Somogyi Néplap, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-25 / 226. szám
Sommal Néplap lit. MSZMP MÉRVEI PITOTTSACA ES/A MEGYE' TANÁCS LAPJA Segíteni kell Editnek Két évvel ezelőtt találkoztam utoljára Edittel, amikor egy külföldi ifjúsági delegációval Somogyszalba látogattam. Este a falu fiataljaival találkozót rendeztek a pártklubban, ahol megjelent Edit is. Feltűnt mindenkinek a jó alakú, bájos lány, az vendég meg is jegyezte:egyik — Vidéki Brigitte Bardot... Nemrég a megyei KISZ-bizottságon Sámoly Rózsától, a somogyszili KISZ-szervezet szervező titkárától érdeklődtem, hogy mit csinál, hol dolgozik Edit. — Egy családnál háztartási alkalmazott a faluban — válaszolta. — Napi tíz forintért most takarít.. . Mint látogattam Editet, Otthon.alálom. Arca sápad, torkát bekötötte, rekedt hangon beszél. Pár napja eljött Vermeséktől, ahol dolgozott, szős mandulagyulladása van.tü— Már régen ki kellett volna szedetni a mandulámat, de. .. — Nem fejezi be a mondatot. Aztán kiböki, hogy nagyon sokba kerülne a műtét, a kórházi ápolás, mivel nem SZTK-tag. Semmiféle gyógyszert nem szed, orvosnál nem volt, mert nem telik rá. — Vermesék nem jelentettek be az SZTK-ba? —■ Nem. Én kértem őket, hogy ne jelentsenek be, mivel nagy a családjuk, három gyerekük van, s ez külön kiadást jelentett volna. Közben megérkezik az édesanyja, özvegy Punok Istvánná. Már csak ketten laknak a kis házban. Évekkel ezelőtt hat gyerekkel maradt özvegyen Punok néni, férje után kap 350 forint nyugdíjat. Ebből tartják fenn magukat, meg abból, amit a termelőszövetkezetben keres, ugyanis vállalt kukoricát, répát. És Edit megint nem dolgozik ... — Pedig nagyon kellene keresete — jegyzi meg az alaacsony, törékeny asszony. — De nem tud elhelyezkedni. Azt nem kívánhatom tőle, hogy kapálni menjen. Más volna a helyzet, ha az apja, anyja parasztemberek lettek volna. Edit hat éve fejezte be az általános iskolát. Utána beiratkozott a gyors- és gépíróiskolába. Egy év múltán abbahagyta, mert nem ment a gyorsírás. Egy nyáron idénymunkát végzett a Balaton-parton, felszolgáló volt. Dolgozott a Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregységében is, de szervezete nem bírta ezt a munkát. Három évig pesztonka volt a bátyja családjának Múltak az évek, s most itt áll Edit szakma, munka nélkül, nyolc általánossal, betegen. — Úgy gondolom, a mamának szigorúbban kellett volna fognia a lányát Sokan elvégezték esti vagy levelező tagozaton a középiskolát, s érettségivel a kezében boldogulhatna Edit,könnyebben — Hiába mondtam neki — válaszol az édesanyja —, csak rajzolni akart. Művészeti gimnáziumba szeretett volna menni ... Valóban, tehetségesen rajzol Edit. Népművészeti korsókat, tájakat, különféle dísztárgyakat mutatnak, mindezt munkáival nyerte pályázatokon. Kezembe ad egy vázlatfüzetet. Parasztportré, csendélet, utcarészlet, egy-két absztrakt vázlat. Főként az utóbbi hat nagyon bizarrnak és meghökkentőnek, furcsán keverednek bennük a kubistafuturista vonások itt-ott magyaros motívumokkal Picasso* emlegeti mint egyik példaképét, aztán Makrisz Zizi kiállításáról amit Kaposváron beszélgetünk, nagy hatással volt rá,látott, és — Nagyon szeretném tanulni a rajzolást, a festést, hiszen még sok mindennel nem vagyok tisztában. Érzem, hogy