Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1926. január-június (7. évfolyam, 2-26. szám)
1926-01-10 / 2. szám
1926. január 10 RUSZINSZKOJ MAGYAR HÍRLAP 3 oldal Végre is nemcsak a jövedelmek elköltése, de azok megszerzése is az uj háromság kötelessége, legalább is most, mikor a közönséget és annak törvényes képviseletét — a demokrácia és a konszolidáció nagy dicsőségére — hallgatásra kényszerítik. Fentebb ugyan azt mondom, hogy végül még egy kérdést, de nem veszi tán rossz néven tőlem az új háromság, hogy ennek ellenére még egy legvégső kérdést i fölteszek. A rendes költségvetési előirányzatot ugyanis II. szám alatt rendkívüli előirányzat követi. Ennek tételei a következők : 1. A város új katasz-teri felméréséhez állami hozzájárulás 110.000 ‰ 2. Boros-utcai vásártér piactérré való átalakítására 105 000 м 3. Uj utca nyitása a Roskovics-utcából az új postaépületig 38.500 К 4. Uj utcák építése a Kis-Galagon 172.054 Ą 5. A városi színház átépítése 450.000 . Összesen 875.554 . Ennek az összegnek valamelyes hitelügylettel vélnek fedezetet találni, amely hitelügylet azután a jövő évi költségvetést terhelné, tehát ismét a pótadót szaporítaná. De mert önök maguk is úgy vélik, hogy itt egy kissé döcögőssé vált pénzügyi tudományok, hát e költségvetést a következőleg záradékolják : 875.554 Refedezetlen hiány hitelügyletek által nem engedélyezés esetén az összes kiadások állami segélyként nyernének megtérítést.. Hátha tényleg úgy van, hogy ez a 875.554 a rendkívüli szükséglet államsegélyből megtérítést nyerhet, hogy tartják városi alkalmaztatásukkal összeegyeztethetőnek, hogy az ne államsegélyből, hanem a városi és az adófizetéssel amúgy is túlon-túl terhelt közönség zsebére hitelügyletnet bonyolíttassék le. Vagy tán a záradékolás szövege nem fedi a tényleg mondani akartakat ? Hát miért is nem tartottak meg legalább egy régi tisztviselőt, aki a magyar nyelvet szóban és írásban tökéletesen leírta ? Qaar Iván: A vízkeresztnapi házkutatások története Árky Ákost letartóztatták, rendőrségi zárkába zárták. A letartóztatást másnap a rendőrigazgató feloldotta. Ungvár, jan. 8. Vízkereszt napján arra ébredt Ungvár közönsége, hogy detektívek csoportja megy szét a fővárosban és megszállja a „Határszéli Újság“ és a „Ruszinszkói Magyar Hírlap“ szerkesztőségét. Házkutatások. A Határszéli Újság szerkesztőségében megjelent detektívek dr. Fleck rendőrfogalmazó vezetésével rendőrigazgatósági rendeletre való hivatkozás mellett házkutatást tartottak. Lefoglalták és elvitték a levelezéseket és a kiadóhivatal könyveit. A házkutatás tényéről jegyzőkönyvet vettek fel és annak egyik példányát hátrahagyták. Ugyanebben az időben jelentek meg a detektívek a Ruszinszkói Magyar Hírlap szerkesztőségében, Meister rendőrtiszt vezetése mellett. A szerkesztőségben Kreisler Géza nyomdatulajdonos, a „Grimasz“ szerkesztője és Árky Ákos pártvezér tartózkodott. Meister rendőrfogalmazó azonnal telefon utasíást kért a rendőrigazgatóságtól, melynek eredményeként felszólította Árky Ákost, hogy két detektívvel menjen el a lakására, ahol szintén házkutatást kell tartaniuk. Árky a kíséret ellen kifogással élt és igy egyedül ment haza, ahol a házkutatást azonnal megejtették és féltizenkettőkor Árky Ákost a rendőrségre, kisérték, ott kihallgatták, mely után óráját, láncát, pénzét és egyéb értékeit elszedték és egy rendőrségi zárkába („tetvesbe“) csukták, ahonnan este 6 óra tájban vezették elő, tárgyait visszaadták s autón a rendőrigazgatóságra szállították, holkihallgatása után dr. Vohlidál rendőrigazgató kijelentette, hogy magas korára való tekintettel megengedik neki, hogy lakásán tartózkodjék, de ígérje meg, hogy senkivel sem fog érintkezni. Miután ezt Árky Ákos megígérte, felajánlották neki a rendőrségi autót, melyen két detektív kíséretében hazaszállították. Árky a soffőrnek borravalót adott a szivességért. A pártirodában. Ugyancsak vízkereszt délelőttjén tartottak házkutatást a pártszövetség központi irodájában, ahonnan szintén a levelezéseket és a könyveket vitték el. Házkutatást tartottak még Paulik János dr. főtitkárnál és Szász Gyula ker. szoc. párti titkárnál. Ezután elővezették Jaross Gyula kisgazda párti igazgatót, akit kihallgatása után autón Perecsenybe vittek, ahol a pártigazgató lakásán házkutatást tartottak. Jarosst a házkutatás után visszahozták Ungvárra és csak este 7 óra körül engedték szabadon Munkácson. Csütörtökön éjjel a munkácsi rendőrség felverte álmából R. Vozáry Aladár munkácsi