Somogyi Néplap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-27 / 73. szám
SZEMBESÍTÉS Lapszemle 1945 kora tavaszáról „Most végre felröppenhet a szabad szó piros rakétája a fekete magyar égre”. (Népszava, február 18.) Március 28-án, szerdán Szabad Nép a Kunság szélénre látogató Rideg Sándor írását közli:„Autóba olyankor ültem, mikor letartóztattak vagy egyik börtönből a másikba hurcoltak, mert bár ezerszer megalaptak, még mindig nem voltam alázatos és sem tudtam szolgálni urakat S most alig tíz nappal ezelőtt újra autóba kellett ülnöm. A volán mellett a pártom sofőrje ült, magam az urak helyén kényelmeskedtem, talpig érő télikabátomba burkolózva. A gép megveszekedetten rohant az országúton, az elmaradozó halmok és tanyák forogni látszottak a szemem előtt. Huszonöt év rettenetessége után most először simogatta meg homlokomat a szabadság levegője, ezen a reggelen éreztem először azt, hogy szabad vagyok. Nemsokára utunk céljához érkeztünk. Elvtársaink már vártak reánk. Innen is, onnan is szíveskedő asszonyok és jobbágyarcú emberek kerülnek elő. Barátkozunk, azután kevés szóval, de alaposan tájékozódunk a dolgok állásáról. A földigénylő bizottság már működik, éppen a vetőmag elosztásával van elfoglalva — közük velem —, a földesurak elszöktek és az uradalom veszendőnek indult dolgaival is ők törődnek. — A földet minden hivatalos hercehurca nélkül el kell foglalnotok és meg kell művelni — magyarázom —, a vészmadarakat és gáncsoskodókat félre kell tolni. Vitatkozásra van még vagy ötmegelőzve a Gammába, Budára történő együttes, hátizsákos átvonulást, még február 12-én vagy 13-án hirdetést olvastam a Szabadságban, hogy a pesti oldalon tartózkodó gammások jelentkezzenek a Baross utca 86-ban. Abban a gyárban voltam esztergályos 1939-től, nem csoda, ha örömmel tettem eleget a felszólításnak. A négyemeletes épület udvarán, kapualjában, függőfolyosóin vagy ötszáz ember tolongott. A második emeleten lakott Dánfi Mihály igazgató, bekopogtam hozzá. Ott találtam László Árpádot, a mozgósítás fő szervezőjét. Felvilágosítottak, hogy üzemi bizottságot akarnak választani. „Álljanak meg, ez így nem megy! Függesszék fel a tárgyalást, míg körülnézek a vasasszakszervezetnél’ — mondtam nekik. Nem kellett nagy utat tennem a szomszédos Vasas-székházig. Láttam a dúlás nyomait, személyi kartotékok hevertek szerteszét. Rábukkantam egy szakszervezeti titkárra, Molnár elvtársra. Megbeszéltem vele, adjon lehetőséget, hogy a gyűlést nálunk tartsuk. Bevonultak a Gamma munkásai, alkalmazottai a vasasok nagytermébe. Molnár elvtárs elnökölt, még beide ■zetőt is mondott. Jelölések alapján személyenként zajlott a szavazás. Engem is beválasztottak, gondolom, azért, mert sokan ismertek. Tudták rólam, hogy összeütközésbe kerültem a nyilasokkal. Az üzemi bizottságban elosztottuk a tisztségeket. Bujdos Pál lett az elnök, én a titkár. Egyre szaporodott nép, a gammások riadólánca szerien egymást értesítették. Bacsó Béla úti otthonunkban — azóta is ott lakom — állítottam ki az igazolványokat, rájuk ütve az a. b. pecsétjét. Naponta százak adták egymásnak a kilincset, ngyven esztendőnk és szavakban sem lesz hiány, csak vegyétek kézbe a földeket. Az lesz a tietek, ami most a kezetek között marad.” Másnap, a Szabad Népben napvilágot lát egy hír, miszerint rendőrkézre került Szalasi és Vörös János „unokahúga” : „Kál községben és a környező falvakban hónapokon át félrevezetté a közönséget egy szélhámosnő, aki a német megszállás alatt Szálasi unokahugaként járta a hivatalokat és a nyilas hatóságokat, s így szerzett magának nagy jövedelmet. A Vörös Hadsereg bevonulása után egyszerre, mint Vörös János honvédelmi