Kárpáti Magyar Hírlap, 1940. január-június (21. évfolyam, 1-145. szám)

1940-02-07 / 30. szám

­ LEVÉL ÉRKEZETT NYÍREGYHÁZáRA EGY TANPEREI FINN LEÁNYTÓL Éjszakai légitámadás közben írta a légoltalmi óvóhelyről Kiikka Haapanen, a finnországi T­ampere városában él és kecske­méti ismerősei naponta várják le­velét. A mai postával újabb levél ér­kezett Tamperéből. Január 14-én kelt, tiz nap kellett hozzá, mig ide ért. Légoltalmi óvóhelyen irta egy szovjet légitámadás közepette. Ki­vül repülőgépek zúgtak, géppuskák ropogtak, bombák robb­ant­ak s a kis finn leány irta a levelet kecs­keméti ismerőseinek. Állandó robbanások szakítják meg az éjszaka csöndjét. A légvédelmi óvóhelyen ülök és kötök, mint a többi finn ápo­lónő itt mellettem. Magyaros, mezőkövesdi, asz­talterítővel van előttem az asz­tal lefedve, az­ a­sztalon kötsze­rek állnak. A pincének az osz­lopai a finn „saunával“ van­nak megerősítve és így biz­tonságban­­érezzük magunkat. Az utóbbi napokban néhány kellemetlen látogatást tettek nálunk ,,bejelentés nélkül“ a szovjet repülők.. Borzasztó lángokban látni Tampere egész negyedeit. Barátnőmnek, Inkerinek a házára három gyújtóbomba is esett és porráégett. Most itt la­kik velünk az­ egész család, sze­rencsésen megmenekültek. A bombázások időtartamában Tampere a második, a napok­ban négy óra hosszat bombáz­ták egyfolytában. A szirénák „légi veszély el­múlt“ jelzése után milyen bor­zasztó volt látni a várost. A házak lángokban álltak és az emberek néma gyűlölettel a szemükben váltak hajléktala­nokká. Tegnapelőtt borzalmas légi támadásunk volt. A kórház környékére vagy negyven bom­bát dobtak le ,a szovjet gépek és félreismerhetetlenül az volt a szándékuk, hogy a kórházat tönkretegyék. A sebesülteket hordágyon ci­peltük ki, fehér lepellel letakar­va, mint a halottakat. Mi is orvosi és ápolónői fehér kö­penyben voltunk, így valószí­nű volt, hogy­ nem vesznek észre bennünket a szürkület­ben. A fronton megsebesített katonáknak még súlyos sebe­ikben sem hagynak békét, gyakran halálos ágyukon is l­om­­­­bázzák őket a szovjet re­pülők. Nem kímélik a vöröskeresztes kórházakat, a sbesülteket szál­lító v­onatokat sem Mindenki, aki propagálja a finn ügyet, egyúttal szolgála­tot is tesz Finnországnak.­­ Mindnyájan tudjuk, hogy mit jelentene az, ha csak annyian lehetnénk, mint Magyarország lakossága­ így is valószínű, hogy a télen a hó és hideg, tavasszal pedig az áradások és földrajzi elő­nyök segítségével kitarthatunk. Hogy a két hadvezetőség és katonaság közti óriási különb­séget bizonyítsam, csak egy statisztikai adatot említek: 6400 finn katona életéért 120 ezer szovjet katona maradt a harcmezőkön Nem számítva bele a töménte­len hadifoglyot. Nincsenek ma pár­tok nálunk, egy szent cél lebeg előttünk, ami a magyarok jelszava is: „A haza minden előtt!