mennyire fontos lenne például behatóan ismernem az anatómiát, hisz enélkül úgyszólván mozdulni sem tudok. De hát miből? Arról hermél, hogy azt mondják róla, nem sokan szeret dolgozni. Ő megmutatta, hogy ez nem igaz. Tíz—tizenkét órát dolgozott naponta havi 300 forintért. Megpróbált munkát keresni Kaposváron. Csaknem mindegyiknál azt kérdezték tőle, vállalathogy ki küldte, hozott-e valami ajánlólevelet. — S itt a helyi KISZ-fiatalok nem próbáltak segíteni, vagy a tanács? — KISZ-tag vagyok, de lekötöttségem miatt már egy éve nem tudok taggyűlésre járni. Úgy veszem észre, nem is hiányoztam. Ha színdarabot kellett játszani, mindig fölkerestek. De ha például kirándulni mentek, egy szóval sem hívtak. Igaz, nem is mehettem volna el, de nagyon jólesett volna, ha szólnak... — A tanács? — szól közbe az édesanyja. — Pár évvel ezelőtt arra kértem őket, hogy segítsék elhelyezni a lányomat, azt válaszolták, hogy nem avatkoznak ilyesmibe... Fölkeresem Szappanos Sándor tanácselnököt és Emri Gyula tanácstitkárt is Editet hozom szóba, s nagyon sokban igazat kell nekik adnom, amikor arról beszélnek, hogy nagyrészt a lány tehet arról, hogy így alakult az élete. — Nem szereti a munkát — mondják. — Itt igaz, Vermeséknél sokat dolgozott... Talán már megkomolyodott... Mi különben minden segítséget megadunk neki, ha ide jön — teszi hozzá a tanácselnök. — Például milyen segítséget? — Hát kiállítom a szükséges papírokat az elhelyezkedéséhez. — Mást ne várjon tőlünk. Munkát nem tudunk neki szerezni sem itt, a faluban, sem másutt... Pedig segíteni kell Editnek, hogy ne veszítse el önmagát. Nagyon elkeseredett, fölösleges embernek érzi magát. Egyszer már el akarta magától dobni az életet. Megmentették. Való igaz, hogy elég könnyelműen életét, nem alapozta kezdte az meg a jövőjét. De most, amikor belátta mindezt, s megvan benne az akarat, hogy változtasson a sorsán: most van szüksége támogatásra. Segítségre és több megértésre a falu egész közössége részéről... Stróbl Márta Egyelőre csak részben tudja csökkenteni a diákjáratok zsúfoltságát az AKÖV Az iskolakezdés óta egyre több panaszos levél érkezik a 13. sz. AKÖV-höz. Az utasok a diákjáratok megszüntetését zsúfoltságának kérik. Legutóbb a jákóiak fordultak az Autóközlekedési Vállalathoz, hogy állítsanak be új autóbuszokat a Gigén, Csökölyön, Jákón át vezető útvonalra, mert a kocsiban az iskolások csaknem minden helyet elfoglalnak. Panaszkodnak,hogy az autóbusz már az első két faluban megtelik utasokkal A 13. sz. AKÖV igazgatója, Hoffmann Sándor hogy az egyes járatok közölte, zsúfoltságát egyelőre csak részben tudják csökkenteni. Azt a két bányászbuszt, amelyet a közeljövőben várunk, oda irányítjuk, ahol a legnagyobb szükség van rá. Az egyik Lakócsa körzetében veszi majd föl a diákokat, és ezzel megoldódik az istvándi útszakasz személyszállítási problémája. A másik kocsi helyéről még nem döntöttünk. ui Ha a fő könyvelő lovagol — megint Úristen, leltárhiányom lesz_ Indulás előtt Sokan ismerik Takács Lacit, a kaposvári Utasellátó fiatal pincérét. Kédves, szolgálatkész, gyors. Lacit hosszabb ideig nem fogják látni a pesti vendégei Ugyanis hamarosan a Német tikus DemokraKöztársaságba utazik. Három hónapot tölt ott. Pincérként dolgozik majd az egyik berlini vendéglátóhelyen. — Minden