Segélykiáltás, 1924 (1. évfolyam, 1. szám)

1924 / Röpirat

, , és akiket leginkább csodál, — vagy akarja vagy nem — az üdvkatonára is legyőzhetetlen befolyást gyakorol. 2. Sem férfi, sem­ asszony nem forog­hat barátságosan az istentelen, világi vagy gonosz társaságban anélkül, hogy szem sokára ugyanolyanná ne válnék; és éppen úgy az Istenben bízó emberek társasága mindig hatalmas és jó befolyást gyakorol azokra, akik velük összejönnek. 3. Üdvkatonának ne legyen sem ideje, sem kedve arra, hogy meg nem mentett vagy világi emberek úgynevezett gyö­nyörűségeiben vagy időtöltéseiben részt vegyen. Tapasztalni fogja, hogy ezt cse­lekedvén, elveszti befolyását, gátolja hitvallását és hogy ez az első lépés a visszaesésben. 4. A harcban fogja megtalálni az igazi örömnek és boldogságnak kútforrását. O­vasni fogja, hogy az ő első kötelessége a meglétetlen emberekkel szemben,­­ akik bűnben élnek, haragot halmoznak és minden nappal a kárhozathoz jutnak közelebb, s nem az, hogy élvezeteikben részt vegyünk, hanem, hogy Istennel kibéküljenek, bocsánatot nyerjenek és megváltassanak a kárhozattól, a bűntől és ásón veszélyektől, amelyeknek bűneik által minden pillanatban ki vannak téve. 5. Erre való tekintettel az üdvkatoná­­nak, ha kedves neki saját lelke és ember­társaira befolyást akar gyakorolni, a )csak a következő vagy a hasonló okok­ból ereszkedhetik megtéretlen emberek­kel beszédbe: a) hogy lelküket megmentse ; b) hogy rajtuk testileg segítsen; c) olyan érintkezésben, amely szükség­­szerűleg folyik a napi foglalkozásból vagy rokoni viszonyból. Minden más esetben távol kell tőlük magát tartania. t.- Ha tehát valaki üdvkatona akar nőniHMabari' nyfe-g­rammféle sportünnepélyen, valamint mérkőzéseken megjelenni vagy bennük részt venni. .. Ezért el kell maradni a szín­házak­ból, hangversenyekből,zenecsarnokokból, mozikból, cirkuszokból, bálokból, — röviden, minden és mindenféle gyűlésből, ahol megtéretlen, világi emberek — akár keresztyén a nevük, akár nem — nyereség vagy szórakozás céljából össze­jönnek. 8. Társai természetesen csakis üdvhad­­seregbeliek lehetnek, kiválasztva a leg­­szellemibb, Istenben legjobban bízó bajtársak köréből. 9. Ha az üdvhadseregen kívül keres barátokat, kerülje mindazokat, akik csak névleg keresztyének és főleg az olyanokat, akik fenhangon beszélnek a magasabb szellemibb életről, de szellemük világi öltözetben és életmódban világ szerint járnak és nem aggódnak a veszendő emberi lelkekért. Ezek a legveszélyeseb­bek minden ember között. 10. Az üdvkatonának meg kell jelenni tehát főleg azokon a gyűléseken, amelye­ket főleg a szellemi közösség előmoz­dítására tartanak, aminek az imaórák is a megszentelődési gyűlések. Ezek az összejövetelek többnyire nagyon hasz­nosak, mert rendesen legkomolyabb embereink vesznek részt rajtuk. 6. §: Harc a bűn ellen.­­ 1. Hogy megtartsuk az üdvösséget, Mandóan és elszántan kell ellenállnunk a bűnnek. Az üdvkatonát ellenségek állják körül. Útját azokon át kell törnie. A víz árja szemben van vele. Úsznia kell, hogy életét megmentse. 2. Saját magával fog első­sorban fisatákat vívni. Azokkal a régi rossz lokásokkal lesz a harca, amelyek ré­gebben uralkodtak rajta. Annak az embernek pl., aki iszákos volt, az erős italok utáni vágyakozással, a locs-feos asszonynak pedig a fecsegés szokásával kell küzdenie. 