Ruházati Munkás, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
A jobb együttműködésért A Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Szövetségének elnökségi ülése Az alapanyagot gyártó és feldolgozó vállalatok együttműködésének problémáit elemezte és a javítás feladatait határozta meg a Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Szövetsége elnökségének 1979. november 30-án megtartott ülése. A vállalati gazdálkodás hatékonyságának növelése, a jobb, választékosabb hazai ellátás és a versenyképes export nem nélkülözheti az alapanyaggyártók és a feldolgozók együttműködésének további fejlesztését, javítását. Kerényi Gábor és dr. Burkus Egon, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetői adtak tájékoztatást az érintett vállalatok között kialakult kapcsolatrendszer működéséről, az együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről. A tanácskozáson részt vett a negyedik érdekelt szakma, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének képviselője is. A részvevők egyértelműen szögezték le: véget kell veteni az egymásra mutogatásnak, s közösen kell megtalálni az együttes érdekeltség kulcsát. Mint a Könnyűipari Minisztérium képviselői elmondották, egyre nagyobb hangsúlyt kap a termelés és kapacitás összhangja. A kötszövőiparban például ez az összhang nincs meg. A gyapjúiparban konfekcionálásra több gyapjúszövet jön be, mint az ipar tőkés exportja, s emellett mégis kapacitás-kihasználatlanság van. A bőriparban nyersbőr-ellátási problémák miatt kapacitás-kihasználatlanság van. A feldolgozóiparokban az ütemes szállítás, a sorozatnagyság, a szállításon belüli választék tartása még mindig gondot jelent. Sok esetben a kereskedelemnek olyan kollekciót mutatnak be, amelynek nincs meg az alapanyag-háttere. Különösen a dollárexportban mutatkozik meg a kapcsolati rendszer összes hibája. Nehéz a kiajánlás a saját anyagos exportban, súlyos gondok vannak az alapanyagok mintázásával, pedig ma már a gyapjúiparban is van olyan eljárás, idehaza, hogy egy hét alatt bármilyen mintázási igényt ki lehet elégíteni Nagy különbségek vannak a minőségi színvonalban. Sok esetben munkában és értékben sokkal többet dolgoz be az ipar egy-egy termékbe, mint amennyi indokolt lenne, csak éppen eközben elhanyagolja a külcsínt, a könnyű fogást. Nagy az átállási veszteség a textiliparban. Az érdekeltségi ellentétek az új szabályozók mellett feltehetően könnyebben lesznek áthidalhatók. Az elnökség a gondok elemzése után ajánlást fogadott el az együttműködés javítására. Alapelv, hogy az alapanyaggyártónak és a feldolgozónak is egymás érdekeinek kölcsönös megismeréséből, összehangolásából kell kiindulni. Kiemelt módon kell foglalkozni a belföldi piac ellátásával. A differenciált lakossági igények kielégítését megfelelő összetételű és választékú termékkel elsődleges feladatnak kell tekinteni. Ennek érdekében jobban ki kell használni a szocialista országokkal való együttműködés lehetőségét. A termelőkapacitás jobb kihasználása, a divatigények gyors változásához való alkalmazkodási képesség fokozása pedig megköveteli a konfekció-, a cipő- és bőrdíszműipari vállalatok, valamint az alapanyagszállítók közös gyártmányfejlesztését. Sőt, ajánlatos a kereskedelem véleményét is kikérni. A kis sorozatú gyártást igénylő belföldi megrendelések megfelelő gazdaságossággal csak akkor teljesíthetők, ha a vállalatok élnek az exporttételekhez való kapcsolódás lehetőségével. A kötszövőipar fonal igényének biztosítása, a megfelelő választékú kínálat a fonalgyártók és kötszövőipari vállalatok még jobb együttműködését igényli. Helyes, hogy a Könnyűipari Minisztérium a központi specifikációs rendszer továbbfejlesztésére és a szerződéskötési gyakorlat korszerűsítésére tesz javaslatot A szinte krónikus kellékellátást, gondot sürgősen orvosolni kell, fel kell tárni az ellátási zavarok okait, s meg kell határozni a háttéripari — a szövetkezeti ipart is beleértve — szelektív fejlesztés irányait, s a hosszú távon beszerzendő import termékek körét. A testület az ajánlás elfogadása után Petrák Ferencnek, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete főtitkárának előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg a Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének 1979. évi nemzetközi tevékenységéről, majd dr. Bíró Györgyné, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete főtitkárának előterjesztésében elfogadták az elnökség 1930. évi ülésrendjét. ,mrmrsssr/sssssssss/sssss?s s/srsss///wtsssssssss/rp//ssrsssssss*sss*t