Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1926 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1-4. szám
2 a Kolozsvárról való és értékes múltú Nagy Péter ül és dolgozik tovább. A legkedvesebb barát, igazgató és szakember Kiss Lajos, betegszabadságon, ügykörét Istenes Károly, a beszédhibások intézményének vezetője tölti be méltón ; a beszédhibások tanfolyamát pedig Schulmann Adolf, volt ungvári igazgató, lapunk szerkesztője vezeti. Az utóbbi években, különösen hatalmas lendületet nyert a siketnémák és vakok pedagógiája, amely a pszichológia, fizológia és nyelvkutatástan újabb és régibb megállapításainak az eredményeit valósítja meg, viszi át önmagába, kutat, tanulmányoz és a tökéletesedés újait keresi lázasan. Dr. Ranschburg Pál egyet, tanár, a gyógypedagógiai pszichológiai laboratórium vezetője, a siketi mák számolóképessgről végzett kiválóan értékes vizgálatokat. (V. ö. S. V. 0. V, 1925. 4—6. sz.) Az anyaiskola útmutatásai testet öltenek intézeteinkben, Budapesten, Vácott, Sopronban és Szegeden előkészítő tanfolyam nyílik meg a kis siketnéma gyermekek számára. A vakok budapesti országos kir. intézetével kapcsolatban dr. Schnell János megindítja a vakügyi pszichológiai laboratórium megszervezését. A siketnémák budapesti állami intézetének orvos-pedagógiai laboratóriumában dr. Bárczi Gusztáv dolgozik eredményesen. Az országos szakfelügyelőség megindította a tankönyvírás nagyon fontos munkáját. Völker József a soproni intézetben mélységesen szántatja fel némái áldására a „Tanterv“ bölcs elveit. Ehling Jakab az anyaiskola nyomdokában haladó beszédtanítás útjait várja. Deschensky a történelem értékes gyöngyeit kutatja, Pető Ferenc pedig kiváló gyakorlati eredményeivel a nála már hagyományos elismerést vívja ki stb. A gyógypedagógiai tanárképzőről eltávozott dr. Sarbó Artur egyet. tanár. Orvostanári elfoglaltsága és egy ügyünk nagy kérdését felszántó munkájának a megírása késztette erre. Helyét elfoglalta a tanárképzőn dr. Rejtő Sándor egyet. rk. tanár. A tanárképző új tanáraivá lettek még dr. Szondi Lipót, dr. Schnell János és Horváth Kálmán. Tudományosan elmerülő munkát és az ügy fejlődését jelentik ez új nevek és egyének is. Tanáregyesületünk munkája méltón sorakozik az események láncolatába. Egyaránt hévvel dolgozott az ügy belső értékének emelésén és a kortársak társadalmi és anyagi ügyeiben. Minden szellemi és anyagi jobbra való törekvés forrása volt, folyamává lett. Hivatalos lapja útján majdnem minden kultúrállam rokonügyével állandó szellemi kapcsolatot tartott fenn, külföldi összeköttetéseit teljesen kiépítette. A szerénytelenség vádja nélkül, nyugodt önérzettel mondhatjuk, hágy ügyünk a külföldön is elismerésre méltó helyet vívott ki magának és hasznosan szolgálja az elárvult magyar ügyet. Jellemző példa erre, hogy az angol tanáregyesület súlyt helyezvén arra, hogy az 1925 július 20—25-i londoni nemzetközi kongresszuson a magyar ügy is képviselve lehessen, Michels Fülöpnek a kiadások megtérítését ajánlotta fel a résztvétel lehetővé tétele végett. A kongresszus Michels előadását „Rhythmig Speech for the Deaf“ címen külön mű alakjában angol nyelven megjelentette. Német és francia szaklapokban állandóan ismertetik ügyünket; angol, svéd, lengyel stb. szaklapok is gyakran foglalkoznak velünk. Tanáregyesületünk kiadásában megjelent dr. Ranschburg Pálnak „A siketnémák számolóképességéről“ megírt tanulmánya, Borbély Sándor: „A magyar siketnémaoktatás bibliográfiájának I. kötete“, Istenes Károlynak a „Hangkapcsolódásokról“ írt munkája, Puha Lászlónak a fogalmazás-tanításról írt tanulmánya. Kiadta az egyesület a siketnémákra és beszédhibásokra vonatkozó Istenes-féle statisztikai táblázatokat. Tanáregyesületünk vezetésében is történt mélyreható változás. Másfél