Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
Mozgás, kirándulás, friss levegőn Mentesít a „lélektani terhelés” alól Régi és általános tapasztalat, hogy a pihenés tiszta levegőn, szép környezetben, a szabadban, jobban frissít, mint zárt helyen, esetleg rossz levegőn, lárma közepette. Naponta 20—30 perces séta még akkor is kellemes, ha munkahelyünkre menve, vagy a munkahelyünkről jövet kerítünk rá sort. Még inkább, ha a szabad környezetben tehetjük. Nézzük csak miért! A városlakó emberek már régen elveszítették közvetlen kapcsolatukat a természettel. Életük, munkájuk a zárt falak között folyik és alig-alig vannak friss levegőn. Ez mindenekelőtt azzal jár, hogy a légáramlás nem tornáztatja, a hideg meleg váltakozása nem edzi ereiket. Kevés ibolyántúli sugárzás éri őket, nemcsak azért, mert keveset vannak napon, hanem mert a szobák, műhelyek, irodák ablakai elnyelik az ilyen sugarakat, sőt a városok felett porból a különítő égéstermékekből összeálló ködfátyol telepszik meg, ami visszafogja, megszűri a sugarakat. A városban kevés a szabad földtalaj és növényzet, nincs, ami tárolja és állandósul párologtassa az esővizet, ezért a levegő többnyire száraz. A házak között a széljárás is kisebb mint a szabadban. Ezért az átlagos hőmérséklet is magasabb. A városoknak — ez is köztudott — többnyire rossz a levegője, erről bárki meggyőződhet, ha vidéken vagy erdőben jár. És nem azért, mintha nem lenne benne elég oxigén. A vizsgálatok kimutatták, hogy a városi levegő is éppúgy 21 százalék oxigént tartalmaz, mint a legfrissebb erdei levegő. Viszont az utóbbihoz képest sok benne a szénsav, a torokkaparó por, a kénessav, metángáz, szénmonoxid. Ha netán rossz a közérzetünk, fáj a fejünk, ezt gyakran a rossz levegő okozza. A szabad, tiszta környezetben tett séta egyszerre jelenti a szükséges mozgást, a jó levegőt és a levegő edző hatását, ugyanakkor pihentet, szellemileg is felfrissít, üdít, kivonja az embert az otthon, a műhely az iroda és általában a mindennapi élet »lélektani terhelése« alól. Erre a legalkalmasabb a hétvégi pihenés egy-másfél amikor kisebb-nagyobb napra, túrákat, kirándulásokat tehetünk. A természetjárás elsősorban azoknak való, akik kevés fizikai munkát végeznek, izmaik nincsenek eléggé foglalkoztatva és éppen ezért kívánják a mozgást. A tapasztalt természetjárók ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy a hétvégi kirándulásnak nem lehet rohanás a célja, a minél nagyobb út megtétele! Csak akkor üdít a természetjárás, ha nem fáraszt, ha közben van időnk a természet szépségeiben gyönyörködni, a természet életét megfigyelni, mert csak így tudunk igazán kikapcsolódni a hétköznapok gondjaiból. És még valamit: a pihenők azért is szükségesek, mivel járás gőzben is megtörténhet, hogy a szervezet nem tud elegendő oxigént felvenni és benne oxigén nélkül mennek végbe a vegyi átalakulások. A pihenők arra valók, hogy szervezetünk pótolja az oxigénhiányt is, a bomlása termékeket eltávolítsa és az »energiaraktárait« feltöltse. A hosszú téli szünet után eleinte bogyaszt a friss levegő, a szabadban tartózkodás. Ez a »fáradtság« azonban »jólesik« és kitűnő éjszakai alvást eredményez. Ha nem ez történik és nyugtalanul alszunk, akkor a kelleténél több és erősebb inger zúdult egyszerre szervezetünkre. — Alighanem az történt, hogy »türelmetlenek« voltunk és a téli hónapok mulasztásait egyszerre szerettük volna pótolni. A rendszeresség, s folyamatosság és a fokozatosság a természetjárásnál is