Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-01 / 77. szám
Testvéri üdvözlet a szocializmust építő népdemokratikus országok dolga Eisenhower sajtóértekezlete Washington (TASZSZ). A United Press hírügynökség jelentése szerint Eisenhower elnök március 30-i sajtóértekezletén újságírók kérdésére válaszolva ismét rámutatott, hogy hajlandó részt venni négyhatalmi értekezleten. Az elnök azonban hozzáfűzte, hogy sok veszély rejlik Churchill miniszterelnöknek abban a javaslatában, amely indítványozza napirend nélküli találkozó összehívását. Az elnök kijelentette, hogy az Egyes'l Államok hajlandó bármilyen alapon találkozni a Szovjetunióval és más hatalmakkal, ha ez a találkozó , nem folyik le olyan körülmények között, amelyek azt a benyomást keltenék, hogy az amerikaiak fel adják elveiket. Az elnök megelégedését fejezte ki a párizsi egyezmények olasz és francia parlamenti ratifikálása felett. I francia nemzed és megkezdte a szükségállapot irant Párizs (MTI). A Francia Nemzetgyűlés szerdán este kezdte meg annak a törvényjavaslatnak a tárgyalását, amely bizonyos esetekben lehetővé teszi a szükségállapot kimondását. A kormánytöbbség részéről hangsúlyozzák, hogy a törvényjavaslat lényegében csak Algírra vonatkozik, baloldali körökben azonban rámutatnak, hogy hatása sokkal szélesebb körű lenne. A Liberation megállapítja: A törvényjavaslat célja az, hogy az algíri zavargások megszüntetésének ürügyeivel mchyü szellemű rendszerit juttassanak hatalomra. A nemzeti gyűlési vita előtt — mint ismeretes— a belügyi bizottság, elfogadta a kormány támogatta javaslattervezetet, viszont kimondta, hogy a szükségállapot életbeléptetését nem rendeleti úton kell lehetővé tenni, mint a kormány kérte, hanem ehhez minden alkalommal külön törvényt kell hozni. A nemzetgyűlés többsége 394 szavazattal 212 ellenében elvetette iBondreoul képviselőnek azt az indítsvémyát, hogy a törvényjavaslatot vegyék le a napirendről Raymond Guyot kommunista képviselő, miután azt indítványozta, hogy a törvényjavaslat ne szerepeljen a napirenden, hangsúlyozta, hogy valóságos agresszióról van szó az algíri néppel szemben. — Algiri testvérek! — mondotta Raymond Guyot. —• Ha ezt a törvényjavaslatot mégis megszavaznák, alkalmazásának meghiúsítása lehetséges lesz majd a francia népiel, a francia munkásosztállyal együtt folytatott politikai tömegharccal. A nemzetgyűlés 400 szavazattal 102 ellenében, a szocialisták tartózkodásával, elutasította Raymond Guyot indítványát. Ezután megkezdték a törvényjavaslat általános vitáját, amelynek során Valls szocialista képviselő hangsúlyozta, hogy a szükségállapot bevezetésére irányuló döntés HI. Napóleon idejébe vetné vissza Franciaországot, mert valósággal katonai diktatúrát létesítene. A vitát folytatják. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS • Megélénkült a pártélet a marcali járás új községi pártvezetőségek munkája A marcali járásban már befejeződött a községi pártvezetőségek, pártbizottságok megválasztása, s az új vezetőségek máris tevékenyen munkálkodnak a falu életének irányításában. Különösen nagy szerepük volt a községi pártvezetőségeknek az elmúlt napokban, amikor a Központi Vezetőség március 2—4-i határozatát vitatták meg a falvak kommunistái. Járásszerite az volt a tapasztalat, hogy ilyen ilyen sokoldalúan még nem dolgoztak fel párthatározatot falusi élénken, kommunisták, mint ahogy ezt most tették az újonnan megválasztott községi pártvezetőségek. Az összevont taggyűlések megmutatták a falvak kommunistáinak erejét, gyságét, s