Siklós és Vidéke, 1898 (11. évfolyam, 4-52. szám)
1898-01-30 / 5. szám
Siklós, 1898. január 30. 5. szám. Tizenegyedik évfolyam. Szerkesztőség: Harangozó Dózsi könyvnyomdája. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem killhetnek. Előfizetési díj: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . 8 korona. Félévre . . . 4 korona. Negyedévre . 2 korona. Egyet szám 16 fillér. KÖZÉRDEKŰ HETILAP MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Kiadóhivatal: Harangozó József könyvnyomdája. A főtéren. Hirdetések 1 hasábos petitsoronként 12 fillér. Nyílttéri közlemények 1 hasábos petitsoronként 30 fillér. Bélyegdij (60 fillér), külön fizetendő ínség és szegénység mindenfelé. Kormány és társadalom, közhatóság és humanitárius társulat ez év tavaszán Magyarországon csodálatos bajjal fognak megismerkedni és orvoslásukkal bíbelődni . a népnyomorral, mely állam, társadalom, közhatóság ajtajára a bibliai hittel zörget, hogy adassék. Hiszen más időkben is voltak balsikeres esztendők, de akkor az emberek hozzá is voltak edzve, hogy igényeiket lefokozzák. És mit tapasztalunk most ? Azt, hogy míg a pauperismus Temes és Torontálból kétségbeejtő színekben feltör, Pálmay Ilka temesvári, nagybecskereki hangversenyére törik verik magukat az emberek is, ha számon vennék a farsangi mulatozásokat, elit-vigalmakat, bizony nem szégyelné magát az ez évi numerus, a többi évekétől. De hiszen mindenki előtt evidens tapasztalat a fokozatos szegényedés, a középosztálynak vigasztalhatlan helyzete. S mégis mi a bántó tapasztalat ? Az, hogy a fényűzés sohasem vont oly általánosan forgójába mindeneket, mit korunkban, a midőn „az addig nyujtózás, a meddig a takaród ér“csak a bölcsek fura nézete s valójában a tömeg boldog megfeledkezésben éli világát véletlenre, halálra spekulálva s követvén az élveteg római imperatornak elvét »ám következzék utánnam az özönvíz.« De nem a középosztálynak epidémiája ez, hanem általánosan minden embernek. A főrend oktalan költekezései általában túl mennek erejükön, a munkásosztály szörnyű igényeiben komplikálja a kusza nézeteket, midőn kenyér hiányán a társadalomnak kell segíteni. Sőt vizsgálva az életnézletek változását, merjük mondani, hogy egy népréteg sem változott meg úgy a felfokozott igényekben, mint a munkásosztály. Igényeit felfokozta úgy, hogy bajos lesz vágyait teljesíteni-Sőt elhintetett az a szerencsétlen közfelfogás a munkásosztályban hogy az, álladalomnak kötelessége eltartani azt a tagját, aki éhezik. A pauperismuson emberileg segítve, meg kell gondolnunk, hogy e téves felfogás meggyökereztetésére nem szabad alkalmat adnunk. Hódmezővásárhelyem a filantrópiának minő megtévelyedése volt, hogy minden ellenszolgálat nélkül pénzbeli segélyeket osztottak. Felfokozták ezzel a kapzsi emberek pénzsóvár vágyát és faktum , hogy olyanok vették ki a 8—12 frt alamizsnát, akiknek ezer forintjuk kamatozott a bankban. És még az inség-alamizsna pénzbeli alakjáért törték magukat az emberek, a népkonyha látogatása megbélyegző volt. Pedig nincsen másként. Az éhes ember nem distingvál és a szégyenkezést más időkre hagyja. Valóságos balfogás volt a pénzbeli alamizsna kiszolgáltatása, ellenben a népnyomor valódi helyzetének kipuhatolására egyedül a népkonyhák felállítása a helyes, de mint emberbaráti tényező a legjobb. A pénzbeli adomány elcsúszik, könynyelmű emberek kezén méreg, az Ínség idején pedig mindenesetre az a vigasztaló, ha a szegény ember az élenhalás ellen biztosítják a jó szívek. De a pauperizmus orvosszere nem is az alamizsna, mely az önérzetet sérti- Ha nem igyekezni kell munkaalmakat nyújtani- És ez már közhatósági akció-Minden megyének van távolabbra vetett útépítési programmja Baranyának is. A parancsoló szükség és a népnyomor szomorú aktualitása vigyék napirendre a munkákat. Ha tavasztáji munkát tudunk adni a népnek, a legjobban megoldottuk a kérdést. Legfőbb követelmény pedig az, hogy túlérzékeny filantrópia ne találjon ínséget, ahol nincs. Mert úgy is lesz elég feladata a jószíveknek, ahol tényleg ínség lesz. A „SIKLÓS ÉS VIDÉKE“ TÁRCZÁJA, Párbaj-Codex CLAIR VILMOS könyvéről. Azok, akik eddig Magyarországon a párbajjal s általánosan a lovagias ügyekben irányt adó szabályokkal, fontos elvekkel közelebbről foglalkoztak, sajnálattal tapasztalhatták, hogy bizony a magyar könyvpiacon olyan könyv, amely az egyes esetekre kiterjeszkedőleg szakszerűen kodifikálja a lovagias ügyek elintézésének s ezzel