“ íróink, művészeink, sportoló­ink is mind a haza ügyeit szol­gálják. Bízunk az Istenben, az emberi megértésben és­­ a csodában. De már megszólaltak a szíré­nák „minden tiszta“ jelzései és most egy órai csöndes várako­zás után ismét felmehetünk a szabadba. Egy pillantást ve­tünk a rommá bombázott épü­­letekre, a hajléktalanná vált családokra és boldogok va­gyunk, örülünk teljes szívből, hogy egy ilyen nemzet fiai és leányai lehetünk, büszkék va­gyunk, hogy szabad Finnország most is megvan s tudjuk, hogy soha el nem lehet törölni a föld színéről. De szép is vagy most Tampere, füstölgő­­romhalma­zok, megpróbáltatott, de bol­dog finnek­ városa­ Kiikka Haapanen. Tíz nap telt el azóta­ Tíz olyan nap, amelynek talán mindegyikén megismétlődött a támadás. Aki a híreket figyeli, sűrűn találkozik Tampere nevével. A magyar rádió ma reggeli híradása során is hal­lottuk, hogy tegnap újabb légi­támadás érte a várost. — A híradás szerint Tampere fölött öt orosz gépet lelőttek. Hogy a lakos­sággal, a várossal mi van, arról nem szólt a híradás... * HOGYAN ALAKULNAK A PÁRT­KERETEK A FELVIDÉKEN ? Milyen formában megyünk neki a választásoknak ? (—1) Több szempontból is: na­gyon is érthető, hogy a Felvidék választó­polgársága a rendesnél különösebb figyelemmel kíséri a felvidéki politikai élet hullámzá­sát­ A Felvidéki Egyesült Magyar Párt mögött nagy és méltánylást érdemlő múlt áll, amely előtt, mint szerzett jogok előtt szemet hunyni nem lehet. Megnyugvással látjuk, hogy eb­ben az irányban nincs is baj. A kisebbségi sors húsz eszten­deje igen nemes patinát vont­ erre a pártra és különösebben­ is az él­re állt vezéreire- S talán nem is kell túlzott szerénytelenség ahhoz, miszerint ez a Párt parányi­ részese a 938 .nov. 2-iki döntésnek és a 939. már­ciusi gyönyörű eseményeknek. A Felvidéki Egyesült Magyar Pártban valami csodálatos tökély­­lyel nyert alapot a magyar élet ki­­alaulására. Ezt érezték nemcsak a kisebbségi magyarok, nem csak az anyaországi testvéreink, de ezt érezték húsz kemény esztendőn keresztül a csehek is! Ostorozták, nyomorították a pártot, a­z életvi­tel minden vonalán megnehezítet­ték a párt hangosabb tagjainak az életét, de önmagukban felismerték, megismerték­­azt az ellenáramlatot, amellyel megbirkózni képtele­nek, mert az ő materiális ha­zafiasságuk szembetalálkozott ennek a pártnak lelkiekre ala­pozott hazafiasságával! Egymillió magyar került vissza az anyatesthez! Egymillió kipró­bált, egymillió harcedzett, egymil­lió — szárnyaszegettségében is ön­érzetes, öntudatos magyar! Olyan egymillió magyar, akiben a nem­zeti érzés a maximumra­ érlelődött fel. Ezzel a réteggel szeretettel, melegséggel kell bánni s akkor szembeszáll a fajtáért és a Hazá­ért még az ördöggel is! De, ha oktalan, jogtalan sérelem érné, mi, itteniek érezzük, hogy olyan fásultság, olyan leülepedő le­targiát lenne úrrá fölötte, amely semmiféle vonatkozásban nem kí­vánatos. Ez a milliónyi magyar most a választások előtt áll. Már jönnek innen is, onnan is hangok, próbál­kozások, kísérletezések, tervek el­gondolások, melyeknek nem mind­egyike szerencsés és semmiesetre sem célhoz vezető! Tárgyalások folynak Budapesten, az Egyesült Magyar Pártok és a­z MÉP között. Mi hisszük, hogy eb­ből egy egészséges új változat­ fog megszületni. Nem tudjuk, hogy e pillanatban hogyan áll a helyzet, azonban a tárgyalások komolysága ar­ra enged, következtetni, hogy a legteljesebb megértés a mun­kavitel