bátor, harcos szelemről tettek tanúbizonyságot. Megmutatták, hogy a falusi kommunisták képesek megvalósítani a párt által kitűzött feladatokat. Szinte egyöntetűen be lehet számolni a községi pártvezetőségek munkájáról a tsz-ek fejlesztésében, a tag-és tagjelölt felvétetti munka megjavításában, a kommunisták aktivitásának növeléséiben. A járási pártbizottságnak most az a feladata, hogy — amint azt a választások idején tette —, továbbra is segítse az újonnan megválasztott vezetőségeket, karolja fel azok kezdeményezéseit. Úgy dolgozzanak, hogy ne csak kezdeti felbuzdulásról, hanem állandóan javuló párttmunkáról tudjanak beszámolni. Kéthelyen az új vezetőség segíti az ifjúságo! Kéthelyen az új községi pártvezetőség munkája megmind teltkezik, már a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében. Az elmúlt napokban a párttagok felvilágosim szava nyomán négy család kérte felvételét a Petőfi TSZ-be. Küllem érdeme azonban a kéthelyi pártszervezetnek, hogy jól foglalkozik a falu fiataljaival. Ebben nagy érdeme van Kiss Zoltán párttitkár elvtársnak, aki lelkesedésével nagy tettekre mozgósítja a fiatalokat. (Most már heteik óta lázas munka folyik például azért, hogy kultúrház legyen a községben. A fiatalok e munkából színemlélekkel kiveszik részüket, s szabadidejükben téiglájt hajdanis, építkezésnél segítenek, dacolnak esővel, hideggel, építik a kultúra házát, művelődésük otthonát. A disztisták helyisége már készen van, a villanyit is bevezették, csak élénk teffailommal kell megtölteni. A pártvezetőség gondoskodik is.Erről Böhönyén a tag- és tagjelöltfelvétel javult a községi pártbizottság megalakulása után Böhönyén, a marcali járás egyik legnagyobb községében pártbizottságot választottak a falu pánt életének irányítására. Az új pártbizottság legfőbb feladata között a termelőszövetkezetti mozgalom fejlesztése és a tagjelöltfelvételi munka megjavítása áll. E feladatok megoldásában segíti a pártbizottság az egyes alapszervezeteket, s ad elvi útmutatást azok munkájához. A községi alapszervezetben a pártértekezlet óta három tagjelölt felvéte il volt. A sertéstenyésztő állami gazdaságban pedig 5 tagjelölttel erősödött a pártszervezet. A községi pártbizottság gondot fordít a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésébe még komolyabb munkát jrie, hisz a Szabadság TSZ , példamutató tsz-szé fejlődött, és menyen minden lehetőség megvan arra, hogy számszerűleg is fejlődjék a termelőszövetkezeti tagok száma. A nemesvidi községi pártvezetőség az Alkotmány TSZ fejlesztésén munkálkodik Nemesviden évekig nem volt tagfelvétel az Alkotmány Termelőszövetkezettben. Pedig nem is dolgoztak rosszul a tsz tagjai, csak elhanyagolták az egyéni gazdákkal való kapcsolatot. Most az új községi pártvezetőség, amikor helyesen mozgósítja az egyénileg gazdálkodó parasztokat a többtermellésre, arról is beszél nekik, hogy a parasztság felemelkedése csak a nagyüzemi gazdálkodás útján lehetséges. A kommunistáik felvilágosító szava nyomán már több család kérte felvételét az Alkotmány TSZ-be. Tapsonyban tsz-előkészítő bizottság alakult a pártvezetőség munkája nyomán A tapsonyi községi pártvezetőség elsősorban a községi alapszervezet becsületes dolgozó parasztokkal való megerősítését tűzte feladatul. Ennek nyomán a legközelebbi taggyűlésen két tagjelöltet vesznek fel, akiknek javaslatát a pártvezetőségi ülés már megvitatta. A tapsonyiak sem akarnak lemaradni a termelőszövetkezet fejlesztésében. Felvilágosító szavuk nyomán 6 családdal tsz-előkészítői bizottság alakult, s