miniszter húga kezdett, szerepelgetni, amíg azután az egri rendőrkapitányság vezetője le nem leplezte. A szélhámosságok egész sorozatát lehetett rábizonyítani és ennek eredményeképp most Somkkuti Jánosnét letartóztatták”. a Március 31 -én, szombaton Szabadságban hirdetések olvashatók: „Gamma-felhívás, A pesti oldalon tartózkodó Gamma szakmunkások, segédmunkások, műszaki rajzolók saját érdekükben munkafelvétel céljából, hátizsákkal, jelentkezzenek 1945. április 3-án reggel 7 órakor az Andrássy út 17. számú ház udvarán. Innen együttes átvonulás a gyárba. Üzemi Bizottság. A Frank Kávégyár alkalmazottait kormánybiztosi jóváhagyással április 1-én az üzemi bizottság megválasztása céljából felkérem, jelenjenek meg fél 11 órakor a budai Ketler-vendéglőben, hogy a feleségem a gyerekekkel kiszorult a másik szobába. Két hét múlva Kisházi Ödön segítségével független ügyintéző települt a Vasasszékházba, azontúl ő fogadta a jelentkezőket. fi Március közepe táján Dánigazgató társaságában, akiről később kiderült, hogy múltját politikai bűncselekmények terhelik, egy Adlergépkocsival küldetésben jártam Debrecenben. Az ideiglenes kormány illetékes minisztereinek Gamma-gyártmányokat ajánlottunk fel a megszervezendő demokratikus magyar alakulatok ellátásához. Majd megtaláltuk a kapcsolatot gyárunk katonai parancsnokával, Sikman szovjet tiszttel, aki kíséretet biztosított, hogy az emberek a pesti oldalról átvonuljanak a mostani Szabadság-hídon, amelynek felrobbantott részeit pontonokkal pótolják. Juhász István, a tulajdonos az Andrássy úton lakott, nem messze az Operától. Ott gyülekeztek április 3-án, onnan indult a hátizsákos menet. A gyárban új, egyesített üzemi bizottságot választottak a dolgozók, amelynek ismét titkára lettem. Megkezdődhetett a helyreállítás, a termelés. Több éves gyakorlattal rendelkező, 40 éves, családos vezető gépész, általános szerelő ,praxissal, állást keres vidékre. Mint ismert sportember, vállalja üzemek, községek sportoktatását is. Válaszokat jó szakember jeligére a kiadóba kérek. " Ne csináljon lakásgondot, keresse föl ifj. Nagyot. Vas utca 5. Citrompótló akkor jó, ha márkája Apolló. Petróleumlámpa kanóccal, üveg nélkül égőolaj, balta, kalapács kapható Österreicher, Pozsonyi út 54. V. 3.” Április 1-én, vasárnap Szabad Nép közzéteszi az új a nemzetgyűlési képviselők névsorát: „Az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe a Magyar Kommunista Párt Budapestről és Pestkörnyékről a következőket küldte be: Apró Antal festő, Drah06 Lajos vasas, ifj. Fock Jenő műszerész, Házi Árpád szabó, Horváth Márton újságíró, Jászi Ferenc fodrász, Kádár János műszerész, Kállai Gyula újságíró, Kiss Károly cipész, Kovács István kárpitos, Köböl József fajmunkás, Lukács György, Mód Aladár újságíró, Major Tamás színész, Orbán László jogász, Orlai Károly kér. alkalmazott, Péter Gábor szabó, Rudas László, Ratulovszky János textilmunkás, Somogyi Miklós ács, Szabó István, Szabó Piroska vasas, Váradi József textilmunkás, Veres József lakatos, Dr. Weil Emil orvos”. én: Az Új Szó 1945. április 4- i szerdán beszámol az Operaház díszelőadásáról, amelyet a Vörös Hadsereg tiszteletére rendeztek: „Húsvét vasárnap az Operaház Aida-előadásán látta vendégül a Vörös Hadsereg tábornokait, tisztjeit és katonáit. A vendégeiket Csorba János, Budapest polgármestere üdvözölte. Beszédében emlékeztette Budapest népét, hogy évek óta most először érezheti az igazi feltámadás hangulatát. A főváros közönsége nevében háláiért szívvel mondott köszönetet a felszabadító sereg diadalmas parancsnokának, Malinovszki marsallnak. — Boldoggá tesz a tudat — mondta Csorba polgármester —, hogy épp az