Segélykiáltás, 1924 (1. évfolyam, 1. szám)
1924 / Röpirat
, , és akiket leginkább csodál, — vagy akarja vagy nem — az üdvkatonára is legyőzhetetlen befolyást gyakorol. 2. Sem férfi, sem asszony nem foroghat barátságosan az istentelen, világi vagy gonosz társaságban anélkül, hogy szem sokára ugyanolyanná ne válnék; és éppen úgy az Istenben bízó emberek társasága mindig hatalmas és jó befolyást gyakorol azokra, akik velük összejönnek. 3. Üdvkatonának ne legyen sem ideje, sem kedve arra, hogy meg nem mentett vagy világi emberek úgynevezett gyönyörűségeiben vagy időtöltéseiben részt vegyen. Tapasztalni fogja, hogy ezt cselekedvén, elveszti befolyását, gátolja hitvallását és hogy ez az első lépés a visszaesésben. 4. A harcban fogja megtalálni az igazi örömnek és boldogságnak kútforrását. Ovasni fogja, hogy az ő első kötelessége a meglétetlen emberekkel szemben, akik bűnben élnek, haragot halmoznak és minden nappal a kárhozathoz jutnak közelebb, s nem az, hogy élvezeteikben részt vegyünk, hanem, hogy Istennel kibéküljenek, bocsánatot nyerjenek és megváltassanak a kárhozattól, a bűntől és ásón veszélyektől, amelyeknek bűneik által minden pillanatban ki vannak téve. 5. Erre való tekintettel az üdvkatonának, ha kedves neki saját lelke és embertársaira befolyást akar gyakorolni, a )csak a következő vagy a hasonló okokból ereszkedhetik megtéretlen emberekkel beszédbe: a) hogy lelküket megmentse ; b) hogy rajtuk testileg segítsen; c) olyan érintkezésben, amely szükségszerűleg folyik a napi foglalkozásból vagy rokoni viszonyból. Minden más esetben távol kell tőlük magát tartania. t.- Ha tehát valaki üdvkatona akar nőniHMabari' nyfe-grammféle sportünnepélyen, valamint mérkőzéseken megjelenni vagy bennük részt venni. .. Ezért el kell maradni a színházakból, hangversenyekből,zenecsarnokokból, mozikból, cirkuszokból, bálokból, — röviden, minden és mindenféle gyűlésből, ahol megtéretlen, világi emberek — akár keresztyén a nevük, akár nem — nyereség vagy szórakozás céljából összejönnek. 8. Társai természetesen csakis üdvhadseregbeliek lehetnek, kiválasztva a legszellemibb, Istenben legjobban bízó bajtársak köréből. 9. Ha az üdvhadseregen kívül keres barátokat, kerülje mindazokat, akik csak névleg keresztyének és főleg az olyanokat, akik fenhangon beszélnek a magasabb szellemibb életről, de szellemük világi öltözetben és életmódban világ szerint járnak és nem aggódnak a veszendő emberi lelkekért. Ezek a legveszélyesebbek minden ember között. 10. Az üdvkatonának meg kell jelenni tehát főleg azokon a gyűléseken, amelyeket főleg a szellemi közösség előmozdítására tartanak, aminek az imaórák is a megszentelődési gyűlések. Ezek az összejövetelek többnyire nagyon hasznosak, mert rendesen legkomolyabb embereink vesznek részt rajtuk. 6. §: Harc a bűn ellen. 1. Hogy megtartsuk az üdvösséget, Mandóan és elszántan kell ellenállnunk a bűnnek. Az üdvkatonát ellenségek állják körül. Útját azokon át kell törnie. A víz árja szemben van vele. Úsznia kell, hogy életét megmentse. 2. Saját magával fog elsősorban fisatákat vívni. Azokkal a régi rossz lokásokkal lesz a harca, amelyek régebben uralkodtak rajta. Annak az embernek pl., aki iszákos volt, az erős italok utáni vágyakozással, a locs-feos asszonynak pedig a fecsegés szokásával kell küzdenie. 3. Természetes testi szükségletei is csábítják majd a helytelen cselekvésre : pl. kényelemre való hajlama, szép tárgyakhoz, drága ételekhez és más fényűzési dolgokhoz való ízlése. Úgy kell neki is tenni, mint Pál apostolnak, aki azt mondja, azért fékezi testét, hogy — míg másoknak az evangéliumot prédikálja — önmaga el ne vesszen. Testi hajlamain úgy kell uralkodnia, hogy azok magasabbrendű természetének szolgái legyenek. 5. Ott van aztán a világ, amelynek szelleme — Istennek azzal az imádásával, amelyet az üdvkatona állandóan szeretne kifejezni; azzal a megszentelődéssel, amelynek állandó birtokosa akar lenni , és azzal a szerető élettel, amelyben mindig élni óhajt, — egészen ellentétes. A világ a maga divatjaival, örömeivel, élvezeteivel, ingerével és gyönyöreivel, szemközt áll a tiszta szívvel és az igazságos Istennel. A világot az üdvkatonának le kell győznie. 