hasznos. Sétára, mozgásra, ne csak hét végén szakítsunk időt, hanem naponta. Ha öt-tíz percet tornászunk nyitott ablak mellett, ha 20—30 perces naponkénti sétára is jut idő, nemcsak a mindennapi munka lesz könnyebb, hanem szervezetünk is edzettebb, teherbíróbb lesz. Még akkor is, ha a szeszélyesen változó tavaszi időjárás a szokottnál is nagyobb »terhelési próbának« veti alá szervezetünket- Díszpintyek a lakásban A modern lakások egyik kedves színfoltja — az akváriumok, virágsarkok mellett — a madárkalitka. Nálunk elsősorban a hullámospapagáj a lakója, esetleg egy-egy szép énekű kanári. Pedig az egzotikus madarak, például a díszpintyek, különösen szépek, és bár énekük nem vetekedhet a kanáriéval, mégis kellemes hallgatni. A díszpintyek közül az egyik legelterjedtebb a ma már számos színváltozatban tenyésztett zebrapinty. Rendkívül igénytelen kis madár, élénkségével, énekével sok örömet szerez gazdájának. Ez a fajta Ausztráliából származik, ahol a zárt erdőségektől a sztyeppékig mindenütt megtalálható. Rendkívüli az alkalmazkodóképessége. Egy kísérleti példány például 250 napnál is tovább élt ivóvíz nélkül. A legtöbb díszmadár egyébként három napnál tovább nem bírja a vízhiányt. Hazájában nagy hőingadozást is elvisel a zebrapinty, hiszen Ausztrália egyes vidékein a nappali 45 fokos meleget éjszaka fagy követi. A zebrapintyet a XIX. század elején importálták először, hazánkban pedig az 1060-as évek elején kezdett elterjedni. Fogságban — természetesen, ha megfelelő körülményeket biztosítunk számára — rendkívül könnyen költ Szórakoztató látvány, ahogy a pár a fészkét építi. A hím hangos csiviteléssel válogat a kalitkába helyezett fűszálak közül, és egyszerre egy gyeút köteget ,vesz a csörébe. A tojó az odúban várja párját és a fűszállítmányt gondosan Fogságban apróra elrendezi, tépkedett papírvattával béleli fészkét. Ha kész a »lakás«, a tojó megkezdi a tojásrakást, aztán párjával fölváltva ül a fészken. Általában hat tojás fehéredik a fészek mélyén. A kikelt pintyek rendkívül gyámoltalan, mindössze 1— 1,5 centis madárkák, ám 17 napos korukra elérik a szülők nagyságát, és teljesen kitollasodva hagyják el a fészket. Színeződésük azonban csak jó pár hét múlva kezdődik el. A zebrapintyek gondos szülők. Minden elérhető táplálékot — magvakat, főtt tojást, csíráztatott kölest, salátát, tyúkhúrt — a fiókákba tömnek. A párnapos apróságok rendkívül mulatságos látványt nyújtanak, hiszen etetés után a táplálékkal teli kis madárbegy nagyobb, mint maga a madár. ni. A pintyek imádnak fürdeHa egy műanyagtálba, esetleg nagyobb konzervdobozba fürdővizet kapnak, hatalmas lubickolást rendeznek. Ilyenkor tollak úgy átélik, hogy repülni is képtelenek. A tollköntös azonban pár perc alatt tökéletesen megszárad. Természetesen szük kalitkában a madarak igazi lénye nem bontakozhat ki. Megfelelő körülmények azonban sok örömet, között kellemes szórakozást nyújt, és számtalan megfigyelésre ad lehetőséget a fiókáit nevelő, vagy fészkét építő zebra - pinty par. Malmok az Eger patakon rel A Kab hegység 600 métecsúcsa alatt elterülő Nagyvázsonyt sokan ismerik. Évente százezer ember látogatja a Kinizsi Pál és felesége, Magyar Benigna által alaposan megerősített várat, amelyet a török ugyan sokszor elfoglalt, de minden alkalommal visszafoglalták a magyarok. Van itt látnivaló bőven, ám ha az öreg toronyból lejövünk, érdemes megtekinteni azokat a térképeket, amelyeket még Lázár deák (Bakócz Tamás szolgálatában) készített, feltüntetve