Simon Géza Gábor: A magyar jazztörténet ösvényein. A magyar jazztörténeti kutatás hatvanöt esztendeje 1958-2023 (Budapest, 2023)
A magyarországi jazztörténeti kutatás főbb területei
130 Simon Géza Gábor Úgyis mondhatnám, hogy ezen felvételek (Balassa Tamás, 1958; Berlini Rádió Tánczenekara, 1961; Budapest Szájharmonika Trió, 1957-58; Óta Cermák, 1959; Deák Tamás Tánczenekara, 1965; Fips Fleischer Tánczenekara, 1959; Fővárosi Tánczenekar, 1956; Gyulai-Gaál János, 1959; Hajdú-Nikolics Énekegyüttes Hajdú Péter Zenekarával, 1955; Harmónia Vokál, 1964; Holéczy együttes/zenekar, 1957-61; Kovács Andor együttese, 1957-59; dob: Kovács Gyula, 1959; Körmendi együttes, 1958-61; Lipcsei Rádió Tánczenekara, 1960-61; A Magyar Rádió Tánczenekara, 1955-63; Martiny együttes, 1957-60; Metronom együttes, 1961; Milan College Jazz Society, 1965; Orosz János együttese, 1958; OSZK Tánczenekara, 1966; Skowronski Tánczenekar, 1961; Solymossy Lulu/Beamter Jenő, 1956; Studio 11, 1964; Szabó József-Beamter Bubi, 1958-62; Tabányi Mihály, 1954-1963; Tóth Zoltán Tánczenekara, 1951-65; Zygmunt Wichary, 1957) ügye teljesen normálisnak tűnt mindannyiunk számára, hiszen ha valaki anno, megjelenésükkor, nem is vásárolta volna meg, a Rózsavölgyi Zeneműboltban, az ún. Kis Rózsavölgyiben a Népköztársaság útján (ma: Andrássy út), vagy éppen a nagykörúti Erkel Zeneműboltban gyári új állapotban, akkor is még nagyon sokáig kaphatók voltak. Szerepeltek az évenkénti 50 %-os árleszállításokon is. Én ezeken az árleszállításokon az eladók nagy örömére mindig „betárolásra” vásároltam, alkalmanként (napi pénzügy helyzetemtől függően) 5-10 darabot egy-egy fajtából, mert tudtam, hogy nem fognak sokáig ácsorogni/ücsörögni az ún. csere-anyag polcaimon. S végső esetben még ott volt a Múzeum körúti Kodály Zoltán Zeneműbolt és Antikvárium is, ahol ezeket örömmel vásárolták folyamatosan. Jómagam mindegyik boltban egészen biztosan havi minimum egy-két látogatást tettem, hiszen a hazai vidéki és a külföldi jazzpityuk igencsak birtokolni akarták ezen számukra (is) fontos jazzdarabokat. S mindezt már 1964-től, a nagy nemzetközi cserekapcsolataim beindulásától kezdve hatványozottan tapasztaltam. Tehát akár már jó másfél-két évtizeddel a Magyar Jazzlemezek 1912-1984 kötetbe bekerülésük előtt is. Az 1985-ben megjelent kötetem nagy meglepést keltett a jazzvilágban. Ezen mind az öt kontinenset kell érteni. Ugyanis - mint utólag kiderült - a magyar jazzdiszkográfia volt a világon valaha a legnagyobb példányszámban kiadott nemzeti jazzdiszkográfia. Maximum három- esetleg négyszáz példányszámban kerültek kiadásra, még a német nyelvterületeken megjelent nemzeti jazzdiszkográfiák is. És a jelentős keresletet mutatja, hogy az egyezer példányszámos kiadás alig két esztendő alatt eltűnt a kereskedelemből... Ehhez nyilván nagyban hozzájárult, hogy a cserepartnerek az első példány megkapása, áttanulmányozása után újabb példányokat kértek a közvetlen jazzbaráti körük részére, vagy egyszerűen átpasszolták a címem és máris újabb — jobbára állandóvá vált - cserepartnereim keletkeztek. Ezek a cserekapcsolatok természetszerűleg rengeteg új információt hoztak. Különös tekintettel az érintett magyar jazz-zenészek/zenekarok külföldi tevékenységére, beleértve az ottani hangzó anyag kiadásokat is, így például olyan magyar lemezekre