Sakkélet, 1992. március - 1993. február (42. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-10 / 1-2. szám
2 * SAKKÉLET ______________HARMADIK FÉRFI SZUPERBAJNOKSÁG______________JT .........■ —•—•——— — ——.— — — —— ............................................................——..........................................................................—• — Ritek István ezt látta az Orfeumban: Kilenc nap, amely megrengette a magyar sakkozást Amikor híre kelt, hogy a Magyar Sakkszövetség hét év után újra megrendezi a magyar férfi szuperbajnokságot, szinte azonnal felvetődött a kérdés, hogy az elmúlt évtizedekben világsikereket elért Portisch, Sax, Ribli, Pintér, Adorján valamint a Polgár lányok mellett még kik kaphatnak lehetőséget, hogy 1991-ben megvívjanak a legjobb magyar sakkozó címért. A szövetség elnöksége és a szponzorok is - a Magyar Hitelbank, az Állami Biztosító, a Porsche Hungária és a Béke-Radisson Hotel - egyetértettek abban, hogy a magyar élgárda legjobbjait kell sakkasztalhoz ültetni. Ezért aztán kényes kérdésként vetődött föl, hogy az előző magyar bajnoki döntőn győztes, Schneider Attila és az utóbbi időben eredményesen versenyző, Csom István alacsonyabb értékszámukkal bekerülhetnek-e vagy sem a bajnoki címért versengők közé. Végül is, némi huzavona és sajtóvita után, eldőlt, hogy a III. szuperbajnokság meghívásos lesz, 2527 Élő-pontszámátlagú - 12-es kategóriájú, tíz részvevős, s hiányozni fog a tornáról a különböző indokokkal távol maradó Ribli és Pintér. A sakkot szerető közvélemény, ha sajnálkozással is, de tudomásul vette, hogy a bajnokságon indulók névsora ezúttal sem lesz teljes. Ennek ellenére az egymilliós díjalap, meg a Polgár lányok indulása csak fokozta az érdeklődést. Legyünk őszinték, jó évtizeddel ezelőtt, a "szerényien" visszafogott időkben, a 300 ezer forintos első díjat, még legmerészebb álmainkban sem tartottuk kivitelezhetőnek. Akkoriban bizony még az olimpiai bajnokságot nyert férfi csapat összjutalmazása sem érhette el ezt az öszszeget. A hét éve reménykedő sakkszerető közönséget, különben is az érdekeli elsősorban, hogy a férfi elit (amennyiben leül mindenki játszani) elbír-e a férfi nagymesteri címmel rendelkező Polgár lányokkal. Nem titok, hogy férfi sakkozóink az utóbbi időben viszaestek a világranglistán. (Talán Portischt, Riblit és Saxot kivéve, ámbár ők sem tudták megtartani korábban elfoglalt előkelő helyüket.) Az utóbbi években oly divatossá vált tetteket helyettesítő szócséplés és találgatás helyett, most egy vérbő csatározás ígérete sejlett föl a hazai szurkolók képzeletében. Nosztalgikusan emlékezve a régi nagy bajnokságokra, amelyek akkor az év versenyének számítottak, s meghatározó jellegűek voltak a válogatásnál. A verseny sorsolására a Porsche Hungária Deák-téri kamara termében került sor, nem minden zökkenő nélkül. Indításképpen Adorján és Polgár László régről datált egyet nem értésüket juttatták kifejezésre a Polgár nővérek irányított sorsolásával kapcsolatban, de aztán mégiscsak kialakult egyfajta kezelhető koncenzus. A sorsolást követő állófogadáson: családtag, hozzátartozó, kibic, vagy más, egyéb minőségben jelen levő sakktársaság tagjai, már egyetértésben dicsérhették a menüt, mely még a legkényesebb ízlést is kielégítette. A hangulat talán csak akkor lehetett volna jobb, ha történetesen Felejthetetlen pillanatok. Jaj, mit léptem?