Segélykiáltás, 1928 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-01 / 1. szám

A lélek értéke. A tábornok személyes felhívása a lelkekért való erélyesebb küzdelemre. Arra akarom a kedves bajtársaimat kérni, hogy a hadjáratot azon elhatáro­zással kezdjék el, hogy lelkekért fognak — még pedig személyesen — küzdeni. Körülöttünk tömegesen vannak olyanok, kik lelkük üdvét illetőleg közvetlen fel­szólításban sohasem részesültek, ami pe­dig oly sok esetben nagy befolyással bír. Az alapító szokta volt mondani, hogy a leszámolás nagy napján ki fog derülni, hogy több ember lett személyes befolyás, mint prédikáció által Istenhez vezetve. Úgy hiszem, igaza volt. Ami most már minden egyes valódi lélekkeresőt buzdít, a lélek értéke. Ha ezt nem vagyunk képesek felfogni, akkor munkánk nem lehet eredményes. Ha azonban érezzük és felfogjuk ezt és mint terhet visszük az Úr elé, akkor —­ ha arány­lag csak keveset tu­dunk is tenni — vala­­■ itt el fogunk érni. " Jézus Krisztus pél­dája is világosan mu­tatja, hogy mint ember az emberekkel a min­dennapi életben érint­kezett, az egyes lélek ér­tékét egészében értvén. Úgy gondolom, hogy tanításának és példa­képének ez volt köz­ponti tényezője. Min­denből, amit tett, ez sugárzik, szemének te­kintetéből, kifejezésre jut a nyomorultak iránt táplált rokonszenvben, kik Hozzá jöttek és ru­hája szegélyét érintet­ték, és a hűségesség­ben, melyben a fari­zeusokkal beszélt. Bár­miképen szólott is lé­gyen, mindenkor lát­juk, hogy a lélek nagy értéke tisztán állott előtte. Az értéknek ezen bizonyossága a bű­nösre is nagy hatással van. Hányszor mondták már nekem a világ legkülön­bözőbb részeiben: „Tábornok, az érve­lése nem ejt gondolkozóba, úgy hiszem, mindegyiket megcáfolhatnám, ami azon­ban gondolkozóba ejt, az, hogy miért vesz magának annyi fáradságot, hogy lelkemmel törődjék.“ És gyakran, mikor minden érv kudarcot vallott, ez a fel­szólítás eredményre vezetett. Ugyancsak ezen személyes értékelés az, ami arra bír rá, hogy a hírt eredmé­nyessé tegyük. Hogy beszéljünk Jézus alázatosságáról, isteni voltáról, megváltó kegyelméről, áldozatáról és mindez emelkedik tartalomban és értékben, ha személyesen közöljük, mintha a nagy tömeghez szólunk. Továbbá meg kell fontolnunk, hogy minden személy, kivel beszélünk vagy beszélhetnénk, a mennyek országának várományosa és ha csak megtérne, Isten szemében király és főpap lehet. Azután még egy szempontot szeretnék megemlíteni. Mindannyian tudjuk, mily nagy örömet talált Jézus a bűnösök iránt való szeretetében és áldozatkészségében. „ ... aki az előtte levő öröm miatt, meg­vetve a gyalázatot, keresztet szenvedett.“ Ilyképen örömet jelentett számára e di­csőséges munkát megtenni. Mindenkor nagy segítséget jelent szá­momra, ha bűnösökkel közvetlenül be­szélek a lelkük felől, hogy nem csupán arra törekszem, hogy az Üdvhadsereg részére tagokul nyerjem meg őket. Amennyire szeretem és kívánom a had­sereg fejlődését, e téren minden ilyen dolgon messze túltekintek. Csupán arra gondolok, hogy egy halhatatlan lélekkel állok szemben, mely egyaránt képes örök örömre, vagy örök szenvedésre. Látom a vermet! Látom a lejtőt! Látom, hogy a lélek, melyért Jézus meghozta áldozatát. (Folytatás a 4-ik oldal 3-ik hasában.) A tábornok halászás közben. 