Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

* v í­ • U, VILÁG PROLETÁRJAI: EGYESÜLJETEK! XXXI­. évfolyam 154. szám Ara: 80 fillér 1976. július 1, csütörtök Befejeződött az európai kommunista és munkáspártok értekezlete Záródokumentumot fogadtak el­­ Kádár János felszólalása Tegnap, magyar idő szerint 9 órakor foly­tatta munkáját Berlinben az európai kom­munista és munkáspártok konferenciája, amelynek munkájában 39 küldöttség vesz részt. A konferencia hatodik ülésének elnöki tisztét Georges Marchais, a Francia Kom­munista Párt delegációjának vezetője, a párt főtitkára tölti be. , mondotta a JKSZ A konferencia második nap­jának első szónoka Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége küldött­ségének vezetője, a JKSZ el­nöke. Joszip Broz Tito beszédé­ben kijelentette, hogy meg­győződése szerint az ezen a konferencián kialakult nyílt és szabad eszmecsere jelentő­sen hozzájárul, hogy megva­lósulhassanak a konferencia céljai: a kommunista és mun­káspártok még erőteljesebben járulhassanak hozzá az euró­pai béke és biztonság szilár­­dulásához, az európai általá­nos, mindenoldalú együttmű­ködés fejlesztéséhez és az európai társadalmi haladás­hoz. Az egész mai nemzetközi helyzet bonyolult és ellent­mondásos­­ elnöke, de megfigyelhető, ho­gyan törnek előre a demokrá­cia, a haladás és a szocializ­mus erői. A világ jelenlegi fejlődését erőteljesen jellemzi a kapita­lista rendszer válsága, a régi ellentmondások halmozód­nak, és újakat hívnak életre. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai és erköl­csi válság is egyúttal. Ebben az időszakban, amikor a ka­pitalista országokban a gaz­dagok még gazdagabbá, a sze­gények pedig még szegényeb­bé válnak, az a jelen paran­csa, hogy a szocializmus és a demokrácia erőinek tovább kell fokozniuk harcukat. Kor­szakunkban egyre erőteljesebb szerepet játszanak a dolgozó tömegek, s azok növekvő po­litikai öntudata. A szocializmus erői képesek túlszárnyalni mindazokat pozitív politikai, gazdasági és a szellemi értékeket, amelyeket a demokrácia eddig fel tu­dott mutatni. A szocializmus és a demokrácia értékei ko­runkban azonos, egymással megegyező fogalmak, s ezek: emberi igazságosság és sza­badság, függetlenség, egyen­jogúság. A JKSZ elnöke a továb­biakban rámutatott, a függet­lenségükért harcoló népek ma már behatoltak a nemzetközi porondra. A katonai tömbön kívül álló országok mozgalma közvetlen ellenállást tanúsít realista politikával az impe­szemben. Tito különösen jelentősnek minősítette az ilyen országok államfőinek és miniszterelnö­keinek hamarosan sorra ke­rülő colombói értekezletét. A nemzeti kisebbség jogai­nak figyelmen kívül hagyása, azok jogainak elhanyagolása ellentétes a legelemibb embe­ri jogokkal, s különösen ellen­tétes a nemzeti kérdés mar­xista—leninista megközelíté­­sével A kommunista mozgalom problémáiról szólva Tito hangsúlyozta, hogy minden forradalmi mozgalom közvet­lenül saját munkásosztályának és saját népének felelős, s pozitívan hat a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére, ha figyelembe veszik, hogy a szo­cializmusért vívott harcának különböző útjai lehetségesek. Utalt arra, hogy milyen fel­emelő politikai légkörben tör­tént ennek a konferenciának az előkészítése,­ s milyen kitű­­­­nő a konferencia légköre is. Itt teljesen nyílt a légkör, mindenki megértő a másik álláspontja iránt, vagy lehe­tővé válik egymás álláspont­jainak jobb megismerése és a fő kérdésekben könnyebb ki­alakítani egységes álláspontot. Meggyőződése, hogy a szocia­lizmus feltartóztathatatlan vi­lágfolyamat. Kars Werner, a Svéd Bal­oldali Párt — kommunisták — elnöke beszédében hangsú­lyozta, hogy a legutóbbi évek­ben a világon pozitív változá­sok történtek. Erre példa az amerikai imperialisták indo­kínai veresége. Az imperializ­mus elvesztette a volt portu­gál gyarmatokat is. Pozitív változások történtek földré­szünkön is. Ez kifejezésre ju­tott a helsinki konferencián. Mindez azonban nem