Magyar Sakkélet, 1951 (1. évfolyam 1-12. szám)
1951. június / 6. szám
132 A másik menetben a szerencsétlen sorsolás a „nagy“ Anderssennel hozta össze Szént. Itt már négy nyert pontot kellett szerezni ahhoz, hogy a győztes az első négy díjért mérkőzhessék tovább, a vesztesnek vigasztalásul legjobb esetben csak az ötödik juthatott. Anderssen és Szén küzdelme úgy indult, hogy majdnem meglepetés következett be: három játszma után Szén 2:1-re vezetett, de már az első játszmában történt egy olyan sakktörténeti szempontból érdekes epizód, mely nem hagyható figyelmen kívül. Ismertetjük e fordulatos játszmát: FRANCIA VÉDELEM Anderssen Szén 1. e4, e8 2. d4, d5 3. ed., ed: 4. c4: (Az ötvenes években ez a folytatás volt a leggyakoribb.) 4.., Fb4f 5. Hc3, Ve7f 6. Fe3, Hf6 7. h3, Fe6 8. Vb3, de: (Staunton szerint helyesebb a sáncolás. 8..., 0-0 9. ed., Fd5, után sötét jobban állna.) 9. Fc4:, Fc4, 10. Vc4, c6 11. Hf3, Hbd7 12. 0-0, 0-0 13. Bael, Vd6 14. He5, Fc3, 15. be:, Hd5 (Nem lehet e5-re kétszer ütni Fc5 miatt.) 16. Fe1, Bfe8 17. Hd7, Vd7:18. Vb3, h6 19. c4, Hf6 20. Bd1, Bad8 21. Fb2, b5 22. eb., eb: 23. d5 (Kikényszerített gyalogáldozat, mert különben Hd5 túl erős lenne.) 23..., He4? (23..., Hd5, 24. Vg3, g6 25. Bd5, Vd5. 26. Vc3, Kf8! 27. Vb4f!, Kg8 28 Vc3 döntetlenre vezetett volna) 24. Bd4, f6 25. Bfdl, Vf5 26. d6t, Kh8 27. f3?, Hg5 28. Bd5 (Az előző gyengítés után csak jobb helyre űzi a vezért. Sötét Be2-vel fenyegetett, ez továbbra is fennáll.) 28.., Vf4 29. Vc2, Vg3! 30. Kh1. Ebben a kritikus állásban Szén hosszasan gondolkodott. Nyilván a huszáráldozat eshetőségeit számolgatta és a 30..., Hf3:f 31. gf., Vf3:f 32. Vg2, Vg2:f 33. Kg2:, Be2f 34. Kf3, Bb2: 35. d7 utánelőálló éles helyzet megoldásán törte a fejét. Mielőtt azonban kiszámíthatta volna a 35..., Kg8! 36. Bc5, Kf7! után elérhető nyerést, az asztal körül tolongó izgatott kibicseregből fegyelmezetlenül odaszólt egy türelmetlen néző : „Knight takes down!“ — a huszár üti a gyalogot! Szén rosszalóan megcsóválta a fejét és azonnal meglepte a vesztő 30 . Be1-et. A túlzott lovagiasság megbosszulta magát, Anderssen több esélyt a játszmában nem adott. A folytatás: 30..., Beit? 31. Bel, Ve1,f 32. Kh2, Ve8 33. Vc7, Bd7 34. Vc6, Ve6 35. Vb5, Hf7 36. Fa3, Kh7 37. Vd31, g6 38. f4, f5 39. Fb21, Hd8 40. Vc3, g5 41. Bf5:1, Vg8 42. Be5 feladta. A második játszmában Anderssen a szicíliai védelmet választotta. 1. e4, c5 2. Hf3, Hc6 3. d4, cd 4. Hd4, e6 után Szén 5. Hdb5-tel lepte meg ellenfelét. Ezt a lépést a magyar iskola dolgozta ki és Löwenthal olyan erősnek tartotta, hogy a szicíliai védelem akkori kezelésének megdöntését látta benne, Anderssen 5 .., de lépéssel folytatta, »mir« 6. Ff4, e5 7. Fe3 után Szén a d5 pont megszállásával döntő helyzeti előnyhöz jutott és már a 31. lépésben a maga javára döntötte el a küzdelmet. A harmadik játszma elhárított vezércseléből teljesen szimetrikus állás jött létre, melyben Szén találta meg a helyesebb sztratégiai tervet. Ez a játszma következőképen alakult: VEZÉRCSEL Anderssen Szén 1. d4, d5 2. c4, e6 3. e3, Hf6 4. Hc3, c5 5. Hf3, Hc6 6. a3, a6 7 b3, b6 8. Fb2, Fh7 9. cd., ed: 10. Fd3, ed: 11. ed., Fd6 12. 0-0,0-0 13. b4,b5 14.Bd, Bc8 15. Vb3, Fb8 16. Bc2, Be8 17. He2, He4 18. Hg3, Hg5 19. He5, He6 20. He2, Hcd4:! 