Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

♦etéséről szólva Németh Ká­roly rámutatott: “ A fővárosi kommunisták kongresszusra való felkészülé­sét az eredmények józan, reá­lis mérlegelése jellemezte, s az, hogy őszintén feltárták a mun­ka gyengeségeit is. Külön ki­emelem azt a felelősségteljes magatartást és nagyfokú akti­vitást, amelyet a munkás párt­tagok tanúsítottak. A fővárosi munkásság zöme a tisztesség­gel, becsülettel végzett munka híve. Sürgetik a határozott fel­lépést a szervezetlenség, a fe­gyelmezetlenség, a hanyagság, a népgazdaságnak kárt okozó munkaerővándorlás ellen. A becsületesen dolgozó többség elvárja tőlünk , és ebben tá­mogat bennünket, hogy hatá­rozottan fellépjünk azokkal szemben, akik ügyeskedéssel, törvényeinket kijátszva, a kö­zösség rovására akarnak bol­dogulni. Feltétlenül egyet kell érteni azzal a következtetéssel, amelyre a viták során a kom­munisták jutottak: a szocializ­mus magasabb szinten történő építése megköveteli a dolgo­zók szélesebb körű bevonását, aktív részvételét a munkahe­lyi feladatok kidolgozásában és végrehajtásában. Feltételezi a rendszeres véleménycserét és (Folytatás az 1. oldalról.) az őszinte tájékoztatást. Erre kedvezőek a feltételek. Németh Károly a továbbiak­ban hangsúlyozta: — Vannak, akik nem haj­landók felismerni a jogok és a kötelességek egységét, a szo­cialista demokrácia lényegét. A józan munkásközvélemény ebben is helyesen foglalt ál­lást. A demokrácia nem jog a jogtalan követelésekre, a rend és a fegyelem megbontására. A kommunistáknak a közösség érdekeit szolgálva, igazukba vetett hittel, kitartóan, fárad­hatatlanul kell harcolniuk, hogy a szocialista demokrácia szellemében a jogok és a köte­lességek együtt és egyszerre ér­vényesüljenek, hogy a jogok a kötelességek arányban legyenek.teljesítésév­el A továbbiakban a fővárosi pártmunka tapasztalatairól be­szélt és egyebek közt, megálla­pította: a munkások­ felvétele a pártba abszolút számokban növekszik, de arányuk kis mértékben a fővárosban is csökken.­Elsősorban a munkás­­osztály soraiban végzett mun­kánk gyengeségeiről van itt szó. — Úgy vélem, ez pártépítő munkánk alapkérdése marad a jövőben is. Ebben nekünk nagy a felelősségünk, mert a fővárosban dolgozik a magyar munkásság több mint egyhar­­mada. A párt sorainak erősí­tése éppúgy, mint eddig, ezu­tán sem lehet spontán folya­mat. Németh Károly a Központi Bizottság beszámolójával, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentésével egyetértett, s el­fogadását javasolta. Németh Károly beszédét nagy tapssal fogadták a kong­resszus részvevői. LAZÁNYI JÓZSEFNÉ, Szolnok megyei Néplap főszer­­­kesztő-helyettese, Szolnok me­gyei küldött felszólalásában a nők helyzetével, problémáival foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a nők számára a Közpon­ti Bizottság határozata egyet jelent az egyenjogúságukért folytatott következetes küzde­lemmel, amely hatást gyako­rol a felnövekvő nemzedék ne­velésére, egész szocialista fej­lődésünkre. A nők közéleti te­­vékenységével kapcsolatban szólt azokról a kedvező­­ válto­zásokról, amelyek a kongres­­­szusi felkészülés és a pártveze­­tőség-választások során bekö­vetkeztek. Befejezésül kérte, hogy a párt illetékes szervei — a leg­felsőbb vezetéstől az alapszer­vezetekig — rendszeresen el­lenőrizzék a Központi Bizott­ság nőkre vonatkozó határoza­tának végrehajtását, gyakorlati megvalósítását. PACH ZSIGMOND PÁL akadémikus, budapesti küldött a többi között elmondotta, hogy a történelemtudomány­ban — ugyanúgy, mint más társadalomtudományokban — a olyan viták zajlanak, amelyek marxizmus—leninizmus alapján keresik a tegnapinál alaposabb, jobb, teljesebb vá­laszt az élet és a tudomány ál­tal felvetett kérdésekre.