Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-19 / 247. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Iharosberényben, Csurgón és Somogycsicsón járt pénteken Dögei Imre elvtárs Dögei Imre elvtárs, földművelésügyi ken délelőtt miniszter pénteIharosberényben kezdte meg néhány napos somogyi látogatását, melynek egyetlen célja, hogy közvetlenül elbeszélgessen az emberekkel életükről, gondjaikról, bajaikról. Iharosberényben körülbelül ötvenen gyűltek egybe a gépállomás ebédlőjében, hogy részesei lehessenek a beszélgetésnek. Dögei elvtárs múltról, jelenről, a jelenlévők a munkájáról érdeklődött. Bence József hajdani cseléd elmondta, hogy az uraságtól 16 q gabonát, 20 pengőt, méter tűzifát, egy kis krumplit és kukoricát kapott egész évi munkája után. Boncz Ferenc 12 holdas gazda a mai életről beszélt, s így summázta életszínvonalának emelkedését :-Az emberek igénye, a parasztság igénye is egyre nő. Ma már megkívánja az ember, hogy ha évente egyszer is, de elmenjen Hévízre. Németh Béla igazgató elmondta, hogy 30 éve tanít a községben, így pontosan le tudja mérni a fejlődését a gyermekek öltözködésén, étkezésén. Kismihák István traktoros Dögei elvtárs kérésére megpróbálta átszámítani évi jövedelmét búzába. Mintegy száz mázsában egyeztek meg végül a traktorosok. Dögei elvtárs Bence József egykori keresetét összehasonlítva a mai keresettel, azt következtetést vonta le, hogy a az itteni tények szerint is emelkednie kellett az emberek életszínvonalának. A továbbiakban a gépállomás, termelőszövetkezet munkájáról érdeklődött. Jászberényi a gépállomás igazgatója Géza, ismertette, milyen körülmények nehezítik meg munkájukat. Helytelenítette, hogy a gépállomásnak nincs műtrágyaszóró gépe, silókombájnja, kevés a vetőgépe. Előadta Dögei elvtársnak legnagyobb fájdalmukat is, hogy nincs vize a gépállomásnak, és a felettes szervek még mindig nem adták meg a kért összeget kútfúrásra. Dögei elvtárs ígéretet tett Jászberényi elvtársnak, hogy utánanéz az ügynek. Majd Zámbó Lajostól, az Úttörő Tsz elnökétől azt kérdezte, miért nem szervezik meg rendesen a munkát, miért engedik, hogy amíg a tagok háztáji gazdaságukban dolgoznak, a szövetkezet gazdag almatermése a fán rohad. Dögei Imre elvtárs a sok kérdés és felelet után a parasztság megváltozott életéről beszélt, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségszerűségét fejtegette. Iharosberényből — a termelőszövetkezet gesztenyésének megtekintése után — Csurgóra ment a földművelésügyi miniszter, ahol meglátogatta a Napsugár Ktsz-t. Megnézte a gyönyörű, új üzemházat, a modern ebédlőhelyiséget, a műhelyeket és a készítményeit, majd szövetkezet hosszan elbeszélgetett a dolgozókkal. Délután Somogycsicsón találkozott a kultúrházban egybegyűlt parasztokkal és más dolgozókkal. Közvetlen, ú beszélgetés alakult ki baráti község lakói és Dögei elvtárs között, aki aprólékosan kikérdezgette az egyéni parasztokat, szövetkezetieket mostani életükről, a község fejlődéséről. Az emberek nyíltan elmondták, bármilyen kérésük, panaszuk volt. Lippai Sándor, a Kertészeti Tsz elnöke szóvá tette, mennyire megnehezíti munkájukat, hogy a gépállomás nem tudja igényeiket kielégíteni. Koczor József, a Rózsa Tsz elnöke arról beszélt, hogy