a 70-es évek végén Erdélyből telepedett ki. A találkozón külön-külön szóltak korábbi romániai élményeikről, Zilahon első ízben jártak, ám az ismerkedő bemutatkozást köve­tően megtört a jég, a rendelkezésükre álló időt kitöltötte a magyar-magyar találkozó. Dombóvári Ottó, Szentendre jegyzője a magyarországi álta­lános választások utáni helyzetre utalva elmondta: „Garantáltan nem történt választási csalás”. Hangsúlyozta, elvárják hogy, aki csalásról beszél, az nevezze meg, hol és milyen csalás történt. Szentendrén, a Budapesthez tartozó 11. választási körzetben ilyesmiről nem tud. Szerinte a jog talaján kell maradni, az eluralkodott hangulat csak ok nélküli bizonytalanságot keltett. Az RMDSZ zilahi tanácsosi frakcióját ennél jobban érdekelték a kapcsolattartással összefüggő kérdések, elhangzott, hogy a testvérvárosi együttműködés protokolláris látogatásokra szűkült az utóbbi években. A szentendreiek véleménye: kapcsolatokat a különféle intézményeknek, civil szervezeteknek kell kiépíteniük. Erre példa, hogy a sportiskolások már jártak ott, a két város zeneis­kolája a kapcsolatfelvételt követően most készül együttműködni. Lehetőség van a partnerségre különösen a két város kép­zőművészei között, zilahiak állítottak már ki a Duna-kanyar városában, a szentendreiek tárlatát is megrendezték Zilahon évekkel ezelőtt. Fekete János szerint a több mint tíz évre visszatekintő testvérvárosi kapcsolatot lehet erősíteni, akárcsak másik társukkal, Kézdivásárhellyel. A polgármester, Mihalcsik Gábor, aki nemegyszer járt a Meszes alatti városban, ezúttal nem ért rá eljönni a most zajló Szentendrei nyár rendezvényei miatt. Paks városának polgármestere még a 90-es évek derekán járt Zilahon, ám gazdasági együttműködésre nem került sor. Bár sok hasonlóság van Paks és Zilah infrastrukturális gondjai között, mondani felesleges, hogy a virágos Duna menti város köztisz­tasága, városfejlesztése előbbre áll. Noha költségvetési bőség az anyaországi településekre sem jellemző, anyagi lehetőségeik jobbak. Kérdésre a paksi alpolgármester elmondta, hogy a húszezres lakosú város költségvetésébe az atomerőmű 1,8 milliárd forintot fizet be (tessék ezt beszorozni a forint lejbeni napi árfolyamával), ám a befolyó összeg így sem fedezi az infrast­rukturális szükségleteket. Paksra azért jutottak el zilahiak - és a küldöttség közvetítette a polgármester ígéretét -, mert a Zilahi Liget Egyházközség több mint fél évtizede épülő temploma mellett segítenek egy kis református óvoda létesítésében. Visszajelzést várnak Zilahtól konkrét támogatási igényüket illetően. Elhangzott meghívás a Pakson rendezendő Bolyai­­évfordulós rendezvényre, a sajtót is meghívták. Ismertették, hogy 2004-ben kerül sor Cseresznyéspusztán a jubileumi, tizedik olvasótáborra határon túliak részére. Oda is várnak itteni vendégeket, mint ahogy az idén is volt Zilahról résztvevő. Bagdi László alpolgármester úgy vélte, nem a hivatalos, protokolláris, hanem a kisközösségi kapcsolatok működőképesek, természe­tesen, ehhez az ottaniak és itteniek egymásra találása szükséges. Több közös gond megbeszélésén kívül az anyaországi vendégek hangsúlyozták: Románia útja Európába Magyaror­szágon át vezet. Mindenféle félreértés elkerüléséért elhangzott, hogy mit kell ezen érteni. Romániának uniós csatlakozásra való törekvésével egy időben nagyobb gondot kell fordítania keleti határai őrzésére. Azért - hangsúlyozták -, mert útban Nyugat felé sűrűn érkeznek a hazai nyugati határon át Magyarországra illegális afgán, pakisztáni és más bevándorlók. Az út ugyan Európába vezet Magyarországon át, de nem a zöldhatáron embercsempészek közreműködésével. Egyelőre a két város"önkormányzati"képviselői ennél konkrétabbat nem mondtak, ugyanis októberben tartják náluk a helyhatósági választásokat..A zilahi fél úgy vélte, hogy a választások kimenetelétől függetlenül igény van a kapcsolatok ápolására és a jobb együttműködésre. FEJÉR LÁSZLÓ 2002. július 31. wmMammmmrnmmm mammmmmaummssmmmammmem Ahol számít a közvélemény Sajtótájékoztatón ismertette Tóth B. Csaba igazgató és Bardócz Ernő, a köztisztasági osztály vezetője, a Tega Rt., sepsiszentgyörgyi köztisztasági vállalat új vállalásait, kiterjesztett