Segélykiáltás, 1944 (21. évfolyam, 4. szám)
1944-04-01 / 4. szám
Én élek!... János ev. 11., 19. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és én bennem ..én élek, ti is élni fogtok ..., vigasztalja Jézus tanítványait, mikor szenvedését, halálát közeledni látja. Az Úr halálát és feltámadását világosan megmondotta előre, de a tanítványok tudni sem akartak róla, hogy Mesterük útja ily mélyre és oly nagy sötétségen vezessen át. A jelzett szenvedésekre mondja Péter Jézusnak: Uram, nem esketik ez meg te veled! A tanítványok más utat láttak jobbnak, ezért lett nekik nehéz és érthetetlen Gecsemáné — Golgota, noha Jézus előre megmondotta ezeket. Ez nehezíti meg a mi útunkat is Krisztus követésében, hogy nem akarunk mindenen át a Mesterrel tartani. Jézus végigjárta az utat, engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Előttünk e sokatmondó kép: a kereszt és a feltámadottJézus. A keresztről szóló beszéd egyúttal a feltámadás üzenete, mert ez az evangélium, hogy a megfeszített Krisztust, ki Golgotán vérével megbékéltetett az Istennel, Isten feltámasztotta és részeseivé lettünk nemcsak keresztjében, hanem feltámadásának dicsőségében is! Jézus a halál hatalmát legyőzte. „Én élek, ti is élni fogtok!“ A sír nem tudta visszatartani az Élet fejedelmét! Jézus nem azért jött és támadott fel, hogy emberi módon önzésben a maga hasznát, előnyét keresse, hanem hogy életet adjon e világnak. Amint azt János 10, 10-ben olvassuk: „Én azért jöttem, hogy élet ők legyen és bővölködjenek !“ Ez az Isten kegyelmi ajándéka, hogy örök életet adott nekünk az Úr Jézus Krisztusban. A győző Jézus néked is győzelmet akar adni a bűn és annak következménye — a halál felett. Hasonlóan másokhoz talán te is mondod : az én életem nem élet, égés, vergődés és szenvedés az csupán. Jób is így sóhajt fel : „Miért is ad Isten . . . életet a keseredett szívűeknek ? Akik nagy örömmel örvendeznek, vígadnak, mikor megtalálják a koporsót“. (Jób 3, 20.) Óh, kedves lélek, tekints fel Jézusra és lásd mikép szenved, de győz ott a Golgothán! Lássad Őt győzedelmesen a sírból előjönni és legyen találkozásod e napokban az élő Krisztussal, mert csak akkor tudod igazán, hogy Ő él. Valld be Néki bűneid, hitetlenséged. Zárd szívedbe Őt, s tapasztalni fogod, hogy érdemes élni! Isten gyermeke, ne nyugtalankodj és ne szomorkodjál életed nehéz napjaiban, mert a te élő Urad és Megváltód közel van hozzád, hogy segítsen. Ha azután életed utolsó ellenségét, a halált érzed közeledni, hittel emlékezz erre az Igére, ígéretre, mely néked is szól: Én élek, ti is élni fogtok! Macher Ádám, adjutáns Miként vezetett Isten ? — Tebbe Albert parancsnoktól. — 11. Az út véget ér. 1898-at írtunk. Akkor is húsvét volt, midőn életemet, szolgálatomat felajánlottam Istennek, elhagytam a szülői házat, barátaim körét, szegénységgel, megaláztatással — mely reám várt az előttem álló úton — mit sem törődve, az Üdvhadsereg tisztjeként megkezdtem pályafutásomat, amelyen most 46 év után elérkeztem életem alkonyához és egyidejűleg nyugdíjaztatásommal véget is ér. Változatos utamról utolsó ízben néhány említésre méltó eseményt foglalok pontokba, hogy ezáltal is bajtársaimnak segítségére és bátorításukra legyek. 1. Mindenekelőtt áldom az Urat, aki megőrzött ez úton és meg is tartott. A betegségek nehéz napjaiban gyógyító és vigasztaló kezét kitárta felettem. A kísértések idején Lelke által szólt hozzám; gondviselése folytán mindig küldött valakit utamba, aki megfogta kezemet, gondolataimat elterelte a kísértéről, megerősített, hogy az oltárra helyezett áldozatot vissza ne vehessem, bűnbánatot tegyek és megújult hűséggel szolgáljam tovább is az Urat. 2. Mindinkább világos lett előttem az Üdvhadsereg módszerének hagyományos fontossága, mely által az Üdvözítő szavait láttam gyakorlati módon megnyilvánulni: ,téred el az utakra és a sövényekhez és kényszeríts bejönni mindenkit...