sok az idős ember a szövetkezetben, a tagok meg kissé befelé fordultak, akarnak újakat felvenni,nem A találkozó után a somogycsicsóiak halászlével és rántott hallal vendégelték meg a kedves látogatót. A baráti beszélgetés a késő esti órákig folytatódott. Feszülten hallgatják Dögei Imre elvtársat az iharosperevi találkozó résztvevői. . aj a torkom — válaszolja Szőke Istvánná, a csurgói Napsugár Ktsz dolgozója Dögei elvtársnak. Az új üzemház egyik építője munkájáról beszél. A somogycsicsói tanácselnöknő a község fejlődéséről mondja el véleményét. utasítására cselekedtem. keresztény jelöltet kellett támogatnom a reformátussal szemben. — No, jó, majd én is megtámogatom magát. Azt nem köszöni meg. Elmehet, maga vörös agitátor! — ordította magánkívül a főispán, és kifordított tenyérrel az ajtó felé legyintett. A kántor az utolsó akkordokat nem kontrázta meg, sarkon fordult, és az előszobába lépett. Ott a jegyző és az orvos mosolya cirógatta végig kipirult arcát. Nem is nézett rájuk, szótlanul kifordult a megyeház folyosójára. A szeptemberi fizetési jegyzéken a kántor neve már nem szerepelt, államsegélyét három esztendőre törölték. A pártonnkívüli birtokos bankár nem segített. A püspök is hallgatott. Az államsegély folyósítása 1940. január 1-én indult meg. A tanító, jegyző és orvos közti viszony dűlt, a régi eseményekre egyúj események hasaltak, a régi ellentétek eltűntek, de a barátság szálai végleg elszakadoztak. A kántor saját gerincére volt büszke, hiszen nem ijedt meg a főispántól sem, s állami fizetés nélkül is megélt három és fél esztendeig, de szigorú ellenzéki elveit sem adta fel. Akkor még úgy gondolta, hogy a pártonkívüliség egyúttal ellenzékiséget is jelent. A jegyző és az orvos továbbra is a hatalom enyhe árnyékában sütkéreztek, ők meg arra voltak büszkék, hogy megtanítottak egy engedetlen, rakoncátlan embert. Szóval, így valahogy kiegyeztek magyarázgatás nélkül is. A tanító azonban feltette magában, hogy az ellenzékiséget nem adja fel, de a választásokba többet nem avatkozik bele. Jött azonban az 1940-es választás. A kerületben fellépett egy Csorba nevű földbirtokos és egy nyilaskeresztes jelölt. A régi, harminchatos pártonkívüli birtokos-bankár akkor már a nem élt. Az ő járási mecénása, bőrnagykereskedő pótolni akarta őt, hogy bankügyleteihez segítséget kapjon. Egy katolikus felekezeti tanítót léptetett fel szintén pártonnkívüli programmal, ez vált be leginkább a választók szédítéséhez. A kauciót is előlegezte neki. A választási küzdelem megkezdődött. A jegyző a faluban ismét a kormányjelölt mellett korteskedett. Teljesen szabadon, a győzelem reményében nem is gondolt ellenagitációra, hiszen a régi vetélytársnak — úgy gondolta — használt a kiéheztetés. A tanító nem is agitált, de feltette magában, hogy a pártonkívüli tanító plakátját felragasztja a lakása előtti gesztenyefára, hiszen ellenzéki jelöltnek gondolta, és hát ezzel nem is agitál, csendben marad. A plakátot kifüggesztette. Együtt ült a tarokkparti, amikor a körorvos Opel-Kadet kocsija megállt az iskola előtt. Az ablakon át látták, hogy az orvos a járási főszolgabírót hozza. A fiatal tanítók felálltak az asztaltól, amikor a magas vendégek beléptek a kántor lakásába. Látszólag cél nélkül