Sárospataki Lapok, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-23 / 51. szám

975 SÁROSPATAKI LAPOK. szokás a debreczeni főiskolában már 1630 körül, Pata­kon pedig a Rákóczi­ idejében és azelőtt is divatozott. Munkái: 1. Steph. Szentgyörgyi theologia naturalis. Posonii et Cassoviae, 1784. 2. Gyászbeszédek, Darvas Borbála, Patai Józsefné,­­1769) és Vay Ábrahámné fölött. Előbbi «temetési lako­­dalom» cím alatt látott világot. 3. Philosophia instrumentalis. Pestini, 1793. 4. Kisded magyar grammatika. Pozson 1797. Név­telenül a sárospataki tanoda használatára. 5. Diák grammatika, magyarul Pozson. Névtelenül a sárospataki tanoda használatára. 6. Artis poeticae elementa. Pozson. Névtelenül a sá­­­­rospataki tanoda használatára. Közli: László János. —-«••*---­ KÖNYVISMERTETÉS. Kiegészítésűl „A tanítás művészete“ ismertetéséhez. E lapok 38., 41. és 44. számában, Futó Mihály úr egy jelentékeny paedagogiai művet ismertetett. A mű címe: «A tanítás művészete.» Irta Goerth A., inster-­­­burgi leányiskolai igazgató; fordította és átdolgozta dr . Havas Gyula, kir. tanfelügyelő. A fáradsággal és tapintattal szerkesztett ismertetés főbb vonásokkal vázolja Goerth művét s áttekinthető képet nyújt a szerző törekvéséről és paedagogiai néze­teiről. G.-nek e fordított s átdolgozott művét eléggé isme­rem, paedagogiai szolgálatát becsülni tudom; de mind­ebből az a megyőződésem is fakad, hogy a mű ismer­tetése kellő tájékozást nyújtson az érdeklődőknek ne­­csak a műben kifejezett elvek tekintetében, hanem az elvek tényleges alkalmazására is. Ez alkalmazásnak lehet­nek remek és lehetnek gyarló részletei is; G. művében valóban vannak is. Futó úr ismertetésében két mulasztás van : első az,­­ hogy a szerző s fordító nézeteit csak idézi és nem mutatja fel egynémely példákkal a tanítás művészetét; második az, hogy nem jelöli meg a műnek egynémely fogyatko­zásait, holott ezekre a jóhiszemű olvasókat eleve figyel­meztetni tanácsos. Az első mulasztást nem szívesen követte el F. úr, mert, a­mint mondja: «kedve volna a darabok valamelyikének fejtegetését nyomról-nyomra kí­sérve, olykor saját észrevételeit is hozzáfűzve, részle­tesen megismertetni,» ha a lap tere nem korlátozná. Azonban másik mulasztását már nem is mentegeti. Mind­ezek folytán legyen szabad a két mulasztás némi pót­­lásául F. úr ismertetését kiegészítenem. Ezzel talán jó szolgálatot teszek az érdeklődőknek. A magyarra fordított s átdolgozott mű beosztása a következő: 1. Előszó a magyar fordításhoz. 2. Szerző előszava. 3. A kérdezés művészetében való kiképzésről (kérdésekről). 4. Mintatanítások az anyanyelv oktatásá­ból (olvasmányok, mesék, leírások, rajzok, költemények, anyanyelv nyelvtana). 5. Nézetek és próbaleckék a val­lás tanításából (csak bibliai történet). 6. Útmutatás a történet és földrajz tanításához. 7. Tanítási előadások a természettan oktatásából. 8. Az irvaolvasás tanítása. 9. A francia és angol nyelv tanításának célja és módszere a felső leányiskolában. 10. Gyakorlati figyelmeztetések a számtan első oktatásához. 11. Útbaigazítás a növénytan oktatására nézve. 12. A fiatal leányok olvasmányáról. G. számos nevelési, tanítási utasítást ad műve ele­jén tömegesen, mintaleckéi közt pedig szórványosan.