a Buda—Palota—Veszprém— Tapolca postautat is. A vár ura, Kinizsi Pál is ezen az útvonalon indította a »rabpostát« Törökországba. Postakocsi helyett autóbuszra szállhatunk, vagy saját kocsinkon mehetünk tovább, Pula, Kapolcss Monostorapáti felé. Megéri!... Egyedülállóan szép és érdekes vidékre érünk. Nagyvázsony után — mindössze két kilométer távolságban — kirándulhatunk a középkori, elpusztult Tálod község templomromjaihoz, amelyet 8—10 évvel ezelőtt tártak fel. A tálodi kolostornak például nem kevesebb, mint 700 méter hosszú körítőfala volt. Itt hét forrás ered ... Egyikük patakká, később folyócskává dagad« Sebes rohan Tapolcát kanyarokkal megkerülve Szágliget és Ederics között a Balatonbja. Az Eger- patak mentén — akár kalászra a búzaszemek —, tizenöt lom nőtt a folyócskára,ma... Ilona malom, Bíró malom, Löfler malom, Denti malom, Gyenge malom, Rossz malom ... Hát rosszak, avíttak, majdnem mind. Elkorhadtak a vízbe merülő lapátok, sutba vágták a zsíros, fekete szíjakat, rozsda rágja az őrlőgépeket. A magas hegyekből, a Dél-Bakony nyúlványairól le-lecsapó szél, az öreg épületek tetejét is kikezdte. Az Eger vize is apad, bár a malmok nem ezért haltak meg. Az Eger falvakat is összefűz: Hegyesdet, Vigándpetendet, Taliándörögdöt, a már említett Kapolcson és Pulán kívül. A házak, ezekben az apró falvakban kőből épültek, sárba rakva. Több száz évet kibírtak. A Száber, a Mezviczky, a Horváth család ma is élő leszármazottai érdekes történeteket tudnak a malmokról. A tizenöt malomtulajdonos jól megélt egymás mellett, mert hetedhét tárból jártak ide őrletni haa gazdák, az uradalmak. Jó lisztet kellett adni, mert másképpen molnárt cserélt a gazda. Eleven élet folyt itt, a gazdák kocsin aludtak. A szalonna, a bütykös kézről - kézre járt. A malmok éjjelnappal őröltek. Kapolcson, a pár száz lelket számláló kicsiny faluban például tizenegy kocsma volt... A jó lisztre megitták az áldomást. A postaút mentén kereskedők, iparosok telepedtek le, megtalálták számításukat. Bognárok, kovácsok, kádárok műhelyei hangosak voltak a szótól, alkutól. Az Elger mente ma csendes. Az itt élők már más foglalkozást űznek, sokan járnak a bauxitbányába, mások az építőiparba dolgozni. A termelőszövetkezetek is új szakmákat adnak a fiatalok kezébe. Az Eger völgy malmai előrölték utolsó lisztjüket is. A rozsdásodó őszben, a »köves« falvak fölött remeg az erdő, hűvös szél kerekedik. A csikorgó őrlőlapátok azonban régi időikről mesélnek. A tizenöt malom közül a legjobb állapotban lévőt afféle múzeumnak szánják. Tervek vannak arra is, hogy bérbe adják a még átalakíthatókat. Amelyik meg már összedőlt, kár azzal vesződni. Sz. D. A SIÓFOKI ÁFÉSZ nyári üzemelésű élelmiszer-háztartási üzleteibe dolgozókat fölvesz az alábbi munkakörökbe: 11. sz. üzlet, Zamárdi (camping mellett) egy vezető, két vezetőhelyettes, két pénztáros, két eladó. (Lakáshozzájárulást fizetünk.) 59. sz. üzlet Balatonszabadi-Sóstó, 22. utca: egy vezető, egy eladó, valamint a Sió Áruház műszaki osztályára eladókat. Jelentkezés személyesen vagy másban a személyzeti vezetőnél. Áfész, Siófok, Kálmán Imre sétány 4. (34532) Horgász-tanácsadó Szent-György-keszeg és pergetett süllő... Április vége felé járunk — a Balatonon máris általános és teljes a halászati és horgászati tilalom. Eltekintve most annak boncolgatásától, hogy ennek egyáltalán van-e értelme (például azért, mert a vasvillás, kékhálós orvhalászok ilyenkor is »működnek«) — érdemes elgondolkodni azon: miért április 20.