A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM I 1980. JANUÁR ARA: 80 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! A TARTALOMBÓL: • Nem jött ki a lépés (2. oldal) • Tartalékok a számítógépben (3. oldal) • Kívánjuk... (5. oldal) A ruhaipar 1980. évi feladatai írta: Dobrotka László könnyűipari miniszterhelyettes Minden esztendő kezdete az előző időszak számadása és a jövőre szóló felkészülés időszaka. Ezt tesszük akkor is, ha nagy eredmény és kis gond áll mögöttünk, s még inkább ezt kell tennünk, ha gondok sokaságával küzdünk és feladataink sora feszít Eredményeink és gondjaink 1979-ben A textilruházati vállalatoknak — azok több mint harmincezer dolgozójának — 1979. évi munkáját értékelve megállapíthatjuk, hogy a termelés és értékesítés tendenciája a vállalati tervelképzeléseknek megfelelően alakult. Vállalataink dolgozói nagy erőfeszítéseket tettek a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása érdekében az export növeléséért, igyekeztek a belföldi fogyasztói igényeket kielégíteni, a hatékonyabb struktúrát kialakítani. Kicsit mélyebben és számszerűen elemezve az 1979. év munkáját, még sok hiányosság, gond, megoldandó feladat tárul elénk. A legkomolyabb problémának ítélhető, hogy a felügyeleti ruhaipar termelékenysége 1979-ben sem nőtt a kívánt mértékben. A termelés volumene alacsonyabb volt, mint 1978-ban. A létszámcsökkenést is figyelembe véve kitűnik, hogy a termelékenységemelkedés mindössze 2—2,5 százalékos nagyságrendű, melylyel nem lehetünk elégedettek. A termelés elosztásának vizsgálata is több gondot vet fel. Nagy elismerés jár vállalatainknak a tőkés export fokozása érdekében tett erőfeszítéséért, melynek nyomán folyóáron mintegy 35 százalékkal növelték kivitelüket az előző évhez viszonyítva. Ennek azonban megmutatkoztak hátrányai a hazai ellátás és a szocialista exportszállítások ütemtelenségében és az előző évhez viszonyított csökkenő mértékben. Nem vitatható, hogy a termelés folyamatosságát zavarták az anyagellátás hiányosságai, melyek a textilipar belső problémáinak, az importfegyelem szigorításának is következményei. A számadás fő célja, hogy az előző év tanulságaiból kiindulva előre mutasson és kijelölje az 1980-as év legfontosabb tennivalóit. Elsőként, mint legfontosabb teendőket említem a termelékenység növelését, minden rendelkezésre álló módszer figyelembevételével. Fokoznunk kell a szervező munkát és annak hatékonyságát. Ez az egyetlen módja annak, hogy a várhatóan tovább csökkenő létszám ellenére, ha kis mértékben is, de növelni tudjuk termelésünk volumenét. Javítani kell a dolgozók körében végzett oktatási, betanítási tevékenységet, mely biztosíthatja, hogy a termelésnövekedés valóban termelékenységből, s nem az intenzitás növekedéséből fakadjon. Szabályozórendszerünk változása is kötelez és ösztönöz a differenciált, a jó munkát kiemelten megbecsülő bérezésre. Ennek alkalmazása is kedvezően hat a magasabb termelékenységre. Erősíteni, szilárdítani kell a munkafegyelmet, a munkaidő optimális kihasználását, melynek előfeltétele, dolgozóink igyekezete mellett, a folyamatos munka- és anyagellátás, ami szintén komoly szervezőelőkészítő munkát igényel. Takarékosság, minden területen Második nagy feladat az anyaggal, az energiával, a költséggel való takarékos gazdálkodás. Népgazdaságunk egyensúlyi helyzetét nemcsak az export fokozása, hanem az importtakarékosság is döntően befolyásolja. A vállalatainknál felhasznált anyagok zöme — ha közvetve is — import eredetű, csak a felügyeleti vállalatok évente 4,5 milliárd forint értékű alap- és kellékanyagot dolgoznak fel. Figyelmesebb gyártáselőkészítéssel, a szabászatelőkészítő módszerek javításával, gondos és fegyelmezett munkával 100 millió forintos megtakarításratehetünk szert A textilruházati iparban sem közhely az energiával való takarékosság. Talán nem is gondolunk rá, hogy a gépek folyamatos, előírásszerű tisztítása, gondozása, a jól szervezett tmk-munka is energiamegtakarító és beruházáskímélő tevékenység. . Az élő és holt munkával való takarékosság fogalmába kell soroljuk a technológiai fegyelem megszilárdítását, a minőségi előírások betartását, hisz egy-egy elrontott ruhadarab több száz forint vagy dollár értéket semmisít meg. Előtérben a belföldi piac ellátása Utoljára említem — bár vállalataink elsődleges feladata — a megtermelt áru értékesítését, a fogyasztók igényeinek kielégítését. 