Romániai Magyar Szó, 2004. augusztus (16. évfolyam, 4914-4943. szám)
2004-08-02 / 4914. szám
ROMÁNIAI 4914. SZÁM 2004. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ ÁRA 5000 LEJ, ELŐFIZETŐKNEK 2692 LEJ Kevéssé népszerű a szakképzés, bár az EU támogatja (Nagyvárad) • Bihar megyében valamelyest javult a szakoktatásba kerülő magyar gyermekek aránya: 15 százalék, általános tapasztalat azonban, hogy a szülők nem szívesen engedik szakmát tanulni gyermekeiket. Az elméleti középiskolákat választják, ahonnan egyetemre jelentkezhet a csemete. Az elmúlt évekhez képest idén három új magyar tannyelvű szakosztállyal lett több Bihar megyében, ám több szakközépiskolában azért nem indult 2-3 magyar tagozatos csoport, mert nem volt elég jelentkező, tájékoztatott Sóki Béla, Bihar megyei főtanfelügyelő helyettes. A kágyai szakiskolában például négyből három osztály telt be, Nagyszalontán a kertészeti szakra nem volt elég jelentkező, ősztől viszont megkezdődhet a pék és sütőipari képzés. Az első borsi kertészeti szakosztály könnyűszerrel megtelt, Érmihályfalván mezőgépészeti és konfekciókészítő képzés indul magyarul. Nagyváradon három szakiskolába toboroztak egy-egy osztályra elegendő diákot: a Mihai Viteazul iskolában szakácsokat, az Andrei Sagunában autóbádogosokat, a Brancusi-ban pedig építőipari szakmunkásokat képeznek. Biharban 280 magyar tinédzser kezdi az új tanévet különböző szakközépiskolákban. Városi tanintézetekben megyeszerte 1184, vidéken pedig 340 szakközépiskolást tartanak számon. A mintegy 7410 bihari képességvizsgáló 87 százalékának sikerült átmenő osztályzatot szereznie a vizsgán, az első, központi számítógépes elosztás alkalmával őket az általuk megjelölt szakokon többnyire sikerült elhelyezni, a második fordulóban a képességvizsgán elbukókat osztották szét a szakiskolákban, a napokban a speciális eseteket bírálták el. A főtanfelügyelő-helyettes elmondta: „ Bihar megyében minden magyar gyermeknek jutott hely magyar tannyelvű osztályban. Nagy hangsúlyt fektettünk a szakoktatás beindítására, javítására, ugyanis nem csak Romániában, hanem egész Európában hatalmas válsággal küzdünk a gyakorlati foglalkozások terén. Ezért az Európai Unió a PHARE programjának keretében a romániai szakoktatás fejlesztését támogatja. Az országból húsz tanintézet vesz részt a speciális programban, amely főleg az iskolák infrastrukturális fejlődését segíti. Bihar megyéből a belényesi szakközépiskolát támogatják az ősztől induló programban.” (Balla Tünde) Tegnap délelőtt Markó Béla is a Maros-parton félszigetelt Fotó: Bögözi Attila/BMSZ Elpusztult lakhely Jaj, hogy unom a politikát! Félsziget-parlament a Sörpatikában Nem lesz politizálás a Félszigeten - ígérték a szervezők, amikor a Nagy Fesztivál-buli elkezdődött. De mint ahogy a virágoknak megtiltani nem lehet azt, hogy illatozzanak, úgy a politikusokat sem lehet kitiltani egyetlen ifjúsági rendezvényről sem, csak azért mert 42-es félcipőt hordanak vagy havanna cigarettát szívnak. Vagy, mert az autonómiáért harcolnak. Vagy csak harcolnak. Meglehet egyeseknek most is volt olyan érzése, hogy a politikum ott lihegett a fesztivál „tarkójában”, azt azért el kell ismerni: ha van is mák- vagy babszemnyi igazság a dologban, azért ez az idén nagyon diszkréten történt. Annyira diszkréten, hogy még a sajtó is alig vette észre, például azt, hogy vasárnap délelőtt Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Borbély László ügyvezető alelnök társaságában kilátogatott a Félszigetre. Az eseményt annyira meglepetésnek tartogatták a szervezők, hogy a