jelen­ti, hogy az amerikai impe­rializmus és a NATO elvesz­tette volna fenyegető jelle­gét. Továbbra igyekeznek be­avatkozni más országok bel­ügyeibe. Ebben a harcban mind nagyobb szerepet ját­szik az internacionalista szo­lidaritás. A szónok kifejtette, hogy a svéd kommunisták a proletár internacionalizmus hívei. Ez természetesen meg­erősíti a pártoknak azt a jo­gát, hogy stratégiájukat és taktikájukat önmaguk dolgoz­zák ki. Lars Werner ezután arról beszélt, hogy pártja nagyra értékeli azokat a vívmányo­kat, amelyeket a szocialista országok a szocialista demok­rácia kialakításában elértek. A Német Szocialista Egy­ségpárt azt a szilárd akaratát fejezi ki, hogy hozzá fog já­rulni ahhoz, hogy az európai békéért, biztonságért és együttműködésért vívott harc­ban új sikerek szülessenek — kezdte beszédét Erich Ho­me­ker, az NSZEP KB főtitká­ra. Ezzel kapcsolatban kiemel­te, hogy az Európa békés jövő­jéért folyó harcban milyen nagy súlya van a kommunis­ták szavának. A mi pártjaink természetesen saját munkás­­osztályukhoz, saját népükhöz szólnak, de minél erősebb a nemzetközi szolidaritás, minél jobban megértjük egymást a közös harci célokat illetően, és minél inkább ennek megfele­lően cselekszünk, annál na­gyobb lesz sikerünk, amelyre mindnyájan törekszünk. A továbbiakban a szónok kifejtette, hogy az értekezlet dokumentuma a kérdéseknek csupán egy bizonyos, korláto­zott körét fogja át, de ezek olyan kérdések, amelyek az­­ét a­ reakciós egész­ emberiségre nézve nagy , amelyek nem mondanak jelentőségűek, a szó legiga­zibb értelmében a népek szá­mára életfontosságúak. A legutóbbi években az eny­hülés a világpolitika fő iránya lett. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a békét előmozdító sike­rek csakis antiimperialista harcban érhetők el. Ezek sikerek elsősorban a Szovjet­a­uniónak köszönhetők. Az NSZEP főtitkára a to­vábbiakban azt hangsúlyozta, a helsinki konferencia óta el­telt időben is beigazolódott, hogy a béke ingatag mindad­dig, amíg az imperializmus 1 lájukért, a mérhetetlen módon tovább fegyverkezik. A politikai eny­hülést katonainak kell követ­nie. Az imperializmus egyik legnagyobb csalása, amikor úgy tünteti fel a dolgot, hogy­­ az enyhülés egyúttal területi­­ státus quot is jelent a kapi­talista kizsákmányolás és a­­ szocializmus között. Olyan el­­­­méleteket hirdetnek, mintha a világot befolyási szférákra osztották volna fel. Ezért az­tán­ igyekeznek beavatkozni más népek belügyeibe. Ilyesmi elsősorban az Egyesült Álla­mok és az NSZK uralkodó kö­reiben jelentkezik. Ez egyér­­telműleg a népek nemzeti ön­rendelkezési jogának megta­gadása. Ez a konferencia is vissza­tükrözte: a szocialista és a kapitalista országok munkás­­osztályának közösek az érde­kei. Senki sem felejti el, hogy a harci feltételek természete­sen különbözőek, hiszen ezek a teljesen különböző társadal­mi-gazdasági rendszerekből fakadnak. De elválaszthatatla­nul összekapcsol bennünket a cél közössége. Közös ellensé­günk az imperializmus, amely nemcsak a békét, hanem az emberiség haladását is veszé­lyezte­ti. Enrico BerUnguer beszéde bevezetőjében felhívta a fi­gyelmet arra a rendkívüli ér­deklődésre, amelyet a nem­zetközi közvélemény és a vi­lágsajtó tanúsít az európai kommunista és munkáspár­tok berlini értekezlete iránt. Természetesen nincs hiány kri­tikusokban sem — fűzte hoz­zá —, akiket már az a tény felizgatott, hogy az európai testvérpártok találkozót hatá­roztak el. «•Pártunk örül annak, hogy e konferencia kezdeményezői közé tartozik« — mondotta. Az olasz pártküldöttség ve­zetője utalt arra, hogy a ber­lini értekezletet hosszú és fá­radságos előkészítő munka előzte meg az értekezlet do­kumentumainak kidolgozásá­ra. A munka demokratikus alapon folyt és kikristályoso­dott az­ ilyen okmányok ös­­­szeállításának három főbb is­mérve, nevezetesen, hogy az okmánynak meghatározott témákra kell korlátozódnia, hogy nélkülözhetetlen a kon­szenzus, végül, hogy az ok­mány nem érintheti