3. Természetes testi szükségletei is csábítják majd a helytelen cselekvésre : pl. kényelemre való hajlama, szép tár­gyakhoz, drága ételekhez és más fény­­űzési dolgokhoz való ízlése. Úgy kell neki is tenni, mint Pál apostolnak, aki azt mondja, azért fékezi testét, hogy — míg másoknak az evangéliumot prédi­kálja­ — önmaga el ne vesszen. Testi hajlamain úgy kell uralkodnia, hogy azok magasabbrendű természetének szolgái legyenek. 5. Ott van aztán a világ, amelynek szelleme — Istennek azzal az imádásá­­val, amelyet az üdvkatona állandóan szeretne kifejezni; azzal a megszentelő­­déssel, amelynek állandó birtokosa akar lenni , és azzal a szerető élettel, amely­ben mindig élni óhajt, — egészen­ ellen­­tétes. A világ a maga divatjaival, örö­meivel, élvezeteivel, ingerével és gyönyö­reivel, szemközt áll a tiszta szívvel és az igazságos Istennel. A világot az üdv­­katonának le kell győznie. 5. Aztán ott van az ördög, amely mint ordító oroszlán jár körül és el akarja nyelni a katona lelkét, miközben hitét töri össze. Meg kell győznie az ördögöt is. 6 Ezen csábításokkal szemben és a vele ellenkező hatalmak ellen az üdv­­katonának harcolnia kell a végletekig. a) Hinnie kell ezen ellenségek valósá­gában és veszélyességéban. Nem szabad azt mondania vagy gondolnia : csak jelentéktelenek, nem szükséges miattok nyugtalankodnom. Sok tábornok csatát vesztett, mert lebecsülte az ellenség erejét; az üdvkatona is vesztes lesz, ha így tesz. b) Harcolnia kell, mivel az ellenség előtt az őrségen állL_ Mindig számíthat '&rra,ajogy a­^llet^|Rucs"mesSze. Az őrizetlen pillanatok azok, melyek a leg­több embert elejtik. Különösen a bol­dogság óráiban, mikor legbiztosabban érzik magukat, akkor üt rajtuk az ellenség. c) Harcolnia kell, miközben a gonosz­nak első közeledéseit elhárítja. Már a legkisebb hanyagságokban, amikről tud­ja, hogy helytelenek vagy bűnre visznek, nagy veszély rejlik. Gondoljatok Lót feleségére, aki egykori világára csak visszanézett és sóbálvánnyá változott. d) Harcolnia kell, amennyiben a veszé­lyes tértől-talajtól viszahúzódik. A meg­tért iszákos ne tegye többé lábát soha egy vendéglőbe, hacsak okvetlenül nem szükséges vagy ha másvalakit meg akar menteni. Ami másnak lehetséges, az neki talán lehetetlen. Ahol mások bizton járnak, ott ő eleshetik. e) Lelkének ellenfeleit azáltal is le kell győznie, hogy kerüli a kétes dolgokat, amelyekről nem tudja biztosan, helyesek- e vagy helytelenek. f) Harcolnia kell, mialatt a lelkiismeret szavának rögtön engedelmeskedik. Nem szabad neki a bűnnel vagy bármi hozzá hasonlóval alkudoznia, hanem rögtön szakítania kell, mihelyt látja, hogy hamis útra jutott. g) Harcolnia kell úgy is, hogy az ellenséget megtámadja. Csupasz védeke­zés vereségben végződik. Isten erejében bízva álljon viadalra, hogy másokat a bűntől eltérítsen : úgy őrizheti meg attól magát is könnyebben. h) Hittel kell harcolni és állhatatosan bízni a győzelemben. Minden siker, — akkor is, ha erre az üdvkatona sokat tehet, — mégis csak attól függ, meny­nyiben képes Istenre támaszkodni. i) Harcolnia kell, mik­özben arra támasz­kodik, hogy Isten segít neki nemcsak a bűntől mentnek maradásban, hanem hogy Érte is erős, — és hogy környezete számára ragyogó mintakép legyen. 