Sárospataki Református Lapok, 1921 (16. évfolyam, 1-35. szám)
1921-06-25 / 9. szám
9. szám XI?. évfolyam Sárospatak, 1921. junius 25. A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETEINEK KÖZLÖNYE MEGJELEN MINDEN HÓ 10. ÉS 25-ÉV. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Felelős szerkesztő és kiadó: DR. RÁCZ LAJOS HIRDETÉSEK DIJA: Egész oldal ............. 400‘— Kor. Egész évre ........ .. 00 — Kor. Fél ... .. . 200-— „ Félévre 50-— „ MARTON JÁNOS, ENYEDY ANDOR, FARKAS ISTVÁN Negyed „ _ Nyolcad „ 100-— , 50-— » TARTALOM: Nagy Béla: A mi szegénységünk és gazdagságunk. — Közigazgatói jelentés a sárospataki ref. főiskola 1920/21- évi állapotáról. (Folyt köv.) — Az egyetemes konvent ülése Levél a rabságból. — Egyházi élet Szlovenszkóban. Jóra Bálint: Falusi levél a határszélről. — Vegyes közlemények. A mi szegénységünk és gazdagságunk Szomorú szívvel készülődünk a júliusi egyházkerületi gyűlésre. Mily sokan fognak ott hiányzani a megszokott kedves, tisztelt alakok közül, Gömör, Abaúj, Felsőzemplén és Ung tájékairól! Hánynak a helyét kell majd betöltenünk különböző egyházkerületi és főiskolai tisztségekben, tanácsokban ! Hol is veszünk elég méltó embert az üresen maradt helyekre, mi kifosztott, úgyszólván felényire összezsugorodott tiszáninneni egyházkerület ? Kibeszélhetetlen a mi kárunk, nagy-nagy a mi szegénységünk . .. Ám az élet parancsszava elnémítja ajkunkon a kesergő panaszt. Sursum corda ! Istenben bízó lélekkel vessünk számot helyzetünkkel, teendőinkkel s végezzük, elszántan, a reánk váró kötelességeket. Ami az egyházkerületünkben megüresedett állások betöltését illeti, én azt hiszem, hogy gazdagabbak vagyunk mi, mint ahogy első tekintetre látszik. Elsősorban is, úgy vélem, csak azokat a választásokat kell megejtenünk, amelyek múlhatatlanul szükségesek. A többiekkel be kell várnunk a jóvátételi, határkiigazító bizottságok munkájának befejezését, mert csak akkor tudhatjuk meg biztosan: mennyi lesz a pótolni valónk? Továbbá, ha jól széjjelnézünk a magunk szűkebbre szorult portáján, fogunk találni olyan kincseket, melyeket eddig nem méltattunk elég figyelemre, melyeket pedig haszonnal értékesíthetünk egyházi közéletünk javára. Lelkészeink s világi férfiaink közül keressük meg azokat a szerényebb, félrevonultan élő egyéneket, akik eddig nem igen forgolódtak a fórumon, de akiknek hitéről, munkás egyházszeretetéről közelebbi környezetök jó bizonyságot tesz. Különösen a világiak választásánál tartjuk szem előtt, hogy az igazán jó világi tanácsbírák, jegyzők stb. nem annyira születnek, mint lesznek (Fruit, non nascuntur assessores). Távolról sem akarok én valami hiperdemokrácia érdekében agitálni , hanem azt vallom és hirdetem, hogy a mi egyházkerületünkben a világi tisztségek betöltésénél eddig sokszor a kelleténél nagyobb mértékben honoráltuk a születést s az előkelő világi állást. Pedig bizonyos dolog, hogy egy-egy szerény falusi jegyzőből vagy tanítóból, aki az egyházépítés munkájából szép eredménnyel vette ki a maga részét s e mellett van elég bölcsessége a tanács asztalánál, sokkal különb világi tanácsbíró lehet, akár e.-megyén, akár e.-kerületen, mint abból a nagyságos vagy méltóságos úrból, akinek megválasztását jóformán csak az a körülmény ajánlja, hogy az illető főszolgabíró, vagy hogy 500—1000 hold birtoka van s hogy az édesapja is méltóságosúr volt és magas tisztséget viselt az ekklézsiában. Azután, nézzünk széjjel kívül is, túl a magunk szűkre szorult portájának kerítésén. E hazában még igen sokan vannak, akik lélekben a mi egyházkerületünkhöz tartozóknak érzik magukat, bár nem itt élnek közöttünk. Különösen a pataki főiskola egykori növendékei közül a kiváló férfiak egész serege állhat rendelkezésünkre. Milyen magas műveltségű, széles látókörű egyéneket nyerhetünk meg így közügyeinknek — gyönyörűség még elgondolni is. Csak ne legyünk restek utánok menni, csak hívjuk el őket zöld asztalaink mellé, az egyházkerületi közgyűlésbe vagy a főiskola igazgatótanácsába. Budapesten vagy egyik-másik nagy alföldi városban hány olyan lelkes pataki diák van, akit lakóhelyén nem foglalkoztat az egyházi közélet, aki azonban évenként néhányszor szívesen eljönne szolgálni a mi főiskolánkat vagy egyházkerületünket. — Világi férfiaknál semmi lényeges akadálya nincs annak, hogy pl. Budapestről vagy Debrecenből válasszunk valakit egyh.-kerületi tanácsbíróvá vagy főisk. igazg tanácsossá. Lelkészeknél már nehezebben megy a dolog. Pl. az egyházkerületi közigazgatásnál, egyházkerületi tisztségeknél csakugyan nem alkalmazhatunk más kerületbeli lelkészeket. De már a főiskolai igazgatótanácsba nyugodtan választhatunk tagokat idegen kerületből. hü