egyetlen párt függetlenségét sem. Az Olasz EP főtitkára ez­után a nemzetközi helyzet enyhüléséről beszélt. Hang­súlyozta a harc szükségessé­­erők ellen, le arról, hogy ilyen vagy olyan módon hátráltassák vagy vis­­­szafordítsák az enyhülési fo­lyamatot. «Minden kommunista párt lényeges vonása az interna­cionalizmus — hangsúlyozta Enrico Berlinguer. — Ez azt jelenti, hogy elkötelezetten részt vesz abban az akcióban, amely hazájában és nemzet­közi méretekben kibontakozik, részt vesz a dolgozók, a né­pek közös mozgalmában, akik, illetve amelyek saját társa­dalmi és politikai felszabadu­­­enueti függet­lenségért, az egész emberiség békéjéért és haladásáért küz­denek.« Berlinguer annak a véle­ményének adott hangot, hogy ez a mozgalom már túlnő a kommunista pártokon, s a legkülönbözőbb irányzatú politikai és szellemi társa­dalmi erőket ragadja magá­val. Ebben a széles és diffe­renciált mozgalomban ural­kodó tendencia a mai társa­dalom problémáinak megol­dását olyan úton keresni, amely a szocializmushoz ve­zet. Olaszországban, ahol a de­mokrácia kivívásáért, megvé­­delmezéséért és fejlesztéséért folytatott harc fő erői mindig is a munkásosztály és pár­tunk volt és maradt, mi olyan szocialista társadalomért küz­dünk, amely az egyéni és kollektív szabadságjogok ér­tékének és biztosítékainak megerősítésén épül fel — je­lentette ki Enrico BerUnguer. Beszéde további részében elemezte a nyugat-európai testvérpártok közötti együtt­működés egyes területeit, majd általában a kommunis­ta és munkáspártok közötti szolidaritásról szólt. Az olasz pártvezető hang­súlyozta a be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása nem zárja ki, hogy szabad megítélni más pártok elméleti és politikai állásfoglalásait, valamint a nemzetközi élet és a munkásmozgalom bizo­nyos fejleményeit. «Más kom­munista és munkáspártokhoz tartozó elvtársak is kifejtet­ték beszédeikben és cikkeik­ben — egyenesen vagy közvet­ve — bíráló megjegyzéseket orientációnkról vagy meggyő­ződésünkről. Óhajtjuk is, hogy a nagy témában tovább foly­tatódjék a vita a munkásmoz­galomban, a barátság és a megértés szellemében, mind szabadabban és nyíltabban.« Enrico Berlinguer beszéde befejező részét a parlamenti változások utáni olaszországi helyzet elemzésének szen­­t­telte. Dominique Urb fing]­u­xemburgi Kommunista a Lu-Párt­­ elnöke, a berlini konferencia­­ hetedik ülésén elhangzott fel­­­­szólalásában hangsúlyozta,­­ hogy a nemzetközi erőviszo­­­­nyok alapvetően a haladás erőinek javára változtak meg.­­ A Luxemburgi Kommunista­­ Párt elnöke felszólalásában­­ kiemelte, hogy a hidegháború korszakából az enyhüléshez vezető történelmi fordulat, a béke és a haladás erői előtt nyílt újabb lehetőségek a szo­cialista országok sikereinek és töretlen köszönhetők­ felemelkedésének A berlini értekezlet szerda délelőtti ülésén szólalt fel Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. Bevezetőben rámutatott, hogy az enyhülés, a különböző gaz­dasági és társadalmi rendsze­rű országok közötti együtt­működés kedvező feltételeket teremt a népeknek a demok­ráciáért, a haladásért és valódi nemzeti függetlenségért a vívott harcához. A portugál forradalom — mondotta a továbbiakban — megteremtette az előfeltétele­ket a diplomáciai kapcsola­tok felvételére a Szovjetunió­­val és a többi szocialista or­szággal, valamint a dik világ országaival hárma­és az egykori portugál gyarmatok­kal. Kivételt képez a Kínai Népköztársaság, amely mind a mai napig elutasította kapcsolatok felvételét az új, a demokratikus Portugáliával, ugyanakkor azonban kifejez­te készségét kapcsolatok léte­sítésére abban az esetben, ha Portugáliában a kommu­nisták részvétele nélkül jobb­oldali kormány alakul. A reakciós és konzervatív erők, valamint akik Portugáliában a mindazok, külföl­di imperializmus érdekeit szolgálják, nem érdekeltek ezeknek a kapcsolatoknak fejlesztésében. A rágalomhad­a­járatok, a provokációk, az állami szervek részéről meg­nyilvánuló