1. §. önvizsgálat. 1. Mindenféle emberi működés felett őrködni kell. Hogy tudnék másként a hibákat felfedezni és kijavítani? 2. Az üdvkatonának legalább is min­den héten egyszer meg kellene egész komolyan vizsgálni lelkének állapotát és magaviseletét. Ilyen alkalommal körül­belül a következőket kell magától kér­dezni : a) Vétkeztem-e tudatosan valami szoká­sos bűnömben ? Teszek-e avagy megen­gedek-e magamnak valami olyast gon­dolatban, szóban vagy tettben, aminek helytelenségéről tudomásom van? b) Vagyok-e testi vágyaim felett any­­nyira úr, hogy nem érzek emiatt kár­­hoztatást? Nem követtem e valamiképpen hajlamom, és ezáltal az én megszentelő­­désemnek, az én ismeretben való növeke­désemnek, engedelmességemnek, hasz­nálhatóságomnak nem ártottam-e? c) Olyanok-e gondolataim és érzelmeim, hogy nem kellene miattuk szégyenkez­nem, ha Isten és az angyalok előtt kivilágosodnának ? d) Nem ösztönöz-e engem a világ behatása olyan dolgok mondására avagy cselekvésére, amelyek Krisztushoz mél­tatlanok ? e) Nem hajt-e vérmérsékletem olyan érzésre, szóra vagy tettre, amiről később látom, hogy azzal a szeretettel, amelyet környezetem iránt állandóan tanúsíta­nom kell, ellentétben áll? f) Megteszek- e mindent, amennyire erőmtől függ, a bűnösök megmentésére? Érzem-e veszedelmüket, imádkozom és dolgozom-e érettük úgy, mintha igazán testvéreim volnának? g) Megtartom-e fogadásomat, amelyet Istennek átadásom alkalmával avagy a bűnbánó padon tettem? Összhangban álló életmódom az 1) Van-e még — amennyire én tudom — az én fellépésemben és lényemben valami gőg és fennhéjázás? j) Beleillem-e még a világba, annak szokásai és divatjai szerint, vagy már kimutatom iránta megvetésemet? k) Nem vagyok-e abban a veszélyben, hogy a gazdagságra vagy csodáltatásra való világi vágyakozás tovasodor? Ezekhez hasonló kérdéseket azért lehet felállítani, hogy meglássuk, váljon összevág e az üdvkatonának élete is minden kötelességével úgy, amint azo­kat itt lefestettük. 8. § Hit 1. Erősen törekednünk kell arra, hogy minden kötelességünk teljesítésében, mások megmentésére irányuló minden igyekvésünkben, úgyszintén a sokféle élettapasztalatban bizonyos szilárd, ál­landó hitbeli megszokásra tegyünk szert­­. Az írás azt tanítja, hogy az üdv­katona csak hit által élhet. Ez más­képen annyit jelent, hogy csakis gya­korlat által lehet élővé a hitben és maradhat meg benne. 3. Minden tapasztalás megerősíti, hogy az üdvkatona, ha csak a látásra és ér­zésre bízza magát, nagyon hamar elveszti az üdvösséget. Mert amit a világban és az embereknél lát, mind azt mondja látszólag neki : nincs Isten, nincs Krisztus, a bűnben nincs semmi gonosz és a megszentelődésben nincs előny, nincsen ég és nincsen pokol, és mind­azok, akik abban hisznek és asze­rint cselekesznek, balgatagok. Gyakran ugyanúgy beszól a test is, és az ördög a szívnek ugyanezt a hitetlenséget sugdossa. 