Sárospataki Református Lapok, 1944 (39. évfolyam, 1-47. szám)
1944-01-01 / 1. szám
1. szám Sárospataki Református Lapok 2. oldal önmagát adja az imádkozó embernek s azt a maga bölcsességének, látásának, igazságának, erejének, jóságának örömének, békességének, dicsőségének részesévé teszi. Áron is megvegyétek az Ige hallgatásának istentiszteleti és más alkalmait, mert az ige szüli újjá a lelket, táplálja a hitet, a reménységet és a szeretetet. Magános, csendes órákon olvassátok a teljes szentírást, mert amint egy nagy egyházatya mondta, a biblia együtt nő azzal, aki olvassa. Éljetek az úri szent vacsorával, mert ez segít és juttat el arra a boldog állapotra, amit Pál apostol ír le ezekben a szavakban: ״ Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életét pedig most testben élek, az Isten fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem״. (Galata 2. r. 20. v.) És vessetek minél több jó magot egymás lelkébe. Tanítsátok gyermekeiteket, buzdítsátok az ifjakat az Istenben való hitre, a Krisztusban való életre. A tévelygőt igazítsátok útba, az elesettet emeljétek fel, a szomorkodót vigasztaljátok, a csüiggedőt bátorítsátok. Bocsássatok meg egymásnak, mint ahogy Isten is megbocsát nektek. Ne ítélkezzetek, hanem megértést hirdessetek, megtért életetek gyümölcseivel bizonyságot tegyetek. Ne szóljon az ajkatok átkot, káromlást, botránkoztató beszédet, hanem szóljon áldást, fejezzen ki jóakaratot, segítést, építő szándékot. Végül vessétek bele magatokat a szebb magyar és szebb emberi jövő földjébe, az eljövendő Isten országába. Legyetek készen az áldozatra, a szolgálatra. Nem igaz keresztyén, nem igaz magyar, hanem sehonnai bitang ember az, aki még most is könnyen, mások terhére és rovására akar élni, hízni, gazdagodni és boldogulni. A jövőt mindenkinek, a nemzetnek is meg kell venni. Minél többet adunk érte, minél többet fektetünk bele, annál többet kapunk, nyerünk meg vele és benne. Ne felejtsétek el, sőt hozzátok mindenki emlékezetébe a jelennek és jövőnek azt az örök törvényét, amit Krisztus Urunk írt a szívünkbe: ״ Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt, aki pedig elveszti az ő életét én éreztem, megtalálja azt.״ Adjon isten nektek olyan új esztendőt, amelyben megtaláljátok az elmúlt évek veszteségeinek, küzdelmének, nélkülözésének, gyászának, nyugtalanságának jutalmát, kárpótlását. Adjon mindnyájunknak olyan lelket, amiből az örökélet gazdag aratásának rügyei fakadnak, szárai szökkennek, gyümölcsei, érlelődnek. Az Úr kegyelme legyen veletek, közel és távol levő szeretteitekkel, katonafiainkkal, az eltűntekkel, a gazdagokkal és szegényekkel, az egészségesekkel és betegekkel, a nagyokkal és kicsinyekkel! Atyafiúi szeretettel köszönt mindnyájatokat Miskolc, 1943. december végén. Enyedy Andor a tiszáninneni egyházkerület püspöke. Kérem lelkipásztortestvéreimet, hogy az újesztendő első vasárnapján olvassák fel fenti pásztorlevelemet a szószékből. Az egyház és a nemzetközi újjáépítés. Az egyházak ökumenikus tanácsának tanulmányi szakosztálya a most dúló háború alatt felhívta az ökumenikus mozgalomhoz csatlakozott egyházakat, hogy egyházi alapon foglalkozzanak a háború utáni újjárendezés , ״ az igazságos és tartós béke alapvető kérdéseivel. A tanulmányi szakosztály genfi irodája a beérkezett egyházi nyilatkozatokat a fenti cím alatt egy rendkívül érdekes tanulmányban összegezte. Amilyen örömmel látjuk, hogy ezekben az égető kérdésekben valóságos ,ökumenikus consensus alakult ki vagy legalább is van kialakulóban, ugyanolyan fájdalommal tapasztaljuk a még mindig fennálló ellentéteket és nézeteltéréseket a nem kevésbbé fontos konkrét kérdésekben. A magyar református egyháznak is imádsággal és munkával kell tusakodnia azért, hogy amikor a szólás ideje elkövetkezik, Krisztus Egyháza egységes és világos prófétai szózattal fordulhasson a világhoz. Ezért közöljük az alábbiakban az összesítő tanulmány hitvallásszerű 11 tételét és az azokhoz kapcsolódó nézeteltéréseket. Az elöljáróban közölt öt pont a tételek elvi alapvetését adja. 1. Az egyház a világ újjáteremtését hirdeti, amely Jézus Krisztusban már kezdetét vette. Az egyház ezért az evangéliumért érdeklődik a földi rend helyreállítása iránt. Tehát a helyreállítás feladata az egyházra nézve másodlagos és ideiglenes, de kikerülhetetlen feladat. 2. Az egyház a földi rend helyreállítását a világ újjáteremtésének hirdetésével szolgálja. Mert ezzel korunk alapvető politikai problémáját ragadja meg: a tömegek problémáját. A gyökérteleneket elgyökerezteti és a korlátjaikat vesztett embereket azok elé a korlátok elé állítja, amelyeket Isten állított fel. 3. Az egyház azzal állítja helyre a rendet, hogy ő maga az új teremtés közössége. A nemzeti monománia és a gyűlölet által széttépett világban a maga egyetemességét mutatja fel és így bizonyságot tesz az összes fajok és az összes népek embereinek szolidaritásáról. 4. A szoros értelemben vett újjáépítés területén az egyház a maga prófétai tisztét teljesíti midőn Istennek a konkrét politikai helyzetre vonatkozó parancsolatát hirdeti. 5. Ha elemzés alá vesszük az egyházaknak az újjáépítéssel kapcsolatos szózatát, ennek egyező és eltérő pontjait, megállapíthatjuk, hogy van egy valóságos ökumenikus consensus, azonban ez a consensus még nem eléggé lényegbevágó és nem eléggé konkrét tartalmú. 1. Hisszük, hogy az egyháznak a békekötéssel és a nemzetközi rend helyreállításával kapcsolatban sajátos feladata van. Egyesek szerint ez a feladat kizárólag abban áll, hogy az egyház emlékeztesse a nemzeteket az isteni parancsolatokra és tiltakozzék, amikor ezeket a parancsolatokat nyilvánvalóan áthágják.