Sárospataki Lapok, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-23 / 51. szám
975 SÁROSPATAKI LAPOK. szokás a debreczeni főiskolában már 1630 körül, Patakon pedig a Rákóczi idejében és azelőtt is divatozott. Munkái: 1. Steph. Szentgyörgyi theologia naturalis. Posonii et Cassoviae, 1784. 2. Gyászbeszédek, Darvas Borbála, Patai Józsefné,1769) és Vay Ábrahámné fölött. Előbbi «temetési lakodalom» cím alatt látott világot. 3. Philosophia instrumentalis. Pestini, 1793. 4. Kisded magyar grammatika. Pozson 1797. Névtelenül a sárospataki tanoda használatára. 5. Diák grammatika, magyarul Pozson. Névtelenül a sárospataki tanoda használatára. 6. Artis poeticae elementa. Pozson. Névtelenül a sárospataki tanoda használatára. Közli: László János. —-«••*--- KÖNYVISMERTETÉS. Kiegészítésűl „A tanítás művészete“ ismertetéséhez. E lapok 38., 41. és 44. számában, Futó Mihály úr egy jelentékeny paedagogiai művet ismertetett. A mű címe: «A tanítás művészete.» Irta Goerth A., inster-burgi leányiskolai igazgató; fordította és átdolgozta dr . Havas Gyula, kir. tanfelügyelő. A fáradsággal és tapintattal szerkesztett ismertetés főbb vonásokkal vázolja Goerth művét s áttekinthető képet nyújt a szerző törekvéséről és paedagogiai nézeteiről. G.-nek e fordított s átdolgozott művét eléggé ismerem, paedagogiai szolgálatát becsülni tudom; de mindebből az a megyőződésem is fakad, hogy a mű ismertetése kellő tájékozást nyújtson az érdeklődőknek necsak a műben kifejezett elvek tekintetében, hanem az elvek tényleges alkalmazására is. Ez alkalmazásnak lehetnek remek és lehetnek gyarló részletei is; G. művében valóban vannak is. Futó úr ismertetésében két mulasztás van : első az, hogy a szerző s fordító nézeteit csak idézi és nem mutatja fel egynémely példákkal a tanítás művészetét; második az, hogy nem jelöli meg a műnek egynémely fogyatkozásait, holott ezekre a jóhiszemű olvasókat eleve figyelmeztetni tanácsos. Az első mulasztást nem szívesen követte el F. úr, mert, amint mondja: «kedve volna a darabok valamelyikének fejtegetését nyomról-nyomra kísérve, olykor saját észrevételeit is hozzáfűzve, részletesen megismertetni,» ha a lap tere nem korlátozná. Azonban másik mulasztását már nem is mentegeti. Mindezek folytán legyen szabad a két mulasztás némi pótlásául F. úr ismertetését kiegészítenem. Ezzel talán jó szolgálatot teszek az érdeklődőknek. A magyarra fordított s átdolgozott mű beosztása a következő: 1. Előszó a magyar fordításhoz. 2. Szerző előszava. 3. A kérdezés művészetében való kiképzésről (kérdésekről). 4. Mintatanítások az anyanyelv oktatásából (olvasmányok, mesék, leírások, rajzok, költemények, anyanyelv nyelvtana). 5. Nézetek és próbaleckék a vallás tanításából (csak bibliai történet). 6. Útmutatás a történet és földrajz tanításához. 7. Tanítási előadások a természettan oktatásából. 8. Az irvaolvasás tanítása. 9. A francia és angol nyelv tanításának célja és módszere a felső leányiskolában. 10. Gyakorlati figyelmeztetések a számtan első oktatásához. 11. Útbaigazítás a növénytan oktatására nézve. 