STUD - Statisztikai Tudósító, 1942. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-02 / 1. szám
2, oldal» STUD/ 19^2, Januar 2 Péntek» ß. termelőket, mert bár kétségtelen, hogy az első világháború óta a nikotinfogyasztás emelkedett, de egyben az európai vetésterütet is megnőtt, úgy hogy aégereményben a túltermelés változatlan maradt, továbbá több ország még a háború kitörése előtt gondoskodott a hadsereg dohányszükségletének fedezéséről, de a háború elhúzódásával a szükséglet fedezése mindjobban megnehezült. Ehhez járult hogy Arli a USA-ból származó Virginia-dohányszállímányokat, amelyek éente 85- -90 millió kilogramra rúgtak a devizapolitikai okokból beszüntette, úgy hogy Amerikában a készletek példátlanul nagy mértékben felhalmozódtak. Sumatra és Jáva dohánytermékei Hollandia megszállása után elvesztették megszokott rotterdami és amsterdormi piacaikat és csak nagy nehezen tudták ezeket Newyorkban részben pótolni, így állott elő az a helyzet, hogy míg tengerentúli országokban a készletek nyomasztóan nagyok, Európában a készletek megcsappantak és a dohánygazdálkodásban is pótanyagok alkalmazására kerül a sor Franciaaországban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában, Hollandiában a szivarok fedőlapját részben dohányhulladékokból készültanyag pótolja és hasonló a helyzet Franciaországban is. Legjobban érzik a fogyasztók a dohányszűkét Angliában, ahol az évi fogyasztás meghaladja a 200 millió angol fontot a„5 libra fe jenkiu kint/ és ahol az ellenségeskedések kezdetén harmadfélévi szükségletnek megfelelő készlet volt tartalékolva amely azóta leolvadt egy évi fogyasztásnak megfelelő mennyiségre és a cigarettagyárak az azelőtt hulladékszám-■ ba ment dohányt is felhasználják, SVB„ MI VOLT ÉS MI LEHET? Az 1914-18 évi háború és az azt követő időszak közgazdasági tapasztalatai bőséges tanulságul szolgálnak a most folyó háború és az utána következő időszak számára is. Nem mintha az eseményeknek meg kellene ismétlődniük, hanem azért, mert a tanulságok feltehetően útját állják annak, hgy minden újra úgy történjék, amint akkor volt. De éppen ezért a tanulságért mégis csak vissza kell pillantanunk az akkori időkre. Az előző háborút olyan fellendülés követte,, amelyből a legyőzött országok vajmi keveset vettek észre. Már a nyomába lépő hanyatlás végig hullámzott a legyőzött országokon is. Feltehető, hogy az 1919-20 évi "fel" és az 1921. évi "le" aligha fog megismétlődni. Sok függ persze a háború kimenetelétől, hiszen élesen ellentétes gazdasági rendszerek állanak ma harcban egymással. A nemzetközi forgalom hirtelen megindulása megismételhetné a két évtized előtti eseményeket. Ha ellenben Európa gazdasági egysége lenne a háború eredménye, akkor a belső építő munka kerülne az e-előtérbe és lehetővé tenné a fokozatos átmenetet, tehát a nagy árhullámzások elkerülését, igaz, hogy a világgazdasági kapcsolatok kiépítésének, rovására. Az 1917-18. évi háború finanszírozása az infláció segítségével történt s az infláció a háború befejezése után is folytatódott. A valutarendező és árstabilizáló folyamat 1922-ben vette kezdetét Ausztria szanálásával és tetőfokát 1925-ben érte el, amikor az angol font visszatért a háború előtti do*’A prparitásra. Az 1925. esztendő volt az az év is, amikor a világgazdaság leküzdötte a háborús áruhiányt és termelési képesség, valamint árukészlet szempontjából körülbelül ott állott, ahol a háború előtt. A háború előtti általános árszínvonalat azonban csak 1931-ben értük el, tehát egy olyan esztendőben, amely nem a kiegyensúlyozódás hanem a legnagyobb egyensúlyzavar kiindulópontja volt. Ezt az egyensúlyzavart az új háború kitöréséig sem tudtuk leküzdeni." Az 1917-18. évi háború után három konjunktúrád ás-változási hullám állapítható meg. Ezekben három "jel" ismerhető fel, amelyek 1919-ben, 1928-