Operaházban mondhatunk köszönetet, mert ez jelképe annak, hogy a győzelmes Vörös Hadsereg harcai nyomán mindenütt feltámad a kultúra, és a muzsika melódiái váltják fel az ágyúik dörgését. A Vörös Hadsereg győzelmei nyomán felragyog a tudomány, a művészet és a munka csillaga, és a sokat szenvedett emberiségre egy hosszú, boldog béke korszaka következik”. összeállította: Tuza István Hogyan történt ? Válaszol: Szigeti Pál A tlopZene hirdetői. A belorusz köztársaság fővárosában, Minszkben és más városokban a plakátokon gyakran szerepel a Maiisi család. Erről az együttes évről évre népszerűbb. Malisiék Zabijaki falucskában élnek. Nemzedékről nemzedékre öröklődik náluk a népzene iránti szeretet. A gyerekek kicsi koruktól kezdve énekelnek népdalokat és játszanak népi hangszereken. A család műsorán belorusz, ukrán és orosz népdalok szerepelnek. Az amerikai színház Broadway és off Broadway „A New York-i diáknak manapság nem érdemes arra áldoznia idejét, hogy a Times Square fajból áhítattal szemétkosaösszeszedje a Broadway-színházak eldobott műsorfüzeteit” — jegyezte meg a minap egy bemutatóról szóló méltatásában Frank Rich, a New York Times színikritikusa, egyszersmind a Broadway egyik legrettegettebb embere. A világsikerre ítélt új darabok mintha fogyóban lennének, a nagy sztárok pedig kihalófélben. Az író, színész és a rendező örök ventélkedőjéből mintha a producer került volna ki győztesen : a színháztechnikai ismeretekkel rendelkező ötletteli üzletember, aki semmi máshoz nem ért annyira, mint a közönség becsalogatásához. Kivételek persze vannak. Ha a 46. utcában, a Sant Fontaine Színházban a rendező és a producer neve egyaránt kis betűkkel szerepel a színlapon, az azért van, mert Elizabeth Taylor és Richard Burton neve foglal el minden helyet. Tizenegy héten át lépnek föl majd sir Noel Coward 1930- ban írott Magánéletek című darabjában. Egy-két egész oldalas hirdetés a" New York Timesban biztosítéknak itt sem árt, de ez a színlap még 45 dollárért is behozza a New York-iakat a színházba. Kate Jackson „Charlie angyalai”-nak egyike az ABC Televízió jóvoltából megpróbálkozott egy kétrészes, hollywoodi témájú tévéjátékkal, amelyben a normálisnál egy icipicivel igényesebb szerepet osztottak rá. „Művészi eszköztárának teljes üressége tisztán láthatóvá vált” írta másnap a Washington Post. A Malibu című tévéjáték ettől persze még learatta a maga húsz-harminc milliós nézőszámát. Azért ilyen keveset, mert ugyanezen a téli esten egy másik televíziós állomáson Charlie másik angyala, a Grace Kelly életéről szóló kétrészes tévéjátékban hasonló színvonalú alakítással ragadtatta el rajongóit. Azokat, akik a szőkéket kedvelik... A nagy színészi alakítások azért nemcsak a színházban születnek, hanem — és főleg — a moziban. Legalábbis ott veszik észre őket! Legutóbb Newman Az ítéletben és Kingsley a Gandhiban tett bizonyságot kiemelkedő színészi képességeiről. Az utóbbi eset igen jellegzetes: egy nagyszerű színpadi művész lépett föl, akit évtizedekig senki sem ismert, mivelhogy színházban játszott. Manapság az O’Neillek, az Arthur Millerek és a Tennesse Williamsek nem születnek sűrűn egymás után. Sajnos, inkább csak elmennek. A kiábrándultság, a kíméletlenül múlandó siker hajszolása miatt elég gyakran idő előtt. Ez tulajdonképpen a néhány hete 73 évesen elhunyt Tennesse Williamsra is vonatkozik. Még az utóbbi megtörtént, hogy években is egy-egy darabja csak öt előadást ért meg. A halál oka: gyógyszeres üveg kupakja okozta fulladás. A gyógyszeres üvegek sok-sok éve kísérték már. Mint korábban a sokkal fiatalabb Elvis Presleyt, vagy a tavaly egészen fiatalon elhunyt John Belushit. Mindezek