rövidesen megalakítják Tapsonyban is a termelőszövetkezetet. HAJNAL ELŐTT írta: Dezső János (A Somogyi Néplap felszabadulási pályázatán III. díjat nyert elbeszélés.) a GYALOGÚT közvetlenül az erdő mellett kanyargott. Sötéten bólogató fák hajoltak föléje, suhogó lombjaikat ernyőként terjesztették szét. A vastag törzsek mögött örvénylő feketeség honolt, apró zajolt ágreccsenések törték meg csendet. A fogyó hold sápadt, ezüstös fátylat terített a vidékre. Az erdő komoran, haragosan űzte el a lombok között átszivárgó gyönge fényt. Az úton egy férfi botorkált. Felsőtestét előredöntve, bukdácsolva igyekezett előre. Amikor olyan helyre ért, ahol fény vetődött az útra, mindig az erdőbe húzódott és a fák alatt sietett tovább. Olykor megállt és körülkémlelt. A legkisebb zörej is riasztotta. Vizsgálódva forgolódott, majd fázósan összébbhúzta kabátját és óvatosan indult tovább. A falu irányába tartott. Áthaladt az erdő sarkán, serényen keresztülszaladt egy kaszálón, majd újra megállt és hallgatózott. Behúzódott egy öreg tölgy széles törzse mögé és fülelve forgatta a fejét. Nem hallatszott semmi nesz, csupán a békák egyhangú karéneke. Néhány pillanatig még mozdulatlanul állt, aztán továbbindult. Sziszegő kukoricatábla, keresztezte útját. Az apró növénykék kígyóként nyújtogatták leveleiket. A sorok között haladt tovább és dörmögve szitkozódott, mert minduntalan megbotött a kemény göröngyökben. A falu végénél átvágott egy begyepesedett aligásúton és a kertek alatt folytat 1. ■ 4 gyümölcsösök végén zalmakazlak mu• magasodó országút az éledő,meg csö fedett a rztán fe■rt sugarától megcsillanó ablakszemek. Óvatosan kopogott és hallgatózott. Semmi nesz, várakozóan Néhány pillanat múlva megismételte a kopogást, de most már erősebben. A szobában megnyikkant az egyik ágy. Köhögve tápászkodott fel valaki és csoszogva indult az ajtó felé. Az ablak mögött fény villant, majd zörrent a belső ajtó. * TSZ AZ? A legény előrelendült, szén odatapadt az ajtóhoz és égé alig hallhatóan felelt. — Én vagyok! Gyorsan engedjen be, én vagyok, Jóska! — Jóska?! Öröm és csodálkozás vegyült kérdésbe. Megcsikordult a zár, zöarögve hullott le a kampó és kitárult az ajtó. Gyorsan besurrant a legény és nyomban újra ráfordította a kulcsot. — Édesapám ... Az öreg paraszt mozdulatlanul állt és hitetlenül nézett fiára. A petróleumlámpa sápadt fénye ráhullott deresedő hajára, kemény ráncoktól barázdált arcára. Végigsimította bajuszát és csak nézte a legényt. Olykor-olykor megremegett az ádámcsutkája. A fiún is látszott a megindultság. Mosolyogva, szeretettel nézett az öregre. Vonásai azonban fáradtságot árultak el. — Csak néhány percre jöttem, édesapám. Tovább kell mennem... Az öreg fölocsúdott. Sebtében széket tolt fia mellé, fölhúzta a nadrágját, majd az ágyhoz csoszogott. — Maris! Kelj föl, Maris, itthon a Jóska! Megmozdult a nagy, piroscsíkos dunyha és álmos öregasszony feje emelkedett föl. Fehér haja kuszán hullott homlokára. — Jóska? Megjött a Jóska?! OLDOGAN szorította magához az odasiető fiút és nyomban megeredtek a könnyei. Nem szólt, csak csendesen sírdogált. Fölült az ágy szélére, kezét az ölébe ejtette és hüppögött. Arcán öröm sugárzott, de a könnyek egymással versengve gördültek végig a ráncok között. — Hogyan kerültél haza? — Mi történt veled? Leültek az asztal mellé. Jóska lejjebb csavarta a lámpát és sóhajtva nézett körül. — Még virradat előtt tovább vennem. Csak néhány órám van,kell az öregasszony panaszosan följajt. f Már megint?. Mikor lesz egyszerű az ilyen életnek? ska