­­ Ezeket a vitákat mi, tár­sadalomtudományokkal foglal­kozó kommunisták, egészséges folyamat megnyilvánulásaként, a fejlődés jelenségeiként üd­vözöljük, s garanciának tekint­jük a marxista társadalomis­meret fejlődéséhez. Ugyanak­kor azt is tudjuk — s vállal­juk is —, hogy a vitákért, eredményeikért vagy meddősé­gükért miénk az ideológiai, a politikai és a szakmai felelős­ség. Pach Zsigmond Pál hozzá­szólása után szünet követke­zett, majd a kongresszus Kállai Gyula elnökletével folytatta munkáját. Nagy taps közepet­te jelentette be: a következő felszólaló Leonyid Iljics Brezs­­nyev, az SZKP főtitkára, az MSZMP X. kongresszusán részt vevő szovjet küldöttség vezetője. LEONYID BREZSNYEV: Nagy és igazi alkotó munkát végez a Magyar Szocialista Munkáspárt Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége szívből jövő köszönetét fejezi ki azért a lehetőségért, hogy részt ve­het kongresszusuk munkájá­ban. A Szovjetunió kommunistái­nak 14 milliós serege nevé­ben, valamennyi szovjet dol­gozó nevében tolmácsoljuk a Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusa küldöt­teinek, a magyar kommunis­táknak és az egész magyar népnek forró testvéri üdvöz­letünket. Nagyra értékeljük azt a le­hetőséget, hogy részt vehetünk az önök pártjának kongres­­­szusán; ezt nemcsak mint nagy megtiszteltetést értékel­jük, hanem mint a testvér­pártok együttműködésének és tapasztalatokkal való kölcsö­nös gazdagodásának a fontos formáját is. A kongresszus munkájának légkörében érzé­kelhetjük a legteljesebben harcostársaink ügyeit és gond­jait, itt kerülhetünk közvet­len kapcsolatba azzal az al­kotó folyamattal, amely a szo­cializmus további építésének sarkalatos problémáira vonat­kozó határozatokat kollektí­ven dolgozza ki. Nagy figyelemmel hallgat­tuk meg a Központi Bizott­ság beszámolóját, amelyet Kádár János elvtárs ismerte­tet az MSZMP Központi Bi­zottságának munkájáról A szocialista Magyarország négy év alatt elért fejlődése ered­ményeinek a beszámolóban nyújtott elemzése meggyőzően bizonyítja, hogy az, amit a magyar kommunisták IX. kongresszusukon terveztek, ma már valóság. A magyar kommunistáknak és a szocialista Magyarország egész dolgozó népének ered­ményei, az önök által megje­lölt új távlatok és a többi testvéri ország sikerei újra és újra igazolják, milyen hatal­mas alkotó lehetőségei vannak a szocializmusnak, ha a kom­munisták pártja szilárdan és következetesen érvényre jut­tatja vezető szerepét a társa­dalomban. A párt fogja össze és kovácsolja eggyé a mun­­kásesz­t, a parasztság és az értelmiség erőfeszítéseit. A párt mutatja meg a kitűzött célok elérésének helyes útjait, tántoríthatatlanul követve szocializmus építésének álta­­­lános érvényű törvényszerűsé­geit és figyelembe véve az or­szág nemzeti és történelmi sa­játosságait. Nagy és igazi alkotó mun­kát végez a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és Központi Bizottsága, amelynek élén magyar nép hű fia, a nem­­­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom kiemelkedő és tiszteletben álló személyisége, Kádár János elvtárs áll. Mi, szovjet kommunisták, jól ismerjük magyar elvtár­saink harcát az ország nép­gazdasága hatékonyságának fo­kozásáért, a szocialista tulaj­don további szilárdításáért. Ismerjük pártjuknak azt a tö­rekvését, hogy teljesebben ki­használja a szocialista terme­lési mód előnyeit, egybehan­golva a központosított terve­zést a gazdasági ösztönzők al­kalmazásával. Tudjuk azt is, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt következetesen folytatja a szocialista demok­rácia fejlesztésének irányvo­nalát, szüntelenül nagy fi­gyelmet szentel a dolgozók kommunista nevelésének, lan­kadatlanul harcol a burzsoá ideológia ellen, a marxista— leninista elmélet jobboldali és "balos" eltorzítása ellen. Ez az elvi magatartás a szo­cialista társadalom