közömbösség és hanyagság, a különböző szin­teken elkövetett szabotázsak­ciók mind azt a célt szolgál­ják, hogy megakadályozzák a szocialista országokkal való együttműködés továbbfejlesz­tését Portugália két évig tartott, rendkívül bizonytalan, ideig­lenes jellegű demokratikus helyzet után — most új al­kotmány életbe lépésével egy új, demokratikus rend kezde­tét éli át. Vannak olyan em­berek, akik azon a nyen vannak, hogy a vélemé­forra­dalmi erők, különösen a PKP, olyan ritmust erőltettek forradalomra, amely nem fe­­­lel meg a reális erőviszonyok­nak. Az igazság az — szögez­te le a PKP főtitkára —, hogy Portugáliában már régen res­taurálták volna a fasizmust, ha a forradalmi erőknek nem lett volna bátorságuk felven­ni a harcot a monopolkapita­lizmus és a nagybirtok ellen, ha a munkásosztály nem ra­gadta volna magához az élet hatékony ellenőrzését a gaz­daság számos fontos terüle­tén. Alvaro Cunhal a továbbiak­ban kijelentette: elengedhe­tetlenül szükséges figyelmesen tanulmányozni a­­ mozgalmak és más forradalmi országok testvérpártjainak a tapaszta­latait. A portugál demokrácia felépítéséhez vezető út nem lehet a monopolkapitalizmus­hoz való visszatérés, hanem a már elért történelmi vívmá­nyok megszilárdítása az al­kotmányban rögzített szocia­lista perspektíva révén. Ennek az érdekezletnek a megrendezése — hangsúlyoz­ta a PKP főtitkára — rend­kívüli jelentőségű a pártjaink közötti baráti kapcsolatok, együttműködés és szolidaritás megszilárdítása szempontjá­ból. Noha egyik vagy másik problémát illetően lönbözőségek vannak nézetkü­­tünk, noha a­­ különböző közöt­or­szágokban kialakult helyzet sajátosságai, követelnek meg, sajátosságokat a c­ókban, a taktikában koncep­cs a társadalmi haladás felé veze­tő utat tekintve is, alapvető célunk közös. Az osztályérde­kek azonossága képezi objek­tív alapját egységünknek, a kommunista és iflunkus pártok közötti kölcsönös szolidaritás­nak, a proletár internaciona­lizmus magas elveinek. Martin Gunnar Knuts­en a Norvég Kommunista Párt el­­­nöke, a berlini konferencia szerdai ülésén elhangzott be­szédében többek között hang­súlyozta: a konferencia húsz­hónapos előkészületeit az egyes pártok függetlenségének és egyenjogúságának legna­gyobb tiszteletben tartása jel­lemezte. A Norvég KP elnöke rámu­tatott, hogy Norvégia manap­ság, mint a Szovjetunió NA­TO szomszédja, stratégiailag igen fontos és együttműködik az katonailag Az Északi-tengerben USA-val­ felfede­zett gazdag miatt az ország olaj­lelőhelyek jobban a gyújtópontba került, mint bármikor a múltban. Erősödik a vezető NATO-országok nyo­mása, amelyek azt akarják, hogy az országban atomfegy­vereket tárolhassanak és kül­földi erőket állomásoztathas­­sanak. Egyidejűleg erősödik a helsinki szellemével szöges el­lentétben álló antikommunis­­ta és szovjetellenes propagan­da is azzal a nyilvánvaló cél­zattal, hogy félelmet és bizal­matlanságot keltsenek a Szovjetunió iránt. A norvég kommunistáknak elsőrendű feladata lesz, hogy az összes haladó erőkkel együtt közösen fokozzák a harcot a támasz­pontpolitika, valamint az an­­tikommunizmus és a szovjet­­ellenesség ellen — hangsú­lyozta Knutsen. Ermenegildo Gasperoni, a San Marino-i Kommunista Párt elnöke, beszédében örömmel nyugtázta, hogy a több hónapos véleménycsere eredményeként összehívták az európai kommunista és mun­káspártok konferenciáját egy olyan dokumentum alapján, amellyel valamennyi részvevő egyetért A kommunisták, a munkás­­osztály és a különböző poli­tikai beállítottságú dolgozók nagy érdeklődéssel figyelik találkozót, amelyet nyílt vé­­­leménycsere jellemez, s amely a részt vevő kommunista és munkáspártok egyike számá­ra sem állapít meg előíráso­kat vagy kötelezettségeket Az ülés utolsó felszólalója Kádár János, az MSZMP KB első titkára volt. Az ülésen Gordon McLennan, Britannia Kommunista Nagy­ Párt­jának főtitkára elnökölt. 1 (Folytatás a 2. oldalon) -­ A konferencia színhelye: a berlini Hotel Stadt Berlin épülete.

Next