tevékenységeit. Ami figyelemre méltó, hogy a tavasszal komoly közvélemény-kutatást végez­tetett a vállalat a Mercurius Gazdaságfejlesztő Szervezettel, hogy felmérhesse miként tük­röződik a közvéleményben a vállalat tevékenysége, mit várnak el még pluszban a város lakói, mivel elégedettek és mivel nem. És lám, a közvélemény-kutatás eredményei nem maradtak pusztán a papíron, hanem a vállalat megtette az első lépéseket. Kiterjesztette az utcatakarítási tevékenységét más utcákra is, a porról panaszkodók utcáiban is mosató­­takaríttatást végez egyetlen ilyen gépével (kb. kétszeresére növelte az így takarított felületet, akárcsak a mosott járdarészek felületét is). A közművesítetlen utcákról is elhordják ezentúl a szemetet, a központi park tisztántartását is felvállalták, így próbálnak eleget tenni a vá­roslakók elvárásainak, bár az igazgató őszintén elmondta, minderre nincs anyagi fedezet. A köztisztasági évi illeték mindössze 39 százaléka folyt be eddig a város kasszájába, a befektetésekről (néhány modern eszközt szerettek volna vásárolni) pedig valószínű le kell mondaniuk. De, megpróbálnak anyagi forrásokat találni ahhoz, hogy a lakosság elvárásainak eleget tehessenek. Talán-talán, ha más cégek, szolgáltatásokat végző válla­latok is időnkét a közvélemény tükrében is próbálnák lemérni tevékenységüket, jobb lenne nekik is, de a lakosságnak mindenképpen. ÉLTES ENIKŐ Mitől román származású Elie Wiesel? Tapasztalataim szerint a román nyelvű mass médiából mindig meg lehet tudni valami különlegeset. Ezúttal például - mielőtt július 29-én, hétfőn Ion Iliescu és Elie Wiesel Máramarosszi­­geten, a Tudor Vladimirescu utcában, leleplezték az Elie Wiesel Emlékház márványtábláját, Mana­­chem Hacohennel, a Mazok­ rend főrabbijával közösen elvágták az avatószalagot, és az ajtófélfára felszegezték a rontástól óvó mezuzát - azt olvastam, hogy Iliescu elnök a nyári pihe­nőszabadsága idején találkozni akar Elie Wiesel „román­ származású" íróval. Ki is Elie Wiesel? 1928. szeptember 30-án született Máramarosszigeten, zsidó családban. A ■buchenwaldi koncentrációs tábor foglya és túlélője. 1945-ben Párizsba ment. Tanulmányait a Sorbonne-on végezte 1948-51-ben. 1956-ban New Yorkban telepedett le, 1963-tól amerikai állampolgár. 1975-től egyebek között egy sor amerikai egyetem irodalomtudományi, filozófiai, vagy humán tudományok professzora, illetve vendégprofesszora. Több zsidó szervezet ve­zetőségi tagja. A fajgyűlölet és az antiszemitizmus­­ ellen küzdő Becsület Liga nemzetközi központ­jának a­ vezetője. A Holocaust Foglyai Bizottság elnöke. 1964-től kezdődően több mint húsz na­gyon rangos nemzetközi­ díjjal, köztük 1986-ban Nobel-békedíjjal is kitüntették. Mindezek meg­találhatóak a Ki Kicsodában, ill­etve a Lexi­konokban. Tavaly a Magyar Televízió kétrészes portréfilmet sugárzott Elie Wieselről. Abból egyebek között az is kiderült, hogy a két világháború között, gyermekkorában odahaza a családban, szüleivel, Shlomo, és Sarah Wiesellel, magyarul beszélt. Ezek után felmerül a kérdés: mitől román származású Elie Wiesel? Gyanítom, ugyanattól, amitől Petőfi Sándor, akinek a nevét már Alex. Petőfi alakban is láttam leírva. Vagy Körösi Csom­a Sándor, akit a különböző román szerzők hol Alexandru Soma, hol Alexandru Xama néven emlegetnek. A közismert Tibet-kutatóból, az angol-tibeti szótár Csomakörösről­ indult székely összeállítójából nyilván azért lett román tudós, mert szépen hangzó hazafias mondásnak számít, hogy egy­­román állította össze az angol-tibeti szótárt. Petőfi Sándor talán azzal érdemelte ki ke­resztnevének Alexre változtatását, hogy Talpra magyar című verse nem a saját neve alatt, hanem Andrei Muresanu szinte szó szerinti fordításában Desteapta­te románé címen futott be mondhatni szédületes karriert román nyelvterületen. ’ Elie Wiesel esetében alighanem a Nobel­­békedíj tetszhetett meg a román mass media mélyen nemzeti érzelmű képviselőinek. Elvégre milyen szépen hangzik: „román származású Nobel-békedíjas író"... KÍNÁL GYÖRGY Lapzártakor megtudtuk: a Román Akadé­mia tiszteletbeli tagjává avatta Elie Wieselt, akiről kedden reggel Ion Iliescu elnök hízelgő szavakkal nyilatkozott a bukaresti rádióban...

Next