Romániai Magyar Szó, 2004. december (16. évfolyam, 5035-5061. szám)

2004-12-03 / 5036. szám

2004. DECEMBER 3., PÉNTEK FÓKUSZ Történelmen kívül - és belül Nemcsak fotókat hozott az Aradeal Bukarestbe. Hanem szín­házat is. Például az aradi Tapasztó Ernő és Doru Nica Visniec-produk­­cióját, a Sufletul fricii-t. (Félelem­súgó, Rettegtető, Rémhírgyártó, -terjesztő, Joghurt-fújó - számomra legalábbis lefordíthatatlan a darab címe... A szervezők pedig nem siet­tek a bukaresti magyar néző segítsé­gére. Pedig kétnyelvű előadásról lévén szó, illett volna.) Ugyanaz a szöveg hangzik el románul is és magyarul is - és nem unalmas. Valami furcsa, csodával határos módon új életre kel a visniec­ i monodráma. Igazi dráma lesz belőle. Kb. az történik, mint amikor a fény­képész panorámikus képet készít: lefotózza kétszer ugyanazt, egy lépés különbséggel, és még egy dimenziót nyer vele. Hát itt a lépés: a nyelvi különbség. A temperamentumbeli... És a szemléleti, életkori stb., stb. Doru Nica nyugodt, okoskodó ... és bölcsködő pincért játszik. Aki híg dumával, fantazmagóriáival szóra­koztatja a vendéget. Mint saját felfe­dezését adja elő a forgatókönyv­elméletet, amely szerint mindenki egy nagy összeesküvés résztvevője: a sörözőben mindenki megfigyelt és megfigyelő, s valamennyiüket egy titokzatos és teljhatalmú bábos moz­gatja. Aki egy zseni, egyébként... S aki tulajdonképpen nem más, mint maga az okoskodó pincér. A hatás kedvéért kénytelen felfedni ezt is. Nem hökkent meg vele túlságosan... Doru Nica csak beszél, beszél, locsog egyfolytában, mint egy Cara­­giale-figura, akinek egyébként sem­mi mondanivalója sincsen, de módja, ezzel kompenzálva a cselekvés teljes hiányát. Egy Párizsba átültetett Mi­­tica, aki beszéddel akar kitűnni a naplopó társaságban. Aki a jobb képzelődni, mint utánajárni, jobb élcelődni, mint felelősséget vállalni, dolgozni stb. elv szerint él. Aki bárkiről elmond bármit, amit csak ki lehet találni, és következmények nélkül mondhatja, mert úgyis marha­ság az egész, bascalie... Ez lenne a túlél(degél)és titka. A történelmen­­kívüliségé? Ezzel telt el kétezer év? — egy történelmen kívüli nép nagy fegyverténye? Bocsánat, hogy kissé elkalandoztunk a párizsi sörözőből­­ a bukarestiek felé. De Visniec-kel együtt járunk, hiszen egy másik darabjában, amelyik Cioranról szól, éppen ezen tűnődik: a románok tör­ténelmen kívüliségén. Amit Cioran úgy él meg, hogy lemond minden ál­lampolgárságról. A románról, nyil­ván, amikor távozott, ahelyett hogy itthon építette volna... - De a franciáról is! Arra hivatkozva, hogy egy történelmen kívüli nép fiának mi szüksége lenne állampolgárságra, íme, a Balkán exportja, Párizsba! Ezzel szemben Tapasztó Ernő egy magyar Mitica. Határozottan, meg­győződéssel, és mondhatni: bicskás indulattal propagálja a sok sze­­menszedett sületlenséget. Vérko­­molyan! És számára nincs visszaút. Párizs a Don-kanyar... A történelmen belül fizetni kell mindenért. Miért mászunk bele mindig? Még Párizs­ban is. Igen, a históriába! Hát kell az nekünk? Annyiszor megszámláltat­­tunk már - nem volt elég? Ez az a dimenzió, amiért külö­nösen érdekessé vált - és kétszer, két nyelven is meghallgathatóvá - a szö­veg. Mert világot teremtettek vele. Mint a panorámikus kép alkotói. Kínai védelem nélkül Filmet is hozott az Ar­deal, a Kínai védelmet és a Részleget, Tompa Gábor illetve Gothár Péter filmjét. Az elsőről elmondható, hogy magyar filmgyárban készült romá­niai film, írója - Csíki László -, ren­dezője, színészeinek zöme, úgyszól­ván mindenki romániai. Nem is beszélve a témáról. Erdélyi magyar katona - kínai segítséggel - hazatér a hadifogságból, Szibériából. Persze feladattal: a kínai védelem meglétét kell hogy bizonygassa az egyszerű nép körében, azért, hogy a romániai kommunista hatalom bátrabban szembenálljon a szovjetekkel. Egy kissé hajánál fogva előrángatott do­lognak tűnik, nekem legalábbis... De lehet, hogy az egyszerű népnek nem. Mert Orosz Lujza - falusi anyó képében - mihelyt meglátja a kínai segítséggel (és kínai maszkírozással, szerelésben) hazatért katonát, azonnal áldást kér tőle: szent reme­tének tűnik... S a hatóságoknak is az a legfőbb gondjuk, hogy miután a volt fogoly passzusát és pénzét elszedik (ezt a Szeku végzi, Misu Constantin alakításában), remete jellegétől is megfosszák. A legyekre vadászó és szüntelenül ivó elsőtitkár (Victor Rebengiuc) megnyíratja a szibériai vendéget, ruhát adat rá (egy letartóztatott tanár ünneplőjét), s mosakodni küldi az állami ... für­­dősnőhöz (Maia Morgensternhez). Gondosan megvizsgáltatja a hatósági orvossal (Csíky Andrással), aki szin­tén oda jár ... fürödni. Aztán követ­kezik a nagy szembesítés: egy kínai elvtársnő kijelenti, hogy nem az ő emberük, a Szeku pedig kijelenti, hogy haza sem jött a magyar katona. Dobnak neki egy üres bőröndöt, s mehet a szeme világába... De lehe­tőleg ne mutassa magát! - ettől még elveszik a kedvét. Megmutatják, hogy mi vár rá, ha nem simul bele a tájba. Úgy jár mint a Szárnyas, a vi­dék bolondja, aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy állandóan szárnyalni akart, és mindenfelé a Marseillest énekelte... még Augusz­tus 23-án is. Szárnyast - elvtársi piknik keretében, Misu Constantin vezényletével - lepottyantják az ejtő­ernyős toronyból. A volt foglyot pedig e demonstráció után kiviszik a városból s leteszik egy friss szántás­nál. Végre szabad, végre otthon van! Kaparni kezdi a földet, a drága anya­földet, de megjelenik egy csobán (Ernest Maftei) és rávicsorog. „Tűnj el innen, mert nem a tied!” Tovább­megy a hazatérő. Szülőfaluja víz­­ alatt, csak a templom tornya látszik­­ ki belőle... Odaúszik, de hiába. A csobán halászik ott, a templomtetőn vigyorogva. Tompa Gábor filmes munkát végez, képeket ír, nem színházi jeleneteket. És teszi ezt meglepő biztonsággal... Eddig stimmel. A képek - valós! - groteszksége mell­bevágó, szorongást keltő, a gyom­rom a torkomban volt egész vetítés alatt. Talán azért, mert ismerős, ta­pasztalataim - tapasztalataink - sze­rint igazolható képeket láttunk. Tud­juk, hogy így volt, és tudjuk, hogy így lehet újra, bármikor. Nem történt nálunk semmi visszafordíthatatlan. Romániában minden párt egy-egy mini kommunista párt. Nagy maffió­­ta-összejövetelek barlangja... S a filmbeli elsőtitkárral rokon minden közméltóság, államtitkártól, prefek­tustól kezdve... Kiskirály, cinikus, abszolút zsarnok, szemrebbenés nélkül aláz meg bárkit, és szemreb­benés nélkül sajátít ki bármit. Elő­joga van hozzá, akár a múltban, írat­lan, de annál hatékonyabb előjoga... És a kontraszelekció működik, meg­szakítás nélkül: a legtöbb fejes kórházi eset. Ezek után minek is kér­dezni: Romániában nem érvényesül­nek a törvények? Talán ezek fognak érvényt szerezni neki! Csakhogy az ilyen kétgarasos böl­csességek legfeljebb szatírához elegendőek. A naív művészet szint­jén... Profitól többet várnánk: nem­csak jó filmezési technikát, hanem a másik fél - az igazi fél! - megszó­laltatását is. A sokat emlegetett moldvaiakét, például, akiket Er­délybe deportáltak. Látni szeretnénk az ő szorongásaikat is, az ő vessző­futásukat! Akárcsak az őshonos erdélyiekét. Hogy megértsük, miért olyan agresszívak az erdélyi városo­kat elárasztó jövevények? Miért nacionalistábbak a született naciona­listáknál? Mert ez a másik dimenzió­ - amit nem lehet leírni egy-egy csobánnal... Túl jól klappol minden, ki van spekulálva. Le van rágva. Mint a publicisztika. Régi film. Közel tízéves. Felve­tődhet: miért foglalkozunk vele pont most? Azért, mert most láthattuk. Eddig, tudomásunk szerint, egyetlen nyilvános vetítést ért meg Bukarestben ... a magyar Kulturális Intézetben. Vigasz, borban, nőben... Vannak futballdrukkerek, vannak borbarátok. S a nők? Az örök problé­ma drukkernek, borisszának, minden­kinek. Mátray László komolyan veszi ezt a gondot. Borban a vigasz címmel válogatást nyújt költőink, íróink: Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Kányádi Sándor, Anavi Ádám, Hamvas Béla, Márai Sándor vélekedéseiből - és elő is adja azokat egy pohár