párttitkárt és házkutatást rendezett nála. Munkácsról egyébként bővebb részleteket nem sikerült megtudnunk. Nagyszőllősön, Vízkereszt délelőttén megjelentek az ungvári rendőrigazgatóság emberei N Nagyszőllősön, ahol Holtky Károly főtitkárnál és Nagy Kálmán dr. volt pártelnöknél. Mindkét helyen házkutatást tartottak. Beregszászon. Ugyancsak ebben az időben jelentek meg a detektí v . — Szent Antal ? kérdem csodálkozva, jóllehet hozzá lehettem szokva Dani bácsi rapszodikus gondolatmenetéhez. — A’. Meg a feje. No, ebből valamelyes esetet csiholunk ki, gondoltam. Erre már nem volt idő, mert megkondult felettünk az öreg harang mély szava, hanem bemenőben oda súgtam Dani bácsi fülébe: — Aztán mise után szívesen látom egy kupicára. Hát ott ültünk mise után szobámba a kupica és friss kalács mellett, Dani bácsi pedig jókedvvel kezdett beszélni. — Sok embert láttam már fiatalból öregre vedleni és kopni, de olan rémisztőn egy se fordult ki magamagából, mint ez a Kocsári Pesta. Fiatal legény korában nem vót az az urnapi búcsú, a meyiken nem vérzettek van’ egypár — az a keze vonását jajjongó — meglékelt fejek a kocsma ivójában; úgy nótázott a’, hogy mikor ott a pesti Óperenciás teátrumból vót itt a kas’élba egy bűvész ur, az is azt mondta rá, hogy aszondi, Fene meg áll. Dicséretnek fur dicséret, de hogy a’ vót, hát azt a környülálló úri népek is megbólongatták; de egész kiforgatták az a szavát, mert valami fenomenált vagy mi a szöszt emlegettek. No, amikoron meg kiállt a piacra és elkezdte ott egyedül járni a csárdást, a kopogóst, a rezgőst meg a verbunkost, hát azt a menybéli angyalok sem nézhették talpuk megviszketése nélkül. Egy igen alkalmatosságnál maga az öreg báró úr is úgy elgyönyörködte a táncát, hogy tréfázva is, meg csodálkozva is mondotta : — Pesta te! a saját lábad e’ he? — Igenis, kézit csókolom méltóságos báró úr, az apámtul tussoltam; igy a Pesta. Most meg kell nézni ezt a hajdanán elsők között is legelső legényt, hogy milyen totyakos vén ember lett belüle, aki nem árt a légynek se, aki örül, ha lába menés közben földet ér, aki két szavat három nyögés nélkül ki se lát mondani, aki a szent nótákat sem zengi, mer’ a hivatalbéli, hát ez nem áll az állásához. No, világéletében se vót valami istenes ember a Pesta. De hogy ez a gabajodás történt rajta, amit idén most érzeményezek, hát ez oda húzta ütet egészen a jó Istenhez. Ijen tájon vetni, szent Iván havának elején, hogy a tisztelendő urnák — akinek szép szava no, híres a vidéken — levett minket a lábunkról és megvásárolt a pénzünkön egy ojan szépséges szent Antal szobort, hogy aki csinyálta, a’ bizonyosan a menyek országába járt álmába és ott pingálta meg szent Antalka arcát ojan szentségesre. Fele ojan vót, mint egy ember, э karján ott pihent a kis Jézus, meg ojan szívesen, de ojan szívesen mosolgatott le ránk a lelkem adta, mintha mondotta vóna is: „Látitok , aki szereti a Jézust, elgyün az annak az ölibe, meg még kívánatos is neki szógája kelebin pihenni, ugyi kis Jézuskám ?“ Csodájára jártunk a szobornak a parókiára, mer’ hogy ott vót letéteményezve, míg felszentelésének napja elkövetkezik. Meggyűlt ez is. Aszondi a tisztelendő urunk Kocsár Pestának úgy estenden : — No Pesta bá’, hozza kee ki a szobrot, oszt vigyük a templomba, hogy hónapra hejin álljék. Fogi Kocsár Pesta harangozó a szobrot, vállára emeli újan vigyázva, mint a habos tortát és viszi a kiskapu felé úgy, hogy a szobor feje kimagaslott vállán. — Vigyázz ! rikkantotta el magát a tisztelendő. De már későn, mer’ szent Antal feje ott feküdt már a fődön , a kiskapu felső keresztfája tisztára lefejezte. Kocsár Pesta a szobrot még mindig — sőt igen — magához szoringatta és halálra vált sápadtan mondta: — Eltörött... ehm. Óh szent Antal könyörögj érettem... ehm... ehm... — Hát hogyan könyörögjön, mikoron a fejét vette, maga vén... Mondta vón’ tovább is a tisztelendő, de hogy galamb lelke vót neki, hát nem mondta. Csak ott sikerkedtek ketten a megroncsolt szobor körül és tróbálgatták vón’ öszvebeszélni a fejet a testtel; de nem ment a’, no. — Menjen kérem, menjen! tört ki végre tisztelendőnkbül a keserűség; felnyalábolta szent Antal mind a két felit és visszavitte szobájába. Kocsár Pestánk meg csak ott maradt állvást, mintha Lót feleségem vette vón’ hozzá a példázást. Azután lassan indulásba fogott, de olan ingoványos vót a lépkedése, mint mintha már az ötödik deci fütyölővel cakiztatott vón’ a gallérja mögé a zsidó pájinkájából. Nem tudta a szegény