4. Ha tehát vágyakozik tovább haladni, Istennek engedelmeskedni és magát más lelkek üdvére feláldozni, — ezt pedig tenni kell, ha olyan vallású akar lenni, amely érdemes a birtoklásra! — akkor lestet a vitági vélemények és cselekvések minden befolyásától— maga körül el kell sáncolnia és csak hitben kell járnia. 5. Minél inkább hisz, annál köny­­nyebbé válik a hit ; úgy, hogy ha ma, nehézségek között hisz, holnap még könnyebbé válik a hivés, mivelhogy ma hitt. 6. Hit nélkül állandó talány számára az élet, hittel azonban minden világos. 7. Hit által lesz jobban győztessé saját magán, a világon, mely őtet üldözi, az ordító oroszlánon és az örök hazugon, az ördögön. 8. Hittel együtt jár a béke, a tiszta­ság és erő. 9. Hinni annyit jelent, mint tudatában lenni Isten jelenlétének és jóakaratának, az ég bizonyosságának és az életen és halálon való mindenkori győzelemnek. 9. §. Megszentelődés. 1. Aki az üdvkatona egészséges és erőteljes üdvöt óhajt megtartani, a tiszta szívnek áldását kell keresnie és megkapnia. 2. Az üdvhadseregnek legjobb, ered­ményben leggazdagabb katonái és tiszt­jei régtől fogva azok és azok voltak, akik ezt a felséges igazságot, hogy Jézus Krisztus az ő népét ez életben minden bűnétől megválthatja, a leg­szilárdabban átélték, leghatározottabban tanúsították és érvényesítették. 3. Az üdvkatonának tehát rögtön rajta kell lennie, hogy ezt az áldást felke­resse. Olvasnia kell a hadsereg köny­veit és látogatnia a megszentelődési gyűléseket, ez fogja megóvni sok téve­déstől. 4. A megszentelődés a léleknek teljes elválása a bűntől és az egész lénynek átadása Isten szolgálatába és akaratába. ,v . Eléréséhez Itat&lgl, a) Az a meggyőződés, hogy a meg­­szentelődés lehető és szükséges. b) A teljes lemondás minden gonosz, valamint minden kétes dologról, amely az óhajtott megszentelődés útjában áll. c) Rögtönös, végleges, tényleges, alá­vetése egész lényünknek és minden bir­tokunknak Isten alá, hogy azt megszen­telje és az ő tiszteletére s a világnak megváltására felhasználja. d) A hit, hogy Isten a megszentelő­­désre való ígéreteit, úgy amiként az igében benne vannak, éppen aztán, teljesíti. 10. §. Mások megmentése. 1. Az üdvkatona csak úgy marad igazában maga is megmegm­entve, ha életét a mások megmentésére szenteli. 2. Az igazi vallás lényege a szeretet. Ha valakiben nincs meg Jézusnak szelleme, az nem is az övé. A lélek ereje attól függ, hogy ennek a szellem­nek teljes mértékben állandóan birto­kában van. Az üdvkatonát minden dologban, minden időben, mindenütt a szeretetnek teli sarkalnia. Mint föntebb láttuk, minden igazi vallásnak lényeg® a szeretet, ennek kell tehát minden gondolatunkat, érzésünket és cselekede­tünket befolyásolni és kormányozni, röviden : ennek kell a katonán úrrá válni úgy házi, mint nyilvános életében. 3. Szeretet alatt értjük a jóakaratot mindenki iránt, vagyis óhajtozunk és dolgozunk is minden mi közü­ltünk élő ember boldogulásáért. 4. Minden vallásos erőmegfeszítés­­nek a szeretetből kell kiindulnia, vagyis azon kívánságból kell erednie, hogy másokkal jóst tegyünk. Minden buzga­lom, amely nem célozza szívből a má­sok javát, sőt amelyet nem éppen arra, t. i. a mások javára kezdtek és végeztek el, — mind hamis és keresztyéniellen* 5. Ez érvényes a katonának nemcsak indító okaira, hanem a kivitelnek mód­ Seg­élykiállás

Next