Magyar Sakkélet, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1983-06-10 / 6. szám
122 MAGYAR SAKKÉLET újításai nem meglepetésszerű taktikai elképzeléseket, hanem mély stratégiai terveket, új eszméket tárnak fel. Ő mindig azt játssza, ami legjobban beleillik szemléletvilágába. Vallomása, amelyet könyvében olvashatunk ezt tükrözi: „A sakkban a gondolat klasszikus világosságának vagyok híve. A játszma tartalma az igazság kutatása, a győzelem annak bizonyítéka, hogy a kutatás helyes volt. Még olyan is fantázia még oly virtuóz technika, semmilyen mély behatolás az ellenfél lelkületébe, nem teheti a sakkjátszmát műalkotássá, ha ezek a tulajdonságok nem vezetnek a fő célhoz, az igazság kutatásához. Ilyen felfogásban játszottam már 15 — 16 éves koromban, és így játszom ma is. A sakkjátszmában mindenkor nemcsak a győzelmet, hanem a logika diadalát is kerestem.” Hübner ellen is hű maradt elveihez. Igaz, most nem várták tőle, és ő sem akart önként túlzott kockázatot vállalva mindenáron küzdeni a győzelemért. A végjáték maradt igazi területe. Ahogy könyvében írja: „Sehol olyan élesen nem jelenik meg a gondolat logikája, mint a játszma befejező szakaszában.” Az első játszmában bebizonyította, hogyha kényszerítik, a taktikai harcban is félelmetes. Az ingoványos talajon jobban eligazodott, mint ellenfele. A 20. — Hxf2 lélektani csapás volt Hübnerre, annak ellenére, hogy Szmiszlov nem tulajdonít fontosságot a lélektani eszközöknek. A német nagymester közel állt a győzelemhez. Bár a második játszmában Szmiszlov próbálkozott, és végig irányította a játékot, Hübner kiharcolta a döntetlent. A harmadik játszma Hübner elbizonytalanodását mutatja. Az első parti hatása, bizonyára, nem múlt el nyomtalanul. Utoljára próbálkozik az orosz védelem ellen, de úgy látszik, fél az első játszma általa támasztott bonyodalmaitól, és 8: 64-gyel az egyensúly fenntartását tartja szem előtt. Szmiszlov érezhette, hogy ellenfelének nincs hatásos fegyvere ez ellen, és futópárjával a végjátékban alaposan megizzasztotta Hübnert. A negyedik játszmában Hübner sötéttel túl sablonosan játszotta a megnyitást. Szmiszlov az apró, alig látható pozíciós előnyök halmozása után fénykorára emlékeztető parádés támadással harcolta ki egyetlen győzelmét. Tanulságos a centrumtól eltávolodás, a 20. — Hat? húzás kihasználása. Az ötödik játszmában érezhetően mindkét fél csak a döntetlenért ült asztalhoz. A hatodik játszmában válik bizonyossá, hogy a mérkőzés témaversenye az angol megnyitás lesz. Hübner a végjátékban próbálkozott, de a szovjet nagymester jól viselte a masszírozást. A hetedik játszma volt az egyetlen, amelyben Szmiszlov a „régi karddal” a szláv vezércsellel indult harcba. Ezt azonban megtanulta Hübner, és Szmiszlovnak kellett küzdenie a döntetlenért. A nyolcadik játszma elméleti értékű, és Hübner felkészültségének bizonyítéka. Az angol megnyitás egyik hírhedt csereváltozatában javította 14. — Fxc3- mal sötét játékát. A kilencedik játszma szemlélteti igazán Szmiszlov sebezhetőségét. Hübner 1. c4 e5 2. g3! Hf6 3. Fg2 Hc6 4. Hc3! felépítése megzavarhatta Szmiszlovot, aki a járt út, 4. — Fb4 helyett, olyan állást épített fel, amit ritkán játszik, és amelyben problematikus kialakítani a haderő együttműködését. A játszmát vizsgálva a fokról fokra gyengébb lépések — az 5. — Fg4, a 15. — Kf8 és a 17. — c4 — előre jelezték a kudarcot. A tizedik játszma csak a megnyitásban hozott változást. Az orthodox vezércselben, bár Szmiszlov „felülről” érte el a döntetlent, érezhető, hogy a döntést mindkét fél a rájátszástól várja. A rájátszás kezdetén, a tizenegyedik játszmában igazi harc volt. Hübner a gyanúsnak látszó pozícióban azonban jól védekezett. A tizenkettedik játszmában Szmiszlov sötéttel, az ismert angol megnyitásban a járt úton, biztosan tartotta a döntetlent. A tizenharmadik játszma, ami elfogadott vezéreselnek indult, és a végén szláv védelembe ment át, nehéz küzdelem után hatvan lépésben lett döntetlen. A tizennegyedik játszmában Hübner elszánt próbálkozása a sajtójátékkal már lényegében belenyugvás abba, hogy a párosmérkőzésen a sorsolás döntsön. Szmiszlov a mérkőzés alatt, és az izgalmas sorsoláson a kaszinóban ugyanolyan korrekt, sportszerű magatartást tanúsított, mint mindig 45 éves pályafutása során. A sakkvilág gentlemanja volt és