5. Aztán ott van az ördög, amely mint ordító oroszlán jár körül és el akarja nyelni a katona lelkét, miközben hitét töri össze. Meg kell győznie az ördögöt is. 6 Ezen csábításokkal szemben és a vele ellenkező hatalmak ellen az üdvkatonának harcolnia kell a végletekig. a) Hinnie kell ezen ellenségek valóságában és veszélyességéban. Nem szabad azt mondania vagy gondolnia : csak jelentéktelenek, nem szükséges miattok nyugtalankodnom. Sok tábornok csatát vesztett, mert lebecsülte az ellenség erejét; az üdvkatona is vesztes lesz, ha így tesz. b) Harcolnia kell, mivel az ellenség előtt az őrségen állL_ Mindig számíthat '&rra,ajogy a^llet^|Rucs"mesSze. Az őrizetlen pillanatok azok, melyek a legtöbb embert elejtik. Különösen a boldogság óráiban, mikor legbiztosabban érzik magukat, akkor üt rajtuk az ellenség. c) Harcolnia kell, miközben a gonosznak első közeledéseit elhárítja. Már a legkisebb hanyagságokban, amikről tudja, hogy helytelenek vagy bűnre visznek, nagy veszély rejlik. Gondoljatok Lót feleségére, aki egykori világára csak visszanézett és sóbálvánnyá változott. d) Harcolnia kell, amennyiben a veszélyes tértől-talajtól viszahúzódik. A megtért iszákos ne tegye többé lábát soha egy vendéglőbe, hacsak okvetlenül nem szükséges vagy ha másvalakit meg akar menteni. Ami másnak lehetséges, az neki talán lehetetlen. Ahol mások bizton járnak, ott ő eleshetik. e) Lelkének ellenfeleit azáltal is le kell győznie, hogy kerüli a kétes dolgokat, amelyekről nem tudja biztosan, helyesek- e vagy helytelenek. f) Harcolnia kell, mialatt a lelkiismeret szavának rögtön engedelmeskedik. Nem szabad neki a bűnnel vagy bármi hozzá hasonlóval alkudoznia, hanem rögtön szakítania kell, mihelyt látja, hogy hamis útra jutott. g) Harcolnia kell úgy is, hogy az ellenséget megtámadja. Csupasz védekezés vereségben végződik. Isten erejében bízva álljon viadalra, hogy másokat a bűntől eltérítsen : úgy őrizheti meg attól magát is könnyebben. h) Hittel kell harcolni és állhatatosan bízni a győzelemben. Minden siker, — akkor is, ha erre az üdvkatona sokat tehet, — mégis csak attól függ, menynyiben képes Istenre támaszkodni. i) Harcolnia kell, miközben arra támaszkodik, hogy Isten segít neki nemcsak a bűntől mentnek maradásban, hanem hogy Érte is erős, — és hogy környezete számára ragyogó mintakép legyen. 1. §. önvizsgálat. 1. Mindenféle emberi működés felett őrködni kell. Hogy tudnék másként a hibákat felfedezni és kijavítani? 2. Az üdvkatonának legalább is minden héten egyszer meg kellene egész komolyan vizsgálni lelkének állapotát és magaviseletét. Ilyen alkalommal körülbelül a következőket kell magától kérdezni : a) Vétkeztem-e tudatosan valami szokásos bűnömben ? Teszek-e avagy megengedek-e magamnak valami olyast gondolatban, szóban vagy tettben, aminek helytelenségéről tudomásom van? b) Vagyok-e testi vágyaim felett anynyira úr, hogy nem érzek emiatt kárhoztatást? Nem követtem e valamiképpen hajlamom, és ezáltal az én megszentelődésemnek, az én ismeretben való növekedésemnek, engedelmességemnek, használhatóságomnak nem ártottam-e? c) Olyanok-e gondolataim és érzelmeim, hogy nem kellene miattuk szégyenkeznem, ha Isten és az angyalok előtt kivilágosodnának ? d) Nem ösztönöz-e engem a világ behatása olyan dolgok mondására avagy cselekvésére, amelyek Krisztushoz méltatlanok ? e) Nem hajt-e vérmérsékletem olyan érzésre, szóra vagy tettre, amiről később látom, hogy azzal a szeretettel, amelyet környezetem iránt állandóan tanúsítanom kell, ellentétben áll? f) Megteszek- e mindent, amennyire erőmtől függ, a bűnösök megmentésére? Érzem-e veszedelmüket, imádkozom és dolgozom-e érettük úgy, mintha igazán testvéreim volnának? g) Megtartom-e fogadásomat, amelyet Istennek átadásom alkalmával avagy a bűnbánó padon tettem? Összhangban álló életmódom az 1) Van-e még — amennyire én tudom — az én fellépésemben és lényemben valami gőg és fennhéjázás? j) Beleillem-e még a világba, annak szokásai és divatjai szerint, vagy már kimutatom iránta megvetésemet? k) Nem vagyok-e abban a veszélyben, hogy a gazdagságra vagy csodáltatásra való világi vágyakozás tovasodor? Ezekhez hasonló kérdéseket azért lehet felállítani, hogy meglássuk, váljon összevág e az üdvkatonának élete is minden kötelességével úgy, amint azokat itt lefestettük. 