Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK IDŐSZERŰ FIGYELMEZTETÉS A szovjet kormány január 13-án jegyzéket intézett és a »Nyugateurópai Franciaországhoz Unió­« többi tagállamához. Jegyzékében rámuta­­­­tott, hogy a párizsi összeegyezhetettek.e­k az egyezményeik ' 1925. évi genfi jegyzőkönyvvel, amely k­iíltja a vegyi és bakteriológiai fegyverek háborús alkalmazását. A szovjet jegyzék világszerte hatalmas vissz­hangot keltett. A világközvélem­ény — helyesen — időszerű figyelmez­tetésnek vette ezt. A szovjet kor­mány mintegy figyelmeztette Európa és az egész világ népeit, hogy bűn­­cselekmény készül ellenük. Jegyzé­ke az atlanti politikusok körében kapkodást és zűrzavart keltett Ért­hetően, mert ez a jegyzék okmány­szerűen leleplezi a »Nyugateurópai Unió« sugalmazóinak és szervezői­nek bűnös szándékait. A falhoz szorított atlanti politi­kusok, meg sem próbálják tagadni, hogy nemcsak atom-, hanem vegyi és bakteriológiai fegyverkészleteket is akarnak felhalmnozni. Hisz a pári­zsi egyezményekhez csatolt III—IV. jegyzőkönyvek előírják, hogy »■ Nyugateurópai Unió« tagállamai fo­­­kozzák e fegyverek gyártását. Az említett jegyzőkönyvek részletesen felsorolják ezeket a fegyverfajták­at. »Speciálisan katonai célokból elő­állított maró, fojtó, mérgező, inger­lő, bénító, növekedést gátló, a bőrt összerom­csoló vegyi anyagok, továb­bá rovar- és egyéb kártevők és más ilyen élő és honit szervezetek va­gy toxinjaik katonai speciálisan előállított felhasználására műszerek és készülékek.« A nyugati propaganda, hogy le­csillapítsa a tömegpusztító eszközök­­ borzalmas listája láttán felháboro­dott világközvéleményt, ezzel érvel: a párizsi egyezmények csupán a ve­gyi és baktériumfegyverk­észletek és gyártás növelését írják elő, de szó sincs bennük e fegyverek háborús felhasználásának szándékáról. nyugati hatalmaik képviselői hivata­­­los nyilatkozataikban egyre ezt han­goztatják, s a nyugati sajtó számta­lan kommentárban ugyanezt megis­métli­. Az angol külügyminisztérium képviselője például a szovjet jegy­zékhez fűzött »előzetes kommentár­ként« azt állította, hogy »a párizsi egyezményben nincs szó arról, mint­ha baktérium- vagy vegyi fegyvert szándékoznának alkalmazni«. Ezt kó­rusban ismétlik a londoni, párizsi és ■ római polgári lapok. Ez átlátszó, sőt meglehetősen ot­romba mellébeszélés. Ugyan miért határozták el a párizsi egyezményeik részvevői, hogy növelik a «speciá­lisan katonai célokból előállított foj­tó, mérgező, ingerlő« és egyéb fajta vegyi és bak­tériumfegyverek gyár­tását és készletét, ha­nem azért, hogy ezeket a készleteket háború esetén felhasználják? Ráadásul az amerikai miiUtamisíták­ nyíltan kijelentik, hogy szándékuk­ban áll alkalmazni a vegyi és főetoté­­riumfegyvereket. Az amerikai had­sereg vegyi­ hadtestének parancsno­ka az Arany Information Digest című hivatalos havi folyóirat 1954. decemberi számában felhívást tett a baktériumfegyver alkalmazására. A Daily News című newyorki lap »M­iért ne semmisítenék meg őket rovarokkal?« című cikkében állást­­fogMt a felhívás mellett és ezt írta: »Csodáljuk a vegyi­ hadtest pa­rancsnokát bátorságáért és nyíltsá­gáért. A vezérőrnagy szerint az ame­rikai csapatoknak engedélyt kell kapniok, hogy a jövőben bármiféle háború esetén teljes mértékben al­kalmazhassák a baktériumfegyvert.