Somogyi Néplap, 1971. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1971-10-14 / 241. szám

Péter János felszólalássa (Folytatás az 1. oldalról.) vagy tervezett részletmegálla­podások ezt a történelmi célt szolgálják. Senki nem tekint ezekre a célokra valamilyen naív várakozással. Ebben az összefüggésben utalok a Szov­jetunió javaslatára az öt nuk­leáris hatalom összejövetelé­vel és a leszerelési világkon­ferenciával kapcsolatban. Ezek a javaslatok önmagukban is segítenek napirenden tartani a fegyverkezési verseny meg­szüntetésének, az általános és teljes leszerelés sónak gondolatát.megvalósítá­A szovjet—amerikai viszony javulása mellett az általános nemzetközi viszonyok kedve­ző változása keretében az eu­rópai viszonyok új eseményei gyakoroltak lényeges hatást a nemzetközi légkörre és így a mostani közgyűlésre is. Az európai viszonyok ilyen nagyarányú változásában lé­nyeges szerepe van a Német Demokratikus Köztársaság nagymértékű fejlődésének. Van keletnémet csoda is. Ez segí­tette elő a mostani nyugat­német kormány minden ko­rábbinál realisztikusabb poli­tikáját Ez vezetett el a Szovjetunió valamint Lengyelország és a Német Szövetségi Köz­társaság szerződéséhez, vala­mint a Nyugat-Berlinre vo­natkozó négyhatalmi megálla­podáshoz. Az európai biztonság konfe­rencia előkészítésében szüksé­ges újabb előrehaladáshoz azt tartják előfeltételnek, hogy előzetesen mind a három do­kumentum ratifikálása, illetve hatályba lépése történjék meg. A magyar kormány többféle formában kifejtette — a Var­sói Szerződés többi tagálla­maival együtt —, hogy a nem­zetközi életben nem helyes a lényegükben bármennyire egy­be tartozó kérdések egyikének a megoldását sem a másik megoldásának az előfeltételévé tenni. Az európai biztonság ügye összefügg az egész világ bé­kéjével. Éppen így a közgyű­lés elé terjesztett szovjet ja­vaslatnak az általános béké­re és biztonságra vonatkozó eszméje összefügg az európai biztonsággal is. A magyar de­legáció kész együttműködni a javaslattal összefüggő nemzet­közi munkák tervének kidol­gozásában. Nemcsak olyan kérdésekben mutatkozik javulás, amelyek­ben gyakorlati előrehaladás t­asztalható, hanem olya­nokban is, amelyekben a gya­korlati megoldás felé vagy na­gyon kevés, vagy egyáltalán semmilyen lépést nem tudtunk tenni. Ilyen kérdések: 1. A vietnami agresszió. A háború még mindig folyik. Időnként új lendületre kap, sőt újabban a korábbinál szé­lesebb területre is kiterjed. A vietnami nép megbecsülése azonban, ideértve igazának el­ismerését, soha nem volt ál­talánosabb. 2. A koreai kérdés. Javulás itt is van. Olyanok, akik ko­rábban szerették ezt a kérdést hidegháborús célokra használ­ni, ezen a közgyűlésen vissza­húzódtak. 3. A Közel-Kelet. A gyakor­lati megoldás megközelítésé­nek hiánya ellenére javulás itt is van. Az arab népek ügyének igazságát a világ né­pei ma jobban értik, mint 1967-ben. A Biztonsági Tanács 242. számú határozatának az érvényesítésében — figyelem­be véve minden érdekelt ed­dig kifejtett véleményét — a következő képzelhető el: Olyan átmeneti megoldást valósítani meg a Szuezi-csa­­torna megnyitása érdekében, amely magában foglalja Izrael készségének kifejezését arra, hogy csapatait az elfoglalt te­rületekről kivonja. Amint az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke javasolta, hogy a Szuezi-csatorna keleti oldalán átmenetien az izraeli megszállók helyett ENSZ vagy más békefenntartó erők ve­gyék át az