1980-ban is kiemelt feladat a tőkés export árbevétel — még pontosabban fogalmazva —, a devizahozam növelése. Ezt vállalataink elsősorban az exportstruktúra és a vevőkör megfelelő kiválasztásával, a magas igényeket kielégítő minőséggel, a pontos, megbízható szállítással — tehát fegyelmezett termelő és értékesítő munkával — érhetik el. Nem megengedhető azonban, hogy ezt a törekvést a belföldi ellátás, vagy az államközi kötelezettség rovására végezzék vállalataink. 1980-ban dolgozóink éppúgy elvárják, hogy üzleteinkben, áruházainkban kiváló minőségű és megfelelő mennyiségű áruból válogathassanak, mint az előző években, s a választék a korlátozottabb import ellenére sem romolhat! Nem hiányozhatnak az üzletekből a gyermekruházati cikkek, s az olcsóbb közfogyasztási termékek sem. Úgy érzem, ezt valamennyi vezetőnk, dolgozónk nemcsak megérti, hanem mint vásárló, ugyanúgy érzi és követeli. A nagyon röviden összefogllalt és csak példaszerűen kiemelt feladatsor is mutatja, hogy tennivalóink nagyok és sokrétűek. Jó módszerekkel, következetesen Terveink megvalósítása nemcsak egy-egy vezető, nemcsak egy-egy kollektíva feladata. Szükséges, hogy vállalataink vezetői, dolgozói, társadalmi munkásai ismerjék meg az ipar többi vállalatának munkáját, gondjait és eredményeit. Vegyék igénybe a háttérintézmények, a kutató-szervező intézetek, a társadalmi szervezetek szakembereinek segítségét. Az ipar bármely területén megvalósuló módszerek, újítások, eredmények csak így válhatnak közkinccsé, egyegy vállalati eredmény így sokszorozódva növelheti az egész alágazat műszaki színvonalát, fejlődését. Vezetőink a feladatok kitűzésében, végrehajtásában támaszkodjanak fiatal szakembereikre, ifjú szakmunkásaikra, egész kollektívájukra és mindenesetben, minden feladatnál társadalmi munkásaikra. Szakszervezetünk vezetői és aktívái eddig is sok segítséget adtak az ipar fejlődéséhez, és ezt a segítséget nem nélkülözhetjük a jövőben sem. Az előttünk álló feladatok szinte mindegyike igényli aktív közreműködésüket, de kiemelte: nélkülözhetetlen ez az üzem: demokrácia erősítésében, a szervezési feladatok előkészítésében, fontosságuk tudatosításában , az ösztönző, differenciált bérezési gyakorlat kialakításában és következetes végrehajtásában, a munkafegyelem megszilárdításában, a szakmai, oktató-nevelő munkában, a munkaverseny szervezésében. Biztosak vagyunk ,abban, hogy közös akarással, vezetőink, dolgozóink szakmaszeretetével, tudásával, lelkesedésével 1980-ban is eredményes, jó munkát végez az ipar valamennyi vállalata, és a feladatok következetes megoldásává a textilruházati ipar is hozzájárul a népgazdasági gondol enyhítéséhez. Elnökségünk tárgyalta A műszaki-gazdasági értelmiség helyzeté t Szakszervezetünk a textilruházati iparban dolgozó értelmiségieket a ruházati dolgozók közönsége szerves részének tekinti és mindig is annak tekintette. Olyan rétegnek, amely jelentős szerepet töltött be a szakágazat fejlődésében, szaktudásának javát nyújtotta a ruházati rekonstrukció végrehajtása során. A most következő időszakban különösen nagy feladat hárul rájuk az iparág termékszerkezetének korszerűsítésében, a hatékonyságot, a minőséget javító műszaki-gazdasági módszerek kidolgozásában és bevezetésében. E feladatok megoldásához jó munkahelyi közérzet, munkájuk anyagi és erkölcsi megbecsülése szükséges. Ugyanakkor szükséges az is, hogy az értelmiségiek a vállalati és a népgazdasági célokért alkotó módon tevékenykedjenek, szakmai és politikai képzettségüket folyamatosan továbbfejlesszék, javítsák munkakapcsolataikat a fizikai dolgozókkal. _A szakágazatban dolgozó felsőfokú végzettségű szakemberek helyzetének, munkahelyi megelégedettségének, a továbbfejlődési lehetőségükről, a szakszervezetről alkotott véleményének megismerése érdekében szakszervezetünk kérdő-íves felmérést készített azzal a céllal hogy pontosan meghatározhassa a következő időszak tennivalóit. A felmérést a teljes szakembergárda körére kiterjesztették, a kiküldött 614 kérdőívből kitöltve 414 érkezett vissza. Ennyi kérdőív már megfelelő biztonságot nyújtott arra, hogy következtetni lehessen a műszaki-gazdasági értelmiség helyzetére A központi vezetőség mellett működő műszaki-gazdasági bizottság a kérdőívek alapján tartalmas tanulmányt állított össze a szakemberek helyzetéről, mely elnökségünk munkájához jó alapként szolgál. A testület decemberi ülésén sokoldalúan foglalkozott az értelmiségiekkel. A téma fontosságát jelezte, hogy minden meghívott és csaknem minden testületi tag kötelességének érezte véleménye kifejtését Az elhangzottakról és az elnökség ajánlásairól következő számunkban részletesen írunk. IPARÁGUNK MINDEN DOLGOZÓJÁNAK SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI VEZETŐSÉGE