« Kissé burkoltan, de ugyanezt mondta Martino olasz külügyminisz­ter január 14-i sajtófogadásán. Azt hangoztatta, hogy a párizsi egyezmé­nyek csak »kísérleti keretek között« írják elő a vegyi és b­aktériumfegy­­verek gyártását, de ugyanakkor ki­jelentette, hogy »háború kitörése esetén« senki sem tilthatja meg az államnak »minden rendelkezésére álló eszköz felhasználását a háború megnyerésére, az ellemség megveré­­se érdekében.« Az olasz külügyminiszter ezzel be­ismerte, hogy a párizsi egyezmények részvevői a tömegpusztító eszközök háborús felhhasználására teszik fel a tétet. Kétségbevonhatatlan, hogy a pári­zsi egyezmények részvevői a vegyi és ba­ktériumfegyverek alkalmazásá­ra készülnek. Az is kétségtelen, hogy a párizsi egyezmények ellentét­ben vannak a genfi jegyzőkönyvvel és fokozzák Európában a háborús veszélyt. Márpedig a háború súlyos következményekkel és mérhetetlen áldozatokkal járna. A január 13-i szovjet jegyzék­­ leszögezi ezt a tényt és figyelmeztető jog utal arra, hogy Európa népeire nézve végzetes követ­kezményeikkel j­árhat a párizsi egyez­mények hatálybalépése. urániumlAz ALASZKÁBAN Ki ne olvasott volna Jack London regényeiben a Fehér Hallgatás Föld­jéről — Alaszkáról, s a fél század előtti nagy »aranylázról«. A Jack London regényeiből jól ismert idők ma feltámadtak Alaszkában. Csak ezúttal nem »arany«-, hanem »urá­­nium«-láz tört ki a végtelen hóme­zők országában. A mai kutatókat azonban nem ku­tyafogat, hanem helikopter szállítja. Az aranyat annak idején a legprimi­tívebb eszközökkel mosták, az urá­niumlelőhelyeket meg most Geiger­­számlálóval keresik ... Eddig az amerikai urániumérc ki­termelése Colorado, Utah, Arizona, Új-Mexikó, Dakota és Wyoming ál­lamok területén folyt. A múlt év végén Alaszkában, a Shirley-tó kö­zelében fedeztek fel urániumtelepe­ket. A lapok kikürtölték a felfede­zést, s az emberek ezrével indultak Alaszkába urániumot keresni. A »Life« című folyóirat riportot közöl a Shirley-tó mellől: »Az uránlelőhelyek felfedezésének híre kutatók tömegeit vonzotta ide. Járhatatlan bozótokon átvergődve tű­zik ki annak a néhány acre-nyi föld­területnek határait, amelyre igényt jelentenek be, s amely talán óriási értéket fog képviselni. Az első fa­gyok a legkitartóbbak kivételével mindenkit elűztek innen. Az ottma­­radottak makacsul folytatták a ku­tatást, de végül ők sem bírták to­vább. A lelőhely első felfedezői azon­ban, noha a legkisebb biztosíték sincs arra, hogy munkájuk meghozza az üzleti hasznot, a hosszú alaszkai té­len át sem hagyják abba kutatómun­kájukat­. Jack London azt írta, hogy Észa­kon a kutatásban a gyorslábúaké, a földigénylésben az erőseké volt a si­ker. Lehetnek az alaszkai uránlelő­hely első felfedezői a régi aranyásók­nál háromszor gyorsabbak és négy­szer erősebbek, mégsem az övék lesz munkájuk gyümölcse, hanem azoké, akik monopolizálták az atomüzletet az Egyesült Államokban — a dupon­­toké, a rockefeller­eké és a morgano­­ké. RÖVID KÜLFÖLDI H­ÍREK BRNO (ADN) A CTK jelentése szerint Brnoban négy kilogramm súlyú röntgenkészüléket gyártanak. Ez világ legkisebb röntgenkészüléke és a a fogorvoslásban használható fel. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a nyugati országok nagy érdeklő­dést tanúsítanak génkészülék iránt.az új törpe-rönt­PÁRIZS (MTI) A Magyar Állami Népi Együttes 120 tagú csoportja vasárnap este különvonattal Párizsba érkezett. A magyar művészek a Trianon Pa­­lace-ban szálltak meg és hétfőn reg­gel már próbát is tartottak a l’Em­­pire színpadán, ahol egyébként va­sárnap este fejezte be nagysikerű vendégjátékát a román népi együt­tes. WASHINGTON (MTI) Mint az AFP hírügynökség jelenti, hétfőre virradó éjszaka ki­újult az ellenségeskedés