—május 20. között van e tilalom ideje? Nem önkényes e dátum-meghatározás, hanem sokszáz éves népi megfigyelésen alapszik. Az ország sok vidékén a dévérkeszeget ugyanis Szent - György - keszegnek hívják, és nem véletlenül. Tíz év közül kilencben, hacsak nem szélsőségesen hideg vagy meleg a tavasz, valóban György-nap, azaz április 24. táján »jön ki« előszót ívni a dévér csapatokban. Két-három nagy napig tart az ívás, majd a halak eltűnnek. És újabb kilenc nap múlva újra megjelennek a part szélében, újabb háromnapos ívásra. Majd még egyszer kilenc nap telik el, és jön a harmadik ívási »nekifutás«, összesen ez körülbelül 30 napra tehető. Ezért szabályozzák így a Balatonon a tilalom kezdetét és végét, a dévér-állományt védve. Szerencsére majdnem minden évben az utolsó ívási hullám utórezgéseként még május 20. után is egy-két napig hatalmas dévércsapatok vannak a part mellett, és aki olyankor horgászott már vékony vörös gilisztával, nagyon könnyű és érzékeny úszós felszereléssel — nos, az nehezen feledhető élménnyel gazdagodhatott a balatoni keszegezést illetően, különösen, ha azt is tudjuk, hogy az év többi részében a partról dévért, legalábbis nagyobb »tételben« szinte lehetetlen fogni. A többi vizen, ahol nincs tilalom, szintén követhető egy ötlet: két ívási ciklus között — a bizonyos kilenc napból a harmadikon-negyediken — amikor szemre nem is látni, hogy hal lenne a part közelében, az újabb nekibuzdulásra erőt gyűjtő dévér vadul eszik. És ahogy nemigen lehet — és nem is illik — íváskor csalival megfogni. Úgy lehet ilyenkor zsákmányolni belőle, ritka nagy példányokat is. Az érdekesség: a part közelében ilyenkor táplálékot kereső dévérek a kenyeret és más, növényi csalit alig, míg a giliszta és féregféléket szívesen eszik... Május elején, amikor süllőtilalom véget ér, egy másik, egyébként szokatlan módszerrel is lehet szép zsákmányt ejteni: süllőt pergetni. A partközelben ívó küszcsapatok nyomában ugyanis sok vizen ott a nagy süllő is, amely a sok kishal között nemigen reagál a horgon felkínált csalihalra, de a 2-es méretű MEPS, vagy annak megfelelő nagyságú és forgási más típusú pergő villantóra bizony gyakran odavág. Ezt leginkább a tilalom lejárta utáni héten lehet tapasztalni, később már süllők visszahúzódnak búvóa helyeikre. De aki próbálta a . 25-ös zsinórral, kishorgos villanytóval a május eleji süllő-pergetést, az tudja: 5—6 kilós fogasok sem ritkák ilyenkor a horgon, olyan vizeken is, ahol egyébként kishallal süllőzve egész évben 2—3 kilósnál nagyobbat nemigen lehet fogni... Végül egy információ: a pontytilalommal kapcsolatban sokan, akik elég maradi módon csak a pontyozástra »esküsznek«, inkább nem horgásznak májusban, június első felében. Kár pedig, mert vannak az országban olyan, intenzív horgászvizek, ahol nincs pontytilalom, és napijegyet is lehet váltani. Mutatóba felsorolunk néhányat: a meleg vizű erőművi tavak (a bánhidai vagy más néven tatabányai, az oroszlányi vagy más néven bokodi, és amátralőrinci), a főváros határában a Csepeli Kavicsbánya Tavak, a Gyömrői tó, és egyes előzetes információk szerint a tassi V—VI-os víz is ide sorolható. Természetesen cikkünk írásától megjelenéséig még bekövetkezhet változás ,e vizeken is, úgyhogy mindig tanácsos az általános szabályt követni: idegen vizen előbb érdeklődünk, mire van és mire nincs tilalom, utána horgászunk ... (És: az érdeklődés után váltunk napijegyet, ha úgy véljük: érdemes...) Jó fogást! (Sz. J. I.) SOMOGYI NÉPLAP