Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

XLV. évfolyam, 153. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 5,30 FT NIKSZBRÓTTÓL BERGENGÓCSÁIG Halmozottan hátrányos kis település, csak „társközség” Hedrehely. Amikor ezt a kifejezést — „halmozottan hátrá­nyos" — kimondom a falumra, nagyon fáj a szívem, mert — bár nem ott születtem — mégis ez a falu, ez a táj az, amelyhez szülőföldi szeretettel ragaszkodom. Negyvenkét éve élek és dolgozom ott, tanítok az iskolában, tehát nemcsak szeretem, hanem ismerem is szép és nehéz múltját, viszon­tagságos jelenét, csak a jövőjét illetően vannak fájó kérdő­jeleim. Sok más kis településsel ellentétben ezt a nehéz helyzetet nem a tanácsösszevonásnak, a társközségi mivoltunknak tu­lajdonítjuk. Mint társközség kaptunk két utcában szilárd burkolatú utat, óvoda létesült, az iskolánál három tanterem épült, megvalósult a vezetékes vízhálózat, új tűzoltószertár, s hűtővel ellátott húsmérés épült. Átadták a kívül-belül gyö­nyörűen átépített, korszerűsített szövetkezeti boltot és ital­boltot, amelyekhez a tanács is hozzájárult. El kell tehát mondanom, hogy a mi községünk leépülése sokkal régebben kezdődött. Amikor 1947-ben Hedrehelyre kerültem, akkor ez egy jómódú, virágzó, zömében közép­paraszti község volt 1232 lakossal. A faluban a szolgáltatást 3 magán- és egy hangyaszövetkezeti bolt, 2 hentes, 2 kocsma, 2 cipész, 4 varrónő, 3 borbély, 3 kovács, 2­­ kádár, 2 gelencsér, 2 kőműves, 2 ács, 1 gőz- és 1 vízimalom és egy takács je­lentette. Az oktatás két felekezeti iskolában folyt. Hedrehely körorvosi székhely és 1872 óta körjegyzőség volt. Messze földről járta­k hozzánk csikót venni, és a jó minőségű szénát is a mi falunkból vitték a környező községek. Reggelente nagy gulyát és hatalmas kondát hajtottak ki a pásztorok. Ezzel szemben most, 1989-ben van a falunak 642 lakosa, de ma már nem mondhatom, hogy jómódúak. A szolgáltatást ma egy szövetkezeti bolt és kocsma, két palackozott italt áruló bolt és egy másodállású varrónő jelenti. Az oktatást egycsoportos óvoda és egy 1—3, 2—4 összevonású alsó tagozat végzi. Az orvos hetente kétszer két órára jön ki. Még sze­rencse, hogy a tsz-ek összevonásakor­­ a központ a mi falunk­ban alakult ki, így legalább van egy intézményünk (!). A két felekezetnek sincs már helyben papja. A különbség ma­gáért beszél, nézzük hát, hogyan jutottunk idáig. Mindez 1950-ben, a tanácsok megalakulásával kezdődött. A körjegyzőség embereit belistázták és helyükre nem éppen jól képzettek kerültek. Az ügyintézés nehezen ment. S le­gyünk őszinték! Azok az intézkedések, amelyeket a megala­kult tanácsoknak végre kellett hajtaniuk, nem voltak éppen népszerűek. Az iskolák államosítása sem a nyakas reformátusoknak, sem a buzgó katolikusoknak nem tetszett. Bizalmatlanok voltak az új forma iránt. A parasztok besorolásával pedig a mi túlbuzgó tanácsunk 42 kulákot produkált, s azokat telje­sen tönkre is tette. Úgyhogy, amikor ez a helyzet feloldódott, e családokból a munkabírók mind elmentek Pécsre, Komló­ra, Kaposvárra, Sztálinvárosba (ma Dunaújváros). Lett be­lőlük sztahanovista vájár, kiváló építő meg élmunkás szövőnő. A tsz-szervezéseket az idősebbek ismerik, a fiatalabbak hallották, olvastak róluk. Ez megint meglódította, tovább apasztotta a falu népét. Ugyancsak a tsz-szervezéssel jött egy másik nagy hiba: a falu számára kedvezőtlen tagosítás. Hogy a „zsíros” parasztnak legalább a földje ne legyen zsí­ros, a kertek végénél kezdődő jó minőségű földeket egy tag­ban megkapta az állami gazdaság és helyette kapta a pa­rasztság ia falutól öt kilométerre levő Nikszbrótot, ami az idők folyamán a nép nyelvén Bergengóciára változott. Ugyanis olyan messze volt, „csodálatosan” sokat kellett dol­gozni rajta, s végül hihetetlenül keveset termett, s abból nem lehetett teljesíten­i a beszolgáltatást. Ez a földcsere is az akkori tanácsunk lelkén szárad. S ez lesz az egyik oka annak, hogy a jómódú parasztgazdaságok helyén mert lesz