Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1922. január-június (3. évfolyam, 1-145. szám)
1922-02-21 / 42. szám
2. oldal RUSZINSZKI MAGYAR HÍRLAP 1922. február 21. talánoknak mondják s tőzsdei manőverekre vezetik vissza. RÓMA, febr. 20. Népgyüléseken határozatokat hoztak, amely kimondja, hogy szükségesnek tartja a kormánynak Bonomi vagy Nicola elnöklete alatti ujáalakítását. Amennyiben ezeknek nem sikerülne a kormányalakítás, ügy, Orlando megbízását kívánják. PÁRIS, febr. 20. A Bonomi kormány bukása következtében itteni politikai körökben szinte bizonyosnak tartják a genuai konferencia elhalasztását. BUDAPEST, febr. 20. Az „Amerikai Magyar Népszava“ közli, hogy Sixtus pármai herceg, Zita fivére, rövidesen Amerikába vándorol ahol nagy farmot vásárol. Ruszin pártvezérek harca a sajtóban Ungvár, febr. 10. Lapunkban annak idején beszámoltunk arról a küzdelemről, mely a sajtóban az ukrán irányzatú ruszinok és az ide való ruszin nyelv alapján állók között a múlt hetekben a legnagyobb hevességgel megindult. A mindkét részről jött erős támadások után mintha a harci zaj egy kissé elcsendesedett volna. Úgy látszik ez a csend csak új erők gyűjtése céljából következett be. A Kaminszky Párt hivatalos orgánuma, a „Karpao Ruszkij Visztnik“ u. i. legutóbb megjelent számában „Képmutatás“ cím alatt a következőket írja: A Chlyiborobszka Partija urai tisztességtelen rágalmakkal illeték és illetik az egyesült ruszin pártokat. Mi megfeleltünk nekik, mire ők bíróság elé állítottak minket. Rendben van. Ott készek vagyunk igazolni, ki volt és ki most is népünk árulója. Ezek az urak nem örülnek annak, hogy a ruszin földművesek egy erős pártban egyesültek, ezért kiabálnak. Pedig eleinte ők is egyesültek, azután kiváltak, mint rendesen tenni szokták A pártközi tárgyalásokról lapjukban semmit sem írtak, mert látták, hogy az összes földművesek ellenük voltak A „Ruszka Néva“ látva azt a bajt, mibe a chiyiborok urak belekerültek, 5. számában be akarja bizonyítani, hogy a ruszin pártok között „csak egy van, mely tiszta és igazi ruszin, ez a Chlyiborobszka Partija“. Nevetni kell ezen. Így ir Brascsajkó Mihály, ki mindég nagy magyar volt, ki magyarságát azzal dokumentálta, hogy magyar nemzeti viseletben járt. Mikor 1914 ben Rahón ügyvédi irodát nyitott, de úri és gazda családoknál hisz magyar ruhában mutatkozott be. A magyar Kaszinóban szavalta el a „Talpra Magyar“-t. A román megszállás idején bátyjával, Bajor Gyulával együtt Mihályi máramarosszigeti román főispánhoz és Király alispánhoz memorandumot adott be a román fenhatóság alatt álló ruszin autonómia és Bajor Gyula kormányzósága érdekében. És Volosin atya? Leközöljük az ő saját szavait, ahogy ő a forradalom előtt beszélt és irt. Mint a kántor tanitói egyesületnek az elnöke ez egyesületnek 1918. szept. 5-iki gyűlésén a következő szavakkal nyitotta meg a gyűlést: „A midőn ma, a világháború borzalmai közepette legelőször jöttünk össze, nem lehet magasztosabb kötelességünk, mint annak örvendetes megállapítása, hogy az a nép, melyet mi nevelünk mi tanítunk, mi vezetünk, a világháború megpróbáltatásai között oly példaszerűen tette le az egyház és a haza iránti hűség, a honvédelem kötelességtudásának nagy érettségi vizsgálatát. Igen mi büszkén állapítjuk meg, hogy a hazai rutén nép szembeszállt a kísértés, a csábítás erejének, az ellenséges betörés alkalmával sziklaszilárdan őrizte meg hazafias tradícióit és nem esett be a hit és haza ellenes áldemokrácia terébe sem itthon, sem kint a hadifogoly táborokban“. 