8. § Hit 1. Erősen törekednünk kell arra, hogy minden kötelességünk teljesítésében, mások megmentésére irányuló minden igyekvésünkben, úgyszintén a sokféle élettapasztalatban bizonyos szilárd, állandó hitbeli megszokásra tegyünk szert. Az írás azt tanítja, hogy az üdvkatona csak hit által élhet. Ez másképen annyit jelent, hogy csakis gyakorlat által lehet élővé a hitben és maradhat meg benne. 3. Minden tapasztalás megerősíti, hogy az üdvkatona, ha csak a látásra és érzésre bízza magát, nagyon hamar elveszti az üdvösséget. Mert amit a világban és az embereknél lát, mind azt mondja látszólag neki : nincs Isten, nincs Krisztus, a bűnben nincs semmi gonosz és a megszentelődésben nincs előny, nincsen ég és nincsen pokol, és mindazok, akik abban hisznek és aszerint cselekesznek, balgatagok. Gyakran ugyanúgy beszól a test is, és az ördög a szívnek ugyanezt a hitetlenséget sugdossa. 4. Ha tehát vágyakozik tovább haladni, Istennek engedelmeskedni és magát más lelkek üdvére feláldozni, — ezt pedig tenni kell, ha olyan vallású akar lenni, amely érdemes a birtoklásra! — akkor lestet a vitági vélemények és cselekvések minden befolyásától— maga körül el kell sáncolnia és csak hitben kell járnia. 5. Minél inkább hisz, annál könynyebbé válik a hit ; úgy, hogy ha ma, nehézségek között hisz, holnap még könnyebbé válik a hivés, mivelhogy ma hitt. 6. Hit nélkül állandó talány számára az élet, hittel azonban minden világos. 7. Hit által lesz jobban győztessé saját magán, a világon, mely őtet üldözi, az ordító oroszlánon és az örök hazugon, az ördögön. 8. Hittel együtt jár a béke, a tisztaság és erő. 9. Hinni annyit jelent, mint tudatában lenni Isten jelenlétének és jóakaratának, az ég bizonyosságának és az életen és halálon való mindenkori győzelemnek. 9. §. Megszentelődés. 1. Aki az üdvkatona egészséges és erőteljes üdvöt óhajt megtartani, a tiszta szívnek áldását kell keresnie és megkapnia. 2. Az üdvhadseregnek legjobb, eredményben leggazdagabb katonái és tisztjei régtől fogva azok és azok voltak, akik ezt a felséges igazságot, hogy Jézus Krisztus az ő népét ez életben minden bűnétől megválthatja, a legszilárdabban átélték, leghatározottabban tanúsították és érvényesítették. 3. Az üdvkatonának tehát rögtön rajta kell lennie, hogy ezt az áldást felkeresse. Olvasnia kell a hadsereg könyveit és látogatnia a megszentelődési gyűléseket, ez fogja megóvni sok tévedéstől. 4. A megszentelődés a léleknek teljes elválása a bűntől és az egész lénynek átadása Isten szolgálatába és akaratába. ,v . Eléréséhez Itat&lgl, a) Az a meggyőződés, hogy a megszentelődés lehető és szükséges. b) A teljes lemondás minden gonosz, valamint minden kétes dologról, amely az óhajtott megszentelődés útjában áll. c) Rögtönös, végleges, tényleges, alávetése egész lényünknek és minden birtokunknak Isten alá, hogy azt megszentelje és az ő tiszteletére s a világnak megváltására felhasználja. d) A hit, hogy Isten a megszentelődésre való ígéreteit, úgy amiként az igében benne vannak, éppen aztán, teljesíti. 10. §. Mások megmentése. 1. Az üdvkatona csak úgy marad igazában maga is megmegmentve, ha életét a mások megmentésére szenteli. 2. Az igazi vallás lényege a szeretet. Ha valakiben nincs meg Jézusnak szelleme, az nem is az övé. A lélek ereje attól függ, hogy ennek a szellemnek teljes mértékben állandóan birtokában van. Az üdvkatonát minden dologban, minden időben, mindenütt a szeretetnek teli sarkalnia. Mint föntebb láttuk, minden igazi vallásnak lényeg® a szeretet, ennek kell tehát minden gondolatunkat, érzésünket és cselekedetünket befolyásolni és kormányozni, röviden : ennek kell a katonán úrrá válni úgy házi, mint nyilvános életében. 3. Szeretet alatt értjük a jóakaratot mindenki iránt, vagyis óhajtozunk és dolgozunk is minden mi közültünk élő ember boldogulásáért. 4. Minden vallásos erőmegfeszítésnek a szeretetből kell kiindulnia, vagyis azon kívánságból kell erednie, hogy másokkal jóst tegyünk. Minden buzgalom, amely nem célozza szívből a mások javát, sőt amelyet nem éppen arra, t. i. a mások javára kezdtek és végeztek el, — mind hamis és keresztyéniellen* 5. Ez érvényes a katonának nemcsak indító okaira, hanem a kivitelnek mód Segélykiállás