rékási bor mellett, amivel a nézőt is megkínálja. Nem gondtalan, de kellemes estet szerezvén nekik. Nem gondtalant, mert költőink­nél rendszerint gondűzőként, testi és lelki orvosságként jelenik meg a bor, sőt, amikor már belemelegedtek a kóstolgatásba, cseppfolyósított nőt látnak benne­­ az ékszerben, drága­kőben pedig kristályosítottat. A bor szeretete, akár a művészet, akkor igazi, ha játék van benne. Ha a bősz, buta komorság távol áll tőle. Ha élvezete közben emberibb lesz az ember. És akkor felébredtünk... Mátray meghí­vottjai így játszanak. Ő pedig - válo­gatóként és előadóként - szívvel­­lélekkel táplálja és játssza ezt a játékot. Nyugodtan, szellemesen, jó ízléssel­­ és jóérzéssel. Tudja, mire lenne szük­ség színházban, életben, mindenütt. ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN Márton Adél-Evelin fotója Tapasztó Ernő Mátray László 5. OLDAL MŰVELŐDÉSI NAPTÁR Koncz Zsuzsa Európaturnén Koncz Zsuzsa több országra kiterjedő turnéval ünnepli Magyarország Európai Uniós csatlakozását, emlékezetessé téve koncertlátogató hallgatói és tisztelői szá­mára a történelminek számító eseményt. Erdélyi állomásai: december 1. - Ko­lozsvár, december 2. - Szatmárnémeti, december 4. - Arad, december 5. - Nagy­várad. Az erdélyi turné főszervezője a Bihar megyei MIDESZ, főtámogató az RMDSZ ország „Az ember számára ritkán adatik meg, hogy tudván tudja, történelem az, ami vele épp történik. Jó megosztani ezt az örömöt egymással, az Unió alapítóival, a velünk együtt belépőkkel és bíztatásul azokkal is, akik majd utánunk következnek. Hiszem hogy ezek a dalok is hozzájárulhatnak, hogy erősödjön az összetartozás érzése bennünk magyarokban, immár Európa határai között.” - nyilatkozta a jelen turné kapcsán Koncz Zsuzsa. A kolozsvári fellépésre a Bihar megyei MIDESZ és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös szervezésében került sor. (Lőrincz Ildikó) Rendezvények Az én karácsonyom - betlehemes találkozó Az én karácsonyom című, ki mit tud jellegű rendezvényt ötödik alkalommal szervezi meg az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület. Jelentkezhetnek kisiskolások ( I-IV osztály ) és óvodások kiállítható tárgyakkal, betlehemes játékkal, rövid verses előadással. Jelentkezés Antal Tünde vallásoktatónál tel. 0745-017313. A gyerekek kiállításra szánt munkáit december 8-án, szerdán 12-16 óráig várjuk a Reménység Házában. Az ünnepélyre pénteken, december 10-én 16.00 órai kezdettel kerül sor a Reménység Házában, ahol vendégeink lesznek a szentléleki (Hargita megye) betlehemesek. A betlehemes játékokról előadást tart Kakas Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója. A rendezvény, Ferencz Ágnes képzőművész által irányított, kézműves foglalkozással zárul. További tájékoztatás a 425321,0740-420638,0721-297631 telefonszámokon. Házy Bakó Eszter Színházi Bemutatók KOLOZSVÁRI ÁLLAMI MAGYAR SZÍNHÁZ December 12-én, vasárnap, este 8 órakor: Euripidész: Bakkhánsnők. Rendezte David Zinder (Izrael). Szereplők: Orbán Attila, Csutak Réka, Kézdi Imola, Albert Csilla, Laczó Júlia, Boldizsár Emőke, Tordai Tekla, Sinkó Ferenc, Buzási András, Senkálszky Endre, M. Kántor Melinda, Vindis Andrea, Panek Kati, Ambrus Emese, Fodor Edina, Laczkó Vass Róbert, Varga Csilla, Salat Hanna, Mányoki Bence, Dramaturg Kelemen Kinga. Díszlet- és jelmeztervező Miriam Guretzky (Izrael). Zeneszerző Lászlóffy Zsolt. Következő előadás: december 13-án, hétfő, este 8 órakor. SEPSISZENTGYÖRGYI TAMÁSI ÁRON SZÍNHÁZ Szeptember 3-án 19 órakor: William Shakespeare: Othello, Comenius bérlet. Rendezte Bocsárdi László. Szereplők: Pálffy Tibor, Kicsid Gizella, Váta Loránd, Mátray László, Péter Hilda, Nagy Alfréd, Szabó Tibor, Nemes Levente, Ferenczy Gyöngyi, Veress László, Debreczi Kálmán, Kőmíves Mihály, László Károly, Dar­vas László, Botka László, Kolcsár József. Díszlet- és jelmeztervező Dobre Kóthay Judit. Dramaturg Czegő Csongor. További előadások: december 16, 17, 19, 28. Pálffy Tibor és Kicsid Gizella az Othellóban Fotó: Barabás Zsolt

Next