1916. január 16-án pedig a következőket írja: „A ruthének eltótosodási folyamata figyelmet érdemel úgy a ruthén nép érdekében, mint a magyar német szempontjából is. A ruthén nép-nek nem érdeke, hogy eltávolodjék és a magyar- Ságba való beolvadása a messze jövőbe kitolassék, mert hiszen a nép ezzel jóval később jut a magyar kultúra elsajátításával járó erkölcsi és anyagi előnyökhöz. A magyarságra sem lehet közömbös, hogy a ruthénség a tótok javára veszítsen tért, mert ez egy jelentékeny számú és a magyarosodásra kevésbé fogékony nemzetiség erősödését jelenti.“ „Mi nem tótosítani, hanem magyarosítani і akarjuk a ruthén népet, ezért nem akarunk oly injekciót adni a betegnek, mely csak szenvedéseit hosszabbítaná meg.“ „ Ilyen bölcsességeket idézhetünk, amennyit csak tetszik. („Gör. hát. Szemle“ c. újság.) Hogy milyen chigiborok Zseltvay Viktor atya, az meglátszik azon cikkéből, mit ő 1917 októ-ber 7-én „Mezőhegyes“ c. alatt irt. Dicséri a magyarokat, hogy milyen kedvesek, okosak és szorgalmasak, majd így fejezi be: „Fájó szívvel megyek el tőlük. Visszajővem, sokat gondolok rájuk. Különösen a mintaszerűen vezetett birtokért fáj a lelkem, melyet a most vajúdó demokrácia talán a gazdáknak fog felosztani, hogy majd felére redukálja a föld jövedelmét.“ Hej, hej Uram, önnek nem kellett sem a demokrácia, sem az „Utolsó vacsora“ Ez a сіте Kernstok Károly képének сіте, melyet Berlinben festett. A műtörténelem mesterei által sokszor megalkotott bibliai jelenetbe, mikor Krisztus utoljára ül együtt tanítványaival, a testvéri szeretetnek és égő gyűlöletnek, a mesianizmusnak és a meztelen erőszaknak kísérteties szintézisét vitte bele a a magyar festő (Panoráma képes hetilap Bécs, második évfolyam 1. szám.) Bemutatom Kernstokot úgy, amint én őt hitből ismerem. A magyar festők egyik legtehetségesebb művésze, aki már fiatal korában szép sikereket ért el és azok fajtájából való, aki nem a kávéházi asztaloknál festegetett, hanem komoly műteremben vagy a természetben. Végig csinálta a hagyományos polgári művészetnek minden változatát és mindig sikerrel. De Kernstok nem az az ember, aki megelégszik egy-két állomással. Szakított a polgári ízlésű művészettel s irányt változtatott. Eleinte értelmetlenül álltak egy-egy újabb irányú képe előtt, melyek látszólag úgy voltak megfestve, mintha valamely nagyon kezdő embert megszállt volna az ihlet. Később már kezdték megszokni irányát, de nagyon kevesen. Ő is részese a művészeti forradalomnak, ami végig vonul egész Európában. Az „Utolsó vacsorá“-ja is művészeti és politikai forradalmár lelkéből fakadt. Sajnos, nincs módomban reproduktió alakjában bemutatni, megkísérlem tehát leírni. Ne képzeljük az „Utolsó vacsorát“ egyház, vagy kialakult vallásos modorban. A bibliához is csak annyi köze, hogy tizenhárman vannakegyütt. A mester itt is az asztal középen foglal helyet, körülvéve tizenkét agyonsanyargatott fanatikus proletártól. Mindegyik arcán fájdalom és kétségbesés látszik. Az egyik elfordul a társaságtól és számit magában, ez a modern besúgó. Odakint a rendőrség késziti a csapdát. A mester tudja ezt és két tenyerébe hajtja lázas homokát és mondja: Engem még ma el fog árulni valaki közületek s lehet, hogy holnap már bitófán függök.