Magyar Sakkélet, 1962 (12. évfolyam 1-12. szám)

1962. január / 1. szám

2 Országos sakkértekezlet Budapesten A Magyar Sakkszövetség új he­lyiségének felavatását követő napon, december 17-én délelőtt a megyei és a városi sakkszövetségek küldöt­tei országos sakkértekezletre gyűl­tek össze a magyar sakkozás új ott­honában. Érdemes összehasonlítani ennek az értekezletnek a hangulatát az előző évi országos értekezletével. Akkor jó egynéhány megbízott inté­zett éles kirohanást az országos szö­vetség ellen, melynek élén az új ve­zetőség a rendelkezésre állt rövid idő alatt még természetszerűleg, nem érvényesíthette intencióit. Akkor szinte a szakadás réme lógott a le­vegőben. Azóta teljes esztendő telt el, s a szövetség elnöksége által vég­zett jó munkát bizonyítja többek közt az is, hogy az idei értekezlet tagjai — noha egyetlen kivétellel jelen voltak az előző összejövetel legélesebb hangadói —, kivétel nél­kül a vezetőség jóindulatát és ered­ményes munkáját elismerő hangot ütötték meg. Így a vidéki sakkozás fejlesztésének ügye is megfelelő vi­lágításba került, a meglevő hiányok terméketlen kritizálgatása helyett a segítés módozatainak tárgyilagos megbeszélésén volt a hangsúly. Az értekezletet Gábor Zoltán, a Magyar Sakkszövetség ügyvezető el­nöke nyitotta meg. Az elmúlt esz­tendő munkáját Kovács Kornél, a szervező bizottság vezetője ismer­tette. Ezután a megyei küldöttek közül Kiss Lajos (Bács-Kiskun), Tó­szegi Pál (Békés), dr. Tordy István (Komárom), Filep Tibor (Hajdú), Németh István (Zala), Tóth Gusztáv (Vas), Bessenyei Sándor (Szolnok), Balázs József (Nógrád), Sudár Géza (Tolna), Hechtl Béla (Tolna) és Sze­­merédi Lajos (Vas) szólaltak fel. A felmerült kérdésekre Flórián Tibor főtitkár és Kovács Kornél válaszolt, az értekezlet tanulságait pedig Gá­bor Zoltán foglalta össze. A bevezető előadásból és a felszó­lalásokból az az általános kép bon­takozott ki, hogy noha az elmúlt év munkája sikeres volt és bőven mu­tatkozik fejlődés, de azért a szer­vező munkát, a határozatoknak a gyakorlatba való gyors átültetését, a tömegekhez való levitelét még lehet és kell is javítani. A legtöbb hiány még mindig a helyiségeknél mutatkozik. Ennek a „pályagond­nak” a csökkentésére a megyei sakk­­szövetségek az országos elnökség erkölcsi támogatását is hasznosít­hatják. A kedvező eredmények között kü­lönösen örvendetes az ifjúság köré­ben végzett széleskörű nevelő mun­ka. Bács-Kiskun megye küldöttje büszkén hivatkozhatott arra, hogy a néhány évvel ezelőtt a tanulóifjú­ság körében megindított helyes hír­verés, majd sakkoktatás gyümölcse­ként a Kecskeméti Katona József Gimnázium csapata már másodízben nyert országos bajnokságot, Kiskun­halason pedig a városi sakkélet ör­vendetes fejlődését az ifjúsági sak­kozás térhódítása is elősegíti. Zala megyében a KISZ és a spartakiád vezetőinek segítsége különösen érté­kes. Tolna megye és azon belül Szekszárd­ sok értékes tapasztalatot adhat át az úttörő sakkozás fejlesz­tésére, s Vas megyében is örvende­tes fejlődés előtt áll az úttörő sak­kozás. Jelentős kezdeményezés a Vas megyei pedagógus bajnokság. Az ebben részt vevő pedagógusok aktívabbak az iskolai sakkéret fej­lesztésében is. Több megye ad jó példát a me­gyei csapatbajnokságok szervezésé­re. Békés megyéből kiemelkedik a gyulai járás — 16 csapat részvéte­lével megrendezett — járási csapat­­bajnoksága. Több küldött hangsú­lyozta azt a jó hatást, amit a Ma­­róczy-kupaversenyek fejtenek ki. Igen nagyjelentőségűek a falvak sakkéletét előmozdító spartakiád­­versenyek. Ezeknél azonban az ed­digieknél sokkal nagyobb aktíva­hálózat kiépítésére van szükség. Néhány megyében — különösen Bács-Kiskunban — örvendetes a vidéki sajtó megértő támogatása, nem egy helyen azonban ebben a vonatkozásban még igen sok a ne­gatívum. Az értekezlet tapasztalat­­cseréje végül is ahhoz az egyhangú álásfoglaláshoz vezetett, hogy vala­mennyi megyei szövetségnek töre­kednie kell arra, hogy a helyi La­pokban sakkrovat induljon, s ennek megvalósításához igénybe kell ven­niük az országos szövetség támoga­tását is. Hajdú megye küldöttje rá­mutatott, milyen jó hatást vált ki az országos csapatbajnokság ered­ményeinek a Népsport hasábjain való gyors közlése. Több küldött hangsúlyozta, hogy az országos szövetség munkájában nemcsak a minősítési eljárások meg­gyorsítására van szükség, hanem a vidék számára bizonyos könnyítések bevezetésére is, mert a vidék ösz­­szehasonlíthatatlanul nehezebb hely­zetben van, mint a fővárosi sakko­zók. Ennek az éremnek a másik ol­dala viszont az, hogy minden me­gyei szövetségnek legalább kétéven­ként rendeznie kellene vegyes mes­terversenyt. Az ilyen rendezvények­nél sok nehézséget okoz, hogy a helyi TST-funkcionáriusok egy ka­lap alá vonják a sakkversenyeket a fizikai sportágakkal. Itt országos méretű felvilágosító munkára van szükség, hiszen a hetekig elhúzódó versenyeknek mind a szervezése, mind a díjazása természetszerűleg különleges szempontokat is vet fel. Az alacsonyabb minősítések munká­jának hatékonyabbá tétele viszont nemcsak a szervezés és versenyren­dezés, hanem az edzői és oktató­képzés, valamint a versenybírói tan­folyamok szaporítását is szükségessé teszi. Az országos sajtó fejlesztésében még sok a kívánnivaló, örvendetes kezdeményezést jelentett be Szolnok megye küldötte azzal, hogy verseny­re hívta ki a többi megyei szövet­séget a Magyar Sakkélet jobb ter­jesztésének megszervezésére. Szó esett több olyan kezdeménye­zésről, amely igen hatásos a vidéki sakélet fejlesztésére. Ezek közé tar­tozik a Bács-Kiskun megyei levele­zési bajnokság, a dél-dunántúli ku­pabajnokság, a Vas megyei sárvári járásban a Kilián-versenyek jó meg­szervezése, a Tolna megyei 310 MAGYAR SAKKÉLET A sakkszövetség új helyiségének felavatásakor került sor az 1961. évben legjobb munkát végzett társadalmi aktívák meg­­jutalmazására. Képünkön Flórián Tibor főtitkár jutalomkönyvet nyújt át Kiss Lajosnak, a Bács-Kiskun megyei Sakkszö­vetség elnökének. Jobboldali kép: Az előadóterem egy részlete az ünnepélyes megnyitó közönségével.

Next