fejleszté­sével kapcsolatos legfontosabb problémák megoldásában tel­jes megértésre és nagyrabe­csülésre talál a Szovjetunió kommunistái részéről. Mi a pártjainkat hagyományo­san összekötő megbonthatat­lan egység és harci forradal­mi szolidaritás szálainak leg­főbb igazolását látjuk ebben. Legnagyobb közös vívmá­nyunk a szocialista világrend­­szer, amely évről évre bizto­san fejlődik és erősödik. A szocialista közösségnek Euró­­­pában ma hatalmas a gazda­sági ereje. Kiválóan fejlett iparunk, szüntelenül előreha­ladó mezőgazdaságunk és ha­talmas nyersanyagkészleteink vannak. A Szovjetunióban, a népi Magyarországon és a többi szocialista nagyszerű munkások, ’ országban techni­kusok, mérnökök és tudósok, az új társadalom építésének meggyőződéses harcosai nőt­tek fel, akik a gazdasági és tudományos-műszaki fejlődés legnagyobb és legbonyolultabb feladatait is meg tudják olda­ni. Kitűnő eszközünk van, amely segít a szocialista államok fejlődésének meggyorsításá­ban: kölcsönös támogatásunk, egymás kölcsönös segítése, a szocialista internacionalizmus gyakorlata az, hogy egyes szocialista ország minden sike­re valamennyiünk vívmánya, és közös vívmányunk a szocia­lista államok minden egyes tagjáé.családjának Teljes joggal mondhatjuk, hogy a szocialista országok hatékonyabb együttműködé­sének kérdései az utóbbi évek­ben a testvérpártok figyelmé­nek középpontjában álltak. Gazdasági, politikai, ideológiai téren és a honvédelem ügyei­ben mind szorosabban össze­hangoljuk erőfeszítéseinket. Gazdasági területen az együttműködés színvonalának emelésében fontos szakasz volt a KGST-tagországok 1971—75-re szóló népgazdasá­gi terveinek az utóbbi időben végrehajtott koordinálása. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt vevő orszá­goknak jó együttműködési ta­pasztalatuk van a nagyszabású gazdasági tervek megvalósítá­sában. Most azonban vala­mennyien szükségesnek és le­hetségesnek tartjuk, hogy újabb, minőségileg magasabb szintre emeljük a szocialista országok gazdasági együttmű­ködését. A kulcskérdés, amelynek megoldására ma ak­tív, közös erőfeszítéseink irá­nyulnak — a szocialista gaz­dasági integrácó fejlesztése. Az utóbbi évek folyamán az SZKP, a Magyar Munkáspárt, a többi Szocialista testvér­párt és országaink kormányai nem kis munkát végeztek an­nak érdekében, hogy még job­ban megszilárdítsuk politikai együttműködésünket és erő­sítsük a Varsói Szerződés szervezetét. Úgy gondolom, joggal értékelhetjük zően a végzett munkát, kedve­minden alapunk megvan,erre kialakult az a helyes gya­korlatunk, hogy az időszerű kérdésekben konzultálunk egy­mással. Ez lehetővé teszi, hogy összehangoljuk akcióinkat a nemzetközi küzdőtéren és egyszersmind erősíti a Varsói Szerződésben részt vevő vala­mennyi ország külpolitikai pozícióit. Közös vívmányunk a szö­vetséges fegyveres erők haté­konyságának jelentős szilárdí­tása is. Az utóbbi években megtartott nagyszabású had­gyakorlatok megmutatták a Varsói Szerződés baráti hadse­regeinek magas fokú együtt­ Legnagyobb közös­ vívmányunk a szocialista világrendszer Elvtársak! Valamennyien jól­nak és más szocialista orszá tudjuk, hogy a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harc sok nehéz feladat meg­oldását követeli meg. A szo­cialista és kommunista épí­tés fejlődésének minden újabb szakasza bonyolult problémá­kat vet föl pártjaink előtt. Ez természetes, dialektikus folya­mat. A kommunisták nem vá­gyódnak kényelmes életre, mindig bátran haladnak to­vább, előre. Ezt ismét meg­győzően bizonyítja Kádár elv­társ beszámolója és kongres­­­szusuk egész légköre is. Ugyanezt mondhatjuk a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak testvérpártjainak tevé­kenységéről is. Ami pedig a legfőbb, elvtársak, a szocialis­ta országok kommunistáinak minden szükséges feltételük megvan azoknak a feladatok­nak az eredményes megoldá­sához, amelyeket a társadalmi fejlődés jelenlegi szakasza ál­lít elénk. A Szovjetuniónak, a Ma­gyar Népköztársaságnak és a többi szocialista országnak ju­tott az a történelmi küldetés, hogy az új világ építőinek el­ső soraiban haladjanak, mely új világnak a csírái napjaink­ban mindenütt kihajtanak. 