adminisztrációt, ugyanígy minden más terület adminisztrálását ugyanilyen erők vegyék át az összes kér­dések megtárgyalásának befe­jezéséig. A nemzetközi viszonyok ja­vulásának számos jelét tapasz­taljuk tehát ezen a közgyűlé­sen. Azt is tudjuk azonban, hogy számos politikai tényező törekszik a javulás folyamatá­nak megállítására és vissza­fordítására. Mivel azonban ennek a közgyűlésnek az ál­talános vitája a jó reménység jegyében folyik, most ezek a visszahúzó törekvéseknek a részletezésébe nem szeretnék belebocsátkozni. A Magyar Népköztársaság külpolitikáját a alapelvek vezérelik:következő 1. Amint az ország belső életében a nép alapvető javát­ kívánjuk szolgálni, úgy külpo­litikában minél kedvezőbb életfeltételeket kívánunk biz­tosítani a nép élete számára. 2. Mivel népünk és minden nép jövője alapvetően össze­függ a termonukleáris hábo­rú elhárításának lehetőségével, ezért mi részt veszünk min­den nagy nemzetközi együtt­működésben, amely a termo­nukleáris háború veszélyének elhárítására irányul. 3. A helyi konfliktusok is nagy háborúkhoz vezethetnek, ezért támogatunk minden lé­pést, amely az agresszió fel­számolására irányul. 4. A Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa alapelveinek megfe­lelően a nagy együttműködésekért nemzetközi dolgo­zunk. Készek vagyunk részt ven­ni minden tárgyalásban — így az európai biztonsági rendszer kidolgozásában —, amely fe­leslegessé teheti a katonai szö­vetségi rendszereket. Amíg azonban a NATO képviselői nem hajlandók erre, erősítjük védelmi katonai szervezetün­ket. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa olyan intéz­mény, amely nem zárkózik el más országoktól. Mi az integ­ráció mellett, de a diszkrimi­náció ellen vagyunk. 5. Szoros kapcsolatokat ke­resünk a szocialista országok­kal, mindenekelőtt a Szovjet­unióval. Keressük a többi szo­cialista országgal is kapcsola­taink mélyítését. Szélesíteni akarjuk kapcsolatainkat a Kí­nai Népköztársasággal és min­den más szocialista országgal, ide értve Albániát is. 6. Nagy törekvésünk, hogy Ázsia, Afrika, Latin-Amerika országaival, bővüljenek kap­csolataink. 7. A békés egymás mellett élés elvei alapján fokozzuk kapcsolatainkat a nyugat-eu­rópai és amerikai országokkal. Számos kérdést, amely a ma­gyar—amerikai kapcsolatokat terhelte, sikerült rendezni az utóbbi időben. Ennek követ­keztében kapcsolataink fejlő­désében új lehetőségeket le­het feltárni. A két német állam viszo­nyának javulása új lehetősé­geket tár fel a magyar—nyu­gatnémet kapcsolatok előtt is. Befejezésül Péter János U Thant érdemeit méltatta. SÁTORVÁROS PERSEPOLISBAN Megérkeztek az első küldöttek az iráni ünnepségekre Nem vettünk tervbe semmi­féle politikai találkozót a per­­sepolisi ünnepségekre érkező és különböző nemzeteket kép­viselő vezetők között, de ren­delkezésére állunk mindazok­nak, akik igényt tartanak ilyen jellegű találkozók meg­szervezésére — jelentette ki Reza Pahlavi iráni sah, a csá­szárság megalapításának 2500. évfordulója alkalmából meg­rendezett ünnepség-sorozat második napján, szerdán, a persepolisi Dárius palota festői romjai között megtartott sajtó­­értekezletén. Az egyhetes színpompás ün­nepség-sorozatra 37 ország ál­lamfőjét, illetve kormányfőjét várják, akiket a Shiráztól 60 kilométerre délre elterülő ősi Persepolisban felállított hatal­­mas eseményekről­ más sátortáborban látnak ven­dégül. Iránba érkezett Nyikoláj Podgornij, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának elnöke, akit Reza Pahlavi fogadott Iránban megelégedéssel ér­tesültek arról, hogy a Magyar Népköztársaságban méltókép­pen emlékeznek meg az iráni állam fennállásának 2500. év­fordulójáról. Az iráni sajtó, a rádió és a televízió az ország lakosságát tájékoztatta a Magyar Népköz­­társaság Tudományos Akadé­miája által rendezett emlék­ülésről, a mai Irán művészetét bemutató kiállításról, és az Iránról megjelent magyar nyelvű könyvek teljes kataló­gusának kiadásáról, valamint az évfordulóval kapcsolatos 2 'somogyi néplap ] Csütörtök, 197L október IL az izraeli kormány is elutasítja Rogers javaslatát Az izraeli kormány kedden egyhangúlag úgy döntött, hogy támogatja Golda Meir minisz­terelnök »elmarasztaló állás­pontját« Rogers amerikai kül­ügyminiszter által előterjesz­tett hatnapos közel-keleti ren­dezési javaslatról. A kormány ülésének befe­jeztével kiadott közlemény szerint a miniszterek határo­zottan helytelenítették Ro­gersnek azt a javaslatát, hogy az izraeli csapatoknak a Szu­ezi-csatorna mellől történő visszavonulását követően egyiptomi alakulatok keljenek át a csatornán. A kabinet ha­tározatairól azonnal tájékoz­tatták az ENSZ székhelyén tartózkodó Abba Eban izraeli külügyminisztert is, aki csü­törtökön tanácskozik majd Rogers-szel. (MTI) Nixon moszkvai látogatásának visszhangja Az a bejelentés, hogy Nixon amerikai elnök jövő év má­jusában, pekingi látogatását követően a Szovjetunióba lá­togat, természetesen nagy ér­deklődést váltott ki világszer­te. Hivatalos és nem hivata­los körökben egyaránt úgy ér­tékelik, mint a nemzetközi fe­szültség enyhítésének újabb lehetőségét. WASHINGTON Köves Tibor, az MTI tudó­sítója jelenti: »■ Nixon Moszkvába megy« — ezzel az első oldalas szalag­címmel jelentek meg kedden este a washingtoni délutáni lapok késői adásai. A CBS az NBC és az ABC országos tv-hálózatok esti híradóikban részletes filmriportban szá­moltak be a Fehér Ház rend­kívüli sajtóértekezletéről, amelyen Nixon elnök szemé­lyesen jelentette be az 1972. május második felére terve­zett moszkvai látogatását. Első kommentárjaikban az amerikai hírmagyarázók egy­öntetűen kiemelték, hogy a második világháborús antifa­siszta koalíció jaltai találko­zója óta, amelyen az USA-t Franklin D. Roosvelt elnök képviselte, ez lesz az első eset, hogy amerikai elnök látogat el a Szovjetunióba. Az amerikai fővárosban egyébként nem annyira hosszabb idő óta »a levegőben a lógó« szovjet—amerikai csúcs­­találkozó híre, mint inkább az elnöki látogatás jó előre történt bejelentésének időzíté­se keltett mgelepetést. Nixon elnök nyomatékosan hangsú­lyozta ugyan, hogy pekingi és az azt követő moszkvai láto­gatása »nem kozmetikai cél­zatú«, vagyis hogy nem kor­tes-megfontolásokból kíván »megszépített arculatot ölteni«, mindazonáltal amerikai hír­­magyarázók Nixon elnök 1972-es elnökválasztási stra­tégiáját látják kikristályosod­ni a keddi bejelentéshez fű­zött elnöki megjegyzésekből. Ford Rowan, a washingtoni Wtop tv-állomás fehérházi tu­dósítója szerint az elnöki saj­tóértekezlet megjegyzéseiből kirajzolódik a választási me­netrend: bejelentés novemberben újabb a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok további kivonásáról, azután látogatás Pekingben, majd a vietnami háborúban való amerikai »kombattáns részvé­tel befejezésének« bejelentése és végül a moszkvai látogatás. •► Mindez alkalmas lehet arra — fűzte hozzá a tudósító — hogy Richard