21. Bc8:, He2,f 22. Fe2:, Vc8: 23. Bdl?, Hf4 24. Fg4, f5 25. g3, Fe6: 26. Fe5:, Hg6! — világos feladta. A mérkőzés a negyedik játszmában dőlt el. Szén gyenge megnyitáskezelése után Anderssen döntő támadáshoz jutott és sikerült — igazi andersseni stílusban — győznie. Ez a vereség letörte mesterünket, a két utolsó játszmát Anderssen könnyen nyerte A második menet eredményei: Anderssen - Szén 4: 2 Wyvill—Kennedy 4: 3 Staunton—Horwitz 4:5,2:5 Williams—Macklow 4:0 A továbbiakban Szén már csak az ötödik díjért versenyezhetett, az első négy hely a második menet győzteseire várt. Szén azonban bebizonyította, hogy nem a „vert mezőny“ben a helye, hátralévő ellenfeleit kimagasló fölénnyel intézte el. A harmadik összecsapás a következő eredményeket hozta: Anderssen—Staunton 4 :1 Wyvill—Williams 4:3 Szén—Horwitz 4:0 Kennedy—Macklow 4:0 Az utolsó menetben Anderssen 4:5,2.5 arányban legyőzte Wyvillt s ezzel megnyerte az első díjat. A harmadik díj a Sauntont 4 :3 arányban verő Williamsnek jutott. Szén már öt játszmából elérte a győzelmet: csupán egy döntetlent engedélyezett négy nyerés közben Kennedynek, akit pedig a második díjas Wyvill csak keservesen tudott 4:3 arányban maga mögé szorítani. Horwitz játék nélkül jutott a hetedik díjhoz , Macklow nem állt ki ellene. A kialakult sorrend és a nyújtott teljesítmények közötti különbségre jellemző adat, hogy Szén összeredménye (12 nyerés, 1 döntetlen és 4 vereség) 73,5°'o, a győztes Anderssené (14 nyerés, 2 remis, 5 vereség) csak 71,4%, a többieké mind lényegesen gyengébb. Ez is mutatja, hogy az első világverseny tulajdonkénen döntő mérkőzése Anderssen és Szén között zajlott le. De van még egy hiteles történeti adatunk, mely megerősíti, hogy maga Anderssen is Szént tartotta legveszélyesebb riválisának. A győzelem kivívása ugyanis abban az időben nemcsak erkölcsi sikert jelentett, de anyagi szempontból is jelentős volt. A versenyzők saját költségükön utaztak, tetemes áldozatot vállaltak minden támogatás nélkül, nem volt tehát közömbös, hogy a 183 fontsterlinget kitevő első díjhoz jutnak-e vagy csak a sokkal szerényebb továbbiakhoz. (A második díj csupán 55 font volt.) Anderssen is, Szén is tisztában volt azzal, hogy nagy tétért mérkőznek egymás közt. Ezért a meccs folyamán megállapodást kötöttek, hogy amelyikük a versenyen első lesz, díjának egyharmadát átengedi a másiknak. Nem titkos sugdolózás volt ez, hanem nyílt viszontbiztosítás, egymás megbecsülésének jegyében. Anderssen a verseny végén csak anyagi vonatkozásban osztotta meg első díját Szénnel, de a megállapodással azt is világosan kifejezte: a magyar mestert méltó vetélytársnak és az első helyre esélyesnek tekinti. Annak a 61 fontnak tehát, melyet Szén a 20 fontos ötödik díj mellé kapott, erkölcsi értéke is volt. Egyéb elismerésből azonban vajmi csekély jutott Szénnek. Amíg a győztes Anderssent Berlinben nagy ünnepségekkel fogadták és formálisan „sakk-császár“-rá koronázták, addig a szabadsága lejárta után hazaérkező Szént hivatalában felmondás várta, hivatalos helyen tudomást sem vettek szerepléséről. A londoni verseny után Szén már többé nem szerepelt külföldön. Hajlott kora megakadályozta benne, hogy komolyabban foglalkozzék a sakkal. Az abszolutizmusnak fojtó légkörében a magyar sakkélet sem fejlődhetett. A pesti sakkozók hiába kérelmezték, hogy az 1840-es években alapított sakk-kör működését újból engedélyezzék. Protmann, a hírhedt rendőrfőkapitány azzal utasította vissza a kérelmet, hogy a sakkkirályok elleni játék, az összeesküvés szellemét tartja ébren. A pesti sakkozók így csak a kávéházakban találkozhattak és művelhették a nemes játékot. Erkel Ferenc személye tömörítette maga körül a fiatal sakkozókat. Szén gyakran megjelent ebben a körben és olykor-olykor komolyabb játszmákat is váltott az erősebbekkel. Több játszmában mérkőzött Erkellel is, aki teljesen egyenrangú ellenfélnek bizonyult. Az 1856- os manchesteri versenyen, amely az időközben angol állampolgárságot szerzett Löwenthal Anderssen előtti győzelmével végződött, Szén betegsége miatt már nem vehetett részt; csendes visszavonultságban élt 1857- ben bekövetkezett haláláig. Mintegy 80 játszma és húsz végjáték maradt meg három évtizedet kitevő sakkozói múltjából. Emlékét a magyar sakkozás mindig kegyelettel őrzi, mint az első nemzetközileg is elismert magyar versenyjátékosét. dr. Vécsey Zoltán SAKK ÉLET