­­ Utasításai, csekély kivétellel, kétséget kizáró paedagogikus szabályok. A mintaleckékben ejtett hibái mellett is, művé­nek összbenyomása megnyerő és önképzésre, agyszere­tetre lelkesítő. A lelkesítést különben leplezetlen szavakban is kifejezi. Szerinte «a nevelő-oktatás orvoséhoz hasonló gyakorlati művészet,» melynek alapjai: a phisiologiával egy­bekötött lélektan, az általános neveléstan és alkalmazott paedagogika; köszörűköve a gyakorlat. Művésznek a szem­léltetés és kérdezés ügyessége által bizonyul be a nevelő­­oktató ; ehez pedig «ajánlatos, hogy mindenki inkább szorgalmában, mint a képességében bízzék.» «Isten ke­gyelméből nagyon kevés tanító van.» Méltán kívánja G. azt is, hogy a néptanító elöljárói szakképzettséggel bír­janak. «Általa azon belátásra fognak jutni, hogy szak­­képzettség nélkül képesek ugyan ezen urak a külső rendőri felügyeletet gyakorolni, de nem képesek a nép­tanító hivatali tevékenységét méltóan megbecsülni s íté­letüket behatóan megokolni. Még a művelt műkedvelő is csak alanyi ítéletet mondhat és általános érvényű parázisokra szorul.» G. művének első fejezete «a kérdezés művészetében való kiképzésről» szól. Itt adatnak elő a kérdések kel­lékei s falai. Jó lett volna a kérdéseket mindjárt tárgya­lása elején osztályozva csoportosítani, mi az olvasóra nézve világosabbá tenné a kérdések áttekintését és biztosabbá a tanulságok megőrzését. A kérdések tartalmi osztályozása ismételteikre (reproduktiv) és kifejtőkre (produktiv) már csak annyiban is célszerűbb volna, amennyiben szerző az utóbbiakat használja túlnyomón, avégett, hogy a tanu­lókat gondolat-kapcsolásra, következtetésre szólítsa. Csak utólag említi e kérdéseket s méltán a legnehezebbeknek ismeri el. Épen tartalmi tekintetben kívánatos az, hogy a kérdés «igaz és lehetséges legyen,­ hogy a tanulók ismeretének, fejlettségi fokának megfeleljen stb. Alaki tekintetben G. nyelvtani világosságot, szabatosságot és logikai határozottságot követel a kérdéstől, azaz nyelv­tani helyességet, világosságot, egyszerűséget, rövidséget, tisztaságot stb. A kérdés logikai határozottságára vonatkozólag, szerző egyebek közt azt is kívánja, hogy bele foglaltassák a nemi fogalom akkor, amikor a felelet faji fogalommal adandó. Ez azonban nem szabatos körülírása a kérdés kellékeinek, mert a nemi fogalom szűkebb és tágabb lehet; pl. az ember nemi fogalmai: állat és lény. Nem mindegy akármelyiket teszszük bele a kérdésbe: minden­esetre a legszűkebb nemi fogalom teendő, kü­önben hibás lehet a felelet. És épen a legszűkebb nemi fogalom szükségét nem emeli ki G., sőt mintaleckéiben gyakran vét a kérdésnek épen ezen kelléke ellen. Igen sokszor szükségtelenül használja e szókat: körülmény, tulajdon­ság, használja nemi fogalomképen, úgy, hogy a tanuló feleletét veszélyezteti. Célszerű lesz itt legalább egy két kérdést és felele­tet idézni annak igazolására, hogy G. egynémely kérdé­sei kifogást érdemelnek. Pl. «A költők mely tulajdonsá­gai felelnek meg a mesében a hatyuéinak?» (t. i. a fehér toll, nyúlánk s hajlékony nyak, nagyság !). Felelet: «Köl­teményük szépsége és hatalma, az embert gyönyörköd­tetni, szép iránti finom érzése» (1. 49. oldal). E kérdés túlságos nehéz , de még a «tulajdonsága» nem is nemi fogalma azon «tulajdonságoknak, melyekkel a felelet a költeményeket jellemzi. Pl «Milyen a fekete harkály?» (1. 57.). E kérdésre aligha felel helyesen a tanuló, még ha előzőleg megtanulta is az elbeszélést. Hatá­rozottságról itt szó sem lehet; épen a legközelebbi nemi fogalom hiányzik és e hiánynál fogva színnel, nagy­sággal, haszonnal stb. adható a felelet. Pl. «Mely körül­mények közt mondhatjuk azt az emberekről, hogy a 976

Next