“ (Lukács 14, 23.) Lehetett ez kocsma- vagy házimisszió, börtönök vagy kórházak látogatása, Isten Igéjének a szabadban való hirdetése.• Mindezek az alkalmak érintkezésbe hoztak elveszett lelkekkel. Mily hálás volt szívem az utamba gördülő alkalmakért, melyeknek készségesen igyekeztem eleget tenni. 3. Évek folyamán az előléptetések és kinevezések folytán megismerkedhettem az Üdvhadsereg különböző munkaágazataival. Kemény időket éltünk át, megfeszített erővel kellett sokszor dolgoznunk. Mindenkor bebizonyosodott, hogy a munka eredményessége a személyes megszentelődésen múlott. Jöttek a nehézségek csapatostól. Egyik körzeti felettes tisztem szokta volt mondani nekem: „Az akadályok azért vannak, hogy elgördítse azokat.“ Igen, mert a nehézségeknek 's az a rendeltetésük, hogy megerősítsék a lelket. Majd múltak a hosszú évek és egy napon át* helyezést kaptam Magyarországra. Örömmel és hitben vettem Isten kezéből e megbízatást. Az első négy esztendő igen mozgalmasnak és eredményesnek bizonyult. Többek között a szegényétkeztetés, férfiotthon kibővítése, nőiotthon megnyitása, nyomorenyhítő, állomás, missziós állomások létesítése Budapesten és vidéken; mindezen cselekmények nagy fejlődést hoztak. De azután jött a háború és vele a különféle korlátozások, leépítés, a lehetőségek csökkentése, mint pld. a szabad összejövetelek betiltása. Az összevont munka pedig megfeszített erőt követelt. 4. Alábbiakat szándékosan hagytam utolsó pontnak, mivel kimerítően szeretnék életem legfontosabb lépéséről megemlékezni. Ugyanabban az időben, midőn elhatároztam, hogy az Üdvhadsereg tisztje leszek, egy fiatal nővér ugyancsak az Üdvhadsereg szolgálatába lépett. Akkor sem én, semmások nem gondolták volna, hogy ketten egyszer egyek leszünk és a házasság boldog révébe evezünk. Midőn az eljegyzés megtörtént, mindkettőnk mögött tapasztalatokkal gazdag hét esztendő állott. Isten rendelte nékem e jó felséget és anyát. Egymás iránti szeretetünket Isten szeretete szentelte meg. Elhivatásunk alapján a munka iránti kölcsönös megértés volt leginkább közöttünk az összekötőkapocs. Harminchét év a legnagyobb megértésben és minden zökkenés nélkül suhant el felettünk. Pedig körülöttünk gyakran tombolt a vihar és az élet hullámai olykor meg-megcsapkodták szeretet feleségemet. A szeretet azonban találékony és bölcs megértéssel, fáradhatatlan odaadással átvészeltük olykor a vihart. Melyek voltak ezek a nehézségek, mik kedves felségem vállaira nehezedtek? Többször volt halálos beteg. Hat gyermekünk közül hármat még zsenge korukban ragadott el tőlünk a halál. Szerény fizetésünk gondos beosztást követelt. A gyermekek ruházása, nevelése mind-mind az ő vállain nyugodtak. Mindezen munkák mellett az Úr munkája sem szenvedett hiányt. Ahol csak tehette, otthonokban, vagy prédikáló állomásokon mellettem állott és munkáival, imádságaival támogatott. Most, harminchét év után elmondhatom, a legideálisabb feleséget, a legjobb anyát adta benne nekem az Isten. „Te voltál otthonunk őrangyala...“ — írja többek között legidősebb gyermekünk születésnap alkalmával a távolból. Eszter leányunk is megemlékezik ezúttal róla és ezt írja neki: „Sohasem hálálhatjuk meg néked azt, amit értünk tettél és teszel még ma is. Ha arra gondolok, hogy imádkozol értem, oltalmazó szárnyként érezlek magam körül. Imádkozz értünk tovább is, anyácskánk!“ — Hogy gyermekeink kora ifjúságukban az Üdvözítő nyomdokába léptek, őt választották, ez is az ő példái " (Folytatás a 2. oldalon.) AratO fillér A2. IJDVHADSEREG I MAGYARORSZÁGI HIVATALOS KOMBILVMYB 21. évfolyam Megjelenik havonta egyszer A magyarországi munka vezetője 1944. Előfizetési ár Magyarországon egész évre TERHE ALBERT 4. szám 5 pengő. Budapest, TIKI., Szerdahelyi u. 17. Április