mentek oda. A főbíró jól tarokkozott, s leült kibicelni az egyik fiatal tanító mellé. A kántor igen jól megérezte, hogy a nem várt látogatás a választások ügyében történik, ezért igen szorgalmasan legyen példamutató a közért végzett munkában éppúgy, mint magánéletében. Az egyik kontrázgatta meg a játékokat nap reggelre vegye le, illetve a kerületben például azért nem és a pagátultimókat is. Este ragassza rá Csorba plakátját.? jelölték újra a régi tanácsrafelé járt már az idő, a kör or ! Meg fogom figyeltetni. Réméget, mert — mint mondták vos többször is sürgette a felem, elég volt három évig. Re két év alatt, jó, ha egyszer előírat az indulásra, mert remélem, három évig elég volt... ment a tanácsülésre, márpedig ciha és Bozsóka valószínűleg hm... hat esztendő még hosz- nekik nem kell olyan ember, 1 szabb idő. Remélem, érti a ta fa^i csak tiszteletbeli megbízanító úr. Kell a kenyér... kell lásnak tekinti a tanácstagsábizony, de mennyire... gondolgot. Helyette asszonyt jelöltek, ja meg. Viszontlátásra. ugyan még nem volt tax Csak a két tanító maradt f nácstag, »de jó nyelves, és a szobában, amikor az Opsi-f nem restelli cipőjét koptatni a Kadét elrobogott a fő utcán az } közért«. Persze, akadt jelölőorvos lakása felé. A gyűlés, ahol a volt tanácstagot — Látod, öcsém szólt az olyan miatt _ marasztalták _ el, kántor az osztálytanítóhoz —, mindig ellenzéki érzelmű voltam. Nem tetszett nekem ez a világ. Azt hittem, a pártonk nyugtalankodtak már. A főbíró azonban nyugodtan kibicelt, amíg a tanítók eltávoztak a partiról. Csak az osztálytanító maradt vissza a kántornál. — Hogy állunk a választással, tanító úr? — kérdezi a tanítótól az orvos. — Köszönöm, én jól — feleli a kistanító — mert nincs szavazati jogom. — Hogy, hogy? — Még csak másfél éve lakom a faluban. — Ja... ja... értem, értem... igen... igen, kétéves helybenlakás kell, igen, igen... hm. Na, majd a következő választásnál, reméljük — mosolyog az orvos, és magasról megveregeti a kistanító vállát — reméljük. De azért támogassa a kormánypártit... igen derék ember,megérdemli. — Tudom, tudom — válaszolta a tanító, de akinek nincs szavazati nincs beleszólása joga, annak a választásokba. Én tehát nem támogatom egyiket sem. — Kemény gerinc... kemény gerinc... jól van, jól van... kis barátom... jól van... csak így tovább... majd meglátjuk... no, jó. — És a mester úr hogy áll a választással? — kérdezi a főbíró a kántortanítótól. — Az a plakát — mutat ki az ablakon — nagyon feltűnő helyen van ott a vadgesztenyefán. — Főbíró úr, én nem akarok beleavatkozni a választásba, nekem elég volt. — Tudom... hm... tudom. Azt a plakátot azonban holvilág kell! ^ A folyóirat a választásokra való Hajnalban a csendőrök jár-) tekintettel kettős számban jelent tak a kántor lakásán. Jamuárban*iker-novemberi szám Kanászhajtatkor már ott drt szirmai ’ István; Választások szelgett a kormánypárti jelölt előtt. Apró Antal: A szocialista deplakátja a vadgesztenyefán, a másik ilyen, de senki sem tudta, hogy ki ragasztotta oda. A kántor sem mondta el soha senkinek, csak a kistanítónak. A bal kezét azonban sokáig olyan sután tartotta... SZOLGA TAMÁS Vasárnap, 1958 október 19. Karád-----------A a nagy munka közben• Négyen ülünk a karádi