Costa Rica és Nicaragua határán. San Joséból érkezett közlemény szerint egy cos­­ta ricai őrjáratot délre megtámadtak Penas Blancastól a nicaraguai nemzetőrség tagjai. A costa ricai ve­zérkar sürgősen összeült és a polgár­őrség egy századát rendelte ki helyszínre. Ugyanakkor a kormány a az incidensről értesítette az ameri­kai államok szervezetét és kérte, küldjön a határra nemzetközi megfi­gyelőket. BERLIN (MTI) Walter Ulbricht minisz­terelnökhelyettes, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára, a Né­met Egység Bizottságának leg­utóbbi ülésén beszédet Beszédében foglalkozott a mondott­ Nyu­gatnémet Szakszervezeti Szövet­ség kezdeményezésével, hogy német­ újraegyesítésért küzdő né­­­pi mozgalmat hív létre. — Ha a munkásosztály és a béke vala­mennyi híve összefog, megakadá­lyozhatja Nyugat-Németország új­­rafelfegyverzését és ezzel az euró­pai háborút — mondotta Walter Ulbricht. Kedd, 1955. február 1. „A MI SZÁMUNKRA FÉLTVE ŐRZÖTT KINCS A BÉKE“ A Kaposvári Textilművek béke­harcosai levélben keresték fel nyugatnémet békeharcosokat, hogy a megismertessék őket életükkel és elmondják, hogy a nyugatnémet textilmunkások és a Kaposvári Textilművek dolgozói egy célért, a békéért harcolnak. KEDVES NYUGAT-NÉMET BARÁTAINK! Napjainkban, amikor az egész világot bejárta a volt hitleri had­sereg utódának, az új Wehrmachtnak felfegyverzéséről szóló hír, mi magyar dolgozók is hallatjuk szavunkat a világbéke fenntartá­sáért. Magyarország egyik kis városában létesült a magyar könnyű­ipar legkorszerűbb pamutfonó üzeme, a Kaposvári Textilművek. Dolgozóink ezelőtt 3—4 évvel még legnagyobbrészt falusi földmun­kások voltak, s ezek a fiatal — zömmel női dolgozók — ma hű se­gítőtársukat találták meg az üzem korszerű szovjet gépeiben. 1954. április 4 előtt, amikor Magyarországon még nem a fel­szabadult nép intézte sorsát, a különböző gyárakban dolgozó textil­ipari munkások ilyen korszerű üzemről álmodtak, mint amilyen korszerűvé a mi üzemünket építette meg dolgozó népünk, az első ötéves terv alatt. Az üzem építői gondoltak arra, hogy textilmun­kásaink megtalálják a jó munkához szükséges feltételeket, ugyan­akkor az üzem otthont is nyújtson számukra. Az üzem területén közel 400 személyes étkezdét hoztunk létre. A gyermekes anyák részére, a 25 holdas gyárterület mellett két 40 személyes bölcsödét építettünk, ahol a dolgozó at­yák elhelyezhetik kicsinyeiket, amíg munkájukat végzik. A közeli hónapokban két épületben 35 kényel­mes, minden igényt kielégítő 1—2—3 szobás lakást adunk át dol­gozóinknak. A vidéken lakó fiatal nő dolgozóink részére 300 szemé­lyes leányotthont rendeztünk be, melyet valóban nevezhetünk an­nak, hiszen az otthonban lakó leányok szórakozási, művelődési igé­nyeiket kielégíthetik itt. Minden hónapban többször rendezünk kul­túrműsort gyönyörű kultúrotthonunkban, ahol dolgozóink sporttal, olvasással, tánccal és más hasznos szórakozással tölthetik el idejüket. A mi számunkra féltve őrzött kincs a béke, hiszen a második világháború utáni békés esztendők hozták létre gyönyörű üzemün­ket, ahol mi megtaláltuk jövőnket. Ezért a békéért harcolunk mi, ha más eszközökkel is, mint ti, kedves nyugatnémet barátaink. A mi számunkra sem közömbös, hogy az a hadsereg létrejöjjön, ame­lyik végigszántotta már Európát, Afrika északi részét és mindenütt, ahol megjelent, üszkös romok, embermilliók pusztulása jelezte a­ hitleri hadsereg útját. A második világháború hazánkat sem kí­mélte meg. Gyönyörű fővárosunk képe 1945-ben magán viselte a háború