nem felelt azonnal. Az ablak felé fülelt. Távoli tompa, dörejek hallatszottak. Megkoccantak az ablaktáblák is. — Mikor lesz vége? Hamarosan. Lehet, hogy már holnap ■ ■ ■ Édesapja kíváncsian könyökölt előre. — Merre járnak? — Itt húzódik a front húsz kilométerre. Csendben jönnek a szovjet csapatok, a tüzérségnél most nem akad dolga. Nincsenek már messze, úgy szűköl a német, mint a kutya. Eszeveszetten vonulnak hátra, most is tele van velük az országút. Az előbb úgy hallottam, hogy a tankok is hátrafelé zörögnek. Az öregasszony a hideg tűzhelyhez csoszogott. Könnyei még mindig folytak. Sebtében tüzet gyújtott és egy öblös piros lábosba szalonnát szelt. AZ OST MAGADRÓL beszélt. Jóska erőltetetten nevetett. ■— Magamról? Nincs sok mondanivaló. Gyakran megüzentem a soromat. Amikor az őrmestert fejbevertem, egyenesen az erdőnek szaladtam. Ki se bújtam belőle egy álló hétig. A cigányok etettek. Akkor aztán irány a nagyvilág! Voltam bányában, voltam kanász, télen pedig szolgáskodtam az Alföldön, ugyan édeskeveset láttam, de pénzt legalább kihúztam a kutyaidőt. Most pedig a front elől jövök, úgy gondoltam, hogy hazanézek, mielőtt itt is áthalad a csetepaté. Meg aztán nem nagyon ajánlatos a katonák közelében mutatkoznom, hiszen könnyen kisüthetik, hogy katonaszökevény vagyok. Az öreg megszokott mozdulatokkal simogatta a bajuszát és vizsgálódva nézte fia arcát. — így elég egyszerűnek hangzik a sorod, de azért nem hinném, hogy aranyéleted volt. Most már mindegy, elmúlott. A katonaszökevénység pedig nem tréfa, mert alig, hogy elmentél, már jött is a sasos behívó. A társaidat mind elvitték. Még az öreg Salamont is. — Salamon Pista bácsit? __ El bizony. Munkaszolgálatra. A sztrájkolok közül nem maradt senki sem itthon. Gondoskodott róluk az uraság. _ Csirkefogó volt az világéleteben. Most azonban azt hiszem, hogy szűkülnek a kastélyban is. — Már nem. Tegnapelőtt két teherautó bújt elő valahonnan és úgy elrepítette az egész bandát, hogy még hírük sem maradt. — Kirepültek a kalitkából? Nem baj, valahol majd csak lépre mennek. A CSKA érdeklődve hallgatta az otthoni híreket. Hosszú hónapok óta vágyott haza. Tudta, hogy fenekestül fölfordult az egész falu. Társai sorsa nem lepte meg, ismerte a megtorló intézkedéseket... Az azonban mégis bántotta, hogy az uraság megugrott. Sokan szerettek volna elbeszélgetni kissé vele. Maga is szívesen a szeme közé tekintett volna. Gondolataiból édesapja riasztotta föl. — Egyébként a környéken hősként ünnepelnek benneteket. Még a hetedik határban is híre járt a dolognak, de eljutott a városba is. Széltében-hosszában beszélik, hogy igazságotok volt. Még a szopós gyerek is az aratósztrájkról beszél. Hogyan álltatok oda az uraság elé, hogyan követeltétek a jussotokat, végül pedig hogyan verted fejbe a csendőrőrmestert! Sok legény marka megviszketett, amikor hírül vette a dolgot! — Begyógyult már a feje? Az öreg jóízűen mosolygott. Leplezetlen büszkeséggel nézett a fiára. — Két hónapig a színét se láttuk, később aztán megjelent. Még akkor is fehér kötést viselt a homlokán. Igaz, hogy haszna is származott belőle, mert a simogatásodért előléptették. A Rétiek Ferkója azonban jobban megjárta. — A Ferkó? — Az bizony. Persze, te erről nem tudsz, mert megugrottál. Amikor fejbeverted az őrmestert, a többi arató is meglódult. Az asszonynép is előbújt a képek mögül és csak mentek, egyenesen a csendőröknek. Azok meghátráltak, mint a rák. Végül aztán az egyik csak lekapta a puskát és közéjük lőtt. A Ferkó vállát találta a golyó. Az aratók