tanácsháza egyik szobájában. Visnyei Lajos tanácselnökhelyettesen kívül itt van Árvai Márton, a községi népfront-bizottság elnöke és Kiss Károly, a gépállomás igazgatója is. Beszédtémánk — mi más lehetne mostanában — a választási előkészületek eddigi tapasztalatainak megvitatása. Azt mondja Visnyei elvtárs — aki egyben a falusi pártalapszervezet titkára is —, nagy tanulságokkal szolgál ez a munka. Az egyik tanulság és örvendetes tapasztalat, hogy a választási előkészületek eddig is igen sok embert, köztük olyanokat is felráztak, akiket azelőtt még »kötéllel sem« lehetett volna valamilyen társadalmi munkába bevonni. Máskor megesett, hogy nem találtak elég embert a különböző társadalmi megbízatásokra, most meg egy szóra, húzódozás, vonakodás nélkül vállaltak részt a munkában. A választási elnökségben, a választókerületi bizottságokban majd másfélszáz ember dolgozik, s nemcsak tesséklássék módra, hanem szíveslélekkel. S mint népnevelők is látogatják a kerületükbe tartozó családokat, beszélgetnek velük, megtudakolják, kiket szeretnének kerületük jelöltjeként, az így szerzett vélemény biztos támpont volt a jelölőgyűléseken is. Ezek az összejövetelek nemcsak meghitt, őszinte beszélgetésekre adtak módot, de mindenütt megnyilvánult a nagy felelősségérzet is. Olyan gonddal, körültekintéssel választották ki jelöltjeiket a kerületek lakói, hogy abban szinte érződött: nem mindegy, ki képvisel bennünket. A gyűléseket általában a körzet valamelyik választópolgárának házában tartották, s ez még csak bátorította az embereket: beszéljenek őszintén, hiszen otthon, egymás között vannak. Ami szintén dicséretes, a jelöltek elé elég magas követelményt állítottak: örvendetes, hogy a legtöbb esetben így bírálták el kiválasztottakat a jelölők. Amikor például a község megyei tanácstag jelöltjévé Horváth Valéria védőnőt javasolták, a férfiak közül többen is zsongtak, nem ismerjük. Bezzeg lett felhörkenés az asszonyok részéről: »mi meg nagyon is jól ismerjük, mi tudjuk, mit dolgozik ez a lány, mi bízunk benne«. Talán mondani sem kell, hogy az asszonyok, az édesanyák győztek: Horváth Valéria jelölését egyhangúlag szavazták meg. Ugyanígy volt a községi tanácstagok jelölésekor is. Visnyei Lajost a tanács elnökhelyettesét a 10-es körzetben jelölték. »Ismerjük Visnyeit, nemcsak a cselédsorban értett velünk, azóta sem lett hűtlen hozzánk, képviseljen csak ő bennünket« — mondták, még ott mindjárt megegyeztek: a nemrég épített salakjárdát meg kell védeni a fogatosoktól. Két nap múlva már az egész Damjanich és Zrínyi utcában álltak a kerékvetők a járda szélén. Az Újtelepre Kiss Károly elvtársat, a gépállomás igazgatóját küldték a gyűlés levezetésére. Viharosnak ígérkezett a gyűlés. A községnek ez a legfiatalabb része. 32 ház épült ott a legutóbbi évtizedben, de mindenhova, csak ide nem juthatott el még a villany. Pedig a belső szerelést már négy évvel ezelőtt elkészítették, de a tanács még nem tudta kiharcolni, hogy a vezetéket hozzájuk is kiépítsék. Kiss elvtárs is ezzel kezdte mondókáját. Kertelés nélkül megmondta: jogos az újtelepiek sérelme és kifogása, ő is azon lesz, hogy orvosolják a bajukat. Nem is alap nélkül mondta ezt, mert a tanács már 93 000 forintot befizetett erre a községfejlesztésből, s mint az áramszolgáltató vállalat napokban kint járt képviselői megígérték: karácsonyra kigyúl az újtelepiek házában is a villanyfény. Maguk közül jelöltek a jelölők Karádon befejeződtek a jelölőgyűlések. 