egy gyenge tsz, ahol egyre nehezebb élni, ahonnan jobb to­­vábbállni. Az iskola felsőtagozatának „bekörzetesítését” is a saját tanácsunk szavazta meg, ennek sem örült a lakosság, így aztán a tanácsok összevonásakor ezt a tanácsot nem siratták meg az emberek. De az orvosi körzet megszünteté­sét, amelyet már az összevont tanács szavazott meg, azt vi­szont már megsiratták. Annál inkább, mert nekünk az ese­tek 98 százalékában nagyon jó orvosaink voltak, akik még kézi patikát is tartottak, hiszen tudták mi az, amiből a leg­több fogy, ami a legtöbbször kell, így jóval kevesebbet kel­let utazni a gyógyszerért, mint ma. Ami tovább növelte még a hátrányunkat, arról sem a ka­darkúti tanács tehet. A „szerepkör nélküli” község címkét nem a központi község adta annak idején. A vasút meg­szüntetése, amely a gazdaságokat sújtja elsősorban, nem a tanácson múlott. Hogy a Kapos Volán csak egyműszakos bejárást biztosít, erről sem a tanács tehet, mégis ezért le­szünk őszre ismét két családdal kevesebben. Hogy a telefon, mint postai szolgáltatás, kritikán aluli, az sem az ő hibájuk. S ha a szép, újjáépített boltban is régi, gyenge lesz az el­látás, az ugyancsak nem a tanácson múlik. S hogy a kis falvak magukra maradtak, nincs bennük húzó, példamutató értelmiségi réteg, emiatt ugyancsak más­hol kell perlekednünk. Egy egész nemzedék szemléletének kellene megváltoznia! Egy riportot hallottam egyszer a gö­döllői Márton professzorral a rádióban. Lelkesen beszélt ar­ról, hogy az ott végzettek milyen motorjai lesznek a falusi művelődésnek. Kívántam magamban hasonlóan működő mo­tort a professzor úr autójába! Nem akarok senkit sem bán­tani, hisz akkor a családom is bántanám, de nem tudja ez a nemzedék, hogy az értelmes, szép emberi élet, a saját mikrokörnyezetünk kialakítása elsősorban magunktól függ. Az igaz, hogy fejlettebb infrastruktúrával könnyebb élni, de ha. .csak vizsgálódunk és a lehetőségeket keressük még so­káig, félő, hogy a kis falvak nagy része nem éri meg a megoldást. És ha ezek a kis falvak eltűnnek, a nemzet gyö­kerei szakadnak meg. Gyökér nélkül pedig nincs élet! Elmondta: Márton Istvánné elöljáró Lejegyezte: Lajos Géza GYORSINTERJÚ GYENESEI ISTVÁNNÁL Egészségügyi főiskola lesz Kaposváron 1990-től kezdődik az oktatás Közoktatási célokra ajánlotta föl a me­gyei pártbizottság az oktatási igazgatóság épületét. A pártbizottság és a megyei ta­nács kezdeményezésére, tegnap Budapesten szerződést írt alá egészségügyi főiskola lé­tesítésére Bánfalvi István szociális- és egészségügyi minisztériumi államtitkár, Har­­sányi László, a Pécsi Orvostudományi Egye­tem rektorhelyettese és Gyenesei István, a megyei tanács elnöke. A szerződéskötésen jelen volt Sárdi Árpád, a megyei pártbizott­ság első titkára. Késő délután, miután Bu­­dapestről megérkezett, kér­deztük a megyei tanács el­nökét — Ma délelőtt aláírták a szerződést. M­ikor kezdődik az oktatás az egészségügyi főiskolán? — Az 1990-es tanévben indul el a képzés a Pécsi Or­vostudományi Egyetem ki­helyezett főiskolai szakán, ahol felsőfokú védőnői ké­pesítést szerezhetnek a hall­gatók. A terv szerint 1992- től ápolónőket is képeznek felsőfokon. Az a szándék, hogy a mindenkori igények­nek feleljen meg ez az in­tézet, vagyis a társadalmi szükséglet határozza mag a felsőfokú védőnő-, illetve ápolónőképzést. Számítása­ink szerint öt év kell ahhoz, hogy véglegesen kialakul­­jon az az oktatói és hallga­tói létszám, amellyel az in­tézmény a továbbiakban mű­ködik. — Hogyan fogadta a Szo­ciális és Egészségügyi Mi­­ni­sztérium a somogyi kezde­ményezést? — Maga a minisztérium kedvezően fogadta, ugyanis náluk már korábban megfo­galmazódott egy ilyen jelle­gű főiskola iránti igény. Hosszabb távú és magasabb szintű szociális gondosko­dást és egészségmegőrző programot akarnak megva­lósítani, s ehhez szakember­­re, illetve a képzésükhöz épületre van szükség. A me­gye épületet és szakembert is tud biztosítani, így a két gondolat találkozott. Az ok­tatási