2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. november 25. működését és harci kiképzését, azt, hogy meg tudják oldani a legbonyolultabb katonai fel­adatokat, és ismételten bebi­zonyították, hogy fegyverba­­rátságunk megbízható eszköz bármely agresszor megzabolá­­zására. A szocialista világrendszer általános perspektíváiról, hol­napunkról szólva, optimizmus tölt el bennünket, kipróbált fegyverünk van a munkásosz­tály eszményeiért, a dolgozó tömegek eszményeiért vívott küzdelemben. Ez a fegyver marxista-leninista elmélet. A a történelmi fejlődés elemzésére és egyetemes érvényű törvény­­szerűségeinek figyelembevéte­lére épülő, a minden sablontól, minden megmerevedett dog­mától idegen marxista—leni­nista elmélet szüntelenül gaz­dagodik a szocialista államok forradalmi gyakorlatával, a vi­lág kommunista, munkás- és nemzeti felszabadító mozgal­mának sokrétű tapasztalatai­val. A burzsoá ideológusoknak és mind jobboldali, mind »bal­oldali« revizionista cinkosaik­nak azok a kísérletei, hogy le­térítsék a helyes útról a szo­cializmus és a kommunizmus építőit, s provokatív koholmá­nyokból, demagógiából és ha­misításokból ködfüggönyt von­janak útjukba, méltó ellenál­lásra találnak a kommunisták részéről. A kommunista és munkás­pártok hűsége a marxizmus— leninizmushoz — további győ­zelmeink biztos záloga. A jelenkor forradalmi erői visszaszorítják az imperializmust Napjainkban továbbra is heves harcok színhelye Dél­­kelet-Ázsia, ahol Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei a szocialista országoknak és az egész világ haladó erőinek tá­mogatásával fegyverrel a ke­zükben védik szabadságukat és függetlenségüket az imperia­listáktól és bérenceiktől. felszabadító harc világfrontjá­­­nak része a Közel-Kelet, ahol az imperializmus az izraeli ag­­resszorokat felhasználva sze­retne véget vetni az arab álla­mok függetlenségének, és vis­­­szafordítani azoknak az arab államoknak a társadalmi fej­lődését, amelyek a haladás út­ját választották, szeretné vis­­­szavetni őket a függőség, a nemzetközi tőke és bérencei által kizsákmányolt országok helyzetébe. Mind nagyobb mé­reteket ölt az igazi független­ségért és társadalmi fejlődé­sért vívott harc Latin-Ameri­­ka országaiban. Magukban az imperializmus fellegváraiban , az Amerikai Egyesült Álla­mokban, Angliában, Olaszor­szágban, Japánban és más ka­pitalista országokban fokozód­nak a páratlan lendületű osz­tályösszecsapások. Ezeknek az országoknak a munkásosztálya mind határozottabban követeli jogait és védi érdekeit. A két ellentétes rendszer ak­tív harcának és együttműködé­sének színtere napjainkban az európai kontinens. A szocialis­ta országok valamennyi euró­pai nép békéje és biztonsága megszilárdításának aktív hívei és arra törekszenek, hogy a gyakorlatban érvényesüljenek a kontinens különböző társa­dalmi rendszerű államai bé­kés egymás mellett élésének elvei. Ez a politika — közös véleményünk szerint — meg­felel a szocializmusért és a de­mokráciáért küzdő forradalmi erők érdekeinek, valamennyi nép érdekeinek. Ma már senki sem vonhatja kétségbe, milyen óriási pozitív szerepet tölt be a mai Európa nemzetközi életében a szocia­lista államok hatalmas közös­sége. A szocialista államok po­litikája volt a legfőbb ama té­nyezők között, amelyek az utóbbi években elősegítették az európai politikai légkör lénye­ges enyhülését. A szocialista országok politi­kájának, amely