Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-03 / 102. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 102. szám Arat,40 Ft . 1984. május 3., csütörtök Száz perc tarka forgatag Húszezer kaposvári dolgozó felvonulása A rendezők ez alkalommalis mindent elkövettek, hogy színessé és hangulatossá tegyék a 39. szabad május elseje kaposvári felvonulását. E törekvésükben csupán borús és hűvös idő nem segítette őket. Még szemerkélt az eső, miikor reggel hét óraikor a helyőrségi fúvószenekar, valamint a Kilián György Ifjúsági és Útttörőművelődési Központ rezesei a zászlódíszbe öltözött utcákon megkezdték zenés ébresztőjüket. Nem sokkal később a Május 1. utca környékén már gyülekeztek az esőkabáttal, ernyővel fölszerelkezett felvonulók. Pattogó induló hangjaira pontosan 10 órakor kezdődött a mintegy húszszer kaposvári dolgozó és tanuló színpompás fölvonulása. A Kossuth téren fölállított dísztribünön a megye és a város társadalmi, politikai vezetői, valamint a fegyveres erőik képviselői mellett ott voltak az üzemek és intézmények kitüntetett dolgozói és a munkásmozgalom régi harcosai is. Itt találkoztunk a 81 éves Kelemen Józseffel is, aki 1922 óta vett részt a munkásmozgalom harcaiban. — Melyik május elsejére emlékezik a legszívesebben? — 1926-ban a Munkás Eszperantista Körrel a töröcskei erdőben rendeztük meg májusi ünnepünket, mert akkoriban nem engedélyezték a fölvonulást. Ott is őrszemeket kellett azonban állítanunk, akik jelzik, ha csendőrök közelednek. Azokban az években politikai tett volt megünnepelni a munkásösszefogást jelképező május elsejét. Egy évvel később a csendőrök kardlappal vertek végig bennünket, mikor az utcára vonultunk munkát követelni. — Véleménye szerint most vonuló fiatalok érzik-e a ennek az ünnepnek valódi tartalmát? — A mai fiatalok sok mindent készen kapnak, amiért azelőtt harcolni kellett. Így alighanem sokan inkább csak a külsőségeket látják. Az is igaz, hogy időközben az ünnep tartalma is , változott; a mai megmozdulás, úgy gondolom, mindenekelőtt a dolgozók békevágyát demonstrálja. Márpedig a világbéke jövőt meghatározó jelentőségét a fiatalok is átérzik. Horváth Károlynét, a Kaposvári Ruhagyár munkásnőjét az ünnep alkalmából tüntették ki a Munka Érdemrend bronz fokozatával. • Huszonnyolc éve dolgozom az üzemben, eddig mindig a felvonulók között mentem. Egész héten influenzával bajlódtam, mégis eljöttem, hiszen nagyon megtisztelő a lehetőség, hogy most először nézhetem a tribünről a felvonulásit. A menet élén a város ifjúságának képviselői haladtak, köztük a VB KM kaposvári gyárának fiataljai, akik elnyerték a KISZ KB vörös vándorzászlaját. Ezután Noszlopy Gáspár Közgazdaasági Szakközépiskola tornászai sorakoztak fel a nyitó képhez. A nézősereg tapsára alaposan rászolgáltak lányok, akik a hidegre fityatyet hányva tornadresszben mutatták be látványos gyakorlatsorukat. (Folytatás a 3. oldalon) •MZETI ÖSSZEP Méhes Lajos köszöntője Méhes Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, május elseje előestéjén, április 30-án rádió- és televízióbeszédet mondott. A világ dolgozói hagyományos, nagy ünnepének, előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Kormánya, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm hazánk minden dolgozóját, állampolgárát. Köszöntöm az idősebbeket, akik sok május elsejét élitek meg és az unokákat, akik talán holnap találkoznak először a munka, a dolgozó ember ünnepével. Köszöntöm azokat, akik is szolgálatban vannak, most az otthonuktól távollevőket, az útra indulókat, és köszöntöm az otthonmaradókat — mondotta bevezetőjében Méhes Lajos, majd így folytatta: Május elseje az értéket teremtő munka és az alkotó ember iránti tiszteletadás napja. Megbecsülése a munkának, és megbecsülése a munkásnak, a vár értelmiséginek, parasztnak, akiknek tudásából, erejéből, képességéből, szorgalmából gyarapszik népünk és nemzetünk. Ennek az ünnepnek már csaknem százesztendős története van. A munkásság a májusi ünnepét sem ajándékba kapta, hanem kiharcolta magának. Még köztünk élnek a részesei és tanúi annak az időnek, amikor a legkevésbé volt szabad ez a nap a szervezett dolgozók érzelmeinek kifejezésére. A munkások az ünneplés szándékával, követelésével, egy jobb élet az úri osztály félelemmel és teljes fegyverzettel készült május elsejére. Lenézte a parasztot és félt a munkástól. Az egyiket cselédjének tartotta, a másiktól rettegett. Rettegett attól a nagy erőtől, amelyet a munkásosztálynak a legnagyobb fegyvere a szervezettsége, az öntudata jelentett. A dolgozók élete, a munkássors sohasem volt könnyű. Többszörösen nehéz volt azoknak, akik a közösségért, az osztály egészéért cselekedtek, harcoltak, kifejezve az egész osztály küzdelmét, szenvedését, egy szebb élet utáni vágyát- Tisztelettel gondolunk ma azokra, akik vállalták e harcot. Május elseje ebben a küzdelemben emelkedett ki hétköznapok szürke egymásak utánjából ünneppé, így vált munkásszolidaritás, a nemzetközi összefogás, a munkásosztály jogaiért vett küzdelem