Magyar Sakkélet, 1956 (6. évfolyam 1-12. szám)
1956. november-december / 11-12. szám
242 DR. ASZTALOS LAJOS 1889—1956. November első napján hunyt el, közel egy éves ágyhoz kötöttség után. Életének utolsó szakasza — testi szenvedéseinek megsokasodása között is — csendes volt, mint egész élete. Ha barátai, tisztelői meglátogatták, még fel-felcsillant határtalan ragaszkodása a sakkozáshoz, felélénkült érdeklődéssel fordult a versenyek részletei felé, a fáradt test azonban mind több és több nyugalmat kívánt. Sakkozóink nagy családjában így is mindvégig a köztiszteletben álló, közszeretetben részesülő családfő maradt. Elmúlása oly nagy veszteség, amihez fogható Maróczy nagymester halála óta nem sújtotta a magyar sakkozást. E két — korántsem egyforma ívelésű — nagy életet ez a felismerés helyezi egymás mellé. Maróczy Géza versenyzői nagysága túlszárnyalta minden hazai pályatársáét, Asztalos Lajosnak viszont oktatói és szervezői tevékenysége az emberi közelség olyan melegét sugározta, amit még sokáig fognak érezni mindazok, akikhez köze volt. Sírjuk — az egyenlő mértékben megnyilvánuló kegyelet és tisztelet szimbolikus jeleként — egymástól néhány lépésnyire fekszik a Kerepesi úti temetőben. Asztalos Lajost nem kísérhették el utolsó útjára a sakkozók és sakkbarátok. Az eredetileg november 5- re kitűzött temetést a harci cselekmények kiújulása miatt el kellett halasztani. Amikor november 12-én — előzetes híradás nélkül — örök nyugalomra helyezhették, sírját csak legközelebbi családtagjai vették körül. Sakkozóink nagy családjának kegyeletes megemlékezése a békés időkre vár. * Asztalos Lajos 1889. július 29-én, Pécsen született. Középiskolai, majd egyetemi tanulmányait Pesten végezte. A nyelvszakos középiskolai tanári képesítést 1914-ben szerezte meg. Fiatalon tanult meg sakkozni. Az 1910-es években a budapesti sakkéletnek már ismert alakja volt. Naponként váltott gyakorló játszmákat dr. Nagy Gézával, szombat-vasárnaponként pedig a sakk-kávéházak nagyobb asztaltársaságait keresték fel, hogy tágabb körben mérkőzzenek, olykorMaróczy nagymesterthallhassák. A sakkmesteri oklevelet 1912-ben, Temesváron szerezte meg. A magyar sakkszövetség itt rendezett vegyes mesterversenyén 16 résztvevő között az akkor már a világhírnév küszöbén álló Breyer Gyula mögött a II. helyen végzett. Eredményének értékét emeli, hogy a vert mezőnyben olyan neveket találunk, mint Réti Richárd, a későbbi nemzetközi nagymester, valamint Balla, Barász és Sterk mester. Még ebben az évben páros mérkőzést vívott Balla Zoltánnal, s -15, —3,2 arányban győzött. 1913-ban, Debrecenben egy 6 résztvevős, kétfordulós mesterversenyen meglepetésre Asztalos nyerte az első díjat, Réti, Sterk, Breyer, Barász és Székely előtt. E verseny után írta Balla Zoltán: »Dr. Asztalos Lajosban nagy tehetség párosul pontos tudással." Ezt amegállapítást egészíti ki Tóth László néhány évvel később, az 1924. évi győri nemzetközi verseny tornakönyvében: »Komolyan, szinte áhítattal játszik. Stílusa a szolidságon nyugszik. Gondos körültekintés, nyugodt számítás, csendes, jó lépések, — ezekből építi értékes, tetszetős játszmáit.