Nixon a »béke­csináló elnök« szerepében je­lenítse meg az amerikai köz­vélemény előtt az elnökválasz­tások évében­. Nixon elnök sajtóértekezle­­ti megjegyzéseiből amerikai megfigyelők arra következtet­nek, hogy a szovjet—amerikai csúcstalálkozó napirendjén a legnagyobb hangsúllyal a stra­tégiai fegyverkorlátozás prob­lémaköre, az európai kölcsö­nös haderőcsökkentés, illetve az európai biztonsági értekez­let témája, valamint a közel­­keleti helyzet kerül majd sző­nyegre. Feltételezik, hogy a vietnami háború kérdése is »szóba kerülhet«. Ez utóbbira egyébként Nixon elnök csak nagyon óvatos formában utalt, mintegy azt a benyomást kelt­ve, hogy addigra »esetleg vé­get ér az amerikai részvétel a háborúban.« TOKIG A japán kormány megelége­déssel nyugtázta a bejelentést. A külügyminisztérium szóvi­vője közölte, hogy a japán kor­mányt már előre tájékoztatták Nixon utazásáról. ROMA Az olasz kormány és az olasz közvélemény kedvező lehetőségnek ítéli a nagyhatal­mak közötti magasszintű esz­mecseréket a nemzetközi fe­szültség enyhítése szempont­jából, — hangsúlyozza az olasz külügyminisztérium nyi­latkozata. Luigi Longo az Olasz EP főtitkára a Nixon látogatással kapcsolatban rámutatott a nemzetközi munkásmozgalom egységének jelentőségére is. BRÜSSZEL A Ti5­ TO szóvivője szerint Joseph Luns, a NATO új fő­titkára megelégedéssel nyug­tázta a Nixon-látogatás hírét, hozzátéve »megnyugtatónak« tartja, hogy az Egyesült Álla­mok megígérte, minden vonat­kozásban konzultálni NATO többi tagállamával.fog a (MTI) Nixon bejelenti moszkvai látogatását. Befejeződtek a szovjet—egyiptomi megbeszélések Közös közlemény a tárgyalásról Moszkvában tegnap befeje­ződtek a megbeszélések Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Alekszej Koszigin miniszterelnök és Anvar Sza­dat, az Egyesült Arab Köz­társaság elnöke között, aki hi­vatalos látogatáson tartózko­dik Moszkvában. A hivatalos közlés szerint a megbeszélések, amelyeket szívélyesség, a barátság és az a összes megvitatott kérdéseket illetően teljes, kölcsönös meg­értés jellemzett, eredményesek voltak. Szadat elnöknek a Szovjet­unióban tett látogatásáról kö­zös közleményt adtak ki. A tárgyalások során a szov­jet fél leszögezte, hogy a jö­vőben is sokoldalú segítséget nyújt Egyiptomnak és a többi arab országnak, és a jövőben is hatékonyan támogatja az imperialista izraeli agresszió­val vívott igazságos harcukat. A felek — figyelembe véve az izraeli agressziós politika következtében kialakult rend­kívül veszélyes közel-keleti helyzetet — véleménycserét folytattak azokról a további közös lépésekről, amelyek cél­ja az izraeli agresszió követ­kezményeinek felszámolása, a térség biztonságának, igazsá­gos békéjének megteremtése. Egyebek között megállapodtak azokban az intézkedésekben, amelyek Egyiptom katonai erejének további erősítését cé­lozzák. A közlemény hangsúlyozza, hogy a tárgyalások során a felek azonos véleményt fejez­tek ki a jelenlegi feszült kö­zel-keleti helyzet megítélését illetően. Mindkét fél ismétel­ten leszögezte, hogy a térség­ben uralkodó feszült helyzet oka Izrael területrabló politi­kája, amely az Amerikai Egyesült Államok teljes támo­gatását élvezi. Az Egyiptomi Arab Köztár­saság szilárd álláspontja az imperializmus és a cionizmus provokációival szemben az az elhatározása, hogy eléri az iz­raeli csapatok kivonását az 1967. június 5-e után elfoglalt összes területekről, gátat vet az arab nemzet törvényes