a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elveire épül, jelentős vívmánya volt, hogy a Szovjet­unió és más szocialista orszá­gok gyümölcsözően fejlesztet­ték kölcsönösen előnyös együtt­működésüket Franciaországgal és más nyugat-európai álla­mokkal. Ezek a kapcsolatok a béke ügyét és a feszültség eny­hülését szolgálják mind Euró­pában, mind világszerte. Közösségünk sokéves össze­hangolt elvi politikájának és az NSZK új kormánya realisz­tikus állásfoglalásának — amelyre nyilvánvalóan hatás­sal van a nyugatnémet lakos­ság széles köreinek hangulata — eredménye volt a Szovjet­unió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződés megkötése is, valamint a Len­gyel Népköztársaság és az NSZK közötti szerződés para­­fálása. Ezek az okmányok az európai realitások, a népek a második világháborúban vívott felszabadító harcának eredmé­nyeként kialakult helyzet vi­lágos felismerésén alapszanak, és jó előfeltételeket teremte­nek az európai államok békés együttműködésének elmélyíté­séhez számos területen, s egy­szersmind védik a Német De­mokratikus Köztársaság és más szocialista országok jogos érdekeik A szocialista közösség or­szágai vetették föl az európai biztonsági értekezlet összehí­vásának gondolatát is, amelyet kedvezően fogadott az európai államok többsége, és amely utat tör magának a gyakor­lati megvalósulás felé. Elvtársak! Pártunk igen nagyra értékeli a Magyar Nép­­köztársaság aktív külpolitiká­ját és a Magyar Szocialista Munkáspárt igazi internacio­nalista tevékenységét. Sok-sok ország kommunistái elismerés­sel méltatják magyar barátaik aktív szerepét a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítésé­ben. Ez az 1969-ben megtartott tanácskozás, mint tudják, moz­galmunk egyik legnagyobb ese­ménye lett. Elősegítette kommunisták sorainak tömö­­­rülését és a dolgozó tömegek antiimperialista forradalmi harcának további fellendülé­sét. E harc újabb és újabb győzelmeket arat a föld min­den részén. A jelenkor forra­dalmi erői — a szocialista vi­lágrendszer, a munkásosz­tály és a nemzeti felszabadító mozgalom — lépésről lépésre visszaszorítják az imperializ­must. Továbbra is együtt erősítjük a szocialista országok tömörülését Kedves Elvtársak’ A kommunisták és minde­nekelőtt a szocialista országok kommunistái, jelentős győzel­meket arattak az új társada­lom felépítése és az új ember nevelése terén végzett alkotó munkájukban, az egész világ dolgozóinak legfőbb érdekeiért vívott nemes küzdelemben. De mi tudjuk, hogy még sok ne­hézség, sok erőfeszítés és sok küzdelem áll előttünk. Az or­szágainkon belül és a nemzet­közi küzdőtéren kifejtett te­vékenységünkben továbbra is megbízható útmutatásként szolgálnak Vlagyimir Iljics Le­nin halhatatlan szavai: »Az osztályharc tovább fo­lyik, csak formáit változtatta meg. Ez a proletariátus osz­tályharca azért, hogy a régi ki­zsákmányolók vissza ne tér­hessenek. Az osztályharc fo­lyik tovább, és a mi felada­tunk — mindent alárendelni e harc érdekeinek, s mi a mi kommunista erkölcsünket en­nek a feladatnak rendeljük alá. Mi azt mondjuk: erkölcs az, ami elősegíti a régi kizsák­mányoló rendszer elpusztítását és valamennyi dolgozó egyesü­lését a kommunisták új tár­sadalmát megteremtő proleta­riátus körül.« Mi, a Szovjetunió Kommu­­munista Pártja küldöttségének tagjai, hálásak vagyunk azo­kért a meleg szavakért, ame­lyeket e kongresszus emelvé­nyéről, Kádár János elvtárs mondott pártunkról. Szeretném biztosítani önöket, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, mint eddig, most is azt tartja legfőbb kötelességének, hogy továbbra is valamennyi testvérpárttal együtt szilárdít­sa a szocialista országok tömö­rülését a marxista—leninista eszményeinkért vívott közös harcban. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next