« Ezek a megállapítások Asztalos dr. több mint négy évtizedes sakkpályafutásának bármelyik szakaszára érvényesek. De hozzá kell tennünk, hogy — noha igen sokat hivatkozott tanításaiban az elvek jelentőségére — mégsem volt az elvek és előítéletek, az egyírású stílus rabja. Hogy mennyire ki tudta használni a támadásban rejlő esélyeket, szép példa az alábbi játszma, melyet az akkori idők egyik legszellemesebb nagymestere ellen nyert: 204. BÉCSI MEGNYITÁS Kassa, 1918 J. Mieses Dr. Asztalos L. I. e4, e5 2. Hc3, Hf6 3. g3, (E lépéssel Mieses előzőleg már sok sikert aratott, ellenfelei azonban akkor még nem alkalmazták az Asztalos dr. által most megjátszott választ.) 3. —, d5! 4. ed., Hd6: 5. Fg2, Fe6 6. Hge2, Hc6 7. d3, (d4) 7. —, Fe7 8. 0—0?, (Jobb f4!, ahogy később játszott Mieses.) 8. —, h5! 9. h3, Vd7 10. Kh2, 15! (Hogy h5—h4-re ne jöhessen g4) I. d4. (Ismert tétel, hogy a szárnyi támadást általában centrumrobbantással kell ellensúlyozni. S ez a lépés most jó is lenne, ha sötétnek ütnie kellene d4-re.) 11. —, e4! 12. Hf4, Hf4, 13. Ff4, 0—0—0 14. 13. h4! (14. —, ef: 15. Vf3:, Vd4:? hiba 16. Hb5 miatt.) 15. d5, hg:f 16. Khl: (Fg3:-ra f4, majd Fh3:) 16. —, g5: 17. Fg3:, f4! 18. de:, Vc6: 19. Ve1, fg: 29. Vg3:, Fd6 21. Ve1, Fh3: 22. He4:, Ff5f 23. Kgl, Fh2f 24. Kf2, Vc2:f és világos feladta, mert Ve2-re Fe4:, kapcsolatban a Bd2 fenyegetéssel, legalább tisztet nyer. A játszma kitűnő példa a támadásnak egészséges, misztikum-mentes lépésekkel való vezetésére, ezért igen nagy pedagógiai értéke van. Az illusztrált tétel: a szárnyi gyalogtámadás eredményességének előfeltétele a biztosított centrum. A kassai nemzetközi mesterversenyen, melyen a fenti játszmát játszották, Asztalos dr. az 5. helyezést érte el Réti, Vidmar, Breyer és Schlechter mögött, Bálla, Grünfeld, Mieses és mások előtt. Ezt megelőzőleg Budapesten egy 5-résztvevős kétfordulósmesterversenyen Bálla és Breyer mögött a 3. helyen végzett Asztalos, megelőzve Sterket és Rétit. E versenyek mutatják, hogy Asztalos ebben az időben már a magyar sakkozók élvonalában menetelt. Nem lehetett kérdéses, hogy a ranglétrán való fokozatos előrehaladásának kedvező feltételei nagy akaraterejében és állhatatosságában adva vannak. Ha törés következnék, ennek csak külső okai lehetnek. Ezt a külső fordulatot az első világháborút követő fejlemények hozták. Asztalos a háború alatt kétéves katonai szolgálatot teljesített Belgrádban. Leszerelése után 1917-ben megnősült, majd a következő évben Szarajevóban kapott középiskolai tanári állást, s Jugoszláviában élt 1942-ig. Pályájának további állomásai Mosztár, majd Zágráb voltak. Tanári és sakkozói feladatkörének hivatásszerű betöltésével mindhárom helyen általános megbecsülést és közszeretetet érdemelt ki. Az 1927- től rendszeresített hivatalos sakkolimpiákon a jugoszláv válogatottnak több ízben tagja volt. Részt vett több nemzetközi egyéni versenyen is. Kiemelkedő eredményei: 1923-ban, Triesztben a VI., 1924-ben Győrött a III., 1926-ban Bardiofban (Bártfa) a III., 1927-ben Kecskeméten a IV., 1938-ban Ljubljanában az V—VII. helyen végzett. Ő maga a kecskeméti IV. helyezését értékelte legtöbbre. Itt Aljechin, Steiner Lajos és Nimzovics végzett előtte, ezzel szemben mögötte maradt, többek közt Kmoch, Vajda dr., Ahues, Gilg, Tartakover, Grünfeld, Takács, Yates, stb. Ebből a periódusból egy olyan játszmáját mutatjuk be, amely szépen igazolja Tóth László fentebb idézett megállapítását. 205. SPANYOL MEGNYITÁS Győr, 1924 Dr. Asztalos L. Dr. Balogh J. 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fb5, a6 4. Fa4, Hf6 5. 0—0, Fe7 6. Bel, b5 7. Fb3, d6 8. c3, Fg4 9. h3, Fh5 10. d3, 0—0 (g5!?) 11. Hbd2, d5 12 Ve2 d4