után mégsem lenne pontos azt mondani, hogy a színházi élet válságban van — csak a Broadway nagy színházainak rangja fakult meg. Richard Bryant, a washingtoni Arena Stage és további két fővárosi színház reklámfőnöke a szerint „a szakma” túl van mélyponton. Az Arena Stage egy év alatt 17 százalékkal növelte a nézőszámot. Elősegítették a túlélést vidéki művészszínházak, amelyek már nem provinciálisak, mint tíz-húsz évvel ezelőtt, hanem a friss vér beáramlásának természetes erei, valamint New Yorkban az Off-Broadway (szó szerint: Broadwayen kívüli) színházak. Az utóbbiak nem elhelyezkedésükben különböznek a Broadway teátrumaitól, hanem abban, hogy kisebb a nézőterük és olcsóbb — azaz kevésbé kockázatos — produkciókat készítenek. A republikánus kormány megpróbálta elsorvasztani a színházak állami támogatását, amely amúgy sokkal alacsonyabb, mint bárhol Európá van. Koch New York-i polgármester a színház- és mozijegyek megadóztatásával kísérletezik. Eddig ezeket a támadásokat visszaverték. A megvan a maga színháznak befolyásos „lobbyja”. A minőség igénye az amerikai életben kiírthatatlan.szellemi A washintoni Arena Stage 39 előadáson át volt képes műsoron tartani Örkény István Forgatókönyv című darabját, amely nálunk, odahaza is a szupernehéz kulturális súlycsoportba tartozik. Ez azért sikerülhetett, mert a színháznak állandó társulata és állandó 18 ezer főnyi bérleti közönsége van. Tíz évvel ezelőtt mindkét jelenség ismeretlen volt az amerikai színházi életben. Az életösztön felülkerekedik és ha nincsenek új nagy produkciók a Broadwayn, vannak régebbiek. Az Ambassador Színházban e sorok írásakor a Pillantás a hídról van műsoron, az Edisonban — hány éve már — az Oh Calcutta, a Radio City Music Hallban a Porgy és Bess megy.. Moliére Mizantrópja március 24-én búcsúzott a Circle Színházban. Shakespeare-t ebben a szezonban még nem játszottak New Yorkban, ő itt a kockázatosabb vállalkozások közé számít,de még felfedezhetik. Bokor Pál Washington A szívinfarktus megelőzése — a gyermekkorban Mintegy száz orvos részvételével rendezték meg tegnap Kaposváron a Magyar Kardiológusok Társasága és a Magyar Gyerekorvosok Társasága gyermekkardiológiai szekciójának az A szívinfarktus korai ülését, megelőzése volt napirenden. Dr. Környei Vilmos kaposvári orvos tartott vezető előadást, vele beszélgettünik a tanácskozásról. — Már gyermekkorban kimutathatók azok a helytelen szokások, biológiai tényezők, amelyek később, felnőttkorban veszélyt jelenthetnek, szívinfarktushoz vezethetnek. A tanácskozáson elhangzó előadások erre igyekeztek rávilágítani. Hazánkban a szívinfarktus gyakorisága nemhogy csökken, inkább nő, és egyre fiatalabb korosztályoknál tapasztalható. — Tehát már gyerekkorban kialakulnak a helyetelen szokások ... — Igen, és ez sok összetevőből áll. Táplálkozási szokásainkon változtatni kell, tartózkodni kell a nagy zsírtartalmú ételek fogyasztásától. A gyerekek vérnyomásának az ellenőrzésére az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani. Sajnos, a dohányosok táborában nagyon sok a fiatal. A szívinfarktus előzménye a szív koszorúereinek korai elmeszesedése. Az elhízás és a testmozgás hiánya szintén súlyos egészségi károsító tényező. — A fiatalkori magas vérnyomásról szintén sok szó esett a tanácskozáson. — Ez a betegség a szívinfarktus létrejöttének csupán az egyik okozója. Ám hangsúlyoztuk, hogy a vérnyomás ellenőrzésével többet kell törődni a gyermekrendelőkben is. — A megelőzés sokunk dolga. — A helytelen szokások kialakulása ellen a szüleik és a pedagógusok is nagyon sokat tehetnek. Nekünk, orvosoknak pedig szintén nagy feladatunk. H. B. SOMOGYI NÉPLAP