45 községi, 4 járási és 1 megyei tanácstagot választottak ki ötven forró hangulatú gyűlésen. Ez a választás nemcsak abban különbözik a negyvenöt előttiektől, hogy most valóban a nép jelöl, de azt is érdemes megtekinteni: kiket. Saját maguk közül valókat. Árvai Márton népfront-elnök sorolja, kik voltak régen az esküdtek (elöljárók), és kik alkották a képviselőtestületet. Posza Imre 62 holdas kulák (ő volt hosszú ideig a bíró is). Még ma is beszélnek arról, hogy a csizmáját is a kisbíróval tisztította. Párkányi István főjegyző 48 holdas jegyzői javadalommal, Herkovits György 32 holdas, Vucskó József 76, Vucskó János 45 holdas kulák meg a többi nagygazda. Középparasztot csak szemfényvesztésnek vettek be maguk közé: a legszegényebb köztük Hegedűs Lajos 7 holdas kisparaszt volt, őt is csak azért választották be, mert jól tudott énekelni, s így volt, aki szórakoztatta az esküdt urakat. A mostani jelöltek között nincs egyetlen kulák sem, de ott vannak a középparasztok, a kisparasztok, a gépállomási dolgozók, a tsz-tagok, munkások, pedagógusok — Kórád község lakosságának igazi képviselői. Varga József , amiért voltaképpen nem is ő , a hibás. Az történt ugyanis, hogy az egyik választókerületiben a régi kerekes kutat átvüli mind ellenzéki is. Har- i szerelték szivattyúsra ám , a mindatban a pártonkívüli kút ettől kezdve hol mu mellett ezért korteskedtem.időst, hei nem, de eg. Csak utóbb jöttem rá, hopp 5 nem adott vizet Efoloth boszegy földbirtokos bankvezért szalagukban a kerület lakói támogattam. Most egy tanítót # ácstagot ^tek akartam támogatni, csak sze # jóllehet, ha más lett felelossé rencse, hogy nem tettem sem tanácstag, akkor semmit. Az én tanító barátom a# vohla vizet a kút. Ez egyúttal bőrnagykereskedő embere lett arra is int hogy sem szabad a volna. Szörnyű! Hol kell házi tanácstagot sem csupán annak keresni a helyes utat? A kort alapjan ítélni, mi volt rossz mánypártit nem támogatom. A körzetben; tárgyilagosan mernyilast sem. De hát kit akkor? J tegre kell tenni a jót is, k Szörnyű. Más világ kell itt. J Jönben sebet ittunk az embe- Rájöttem, hogy rosszul csinálj szivében, s az elkedvetletem eddig. Nagyon rosszul! | > n^dést eredményezhet masok-Nem! Hát nem ragasztom át_na^ is __ a plakátot. Ragassza át az.|. ■hűim Higtelert a Belpolitikai Szemle legújabb száma mokrácia és a népjólét növelésének útján. Fock Jenő: Népgazdaságunk fejlődése és a KGST, Révai József: 40 év távlatából. jai.Sánta Ilona: Mindszenty és pártBuda István: Számvetés a bértrendszer és a munkaerőgazdálkodás alakulásáról, Mónus Gábor: Az üzemi demokráciáról. A tények és adatok rovat a többi között: Kovács Sándor: Az életszínvonal emelkedése a hároméves terv idején; dr. Csendes Béla: árak egykor és most;Felvásárlási Hajdú Györgyné: A nők gazdasági és kulturális felemelkedése; Fecske Mihály: A fiatalok iskoláztatása és foglalkoztatása; dr. Zafír Mihály: Élelmiszerfogyasztás Magyarországon; Kádas István: Ápoljuk a munkás sportkörök hagyományát című tanulmányokat tartalmazza»