fesztiválstábba beépített szupertitkos ügynökünk is csak akkor szerzett tudomást az eseményről, amikor a szövetségi elnök már a Sörpatikában Gáspárik Attilával feketézett. Ezt az eléggé el nem ítélhető szenvedélyét Markó kimondottan csak kávé jelenlétében szokta űzni, de most kivételt tett és Gáspi jelenlétében fogyasztotta el a gyanús színezetű fekete levest, melyről csak egy dolog volt biztos: hogy nem Gáspi fizette. Ettől viszont a derék fegyvernek annyira megkönnyebbült, hogy a Félsziget-parlamentet felvezető szövegében lepkesúlyban így örvendezett: „egy nagyszerű rendezvény kellős közepének a végén vagyunk, mely holnapra befejeződik." Többen ekkor eszméltünk rá, hogy egy ordas nagy félrevezetés áldozatai vagyunk, hiszen ide a politikusok is szórakozni jöttek, és ez az egész parlamentesdi nem más, mint egy ártatlan játék. Mert a politikus is volt fiatal, s neki is vannak tábori emlékei (ezeket meg is osztották a jelenlevőkkel), mégha ezek kaliberben nem is vehették fel a versenyt a Félszigettel. Különben az egész összeröffenésre az adott alkalmat, hogy a fesztivál elején a MIÉRT-esek feltették a kérdést a táborozóknak, hogy milyen törvényeket szeretnének keresztülvinni a parlamenten? Ezekkel kellett szembesülnie a két politikusnak, és ezek kereszttűzében, ha nem is tapodni, de mindenképpen állniuk a sarat. És íme néhány „rázósabb” téma a felpörgetettek közül: Mi a helyzet a prostitúció legalizálásával? Mi akarjuk. Vagy: vezessük be a tej és kifli program mellé a kanabisz programot az egyetemekre! Más: használhassuk a radarjelzőt! Alkotmányos jogunk az információ megszerzése. És most már a lapzártára való tekintettel nem sorolom a többit, de egy dolgot elhihetnek nekem: politikusaink, hol komolykodva, hogy viccesen, rá tudtak hangolódni a fiatalok hangulatára, nyelvére és időnként még sziporkáztak is. Ezt a kedélyes, könnyed hangot, hangulatot szívesen viszontlátnánk a nagypolitikában! (Bögözi Attila) 8,7 milliárd lej az árvizek károsultjainak (Bukarest) • A kormány 8,7 milliárd lejt utalt ki a napok óta tartó heves esőzések és árvizek károsultjainak megsegítésére. A bukaresti kabinet rendkívüli segítségben részesíti azokat az embereket, akik az elmúlt napokban hajléktalanná váltak, vagy egyéb súlyos károkat szenvedtek. A katasztrófa sújtotta megyékben elsősorban építőanyagot szállítanak majd a megrongálódott házak megjavítására, illetve az elpusztult lakhelyek újbóli felépítésére. Az özönvíz tizenegy megyét sújtott, főleg a Kárpátokon kívüli területeken. A szombat reggelig közzétett összesítések alapján nyolc ember vesztette életét, közülük hármat a moldvai Tatros völgyében sodort el a hegyről lezúduló ár. Különösen Bákó megyét sújtotta a természeti csapás, ahol az utóbbi ötven év legsúlyosabb esőzései és árvizei pusztítottak. Adrian Nastase miniszterelnök felkereste ezt a megyét is, de Buzau megyébe is ellátogatott. Az erdélyi Nagyszeben és Medgyes sem menekült meg a vízözöntől, a Zsil-völgyi Lupényban most a károkat próbálják felszámolni az emberek. Ott az utcákat és kerteket nagy mennyiségű iszap takarta be. A környezetvédelmi minisztérium figyelmeztette a lakosságot, hogy az eső a következő napokban sem fog szűnni. (MTI/RMSZ) mem HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Amikor az ember mobil kis, ördöngös szerkentyű, nyakban, derékövön hordva, aztán, mindegyre, kézben. Mert cseng. Lépten-nyomon. Rögtön pontosítani kell: az, hogy cseng, ritkaságszámba megy. A mobiltelefon mára ezerféle hangon szólal meg, és ezek tömkelegében a klasszikus távbeszélő készülékre