nyáron jönnek Magyarországra vendéglátóipari szakemberek dolgozni az NDK-ból, oda pedig magyarok utaznak hosszabb időre. Azok közé a szerencsés pincérek közé tartozom, akik kimehetnek az NDK-ba — mondja Laci. Preller Antal üzletvezető mindjárt hozzáfűzi, hogy Laci nem a véletlennek, hanem jó munkájának és szorgalmának köszönheti a külföldi utat. — Azt tapasztaljuk, hogy szereti a munkáját, és képezi magát. A vendéglátóipari technikum harmadik osztályába jár. — Azt, hogy technikumba járok, főleg Preller szaktársnak köszönhetem — jegyzi meg Laci, amikor az üzletvezetőt elszólítják. — Segédmunkásként kezdtem itt dolgozni. Preller szaktárs biztatott, hogy iratkozzak be technikumba. Hallgattam rá.a — Milyen tervekkel megy külföldre? — Nagyon örülök annak, hogy a Német Demokratikus Köztársaságba mehetek dolgozni. Szeretném német nyelvtudásomat tovább fejleszteni. Minden alkalmat megragadok a beszélgetésre. Szeretnék ott is jó munkát végezni. Azt kívánjuk Takács Lacinak, hogy sikerüljön a tervek valóra váltása. Reméljük, nemcsak a nyelvet sajátítja el, hanem megtalálja a módját annak is, hogy nyelvtudását a magyar hasznosítsa. vendéglátóiparban Sz. N. A táskarádió és a sátor volt a nyáron a kölcsönző slágere A Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat 30 sátra és 27 táskarádiója állandó mozgásban volt a nyáron. Most a raktárban pihennek. Viszont a falfestő hengerek iránt továbbra is nagy az érdeklődés. Száztízféle mintából válogathatnak. A csecsemőmérlegek is igen kelendőek. Nyolcvannégy van belőle, de kevésnek bizonyul. Újakat kell vásárolni. A kvarclámpák érdemtelenül porosodnak. Ez most még érthető, de a télen sem változik a helyzet. Pedig Budapesten a kölcsönzők egyik legkeresettebb cikke. A napfénypótló kvarclámpát jobban kéne orvosainknak is propagálniuk, felhívni hasznos tulajdonságaira az emberek figyelmét. Különlegességek: a fényképezőgépek »testvért« kaptak egy Admira 8-as filmvevő »személyében«. Minden bizonnyal »ő« is sláger lesz hamarosan. Tizenöt darab 120 literes Lehel hűtőszekrénnyel rendelkezik a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat, mind forgalomban van. Egy évre adják ki, havi díja 90 forint. — Barátságos arcot kérek! & Virágtépők EGYIK REGGEL a munkába igyekvők felháborodva fakadtak ki a Tanácsház utcában látottakon: elhelyezett tartókból a járdán éjszaka valaki tövestül kitépte — mégpedig százával — a virágokat. — Barbár ember csak, aki nem becsüli, tehette nem szereti a szépet — mondták. Másutt és máskor is dúlt már, hogy letéptek elősoregy szál rózsát, elvittek tulipánt, letaposták a néhány füvet, de hasonló vandál pusztításra még nem volt példa. A városi tanács vezetői följelentést tettek az ismeretlen tettesek ellen, akik szeptember 10-én éjszaka a Tanácsház utcában 720 szál virágot kitéptek, és ezzel 3500 forint kárt okoztak. * * * — LÁTTAM A TETTESEKET, rájuk is szóltam, hogy mit művelnek — jelentette másnap a kaposvári földművesszövetkezet idős éjjeliőre. — Három erősen ittas, dülöngélő fiú tépte a virágokat. Az Ipar Vendéglőből igyekeztek éjfél után az állomásra. Ami virág az útjukba esett, letépték, kihúzták a tartóból. Mikor figyelmeztettem őket, ellenem fordultak, voltam elmenekülni, kénytelen nehogy megverjenek. . Ezen