1928. Új fejezet életünk könyvében. Kívánjuk, hogy Isten az új esztendőt minden kedves olvasónk áldásává tegye. Legyen ez Magyarország számára is áldásban gazdag. * Az elmúlt hónap meglepetést hozott. A parancsnok Rowe ezredes kísérete-Hol­ben fontos üzleti ügyek elintézésére váratlanul Budapestre érkezett. Termé­szetesen rendkívüli gyülekezetet is tartot­tunk, még­pedig a parancsnok vezetett egy megszentelődési gyülekezetet az első hadosztályban és Rowe ezredes, ki Lon­donban, a nemzetközi főhadiszálláson működik, a Teréz­ körúton vezette az üdvgyülekezetet és örvendhetett a bűn­bánati padnál térdeplő lelkek felett. * Az utóbbi hideg hetek alatt szükség és hajléktalanság csak fokozódtak. Sajnos, férfiotthonunkban nem tudtunk minden zörgetőnek segítségére lenni, habár so­kan arra kértek, hogy a fűtött helyiség­ben székeken vagy asztalon éjjelezhesse­nek. V. Thun kapitány most kivezető­­utat talált, amennyiben az új otthon már töltőd­ ­ész helyiségeibe ágyakat állított fel, ami által újabb 50 embernek tudunk szállást nyújtani.* Azután az otthonszövetség is fejlődik. Általános örömöt jelent, hogy a parancs­noknő fogja az újévben az első egyesí­tett otthonszövetségi kávéünnepélyt ren­dezni. * Újpest előmenetelről tesz jelentést. Az első újoncok már a harcvonalban álla­nak és lelkesedéssel küzdenek. Maradja­nak hűségesek Jézus zászlajához, ő se­gít!* Minden hadosztályban életet és moz­golódást tapasztalunk. Ez helyes, baj­társak, csak előre! Az 1. és a 3. had­osztály között valóságos versengés folyik. Mindkét hadosztály fúvós hangszereket szerzett be.* Nem akarjuk elmulasztani Szigeti had­­nagyot üdvözölni, ki egy időn át Német­országban működött, hazájába való visszatérése alkalmából. Hisszük, hogy ezen idő javára szolgált és hogy tapasz­talatait itt jól fogja értékesíteni. * A hadosztályok kivétel nélkül a kará­­csonyi ünnepek alatt tartott gyülekeze­tek áldásáról számolnak be. Mindenütt lelkek keresték az Urat. Most pedig előre. Az új évben a nagy hadjáratunk veszi kezdetét, melyre vonatkozólag a 4. olda­lon találhatók egyes részletek. Segélykiáltás Fényeskedjetek ! Amikor nemrégen a Keleti tenger egyik kicsiny partvároskájában jártam, egy fény állandó felvillanása vonta magára figyelmemet. Kérdezősködésemre meg­mondták, hogy világítótorony, mely kint a tengerről küldi ezen fényjeleket. Sokáig figyeltem e jeleket és mikor éjjel fel­ébredtem és kitekintettem a tengerre, még mindig láttam. A világítótorony nem kérdezte: „Szükséges-e, vagy látnak-e?“, hanem egyszerűen világított. Az emberekre kellett gondolnom, kik­kel éltem útján találkoztam. Nem ismer­tek és semmit sem tudtak szükségemről, ellenben a sötétségben segítségemre vol­tak. Jézusról beszéltek és nem törődtek azzal, hogy hálás leszek-e. Ma tudom, hogy az isteni parancsnak engedelmes­kedtek: Fényeskedjetek ! Ez szól neked és nekem. Mi láttuk a fényt, a csillagot, bennünk és körülöt­tünk világossá lett. Most a fény boldog bizonyosságában haladunk és szívünk Jézusról örömmel zeng háladást. Jézus azonban köszönetünket tettekben is kí­vánja. Megbízása, hogy szóval és tettel mindenütt fényeskedjünk. Nem szabad arra várnunk, míg az emberek hozzánk jönnek és segítséget kérnek. Sokaknak ereje és bátorsága hiányzik és jaj ne­künk, ha elvesznek, mert a mi fényünk nem ragyogott és ők ezért a helyes utat nem találhatták meg. Fényeskedj ezért, testvérem, szent kötelesség ez! Nemrégen Budapesten egy üdvkatona betegen feküdt a kórházban. Egy lelkész időnként eljárt oda, hogy a betegek ré­szerint a lelkész akadályok miatt nem tud eljönni. Ez a jelenlévők között észre­vehető csalódást keltett, azonban az üdv­­katona előállott és bátran mondta, hogy gyakorlattal bír a nyilvános beszédben és szívesen tart részükre gyülekezetet. Éneket választottak ki, majd imádkoztak és azután Isten igéjét magyarázta. Fé­nyét nem rejtette véka alá, hanem má­sok és saját maga áldására volt. Hogy a szükségelt olajból semikor se szenvedjünk hiányt, fényünket a szent forrásnál kell táplálnunk. Kell, hogy szí­vünket ismét és ismét az örök szeretet parazsa telítse és ha ezt tesszük, akkor nemcsak kötelesség, hanem