vezérfonala! Mindkét párt jobboldali és mind­két párt a kormány programját tűzte zászlajára. Elvi differenciák tehát nem kerülhetnek előtérbe s csak nagyon sajnálatos tény vol­na, ha­ személyi differenciák lépné­nek közbe bénítólag. A legutóbbi elnöki tanácsülésről a Felvidéki Párt Orsz. Vezetősége nem küldött szét értesítést a la­poknak. Kár. Mert tekintettel a februárra: itt az ideje, hogy a választá­sok előtti sima, nyugodt elő­készítő munka meginduljon, hogy a kártyakeverőknek ne le­gyen idejük, alkalmuk esetleges rombolni akaró munkájukat még csak meg sem kezdeni. Ezen a legutóbbi ülésen mint­egy 200 delegált jelent meg. Mi hisszük, hogy az az út, amelyet Jaross miniszter, Ré­­vay gróf orsz. ügyvezető és Korláth kárpátfelvidéki kép­viselő együttesen, közös aka­rattal megalapoznak, az a m­i utunk lehet, amely straté­giai uton felvonulhatunk a sza­vazó urnákhoz! Lelkes híveink naponkint kere­sik fel leveleikkel szerkesztőségün­ket, információkat kérnek és ta­nácsokat adnak. Mindegyiket elol­vassuk, megfontoljuk. Sok okos gondolat vetődött felszínre s meg kell állapítanunk, hogy mindegyik­ből az önérzete, határozottsága­ csen­dül ki­ . — Az a határozottság, amely uralta ezt a milliós tömeget a cseh megszállás ideje alatt is, amikor érezték­, hogy nekik­­sú­lyuk, tekintélyük van s a hatalmas tömegükben erő rejlik! Itt-ott szertelenkedő hevület is megcsil­lan a levelekben. Ezt a türelmetlen­séget­, féltékenységet m­i m­e­g­­értjük és kérjük ezeket: ajándé­kozzanak meg bennünket bizalmuk­ka­l s mi mindenütt ott leszünk, a jogos, megérdemelt és vitán fe­lül kijáró érdekeikért mindenkor síkra széljünk. Erre egyelőre szük­ség nincsen, mert a tervek a mi elgondolásainkat is fedik s hisz­­szük, hogy meglepetéseket a hol­napok sem fognak hozni. A hőtömeg súlya alatt beomlott egy ungvári ház tűzfala Egy asszony súlyosan megsebesült a törmelékek a véletlenül ott tar­tózkodó egyik lakóra zuhantak, aki a fején súlyosabb sérüléseket szenvedett. A szerencsétlenül járt asszonyt a kórházba szállították. Hasonló szerencsétlenségek elke­rülése céljából helyes lenne, ha a gyengébb gerendázatú házak tete­jéről a havat letakarítanák.­­(Az idült székrekedés, az aranyeres megbetegedés és a máj nagyfokú duzzanatának kezelésére) a régóta bevált, tisztán természe­tes ,,Ferenc József“ keserűviz — reggel éhgyomorra egy pohárral hévéve — igen alkalmas, mert has­hajtó hatása feltétlenül megbízha­tó, rendkívül enyhe és nagyon­ kel­lemes. Kérdezze meg orvosát! Majdnem végzetes szerencsétlen­ség történt kedden délután Ung­­váron, a Diaróczi úton. A tetőn le­vő hótömeg hatalmas súlya alatt az egyik épület tűzfala­ beomlott . Passage Mozgó Ungvár kedden, szerdán és csütörtök, febr. 6—7—­8-án. A francia film­gyártás legújabb csúcsteljesítménye: Egy párisi ház Yves Mirande a ragyogóan szellemes francia író szenzációs mű­ve, melyben egy párisi ház ezernyi titkairól lebbenti fel a fá­­tyolt­ — Gaby Morlay, — Erich von Stroheim. — Szenvedélyek, szerelem, vágyak, gyönyör, féltékenység, irigység, öröm és le­dérség. _____Jön a Metró nagy ágyúja: SZERELMESEK._____________

Next