nyomát, de ezt a nyomot már eltüntettük. Újra állnak híd­jaink, újra Duna gyöngye a mi szép Budapestünk. Sokkal szebbé építettük országunkat, mint a második világháború előtt volt. Ami­kor ti a magatok életéért, a békés jövőért harcoltok, ne felejtsétek el azt, hogy szerte a világon dolgozók milliói figyelik harcotokat, se­gítenek benneteket, hogy ti is kivívhassátok a magatok számára az igazi szabadságot. A Kaposvári Textilművek dolgozói forró üdvözletünket küldjük a nyugatnémet textilmunkásoknak és kérünk benneteket, hogy el­szántan harcoljatok mindnyájunk közös ügyéért, a békéért. A KAPOSVÁRI TEXTILMŰVEK BÉKEH­ARCOS­AI. Köszöntjük pártunk központi lapját, a Szabad Népet ! 1942. FEBRUÁR ELSEJÉN je­­­lent meg első ízben szabadságunk, a nemzeti függetlenségünk és a né­­­pek békéjéért küzdő Szabad Nép, s a kommunista párt központi­ lap­­­ja. A Szabad Nép megjelenésének­­ időszaka a kommunista sajtó sike­­­rekben gazdag történetének ki­­■­emelkedő fejezete. Ez volt az a pillanat, amikor az illegális kom­ a­mmunista párt a Szabad Nép meg­teremtésével magasra emelte a tö­­­iegek előtt a független, szabad, demokratikus Magyarország zász­laját. A Szabad Nép igyekezete és munkája elsősorban arra irányult, hogy a működő kommunista párt­­szervezetek magukkal tudják ra­gadni mindazokat a becsületes munkásokat és parasztokat, akik hajlandók a háború elleni küzde­lemre. A párt, a helyzetnek meg­felelően új jelszavakat adott ki: »Egy magyar katonát se Hitler­nek«, »Hozzák haza honvédein­­ket«, »Azonnali külön­békét«, s ez­zel a tömegek közé vitte a fa­­sisztaellenes összefogás egyedül helyes politikáját. A Horthy-ban­­da felismerte azt a veszélyt, me­lyet a Szabad Nép jelentett szá­mára. Megindult a hajsza a párt lapja, a Szabad Nép szerkesztői ellen. A Horthy-rendőrség, a Ge­stapo legállatibb, legdurvább mód­szereit alkalmazta azért, hogy megtalálja a lapot, leleplezze szer­kesztőit és apparátusát. A lap szerkesztői szinte hihe­tetlen nehézségekkel küzdöttek. Külön problémát jelentett a kéz­iratok legépelése és továbbítása. A Horthy-rendőrségnek kialakult módszere volt arra nézve, hogy az írógép, a betűk alapján kutassa azokat, akik részt vesznek a kéz­iratok elkészítésében. S a gépelt oldalak hosszú, viszontagságos utat tettek meg, míg eljutottak a nyomdáig. A nyomdát csak egyet­len ember ismerhette, az úgyne­vezett szigetelő, aki közvetlen kapcsolatban állt a nyomdászok­kal. Később még ez is soknak bi­zonyult, 1944-ben már maga nyomdász vette át a kéziratokat és a a kész lapot is maga továbbította a sajtóterjesztőknek, azok pedig a szervezeteknek. Az óvatos, pontos munka elle­nére is előfordult, hogy különböző árulók révén elfogták a lap vala­melyik szerkesztőjét. Ilyenkor elő­vették a rendőrség kezére került sajtóterméket és sorra kérdezték, hogy kik és hol írták a cikkeket. A rendőrkopók ilyen kihallgatá­sok alkalmával igyekeztek megte­remteni az előfeltételeket ahhoz, hogy felszámolják a párt legjobb kádereit. Meg kell azonban mon­dani, hogy az illegális kommunis­ta sajtó szerkesztői között soha­sem akadt áruló, aki kiadta volna a lap szerkesztőségét. A párt mindennél jobban óvta, védte az illegális sajtót. A kom­munista párt lapja volt az, mely állandó, rendszeres kapcsolatot je­lentett a pártvezetés és a tagok között, a párt és a tömegek kö­zött, hiszen az érintkezés nehéz volt és veszedelmes. A kiürítési és nagyarányú országrablási paran­csok megtagadása, a fegyveres el­lenszegülés jelszavai és módszerei elsősorban az