Siklós és Vidéke, 1916 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-02 / 1. szám

I. oldal, népek kereskedés útján gazdagságra, ez által pedig tekintélyre tettek szert, mint pl. föniciai, újabb korban pedig a velencei köztársaság. Görögök béké­ben szorgalommal, háborúban pedig vitézséggel tündököltek s a műveltség eddig nem látott magaslatára emel­kedtek És hol vannak most a csodált nemzetek ? Hová lett a boldogságuk ? Most szegénység, nyomor, pusztaság tanyázik ott, hol egykor boldogságot megkötve hitték. Nagyra vagyunk az újkor talál­mányaival. És be kell ismerni, hogy bámulatra gerjesztő haladásunk. A megmérhetetlen tenger habjait óriási hajók szelik át, azt az utat, mi néhány év­tizeddel hónapokba került, most néhány óra alatt tesszük meg. Egy­szóval annyi mindent találtak ki az emberek, hogy úgy látszik, már csak az hiányzik, hogy az emberek repülni is tudjanak. Mindezeket nem azért mondom, hogy kárhoztassam a haladást, nevet­ségessé tegyem az eredményeket, me­lyeket az emberi ész oly fárasztó munka után létesített. Távol legyen tőlem ! Minden ember örülni fog az igazi haladásnak, de tiltakozik az el­len, hogy az ész a maga erejéből lé­tesítette azt. Ki adta neked ember a gondolkozó lelket ? Senki más mint az Isten lehelte beléd, tehát őt illeti meg első­sorban a dicsőség és hála. Egy francia író szépen nyilatko­zik a tárgyról, mikor írja : „Igaz hogy felfedeztük a természet erőit, kiszá­míthatatlan és titkos hatásait. Lenyű­göztük és szolgálatunkba kényszerü­ s tettük azokat, de csak azon feltétel alatt fogadnak szót, ha először mi en­gedelmeskedünk nekik. Oh ember! szép vagy tűzszekeretlen. Gőzhajtotta roppant gépeid kellemét és öszevágó erejét bámulom. De eszedbe ne jus­son s természetnek csak egy alaptör­vényét is megbolygatni, a kazán for­gácsokra szakadna és te is vele. Sze­gény király te, saját károdon tanul­nád meg, hogy csak azalatt a föltétel alatt vagy a természetnek ura, ha en­­gedelmeskedel alkotója törvényeinek.* — Az ész csak annyiban isteni, a mennyiben az isten adta, s az ész és lelkünk tulajdonai által hasonlítunk hozzá. S mi kell ahhoz, hogy az isten megalázza a láng észt, midőn alkotó­jékozást akartam szerezni magamnak a kisasz­­szony érzelmei felől és cipőmmel az asztal alatt kerestem érintkezést a kisasszonnyal. De sze­rencsétlenségemre lábam a mama cipőjébe bot­­lott, és leálcázva kénytelen valék azonnal el­hagyni a házat.­­ Feltettem magamban, hogy máskor óvato­sabb leszek, és újabb ismeretséget igyekeztem kötni egy hölggyel, kinek hozománya van. A taliga-utca egyik kételemetes házából egy szőke női fejet láttam kihajolni az ablakon. A hölgy megtetszett, és miután a nehéz csip­­­­kefüggönyök, melyek a fényes ablakokat körül­folyták, jómódról suttogtak, én erős köhögéssel igyekeztem magamra venni a dáma figyelmét. " Kiám is nézett, mosolygott és mosolyában any­-­­ nyi szendeség és szemérem nyilvánult, hogy én csak Amor isten elllenálhatatlan sugalmazását láttam benne, semmi egyebet. Ettől a naptól kezdve én minden délután pontosan megjelentem a ház előtt, hogy az imá­dott nő ablakai előtt addig sétáljak, míg az ki­tartó szerelmemet egy megigéző mosollyal meg­­ nem hálálja És a jószivü hölgy minden nap­­­ja iránt fellázad? Egy csep vsz az agyba, egy parányi nyomás reá és bámulatod tárgya egy szánalomra mél­tó — őrült. Mindebből könnyen láthatjuk, hogy a vallás nem ellensége az igazi ha­ladásnak, sem pedig a boldogságnak, melyet a népek haladásukban lelik, sőt inkább előmozdítója, haladás és az egy igaz Istenbe való hit igen szépen megtérnek egymás mellett. A vallás az, amely az ember elérhetetlen vágyá­val szemben a megnyugvást állítja fel az élet küzdelmeiben pedig újabb és újabb reményt csepegtet a csüggedő szívbe és az élet fájdalom sebeire eny­hítő balzsamot nyújt. Azt találhatná valaki mondani, mi köze mindennek az új évhez , hiszen másról kellene gondolkodnunk, nem pedig a fentiek­ről elmélkedni. No de én csak a mon­dó vagyok, hogy igazán boldog népet és országot ott találhatunk, a­hol Is­tent, hitet és a vallást nem küszöböl­ték ki, mert a vallás az, ami a népe­ket Isten, király s haza iránti köte­lességeikre serkenti és buzdítja, s ezt teljesítve boldog az ország, boldog a nemzet. Az uj év küszöbén a midőn után útfélen mindenhol az emberek egymás­nak boldog uj évet kívánnak, nem azt az eszközök felől boldogságnak forrá­sával gondolkodni. Adja is a magyarok Istene, hogy a mai napon kívánt boldogság telje­sedésbe mennjen Boldog újévet kívánunk. Valami