jelképévé víaz egész világon. E napon üdvözletünket küldjük a szocialista országok dolgozóinak, akikkel szoros egységben küzdünk népeink boldogulásáért, a világbékéért, a társadalmi haladásért. Szolidaritásunkról biztosítjuk azoknak az országoknak a dolgozóit, akik a létbizonytalanság, a munkanélküliség ellen küzdenek, és mély együttérzéssel gondolunk ezen a napon azokra, akik függetlenségükért, szabadságukért harcolnak. (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János nyilatkozata a fővárosi ünnepségen Népünk becsülettel kitart szocialista céljai mellett 1984. május 1. — A budapesti Felvonulási téren, május elsején, 9 óra, 57 perckor: gongszó csendül Egy pillanatra az egész hatalmas tér elcsendesedett, majd egy másodperc alatt megelevenedett a kép : úttörők százai futottak keresztül Dózsa György úton a Nép a köztársaság címerével ékesített központi díszemelvényhez, amelyen ott volt Kádár János,, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Minisztertanács elnöke; Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly és Sarlós István, a Politikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. Ahogy vörösnyakkendősök átnyújtották nekik csokraikat, éppen tíz óra tett. Fanfár harsant, jelezve: megkezdődött a budapesti dolgozók május 1-i felvonulása. Kádár János,a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május 1-i felvonulásán nyilatkozatot adott a televíziónak és a rádiónak: — Köszöntöm a rádió hallgatóit, a televízió nézőit, dolgozó népünket május elseje alkumából. Május elseje nagy ünnep. Közel száz esztendővel ezelőtt született, úgy, mint a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napja, amikor a munkásosztály minden országban hirdette céljait és azok mellett tüntetett. — Az idei tavasz borús, hűvös, szeles, ilyen a mai nap is. De éppen a most látható budapesti felvonulás is eleven bizonyítéka annak, hogy népünk jó érzéssel ünnepelhet, és ünnepel is ezen a napon szerte az országban. Az ünnepléshez jó okot ad annak tudata, hogy népünk békében, biztonságban él, eredménnyel folytatja szocialista országépítő munkáját. Ezt a napot azzal is ünnepeljük, hogy köszöntjük a szocialista építés új eredményeit, és jó érzéssel előretekinthetünk, hiszen látjuk a fejlődés távlatait. Jól kiválasztott, szocialista céljaink vannak, jó a politikánk, népünk egységben, céltudatosan dolgozik. — A párt Központi Bizottsága a közelmúltban ülést tartott, amelyen a nemzetközi helyzetről és szocialista építőmunkánkról volt szó. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban hangsúlyoztuk: annak ellenére, hogy a múlt esztendő végén megkezdték az Egyesült Államok közép-hatótávolságú rakétáinak telepítését Európában és a helyzet feszültebbé vált, mi mégis változatlanul folytatjuk külpolitikánkat, amelynek célja az, hogy az emberi éssz felülkerekedjék, valamennyi érdekelt fél számára megfelelő megoldások szülessenek. A mai viszonyok közt is azt valljuk, hogy érdemi tárgyalásokat kell folytatni. Minden nép közös érdeke, hogy gátat vessünk a fegyverkezési versenynek, s megtaláljuk a minden nép számára egyenlő biztonságot jelentő tárgyalásos megoldásokat. Az a célunk, hogy az emberek békében élhessenek, és biztonság a fegyverzet alaacsonyabb szintjén valósuljon meg. — Ami a hazai munkát illeti: aki a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményt figyelmesen elolvasta, az látta, hogy mit az alkotó, a szocialista építőmunkához az eddiginél még jobb kibontakozási lehetőségeket akarunk teremteni. Ez azt jelenti, hogy a termelőeszközöket, a munkaerőt, szellemi tartalékainkat maximálisan mozgósítsuk, az alkotó munkának új lendületet adjunk. Azt hogy aki többet és akarjuk, jobban dolgozik, az többet és jobban kereshessen, aki pedig nem produkál, az a rendszer előnyeit ne élvezhesse. Érvényesüljön a társadalmi igazságosság a teherviselésben, s aki nehéz helyzetben van, az megfelelő támogatásban részesüljön. Ilyen álláspontot fogadott el Központi Bizottságunk a további munkáról, és az a mély meggyőződésünk, hogy az idei tervért, a napi feladatokért tisztességgel dolgozva, jó érzéssel, tekinthetünk a jövő év elé, amikor hazánk felszabadulásának 40. évfordulója lesz. Bizonyos, hogy azt új munkasikerekkel népünk ünnepli meg. — Május elsejénk, ahogyan azt népünk ünnepli, egyben üzenet a világnak, a szovjet népnek, a szocializmust építő nemzeteknek, a világ haladó erőinek, valamint azoknak a józan polgári köröknek is, akik megértették, hogy a béke útján kell járnunk, mert nincs más út az emberiség számára. Üzenetünk úgy szól: népünk becsülettel dolgozik, szocialista céljai mellett szilárdan kitart, eltökélten halad előre szövetségeseivel, helytáll és helyt fog állni a jövőben is. — Még egyszer szívből minden jót kívánok :népünknek, a munkásoknak, a termelőszövetkezetek dolgozóinak, az alkalmazottaknak, az értelmiségieknek, a kultúra munkásainak, mindenkinek aki tisztességgel és becsületesen él és dolgozik ebben a hazáiban — mondotta befejezésül Kádár János.