maradt, és lesz bizonyára akkor is, amikor majd a nála 30 évvel fiatalabb Ribli Zoltánnal a sakkasztalhoz ül, hogy eldöntsék, ki jut a világbajnok jelöltek döntőjébe. Még 1953-ban Max Euwe írta róla: „Szmiszlov nagy lesz, mihelyt valaki rátör. Az ellenfél rohamra indul, Szmiszlov visszaveri a támadást, és utána gyorsan nyer. Ha azonban ellenfele nem nyugtalanítja, ha gondosan nem csinál semmit, Szmiszlov belenyugszik a döntetlenbe. De gondosan semmit sem tenni, a sakkban a legnehezebb művészet.” Bár természeti törvény, hogy az évek számával csökken az erő, ám ezt ma pótolhatja a nagy rutin és közel fél évszázad gazdag verseny tapasztalata. Még a Botvinnik elleni visszavágó mérkőzése előtt 1958-ban, amikor Bécsben járt, s az újságírók kérdéseire válaszolva tréfásan mondta: „Az én feladatom, hogy negyven hibátlan lépést tegyek. Ha ellenfelem negyven hibátlan lépéssel válaszol, akkor a játszma döntetlen lesz, ha azonban egyetlenegyszer hibát követ el, érvényesítem előnyömet.” Botvinnik fedezte fel először Szmiszlov páncélzatán a gyenge pontokat: — sebezhetőség a megnyitások területén, a különböző változatokban; — gyakorlatától eltérő középjátékállások bizonytalan kezelése; — idegenkedés a feszültséggel teli kétélű pozícióktól; — az állás tartása s az egyszerűsítési akciók korlátozása; — végül nem kell mindenáron megtámadni, mert a direkt támadások hárításában technikája félelmetes. Szmiszlov körül a szaktanácsadók hada — Botvinnik, Petroszjan, Averbac és Berlin — bizonyára mikroszkopikus vizsgálat alá veszik Ribli Zoltán összes fellelhető játszmáját. Az exvilágbajnok, aki már 1939-ben győzött Moszkva bajnokságán, az eltelt kb. 45 év alatt annyi játszmát váltott a szovjet és a nemzetközi tornákon, hogy ezek összegyűjtéséhez szinte egy hadsereg kellene. És ha még sikerülne is Szmiszlov alkotásait regiszterbe sorolni megnyitások és középjátékállások szerint, bizony-bizony egy év is kevésnek látszik arra, hogy ezek feldolgozásra kerüljenek. Stílusának és felfogásának elemzésére vesztett játszmái, de elsősorban a párosmérkőzésein váltottak — köztük különösen a Botvinnikkal vívottak — kínálkoznak. Szmiszlov nem Korcsnoj, aki valószínűleg nem teszi mérlegre a 30 év különbséget Kaszparovval szemben, és csak győzni vagy elesni akar majd a csatában. Szmiszlov szinte egyedülálló sakk-kultúrával rendelkezik, s Veldenben talán többet kapott a sorstól, mint amire vágyott. Az is igaznak tűnik, hogy az embernek 60 éven túl már nincsenek elérhetetlen álmai, s a siker is elégedetté tesz. A boldog, kiegyensúlyozott ember pedig még hoszszú verőfényes őszre számíthat. Bejárta már a csúcsokat, Fortuna is kegyeibe fogadta, valószínű hogy minden játszmában jó lesz számára a döntetlen. Ribli pályája kezdetén ragyogóan startolt. Első nekifutásra a világbajnokjelöltek elődöntőjébe jutott. Még csak 32 éves, és Alicantéban bizonyította, hogy párosmérkőzésen is tud sikerrel küzdeni. Erőt adhat az is, hogy Las Palmasban sorsdöntő partiban tudta legyőzni Szmiszlovot. . . Az első játszma OROSZ VÉDELEM ES c Hübner - Szmiszlov 1. e4 ex 1 1. HIS HfB 3. Hxe516 4. Hf3 Hxe4 5. d4 Régen és ma is kísérleteznek a világos számára valamivel kedvezőbb kilátásokat nyújtó törzsváltozattal. Pl. 5. Ve2 Ve7 6. d3 Hf6 7. Fg5 Vxe2 8. Fxe2 Fe7 9. c4 (Nem nagy vívmány 9. Hc3 c6 10. 0—0 Ha6 11. Bfel He7 12. d4 d5 13. Fd3 Fe6 14. Fe3 0—0 stb., Szpasszkij — Juszupov, Toluca, 1982.) 9. h6 10. Ff4 0-0 11. Hc3 Be8 12. 0 -0 Ff8 13. Bfel Ha6 14. a3 Fd7 12. 0 —0 c6 egyenlő állással, Karpov — Szmiszlov (Tilburg, 1982.). 5. — de Érdekes gondolattal kísérletezett a Velimirovics — Murey (Moszkva, 1982.) partiban sötét 5. — Fe7 6. Fd3 után Hg5?!-tel folytatta, de a 7. Hxg5 Fxg5 8. Ve21 Kf8 (Fe7!) változat még vizsgálatot érdemel. 6. F43 Fe7 7. 0-0 Hc6 8. Bel Fg4 Szmiszlov elkerüli a divatos, de elsősorban a Karpov — Portisch (Tilburg és Luzern, 1982.) játszmák nyomán az utóbbi időben kétes értékűvé vált 8. — Ff5-öt. A tilburgi partiban — amelyben a világbajnok a középjátékban súlyos hibát követett el — 9. c4! Hb4 10. Ff1dxc41! (0-0!) 11. Hc3 Hf6 12. Fxc4 0-0 13. a3 Hc6 14. d5 Ha5 15. Fa2 c5 16. Fg5! Be8 17. Va4! stb. világos számára látszott kedvezőnek. Bár Luzernben Portisch a megnyitásban javított sötét játékán 10. Ff1-re 0 -0-cal 11. a3 Hc6 12. cxd5 Vxd5 13.