a boldogságról, minek lélektani előidéző okai viszont jellembeli tulajdonságok, és az ezek­ből eredő indulatok és vágyak, me­­lyek a kedély mozgalmakat hozzák létre. Ha ezek olyan természetűek, hogy nem hozzák az egyént legyőz­hetetlen ellentétté a külső világgal, mely akaratától ,független léttel bír, akkor benső világa és a külső között természetes összhangzás áll elő. Ez az összhangzás. — Kedélyi dispozitió a boldogságra : alap, melyen a boldog­ság felépül Függ másodsorban az egészséges képzelő tehetségtől, mely a jelent a múlt kellemeivel és a jövő reményeivel helyesen kapcsolja össze. A kinek lelkületében ez a dispozitis meg van és képzelőtehetsége egészsé­­­­ges, az boldog lesz a kunyhó fedele­i alatt is, mig elleneseiben a fényes pa­­­­lotában sem. Midőn arra az eredményre jutunk,­­azon jogosult kérdés támad: hatalma­­­­ban van e az egyénnek a kedélyi dis-­­­pozitiót a boldogságra megszerezni vagy nem ? Ha a phisikai organizationális hi­báiból eredő vagy átöröklött kedélyi­­ bajokat számításba nem vesszük s az­­ ember szövevényes mikrokosmusába a lélektan világánál egy pillantást ve­tünk a felelet a kérdésre igenlő mert ' a jellembeli tulajdonságok, melyektől­­ a kedélyi mozgalmak függenek, oly ' természetűek, hogy nevelés és önne­velés által szerezhetők és módosítha­­­­tók , a képzelő tehetségen pedig —­­ mely a boldogság érzelmének éltető eleme, — uralkodni hatalmukban van. Tekintsük közelebbről a jellembe­li tulajdonságokat, mint a boldogság tényezőjét. Az ember nem maga van a vilá­gon, hanem társadalomban sok milli­ókkal és milliókkal osztozik a létben. Egyéniségének érvényesítésével és vágynak irányításánál tehát nem csak természet jogait és az „én“-jének kel­lemes vagy kellemetlen érzéseit kell tekintetbe vennie — következőleg ide­áját a boldogságról csak ezeknek te­kintetbe vételével hanem a fennálló erkölcsi rendet is, a mely a többség és az egyén egymáshozi viszonyát ki­szabja alkotnia meg. Ellenkező eset­ben az egyén össszeütközésbe jó eme világrenddel, a mi pedig okvetlen bu­­kássát okozza. Ebben van pedig az — A kisasszony, — folytasd a házmester­­nő gúnyolódó hangon — anya lett­— Elég — kiállok magamon kívül és sza­ladtam, meg sem állva lakásomig. De itt még nagyobb meglepetés várt reám. Egy iratot kez­eltettek nekem, melyből az tünt ki, hogy apa­sági keresetet indított ellenem a taliga utcai kisasszony, hivatkozva számos szomszédra, kik­nek tudomásuk van róla, hogy nekem a kisasz­­szonnyal viszonyom volt, és hogy minden dél­után ott láttak őgyelegni ablakai alatt. Szép újévi meglepetés — gondolom — és siettem Józsi barátomhoz, a kinek szemrehá­nyást akartam tenni, hogy előzékenységre és hízelgésre tanított. Józsi barátom őszinte részvéttel hallgatta meg előadásomat és mikor a végére jutottam egy névjegyet vett ellő, melyre epár szót irta­k „Hízelegj és légy előzékeny, de ne vakon És újabban ezt a tanácsát adta át nekem mondván , ennél jobb, értékesebb újévi ajándé­kot nem adhatok. Siklós és Vidéke. Az embert a létjog tudata, vágya­inak teljesedése vagy teljesedésük va­lószínűsége egy jól eső érzelemmel tölti el, ezen érzelem a boldogság. Közvetlen vagy közvetett utakon, tudatosan vagy nem, de minden em­ber célért küzd, ezt keresi, öntuda­tában idea keletkezik a boldogságról, idea képezi benső világának — érzel­mi és értelmi életének — középpont­ját , ezen idea hatása alatt alakul meg nézete a rajta kívül eső dolgokról, melyek összeségében véve reá nézve a külső világot képezik. A boldogság érzelme az egyén benső világának színezésétől , kedé­­lyi dispositiójától függ elsősorban, a mosolygott reám és én boldogan távoztam a taliga utca kétemeletes házától. Újév felé végre elérkezettnek láttam az időt arra, hogy végre személyesen tegyem tisz­teletem nála és feltárjam szívem érzelmeit. Emlékezetembe varázsoltam vissza Józsi barátom jó tanácsait, és az óvatossabbá tett. Előbb a házmesternél tudakozódom a kis­asszony körülményei felől és kérdem, hogy ki van-e zárva a becsületes szándékú közeledő. •­ A hásmesternő széles szája már első kér­désemre is rettenetesen kitágult. Én azt hittem, hogy ez nála csodálkozást jelent, pedig több­­ volt ennél : — kinevetett.­­ — Mit — kérdő két kezét csípőjére téve — ön még nem is tudná ? — Ugyan kérem ne kínozzon, mondja meg a valót. — Hát tessék, itt az asztal, fogja meg jól, hogy attól amit mondok, el ne essék. Én mintegy önkénytelenül megragadtam ! ■ az asztal szólót, és mondom : I — No hát beszéljen i­­­ ee 1916. január 2.

Next