“ A mester háta mögött áll egy erős zömök proletár, egyik kezében pohár bor, másikban kenyér és még mond valamit mielőtt szájához vinné. Ez Péter apostolra emlékeztet. Mellette egy síró fiatalember, aki valamitjegyezni látszik egy noteszbe, talán a kijelentéseket. Az utolsó vacsora tele van izzó szenvedéllyel. E kép lélektani kibontakozása figyelemre méltó. Úgy tett Kernstok, mint az első keresztény művészek tettek, kik lerombolták lelkekben Athén és Róma rafinált patriciusi művészetét és kezdték elölről, primitív eszközökkel, de lelket kerestek, amit sok esetben nagy sikerrel meg is leltek. Kernstok „Utolsó vacsorája“ is primitiv rajzzal s még primitiv festés móddal készült, de a lelket, amit keresett megtalált benne. Ha összehasonlítom Leonardo da Vinci utolsó vacsorájával, melyen az apostolok tisztes ruhákba öltözvék, aminthogy másként nem is lett volna helyes, abban az időben festeni, azt látom, hogy Kernstok össze-vissa kuszáit és gyűrt proletárokkal népesítette be képét, az első keresztény művészek is így lettek, de Kernstoknak mondanivalója van ezzel, amit sokan világosan meg is értenek Itt Krisztus fejét nem övezi semmi fény, tehát nevezzük egyszerűen mesternek. Egy rajongó csoport feje, vezére, kinek szavát követik vakon s kitől az utolsó vacsorán az elválás nagyon nehéz. A berlini kommunista körökben bizonyára sokat beszéltek e képről, mint sajátokról, melynek nemcsak műtörténelmi de kortörténelmi jelentősége is van. Ijjász Gyula: földreform. És most?! Piszkos dolog a politika. Nagyon helyesen írja a „Szvoboda“, hogy önöknek „nem kell átorientálódni“. Igaz, önök az orientálódás minden szakán már keresztül mentek. 1., Magyar azon nyelv alapján: Nincsenek ruszinok, csak ruszinul beszélő magyarok. 2., Ruszka Krajna a magyarokkal. 3., Ukrajna. 4, Románia. 5., Csehszlovákia. — Ahogy akarod. És aki nem megy önökkel, azt önök magyaráznak, kacapnak, bolsevikinek, árulónak nevezik. Színházi mulatság: Zádor és Reinitz Ungvár, febr 19. Szombaton este fél kilenc órai kezdettel kevés, de előkelő közönség jelenlétében tartották meg a Ruszinszkói Hivatásos Újságírók első nagystílű hangversenyét, melyen Zádor Dezső szász kamara énekes, a berlini Statsoper tagja, a kiváló baritonista énekest Reinitz Béla hírneves zeneszerző zongorakísérete mellett. A világhírű mester ez alkalommal is méltó volt önnmagához. Úgy német, mint magyar szövegű dalai leírhatatlan hatást értek el. Fellépése, technikai fölénye, hangjának kiapadhatatlan érce és hanganyagának hatalmas szélessége, egybeolvadva szédítő orgánumával, minden póz és affektáltság nélkül adták őt, a mindenek felett álló művészt. Égő kíváncsisággal leste mindenki a még ismeretlen Ady dalok leghivatottabb értelmezőjét. Az „Halálvilág : a csók“, „Egyedül a tengerrel“, „Ének a porban“, „Páris: az én Bakonyom“, „Új vizeken járok“ stb. patogó tapsvihart váltottak ki a lelkesült publikumból, úgy, hogy a hangverseny befejeztével a közönség nem akarta leengedni a pódiumról a művészt. Partnere, a kedves megjelenésű Reinitz Béla, pontos, odaadóan behízelgő zongorajátékával emelte a művész dalainak hatását, s mindannyiszor mosolyogva hajolt meg, valahányszor felzúgott a taps. Az erkölcsi sikerben elsőrangú hangverseny a Ruszinszkói Hivatásos Újságíróknak a zeneének művészet iránti kifinomult ízlését dokumentálja. A közönség nagy része távolmaradásával tüntetett, amelyet a közért dolgozó újságírók sehogysem érdemeltek meg. BUDAPESTI ZÁRLAT. Febr. 17. Napóleon 2565 Font 2920 dollár 665 675 lengyel 191/s frank 5900 márka 320-330 lira 3225 osztrák 1075 és 1175 rubel 52, lei 502— 512, sokol 1240 1260 Svájc 11300 dinár 830— 840, London 2920 Newyork 667’50 677 50, Berlin 310—320 Milánó 3290 Páris 5925, Prága 1247 50 -1257 50, — Zürich 13025, Bécs 10—11 Zágráb 207 50-217 50. Olvassuk és terjesszük a Ruszinszkói Magyar Hírlapot!