Sakkélet, 1987 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-25 / 9. szám
Bilek István Sax Gyulával beszélget Ezt a játékot még mindig mattra játsszák! - Ha jól emlékszem, elég sok idő telt el azóta, hogy interjúalany voltál, és „arcéledet’’ a szakírók felé fordítottad: volt ennek valami különleges oka? Vagy egyszerűen véletlen? - Nem nagyon hiszek a véletlenekben. Lehet, hogy egy hallgatólagos értékelési sorrendet borítok fel mostani sikeremmel. Esetleg vannak, akik az önreklámozás kétes értékű fegyvereivel jobban vagy többet szerepeltek nálam. Úgy látszik, szembeszökő sikereim sem mindig voltak elegendőek, hogy a sajtó figyelmét fölkeltsék. Sűrű elhallgatásokban, az érdemek, eredményeim kisebbítését érzem, ami félrevezetheti a sakkot szeretőket a tényleges képességek megítélése szempontjából. - Csak eredményekkel lehet érdekes interjúalany az ember? Fischerre, Korcsnojra, Kaszparovra gondolok, akik sajátos nyilatkozataikkal sokszor kerülnek a lámpák kereszttüzébe. Sportbeli-versenyzői érdekességen kívül egy hivatalos szemlélettel való szembenállás - legyen az FIDE, Sakkszövetség, vagy akár politikai indíték - a nyugati sajtónak mindig különleges téma. Úgy gondolom, legjobb, ha az ember eredményekkel hívja fel magára a figyelmet. Igaz, néha-néha összegezni is hasznos, mert most például egymás mellé írva az eredményeimet, talán meg fognak lepődni a szakírók és az olvasók is. Nem mintha a közvélemény nem emlékezne egyes sikereimre, vagy a szakma nem tudná, hogy milyen stílusban és kiket győztem le az elmúlt másfél évtizedben. Jó lesz azonban szerénytelenség nélkül felsorolnom őket: 1979 IBM 1974 Vrnjacska Banja 1. 1975 Zágráb 1. 1976 Vinkovci 1. 1976 Magyar bajnokság 1. 1976 Magyar bajnokság /-//. 1978 Las Palmas /. 1978 Buenos Aires (olimpia) /. 1978 Kanada nyílt bajnokság /. (Amszterdam) /-//. 1980 Versec /. 1980 Málta (olimpia) /-//. 1982 Zürich /. 1983 OHRA (Amszterdam) /-//. 1984 Lugano /. 1984 Róma /-//. 1985 Luzern (csapatbajnokság) 1985 Balatonberény /-//. 1986 New York /-//. 1986 Róma /-//. 1987 Ausztrál nyílt bajnokság /. Varsó /. Szabadka /-///. Ezenkívül az utóbbi évek nyílt versenyeinek összesítését vizsgálgatva elmondhatom: 25-ből 16-ot megnyertem, amit csak kevesen írhatnak fel győzelmi listájukra. E versenyek többsége 8-11-es kategóriájú ellenfélátlagot jelentett. (Lásd: 4 Lugano, 2 New York, 2 Balatonberény, Zürich, Ausztrália, Kanada Open, Philadelphia.) Ezek közül a legszívesebben az ausztrál nemzetközi nyílt bajnokságra emlékszem vissza, ahol 11-ből 10 ponttal nyertem. A legkedvesebb emlékem, hogy a zónaközi verseny csoportgyőzteseként kerülhettem be a világbajnokjelöltek közé. A legjelesebb eredményeimhez tartozik, hogy amióta nagymester lettem, 32 alkalommal végeztem az élen egyedül vagy holtversenyben, ami a világ élvonalában is kiváló teljesítménynek számít. A felsorolás azt mutatja, hogy az egyik legeredményesebbje vagy a sportágnak. Nem is tudom, hogy a közvetlen konkurencia dicsőséglistája hogyan nézne ki az összehasonlításban... de, engedd meg: ökölvívó hasonlattal élve, egyszer s másszor közben... padlóra kerülhettél. - Többször is. Padlóra kerültem, rám is számoltak, de mindannyiszor felálltam. Ezenkívül azt hiszem, nem nekem kell itt, éppen most felsorolnom esetleges melléfogásaimat, ezeket - gondolom - mások jobban nyilvántartják, még inkább magyarázgatják. Az én stílusommal együtt jár az átlagon felüli kockázatvállalás, ez sok mindent megmagyaráz. 1987 Zónaverseny, 1987 Zónaközi döntő, 2 ik ■ 8 SAKKÉLET * 289