megtorpantak, a csendőrök pedig gyorsan elszeleltek. Ferkót mentő vitte a kórházba. A sebe nem volt nagyon veszélyes, de aztán elmérgedt. Majdnem otthagyta a karját, még most se tudja rendesen mozgatni. Jóska döbbenten hallgatott. Emlékezett a lövésre. Akkor már jól bent járt az erdőben, úgy vélte, hogy neki szánták a golyót. fiDESANYJA, aki eddig a tűzhely körül foglalatoskodott, most az asztalhoz csoszogott. Tányérokat rakott szét és középre helyezte a piros lábost. Barnára sült szalonna és aranysárga tojás kínálgatta magát. Étvágygerjesztő illat terjedt szét a fölcsapó gőzzel. — Egyél, fiam, biztosan átfáztál ebben a hideg éjszakában. Jóska hatalmas adagot mért a tányérjára. Éhes volt, hisz elmúlott egy napja, hogy utoljára evett. Mohón nyelte a falatokat. A két öreg szeretettel nézte. Édesanyja széket húzott elő és leült háta mögé. Kezét keresztbefonta és a rátámaszkodott a támlára. Néhány pillanatig csend telepedett közéjük, csupán a villa koccant meg néha a tányér szélén. Jóska jóízűen lenyelte? az utolsó falatot, foszlós kenyérbéllel kitörülgette még a tányért is. — Ez bizony jól esett. — Egészségedre váljék, fiam! Az édesanyja serényen fölkelt és elhordta az edényeket. Férje hatalmasat nyújtózkodott, mintha neki jutott volna a kiadós vacsora, aztán kedélyesen elmosolyodott. Vidáman kacsintott fiam ’lé. — Egyéb dolgok után nem is érdeklődői? — Mire gondol, édesapám? — Csak azért mondom, mert akad, aki gyakran ígérdezősködik utánad. Jóskát piros] ág öntötte el. Látta, hogy édesanyját, is megfordul és várakozóan tekint rá. Zavartan nevetett. A RÓZSI? *■* — Éppen az. Igen, a kis Rózsi. Szerény, jókedvű kis réti virág. Valamikor szerelmet ígértek egymásnak, örök alig hogy kikerültek az iskolapadból. Sokat, nagyon sokat gondolt rá barangolása közben. Meleg otthont képzelt mindig maga elé, ahol ott forgolódik Rózsika és körülötte egy kis apróság. Kislány vagy kisfiú. Egyszer ennek, egyszer annak képzelte el a csöppnyi utódot. — Alig múlik el olyan nap, hogy ne érdeklődve utánad. Ha nyikkan a kiskapu és nem ugat a Bodri, tudjuk, hogy Rózsi jön. Már a kutya is családtagnak tekinti. Hol reggel, hol este állít be, amikor éppen ideje akad. Az első szava mindjárt kérdés: írtál-e, üzentél-e, mit tudunk rólad. Mostanában a Kocsis Jancsi forgolódik körülötte, de nem sokat törődik vele. Nem csábítja a föld, de még a pénz se. úgy sóhajtozik utánad, hogy már magam is úgy vélem, hogy nem is érdemled meg ezt a lányt. — A Kocsis Jancsi? Jóska indulatosan dobolt ujjaival az asztalon. Gondolt ő már erre. Az a pöffeszkedő úriparaszt annak idején is akarta tenni a szépet. Gyakran került sor emiatt szóváltásra és egyszer majdnem bírókra is keltek. Most persze kihasználja a távollétét. — Te Jóska ... — Tessék, édesanyám. Az öregasszony otthagyta a mosogatódézsát és előrelőtt, egészen az asztal mellé. Kötényébe törülgette vizes kezét, a lámpafény szokatlanul sápadtra festette az arcát. — Amikor jöttél, azt mondtad, hogy tovább kell iparkodnod. — Igen, mégpedig virradat előtt. — Hova készülsz, fiam? H TEKINTETÉBŐL félelem, ki nem mondott aggodalom sugárzott, úgy nézett a legényre, mint a csirkéit féltő kodlós. Jóska aprót ■ indított a vállán. — Itthon nem maradhatok, mert valaki még meglát, aztán csak bajba keverném az egész családot. Lehet, hogy a harcok is megállnak a falunál, akkor pedig bizonyosan elfognánk. Jobb nekem elkerülni az ilyen forró helyet.1 — Pedig itt is el fánál ejtőzni. Lemennél az öreg pincéhez, vagy elhúzódnál, szénapadláson ... (Folytatjuk.)