12. A fiatal leányok olvasmányáról. G. számos nevelési, tanítási utasítást ad műve elején tömegesen, mintaleckéi közt pedig szórványosan. Utasításai, csekély kivétellel, kétséget kizáró paedagogikus szabályok. A mintaleckékben ejtett hibái mellett is, művének összbenyomása megnyerő és önképzésre, agyszeretetre lelkesítő. A lelkesítést különben leplezetlen szavakban is kifejezi. Szerinte «a nevelő-oktatás orvoséhoz hasonló gyakorlati művészet,» melynek alapjai: a phisiologiával egybekötött lélektan, az általános neveléstan és alkalmazott paedagogika; köszörűköve a gyakorlat. Művésznek a szemléltetés és kérdezés ügyessége által bizonyul be a nevelőoktató ; ehez pedig «ajánlatos, hogy mindenki inkább szorgalmában, mint a képességében bízzék.» «Isten kegyelméből nagyon kevés tanító van.» Méltán kívánja G. azt is, hogy a néptanító elöljárói szakképzettséggel bírjanak. «Általa azon belátásra fognak jutni, hogy szakképzettség nélkül képesek ugyan ezen urak a külső rendőri felügyeletet gyakorolni, de nem képesek a néptanító hivatali tevékenységét méltóan megbecsülni s ítéletüket behatóan megokolni. Még a művelt műkedvelő is csak alanyi ítéletet mondhat és általános érvényű parázisokra szorul.» G. művének első fejezete «a kérdezés művészetében való kiképzésről» szól. Itt adatnak elő a kérdések kellékei s falai. Jó lett volna a kérdéseket mindjárt tárgyalása elején osztályozva csoportosítani, mi az olvasóra nézve világosabbá tenné a kérdések áttekintését és biztosabbá a tanulságok megőrzését. A kérdések tartalmi osztályozása ismételteikre (reproduktiv) és kifejtőkre (produktiv) már csak annyiban is célszerűbb volna, amennyiben szerző az utóbbiakat használja túlnyomón, avégett, hogy a tanulókat gondolat-kapcsolásra, következtetésre szólítsa. Csak utólag említi e kérdéseket s méltán a legnehezebbeknek ismeri el. Épen tartalmi tekintetben kívánatos az, hogy a kérdés «igaz és lehetséges legyen, hogy a tanulók ismeretének, fejlettségi fokának megfeleljen stb. Alaki tekintetben G. nyelvtani világosságot, szabatosságot és logikai határozottságot követel a kérdéstől, azaz nyelvtani helyességet, világosságot, egyszerűséget, rövidséget, tisztaságot stb. A kérdés logikai határozottságára vonatkozólag, szerző egyebek közt azt is kívánja, hogy bele foglaltassák a nemi fogalom akkor, amikor a felelet faji fogalommal adandó. Ez azonban nem szabatos körülírása a kérdés kellékeinek, mert a nemi fogalom szűkebb és tágabb lehet; pl. az ember nemi fogalmai: állat és lény. Nem mindegy akármelyiket teszszük bele a kérdésbe: mindenesetre a legszűkebb nemi fogalom teendő, küönben hibás lehet a felelet. És épen a legszűkebb nemi fogalom szükségét nem emeli ki G., sőt mintaleckéiben gyakran vét a kérdésnek épen ezen kelléke ellen. Igen sokszor szükségtelenül használja e szókat: körülmény, tulajdonság, használja nemi fogalomképen, úgy, hogy a tanuló feleletét veszélyezteti. Célszerű lesz itt legalább egy két kérdést és feleletet idézni annak igazolására, hogy G. egynémely kérdései kifogást érdemelnek. Pl. «A költők mely tulajdonságai felelnek meg a mesében a hatyuéinak?» (t. i. a fehér toll, nyúlánk s hajlékony nyak, nagyság !). Felelet: «Költeményük szépsége és hatalma, az embert gyönyörködtetni, szép iránti finom érzése» (1. 49. oldal). E kérdés túlságos nehéz , de még a «tulajdonsága» nem is nemi fogalma azon «tulajdonságoknak, melyekkel a felelet a költeményeket jellemzi. Pl «Milyen a fekete harkály?» (1. 57.). E kérdésre aligha felel helyesen a tanuló, még ha előzőleg megtanulta is az elbeszélést. Határozottságról itt szó sem lehet; épen a legközelebbi nemi fogalom hiányzik és e hiánynál fogva színnel, nagysággal, haszonnal stb. adható a felelet. Pl. «Mely körülmények közt mondhatjuk azt az emberekről, hogy a 976