illegális Szabad Né­pen keresztül jutottak el a veze­tésre váró, ellenállásra kész töme­gekhez. S ezek a tömegek hallgat­tak a párt szavára. Igaz, hogy a Szabad Nép agitációs és propagan­damunkája nem változtathatta meg a háború menetét, de emelte pártunk befolyását és tekintélyét, ezrével szerzett új híveket pár­tunk politikájának. AZ ILLEGÁLIS KOMMUNISTA SAJTÓ lerántotta a leplet a Szov­jetunió elleni bűnös­ háború igazi céljairól. Felfedte azt, hogy a tő­kések, földbirtokosok­­ érdekeiért éheznek, nyomorognak, véreznek és pusztulnak a magyar dolgozók tömegei, s emellett a párt politikai céljait összekapcsolta nagy dolgozók napi problémáival. Har­a colt a kenyérfejadag emeléséért, a szakszervezetek jogainak védel­méért, a bérek, munkaviszonyok javításáért. Az illegális Szabad Nép útját egyik oldalon bitófa, sortűz és börtön kísérte, de a má­sik oldalon halálfélelmet nem is­merő, kommunista önfeláldozás, ezrek és tízezrek szeretete ragad­ta előre. Rózsa Ferenc és Schönherz Zol­tán elvtársak ma már nincsenek közöttünk, életüket áldozták ezért a nagy ügyért. Hálával tartozunk a mártíroknak, népünk hű fiainak, akik kínhalált szenvedtek a Sza­bad Nép szerkesztéséért és ter­jesztéséért. A magyar sajtó 10 éve, hogy kilépett az illegális munka bizony­talanságából, sötétségéből. 10 év óta szabadon, nap mint nap hal­latja szavát és közvetlen kapcso­latot teremt a párt, a munkásosz­tály és a dolgozó nép között. Az első szabad sajtótermékek a fasiszták elleni harcra serkentet­ték dolgozó népünket, majd a fel­szabadult országban a szabad haza építésére mozgósítottak. Pártunk lapja meggyőző szóval harcolt hároméves terv sikeréért, az élet- a színvonal emeléséért, s iránymu­tató szava eljutott a városba, fa­lura és tanyára egyaránt. Szabad sajtónk a magyar nép életének krónikásává vált: hozzá­értéssel írt az ipar és mezőgazda­ság eredményeiről és hibáiról, fog­lalkozott az ország és a nemzet­közi politika fontosabb eseményei­vel, s útmutató cikkein keresztül segíti dolgozó népünk munkáját, küzdelmét. A Szabad Nép ma már milliók kenyerévé vált, törődött és törődik a dolgozók hétköznapi ügyeivel, hasábjain olyan cikkek jelennek meg, melyek megválto­zott szabad életünk nagyszerűsé­geit, szépségét, örömeit és nehéz­ségeit tükrözik. A magyar sajtó 10 év alatt kol­lektív propagandistává, agitátorrá és szervezővé vált, s minden so­rával a nép ügyét, a béke, az igazság és a szocializmus ügyét szolgálja. A kormányprogram megvalósí­tása során új hősök, nagyszerű eredmények, alkotások születnek. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásához ma is nagy segít­séget nyújt a sajtó, és munkatár­sainak igyekezete arra irányul, hogy tudásuk fejlesztésével maga­sabb színvonalú, népszerű, olvas­mányos újságot adjanak a dolgo­zók kezébe. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSA­SÁG Minisztertanácsa a magyar sajtó napjává nyilvánította feb­ruár elsejét, a Szabad Nép megje­lenésének első napját. Ez a nap ünnepélyes kifejezője annak megbecsülésnek, mellyel államunk a segíti, támogatja a szabad sajtó munkáját. A magyar sajtó napja erősítse pártunk és kormányunk eltéphetetlen kapcsolatát a dolgo­zó néppel, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, a magyar nép egységét a békeharc­ban és szocialista hazánk felépíté­sében. És e nagy nap növelje valóban szabaddá lett magyar saj­­­tó megbecsülését és szeretetét dol­gozóink körében. A magyar sajtó napján köszönt­jük a Szabad Népet, pártunk köz­ponti lapját és munkatársait.

Next