szorosan összefüggőleg a párbajnak irányt adó szabályait — nem jelent meg. A Chappon és Bolgár könyvei hasznos és megbízható munkák a maguk nemében, de sem nem oly bővek általánosságban mindenre kiterjeszkedők, mint Clair Vilmosnak, a jeles írónak és a budapesti társaságban évek óta elismert párbaj tekintélynek Párbaj Codex című munkája, amelynek alig néhány hónap alatt már a harmadik kiadása forog közkézen Olyan irodalmi és társadalmi siker ez, amilyennel más könyv Magyarországon aligha dicsekedhetik. Clair Vilmos könyvét elsősorban kiválóan jellemzi békés tendenciája. Minden ügyben, ahol a lovagias elvek sérelme nélkül, a békés elintézés lehetséges, a Pábai Codex ezt választja, nem állva a fegyveres elégtételadás elkerülhetetlenségének rideg álláspontjára. Ezért hasznos munka, a társadalom szempontjából, a Clair könyve. Eddig bizonytalanság uralkodott igen sok esetben. A segédek legjobb akaratuk mellett sem tudtak eligazodni egy egy komplikáltabb ügyben a párbaj előkészítésénél ; ha azután ez végre valahára nehezen sikerült is, eltérő nézetek, különböző felfogások uralkodtak a párbajozás módja, a felek felállítása, a segédek hatásköre, jogai és kötelességei tekintetében. Fő érdeme a békés tendencia mellett az új Párbaj-Codexnek, hogy e bizonytalanságokat eloszlatja, s ahol a kodifikálandó anyag a paragrafusok szűk és inkább általánosságokra, mint egyes esetekre kiterjeszkedő korlátai közé nem fért, ott világos szakavatottságról, nagy élettapasztalatról és főleg becsületbeli ügyekben nyilatkozó férfias érzésről tanúskodó magyarázó jegyzetek kísérik a szöveget. Becses részei ezek az egyes komplikált esetekre vonatkozó glosszák a pálya-codexnek. Telve vannak szubtilis, finom megkülönböztetésekkel, érthető, logikus, világos utasításokkal. A külső formaságokra is részletesen kiterjed a szerző figyelme. Hiszen mily sokszor történik, hogy a legkisebb formalitás is döntő fontossággal bír, akár a társadalom, akár a törvény előtt. Figyelme kiterjed a formaságokra, de nem helyezi azokat előtérbe, hanem mindenütt hangsúlyozza és főhelyre állítja azokat a lovagias elveket, amelyek az egymással szemben álló feleknek, kell, hogy a becsületbeli ügyekben irányt szabjanak. A gyakorlati életben, különösen azoknál, akiket szűkebb körű törvényeik egyenesen utalnak arra, hogy minden rajtuk esett sértésért lovagiás után kérjenek elégtételt, valósággal nélkülözhetetlen munka lesz ez a Párbaj-Codex. Hányszor akadtak fenn a tárgyaló segédek például a párbajképesség forgalmának meghatározásán . Clair Vilmos a párbajképesség megítélésében a társadalom elfogadott szabályait teszi irányadókká. „Nem szabad engedni — írja — hogy éretlen gyermekek megvívjanak, de viszont azt sem lehet kimondani, hogy csak bizonyos életkor, vagy érettségi bizonyítvány jogosít a lovagias társadalomba való belépésre." A párbajképesség kritériumául a sértések mérlegelésére és megítélésére megfelelő férfias érettséget kívánja meg attól, aki a becsülettel összeférhetetlen cselekmény miatt, bírói vagy becsületbírói ítélettel megbélyegezve nincsen. Ez csak egy példája a finom megkülönböztetésnek, a törvényhozói körültekintésnek és tapintatosságnak, amelylyel a szerző a paragrafusok megszerkesztésénél eljárt. Szigorúan megállapítja a sértés fogalmát is. Minden szó, írás, rajz, szándékos mozdulat, vagy ütés, amely a társadalmi életben egymás iránt kötelező gyöngédséget, az önérzetet vagy a becsületet támadja, sértést képez. (II. 8. §.) A sértés ezerféle árnyalatai, fokozatai közül három főcsoportot választ ki : 1. az egyszerű ■értést, 2. a gyalázást, 3. a tettleges bántalmazást. Érdekes megjegyzése az, hogy lovagias ember általában nem vetemedik tettlegességre. Kimondja azt is, hogy egy és ugyanazon sértésért csak egy elégtételt lehet követelni. Részletesen foglalkozik a sértett fél jogaival és a sértő fél kötelességeivel. Tizennégy paragrafuson keresztül tárgyalja a kihívás elveit és formalitásait s itt teszi azt a szép és igaz megjegyzést, amelynek tulajdonképpen a párbajképességről szóló fejezetben lett volna a helye, de azért itt is helyt áll . „Ha a kihívó katonatiszt, annak párbajképessége kétségbe nem vonható s igy kihívása nem utasítható vissza." Néhány rövid, szigorú megjegyzés után, amelyek a párbajfegyverekre vonatkoznak, áttér a segédekre s azok kötelességeire. Véleményünk szerint a könyvnek ez a hatvan szépen kommentált logikus paragrafusa képezi a munka fénypont