igazgatóság épülete felszabadul, s más célra va­ló hasznosítása társadalom­politikai igény. A Pécsi Or­vostudományi Egyetem gya­­korlókórháza Kaposváron van — ez is indokolta a fő­iskola itteni létesítését. A főiskola működésének költ­ségeit teljes egészében a mi­nisztérium fedezi, így a me­gyei költségvetést nem ter­heli. — Mától egy új főiskola született Somogyban. Lesz-e második? A siófoki vendég­látóipari főiskolára gondolok. — Az elképzeléseink közé tartozik, hogy ne álljunk meg. Az idegenforgalom rö­vid időn belül a népgazdaság egyik legfontosabb ága lesz, s ehhez képzett szakemberek kellenek. Ebben a kérdésben a Kereskedelmi Minisztéri­ummal már folynak a tár­gyalások, s a siófoki ország­gyűlési képviselő kiváló partner ebben­. A miniszté­rium számára alapvető kér­dés, hogy tudunk-e helyet biztosítani. Siófokon vannak olyan létesítmények, ame­lyek az év 9—10 hónapjában teljesen az oktatás, kihasználatlanok, s számára helyet tudnának adni. Munkatár­saink megbízatást hogy vizsgálják meg kaptak, ezeket az épületeket. Mi már a­­ kö­zeljövőben szeretnénk meg­teremteni az új főiskola lé­tesítéséhez szükséges felté­teleket. (Bánfai) Befejeződött az országgyűlés Módosították a honvédelmi, a földtörvényt és a BTK-t Az előzetesen háromnaposnak jelzett Országgyűlés mégis négy napig tartott, mégpedig a honvédelmi tör­vény módosítása körüli hosszadalmas vita miatt. A hon­atyák tegnap végre elfogadták a módosításokat annak köszönhetően, hogy a kormány kompromisszumos ja­vaslatot terjesztett be.­­A módosított honvédelmi törvény a kihirdetéskor lép életbe. A Tisztelt Ház módosította Büntető Törvénykönyvet, a földtörvényt is az elfogadott tárgy­sorozatnak megfelelően. Folytatódtak az inter­­pellciók is. Az Országgyűlés várhatóan szeptemberben ül össze újrft­ 1­­ A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosí­tására benyújtott törvényja­vaslat feletti szavazással folytatta munkáját pénte­ken reggel 9 órakor az Or­szággyűlés soros ülésszaka. Az elnöklő Jakab Hábertné bejelentette, hogy a csütör­tökön kialakult patthelyzet után a honvédelmi bizottság ülésén sikerült kompromis­­­szumos megoldást találni polgári szolgálat időtartamár­­ illetően. Mivel azonban konszenzus alapján létrejött a megoldás kihatással van a csütörtökön már elfogadott módosításokra, így az utób­biak ügyében is újra kellett szavazni. Ezután a honvédelmi bi­zottság jelentése alapján elő­ször arról szavaztak a kép­viselők, hogy a katonai szol­gálat együttes időtartama ne haladja meg a 28 hónapot. Az indítványt az Ország­­gyűlés két ellenszavazattal és két tartózkodással fogad­ta el. Ezután egy ellensza­vazattal és tizenegy tartóz­kodással elfogadták azt, hogy a polgári szolgálat időtarta­ma 28 hónap legyen. Egy másik módosító indítvány alapján arról döntöttek, hogy a törvény a tartalékos hadköteles katonai és polgá­ri szolgálatának együttes időtartamát 28 hónapban ha­tározza meg. Ezt az indít­ványt hét tartózkodással fo­gadták el. Végül arról a mó­dosításról szavaztak, amely a tartalékos katonai szolgá­lat időtartamát 18 helyett 16, illetve 12 helyett 10 hónap­ban állapítja meg, valamint a 24 hónapos fegyver nélkü­li szolgálat letöltése után 6 helyett 4 hónapos tartalékos szolgálati időt ír elő. Ezt a javaslatot nyolc tartózkodás­sal fogadták­ el. Végül az Országgyűlés honvédelemről szóló 1976. évi a I. törvény módosítására be­nyújtott törvényjavaslatot 1 elenszavazattel és U tar­tózkodással elfogadta. (Folytatás a 2. oldalon.) Bence Pál: Megmenekült című fotója a Bányaomlás 1948. című sorozatból. (■ összeállításunk a 9. oldalon.) • MA A bencés apátság alapításának kilencszázadik évfordulójára készülnek Somogyváron. Második al­­kalommal rendezik meg a kupavári emléknapot a romoknál. A mai program 9.30-kor kezdődik, 10 órától püspöki misét mond dr. Szendi József, veszprémi megyés püspök a helyszínen. Lapunk 9. oldalán a bencés apátság történetét földpl^zió Újkéry Csaba regényének egy részletét közöljük,

Next