a nyomon elindulva a rendőrség hamarosan kézre kerítette a vandál fiatalembereket: héber János őrei, Kovács László kisivánpusztai és Papp Imre toponári lakosokat Mindhárman a Kaposvári Állami Gazdaság dolgozói, alig múltak húszévesek. — Fizetést kaptunk aznap, sokat ittunk először a Liget, majd pedig az Ipar Vendéglőben. Megittunk fejenként 15—20 korsó sört, szinte nem is tudtunk magunkról. Valamennyien téptük a virágot — mondta Léber. Kovács már azt állítja, hogy csak egyedül tépte, társait nem figyelte, mert mögötte jöttek. Papp viszont tagad. De Léber és Kovács elismeri: — Helytelen volt, amit csináltunk, nagyon megbántuk, és szégyelljük magunkat. Hajlandók vagyunk az okozott kárt megtéríteni... BÍRÓSÁG ELŐTT FELELNEK TETTÜKÉRT. Bizonyára kötelezik őket a kár megtérítésére is, elvéve kedvüket hasonló cselekedetek elkövetésétől. Elgondolkoztató: hogyan rúghatott be a három fiatalember annyira, hogy szinte eszméletlenségig lerészegedtek. Szerencse, hogy mámorukban »csak« virágtépésre támadt időük, és más bűncselekményt nem követtek el. Sz. L. Anekdoták Rossinit meghívta egy párizsi előkelőség, aki művészek mecénása volt a A meghívottak között volt Alfred de Musset, akit a vendégek arra kértek, olvassa föl néhány versét Musset nem kérette magát, és elszavalta egy versét, amelyet éppen akkor fejezett be. — Kinek a versét olvasta fel — kérdezte tőle a szavalás után Rossini. — Ki a vers szerzője? tő.— Én — felelte a kör— ön? — válaszolt elgondolkozva Rossini. — Bocsásson meg, de nekem úgy rémlik, hogy ezt a verset én már az iskolában tanultam. És a zeneszerző az egyik versszakot hibátlanul elmondta. Természetesen nagy volt a megrökönyödés. Különösen a költő ámult. Rossini azonban barátságosan átölelte a költőt, és nevetve mondta: — Bocsásson meg ártatlan tréfámért. Legyen nyugodt, a verset most hallottam először, de ha tetszik valami, én azt az első hallásra megtanulom. • • • Egy társaságban egy földbirtokos, aki szívesen dicsekedett vadász- és halászsikereivel, arról beszélt, milyen hatalmas kecsegék vannak a Volgában, azon a vidéken, ahol az ő birtoka fekszik. Elbeszélése közben annyira belemelegedett a történetbe, hogy így kiáltott fel: — Az embereim egy alkalommal ilyen nagy kecsegét fogtak — és kezével az asztal egyik végéről a másik végére mutatott, ahol Krilov, a meseíró ült. Krilov gyorsan fölkelt a helyéről: — Bocsásson meg, uram, hogy ilyen helyre ültem. alkalmatlan Látja, felállok, hogy helyet csináljak a kecsegének. ... Bölcs mondások írta: Tudor Mosatesen Inkább lakás nélkül, mint az örök nyugvóhelyen. Ugyanaz a kolomp másképpen hangzik egy bika mellén, mint egy ökör nyakán. A szegénység annyira szerette a múltban a költőket és a művészeket, hogy ölelésével megfojtotta őket,gyakran A buta ember nem mutatkozik be. Elárulja magát. Egy temetésen mindenki alakoskodhat: a sirató asszonyok, a fiatal özvegy, az özvegy vigasztalói, a pap, a barátok, az »együttérző« szomszédok. Csak szegény halott nem alakoskodik. Annyi hibát csinál, hogy végül megkérdezzük: vajon ő maga nem tévedés-e? Az a próza, amelyben nincs poézis, nem próza, hanem jegyzőkönyv. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 2 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár* Latinka Sándor utca 6.