Sokféle, 1832 (1. évfolyam, 1-70. szám)
1832-12-07 / 63. szám
LXIII szám. Béts. December 7 -dikén. 18З2 G h a s sé. Már már két esztendeje, hogy mindenki figyelmét a’ legnagyobb mértékben magára vonja Báró Chassé David Henrik Antverpía hős várnagyja, ki állhatatossága által a’ leg veszélyesb időben megtartotta hazájának legerősb védfalát, ki eltsüggedt nemzetét újra fel buzdíta, ’s ügyének véletlen szerentsés fordulást adott. Született 1765-ben Geldern’ Thiel nevű városában, az attya Major volt Münsteri szolgálatban. Első ifjúságától fogva kedvelvén a’ katonai életet korán lépett szolgálatba mint Kadét a’ Németalföldi hadaknál. Mint tűz keblű ifjú tsak a’ szabadságért buzogván a’ Patrióták pártjokhoz állott, midőn hazája több viszszálkodások láttére vala; pártja megverettetése után Frantzia Országban keresett magának menedéket, a’ hol nem sokára szolgálatba is lépett. A’ revolutio elég alkalmat nyújtott néki, katonai tehetségeinek kifejtésére, 1795- ban már Obristlieutenantnak neveztetett. Az 1805 — 1806 nevezetes hadakban Dumonceau társaságában a’ Burkusok ellen hartzolt. De legnagyobb hírét a’ Spanyol háborúkban szerzé nagy ügyessége ’s szerfeletti bátorsága által kiváltkép a’ bajonnettel való viadalokban, 's ezért „Bajonnetgenerál“ nevet kapott, mint mondják magától Napóleontól. Az Ocannai ütközet után bárói tzimet nyert, jószággal, ’s az Uniós rend keresztjét. Érdeminek illy megjutalmazása nagyobbra, többre lelkesíté. A’ pyréni havasok szoros völgyeiben tsak lángaló vitézi tüze, ’s úgy szólván vakmerősége mentette meg Erlon Generál osztályát a’ vég veszélytől; ’s ezért a’Betsűletlegio tiszti keresztje adatott néki Toldalékat M. Kurírhoz. 63