jo­gai és érdekei ellen irányuló tervek megvalósításának. felek hangot adtak annak­­ a mély meggyőződésüknek, hogy a Közel-Kelet igazságos és tartós békéje csakis a Bizton­sági Tanács 1967. november 22-i határozatainak maradék­talan teljesítése alapján való­sítható meg, valamennyi iz­raeli egység kivonásával, térség valamennyi országa, így a a Palesztinai arab nép törvé­nyes jogainak és érdekeinek tiszteletben tartásával, össz­hangban azzal az alapelvvel, mely törvénytelennek minősíti a háborús területszerzést. A felek szilárd meggyőződése, hogy az arab államok és né­pek erőfeszítéseinek egyesíté­se, lehetőségeik mozgósítása az agresszív imperialista erők és ügynökeik ellen vívott harcban rendkívüli jelentőségű az imperializmus és a cioniz­mus ellen, nemzeti és társadal­mi közös felszabadulásukért vívott harcuk megerősítése szempontjából. A tárgyalások során Anvar Szadat egyiptomi elnök igen nagyra értékelte azt a támo­gatást, amelyet az arab népek és államok a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól kapnak. A kommunistaellenesség és a szovjetellenesség terjeszté­sére irányuló egyetlen célja a próbálkozások forradalmi arab harcosok sorainak meg­bontása. Ezek a próbálkozá­sok azt is szeretnék elérni, hogy kárt okozzanak az arab népek és igazi szövetségeseik, a szocialista országok közössé­ge között meglevő együttmű­ködés és szolidaritás ügyének. Ezért a felek határozottan el­ítélik a kommunistaellenessé­­get és a szovjetellenességet, mert az a népek nemzeti ér­­­dekeinek okoz kárt, és csakis nemzetközi érdekeit szolgálja.imperializmus A Szovjetunió vezetői kife­jezték reményüket, hogy az Arab Köztársaságok Szövetsé­ge valóra váltja az arab né­pek törekvéseit, az egész arab világ valamennyi valóban ha­ladó erejének központi táma­szává válik és hozzájárul az antiimperialista harcban ös­­­szeforrott arab népek sorai­nak tömörítéséhez. A felek hangsúlyozták az összeurópai biztonsági értekez­let, valamint az ENSZ béke­­fenntartási szerepének fontos­ságát. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai bé­ke szempontjából a Nyugat- Berlin kérdésében létrejött négyhatalmi megállapodásnak és úgy vélik, hogy a Szovjet­unió és az NSZK, illetve a Lengyel Népköztársaság­ és az NSZK között megkötött szer­ződések mielőbbi ratifikálása hozzájárulna az európai kon­tinensen uralkodó politikai helyzet megjavításához, ami megfelelne a világbéke érde­keinek. A Szovjetunió és az Egyip­tomi Arab Köztársaság köve­teli az Egyesült Államok és szövetségesei fegyveres erői­nek kivonását egész Indokína területéről. Teljességgel támo­gatják a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradalmi kormánya által előterjesztett hétpontos javaslatot, amelyet a térség politikai rendezése reális alapjának tekintenek. Teljes támogatásukról bizto­sítják továbbá a KNDK kor­mányának nyolcpontos, az or­szág békés egyesítését célzó javaslatát, valamint a gyar­mati rendszer és a neokolo­­nializmus teljes, végleges és feltétel nélküli felszámolását. A két fél szilárd meggyő­ződése, hogy azok a tárgya­lások és beszélgetések, ame­lyekre Anvar Szadat elnök Moszkvában tett látogatása idején került sor, új szakaszt nyitottak a Szovjetunió és az BAK, az SZKP és az ASZU közötti baráti kapcsolatok el­mélyítésének és kibővítésének útján. Leonyid Brezsnyev, Nyiko­­laj Podgornij és Alekszej Ko­­szigin elfogadta Anvar Szadat egyiptomi látogatásra szóló meghívását. (MTI)

Next