hasonlító csörgés egyre inkább háttérbe szorul. Ha a közelünkben indulót, szimfonikus zenei mű részletét, különféle skálázásokat vagy akár gépiesen hangzó ugatást, nyávogást, esetleg szirénavijjogást (a lista folytatása a képzelet feladata) hallunk felcsendülni, valakinek éppen „kapása van”. Az illető változó módon bánhat el a „fogással", és ebben készüléke egyre több segítséget nyújt. A mobilmelódiák csak a külcsín. Ami belül, a szerkentyű multifunkcionális világában rejtőzik, az túlszárnyalja a köznapi fantáziát. (Beszélik, hogy rövidesen a kapukulcsot is helyettesíteni fogja...) _ Vegyük csak az SMS-nek becézett rövid szöveges üzenetek küldését. Egyszerűnagyszerű kommunikációs eszköz mobil-téren, főként nyári csúcsszezonban, amikor lehetünk annyira ellazulva, hogy beszélni sem nagyon van kedvünk. Nosza, bepötyögjük a telefonba mondanivalónk eszmei lényegét, és egy gombnyomás röpíti is tova az üzenetet. Lélektől lélekig, persze. Előnye, hogy ha - mondjuk - munkahelyén izzadó ismerősünknek, barátunknak szeretnénk szerényen elmondani, hogy milyen királyian érezzük magunkat a strandon, nem kell kihallanunk szavaiból a kedvetlenséget, a fogvatartottság bosszúszomjas mellékzörejeit, a „bezzeg” fogcsikorgató zöngéit - miért is tennénk tönkre ezzel az édes pihenés perceit? (Persze, megtörténhet, hogy az illető visszahív - ha épp nem áll háta mögött a kedvetlenségben csúcsot produkáló, ezért morcos főnöke -, és akkor nincs menekvés!) Ha illedelmesebbek vagyunk, nem dicsekszünk egyből, hanem küldünk egy „felhívás tangóra” típusú SMS-t, valamelyik nagyhatású klisével. A következők közül választhatunk: 1. Hogy vagy? 2. Mi újság? 3. (a kedvencem) Mi a helyzet? Aztán, ha összejön, már hírt adhatunk nyaraló önmagunkról is. Esetleg egy kalap alatt érzelmilelki ügyeinket is (le)bonyolíthatjuk. A mobil megbírja. Csak egy gond lenne: ha már kivittük elektronikus háziállatunkat a strandra (mert lehet, hogy felhívnak, no meg aztán minél újszerűbb, annál jobban mutat, ugye...), csöppnyi aggodalomra ad okot, hogy esetleg valakivel elcselleng, nem jószántából... A vízálló mobilt viszont még nem találták fel (bár lehet, hogy igen, csak a híre érkezik lassabban...). Szól a mobilmelódia. Néha nagyon passzol a (köz)hangulathoz. A legjobb példám erre: egy háromszéki focimeccsen nagyon rosszul áll a helyi csapat szénája, a kiesés réme fenyegeti, és egyszer csak megszólal a lelátón egy mobil... a Székely himnusz kezdőakkordjaival. (Ezek után a rém természetesen lecsap, a csapat pedig kiesik. Hja, történelmi átok!) Boldog az ember, amikor mobil. Főként, ha épp nincs jel. SZONDA SZABOLCS _____________ysYisi_____________ Gránátokon „ült” 60 évig a szatmári Csizmadiaszin! (Szatmárnémeti) • Városunk régi főterének egyik szép épülete a közel 400 éves Csizmadiaszin, mely amint arra neve is utal, a csizmadiák céhének székhelye volt. Ma több minden van benne, múltjára, azonban csak egy kisebb cipőbolt utal. Öreg falai azonban most egy más és váratlan, mondhatni mifelénk szenzációnak számító hírrel kerültek reflektorfénybe. Pincéjének egyik rejtekében két láda gránátot találtak. Aki ebből netán napjaink egyik félelmetes kísérő jelenségére, a terrorizmusra gondol, gyorsan ki kell ábrándítanunk. A tűzszerészek elég könnyen kiderítették, hogy a szovjet gyártmányú gyalogsági gránátok legalább 50-60 éve ott szunnyadoztak a mélyben, s legvalószínűbb, hogy a második világháború idején kerültek oda valamilyen módon. Az idő és a rozsda annyira kikezdte legtöbbet, hogy eltávolításuk semmiféle veszélyt nem jelentett. (Sike Lajos)