szent szük­séglet is a Mester megbízását végrehaj­tani. Akkor fényleni fogunk, akár látja a­z­ szére istentiszteletet tartson. Egy napon, mikor a betegek az istentiszteletre már mind összegyűltek, hír érkezett, mely A nyugatindiaiak általában véve jó szalutisták és sokan az öreg harcosok közül olyan teljesítményekre tekinthet­nek vissza, mint bármely ország leghűsé­gesebb szalufistái. Úgy hiszem, hogy a magyarországi katonák megrémülnének és csodálkoznának, ha a hadosztálytiszt olyan ismertetést tenne, mint azt itt a Nyugatindiákon lehet hallani. Nemrégi­ben hallottam egyet, mely így szólott: „Bajtársak emlékezzenek meg. Vasárnap reggel 4.30 imaóra, Szabadégalatti gyülekezet reggel 9.15, Megszentelődési gyülekezet d. e. 11, Csoportgyülekezet d. u. 3, Szabadég­alatti gyülekezet d. u. 5.30, Üdvgyülekezet este 7 óra.“ Ezt követi azután a hétköznapi gyüle­kezetek hosszú sora, gyülekezettel újo­­nan megtértek részére, megszentelődési gyülekezet és számos szabadégalatti gyü­lekezet. Mondhatom, hogy mély csodá­lattal adózom azon katonákkal szemben, kikkel este 10 órakor fogok kezet, kik azonban a napi harcot már reggel 4.30- kor, vagy 5-kor kezdték meg és a gyüle­kezetek között még ráérnek főzni és a házi kötelességeknek eleget tenni. Barr alezredes. * Anglia. Az elmúlt évben 1200 fiatal férfi és nő jelentkezett az Üdvhadsereg­nél tiszti kiképzésre. * Kanada. A torontói kongresszus nyil­vános gyülekezetein összesen 25.000 em­ber vett részt. Azonban ennél sokkal fon­tosabb, hogy ezen gyülekezetek alatt 158 lélek térdelt a bűnbánati padnál. Délafrika. Jelenleg öt otthont tartunk fenn gyermekek, még pedig kettőt leá­nyok és hármat fiúk részére, melyekben több mint négyszáz gyermek talál fel­vételt. • * Olaszország. Népjóléti munkát kilenc központban folytatunk. A római férfi­otthon 175 embernek nyújt menedéket. Milánóban és Turinban nők részére szol­gáló mentőotthonaink jó munkát végez­nek. * Ébredési szellők. Doncaster angliai városban az utóbbi időben ébredés jelei mutatkoztak. E szent meglátogatás egyik jellemző tünete azon lelkesedés és a küz­delem erélyessége, mely a katonákat be­tölti. A tisztek azt mondják, hogy bátor­ságuk és munkakedvük oly nagy, hogy a lelkek mentésére mindent megtesznek. Néhány nap alatt nagy számban tértek meg lelkek és közöttük néhány köz­ismert bűnöző. A tűz a szomszédos helyi­ségekre is átragad. Scarboroughban a szabad égalatti gyülekezeteket hatalmas embertömegek hallgatják és az emberek könnyezve hajtanak térdet a szalufisták által képzett körben. Egy vasárnap esti gyülekezet végén 30 az elmúlt négy hét alatt megtért személy tett bizonyságot. Két hónap alatt több mint 300 megtérés történt. * Izland. Az Izlandon megjelenő la­punk, a „Heropid“ nagyon szép példány­számban jelenik meg. A szigeten levő minden negyedik házra jut átlagban egy példány. Nyugatind­iákon a szalufisták kemény harcot vívnak. 5 öröklétet más, akár nem. Azonban bizonyos, hogy az élet tengerén nem egy fogja fényünket észrevenni és így a kikötőhöz vezető utat megtalálni. B. H. MAGUNK, VAGY MÁSOK. Alázatosság mindig nagy dolgok után törekszik, ellenben sohasem saját részére. Egy időben Napóleon Ausztria vezetőivel ült össze, hogy a békefeltételeket meg­tárgyalják., A terem egyik végében emel­kedés volt, azon karosszékkel. „Távolít­­sátok el azt a széket — mondotta Napó­leon —, sohasem nézhetek egy emelke­désen álló székre anélkül, hogy abba ülni ne vágyakozzam.“ Most állítsd ezt szembe azon szobával, hol Jézus a tanít­ványok lábát mosta. Mindkettőt, Jézust és Napóleont, hatalmas szenvedély töl­tötte be; az egyiket, hogy megszerezze a világot a maga számára; a másikat, hogy önmagát adja a világ számára.

Next